Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-07 / 262. szám
Szombat, 1959. november 7. 8 SOMOGYI NÉPLAP Beszélgetés a barcsi postásokkal Sűrűn szitál az őszi .eső. Az I könnyített munkámon, s gyor- alacsonyan úszó lomha felhők sabban vittem a nehéz újság- lepelként borulnak a falura. | és folyóiratkötegeket. De egy Az óra mutatója alig hagyta el az ötöt, máris besötétedett. Barcs egyik utcájában csak a postahivatal van nyitva. Ablakaiból fény szűrődik ki. A többi közintézmény már bezárt. Ilyenkor már a postára is csak elvétve verődik be egy-egy »ügyfél«. Fél hat után egymás után érkéznek be a kézbesítők, hogy elszámoljanak egész napi munkájúból: a kikézbesített pénzekről, az eladott hírlapok áráról és az egyéb postai küldemények átadásáról. Mire leteszik a »hivatali gondot«, s elindulnak haza a családi körbe, bizony már — az ő szavukkal élve — »leszáll az öreg este«. Ezen az estén valamivel később tértek haza a szokottnál. Munkájuk után ugyanis rövid tanácskozást tartottak a jövő feladatairól. Beszéltek munkájukról. gondjaikról. Lassan oldódnak meg a nyelvek —szívesebben dolgoznak, mint beszélnek. S ahogy szövődik a beszélgetés fonala, úgy bontakozik ki előttem életük, munkájuk, munkaszeretetük. Nem olyan könnyű a postás- kézbesítők munkája, mint amilyennek látszik, és egyes külső szemlélők gondolják — mondja Túrái János birlapfelelős. — Sokan úgy vélik, hogy a vá Hurikra vetett nagy tarisznyával kényelmesen végigsétáljuk a falut, és ebből áll egész munkánk. — A látszat talán ezt mutatja, de a valóság egészen más — szól közbe Óvári József kézbesítő. — Reggel, amikor a postai küldemények szétválogatása után nyakunkba akasztjuk a táskát, s még két csomagot is kötünk hírlapokból, folyóiratokból, nem kevés erőre van szükség. Higgyék el mondj a magyarázkodom —, néha 40 kilós teherrel indulok ki járásomba. Én azonban még csak elviszem valahogy, de itt van ez a két nő — fejével a mellette ülő kézbesítő asszonyok fölé int —, néha alig bírják a terhet. •— Bizony sokszor nagy erőfeszítésbe kerül, hogy minden küldeményt, levelet, újságot idejében a megadott címre szállítsuk — szól közbe Túrámé. — De szívesen végezzük, mert szeretjük szakmáinkat, és a nehézségek ellenére is mindent elkövetünk, hogy eleget tegyünk a követelményeknek. Azok pedig minden nap nőnek. Újságból szinte naponta többet viszek járásomba, hogy minél többen olvashassanak. És amikor vége a napi munkámnak, következik a család, — ez sem kis feladat. Köny- nyebb volna, ha felsőbb szerveink megértőbbek, segítőbbek lennének. Régebben kerékpárral jártam körzetemet. A posta adta a kerékpárt Ez sokat szercsak elvették tőlem a kerékpárt, és azóta se kaptam vissza. Pedig de sokat kértem. Nagyon kellene. Az utóbbi időben úgyszólván kétszeresére emelkedett a forgalmam: több újságot és sajtóterméket trszek, mint akkor, amikor kerékpárral járhattam. Sok olyan probléma került felszínre. amin égV kis emberséggel, egy kis törődéssel segíthetnének a felsőbb postai szervek. Csorna Bertalan megemlítette, hogy az újságokat télen. nyáron, esőben, sárban el kell juttatniuk az olvasókhoz, de sokszor nagy gondot okoz a küldemények megóvása az időjárás viszontagságaitól. A táskában csak egy kis része fér el a napi anyagnak. A posta nem ad (akarót. S hogy a lapok el ne ázzanak, kénytelen volt saját pénzén takarót vásárolni. Igaz, nem sok pénzbe került, de a posta is gondolhatott volna erre. A barcsi kézbesítők közmegelégedésre látják el feladatukat, becsületesen dolgoznak. Az utóbbi időben különösen szép eredményeket értek el a hírlapterjesztésben. Palyemé például a múlt hónapban nyolc napilapot helyezett el olyan családoknál, amelyek eddig nem olvastak újságot. Csupán a Barcshoz tartozó drávaerdei tsz-tagok panaszkodnak, mert nem jár ki hozzájuk a postás. Ha újsághoz akarnak jutni, kilométereket kell gyalogolniuk a barcsi hivatalig. Ezt a területet sem szabadna elhanyagolni, hiszen itt is igénylik az emberek a kultúrát terjesztő, az ország és a világ dolgairól frissen tájékoztató lapokat. Amikor felteszem a kérdési a lelkes kézbesítő gárdának, hogyan lehetne ezen a problémán segíteni, egyöntetűen azt hajtogatják, hogy ilyen nagy faluban kevés a négy kézbesítő, még egyre szükség volna. Igazuk van. Egy kézbesítő beállításával megszűnne túlterhelésük, s olyan helyre is el« jutna a napi posta, a napi újság, ahova eddig csak alkalomadtán került el egy-egy példányt. De a belterületien is egyre nagyobb az érdeklődés a hírlapok, a sajtótermékek iránt. Wirth Lajos Mit mond a kirakatok és portálok világításáról, korszerűsítéséről az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetője, a Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, a városi tanács titkára Sok alma volt tegnap a piacon Az eső elrontotta a pénteki adták. A későbbi órákban 1,70 piacot, pedig almából megle-j —1,90 forint volt a tojás ára. pően sokat, kb. 50 mázsát sj Nagy mennyiségű téli fcá- túlnyomórészt jó minőségűt posztét a somogyigeszti tsz behozták eladásra a termelők, j zott fel. Ugyancsak ők árusítot- 2,50-ért 'apróbb fajtát, 4 forin- j tak (közvetlen fogyasztóknak tért már egészen szépet lebe- és közülieteknek, üzemi kony- tett kapni. Vevő kevés volt. A | hóiknak) sok savanyú káposztát hí"ví+ *—*"*' r~"'—és vegyes savanyút is., hízott baromfi felhozatala kielégítette a keresletet; árban sem történt lényeges változás. Szőlő csak otello volt és nagyon kevés. 5—6 forintért, drágán adták. A mintegy 10 mázsa téli körte átlagos ára 4,20 forint volt. Tej- és tejtermékből jó közepes volt a felhozatal. A 2 forintos túrót később 1,40-ért Burgonyából jeleteéktelen mennyiséget, mintegy 15 mázsát találtak az érdeklődök. A legkedveltebb, a rózsa ára 1,00, a fehér fajtákért kevesebbet kértek. Kukoricát is alig, mindössze hat-nyolc kocsival árusítottak. ELKÉSTEM Évek óta a dombóvári vonalon, utazom kaposvári munkahelyemre és vissza. A minap egy kis késéssel érkeztünk. No, nem úgy, mint régen, 10—12 évvel ezelőtt, amikor a téli hidegekben göz- hiány miatt nemegyszer fél tízkor jöttünk be fél nyolc helyett. Ezeket a fagyos reggeleket már el is felejtettük. Kényelmes, fűtött kocsikban utazunk, és majdnem mindig percnyi pontossággal érünk célba. Most azonban néhány percet késtünk. Szégyen a késés és kellemetlen, de minthogy vállalatom az állomástól egy kissé messze esik, nem értem be nyolc órára. fÓrs H AZ APPT * i A folyosón a vállalat könyvelőjébe ütköztem, mord tekintettel fogadott. — Maga megint elkésett? — Kérem — mondtam —, nem tudtam előbb jönni, a vonat jött későbben. — Ez nem megnyugtató — mondta határozottan. — Miért nem költözik be a városba? Tessék beköltözni! Ejnye, hogy ez nem jutott előbb eszembe! De én makacs ember vagyok, és továbbra is egyéni módszerekkel kísérletezem. Mi lenne, ha a vasútállomástól busszal mennék a Széchenyi térig? Onnan a Cseri út már csaJc egy nagyobb ugrás. Egy reggel az állomásépület előtt veszteglő mezöcso- konyai buszhoz siettem. Máskor is utaztam már vele, ha esett az eső, meg a múltkor pár napig, amikor megrándult a bokám. De a busz már tele volt, és a kalauz elutasított mondván: — A Széchenyi térig nem szállíthatom, ott a helyi járat, tessék azzal menni. Komolyra vettem állítását, és arra néztem, amerre mutatott, hátha csoda történt, ugyanis a helyi járat sohasem szokott ott állni, mikor kiszállunk a vonatból. Szerencsésebb napokon még láthatjuk a hátulját, amint a Béke Szállónál kikanyarodik a Dózsa utcából. De a mai nap kevésbé szerencsésnek bizonyult. — Kérem, a helyi járat már elment — mondtam a kalauznak. ö még kiszólt az induló buszból, mielőtt közénk zárult volna a lassan becsapódó ajtó: — Miért nem tetszett előbb jönni? Már ő is kezdi. ■— Mert a vonat... — mondtam volna mentegetőzve, ha lett volna kinek. A kalauzt a busszal együtt elnyelte a reggeli forgalom. É M. Öröm végigsétálni az esti Kaposváron. A Dózsa György, utca, az Engels utca, a Május 1 utca, a Kossuth tér, az Ady Endre utca neoncsövei szinte nappali fényt árasztanák. A város vezetőségét és az Áram- szolgáltató Vállalatot joggal dicséri ezért a lakosság. Most, hogy főútvonalaink vi- lúgosabbak lettek. azonnal szamibeötlik: korszerűtlen — s tegyük hozzá: hideg, barátságtalan — a legtöbb üzlet kirakatának világítása, és soknak nem megfelelő a portálja. A főútvonalaikon a legtöbb üzlettel az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Kiskereskedelmi Vállalat rendelkezik. Megkérdeztük vezetőiket és — mivel mindkettő tanácsi vállalat — a városi tanács v. b. titkárát, miként vélekednek a portálok és a kirakatok világításának korszerűsítéséről. Mészáros Ferenc, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Már akkor, amikor a Carmen Illatszerboltot létrehozták, elhatározta vállalatunk vezetősége, hogy az illatszerbolt melletti üzletünk kirakatának világítását korszerűsíti. Mivel azonban a megbízott ktsz nem tudott megfelelő neoncsövet beszerezni, abbamaradt a munka. Helyeseljük azt az elgondolást, hogy a főbb útvonalakon csak olyan üzletet engedjenek nyitni, amelynek a váresi ta- j nács által előírt portálja és ] korszerű neonvilágítása van. A | már meglevő üzleteiket pedig j kötelezzék arra, hogy megfelelően építsék át portáljukat, és létesítsenek neonvilágitást. Rajta Mihály, a Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Vállalatunk saját erejéből 293 000 Ft költséggel már 18 üzletében vezette be a neonvilágítást. Örülünk, hogy szóba került a Május 1 utcában levő üzleteik portáljainak és kirakat- világításának korszerűsítése. A kirakati és belső neonvilágítást a magunk erejéből is meg tudnánk valósítani, de nehéz megfelelő anyagot kapni. A portálok korszerűsítéséhez szükséges pénzt a városi tanácstól várjuk. Helyes lenne, ha engedélyeznék, hogy a kirakatokat minden este legalább 21 óráig világíthassuk ki. Halomvári György v. b.-titkár: — A kérdés nem ért váratlanul, mert erre már a végrehajtó bizottság is gondolt. Most folynak a terveztetések, tanácskozások. Utána tanácsrendeletet adunk ki az új üzletek létesítésével, a meglevői: kirakat- és belső világításával, valamint portáljának korszerűsítésével kapcsolatban. Üzletet a főútvonalakon már csak úgy engedünk létesíteni, ha a városi és a megyei tanács kereskedelmi osztálya által meghatározott portállal és világítással Látják el. A kereskedelmi vállalóikat anra kötelezzük, hogy régi üzleteiket egy—másfél év alatt korszerűsítsék. Ezt vállalati erőből is el lehet végezni. A portálok újjáalakítására két esztendőt adunk, a tanácsi vállalatoknak a pénzt mi adjuk ehhez. A kirákatviilágítás 21 óráig váló engedélyezése az Áramszolgáltató Vállalat hatáskörébe tartozik. * * * Az érdekeltek tehát, egyetér- teneik abban, hogy korszerűsíteni kell a kirakatok világi fását és a portálokat. Megfelelnek a tanács áltál javasolt határidők. Helyes az az elgondolás, hogy a kirakatok neor.vi- lágításával együtt a belső neo- nositást is el kell' végezni. A váll ala tok öniköl tságcsökke:'. t ő hitelből korszerűsíthetik a világítást. A nagyáruháznak ez 53 000 forintjába került, ez az összeg két esztendő alatt megtérül. A kirakatok 21 óráig való kivilágítása indokolt, helyes lenne, ha áz Áramszolgáltató Vállalat mielőbb engedélyezné. Hiszen a neoncsöveik felszerelésével jóval kevesebb áram fogy. A Kiskereskedelmi Vállalat villanyszámlájának összege pl. a 18 üzlet neonosítása után már az első félévben 12 000 forinttal lett .kisebb. Sz. L. Csak ami nagy hasznot ha.it? Az egyik kis pusztai iskolában kihullott a gitt az ablaküveg mellől, és néhány ablakszem is kitört. A kilincs is elromlott, s némi javításra szorult a küszöbdeszka is. Egy asztalos mintegy nyolcórai munkája ez még akkor is, ha kényelmesen dolgozik. A költségvetésben megfelelő összeg van biztosítva erre a célra, te. hát csak szakembernek kell szólni, és a hibák egy nap alatt eltűnnek. Igen ám, de a pusztán nincs asztalos. A legközelebbi ktsz részlegéé az elsőség. Ez azonban nem vállalja, mert nem éri meg szakembert küldeni a három km-re lévő munkahelyre. Inkább lemond róla. Még mindig nincs nagy baj, mert a földművesszövetkezeinek van asztalos részlege. Kényszeredetten meg is ígéri, csak éppen mindig fontosabb munkája akad. És a kis pusztai iskola ablakait tovább recsegteti és tördeli a szél, s fal-föllebbenti a gyermekek füzeteit is. Csak egy példa, de ezt sem, említeném meg, ha egyedüli jelenség volna. Sajnos azonban, sorolni lehetne azokat a kis falusi vagy pusztai köz- intézményeket, amelyek hasonló gondokkal küzdenek, mivel a szakembereknek — főképp, ha kisebb munkáról van szó — »nem éri meg« az oda való kiszállás. Ha egyéni iparosok felfogása volna ez, nem vagyon csodálkoznék. De állami vagy legalábbis a szövetkezeti, azaz szocialista jellegű vállalatokról van szó, amelyeknek elsőrendű kötelessége a közigények kielégítése még akkor is, ha csak egy ablakot kell bevágni, vagy kilincset kell kijavitanij Ne csak a haszonhajhászás hassa át munkájukat, hanem, végezzenek el olyan szolgáltatásokat is, amelyek szerényebb jövedelmet biztosítanak ugyan, de éppúgy a szakemberek tudását igénylik, mint a több ezer forintot jelentő vállalkozás. S. K. Lakásom padlója, parkettje ragyogó, mert parkettkefélőm márkája RAGYOGÓ Vásároljon RAGYOGÓ parket«kefélőt. Ára 330.— forint. Kapható az Állami Kiskereskedelmi Vállalatnál 1064 és a föld művesszövetkezeti szakboltokban. A Kaposvári Textilművek keres azonnali belépésre egy legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust. Heiyiieii férfi munkaerőt 30 éves korig betanuló és segédmunkára is felvesz a Kaposvári Ruhaüzem lo7l naponta ‘ipojxáv Értesítjük ügyletei*!, hogy vállalatunk 1959. december 31-től i960, január 20-ig leltározás miatt mindennemű árukiadást Ez idő alatti, valamint a karácsonyi forgalom zavartalan ellátása miatt megrendeléseiket kérjük idejében feladni Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. 106V IdMANDI kés evúvíz, Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága é* a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőse^. Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon: 15-10, 15-11» Kiadja: a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Telefon. 15-16. Felelős kiadó: ITIRTB LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. — 3771 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBQB igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és DostáskézbesítöknéL Előfizetési díj egy hónapra 11,-* Vt»
