Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap. 1930. november &. TANUL A FALU Balatonszentgyörgy a közel­múlt időkig keveset hullatott magáról. Keveset egészen ad­dig, mígnem lakói a közös gazdálkodást választva ki nem szögezhették a falut jelző táb­la mellé: »Termelőszövetkezeti község«. Azt híhetné az ember, hogy ezzel az új ranggal — mert bi­zony rang ez a javából — csi­pán a. falu gazdasági arcu­lata. öltött új vonásokat. De mást is észrevesz, ha körül­néz az ilyenkor ősszel már csendesülő érverésú utcákon, s beszélgetésekre kerít sort akár hívatlan vendégként, is. Mikor nem sürget már a mun­ka, szívesen veszik itt is a szót, és szívesen adják, fis ilyenkor derül ki, hogy az iz­mosodó új gazdálkodási forma elvégezte a magáét az emberi fejekben, s olyan dolgokra nyitotta a szemeket, amelyeket eddig nem »értek« rá észre­venni, meglátni. Azt írtuk a címben: tanul a falu. Nos, cseppet sem túlzó ez a megállapítás, mert ez az igazság: itt most ismerték fel a korszerű tudás, a több tudás nélkülözhetetlenségét. S akik felismerték, tanuláshoz is lát­tak vagy látnak. Ki így, ki úgy, mert érzik az őket körül­ölelő világból, hogy amit ed­dig szerezhettek a tudomány­ból, az kevés további jobb boldogulásukhoz. Csak úgy kapásból számol­gatom ... itt hatféle tanfo­lyam, iskola indult vagy indul ezután. Gál Józsefné iskolaigazgató­val beszélgetek az elcsendesült iskolaépület tanári szobájában. A nevelők iménti érkezésem­kor indultak el az osztályok­ba, így utólag kerül sor a be­mutatásukra. Megtudom, hogy a pedagógusok az idén egy akarattal határozták el magu­kat az iskolán kívüli népmű­velés nehéz feladatainak meg­valósítására. Barta Anna pél­dául a kiszes lányok számára vezet gazdasszony-tanfolya- mot. Nem akármilyet. Ezen nemcsak azt tanulhatják meg a szentgyörgyi lányok, mint kell elkészíteni egy-ejy jó ebe­det, vacsorát. A tanfolyam fő célja az, hogy résztvevői meg­ismerkedjenek a népművészet­tel, s értsenek ahhoz is, mint kell puha fészkeket varázsolni, hogyan kell hozzálátni a fé­szekrakáshoz. Gálhé a nőtanács elnöke. De hiába próbálunk beszélgetni a szülői munkaközösség hajtó­erejét képező nőtanácsról, mindig visszakanyarodik a szó áhhoz a felemelő eredmény­hez, hogy Bálatonszentgyör- gyön kultusza termett a tanu­lásnak. A szülők iskolájának elő adássorozatai, a különféle is­meretterjesztő előadások, a köz- és egyéni hasznú tanfo­lyamok mellett tizennyolc je­lentkezője van a felnőttek es­ti iskolájának, huszonöt hall­gatójelöltje a népközépiskolá­nak. Deresedő fejjel, munkától elnehezült kézzel, az élettől egy kicsit fárasztottan két évig iskolába járni — tisztele­tet parancsoló céltudatoss ig. Nem is lehet meghatottság nélkül végignézni az esti isko­lások adatait. Meglepően sok közöttük az asszony. Az isme­retterjesztő előadásokon is asszonyokból áll a többség. Faluhelyen újnak számító je­lenség ez, feltétlenül üdvözlés­re méltói Az esti iskolások szám szerint tizennyolcán lesz­nek, s közöttük nem egy két- háromgyermekes anya van, akiket az elemi iskola VI. osz­tályából szólított el korábban a nehéz paraszti munka. S de messze estek ezzel a művelő­dés forrásaitól! Simon István- nénak középiskolás fiai van­nak, Gyergya Jánosné kisfia ötödik osztályos abban az is­kolában, ahova a mama most iratkozott be hetedikesnek. — A gyerekek többet tudnak, nem nyughatom bele — indo­kolja az egyik elhatározó szán­dékát. — Annyit ér az ember, amennyit tud — hárítja el a másik kérdést ezzel a közmon­dással, mintha szégyenkezne. Tudják, hogy nem könnyű feladatra vállalkoztak. Ellátni a családot, az otthont, és he­tenként négy napon délután öttől este