Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 ***rd&. 1959. október Ez a ház ma a népi csodálkoztak, miért nem hű- len arra, amerre a szövetkezet ügv>e mellett szólók állítása szerint mozdulnia kellene. Miközben Nemesvid lakóinak többsége utcán-útfélen, eke A falu főterén ékeskedik egy sárga, emeletes épület. Funda­mentumát valamikor régen ás­ták. Termeiből osztott »igazsá­got« hajdan a papos, úri világ. Lépcsőházaiban hajlítani kell a derekat, nehogy a falba verje fejét az ember. Aki egykor emelt fővel jött ide igazát ke­resni. véres lett a homloka. Ez a szépen gondozott épület ma a néphatalom nemesvidi fellegvára. Itt székel a tanács, itt van a termelőszövetkezet irodája stb. Negyvenötben a szántóföl­dekkel együtt a középületeket is birtokába vette a nép, s itt is trónt ült, első ízben és iga­zán. Proletárok és cselédek megmozgatták sokáig bilincsbe vert kezüket, s hozzáfogtak új történelmet írni. Milyen ez a történelem, mi­lyen a nemesividiek minden­napja. hol tartanak, mennyi múltat forrt ki magából a fa­lu, s mit tükröznek a tekinte­tek? Egyszerre kérdésből! is sok ennyi. Választ adtni még nehezebb, hisz ahány ember, annyi rejtély. Lakóinak legtöbbje földdel bíró vagy földet művelő em­ber. A családok a földből élnek meg abból, ami nevelődik az JfagytáMán szórja a magot a vetőgép. istállókban. Nemrégen még Nemeseiden is a legtöbb gazda tekintete csak addig a dűlőig ért, amelybal a földje volt. Akié a legtávolabb esett, hát az nézett legimeszebb. Az ősök­től örökölt ekéhez, boronához úgy ragaszkodtak, mint valami ereklyéhez, s itt is megátkoz­ták az első traktort. Ma pedig? Ma pedig jogosan vagy jogta­lanul a gépállomásra teregetik a vizes lepedőt. A minden újnak háta t fordí­tástól az új elfogadásáig eltelt idő nem kevés és nem is ered­ménytelen. Tanulság is meg példa is. Mindenekelőtt jó vé­giggondolni, s ha kel, hosszab­ban időzni egy-egy állomásnál. Nemesviden 1950-ben alakult az első termelőszövetkezet Maroknyi embert. 23 családot tömörített. »Mutatónak van. Lehet rajtuk nevetni. Majd csak benövi ókét a gaz, s meg­fulladnak«. Sokan még szóra sem érdemesítették. Miért? A kívül álló parasztok lelkét fog­ta, csábította az apai intés: »Órizd, amit összek uporgattam — inkább gyarapítsd, mintsem elherdáld«. Meg a kósza szóbe­széd. a szövetkezeti mozgalom­hoz csatlakozni akaróknak ezsr csapdát készítő rágalom a mezsgyecövekhez kötött sok­sok embert. »Szakítani minden eddigivel, beleegyezni abba, hogy a ko­mám hajtsa azt a lovat, me­lyet én vettem a marcali ”ásá- ron? Föláldozni a »szabadsá­gomat«, együtt dolgozni a ha­ragos szomszéddal ? Nem, mindezt egyszerre és megíanto­után ballagva és ebéd közben latolgatta, hogyan lesz jobb, a 23 család hozzáfogott, hogy hi­tükből táplálkozó terveiket szorgalmas munkával valóra váltsák. A falu úgy volt a majd tíz évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezettel, mint az apa a fiával. Növekedéséről, gyarapodásáról nem vett tudo­mást. Nem tűnt fel előttük, hogy napról napra erősödik, mert állandóan a szemük előtt volt. Am, ha beteges tünet mutatkozott, az elváltozásról szóló hírt szájról szájra adták. A szülő is észreveszi, ha be­teg a gyermeke, és semmikép­pen sem örül neki. Az egyéniek — nemcsak Nemesvidről van szó — egy kicsit talán örültek neki, ha gazban maradt a szö­vetkezet kukoricája. Hisz olyan jólesik mondani: »Na, ügye, megmondtam.« Hát nem jód mondták. Ha megbillent is a nemesvidi Alkotmány várfo­kán a tsz-mozgalcm lobogója, hosszú időre és véfíegesen nem taposták és nem is tapodtatják sárba. Pedig akarták. Többször is. Legutóbb ötvenhatban. 1950—5« között már dolgoz­tak közösen a netrAswidiek. K eresz tiil-kasul szabdalták, mérték a határt Kételyek lob­bantak föl, jó és rossz irány­elvek ütköztek össze. Több okos elgóndolás találkozott. Am a megforgatott sokféle lé­lek-talajból csak hagy 60kára sarjad jó termés. Még most is mikor már a paraszti világ fe le saját és az Ország haszná re a közös utat választva dolgozik — akad kétely. »Nem volt ott lás nélkül nem lehet.« A szö­vetkezet melletti garastétel még nehezebb volt azoknak, akik csak idáig jutottak el, azt, hogy mit. miért — mérlegelni elfeledték. A mérleg egyik ser­penyőjébe bepako’ták érveiket, a másikat üresen hagyták, s jó« — mondják azok. akik ál­lításuk szerint keserű ízt érez­tek, mikor belekóstoltak a kö­zös gazdálkodásba. Lehet e hi­telt adni az ilyen állításnak? Tudott dolog, hogy a megyé­ben 56 előtt volt nem is egy pen cselekedtek. követelték vissza, amivel hozzájárulták a közöshöz, nem gondolva arra, hogy az épület darabokban ke­veset ér — nem véd semmitől —, hogy építeni százszorta ne­hezebb. mint rombolni. Azok, akik akkor belekapaszkodtak a vészharang kötelébe, s neki­álltak felosztani a veríték árán felhalmozott anyagi javakat, csak később jöttek rá, hogy nem azok ítélik hervadásra a mezőgazdaságot, akik széles táblákon akarnak termeim. hatalom fellegvára. félszávű »gyülekezet«, ahol bi­zony nem törődtek a közös munkával. A férfinép félórán­ként rágyújtott, az asszonyok későn mentek a mezőire, s igye­keztek onnan mihamarabb megszabadulni. Ott, ahol a ha­nyagság uralkodott, hiábavaló volt a szorgalmas tagok igye­kezete. De arra is akad példa, hogy az ellenforradalom idején fel­bomlott termelőszövetkezetek tagjai 57 tavaszán már újra közösen dolgoztak. A paraszti felemelkedés kül- és belföldi ellenségei mindenütt igyekez­tek kihasználni a rombolásra legmegfelelőbb lélektani pilla­natot Sok helyen játékszerré váltak az emberek, hangulatok, rossz áramlatok hullámai do­bálták őket Óriásira növelték vélt vagy igaz sérelmeiket, s hátat fordítottak, ha kevés idő­re is, de tagadóivá váltak a szövetkezeti mozgalomnak. Gyermekkoromban egyszer két barátommal elhatároztuk, hogy készítünk egy kocsit Ve­le több homokot hordhatunk össze, nagyobb várat építhe­tünk. Ki-ki el is hozta a ma­ga szerszámait és a birtokában levő kelléket. A kocsi elkészült, épült a vár. Ám egyszer ösz- szevesztünk. A várat szétrom­boltuk. a kocsit darabokban széjjel hordtuk. Az elgör­bült szegekkel az összerepede­zett deszkadarabokból egyi­künk sem tudott kocsit fabri­kálni. Bántott bennünket a hebehurgyaság. de sokáig nem szóltunk egymásnak. Végül is újra kezdtük 1956-ban sokan hasonlőkép­Készül a téli takármány. Ki tudná megmondani, hogy a nemesvidi Alkotmány Tsz- ben is hányán osztottak, há­nyán léptek be, s mentek él újra? A mag azonban maradt Semmi esetre sem használt a nagy ki-be forgalom. Mégis szövetkezettől várja, s ott is sék egymást az emberek a nap minden megpróbáltatást kiállt keresi boldogulását és az év minden órájában. Az a szövetkezet A csúfolódások Á földrendezéssel az egyesi- egyetértés sok jónak szülőié; nem értek föl hozzá, szilárd hoJdas határa megkapta a yég_ Egy emberkent kell a közös rendet teremtettek, munkájú- ső formát. Táblásítottak, biz- védelmére kelni, hisz a jó vagy kát úgy szerveztek, hogy min- tosított a nagyüzemi gazdálko- rossz nem magánügy töb >é. A denhova jusson erejükből, dás egyik fontos alapfeltétele, szorgalmas munkáért nem Most zárszámadáskor az egy ^t ^tov^ezet^tai^^’zött ocsüval Jetnek a nemesvidd munkaegységre tervezett 43 vannak villongások. Azonban földek, forintból nem hiányzik egy fii- mindkét részről fölösleges azon lér sem. Elégedett az 53 család, vitatkozni, kinek a kárára, ki- ugyanis ennyien dolgoznak a tavasz óta a szövetkezetben. Ladás néven ez év elején új termelőszövetkezetet alakított. A Haladásban 215 család dől Azt mondják az alkoimány- , , , , - beliek, hogy emberfeletti mun. nek a hasznara előnyős az kát végezt6k ebben évben, égyesules. Az egybeolvadás spkat fáradtak. Más falí]kbdnh Nemesvid javat szolgaija. Igaz rnás