Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-08 / 263. szám
Vasárnap, 1959. november P. 6 SOMOGYI NÉPLAP v.skés kl^ásszonx fV r? ? • i r vdalom, :e is, r. 1ÍS sz átad mo 'H> az ' 'én 0 mem tört éne: 'i. mást megtud ■: i ’'Öld, E sorok írója az alábbiakban egy naplótöredéket közöl minden különösebb megjegyzés nélkül. * * * ...Km akarom azt mond ríni, hogy amit eddig írtam, r a ürügy volt. Nem fér a hegyi be, el kell mondanom, ne'"d, hogyan találkoztam Olgánhl, a’ <m i > És < ben lást megtudsz róla. ' Olgát te 'is jól ismerted. Együtt nőltüni: tel a ,'i-k'srá- rosunk. »paraszt • utcáéban, a Papp utcában, ahogy o.z öreg emberek hívták a mi utcánkat, pedig már egy-két évtizede Arany János utca volt a neve. Emlékszel, Olga a Fö utcában lakott az egyik rokonánál. Az én apám pár holdon küszködött az élettel, éjt nappallá téve dolgozott, hogy '>v.rat neveljen a fiából«. Mert hát akkor ezt így mondták. Olga apja elég jómódú hivatalnok volt. Tudom, hogy az egyik járási székhelyen laktak ■— ahol a főszolgabíróságon dolgozott. Nem emlékszem pontosan, milyen beosztásban. De annyi bizonyos, nem valami nagy ranggal és hivatallal rendelkezett, de elég tekintélyes vagyonnal. Körülbelül ennyit tudtunk Olgáról, amikor csaknem húsz esztendővel ezelőtt emi iskola- bálon megismerkedtünk vele. Látásból már régebben is tud- tűik, hogy a világon van, de ezen a bálon mind a ketten közel kerültünk hozzá, sokat táncoltunk vele. Akkor a gimnázium hetedik osztályának a végét taposta, én meg éppen az érettségi után az első hideg zuhanyokat kaptam. Mert fene nagy úrnak éreztem ám magam, míg az érettségi bizonyítvány a kezemben nem volt. De aztán kezdődtek a »kenyérgondok«. Kihez forduljak, hol helyeződjem el? Tanulhatok-e tovább? Bírja-e az édesapám a munkát értem még jó néhány évig? Mert éjszakánként nagyon köhögés volt. De hiába mondtuk neki, mindig csak a leghidegebb vizet, a leghidegebb sört szerette inni. Visszaemlékezve rá, hosinú éveken át azt hittem, hogy Olga kedvessége, közvetlensége külső máz volt csupán. A jól nevelt »úri lány« jó modora. Jól tudod, hogy nekem menynyire megtetszett azon a bálon. Mint a lehelet, olyan könnyedén táncolt. Alig mertem megfogni. Alig-alig mertem közelebb húzni magamhoz. Féltem, hogy valami megtörik, hogy elszáll a varázslat, a bódulat, amiben forogtunk a tánc közben. Ilyet még sohar életemben nem éreztem. Tudtam, högy Szerelmes lettem. Egyszeriben nyakig beleestem-, boldogan és mindenről megfeledkezve. Később a háború óriási zsarnok módjára nyakon csípett bennünket, és ide-oda dobált. Szolgálat leözben többször találkoztunk. Te kérdezted, mi van Olgával. Én csak a fejem csóváltam. Nagyon sok szén emléket dédelgettem, de sok keserűséget is. Nem akartam gyanúmat rideg szavakba foglalni. Mert az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy Olga született férfigyűlölő, úgi/neve- zett hideg nő, aki csak játszik a férfiakkal, de felolvadni, odaadással felmelegedni nem tud irántuk... Vagy pedig csak én voltam neki ellenszenves? ... A származásom, a szegénységem? Éppen ez volt a tál any! Miért volt akkor hozzám olyan f.edves több mint egy fél éven át? Miért sétált velem annyit, hetenként legalább egyszer a városi parkban és másutt? Miért kerültünk olyan közel egymáshoz emberileg? Miért egyezett meg a véleményünk csaknem mindenről? Kivéve a szerelemről, amiről nemigen mertem, előtte böl- caeSCkedni, mert akkor rizt olyan vagy dolognak, 1 %án a legnagyobb dolognak tartottam. És úgy terveztem, hogy a nyár végére hagyom, mint a . vár legbelső udvarát, amikor az ostrom a bevételt már körös-körül előkészítette. Akkor azt hittem, kissé • ehj'ob kerültem olyan helyzetbe, hogy a döntést ki kellett csikarnom. Ha nem akartam z$s*£yánalk látszani,, nem lehetett elodázni. BELLYEI LÁSZLÓ: El J!f so szerelem l Szeptember elejéit történt, a vizes fürdőruhát, közben a yöviőrü meleg nyárutó mo- szájában tartott egy ruh-adara- A hőség szinte bot, amivel a szemét is eltakarta, de kevésbé ügyesen a, solygott ránk, clví'j.íhetetlznül fülledt meg a városban. Én már akkor meg- testét. Talán mormogott vala- k-aptam a behívómat a tarta- mit halkan, ne-m tudom. Csak lékos katonai kiképzésre. Nem azt láttam, hogy kiejtette szá- lavultam. tovább, be kellett vonulnom katonának. . Kimentünk Tudod, a jából ruhája csücskéjét, és egy pillanatra ott állt élöttcm a folyópartra, csaknem teljesen meztelenül... városi >>szabad Pillanatok alatt sok mindent rundra-. Ott a mi utcánk vé- lehet látni és átélni. Nem tugén, ahol meleg nyári vasár nap délutánonként annyian szempillantás szoktak fürödni. A bokrok kö- milói Vénusz. dóm, fel lehet-e mérni egy alatt. ,szép-e a De az bizonyos, zött, a természet adta zöld öl- hogy Olga gyönyörű ■ olt. Bi- tözőben mi is levetkeztünk zony nem fordultam én el. Be- cgymáís után, és fürdőruhában lenéztem szűziesen karcsú jelentünk meg a parton. Ek- szépségébe, mint az óvatlanul kor éreztem, hogy szerelmi kíváncsi ember az égő nap tii- bódulatom még inkább fokozó- zéb%e. Meg is volt az. eredmé- dik, szinte elvakít. Olgát ak- nye. Úgy elkezdett káprázni a kor láttam először így, és man- szemem, hogy csaknem tíz dánom se kell, hogy alakja esztendeig káprázott. Nem is sokszorosan igazolta azt, amit tetszett nekem egyhamar más eddig is tudtunk, róla. Ez meg- nő, és 35 éves is jóval elmúl- lepetés volt számomra, mert tam, mire oda jutottam, hogy azon a hűvös, esős nyáron nem mégiscsak megnősültem, volt alkalmam vele együtt fü- Te későbben sokszor kérdez- rödni. Különben is, vakáció ted tőlem, mi történt köztünk lévén, szeptember 1-ig kint la- ezen a délutánon. Miért rekedt kott a szüleinél, és csak he- meg köztünk minden? Most tenként egy-két napra jött be már láthatod, miért, hiimmög- a városba a rokonaihoz, fő- tem jobbra-balra. miért halképpen azért, hogy hassunk. találkozgattam. Még jó ideig kísérget- tem ugyan Olgát, de az csak P/mrlnlkitnrl olyan tessék-lássék udvarlás uonaoinotoo, hogy amikor a volt. vízből kijöttünk, nem oda ül- Mikor Olga előjött a bokrok tinik, ahol a legtöbb ember mögül, lesütötte a szemét. Rám volt. A folyó köves partján sem akart mázni. Nem is mond- egészen közel kerültünk c(pj- hatom, hogy szégyellte volna máshoz. A kora délutáni órak- magát. Inkább dühösnek latban egyszer csak azon vettem , engesztelhetetlenül dü- észre magamat, hogy a mógot- hősnek, mintha én lettem vol- tünk lévő sűrű bokros szeparé- na mindennek az oka. szerűen eltakar bennünket a Hazafelé menet elnézését kíváncsi szemek elöl. Nosza, kértem, hogy megtörtént v., vesd el magad, gondoltam. Ne- amiről én nem tehettem. Az- kem se kellett több! Egyszer, tán igyekeztem másra terelni lehet, hogy csak úgy véletle- a szót De orga aUg figyelt uül, meztelen karjaink össze- rám. Mintha kicserélték vol- ertek. A többi mar ment ma- na> és amikor elköszöntünk gától. Képzelheted, hogy mit éreztem, amikor azt a gyönyörű, egymástól, csak annyit dott: — Azt hittem, maga más ... hajlékony, finom leánytestet hát úgy látom, a férfiak átöleltem, magamhoz szárítót- mind egyformák ... Nincs koztam. Nem is volt idom arra kivétel... gondolni, hogy a 'szerelem a legnagyobb boldogság a viláKésőbben sokat törtem a fe- gon, amikor egy nő imádása, jemet rajta, vajon mennyi tisztelete és forró kívánása így őszinteség volt a szavaiban, összetalálkozik, mint az én Szerettem volna megkérni, maesetemben. Nem gondoltam én gyarázza meg bővebben, mi semmire. Nem is szóltam egy kifogása van a viselkedésem szót sem. Csak csókoltam, ahol ellen. De ebben az egy dologértem. ban nagyon makacsul viselkeOlga nem ellenkezett. Az el- dett. Egyre csak azt hajtogat- ső percben úgy látszott, terme- ta, majd egyszer mindent meg- szetesnek találja, ami történik, tudok. De hogy mikor lesz az De mire a szájához értem — az egyszer majd, arról némán mert hát nem ott kezdtem, hallgatott, hanem először a kezét, aztán a Én meg csak töprengtem karját, majd a nyakát csólcol- inagamban. Hogyan, hát ál- gattam —, megdöbbentem, szent és képmutató nőt szereimért éreztem, hogy a szája hi- tem, aki még hozzá érzéket- deg és mozdulatlan maradt., len, »hideg- is? Vagy talán Halkan suttogtam: — Édes... édes kis Olga..'. De hatást nem tudtam elérni. Olga érzéketlen maradt. Legforróbb csókjaimra a szája kissé megvonaglatt. (Mintha valami kényelmetlen molesztálási kellett volna eltűrnie. mégiscsak a szegénységem 'miatt firvtorgott? Csak okot keresett volna a szakításra, amikor úgy adódott, hogy komolyra fordul köztünk a kapcsolat? A józan eszem ilyeneket mondott- nekem. De ott légiéiül, a szívem táján mégis az volt az érzésem, hogy ilyen Szeret? kérdeztem, és dolgokat ne higgyek el Olgá- azt szinte feleslegesnek is tar- rdi tottam, hogy én is mondjam, végül is múltak az évek. mennyire szeretem. Megszakadt köztünk mindenismét megvonaglott a szája, kérdéseimre tőle magától és intett, hogy tgén. De aztán kaptam meg a választ. Persze, tovább nem jutottunk. már későn A sűrű bokros mögött kaján _ ,. . , __ „ v iháncolást hallottunk, össze- hogy a »»IkZatnnZ. rezzentünk mert hat ott ab- J ^ ^ M. ban a helyzetben csak a ,ol újain sokat utazom, adódó pillanatokat tudtuk ki- f vetödtem el az egyik Tol- hasznalm Nem tudhattok, ™ városba. Sejtettem, megcatott-e valaki a bokrokon ™ „idélcen él. túlról. A nap lebukott a lato- mondUL nekem. határ szele felé. Mégiscsak Mégis meglepett, amikor az szeptembert irtunk- Éheztük a egyik ottani kartársamtól meg- hüvös -este közeledését. Szét- tudtam (mert hát azért úgy rebbentünk. Öltözködni kezd- f^nés nélkül érdeklődtem), hogy Olga az ottani csecsemő- tünk. és gyermekotthon vezetője. i. Hogy semmi lényegeset ki ne Annyira, furdalta az oldála- hagyjak, azt is el kell monda- mat a kíváncsiság, nem kérnem, hogy nagyon lehangolt deztem én semmi többet. Ott kedvvel' kezdtem öltözködni, hagytam faképnél a kartársa- Eszem ágában sem volt, hogy mat, és rohantam a csecsemő- pajzánkodjam. Férfiaknál ku- és gyermekotthonba. a Ä Képzelheted, mit éreztem, strandon•« is. Néhány percen cbwiilcor annyi év után ismét belül kifogástalanul jöttem megláttam, szemtől szembe állelő ctz egyik sűrű bokor mö- vele. Percekig tartott, oín%MaM^éZe7lng^l- amíg folyékonyán beszélni tud- iordult volna, mikor anélkül, tam. hogy akartam volna, véletle- — Olga, hogy van f... Jegy- vül megláttam, hogy Olga az gyűrű van az ujjún?... Ha jól öltözködéssel ügyetlenkedik, látok? — kérdeztem, és nem Dühösen^ cibálta le a testéről tudtam betelni a nézésével. Képzeld, becslésem szerint 37 vagy 38 éves, de ugyanolyan fiatalos és szép, mint volt 17 vagy 18 éves korában. (Ne mondd, hegy az elfogultság beszél belőlem. Hiszen nekem is benőtt a fejem lágya. Kétgyermekes családapa vagyok.) — Ha, ne mondja... Nem hallotta még. hogy asszony vagyok? — kérdezte Olga, és ugyanazzal a régi, gyermekes, fenékig őszintének látszó mosollyal nézett rám, mint akkor régen. A haja ugyanolyan bronzbarna, mint volt. Az alakja kissé tettebb. Nem olyan • karcsú többé. (Ezt kénytelen vagyok bésmemi.) Nekem mindig az arca és a mosolya tetszett a legjobban. És az nem változott. Kérdően néztem rá. — Még hozzá fiatalasszony vagyok. Féléves. Hát nem látta az asszony neve met az iroda ajtaján? Csak bólintottam Nem akartam arról beszélni, milyen zavarban voltam, amikor benyitottam az irodájába. — Tudja, hogy cserm híján múlott, hogy nem lettem a maga felesége? — mondta, és én meglepetten, talán nagyon is őszinte csodálkozással néztem rá, azért hozzátette: — Nem tudom most már, maga hegy volt vele, de én ahogy visszaemlékezem ... Szóval nem sok kellett volna hozzá... De hát tudom, hogy maga akkor naayon megharagudott rám. Tálán azt hitte, hogy nem szeretem. Vagy valami csodabogár vagyok? Ránéztem az ajkaira... Akkor mozdulatlanok maradtak a csókjaimra, és már menni is akartam. Az volt az érzésem, kár volt ilyen nagy hévvel betömi hozzá. Persze, hogy más hangon beszél most velem a hajdani úri, kisasszony... Aki akkor talán ... De Olga látta zavart tekintetemet, és beszélni kezdett: — Tudja., én azt hiszem, csaknem minden ember életének vannak olyan titkai, melyekről nem szívesen beszél senkinek. Nos, amikor én kislány voltam, az én életemnek is voltak ilyen titkai. Maguk nem tudhatták ezekről, mert hisz családi életünkben, az otthoni környezetben, ahol felnőttem, gyökereztek. Tudja, az én apám egy olyan tisztviselő volt a főbírói hivatalban, akit nem sokba vettek akkor sem. De egy úgynevezett igen jó családból származott az akkori ízlésnek megfelelően. Ahogy anyám későbben elmesélte, fene jóképű gyereknek tartották, és valóban az is volt. Nem éppen fiatalon szánta rá magát a nösülésre. Szerencséjére belebolondult az anyám, aki tizenhat évvel fiatalabb volt nála. És igen gazdag hozománnyal rendelkezett, mert az anyai nagyapám, régi keres, kedő ember fia lévén, vagyonát egy sörgyárba fektette bele. Nos, az én első gyermekkori emlékeim az én könnyesszemv. anyámhoz fűződtek. Ez a szerencsétlen asszony mindennap sírt valamiért. De a síráson túl sose jutott. Az apám az anyám hozományából földbirtokot vásárolt a község határában. Gazdálkodott, vadászot*, szeretett nagylábon élni. De a fiatal feleségével' semmit nem. törődött. Úgy tett, mintha a világon sem lenne. Ugyanakkor az apám egy hihetetlenül önző ember volt, és a mi házunkban minden, de minden körülötte forgott. — Bájatok apukának meleg vizet a borotválkozáshoz! — hallom még ma is az anyám hangját. — Apuka, nem hideg a leves? Nem ragadós a tészta?... Es így tovább. A cselédek is meg mi, gyerekek is őt kerülgettük, ha megjelent a házban. Ez ellen nem is lett volna semmi kifogásom. De már gyerekfejjel megéreztem, hogy az anyám rettenetesen ki volt szolgáltatva ennek az embernek. Persze, ismerni kellett volna az apámat, hogy ezt el tudja képzelni és el tudja hinni. Mert nagyon nagyhangú, erőszakos fellépésű, durva ember volt, aki körül az anyam úgy pörgött, mint egy gyerek. Lehet, hogy sohase laita anyámban a nőt. Mindig gyereknek tartotta, akit a nagy hozománya miatt feleségül kellett vennie. Ügy is bánt vele. Az igazi baj ott kezdődött, hogy az apám igen szeretett forgolódni a grófi kastélyban. A mi grófunk pedig mulatós ember hírében állott. Ez még rendjén lett volna. De az apám nagyon közeli viszonyba keveredett a gróf I ázveze önöm vei, aki igen művelt, csinos asz- szony volt. (Szépségben az anyám L felvette volna vele a versenyt. A fiatalságról nem is beszélek!) A gróf is sokat sürgölődött a házvezetőnője körül, de nem mert vele kikezdeni. A rossz nyelvek szerint félt a feleségétől. Így aztán ez a no (lévén özvegy asszony), az apám nyakába varrta magát. fl viszony oda fejlődött, hogy mindenki tudott róla. Az asz- szony még arra is képes volt. hogy ajándékolcat küldözgetett nekünk gyerekeknek, sőt az anyámnak is. Ha az apám róla beszélt, nem tudott mást mondani, csak dicsérte. Hogy ilyen okos asszony, meg olyan müveit és ügyes. Az anyám ilyenkor lehajtotta a fejét és hallgatott. Aztán hirtelen eszébe jutott valami, amivel az apámnak kedveskedhetett. A legtöbbször kiszaladt a konyhába, és halkan suttogta: — Gyorsan meggyúrom a tésztát apukának. Mert az apám kedvenc étele volt a gyúrt tészta. Ebben is különcködött. És az anyám nem engedte volna át senkinek a tészta gyúrását. Nem lehetett az sem lágy vagy ragadós, sem kemény vagy rágós. Nagyon értette a módját. Mi — a család többi tagjai — hetenként ha egyszer ettünk gyúrt tésztát. Az apám hetenként háromszor-négy szer, főlzéppen vacsorára. Amikor aztán jól tele ette magát a mákos, diós, túrós-tejfeles laskával (mindegy volt neki, mit tett' rá az anyám), olyankor aztán nagy kegyesen megpaskolta az anyám gömbölyű karját vagy a hátát, és annyit mondott: — Hát főzni... azt az egyet tudsz, asszony. Azt meg kell adni... Ha most visszagondolok rá, egyben tudom csak az anyámat hibáztatni. Abban, hogy semmit sem adott magára. Egész nap főzött, sütött, vezette a háztartást, és úgy járt, mintha nem volna mit a tejbe aprítanunk. Ezzel szemben az apám igen büszke volt rá, hogy szép férfi hírében áll. Rengeteget foglalkozott a teste ápolásával. Emlékszem rá, csaknem minden éjjel bajuszkötőben aludt. A bajuszát sokszor órálcon át igazgatta, nyírta, fé- sülgette. Nem szerette, ha a borbélyok hozzányúltak. Ha otthon volt, nemegyszer még nappal is hordta a bc.juszkö- tőt, úgyhogy a felső ajka láthatóan beljebb állt, mint az alsó. Ha meghűlt, vagy egyébként beteg volt, a betegséggel szemben is erőszakosan lépett fel. Képes volt fél órán át krákogni, a torkát köszörülget- ni, mig aztán azt mondta, hogy kiköpte a betegséget. Ügy is halt meg a háború utolsó évében, amikor a sok izgalomtól nagyon magasra felszökött a vérnyomása. Egy alkalommal alaposan megfázott. Csaknem egy óráig dühösen erőlködött, hogy kiköpje a betegséget. Egyszer csak a szívéhez kapott, összeesett és meghalt. KedVeS Oipa, maga egy egész regényt mond itt el ne- kerh az édesapjáról — próbáltam kedélyesre fordítani a szót. — Mert azt akarom, hogy végre megértsen engem. Kislány korom óta, mióta csak az eszemet tudom, kimondhatatlanul szerettem az anyámat. Átéreztem, hogy milyen menthetetlenül ki volt szolgáltatva egy erőszakos férfinak. El is hatvoztam, hogy nem megyek fér hsz, vagy pedig csak olyan férfival ■link szóba, aki -vjvn olyan, mint többi, aki más... A'-'i nemetáh az1 várja az asz- -on-jtH, n '■’! a többi férfi... s ízt hittem, hogy maga ilyen folt... És hát buta fejjel csa- ’ódtam ... — Ezt a.tán nem értem — zakitot-am félbe. / — Nem is fontos — folytatná. Olga. — Most már nem .'antes. Tudja, csi'si voltam akkor, kis fruska liny ... Ahogy én azt magamnak elképzeltem ... Akár hiszi, akár nem, akkor az motoszkált a fejemben, hogy’ szembeszállók a csa- lád-rumcl is magáért , . . KŐI környcsíijjl gördüli az arcán lefelé. S em.-> könnyben úszott. Kelten voltunk a szó* bábán. Felugrottam. Egy pillanatra mindem’} tnegfeHd- keztem. Feléje nyújtottam kezemet. — Aztán éreztem mindig, hogy valami hiányzik az életemből ... — mondta Olga mintegy megijedve tőlem. — Dehát negyvenöt után nem írhattam magának. Nem lett v-olna semmi hitele a szavaimnak ... Hiába, ami akkor elmarad \ most ké ön jött meg..j Csak legyen erőnk és időnk majd felnevelni a gyermekünket ... Visszahőköltem. — Ha rágondolak az apámra — kezdte újra Olga —, az anyámra és a mi családi életünkre ... A porig megalázott, szinte pórázon tartott asszonyra... Az az érzésem, hogy ezer év múlott el azóta. Én is ennek a családi együttesnek az áldozata voltam. Hát miért suttogtáik a hátam mögött, hogy »-tüskés kisasszony« ? .. -. Miért voltam olyan rideg magához is, mikor — és ezt ma már nagyon jól látom — olyan kedvesen, szinte félszegen közeledett hozzám .. Éppen ez volt az... Lehet, hogy pajzán mosoly jelent meg az arcomon, mert Olga elhallgatott, elfordult, és halkan suttogta: — Ú, a fürdés... Arról ne beszeljünk!... Csacsi lány voltam ... De azért most már megért engemet? — kérdezte a szeme sarkából rám sandítva. Tűnődve néztem rá, és csak annyit kérdeztem: — És a felszabadulás után nem voltak kellemetlenségei az apja, a származása miatt? — Volt idő, amikor ez rossz pontnak számított nálam. De milyen igazságtalanság lett volna, ha igy marad?... Ha egy olyan családi környezetért szenvedtem volna, amelyből én már régen kinőttem ... Legyek egészen őszinte?... Negyvenöt után anyagilag a földre csúsztam ugyan, de emberileg más értelemben felszabadultam. A részletezés, azt hiszem, felesleges ... És így eljött annak az ideje is, amikor már nem a származásomat nézték, hanem a munkámat, a magatartásomat ... Látja, egy ilyen nagy csecsemő- és gyerme leotthannak vagyok a vezetője mar évek óta'... De szeletem is a munkámat. — És a férje? — Szeretném, ha megismerné ... Mit mondjak róla? ..» Arany szive van. Tudja, családi programunk, hogy a mi házaséletünkben példát adunk a nő és a férfi egyenjogúságára. — Vajon sikerül-c? — kérdeztem. — Százszor könnyebb dolgom van, mint annak idején az anyámnak. Mert hát ma es nálunk nemcsak családi program ... — És gondolja, hogy ma már nincsenek nálunk a maga édesapjához hasonló férjek? —- akartam még kérdezni tőle. De aztán nem szóltam semmit. Mosolyogva néztünk egymás szemébe, és én örültem a boldogságának.
