Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959, november % Ottmaradt egy vasaló ... HATMILLIÓ FORINT mag. takarítását ajánlotta fel a Ru­haüzem a pártkongresszus tisz­teletére. A harmadik negyed­évi értékelés alapján az év vé­géig még ötmilliót kell telje­síteni a vállalásból. Megállapí­tották, hogy ennek ellenére jól halad a verseny hiszen mint­egy 500 új dolgozót kellett be­tanítani; építkezés volt az üzemben, és ilyen adottságok melle.tt, az eddigi 1 millió fo­rint és a 89 helyett elért 84,3 százalékos alaprentabilitás va­lóban szép teljesítmény. Külön­ben a terv szerint is a verseny- vállalás nagyobb részét a har­madik negyedéiben kell teljesí­teniük. S teljes erővel munká­hoz kezdtek, amikor történt valami... ... Az egyik éjszakai lélek­szakadva rohant fülkéjébe a portás, és tárcsázta a tűzoltó­kat. Amikor a tűzoltókocsi be­robogott az üzem udvarára, az egyik/ üzemrész már lángokban állt. A sűrű füstfelhőből las­san kibontakozott egy vasaló. Onnan indult el a tűz... A közelben minden elégett. Haj- nálodott már, amikor még min­dig a megfüstölődött, félig égett ruháikat hordták az udvarra. Apáti Györgyöt, az üzem egyik munkását (délután jött volna, műszakba) otthon álmából ri­asztották fel a hírrel. Cipőt, ru­hát rántott magára, és lóhalá­lában rohant az üzembe. Vala­mi a torkát fojtogatta, s úgy érezte, leégett az otthona. Ung­vári Józsefné is megállt az ud- imron azokkal együtt, akik a leégett üzemrészben dolgoztak volna, és a pusztulás láttán könny gurult végig az arcukon. "Mi lesz velünk — sóhajtották —, hová megyünk, hiszen le­égett a máso.iik otthonunk.« A FÜST LASSAN FEHÉR LETT. és ritkult a gomoly. Tisztulták a gondolatok is. Együtt ülünk Apáti Györggyel és Ungvári Józsefnével. Régi munkásai az üzemnek. Lassan visszapergetjük ezt a szomorít filmet. Mindenki tudja, hogy egy melegen otthagyott vasaló volt a tűzfészek. A felelősi azonban nem találták meg, mert nem lehet a hanyagságot senkire se rábizonyítani. Egy kicsit mindenki felelős a tü­zért, alti ott dolgozott. Vala- •mennyiüket érinti a 60 ezer forintnyi kár, hiszen a verseny utolsó szakaszában, a negyedik negyedév kezdetekor visszalök­te az üzemet. Mit lehetne ten­ni. — törték fejüket —, hogy a kárt némileg enyhítsék, vagy ha lehet, egészen helyrehoz­zák? Ekkor kopogott be az igazgatóhoz Kardos István gé­pész, és felajánlotta, hagy egy­napi többletmunkát vállal. Ez a gondolat gyorsan elterjedt. Vállalták a többiek is, hogy vasárnap bejönnek dolgozni. A szolidaritás legszebb példája mégis az volt talán, hogy az elsők között azok a munkások is jelentkeztek, akik nem az égett üzemrészben dolgoznak, és semmi közük sem volt a tűz. hoz. Az üzem vezetői azonban csak akikor élnek ezzel az ál­dozatvállalással, ha okvetlenül szükség lesz rá. A minap mindenkit tájékoz­tattak arról, hogy mit kell ten­ni azért, hogy év végéig a ter­vet és a vállalást is teljesítsék, és növeljék a jelenleg mintegy öt napnak megfelelő nyereség­részesedést. A dolgozók gyak­ran nézik meg a kifüggesztett értékelést, mert senki sem akar kevesebbet nyújtani a má­siknál, sőt...! MEGMOZDULT AZ ÜZEM mintegy ezer munkása, hogy sikeresen fejezze be a gazdasá­gi évet. Megmozdultak az üze­mért, a második otthonért, amelynek egyik termében be­lopódzott fi gondafíanság kö­vetkeztében elszabadult per. zselö lang... Szegedi Nándor Akiknek most kezdődik a balatoni idény Munkában a balatonlellei SZOT-brigád Csend honol a Balaton men- j maik benne. Ebből is létszák, tán. Legfeljebb