szövetkezetekben is nagjí A falu nagyobbik része Ha- a távlatok csak most nyíltak erőfeszítéseiket követelt ez az meg a falu előtt Évekkel ez- esztendő. Az egyéni gazdák is előtt nem volt elég csak a tíz- megtették a magukét. A jöve- holdas birtok érdekeit szem deIem nyjlván ott nagyobb előtt tartam, ma pedig nem he- ahol kevesebbet fentek. Csak goziik. A gazdasági év befej ezé. J Yf& gátolni egy falubanl te'o egy példa: az Alkotmány Tsz se előtt egyesült a két szövet- ket . tobt\ Jlízott marhákért egy 'ételben kezet. Ezzel Nemesvidon lezá- V Ä& “»«ntot fél millió forintot ., ., , ,..,x , ,ugy muraija. luspaive kapott, a szövetkezetben az rult egy tíz éve kezdődött fo- lak egybekapcsolása csák egyesülés előtt 53 család dol­gozott. Kerek számot, 500 000 forintot vegyünk, s ezt ossz-.uc el 53-mal. Az eredmény min­dennél ékesebben beszél. Igaz, az állatokért kapott pénz nem tiszta jövedelem, de nem is adták át még mind. s a hízott sertésekért is iól fizetnek, no meg van más jövedelemforrása is a tsz-nek. Az egyesülés óta egy úton halad tovább a falu. A főtéren díszelgő sárga épületben ha vi­tára. megbeszélésre gyűlnék össze az emberek, egyformán nyom a latban mindenki véle­ménye, javaslata. Vessék éL, ami rossz, de tisztítsák meg a* utat az életrevaló, nagyobb jö­vedelmet biztosító elgondolá­sok előtt. Az állam nyújtotta kedvezményeken most már nem két tsz-nek kell osztoz­kodnia. Külön-külön nem kap­tak volna annyit, mint így együtt Vetkőztessék le a határt, amennyire csak lehet, hogy ér­téket ne találjon künn a héu A szövetkezet ma a alá készí­tett földjeit járják meg mi­előbb a vetőgépeik, hogy a jö­vő évi kenyér, majd 300 csa­lád kenyere foszlós és elegen­lyamat De vajon megvívta-e előny a termelésben. Az ezer s íUBSOn másnak ia már minden szövetkezetbeli a holdnál pedig előnyóseob a maga csatáját? Nem. Legaláb- tóbb ezey A kevesebb, de na- bis nem teljesen. De kár most ezt bogozni. Egy bizonyos: a nagy többség ezután már a Nagy Ferenc fogatos a határba indul, de előbb pár szót vált az elnökkel. Azt a harcot, amit most 3k gyobb tábla is előny, nem baj, vívnak azt vívják a megye ha nem hallatszik át a too’a többi falvában * Csüggedésre egyik széléről a másikra a ki' ál t ás. nincs okuk. Előre és nem hátra Büki Jánossal, az Alkotmány kdl tekinteniük. Nem a múltat nevet viselő nagy tsz elnöké- idéző volt a fontos, a lesz, vei bejártuk a határt — Nagy a mező, meg fáj is a lábam — panaszkodott tré­fásan az elnök. — De csak eny­mégpedig a ho.gyan lesz hol­nap — ez a fő kérdés. S vá­laszt erre csak a nemesvidiek adhatnak. Közhelynek hangzik nyi baj legyen. Ez a Haladásé azt mondani, úgy csinálják, volt, ez meg a miénk — ma- ió Dedl* ez a he­gyarázza egy-egy földdarabra lyes• összefogni az «-őket a mutatva. — Nemsokára eltű­nik az ilyen megkülönböztetés. Nem lesz könnyű itt az irá­szívet, szorgalmat kívánó mun­kához. s akkor mindenkinek jobb lesz, mint egyéni gazda nyitó munka. Az egyesített korában volt Ma*uk a két gazdaság ad gondot, bár­mily pontosan vették is szám­kezesek. s jövőjükért más nem állhat jót. Ha megértik, s hi­Ezekert a hízókért ifi szép pénzt kap majd a tsz. ba, hova. mit vetnek, mennyi S2ik “ elsősorban hinni kell takarmányt tárolnak a most abban’ hoRy célunkat elérjük meglevő s egyre gyarapodó á1- ’ bogy a választott útnál 1 altállamánv részére.. Az A!- nincs a papaszti felemelkedés- kotmányban is meg a Haladás- nek biztosabb útja. hogy igá­ban is felborult a terv. Az nyeik kielégítéséhez e módon egyesülés nyélbeütése után teremthetik elő a legkönnyeb- mindenre kiterjedő, új ktoku- 060 az anya*i jvakat, , akkor lációt kell készíteni. A legfon- nyéjlf ügyük van, s gazdag tosabb azonban, hogy az egy arafásra számíthatnak. családdá vált faluban megért- Gőbölös Sándój NEMESVID „ . A JOVO UTJÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents