Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Péntek, 1959. október 9, TÍZÉVES A SZÖLLŐSGYÖRÖKI GYERMEKOTTHON Bágyadt sugarú őszi délelőtt. Az egykori Jankovich-grófok 36 holdas parkjának faóriásai bánatosan hullatják leveleiket a lassan-lassan sárguló fűre. A fák közül labdázó gyermekek kacaja csilingel az országúton közeledő felé. — Száz 6—10 éves gyermek otthona most a volt grófi kas­tély — mondja Kentner Lajos, az intézet igazgatója, amikor végigkalauzol a hatalmas ba­rokk stílű épületen. A boltíves szobákban korszerű, csőbúto­rokkal felszerelt parkettás tan­termeket, ragyogóan tiszta ét­termeket, központi fűtéses, csempézett mosdókat és mel­lékhelyiségeket, takaros háló­kat, ízlésesen berendezett tár­salgói találtunk. Ez utóbbiban még televízió is van. A falról. megyénk nagy mártírjának, Latinka Sándxyrnak az arcképe néz a belépőre. — Nem volt 'mindig ilyen szép ez a gyermekotthon. Ütött-kopott épületben kezdtük el a munkát tíz évvel ezelőtt — emlékszák vissza Kentner elvtárs —> « úgyszólván a semmiből kezdtük megterem­teni ezt a párját ritkító, szép otthont. A gyermekotthon életének minden mozzanatára kiterjedő munkaterv szerint dolgoznak itt. Ez az igényes munkaterv az első — és legfontosabb köve­telményként — a politikai, és szakmai továbbképzési állítja az intézet dolgozói elé. Igen fontosnak tartják az esztétikai nevelést, ami annyit jelent, hogy a gyermekotthon kis lakóival megismertetik és megszerettetik nevelőik — minden értelemben véve — a szépet. Ez annál inkább jelen­tős, mivel a gyermekotthon la­kóinak egy része elhagyott, ár­va gyermek, sőt olyan kisfiú is akad, aki — szerencsétlen családi körülményei miatt — már egészen kis korúban az utcára került, majd gyermek- bvróságra és onnan ide, a szöl­lősgyöröki gyermekotthonba, ahol ma már a legjobbak közé tartozik. Aranyszínű, délutánba hajlify az idő. Az intézet mögötti parkban járunk. Kentner elv­társ lelkesen magyarázza: — Ezen a helyen építjük fel mintegy 10 milliós költséggel új, korszerű nyolcosztályos ál­talános iskolánkat. Emiit pe­dig megkezdik a mélyfúrást. Rövidesen artézi vizű uszodánk is lesz __ S zöszke gyermekarc, meleg barna szem. Paliess J^acikának hívják a kisfiút. Hatéves, itt rohan el mellettem barátjával, a nagy csontú, mosolygós, kék szemű Lévai Pityuval. — Hogy érzed magad ebben a szép intézetben? — Jól. — Jó volt az ebéd is — böki ki a szót Lacika. — Tetszik tudni, valami jó leves volt... — Aztán? — vetem közbe. — ... aztán rántott hús ubor­kasalátával és krumplival. És mákos kalács. — Elég volt? — kérdem to­vább. — Még hagytam is. Hozzak belőle? Amikor látja, hogy moso­lyogva nemet intek, kezet ráz velem, mint egy felnőtt, és barátjával összefogózva szalad a hinták felé. Az árnyékok már hosszúra nyúlnak a parkban, amikor búcsúzom az igazgatótól és a sok kisfiútól, akik — úgy ér­zem — meleg fészekre leltek a szöllősgyöröki gyermekotthon­ban. Hock Jáno3 Ha lúd, legyen kövér... M. mondja Tóth Lajos né kéthelyi gazdasszony. Zselicatégi egyéni gazdák látogatása a somogyszili Petőfi Tsz-ben A Kaposvári Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a járási Hazafias Népfront-bi­zottság a napokban termelő­szövetkezeti látogatást szerve­zett Somogyszil termelőszövet­kezeti községbe. A látogatáson a zselicségi és kaposvári egyé­ni gazdák vettek részt — mint­egy 120 férfi és nő. A vendége­ket Simon Lajos, a népfront­bizottság elnöke. Huszár Jó­zsef, a Petőfi Tsz elnöke és Sá_ moly József, a helyi népfront- bizottság elnöke fogadta. Elő­ször a gépállomás helyi bri­gádszállását tekintették mega látogatók. 33 erőgép és a hoz­zájuk szükséges munkagépek tartoznak ide. A brigádszállás­tól nem messze, a 20 férőhe­lyes terv alapján épülő 60 férő­helyes, palatetős sertésfiaztató váltott ki elismerést a vendé­gekből. A sertésfiaztató elé két 600 férőhelyes hizlaldát, egy ötez­res csdrkenevelőt és egy ötszá­zas baromfiólat építenek. Ez utóbbiban lesz a tsz baromfi törzsállománya. Olcsónak és ötletesnek ta­lálták a látogatók a régi lábas­pajtából átalakított 80 férőhe­lyes marhaistállót. Ma még szarvasmarhák helyett műtrá­gyát tartanak benn. — Ez a nagy mennyiségű műtrágya — világosította fel az elnök a látogatókat — szin­te alig került pénzünkbe. Ta­valy ugyanis két és fél mázsa műtrágyát használtunk fel holdanként, így — a 3004-es rendelet értelmében — 258 000 forint állami kedvezményben részesültünk. Innen a 60 férőhelyes lóis­tállóba mentek a látogatók. Ezt az épületet Thuri Lajos 28 holdas volt egyéni gazdától 15 évre bérelte a tsz. A vendégek közül többen kí­váncsiak voltak, hogy érzi ma­gát a közösben a volt 28 hol­das gazda. Huszár József tsz- elnök adott erre választ. — Úgy gondoljuk, nagyon jól. Mi is meg vagyunk elé­gedve munkáiéval. Az 1-es brigád legjobb dolgozói közé tartozik. Egy alkalommal pél­dául — nem is kértük rá — saját fűkaszáló gépével dolgo­zott a közösben. Sok látogató szorított kezet és kívánt jó munkát a répaso­rok kiszántását végző 63 éves Puska István bácsinak. — Jó itt, bátyám? (mármint a közösben) — kérdezték tőle. — Mert csak úgy lépünk ám be mi is. Az idős, tavaly még 18 hold saját földjén küszködő bácsi csak mosolygott a kérdésen. — Hogyne volna jó — vála­szolta —, csak dolgozni kell, és van jövedelem. Nekem eddig 233 egységem van. A marosdi határban egy ki­csit összeráncolódott a vendé­gek homloka látva, hogy ol­vadnak nagy táblákká a kes­keny kisparcellák, de meggyő­ződtek ennek előnyeiről. Egy 55 holdas búzával elvetett táb­la szélén . Laki István hedrehe- lyi tsz-tag hajtott derékkal vizsgálgatta a keresztsoros ve­tést és a szépen elmunkált föl­det. — Szép, szép — gyönyörkö­dött benne. — Igen — hagyta rá Ber- náth István 12 holdas szentba- lázsd gazda. — Volt hozzá gé­pük, elmunkálhatták. Nem kell nekem mondani, hogy jó a nagyüzem, tudom magamtól is. Négy évig voltam tagja a tsz- nek, csak hát 56-ban felbom­lott ;:: Megtekintették a látogatók a tsz újonnan és régebben épült gazdasági épületét A szép, jó­fajtájú és jó minőségű állatál­lományt is. Különösen tetszett nekik a gadácsmajori 100 férő­helyes, koporsófödémes mar­haistálló, a hatvan férőhelyes, szalmatetős. szabadszállásé szarvasmarha-istálló, a köz­ponti majorban a 100 férőhe­lyes, új típusú, magtárpadlá- sos, őnitatós marhaistálló, ahol a takarmányozást függesztett csillerendszerrel kívánják majd megoldani. A mellette épülő kétszer ötven férőhelyes tehénistállónál, mélyet külön te ^házzal, trágyafűtéssel és ki­futóval építenek, Reich Antal cserénfai középparaszt fejét csóválta a csodálkozástól: — Hát ezt valóban csak úgy lehet elhinni, ha látja az ember —1 mondta. Igen, így igaz. Sok mindent nem hittek volna el ezek a még egyénileg gazdálkodó em­berek, ha most nem láthatták volna. — Nagy eredményeket ér­tünk el, de sokat is kellett doL gozni értük — mondta Huszár József tsz-elnök a közös ebéd befejeztével. Kezdetben , nem így álltunk. 1949-ben mindösz- sze 19 család 240 hold földön rakta le a hatalmas gazdaság alapjait. Az első évben csak 13 forint volt egv munkaegy­ség összértéke. Jószágállomá­nyunk alig volt. Sok. buktatót kellett azóta leküzdemünk. 53- ban a Nagy Imre-politika, 56- ban az ellenforradalom bom­lasztotta sorainkat. De kitar­tottunk. Tavaly , egyesültünk Gadáccsal, s közös erővel 1 láthatták — szép eredménye­ket értünk el. 544 család 6500 hold földön gazdálkodik. 800 szarvasmarhánk. 