Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

Vasárnap, 1959. november 22, 2 SOMOGYI NÉPLAP Az ENSZ-közgyűlés felszólította Franciaországot, hogy ne hajtsa végre szaharai atom kísérletét NEMZETKÖZI Sz EMLE New York (MTI) Az ENSZ- közgyűíés pénteken megkezdte a szavazást arról a határozati javaslatról, amely felszólította Franciaországot, mondjon le arról a tervről, hogy a Szaha-' rabatt felrobbantja atombom­báját. A küldi'.ttek külön sza­vaztak a javaslat minden cik­kelyéről. / Először arról a cikkelyről szavaztak, aimelybctn a ' köz­gyűlés »mély aggodalmát feje­zi ki a kísérletek által okozható. I. veszélyek, és kockázatok mi­atta A közgyűlés ezt a cik­kelyt 45 szavazattal 20 ellené­ben, 17 tartózkodással elfogad­ta. A tartózkodást kifejező szavazatok az összeszámolásnál nem számítanak, és így a le­adott pozitív 45 szavazat több veit, mint a szükséges kéthar- "madcs többség. A következő cikkely »elis­meri azt az aggodalmat, ame­lyet a tervezett szaharai kí­sérletek , valamennyi nép, első­sorban az afrikai népek köré­ben okoznak«. A küldöttek 44 szavazattal 10 ellenében, 28 tartózkodással megszavazták ezt a paragrafust is. A határozati javaslat har­madik cikkelye megállapítja, hogy »Franciaország nem vál­lalhatja a felelősséget, hogy megóvja a fenyegetett függet­len államokat a veszélytől«. A szavazatok aránya:! 36 a ja­vaslat mellett, 30 ellene, 16 tartózkodás. Ezt a cikkelyt te­hát a küldöttek elutasították, minthogy nem kapta meg a kétharmados többséget. A határozati javaslat utolsó bevezető cikkelyét, amely így hangzik:. »Tekintetbe véve az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek különleges felelősségét a kísérletek által veszélyeztetett még nem független afrikai né­pek biztonságával és jólétével kapcsolatban«, 39:25:18 arány­ban elutasították. A közgyűlés ezután elfogad­ta azt az elsőt fő cikkelyt, amely »űz ENSZ mély aggo­dalmát fejezi ki a francia kor­mány szándéka miatt-«. 48 kül­dött a cikkely elfogadása mel­lett, 19 ellene szavazott, 15-en pedig tartózkodtak a véle­ménynyilvánítástól. A küldöttek ezután meg­szavazták a legfontosabb paragrafust, amely felszó­lítja Franciaországot, hogy »tartózkodjék az ilyen kí­sérletektől«. 51-en szavaz­tak a javaslat mellett, 17-en ellene, 14-en tartóz­kodtak. Végül a közgyűlés a javaslat egészéről szavazott. Az indít­ványt 51 szavazatta} 16 ellené­ben, 16 tartózkodással elfogad­ták. A politikai bizottságban az-arány 46:2.6:10 volt. Mint az AP jelenti, Franciaország küldötte még a szavazás előtt az ENSZ-hez fordult, és fel­kérte a szervezetet, hogy utasítsa vissza a határozati javaslatot. Jules Mach francia leszerelési szakértő bejelentette: »Kérjük, a közgyűlést, hogy utasítsa V. vissza, a szöveget, és bizonyít- ■ sa Franciaország iránt érzett bizalmát." Moch szerint a hatá­rozati javaslat »Franciaország ellen irányul«. »■Felkérem mindazokat — mondotta a francia küldött —, akik a politikai bizottságban a határozati javaslat ellen szavaztak, tegyék most ugyan­ezt«. (A politikai bizottságban a szavazás során a határozati javaslat nem kapta meg a szükséges kétharmados több­séget.) »Szeretném hangsúlyozni — folytatta a francia küldött —, hogy a határozati javaslat szö­vege teljes egészében elfogad- hatatlam Fránciaország számá­ra.« A francia szakértő végül ki­jelentette, hogy a határozati i javaslat nagy elégedetlenséget j keltett, Franciaországban az ENSZ-szel szemben. Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok a pénteki szava­záson is a határozattal szem­ben foglalt állást. F.NSZ-megfigyelök szerint a pozitív szavazatok nagy többsége meglepetést kel­tett. A szavazást vita előzte meg, amelyben felszólalt Ormsby- Qore angol külügyi állammi­niszter is. és a francia, kül- dötthöz hasonlóan azt állítot­ta, hogy a határozati javaslat megszövegezése »nem pontos«. Nagy-Britaimia reméli — mon­dotta, hogy a közgyűlés nem fogadja, el a határozati javas­ától, Fekini, Libia küldötte, aki a politikai bizottság részéről tar­tott beszámolót, hangoztatta, .reméli, hogy Franciaország fi­gyelembe veszi a kísérlet terve által okozott aggodalmat. Marokkó küldötte hangsú­lyozta, hogy mielőtt a szaharai kísérleti robbantás kérdését az ENSZ előtt felvetették volna, mindent megpróbál­tak, hogy Franciaországot eltérítsék szándékától, A határozati javaslat megszö­vegezésében a marokkói kül­döttségen kívül az ENSZ 22 tagállamának küldöttsége — közöttük a. legjelentősebbek — vett részt. A bonni „fékező44 Londonban Az Egyesült Államokban lefényképezték a harmadik Lunyikot Chattanooga (AP). Pénteken a chattanoogai csillagvizsgáló cso­port közölte, hogy sikerült fény­képet készíteniük a harmadik Lu- nyikról. A csillagászok szerdán éjszaka fényképezték le a harma­dik Lunyikot. összesen két felvé­tel készült, az egyik akkor, ami­kor az űrrakéta 120 000 mérföldre, ^ másik, amikor 30 000 mérföldre \%>lt a Földtől. A fényképeken az űrrakéta vékony fényvonalnak lát­szik. (MTI) Műholdat lőttek fel az Egyesült Államokban New York (iItI). Az AP és a Reuter-iroöa jelentése szerint pén­teken este a californiai vanden- berg légitámaszponton fellőtték a Discoverer 8. műholdat. Az 1700 font súlyú mesterséges hold el­érte keringési pályáját. A műhold 103 perc alatt kerüli meg a Földet, körpályájának legközelebbi pontja 190, legtávolabbi pontja pedig 1600 kilométerre van a Földtől. (MTI) Az angol diplomácia végül is kipipálhatta határidő-nap­lójából egy fontos bejegyzését — az elmúlt héten a bonni kancellár tiszteletét tette a brit miniszterelnöknél. A két kormányfő eszmecseréjének — a megvitatott kényes témákon kívül — sajátos pikantériát adott az a körülmény, hogy Adenauer már három ízben le­fújta a régen esedékes lon­doni látogatását — »meghűlés« miatt. Érthető viszont, hogy politikai megfigyelők annak idején nem tekintették puszta véletlennek, hogy a kancellár gyakori »gyengélkedése« mindig egybeesett az angol—nyugat­német kapcsolatok kiéleződé­sével. Ilyenformán nem volt egészen alaptalan az a megle­hetősen elterjedt nyugati vé­lemény, hogy' nem is annyira a nyugatnémet kancellár, mint inkább London és Bonn kap­csolatai szenvednek' krónikus »meghűlésben«. A kancellár visszavonulásra kényszerül... A bonni kormányfő ezúttal mégsem mondta le a látoga­tást. Pedig ami azt illeti, a második világháború óta ta­lán még egyetlenegyszer sem ütköztek ilyen élesen a két or­szág külpolitikai és gazdasági törekvései, mint éppen most. Minek köszönhető mégis, hogy Adenauer most elszánta, ma­gát a londoni útra, ámbár fel­tehetően nem tett valami jót egészségének az a tüntető »hű­vösség«, amellyel a vendéglátó ország fogadta? A legnyilván­valóbb válasz az, hogy még Adenauer is kénytelen belát­ni: Hruscsov szovjet minisz­terelnök amerikai látogatása óta semmi sem lehet egészen úgy, mint annak előtte volt. Az új világpolitikai , helyzethez Adenauernak is alkalmazkod­nia kell — legalábbis taktikai­lag. A Camp David-i eszme­csere ugyanis nem csupán a szocialista és a kapitalista vi­lág kapcsolataiban idézett elő fordulatot, hanem megindítot­ta a nyugati hatalmak egy­máshoz való viszonyának át­rendeződését is. Már a Hruscsov—Eisenhower találkozó előtt bizonyos jelek mutatták, hogy az óceánon túl is kezdik megérteni: korunk­nak, az atom- és rakétafegyve­MEXIKO A csaiknem 2 millió négyzet- kilométer területű és 32 millió lakosú Mexikót északon az USA, nyugaton a Csendes­óceán, délen Guatemala és Brit Honduras, keleten pedig a Mexikói-öböl határolja. Mexikó története az euró­paiak részére a XVI. első éveivel kezdődik, század ekkor törtek be Mexikóba a spanyol hódítók. Már ebben az időben a fejlett kultúrájú bennszülött lakosság, az aztékok viszony­lag nagyarányú arany- és ezüstbányászatot folytattak. A spanyol gyarmatosítás három évszázada alatt — rablógazdál­kodó módszerekkel ugyan — a bányászat tovább fejlődött. Napjainkban Mexikó mezőgaz­dasági ' ország, de bányászata világviszonylatban ma is je­lentős. Különösen fontos ezüst­ércbányászata — a világter­melés *27 százaléka; e mennyi­séggel Mexikó a Föld első ezüsttermelője Igen jelentős még az ólomérc-, valamint a rézércbányászata és kottósitasa is. A Mexikói-öböl partján, Tampico környékén a század- forduló idején indult meg a kő­olajki termelés. Mexikó földjé­ből ma évente 13 millió toi^na kőolaj kerül felszínre. Az ezüst- es színesfémbá­nyászat 97 százaléka, valamint a bányászattal. összefüggő fém- kohászat kilenc tizede külföldi — zömeben USA és kanadai — monopóliumok kezén összpon­tosul. Mexikó könnyűiparára jel­lemző a kis- és középüzemek nagy száma. Legjelentősebb ágai a textilipar és a cukor- gyártás. A legtöbb pamutfel­dolgozó üzem Morelia, Toluca, Puebla városok környékének gyapottermelő körzeteiben dol­gozik. A cukorgyártás a Csendes­óceán és a Mexikói-öböl part­ján végighúzódó cukornádter­melő zónákban összpontosul. Érdekességként említhető, hogy Mexikó az USÁ-ba primőr­árukat is, főleg paradicsomot es paprikát exportál. rek korának megmásíthatatlan parancsa, hogy a felelős állam­férfiak találják meg' végre á közös nyelvet. A Camp David-i találkozóval pedig megtörtént az a világ- politikai fordulat, ahol az események áradata elkanyaro­dott a háborútól a béke, a ha­láltól az élet irányába. Az eseményeknek ez az ade- naueri vonallal ellentétes sod­ra fokozatosan visszavonulás­ra kényszeríti a bonni kan­cellárt is, noha meg kell hagy­ni, a hidegháborúnak ez az agg harcosa keményen szembesze­gül az erősödő békeáramlattal. Ma már azonban aligha telik ki a bonni politika erejéből, hogy elreteszelje a kelet—nyu­gati közeledés útját. Az érem másik oldala Ami pedig az érem másik ol­dalát illeti, a szovjet diplomá­cia békeoffenzí váj árnak sike­res frontáttörése elkerülhetet­lenül teljes élességükben nap­fényre hozta, a NATO szövet­ségi rendszerében mindig is jelen volt érdekellentéteket. Walter Lippmann, a tekinté­lyes amerikai publicista — Párizs és Bonn akadékoskodá­sai láttán — szükségesnek vél­te nyíltan megírni: »Minthogy mi és angol szövetségesünk tárgyalni akarunk, különös­képpen pedig lehetőleg hosz- szabb időszakra meg akarjuk beszélni Nyugal-Berlin bizton­ságát, nem tagadhatjuk, hogy véleményeltérések vannak a nyugati szövetségben. Ade­nauer egyetértett velünk mind­addig, amíg az általa sugalma­zott politikát követtük. Most azonban nem ért>egyet velüiik, mert megváltoztattuk politi­kánkat és a komoly tárgyalá­sok útját keressük«. Kétségtelenül a hivatalos washingtoni véleménynek ad hangot Lippmann, amikor nyílt figyelmeztetésként hozzáfűzi: »A katonai felelősség végső so­ron a mi vállunkon nyugszik, és mindaddig, amíg ez a hely­zet, nem mondhatunk le a vég­ső diplomáciai felelősségről sem. Ezért tehát elővigyázat­lanság lenne, ha Bonn és Pá­rizs akarná átvenni a nyugati szövetség irányítását«. Lipp­mann végül is így. Összegezi az amerikai .^álláspont lényegét: »Elháríthatatlan, hogy min­den döntő kérdésben a szük­séges megbeszélések után az Egyesült Államok mondja ki az utolsó szót». Látnivaló az is, hogy ezzel az állásponttal London is egyetért, azzal a megszorítással, hogy az Egye­sült Államok mindenekelőtt Nagy-Britanniával konzultál­jon »az utolsó szó« kimondása előtt. A nyugati szövetségi kapcso­latok átrendeződésének folya­matában Adenauemek még azt sem sikerült elérnie, hogy leg­közelebbi szövetségesét, de Gaulle elnököt »6sszatartsa a Szovjetunióhoz való közeledés­től. Minden jel szerint a szov­jet miniszterelnök franciaor­szági látogatásának bejelenté­se volt az a végső lökés, mely arra indította Adenauert, hogy külpolitikájának némi1 takti­kai áthangolásával elejét ve­gye további diplomáciai elszi­getelésének. Ez lehetett a köz­vetlen oka annak, hogy a nyu­gatnémet kancellár nem halo­gathatta tovább londoni utazá- . sát. Ámde a látogatást megelő­ző hidegháborús ’ lei jelentései nyilvánvalóvá tették, a kancel­lár arra számított, hogy ha már nem akadályozhatja is rgeg a kelet—nyugati tárgyalá­sok gépezetének megindulását, a fékező szerepét még betölt­heti. ’ Macmillan nagy árat fizetett.., Az angol miniszterelnök vi­déki rezidenciájának bizalmas magányában lezajlott megbe­szélések érdemi vonatkozásai­ról egyelőre vajmi kevés ke­rült a nyilvánosság elé. A lég­ión tosabb kérdést, a kelet—• nyugati csúcstalálkozó napi­rendjét illetően Adenauer csu­pán látszólagos engedményt tett az angol állaspontnak. Korábbi kijelentéseivel ellen­tétben ugyanis sajtóértekez­letén a bonni kancellár mái »nem tartotta kizártnak«, fogy a csúcsértekezleten ..s megoldást találjanak Berlin kérdésére. Mindjárt hozzá: i .e azonban, hogy »Berlin kén ;e bele van ágyazva a német prob­léma egészébe». Aden au c.- e- hát — legalábbis gyrkc:' i- lag — kitartott régi nézete mellett, hiszen, -nyilvánvaló, hogy jelenleg nincsenek meg a német probléma átfogó és vég­érvényes rendezésének feli éte­lei. Az igaz, hogy az angol 'Hi­vatalos körök sem csinált ' ;t­kot belőle, hogy a maguk ré- széríú változatlanul ps: j­lóa^pCzükségesnek és le: Cé­gesnek is tartják a berlini kér- dés_elszigetelt megoldását. Másfelől viszont aggasztó, hogy Macmillan angol m:«'sz- terelnök túlságosan nagy árat fizetett Adenauer látszó cos engedményéért, ha igaz az az ér­tesülés, hogy lemondott min­den olyan elgondolásról (a Rapacki-terv valamilyen módo­sított változatáról), amelyet Bonn kölcsönös visszavonulá­sának minősíthet. Ez még ak­kor. is nagy ár lenne, ha Ade­nauer ráadásként megígérte volrra — mint hírlik —. hogy igyekszik majd enyhíteni a hat nyugat-európai ország »kö­zös piacának« Angliát sújtó vámkorlátozását. Siralmas eredmény Ügy látszik azonbi ogy Anglia nemigen bízik t !can- celláy puszta ígéretében. Jac- millan és Adenauer tárgyalá­saival egy időben — ez egyéb­ként jellemző fényt vet az »őszinte barátságra« — angol kezdeményezésre tető alá hoz­ták a »közös piacról« kirekesz­tett hét ország úgynevezett szabadkereskedelmi társulását. Nem is titkolják, hogy ez az új »ellentömb« riválisa lesz a közös piacnak. Ilyen siralmas eredmény láttán érthető, hogy a Macmillanhez közel álló Daily Telegraph így vonja meg Adenauer londoni látogatásá­nak mérlegét: »Téves az a feltevés, hogy a találkozó jelentékeny angol— német szolidaritáshoz vezet­hetne. Anglia nem játszhat na­gyobb szerepet Adenauer po­litikájában, amelynek célja, hogy feloldhatatlan köteléke­ket létesítsen Franciaországgal és a hatos csoporttal. . . Nyu- gat-Németország viszont nem álkalmazkodhatik az angol kül­politika jelenlegi irányáhozr amelynek az a célja, hogy erő­teljesen kihasználjon minden alkalmat az enyhülés elérésére a Szovjetunióval.« Végeredményben tehát az angol—nyugatnémet kapcsola­tokban legfeljebb pillanatnyi enyhülést hozott Adenauer lá­togatása, de a »fékező« szere­pét játszó bonni kancellár semmiképpen sem állíthatta meg hidegháborús diplomáciá­jának elszigetelődését, és az is kérdéses, hogy elháríthatta-e a két szembenálló kapitalista gazdasági tömb kereskedelmi háborújának nyílt kitörését. November 22- 25-ig a VÖRÖS CSILLAG filmszínházbem: VlVyymy yrovV.v>.V%V%VVVVVWV!^V9eNVVVVVVVN.VVVVVVVVVVVNV%V V-yVVVV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents