Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

Szombat, 1959. október 1®­6 SOMOGYI NÉPLAP ÚTTÖRŐK KÖZÖTT KÖNYV­ÚJDONSÁGOK A KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN Még melegít a délutáni nap, nem lehet ily énkor négy fal közé szorítani a gyerekeket. Uttörőfoglalkozás van a Bar­csi Általános Iskola udvarán. A fiúk figyelmesen hallgatják Pálos József testnevelő tanárt, akta sportköri foglalkozásokat, a téli program részleteit és a nyári tá^óropás előkészületeit I beszéli meg a pajtásokkal. j Kérdések viharzanak, s az út- I török maguk is elmondják, mit, hogyan lehetne ' csinálni. Ezalatt a lányok Zákány Ti­borivá vezetésével kézildbdúzni tanulnak, és 'megpróbálkoznak a kétkapus »edző-mérkőzéssel« is. Egy pajtás éppen a nyári táborozásra jelentkezik. A fiúk eav csoportja. A lányok még kissé gydkorlatlanul vezetik a labdát. Amikor vége a foglalkozásnak, nem árt papírra rögzítem a hallottakat. Vitorlással as Atlanti-óceánon át A népszerű Olcsó Könyvtár újabb jubileumot ért meg: 250. kö­télként Ady Endre válogatott ver­seit adja közre A tűz csiholója címmel. Uj kiadásban látott nap­világot Villon »A nagy testamen­tumba Vass István fordításában és bevezető tanulmányával. A Magyar Helikon Zichy Mihály raj­zaival újra közreadta Arany János balladáit és Radnóti Miklós doku­mentumkötetét. A Kínai Könyvhétre jelent meg a Modern Könyvtárban a nagy kohó című mai novellagyűjtemény, Csü Jüan »Száműzetés« című szín­műve és Lu Hszin Régi mesék mai szemmel című írása. A Kos­suth Kiadónál jelent meg Miao Csu-huang munkája, »A Kínai Kommunista Párt rövid története«. Díszes selyem- és bőrkötésben adta ki a Magyar Helikon két kö­tetben Lev Tolsztoj Háború és bé­kéjét. Újra megjelent Babits Mi­hály nagyszabású társadalmi re­génye, a Halál fiai két kötetben. Az Európa újdonsága a Mai fran­cia elbeszélők című dekameronkö- tet. A Világirodalom Klasszikusai sorozatban látott napvilágot Olb- racht két regénye, az Átok völgye és Nyikola Suhaj, a betyár. A Gondolatnál jelentek meg Cicero válogatott müvei, A filo­zófia története, Thomwild rnun- ■ kaja, A sebészet évszázada, I Meek: Tanulmányok a munkaér­tékelméletről, Leopold Infeld Ein­— Kezdődik az előádás! — Ismerős ez a mondat a Nagy- baráti Állami Gazdaság üzem­egységeiben, sőt Bolháson, Szentán, ötvöskónyiban is. Mi­kor elhangzik, csendesül a morajlás, a teremben elfújják a petróleumlámpát, s Mózes László moziigépész keze moz­dulatára halk zümmögéssel fordul az orsó, pereg a film. A hét meghatározott estéin a fiatal, szakmáját igazán szere­tő mozigépész segítőtársaival — akad mindig — felpakolja a Zetorra a vetítéshez szükséges kellékeket, s az előre meghir­detett program szerint elindul a célállomás helyéül már ko­rábban megjelölt üzemegység­be vagy faluba. Várják őt. So­hasem fogadja üres terem. Az összegyűlt nézők, volt rá eset, hogy futárt küldtek eléje. »Mi van, jön-e már?« Ha ne­tán elmarad az előadás, alig győz magyarázkodni: »Nem volt gép... megsüllyedtünk... Két német nő és egy angol író 12 méter hosszú vitorlással átszelte az Észák-Atlanti- óceánt. Hét hétig tartó utazás után a rumokban egy írországi kikötőbe érkeztek meg. A két német nő — az egyik 22 éves, a másik 28 — a főzést, illetve a navigációs teendőket látta el. Az angol író megérkezésükkor I elmondotta, hogy eredetileg llégy hét alatt akarták megten­ni az utat, azonban váratlanul olyan viharos szakaszba ér- | kezt&k, hogy útjuk három hét- i tel eltolódott. Az első négy ' hétben, mint mondotta, kitűnő i ellátásuk volt, az utóbbi három hétben azonban szinte kizáró­lag babon és rizsen éltek. elő­sfcein műve és hatása korunkra ci-i , , mű munka és a Realizmus és na- net11 küldtek. íaejeDen a rumét, udvarán, idős nénik is jönnek, van. Bolháson is rövidesen le­rÍOIS!!f™USK,.?Í™í,,?',üÍÍ;emélly 5f?" mit tehettem volna?« Érveit Kezükben föltartott székkel rakják az első oszlopokat, 3 kénytelen-rkeUetlenül elfogad- utat kérnek, s közben érdek- maholnap itt sem kell agregá­ják ugyan az embereik, de lel- lödnek: »Könnyeztél» vagy ne- tor. Vajon egy-két év múlva* kük mélyén ott él egy kis hi- vettető filmet rejt-e a doboz«, mikor már. mindenütt helyben ra Zolt ín összeállításában és szavával. A Képzőművészeti Alap kiadta az 1919-es Újságrajzok gyűjtemé­nyét, a Szépirodalmi Kiadó pedig Móricz Zsigmond Tanulmányok, cikkek című kötetét. A Magvető­nél jelent meg Szabolcsi Miklós tanulmánykötete, a Költészet és korszerűség és Komi ős Aladár né­ger versfordítás-gyűjteménye, a Harlemi árnyak. A Szépirodalmi Kiadó újdonsága Barta Sándor Pánik a városban című novellás- kötete. Uj ifjúsági művek: Nagy Zsuzsa új regénye, A huszonnegyedik óra, Hegedűs Géza könyve, A költői mesterség, Fekete István ka­landos regénye, A kék sziget és Szabó József »Klári«-ja. tétlenség: »Miatta mulasztot­tuk el ezt meg ezt a filmet«. Bolháson például ő volt a film követe. Mig nem járt ki a faluba, csak néhány lelkes Ötvöskónyiban már filmbarát akadt. (Bolhástól Barátiig főleg ősszel,, kényel­metlen az út.) Azonban mióta minden hét szombat estéjén ott berreg a Zetor a vendéglő Mózes László 1953 óta járja is lesz mozi, gondol-e \ialaki a gazdaság üzemegységeit s a. arra, hogy a barátiak mozigé- közeli falvakat. Állandóan pésze egykor mennyi örömet szűkül, kisebbedik a körzete, szerzett azoknak, akik várták villany érkezését. A negyvenegyedik MIT MOND “ S’ a szénelláíásról? A Május 1 utcai TÜZÉP-te- lep még nem nyitott ki, de ve­zetője, Erdős Lajos már itt van 7 óra óta. Elmondja, hogy a múlt hét péntekjén érkezett 90 mázsa nagymányoki, pécsi és hidasi brikett. Kedd reggel­re már eladták, ötszáz mázsa II. osztályú komlói dió áll a hátsó udvarban, de nem sze­retik az emberek, mert sok benne a pala és más éghetet­len anyag. Fa van, ezzel tá­rolási nehézségek járnak, s szén nélkül nem is árusíthat­ják. Várnak 21 vagonnal a kü­lönböző szénfajtákból, közte lesz 4—5 vagon jó minőségű mányoki brikett. Sokan kifogásolták, hogy ezen a telepen néhány forint­tal drágábban adják a tüzelőt. Hivatkoznak a szállítás költ­ségeire, s ezt megfizettetik a vásárlóval. A TÜZÉP-nek kel­lene valahogyan megoldania ezt a problémát, hiszen az er­re lakók közül sokan inkább a cseri sorompóhoz mennek; ott olcsóbban vásárolhatnak, a kü­lönbözeiből kitelik a fuvar is. A Május 1 utcában vásárlók megkedvelték a hidasi brikett néven ismert, kockára préselt lignitet. Jól ég, szívesen ve­szik, s adnak is — ha van be­lőle — annak, aki kéri, a tila­lom ellenére is, amely ki­mondja, hogy csak közületek- nek árusíthatják. A cseri sorompónál lévő te­lephez hajnali 4 órakor vagy korábban is odamennek sokan. Végvári Dénes a vasúti áru­pénztárban dolgozik. Éjszakás volt — szolgálat után idejött egyenest —, látta, hogy négy vagon szenet kapott ezen a napon a város. Egy hét óta jár ide, nem tudott venni ed­dig, elfogyott mindig, mire sor­ra került. S a mai szállítmány is valamennyi II. osztályú. Többek véleménye szerint Kaposvár szénellátása évek óta nem volt ennyire kifogá­solható. Könnyű, kályhában is jól égő szénfajtákat nyáron tárolt ugyan a telep, de akkor — akik ismerik — nem vásá­rolták, mert a télre nagyrészt elporlik. És sok embernek eb­ben az időben még tárolási problémája van. Őszi Ferenc és Fodor János­áé azt panaszolja, hogy szep­temberben csak utalványosok- nak adtak szenet. (Pontosan: a mennyiség 70 százalékát.) Kevés a szén. Aki nem tud jönni hajnalban, az idejárhat hetekig, esetleg hónapokig, mint Szabó Nándorné, aki máskor mindig megvette au­gusztusban téli tüzelőjét, s most szintén itt áll a sorban. Az irodából kiszólnak: A mányoki brikett elfogyott, s elmondják, hogy naponta kb. százan keresik fel a telepet, és átlagosan napi három vagon szén érkezik. Ebben a hónap­ban várnak még negyven va­gon mányoki brikettet (ebben lehet I. osztályú is), húsz va­gon pusztavámi B. diót, Kom­lóról húsz, Balinkáról tíz va­gon szenet. Ha hozzászámítjuk a telepen tárolt 80 vagon kom­lói diót (a megyei tanács pl. csak ezzel tüzel) és a 40 va­gon pécsi iszapot, akkor a mennyiséggel nincs is különö­sebb baj, a minőséggel azon­ban nemigen dicsekedhet a TÜZÉP. Szemüveges, szőke fiatalem­ber a Textilművek újítási fele­lőse. Előtte a nemrég beküldött újítási javaslatok. — Szampl Tibor 25 éves gé­pésztechnikus vagyok. Mosta­nában csak az újítókkal fog­lalkozom — ad felvilágosítást. — Negyvenet tartok nyüván az üzemben. Mindegyikük tevé­keny újító, de SomöSkövi Ist­ván, Horváth István. Farkas meghatároztuk őket Albert, Mátok József, Balogh István nevével gyakrabban ta­lálkozom az újítási javaslato­kon. Mindig azért ütik a feje­met, hogy nem megy az üzem­ben az újítás. Megy? Nem megy? Döntse el, kérem. Mon­dok egy-két adatot: tavaly 39 megtakarítás. Tíz újítást hoz« tak a legutóbbi hónapban, 21-et augusztusban ... Az újítási feladattervről? Azt mondhatom, hogy oevált. Az elkészítése és kifüggesztés« utáni 2 hónapban annyi újítási javaslat érkezett, mint más tor egy év alatt. Félreértés ne es­sék, a feladatok nehezebbek voltak, de segített az, ' hogy Nem akarok dicsekedni negyven újítónkkal, de ötletes emberek. Egy a hibájuk, hogy csak nagyobb ünnepek előtt látnak munkához, amikor több pénz kell. Jól meigférünk együtt, ösz- szeforrtunk. amit az is bizo­nyít, hogy vasárnap külön­ezer forint újítási díjat fizet autóbusszal Budapestre me­tünk ki. Ebből az; üzemnek 471 ezer forint megtakarítása származott. Ez év első felében 10 ezer forintot fizettünk ki újítási díjként. 105 ezer formt volt az újításokból származó gyünk, hogy megnézzük az újítómozgalom 10. évforduló­ján rendezett kiállítást. Azt hiszem, nem fogjuk megbánni. Sz. N. TEREFERE Nincs olyan óra, amely csalhatatlan pontossággal mérni tudná, hogy mióta tart már az a hol hal­kuló, hol felerősödő, egyszer suttogássá, máskor nevetéssé szé­lesedő monoton zaj, amelyet asszonyt te- referének neveztek el nem minden kajánság nélkül a női nem hi­hetetlen beszédtehet­ségének legnagyobb ismerői. Bezár a háztartási bolt? Odaég a rántás? Nem készül el idejé­ben az ebéd? Mind­ezek a kérdések lé­nyegtelenné törp ül­nek, ha három olyan jó beszédű teremtés össze kerül, mint azok, akikről itt szó lesz. A szenzáció gara­sát Juli néni tette le, az a Juli néni, mk i emberemlékezet óta takarítónőként keresi a kenyerét. Nem fia­tal már, s igen régen ide vetette a Dunán­túlra az élet viharos hullámzása a kisku­nok őshazájából, mé­gis olyan ízes a be­széde, olyan olajozot­tan bugyognak ajkán a zengő-zsongó 5 be­tűk, hogy gyönyörű­ség hallgatni. Titkon mosolygó társaságá­nak azt meséli nagy hévvel, lelkesedéssel, hogy képzeljék csalt el, augusztus 20-án ö előtte meghajtották az országzászlót! Éle­tének a legszebb ese­ménye volt ez, igaz, ismerős ember vitte a zászlót, Kómár Pista, de hát az mindegy. Ő egy sem­mi kis asszony, egy takarítónő. Képzel­jék csak el, mi »lőtt« volna, ha a múltban hajtották volna »mög« azt a zászlót. így mondja: — Azt hiszöm, ré­gem, rossz lőtt volna mind a kettőnknek. Neki is, de neköm is. Hálálkodik a kis- öreg, fantáziái, mert nagyon azt akarja, hogy a többiek is át­érezzék az ő nagy örömét. Bözsike — aki affé­le vénlány, képviseli most itt a tagadás szellemét —, arigív látszik, hogy majd elsorvasztja a szívét a sárgának mon­dott irigység. Nem is hagyja annyiban a dolgot. — Nem az ország­zászló volt az, má­mám! — Dehogynem, lei­köm! Az volt, piros- fehér-zöld, csak úgy lobogtatta a szél — köti az ebet a karó­hoz Juli néni pirosló ábrázattál, mert nincs éppen ínyére, hogy akad, aki kételkedik. Mondogatja is csen­des duruzsolón, hogy »régön« járt ugyan iskolába, de azért »mögtanvlta«, milyen az ország zászlaja. Érzi, ha vége a zász­ló nimbuszának, ak­kor az ő nagy tisztes­ségének is vége. Bözsi azonban, akit az irigykedés edzett a többinti erősebb lélekké, vem enged a negyvennyolcból. — Az nem az or­szágzászló volt, mert az országzás- ló színe kék meg sárga. Mit sem ér Juli né­ni csendes tiltakozá­sa, hogy az Kaposvár zászlajának a színe. Bözsi csak hajtja a magáét, mint afféle iskolázott ember. Mit is vitatkozik vele Juli néni, aki csak ahhoz ért, hogyan kell fé­nyesre pásztázni a padlót, parkettát. Ju­li néni pedig már majdnem sír, mert ha így igaz, ahogy itt ez a szikár nőszemély mondja, akkor vele nem történt tulajdon­képpen semmi csodá­latos, akkor ő hiába szőtte azokat a mesé­ket, hogy mi történt volna, ha ... Most kétségbeesetten néz körül, és pillantása megpihen segélyké­rőén a jóindulatúan mosolygó harmadikon, aki eddig nem szólt a vitába, de most a diadal mámorában lubickoló Bözsikéhez fordul: — Te, aranyom, mi együtt jártunk is­kolába. Tényleg hiányoztál azon a napon, amikor azt tanultuk, hogy mi­lyen a magyar zász­ló?! A megszólított fü» lig vörösödik, aztán hirtelen eszébe jut, hogy ő tulajdonkép­pen a húsboltba in­dult. Juli néni pe­dig boldogan léleg­zik. fel az ajtó csa- pódása után. Újra kezdi a mesét ese­ménytelen, életének legszebb pillanatáról, amikor zászlóval kö­szöntötték őt, a »nyo­morúságos kis mu n* kásasszonyt« .., L. I,

Next

/
Thumbnails
Contents