223 lovunk ős 725 sertésünk van. __ A fel nem osztható szö­vetkezeti vagyonunk 841 ezer forint. A tagoknak munkaegy­ségenként havonta 10 forint előleget adunk. Eddig csaknem 1 millió forintot fizettünk ki előlegként. A z elnök szavait figyelem­mel hallgatták a vendégek. A zselicségi falvak még egyéni­leg dolgozó gazdái sok kérdé­sükre kaptak választ, s köze­lebb kerültek a kollektív gaz­dálkodás előnyeinek elismeré­séhez. Innen pedig már csak egy lépés hiányzik: az elhatá­rozás. Szentai Sándor A szavak tükrében A mai fiatalok többet ta­nulnak, mint a letűnt kor ifjú­sága. Rendszeresen járnak színilázba, hangversenyre, rá­diót hallgatnak, és mint az eladott könyvek száma mutat­ja, többet olvasnak is- Szabad idejükben pedig nem lumpok­nak, mint a Mikszáth és Krúdy által1 megénekelt hajdani if­jak, hanem sportolnak és ki­rándulnak, tékát egészséges életet folytatnak, mégis egye­sek közülük — nem is kevesen —, ha összekerülnek, az alvi­lág nyelvén beszélnek, és vir­tust iáinak abban, ha modo­rukkal és magatartásukkal rá­cáfolhatnak nemcsak nevelé­sükre, hanem arra az értékre is, amit magukban hordoznak. Csinos, fiatal fiúval beszél­gettem, aki most végezte isko­láit, s panaszkodott, hogy hiányzik neki a társaság. Csodálkozva néztem rá, kér­déseket tettem fel, és ő lassan, egy kissé restellkedve elmond­ta, hogy miért van egyedül. — Lehetséges, hogy bennem van a hiba, nem tudok olyan lenni, mint általában a töb­biek. Nem tudom felvenni a modorukat, magatartásukat, ezért inkább visszahúzódom tőlük. Nem megy ez könnyen, hiszen nap nap után kapok meghívásokat, és mert nem akarom, hogy különcnek tart­sanak, el is megyek ide-oda. Múltkor egy fiatal leány hí­vott meg. Együtt jártunk egye­temre, kiváló tanuló volt, és feltűnően csinos is. Örömmel mentem el. hiszen tetszett a lány, és reméltem, hogy ná­luk hozzám való társaságot ta­lálok. Amikor megérkeztem, már javában folyt a társal­gás. Eleinte az az értésem volt, hogy nem is hazám nyel- különös tolvajnyelven, ame­lyet nem értek. Csodálkoztam, azt hittem, ilyen nyelven csak alvilági jasszok és huligánok beszélnek. Úgy tűnt, mintha ezek a lányok és fiúk valami ismeretlen okból elhatározták volna, hogy szerepet játszanak. Idegen magatartást és beszéd­modort vettek fel. hogy elta­karják igazi lényüket, elfeled­tessék, hogy rendes dolgozó szülők gyermekei, hogy iskolá­ba jártak, s műveltséget, szak­mai tudást szereztek. Szép fia­tal lányok ajkáról csak úgy röpködtek az olyan kifejezé­sek, amelyeket általában csak magukról megfeledkezett, ittas emberek szájából hallottam. — Álmélkodva néztem arra a fiatal lányra, aki meghívott. Szorongva kerestem benne azt az értékes lényt, akit megis­mertem. Szerettem volna vál­lon ragadni, megrázni, hogy felébredjen ebből a gonosz va­rázslatból. s viselkedjék és be­széljen úgy, ahogy az méltó hozzá, az egyéniségéhez, a fia­talságához. a szüleihez, a mű­veltséghez, amit elsajátított, az egész komoly, dolgozó társada­lomhoz. Próbáltam a nagarn módján irányítani a társalgást, de éreztem, hogy nevetségessé válók. Nem tehettem mást, el­hallgattam, és valamilyen ürüggyel elmentem. Azóta ta­lálkoztam vele, de sajnos, nem láttam többé se szépnek, se vonzónak. Már csak azt a kö­zönséges szavakból, nyegle magatartásból szőtt álarcot lát­tam rajta, amelyet divatból vagy valami különös virtusból vett magára ... Tudjuk, hogy nem lényeg ez, hanem külsőség, de a ki­mondott szavak tükrében meg­mutatkozik egy ember, és nem mindegy, hogy pocsolya tükrö­zi-e vissza arcunkat, vagy pe­dig egy tó kristálytiszta vize. L É. cAz ájf kabátdiaat kialakult már és a divatbemutatókon látni gazdag változatát. Az új kábátdivatra jel­lemző, hogy nagy a gallér, és szélesen kihaj­lik, úgy terül puhán a vállra. A nyakat ma­gasain keretezi. A klasszikus rever is na­gyobb és szélesebb, a hátsó gallér magasra felhajtható. Érdekes dísze a kabátnak a nagy gallér, de nem ez egyedül. A kézelő és a zseb szélén rojtozás. Aa anyagot rojtozzák. Bársony díszíti a revert, a gallér szélén keskeny bár­sony pánt látható. A kabátok vonala lefelé bővül, egyik szabásnál enyhén, a másiknál bővebben. So­kan örömmel fogadják, hogy a redingot is visszatér a divatba. Ez azt jelenti, hogy a jó forma igen jól érvényesül a szinte minden alakhoz illő kabátnál. Az kétségtelen, hogy ez a szabás karcsúsít. A paszpól is bevonult ismét a divatba. A divatkollekciókban látni paszpoldiszítéses kabátokat. A gallér, a kézelő, a gombolás- pánt szélén vonul a paszpól. Általában az az elv, hogy a kabát meleg és könnyű legyen. Ez szabja meg, hogy mi­lyen anyagot használjanak fel a kabátok ké­szítésénél. Változatos az anyag nagyon. A magyar ipar bőven termelt kabátanyagokat. Nem állapítható meg, hogy melyik a leg­kedveltebb divatszín. A színt mindenki egyé­ni ízlésének megfelelően választhatja ki. Te­kintettel a széles gallérú kabátokra, a nyak szabadon marad, és nem zárul szorosan — néhány szabásmintáitól eltekintve. Ez a laza, levegős szabás azonban azt eredményezi, hogy a meleg megtartása érdekében jól hasznosíthatók a sálak. Itt sem lehet merev szabályt adni. A sál anyagának és színének mindig olyannak kell lenni, hogy összhang­ban legyen a kabát anyagával és színével. Szürke flausch kabát, elején levasalatlan hajtással. KOZMETIKA A legszebb arcon is akadnak fekete pontok (mitesszerek) és tág pórusok, különösen ilyenkor, a nyáron át bőségesen használt napolajok és krémek hatására. A fekete pontok egyetlen orvos­sága az alapos kitisztítás. Aki­nek nincs módjában ezt kozme­tikus szakemberrel elvégeztetni, saját maga is hozzáláthat. Az ar­cot először gőz fölé hajolva fel­puhítjuk. Ha zsíros a bőrünk, a vízbe húsz csepp benzoetinktú- rát, ha pedig száraz, húsz darab kamillavirágot dobunk. A fekete pontokat tiszta ruhába csavart ujjunkkal távolítjuk el, nagy erőt azonban sohase alkalma zzunk. Ha valamelyik pont makacsul el­lenáll, otthagyjuk, kevés szap­panhabot teszünk rá éjszakára, reggel meleg vízzel megmossuk, és már könnyen el tudjuk távo­lítani. Kitisztítás után az arcot 90 fokos alkohollal vagy jó mi­nőségű kölnivízzel dörzsöljük át. Tág pórusok hosszabb kezelési igényelnek. A mosdóvízbe né­hány hétig egy evőkanál pinere- böraxot teszünk, utáni mindig hideg vízzel öblítjük le arcunkat. A tág pórusokat pedig minden este alkohollal vagy citromlével dörzsöljük be. Ezekre a helyek­re lehetőleg ns használjunk kré­met A VITAMINOKRÓL Az őszi—téli étrend összeállítá­sánál feltétlenül szükséges a vi­tamint tartalmazó élelmiszerek ismerete. Az »A«-vitamin a szemet erő­síti, háravédö szerepe van. Na­ponta 2 mílligramra van szüksé­ge a szervezetnek. Általában a vörös színezésű gyümölcsök és zöldségfélék tartalmaznak »A*<- vitamint. Ilyen a sárgarépa, ba­rack, málna, paradicsom, piros­paprika, a húsok közül a vese, a máj és a bálikra. A ^«-vitamin az idegeinket óvja. Sok >*B 11« vitamint tar­talmaz az élesztő, a sertéshús, a lencse, a tojásfehérje. «-B 2« vi­tamin van a májban, a malátá­ban, babban, borsóban. Ebből is naponta 2 milligramm szükséges. ►>C«-vitaminból igényel legtöb­bet a szervezet. A napi adagot - 125 milligrammot - tartalmaz­za: egy nagyobb citrom, egy kiló szőlő. Igen sok »C«-vitamin van a csipkebogyóban. A bogyót há­zi feldolgozásnál úgy főzzük, hogy az értékes vitaminok meg­maradjanak benne. »E«-vitamin igen kis mennyi­ségben található a növény- és húsféleségekben. A dió és a pörkölt szójabab fogyasztása biz® tosíthatja a szervezetnek szüksA» ges mennyiséget.

Next

/
Thumbnails
Contents