kilencig, fél tízig is­kolapadban ülni, tanulni — nem akármilyen akaratú em­bernek való célkitűzés! Szomjazzák, éhezik a tudást, és ez a biztosítéka annak, hogy ha mások elmaradnak is, az asszonyok megszerzik a végbi­zonyítványt az általános isko­la nyolc osztályáról. S a fiatalok? ök veszik bir­tokukba a népközépiskolát. Nemrég szakadtak ki az isko ­la falai közül az életbe. Szá­mukra még könnyebb a fel­adat: megismerkedni a korsze­rű mezőgazdasággal, alapot szerezni a szakműveltség elsa­játításához, amihez majd a gyakorlat is hozzásegíti őket. Abban, hagy tanul a falu — ismét egy a sok közül — nagy részük van a pedagógusoknak. Férfimunka volt kultuszt te­remteni a tanulásnak. De még nagyobb munkát kell végez­niük, míg az első, szellemi zár­számadáskor elkönyvelhetik: — terveinket száz százalékosan teljesítettük! lu I. ,— Hova tetszik menni? — állít meg a bejáratnál egy jól megtermett fiatalember, majd mikor mondom, mi járatban vagyok, készségesen mutatja az utat az iroda felé, sőt el is kísér. Igen, Vvrágh Pál, atthom- felelősnék ez a feladata. Amíg ő a vendégeket kalauzolja, ad­dig két társa, Fehér János na­pos és Büki László villanyie- lélős vigyáz a kapuban, s iga­zítja útba az érkezőket. Azt hinné az ember, hogy iskoláról lévén szó, délután el­csendesednek a folyosók, tan­termek, talán egy lélek sem tartózkodik az épületben. A Cukoripari Technikumban nem így van. A tantermek mind foglaltak A lépcsőin két leány jön fel­felé. Amikor Guseo Antal, a technikum és a diákotthon közkedvelt »papája« kérdi .tő­lük, merre jártak, mondják, hogy a Cukorgyárból jönnek. Osztályuk ma üzemi gyakorla­ton volt. A többiek már elfog­lalták helyüket a tanteremben, ilyenkor délutánonként páros- tanulás folyik. Kell is ez, hi­szen matematika és fizika órá­juk lesz rövidesen. — Milyen munkán voltak ma? Bodies Kata Un. azt válaszol­ja, hogv az iszapprésnél dolgo­zott, s bizonyságul mutatja fel- hólyagosodott tenyerét.- Ez a legnehezebb munka, gyakran 70—80 fokos meleg­ben kell lennünk — mondja, s szavait megerősíti Rumi Ilona, aki szintén az iszapprésnél volt ma. S a többiek? A répalabo- ratáriumban, a mészégetőnél és a Cukorgyár szánté minden he­lyén megfordultak. Egyikük még gyárlátogatásra érkező gimnazistákat is kísérgetett a nap folyamán.. — Ott is ebédeltünk. Nagyon finom volt — újságolják. — És sok cukrot ettek-e? Nevetés barsan: — De még mennyit .íj Egy másik teremben szintéin a délutáni tanulás percei tel­nek. A csinos kis Varga Ica fizikával foglalkozik, éppen a Gay-Lussac törvény ismétlésé­nél tart. Minden pad szélén apró pa­pír van. — Valamemnyiüink készített ilyen tervezetet — mondja Ica. — Erre felírjuk, hogy délutá­nonként melyik tantárgyra mennyi időt fordítunk. Ica a legtöbbet, 55 percet matematika tanulással tölt, és csak húsz percet foglalkozik a wvwwvuvmvwvw%ftfwwvsivwvwwwy%fvwufwvw.vuvjvwwvwwwuvw uw-i Megkezdődött a pártoktatás a fonyódi járásban A fonyódi járásban tavaly 580-an vették részt a szervezett pártoktatás 31 tanfolyamán. Ebben az évben 38 tanfolya­mot szerveztek, amelyre 770 párttag és pártonikívüli jelent­kezett. A propagandisták — köztük 11 pedagógus — jól fel­készültek az oktatási évre. Az elmúlt napokban számos tanfo­lyamon megtartották az ünne­pélyes megnyitót. Balatonmárián Borbandi Ambrus v. b.-elnö'k ismertette a Központi Bizottság kongresz- szusi téziseit. Fonyódon a Ma­gyar Tenger Tsz-ben Fáró Jó­zsef iskolaigazgató, Balaton- szentgyörgyön László István, az fmsz igazgatóságának elnö­ke tartott előadást a kongresz- szusi irányelvekről. Lengyeltó­tiban szintén megtartották az »Időszerű kérdések« első fog­lalkozását. A somogyvári kommunisták is ezt az oktatási formát vá­lasztották. A tanfolyamon Tóth István községi páxttitikár non- dott megnyitó beszédet. Tóth elvtárs elemezte az oktatás múlt évi tapasztalatait, körvo­nalazta a most kezdődött tan­folyam' feladatait és célkitűzé­seit. Tömör Ferenc propagan­dista a tézisek első fejezetét, »A párt történelmi útja« cí­mű tananyagot adta elő. A résztvevők megvitatták a hal­lottakat. Az ellenforradalom lefolyása, a helyi pártszervezet eddig végzett munkája, a tö­megkapcsolat szélesítése, a párt és a tömegek közti kölcsönös bizalom erősítése — özek a kérdések szerepeltek a vitában. A balatonfenvvesi területi alapszervezet Marxizmus—ie- ninizmus kérdései másodéi, es tanfolyamán Patai István pe­dagógus, a járás értelmiségei részére indított filozófiai tan­folyamon Érfalvi Ferenc feny­vesi iskolaigazgató «tinién megtartotta az első előadást. Az első foglalkozások tapasz­talatai arra intik a pártszerve­zeteket, nagyobb gondot for­dítsanak arra, hogy a hallgatók pontosan megjelenjenek. Egy délután as Iskolában Látogatás a Cukoripari Technikumban magyarral. Petites Józsefnek viszont az irodalmi'1 műfajok tanulása bizonyul nehezebb­nek, s egy kerek órán át ta­nulja azokat. Szórakozva is lehet tanulni Már a kilencedik foglalko­zást tartja év eleje óta az el­ső osztály a laboratóriumban. Ma a lepárlásról volt szó meg a különböző anyagok szétvá­lasztásáról. Zimonyi Tamás mutatja füzetét, ahova most rajzolja a ma látott lombik^“1- ho^y » cukoripari di­kat, kémcsöveket. Will Eva szintén jegyzeteit rendezi, a konyhasó oldásáról, sűrítésé­ről készít vázlatot. Igen szép ez a laboratórium. Van itt minden, ami a kísér­letező kedvnek szükséges. — Most kaptuk ezt a nát­rium ívfénylámpát. PH-mé- rőnk meg nagyon értékes, ilyen nincs más iskolában. A másodévesek a fizika szakkör kezdetére várnak. Mai programjuk két motor szétszedése, villanyóra-terhe­lés szabályozása és a mágneses jelenségek vizsgálása. A nagy műhely most üres. Szélében nagy vasváz áll. — Gyalugép lesz belőle — mondja a »papa«. Az egyik emeleti teremből kiszűrődő hangok becsalják a látogatót. Andrássy Antal ta­nár történelem szakkört tart 27 fiatalember részére. Az élet1 kialakulásáról, az első ember megjelenéséről beszél, s a fiúk nagy figyelemmel hallgatják. A konyha felől ínycsiklan­dozó illat, száll. Készül a va­csora. Varga Ica és Bányai Gabriella már ott szorgoskod­nak az ebédlőben. Ök tálalnak ma, előre kikészítik a pohara­kat, a vizes kancsókat. Gyári ösztöndíjasok Lőczy Zoltán igazgató el­mondja, hogy- az ország min­den cukorgyárából küldtek ide fiatalokat, 17 megyéből jött össze az iskola 109 tanulója. — Évtizedekig az volt a gya­naszitiákon kívül más nem nyúlhatott a cukorhoz. Féltve -őrizték a gyártási fogásokat a dolgozók, csak gyerekeik is­merhették meg azokat. Van egy mondás, hogy ahány év, annyiféleképpen kell a cukrot gyártani. Az apró műhelytit­kok Ismerete nélkül bizony csak kínlódott a kívülálló. Most is az a cél, hogy főleg a cukorgyári dolgozók gyer­mekei 'kerüljenek . a techni­kumba, hiszen ha elvégzik az iskolát, és visszakerülnek az üzembe, apjuk segítségével dolgozhatnak. A gyárak szer­ződést kötnek a, fiatalokkal; Iskoláztatják őket, ösztöndíjat biztosítanak részükre. Győri Béla tavaly havonta 600 forin­tot kapott, Csomós Lajos alig kevesebbet. A tanulók' havi 200 forintért teljes ellátást kapnak a diákotthoniban.- így élnek, tanulnak a Cukor­ipari Technikum hallgatói. Ké­szülnek az életre. Polesz György NÉGY GYEREK MELLETT... 73. az, Többet rárn sem pillantott, — Ez olyan biztos, mint de a jelenlétem láithatólag igen hogy maga most itt ül velem kellemetlenül hatott reá. — Edinger újra elveti a súly- kot — kezdte hidegen Jankows- ka. — Ön egyszer említette, hogy igen szívesen látná a ri­gai Gestapo élén az ön Pohl­Gröner. — Edinger becsületes ember, és nem akarom az ő élete árán megszerezni ezt a helyet Pohlmann számára. — Csakhogy én nem kérem ki a véleményét arról, hogy miként járjak el Edingcrrel szemben! — vágott vissza Jan- kowska. i— Kérdezem önt, biz- tosítja-e azt, hogy Edinger el­tűnése esetén Pohlmann kerül a helyére? — Ami Pohlmannt illeti, rá Grönnerre. — Féltékeny, vén majom! Gröner nem mert visszafe­leselni. — Ide hallgasson — mondta Jankowska lassú, fojtott han­gon. — Edingerrel ne törőd­jön, de hogyha ebben a pilla­natban nem teszi meg az in­tézkedéseket annak érdekében, hogy Pohlmannt nevezzék ki ide Rigába, akkor ,én — vegye tudomásul — soha, de soha határozottan. — Csupán az a kérdés, hogy hogyan szabadul­hatnánk meg Edingertől. Jankowska elnevette magát. — Ó, mi sem könnyebb, mint mann barátját, és hogy ezt el megtalálni a módot az előlép- is tudná intézni. Ügy gondo- tetősére! szemben-jelentette ki Gröner afel°l semmi kétségem, de is- nem megyek önnel a tengeren * 'Wirt-fi/im «mm Vn«-»7/* fi/l/i-n A •vz-i/ví let -ft / TtM l I o 7» 1V1 IH_ métlem, nem egyezem bele túlra. Azonkívül fütyülök min- Edinger eltávolításába. — Grö- denre, én Taylortól sem félek ner a beszélgetés alatt először — maga ismer engem! — és fordult hozzám. — Berziny úr, már holnap eltűnők Rigából vagy hogy is hívják! Remélem, Davisszel együtt. Davisszel ön nem vesz részt ilyen dől- együtt! Ezt akarja?! lom, itt az ideje, hogy beváltsa a szavát. Gröner szeretetreméltóan mo­solygott. — Valóban szívesen látnám viszont Pohlmann barátomat itt Rigában — mondotta. — Gröner ismét a fejét rázta: — Attól félek, hogy ön túl­becsüli a lehetőségeit, éde­sem ... — Ön viszont lebecsüli a tengeren túli titkos szervezet lehetőségeit, professzor — Sá­gokban Úgy látszik, azt hitte, hogy Jankowska engem akar meg­bízni Edinger eltávolításával. Jankowska azonban nem hagyott időt a válaszra. — Csak mondja meg neki, hogy magának erre külön Nem, ezt. Gröner nem akar­ta! — Otto, Berndt! — kiáltotta. Hol vagytok? A szalonba valósággal bere­pült az egyik napos. — Kávét! Hol a kávé? — ri­kácsolta. — Meddig várjunk még?! Jankowska uszony, Ber­Azaklcal a kapcsolatokkal is gott vissza az asszony hüvö- megbízatása van Taylortól! — rendelkezem, amelyek segítse- sen. — Csak ki kell adni a rivállt rám. — A professzor ziny úr és én már mióta vá- gével ezt el tudnám érni. De parancsot, és Edinger ober- mindent a maga szemszögéből Tun A napos nem tudom, olyan magasra néz, és megfeledkezik arról, hogy olyan érdekek is közre­játszhatnak, amelyek szülésé- hogy az Otto-e vagy Berndt, gessé teszik, hogy megfeled- ijedten pislogott Grönerre, és nem Edinger helyén! gruppenführer És tagadólag rázta meg ma- kerül... dárjejét. — Ugyan! — ellenkezett — Igen, nem Edinger helyen Grőner. — Taylor tábornok­- hangsúlyozta még egyszer. ,mk sem HiíIerre> sem llim. — Edmgert Himmler birodalmi lerre nincs befolyasa, vezető pártfogolja, és amíg ^ , Edinger nem kap vaUmuLyen ~D\ befolyása van magara ■mannmhh hcnvrtásf edöin 02 Úristenre — felelte gunyo- izgatottan. magasabb beosztást, adelig Jankowska Sem Hitler akarok Blake ur reszere Pohlmann szamara itt nem le- ban oanKowsua. oem nnier, [tét hejy sem Hlmler nem akadalyoz­— És ha Edinger távozik in- hcítia me9 az Urat abb“n> hen? — kérdezte sürgetően h°0V Edmgert magahoz szólit- Jartkowska. — Biztos benne, sa hogy helyére Pohlmannt neve- ■— Én azonban ehhez nem sik ki? ’ járulok hozzál — kiáltotta kezzünk