néhány, eigész éven á't nyitva tartó üdülőnk tája hangos a beutaltaktól. Alaposabb vizsgálódás után azonban kitűnik, hogy a kapu­jukat bezárt üdülők nagy ré­szében sem teljes a csend. Igaz, más ez a zaj, mint nyaranta, amikor pihenő, szórakozó dol­gozók népesítik be a szakszer­vezeti üdülök sokaságát. Most is dolgozóik keresik fel a be­zárt üdülőket, csakhogy nem pihenés, szórakozás, hanem munka elvégzése céljából. A balatonlellei SZOlübriigád- ra hárul a dél-balatoni üdülők karbantartásának feladata. A Szekér Lajos mérnök irányítot­ta »brigiád«-nalk körülbelül száz tagja van. Ki győzné fel­sorolni, hány szakma dolgozói­ból tevődik össze a brigád? Kőművesek, ácsok, tetőfedők, festők és mázcdók, viz­es villanyszerelők, bádogo­sak, üvegesek, asztalosok, kár­pitosok, lakatosok, hűtőgépsze­relők, ' autószerelők, rádió- és televízió-műszerészek dolgoz­hogy ez a vertikális üzem mi­lyen sokrétű munkát végez. Szinte ezerféle mesterséget kell ismernie a karbantartóknak, a brigád tagjainak. Nincs is baj a szakemberek­kel. Jól begyakorlott, összeszo­kott kollektíva látott munká­hoz, amikor befejeződött a hi­vatalos üdülési idény a Balaton mentén. Siófokon az ■ Építők üdülőjénél födémcserién dolgoz­nak a lelleieik. Ugyancsak Sió­fokon a Bányász-üdülőt egész éven át nyitva tartó üdülővé alakítják át. Most tatarozzák, így decemberben megnyithatja kapuit a téli üdülők számára a Bányász. »Generál ózzák« a SZOTtórigádosok a siófoki cu­korgyár! üdülőt. BalatanleEén a központi üdülő étterme van munka alatt, valamint társal­gót létesítenek a SZOT elnök­ségi üdülőjében. Szekér Lajos vezető mérnök naponként látogatja meg az egyes munkahelyeket. Nem is annyira ellenőrzés e látogatá­sok célja, inkább az, hogy ha valahol probléma adódik, ak­kor a brigád vezetője azonnal intézkedhessék. A brigád idei teljesítményének értéke eléri majd a másfél millió forintot. Jövőre két és fél millió forint értékű munka vár a brigád tagjaira, akiknek a kezében — úgy mondják — »ég a munka«. Különösen Berdáin László asz­talos, Loványi Vilmos kárpitos. Pesti János lakatos-hegesztő, Horváth János autószerelő, Bo- di Dénes rádióműszerész jár­nak az élen — de az egész kol­lektíva kitűnően végzi felada­tát, Ezért is hívják szívesen a brigád tagjait az üdülők, ha ta­tarozni kell. ha átalakításra van szükség, vagy bármilyen más munka adódik. A SZOT-brigád becsületes munkával vívta ki magának az elismerést. Tagjai egyenként és együttesen is szívesen vállalják a most kezdődő balatoni idényt: az egész télen át tartó felkészülést a jövő évi igazi ba­latoni évadra. K. S. Egy müveSodési otthon igazgatójának leváltása kapcsán Az egyik faluban leváltották a művelődési otthon igazgató­ját. Ok: az elmúlt évben nem folyt semmiféle kulturális te­vékenység a községben. így volt-e valóban, vagy pe­dig esetleg más is közrejátszott az igazgatócserében ? Nem volt-e indokolatlan vagy. elha­markodott a leváltás? Lássuk, hogy vélekednek erről a falu vezetői, az új és a régi igazga­tó, no meg a leginkább érintet­tek, a fiatalok. Foghíjasán betelepült, mint­egy két kilométer hosszú falu P. E kedvezőtlen elrendezés bi­zonnyal rányomja bélyegét a népművelési munkára. Emiatt is nehéz összefogni a lakossá­got, a falu fiataljait, de persze nem ez lehet az egyedüli oka a népművelési munka ideiglenes pangásának. No, majd erről bi­zonyára alapos felvilágosítást kapok. Először a leváltott igazgatót keresem. Három gyermekes családanya, tavaly kezdett ta­nítani, néhány hete vizsgázott a tanítóképző anyagából. Most tehát gyakoidóéves tanító. — Igaz, sokat kell tanulnom, az óráikra való készülés is több időt követel, mint egy gyakor­lott nevelőnek, a háztartás gondja is rám nehezül Amit azonban lehetett. tavaly is megvalósítottunk — mondja; — Milyen kulturális tevé­kenység folyt tavaly a község­ben ? — Népközépiskola működött, anyagából tizennyolcán v izs- gáztak. Azt hiszem, énnek tu­lajdonítható, hogy a hallgatók köziül hárman beiratkoztak a mezőgazdasági technikum leve­lező tagozatára. Hm. Tehát a »semmi« »vala­mivé« módosul. — Öntevékeny művészeti élet? — Az ez irányú tervek papí­ron maradtak. Energiánkat eléggé lekötötte a népközépis­kola, no meg igen Kevés a színjátszásra alkalmas fiatal. A nyáron már azt határoztuk, hogy magunk játszunk, peda­gógusok, hogy csak valami le­gyen. Igaz, ez sem sikerült. Véleményeim: talán jobb is. — Sérelmesnek tartja-e a le­váltást? — Magát a tényt talán nem — mert valóban sok az elfog­laltságom —. de a módot igen. A helyi szervek ugyanis nem segítették munkámat, és nem is mondták meg a szemembe vé­leményüket. Mit szólnak mindehhez a ta­nács vezetői? — Nem dolgozott, s a v. b. úgy határozott, leváltja — hangzik a válasz. — Hány ízben látogatták meg pL a nép-középiskolát? — Nem értünk rá. Meg kü­lönben nem a mi dolgunk. A párttitkár: v • .< . ­Ili® i w A Bánya- és Épitőanyagipari Egyesülés zák^nyi cementáru-üzemé- ben ez év március 23-án indult meg a termelés. A kitűnő kavicsle­lőhelyen sokkal kisebb az önköltség, hisz csak a készárunak van szállítási költsége. A tervek szerint egy 10x100 méteres fedett mű­helyt kap majd a zákányi cementáru-iizem. Jelenleg főként híd- és kútgyűrüket gyártanak. Horváth József brigádvezető a kútgyürü sab­lonját íllí-ja össze. — Valóban elhanyagoltuk egy kissé ezt a kérdést. Hiába, tsz-elnök is vagyok, mindenre nem futja az időmből, A levál­tásról egyébként, a v. b. mint testület döntött. Egy KISZ-tag így válaszolt kérdéseimre: — Nehéz dolog itt valamit csinálni. Leltet, hogy az új igazgatónak is beletörik a bics­kája, főképp, ha egyedül ma­rad. Az új igazgató véleménye pe­dig: — Nem kérdeztek meg, bí­rom-e, van-e kedvem hozzá. Mindegy, azért megpróbálom; Bár már eddig is szomorú ta­pasztalatokat szereztem. Pél­dául tanulni kezdtünk egy jele­netet, de szereposztását .három­szor is át kellett csoportosítani egyes szereplők ok nélküli Isi- lépése miatt. Különben én sem hélyeslem elődöm leváltá­sának módját.. No, itt valami nincs rendjére Mégpedig a falu vezetői és pe­dagógusai közötti összhanggal van baj. Próbáljuk egyeztetni a véleményeket, üljünk le, és vitassuk meg: hol szorít a ci­pő. A párttitkár, a tanácstitkár* az iskolaigazgató, valamennyi pedagógus jelen volt a baráti eszmecserén, sőt még a járás­tól is eljöttek; Nem részletezem, hanem az értekezlet zárószavaként hadd foglaljam össze a háromórás beszélgetésben hallottakat, a végső eredményt. A faluban apróbb-nagyobb, valódi, de in­kább vélt sérelmek miatta sér­tődöttség, személyeskedés, int­rika akadályozta a község mű­velődési életének Kibontakozá­sát. A felsoroltak miatt nem volt elmélyült kapcsolat a falu vezetői és pedagógusai között, nem segítették kellően a párt- szervezet és a tanács részéről — ezt egyébként a párttitkár is elismerte — az iskola és a mű­velődési otthon munkáját. Hit­tek — vezetőik és pedagógusok egyaránt — a bajkeverő, intri- kus megnyilvánulásoknak, hagyták elmér,gedni az apró, sokszor csak vélt szúrásokat, amelyekkel egymás munkáját gátolták ahelyett, hogy leülték volna a közös ügy érdekében közösen kutatni a hibák gyöke­rét, a közeledés gátjait, s azo­kat közös erővel igyekeztek volna elhái'ítani. No, de ha ez késett is, ezen a megbeszélésen megtörtént; Szóból ért az ember, mégpedig az őszinte szóból. Ezen a meg­Ezzel a mondattal elárulta — Semmi szükség magára! nére is elég késön érkezett ha-Jímást kritizáló vélemény hang­t” cbeszélésen sok ön bíráló és egy- -Jr magát, én azonban nem mond- — ismételte meg még ingerül­teim, hagy gyanakszom rá. tebben Jankowska. — Szálljon — Mit értettek ■ félre? — ki abból a kocsiból! kérdeztem. — És ki? — Menjen, Viktor — mon­— Eh, semmit sem értettek dottam. — Szeszélyes növel meg — felelte mérgesen. — nem érdemes vitatkozni. Csarusin a gyanúsított és nem Zseleznov kiszállt, maga, magárnak ehhez semmi — Hazamegyek — mondta, köze! — A legborzasztóbb — Oda megy, ahova akar! ■— azonban az, hogyha ez a rög- mondta Jankowska. — Van hogy eszmés Edinger valamibe bele- magának elég ügye Berziny úr za. ízott el, de mindegyikre jellem­— Mi történt, édesem? —Sző volt az őszinte, az egymás kérdezte izgatottan, amint a ? munkáját támogatni akaró, a szalonba lépett, és kezet cső- í falu ügyéért felelősséget válla ­— Már a zsebemben van — Én azonban féltem, mondtam. — Meg lehet kezde- nem hagyja jóvá, és abban sem üti az orrát, akkor nem lehet nélkül is — ni a nyomozást. voltam biztos, hogy végre tu- ‘ — — -=— I-~ *T — Ez pompás. — élénkült, fel dom-e hajtani tervemet. Zseleznov. — Igazán sajnálnám — No gyerünk, gyerünk! — ha letartóztatnának. mondtam türelmetlenül. —■ — Én viszont úgy éreztem, Hátha bekapja a halacska a hogy ezt nem szabad megen- horgot... gedni. A feladatunkat végre Nem mondhatom, hogy Zse­kell hajtanunk, de azért Zse- leznov valami nagy bizalom- legfeljebb letartóztatnak, meg- Zseleznov vállat vont, és leznovot sem szabad feláldoz- mai vette volna tudomásul e nunk. Ismét egy reménytelen- szavakat, de engedelmeskedett, nek látszó helyzetből kellett és a szálloda elé hajtott, kivezető utat találunk. Jankowska nem válaszolt a eltéríteni szándékától, még ha Nem akartam ellenkezni ve- balondságot csinál, akkor sem... le. Jankowska a tettek embere Felkelt, rágyújtott egy ciga. volt, és ha egyszer valamihez rettára, és idegesen járkált fel- hozzákezdett, nem volt ajánla- rám, és újra az asszony alá a szobában. tos vele vitatkozni. fordult. 9 — Maga meg minek ideges- — Üljön be! — parancsolta, — Megkínálhatom egy csé. 3 baCtoGHIUllfl c láűy leedik? — kérdeztem. — No, és maga ült a kormány mellé, sze kávéval? í 9 re||rnRÍ járifchaR Eh, minek a kávé. amikor 5 költ Jankowskának. — Remé­lem, megbocsát, de a báró na­gyon sokáig feltartott. Engem is üdvözölt, de túloz­nék, ha azt mondanám, hogy valami nagyon szívélyesen. — Már négy órája keressük ön.t — mondta ingerülten Jan­kowska. —• Valamit tennünk kell ezzel az Edingerrel! Gröner futó pillantást vetett felé ? ló szándék, az összefogás szük­ségességének felismerése. En­nek szellemében kell tovább dolgozni a falu valamennyi ve­zetőjének, pedagógusának, hogy az újonnan megválasztott igazgató ne kerüljön előde sor-' sára. Az eredménv ugyanis nemcsak tőle függ. P. L. ölnek, miért fáj az magának?! nyugodtan, mintha semmi ve- én Edingerről beszélek! — csat- — Éppen ez az, hogy magát szély sem fenyegetné, elindult tant fel a nő. — Erről beszél­nem szabad, hogy letartóztas- gyalog hazafelé, sák! — kiáltotta. — Taylor ezt Jankowska szenvedélyes Jankowska jutott eszembe, kopogásunkra, már-már azt sohasem bocsátana meg nekem! diUvoel a legnagyobb sebesség- Miért ne kényszeríthetnénk ar- gondoltam, hogy nincs otthon, Természetesen most sem én- re kapcsolt, ra, hogy segítségünkre legyen? az ajtó azonban nyitva volt, és miattam, csakis egészen önma­Gyűlölte Edingert, viszont rám amikor benyitottam, kitárult, volt utalva; az ő számításai- asszony lábát maga alá ban személyem nem az utolsó húzva aludt a díványon. Nem helyen állt. Miért ne dobjam a mérleg egyik serpenyőjébe saját magamat? Zseleznovhoz fordultam. — Fordulj vissza! — mondot­tam. — Hajts Jankowskához a szállodába. hallotta a kopogásomat, de ami­kor minden szó nélkül leültem mellé, nyomban kinyitotta a szemét. — Kellemetlenségeim van­nak — kezdtem. — Éppen most ga miatt nyugtalankodott. — Tudja mit, menjünk Grö- nerhez! — mondta határozot­tan. — Itt cselekedni kell! Sehol sem találtuk Grönert; nem volt sem otthon,. sem a kórházban. Végre megtudtuk, hogy a gauleiter hivatalában ner otthonába. Jankowsikát minden további nélkül been­gedték a lakásba, és vártuk a házigazda hazatérését. Az asszony felhívta mind­Üjra abba az elszánt hangú- van: ke}lett írnunk, rrug latba került, amikor az égvi- szabad Usz' Visszatértünk Gro- lágcm semmi sem tudta a cse­lekvésben feltartóztatni.. * Lementünk. ....... _ , Jankowska ingerülten pillan­Dp miért“> csodálkozott fövök Edmgertöl. Azt mondta, fatt Zseleznovra; ebben a pil­hogy bizonyítékai vannak arra, lovaiban még annyi fáradságot azokat a helyeket, ahol Gröner hogy a partizánokkal tartok sem vett> hagy gyűlöletét lep- feltehetően megfordulhat. lezze előtte. — Adják át a professzor úr­— Maga az? - kérdezte el- «o* az üzenetet, hogy minél lenségesen, és elutasítóan in- e^öbb jöjjön havia —< hagyta tett. — Magára most nincs meg mindenütt. — Mondják szükségünk. meg, hogy Jankowska asszony Zseleznov kérdően nézett kereste, ránk A professzor úr érmék ellő­jünk, ne a kávéról! Gröner'újra ellenséges pil­lantást vetett rám, azufán Jan­kowskához fordult. — Igen, de nem tudom... — tétovázott. — Berziny úr... Alkalmas-e ... — Ugyan, hiszen maga is tudja, hogy Berziny a mi em­berünk — mérgelődött Jan--í kowska. — Taylor tábornokot í . nem kevésbé érdekli Berziny írottak munkájukról. úr személye, mint az öné. í Nemcsak megyei, országos vi- Ez a megjegyzés, amely ^szonylatban is igen szép ered­A napokban tartotta meg negyedév: munkaértekezletét a csurgói járás egészségügyi cso- 'portja. Az értekezleten részt ivett dr. Németi László, a me­gyei tanács v. b. elnökhelyétte- |se és, dr. Sára Lenke megyei ‘tisztiorvos. Dr. Major Rezső já- wási tisztifőorvos megnyitó sza- ivai után a körzeti orvosok be­Minden perc Zseleznov. drága. — Jó ötletem támadt — mondtam. — Megpróbáljuk végrehajtani. És nem árulnád el ne- Toem? — kérdezte Zseleznov. — Mert ahogy mondják, több «gém, többet lát. fenn kapcsolatot.. Jankowska nyomban felült; az álom egy pillanat alatt el­szállt a szeméből. — Micsoda őrültség! — kiál­totta. — Félreértették az egé­szet, egyenértékűnek tüntetett fel \ kettőnket, nem örvendeztette i meg éppen Grönert. — Jól van, drágám — mond­ta engedékenyen —, hagyhat Berziny úr be van avatva az t ügyeibe, csak rajta, beszélges-, sünk. — Folytatjuk — sményt állapított meg az érte- ikezlet, azt, hogy a járásban ,0,84 százalékra csökkent a cse- Icsemőhálandóság. Sürgős feladatként szabtáK 'meg a közegészségügyi ellenőr­izések eredményesebbé tételét ,az e területen mutatkozó hibáit !megszüntetésére,

Next

/
Thumbnails
Contents