sajátjainkról! — Nem, nem és nem! — kiáltotta Gröner, rendkívül — Semmit sem vég­rehajtani! Ön igazán próbára teszi türelmemet! Figyelmez­tetni fogom Edingert... És ekkor Jankowska min­den akaraterejét bevetette: — Ne üvöltsön! — kiáltott két percen belül — az idomi- tás csodája volt! — már hozta is a kávét és a likőröket. — Tölthelek önnek likőrt is? — fordult Gröner az asszony­hoz. Ez azt jelentette, hogy a vadállat megszelídült. — Folytatjuk — AZ UDVAR hátsó részén kicsi konyha, benne két ágy. Az asszony tésztát sodor, fér­je olvasgat, a kislány pedig egy fehér macskával játszik. Vacsorához készülődnek Fü- löp Józsefük. Lisztes kezét a kötényébe törli az asszony, úgy nyújtja kézfogásra, aztán folytatja munkáját, sietnie kell, mert nemsokára hazaérkeznek éhes csemetéi. — Négy gyerekem van — mondja. — Hol vannak a kicsik? — Valika most jön az isko­lából, a kát fiú meg a tanu­lószobából. Négy év óta dolgozik Fü- lö-pné a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, nágv év óta hagy­ja otthon minden reggel hat órakor gyermekeit. — S mit csinálnak a gyere­kek egyedül? — Ügy neveltük őket, hogv •segítsenek egymásnak — szól közbe az apa. — Nagyobbak segítik felöl­töztetni a kicsiket, és úgy mennek az iskolába vagy a napközibe — mondja az asz- szony, s a tűzhelyhez lép meg­keverni a levest. — Elképzelheti, hogy ami­kor hazajövök, mi munka vár rám. Sokszor azt sem tudom, mihez kezdjek, Takaritsak-e. főzzek-e, vasaljak-e, vagy esetleg leüljek varrogatni. — Restelkedve körülnéz. — Ne is haragudjék, hogy ilyen ren­detlenség van, de hát képtelen va.gyojf többre. — Ebből az egy helyiségből áll a lakásuk? — Van még egy szobánk — szólal meg a. férfi —. itt szem­ben az udvaron. Sajnos, télen pgváltalán nem lakhatjuk, mert képtelenség felfűteni./í Cementes a padlózata, beton a teteje. Este akármilyen meleg van is. egy-két óra múlva ki­hűl. Éppen panaszt akartam tenni, annyiszor kértük, hogy padlózzák le, nem miattunk a gyerekek érdekében. NYÍLIK AZ AJTÓ megjött Vali. Hátán iskolatáska Meg- S csókolja szüleit, s szótlanul leül egy sarokba. A beszélge­tés újra az asszony munkájá­ra terelődik. — Azelőtt nem dolgozott üzemben? — Csak időszakosan itt-ott, de hát sehogy sem volt elég ekkora családnak egy keresel; Azon van az ember, hogy ren­desen járjanak a gyerekei. Megnézi a tüzet, elszeli a tésztát, közben beszél. — ITT A BARNEVÄLNÄL nagyon jó helyem van, nem is tudom elképzelni, hogy más­hová menjek. Megértik az embert, segítenek a család­anyáknak. — Milyen segítséget kap - a második műszakhoz«? — A szakszervezet vett egy mosógéipet, és berendezett egy kis mosodát. Mindig oda vi­szem a szennyest, nem is tu­dóim, mi lenne velem, ha ez nem volna. — Ennyi gond mellett van-e elég ideje a gyerekekkel fog­lalkozni. Tud-e szórakozni? — Bizony csak nagyon rit­kán. Éppen most mondja az uram, hogy valami jó filmet játszanak, meg kellene nézni, de hát hogyan hagyjam itthon a gyerekeket? *— A tanulásban nem sokat tudok nekik segíteni; inkább a .nagyobb gyereket állítom oda, hogy tanítsa a kis angya­lomat — hangjából mélységes anyai szeretet csendül‘ki. A vacsora elkészült, az asz- szony a kapuig kísér. Fiai ott ugranak .a ■ nyakába, éppen akkor értek háza..; FÜLÖPNÉ egy asszony a sok közül, akinek minden tisztelet l> „ és elismerés megjár. SWk szó esett már a dolgozó asszonyok második műszakjáról, de ke­vés ahhoz, hogy kifejezze mindazt. amit ők testnek; Minden nehézség mellett Fü- 1 Spiné boldog, mert megelége­dettnek látja családját, S hogy ez így van. nagyban kö­szönhető az ő fáradhatatlaíl; munkás kezének. Vörös Márt»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents