Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

Tasámap, 1959. október 4. 4 SOMOGYI NÉPLAP GYORSAS!? Munkásokkal beszélgetek a TRANSZVILL öntödéjében. Kormos az arcuk, munkában edződött olyanná a kezük, ami- ly '’ttis István, Törzsök Já- r r.áth Dénes, Gellert G . beszélgető partnerek. Nemcsak azt tudom róluk, hogy szép eredményt értek el a kongresszusi versenyben, hanem azt is. hogy többen ju­talmat kaptak érte. Közben valami megüti a fülem. Törzsök homlokára tolja vé­dőszemüvegét, és azt mondja: — Végre bevezetik nálunk is a csökkentett munkahetet. A kormány nemrég rendelet­ben előírta, hogy az egészség­re ártalmas munkahelyeken napi 6—7 órát dolgozzanak a munkások... A TRANSZVILL kaposvári telepén Törzsök ék tisztító bri­gádja a rendelet szerint csak napi hat órát dolgozik. Felet­tébb örülnek annak, hogy a párt és a kormány ismét tanú­jelét adta: fő gondja a dolgo­zók egészségének védelme, ' ~zínvonaluk emelése. Most már — mondják — lassan-las­san elfelejtik, hogy augusztusi­ban és szeptemberben mennyit bosszankodtak amiatt, hogy náluk nem vezették be nyom­ban a rendelet megjelenése után a hatórás munkaidőt. — Pedig — magyarázzák — hallottuk, hogy Pesten, Vesz­prémben, Fehérváron érvény­ben van már. Itt meg csak a jövő héten majd... Igazat beszéltek, és valóban, ha egyszer rendelet van rá, tessék bevezetni a csökkentett munkaidőt. Mégpedig azonnal! Azonnal? Bementem a vállalat üzem­gazdászához és igazgatójához. Azt mondták, hogy a rendelet bevezetésének határideje még nem járt le. Tény, hogy a te­lepen a határidő végén kerül sor a rendelet gyakorlati al­kalmazására. Bevezetésével havi 427 óra esik ki. Itt tizen­három munkást érint. A rövi­dített munkaidejű dolgozók fi­zetése természetesen .egy fil­lérrel sem csökken. Ezért 4275 forint béi-alapot kértek még a központtól. A 13 dolgozó hat­órás munkaidejének bevezeté­sével ugyanis havonta 4275 Ft mögött nem lesz termelés. Az átállás nem megy olyan köny-, nyen, gyorsan, egyszerűen, j Megértettük a központot, hogy j előbb ott állnak át a csökken- j tett munkaidőre, ahol sokkal több embert érint. Visszaindultam a munkások­hoz. Útközben beszoroztam azt1 a bért, amely mögött a csők- \ kenteit munkaidő bevezetése után nem le#z termelés, 43 000- rel. Ennyi embert érint ugyan-, is a rendelet az országban. Az összegtől megdöbbentem. Hon-; nan vesszük elő ezt a többlet­Nem hoznak szégyent pártfogóikra pénzt — mert az amikor i minden fillérnek többszörösen is megvan a helye? Megértettem, hogy az átál­lás nem megy egyik napról a másikra. És tudom, ha elmond­ják ezt, megértik mások is, mint ahogy megértették az ön­töde ajtajánál az én munkás­ismerőseim is. Sz. N. Röviden a Tatarozó és Építő Vállalat kaposvári munkáiról A Csíky Gergely Színház színpadának át­építése jelentős, csaknem 240 ezer forintot igénylő munka. Teljesen lebontják a régi mennyezetet, helyébe betonfödémet építenek. A szerződésben október 30-a szerepel az át­alakítás határidejeként. Nagy Lajosnak, a vállalat igazgatójának véleménye szerint azonban már a hónap közepére, de legkésőbb egy-másfél héttel a hónap vége előtt elkészül­nek vele. A Táncsics Gimnázium épületének külső tatarozása befejeződött. Hátra van még a Sztálin út felőli téglabástya rendbehozatala. A régi, hulló vakolatot lekaparták erről is. A munkák határideje október 15. Egyelőre nem tudja a vállalat,, hogy milyen színűre festik a kerítést, közösen határozzák majd el a gim­náziummal. Reméljük, találnak egy jó színt, amely harmóniában lesz a Sztálin út füves, fás, sétányjellegű szépségével. A Május 1 és a Tóth Lajos utca sarkán álló iskola tatarozását október elején kezdték meg, december vége előtt befejezik. A Domb utcai üzletháznak (650 ezer forint) 1960. június 15-re kell elkészülnie. Ebben az évben 250 ezer forintot* épít be a Tatarozó. A kb. 20 méter hosszú és rs méter széles épü­letben egy önkiszolgáló fűszer-csemegebolt és húsbolt nyílik majd. A modem, vasbetonfö- démzetű épület tetejét hullámpala fedi. Az épületet két részre választó központi folyosó egyik oldalán foglal helyet a fűszerbolt áru-, göngyöleg- és szénrSktáraival és egyéb helyi­ségeivel. A folyosótól a másik irányban épül a húsbolt, mellette az előkészítő helyiség és raktár. A jövő év nyarától az új üzletház nagyban megjavítja a*z erre lakók áruellátá­sát. Több mint másfél millió hajóutas a Balatonon (Tudósítónktól.) Az idén szeptember végéig a Balatoni Ha­józási Vállalat hajóin több mint másfél millió utas utazott. A forgalom az elmúlt évihez vi­szonyítva majdnem 20 százalékkal növeke­dett. Július-augusztus hónapokban naponta 20—34 ezer között váltakozott az utasok szá­ma. A különjáratok száma meghaladta, a 400-at. Ezeket nagyrészt a szervezett üdülte­tésben részt vevő beutaltak tihanyi, badacso­nyi, balatonfüredi és egyéb kirándulásai al­kalmával vették igénybe. Jelentősen emelke­dett a különféle hétvégi hajókirándulások szá­ma is. A vállalat hajóparkja egy 150 személyei vízibusszal gyarapodott. Azonban még így is kevés a hajó. Elsősorban az úgynevezett hosszújáratoknál mutatkozik a legtöbb prob­léma. .Szeptember közepén csökkentették a menetrend szerinti hajójáratok számát. Két nap múlva azonban több kisegítő járatot kel­lett beállítani a nagy forgalom lebonyolítá­sára. Már sok hajón végzik a javítást, karbantar­tást. A karbantartási munkákat szinte teljes egészében a forgalom dolgozóinak bevonásá­val látják el, tehát szoros kapcsolatban ma­radnak télen is hajóikkal. Természetes, hogy a karbantartást a legnagyobb gonddal vég­zik. A vállalat javítóműhelye a felújításokon és javításokon dolgozik. Befejezték a Keszthely nevű 150 személyes hajó felújítását. Ez a hajó a Dunára kerül. Ugyancsak felújítottak egy 120 lóerős vonta­tót és egy 10 vagonos kőszállító dereglyét. állítanak helyre egy 15 vagon terhelésű kőszállítót. Valószínűleg még az idén Cefeje- ziK a 190 személyes Szigliget felújítását. Ez a hajó 1927 óta szállítja az utasokat a Bala­tonon. Ajegfonfbltan, de egy ki- csdt bátortalanul dolgo­zik. Mielőtt helyére tenné, be­fejezné a munkadarabot, ala­posan körülnézi. Szokatlan még neki az önálló munka, az, hogy felnőtt brigádban dolgo­zik. Hiszen még alig egy hó­napja, hogy három évi tanulás- kodás után felszabadult, segéd lett. Természetes hát a nagy körültekintés. Nem akar hibás munkát kiadni kezéből. Bátor­talansága is érthető. Teljesen árva, nagyanyjánál nevelke­dett, hiányzott az apa, az anya, aki bátorítsa, önállóságot plán­táljon bele. Jó szándékú, be­csületes, jó érzésű gyerek, de olyan, aki nem tudja saját sorsát irányítani, akinek min­dig szüksége van erős, bátorí­tó kézre. Három évvel ezelőtt írtam róla, Dobás Lajosról, akit an­nak idején nagyanyja sírva vitt a Faipari Vállalathoz kér­ve, álljanak mellé, segítsék emberré nevelni. És az üzem segített. Társadalmi munká­ban dobozt készítettek a fia­talok, kisorsolták, s árából ci­pő került a Lajcsi gyereknek. Elröppent a hár.om év, letelt a tanulóidő. A Faipari Válla­lat pártszervezete, a KISZ, a vállalat igazgatója azonban tudja, hogy továbbra, is felelő­sek a fiú sorsáért, s azon fá­radoznak, hogy Dobás Lajos élete rendes mederbe terelőd­jék. Dolgos Gyula párttdtkár és Vörös József igazgató sokat tanakodott azon, hogyan se­E' gíthefcnének a most már asz- taloseegéddé lett fiúnak. Bá­tortalansága láttán elhatároz­ták, hogy felnőtt brigádba osztják, s az idősek mellett — akik majd segítik tanácsaik­kal, tapasztalatailjkal — job­ban megállja a helyét. Kere­sete is nagyobb lesz. Néhány szót váltok vele. Kérdezem, miként vé ekedik a vállalatról, vezetőiről, akik annyit tettek emberré válásá­ért. Nem tudja szavakban ki­fejezni, de hálás tekintete min­den szónál többet mond. Arca köszönetét fejez ki azért, hogy segéd lehetett, s esténként, munka után a dolgozók gim­náziumában tanulhat. gy másik nagy gond is szakadt a Faipari Vál­lalat vezetőinek nyakába. Né­hány napja a félárva Németh Andrásnak, harmadéves tanu­lójuknak kilenc évi betegeske­dés után meghalt az édesany­ja. A 16 éves András egyedül maradt. Mit tegyenek, hogyan segítsenek a fiún? A temetési költségeket a vállalat fedezte, de ezzel nem elégedtek meg. Pénzsegélyt is adtak neki, s eljártak rokonainál, hogy egyengessék sorsát, jgifőjét Otthona az egyik rokonánál biztosítva lesz. De a tanulói kereset kevés ahhoz, hogy ab­ból ruházkodhasson is. Hogyan segíthetnének? Most a pártszervezet titká­ra és a vállalat igazgatója azon fáradozik, hogy felszabadíthas­sák Németh Andrást. Ugyanis még nem töltötte le tanuló­éveit. A fiú ismeri a szakmát, s ha felszabadítanák, ha az­után is segítenék, megállná he­lyét. András határozottabb, bátrabb, másként látja az éle­tet, mint Dobás Lajos. Hogy beteg édesanyját kímélje, es­ténként azt mondta otthon, hogy nem éhes, jóllakott dél­ben az üzemben, csakhogy anyja fekhessen, pihenhessen. Amikor üzemében végzett munkájával, elment a tégla­gyárba dolgozni, hogy pótolja tanulói fizetését. Igazán meg­érdemli — ha van rá mód —, hogy soron kívül felszabadít­sák. De ha ez nem sikerül, a vállalat vezetői találnak más megoldást. Olyan munkahelyre, brigádba osztják be, ahol töb­bet kereshet. XT ét árva fiú, mindkettő innen a húsz éven. Azt, hogy nem maradtak egyedül, tanácstalanul a világban, né­hány kommunista ember sze- retefének köszönhetik. Nem tudom, Dobás Lajosnak, Né­meth’ Andrásnak jutött-e már eszébe, hogy megköszönje a Faipari Vállalat párti tikárá­nak, Igazgatójának mindazt, amit értük tettek. Bár egyikük sem köszönetért, elismerésért ' tette, hanem mert tudta, érez­te, hogy kötelessége segíteni. Dobás Lajos és Németh András ígéri: becsülettel, jól dolgoznak, s nem hoznak szé­gyent pártfogóikra. S zalai László Erdeibe» nagyvadat tenyészteni A ráksi vadásztársaság tö- rökkoppányi brigádjának terü­letén szép számmal találhatók őzek, szarvasok. A most lezaj­lott szarvasbőgés idején az itt járt nyugatnémet vadászvendé­gek egy igen szép trófea birto­kába iutottak: 16-os 9 kilo­grammon felüli agancsost ej­tettek el. Hogy mennyire kifizetődő a nagyvad gondozására tartott vadőr alkalmazása, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a vadásztársaság egész évi bé­rét, 1340 forintot ennek az egyetlen szarvasbikának az árából — több mint 20 ezer fo­rintot kaptak érte — játszva kifizették. Az eredmény láttán a va­dásztársaság elhatározta, hogy a jövőben még nagyobb gon­dot fordít a nagyvadtenyész­tésre. ‘ „Boldog ság^sarok DÉL VAN a Ba-rcsi Fűrész­üzemben. A parketta deszkából rakott hatalmas tornyok mögül lányok, fiúk, asszonyok igyek­szenek az ebédlőbe. Némelyik megáll egy pillanatra a mozá- plakát előtt, hogy megnézze, milyen filmet vetítenék estére az üzemben. Ebéd után a fia­talok a közelben lévő másik szobába sietnek át, hogy ott töltsék el ebédidejük hátralé­vő részét. Ez a nemrég kapott. KlSZ-helylség. ... A tánclemezről kellemes férfihang énekel. A lányok nagyot kacagnak. Az eleven szemű Morvái Magdi leteszi a színes szovjet folyóiratot, és csendet init. — Itt jön, ni! Az üvegajtó függönye mö­gött magas lány, Rape si Mari­ka alakja rajzolódik ki. Fél perc múlva ő is velünk ül az üzemi KISZ-szervezet helyisé­gében. A szoba nem nagy, ügyes kezek vágtak az ablakok­ra függönyt, a kommunista if­jú mártírok képe néz ránk a falról. A sarkok máris kiala­kultak. Ott, az a szépen feldí­szített a »Béke« sarok. Amott a fiúk hajolnak a sakktáblák fölé. Itt meg a lányok bújják a folyóiratokat. Egy-két hónappal ezelőtt még nem nagyon hallatott magáról a fűrészüzemi KISZ- szervezet. Pedig régebben igen jó híre volt megyoszerte. Most egymás után sietnek be, s kez­dik meg a foglalkozást a fiúk, lányok. Úgy látszik, mégis iga- yiik volt a fiataloknak, amikor arra hivatkoztak, hogy hely hiányában nem tudnak eggye- ko\7ácsolódni. Most pedig már első procukcióként mögöttük van a jól sikerült szüreti fel­vonulás és mulatság is. Nem tréfa, hogy az üzemek vezetői­nek segíteniük kell az ifjú­munkásokat. — Megháláljuk ... — mond­ják. Hogy mivel? Neveket hal­lok: a Ságvári-, a Kállai- és a Zója-brigádot emlegetik. Eb­ben a kis sarokban szinte mindegyik brigádnak van kép­viselője. Miközben az ablakon át a tornyokba rakott fűrészelt deszkákra mutatnak, arról be­szélnek, hogy hálájukat a napi munkával akarják kfejezni. —...SZOMBAT DÉLUTÁN társadalmi munkában dolgoz­tunk, meg vasárnap is. Itt va­gyunk mindig, ha nagyobb szállítmány érkezik. A KISZ- gyűlessn részletesen megtár­gyaljuk a gazdasági kérdése­ket és tennivalókat — mond­ják. Erről egyébként az ered­mények is tanúskodnak. Az 1 millió 200 ezer forintos kong­resszusi felajánlást úgy telje­sítette az üzem, hogy újabb 300 ezer forinttal növelhették a vállalást. Az utóbbi napokban a ter­melés helyett egy kicsit több szó esik a holdrakétáról. Az idős munkások azon bánkód­nak, hogy megöregedtek, nem lehetnek már annyi minden­nek tanúi, mint a fiatalok. Tu- csek Rózsi, Dombi Anna, Sza­bó Horn* »«arattre mesélik, hogy szívesen mennének randevúra egy űrrakétával. Távolság! Szédületes szárnyalás! No és holdvilág, ijazi holdvilág. Kell más egy »korszerű« randevú­hoz? Egyelőre azonban . megfelel — mondjuk — egy olyan jól­sikerült bál is, mint amilyen a múltkori volt. Főleg akikor, ha Medgyesiék tánczenekara húzhatná a talpalávalót. Azt, hogy Medgyesiék játszhassa­nak, még ki kell harcolni — erősködnek. SENKI SE GONDOLJA azonban, hogy az újra eggyé kovácsolódott KISZ-tagság programjában csupán a tánc a fontos. A tanulás, az önkép­zés, a színvonalasabb kulturá­lis műsor sem hiányzik belőle. A KISZ-nek hivatása van — ezt mondta Otárotics Imre — ebben az üzemben is! — És mennyire tudják, hogy az, új — a régitől egészen más — éle­tükben a KISZ-szervezet fontos szerepet játszik. — Mindig meghallgattuk Horga meg Dómján bácsit, amikor keserű ifjúságukról be­széltek — mondják. Csupa derű és mosoly bár az arca annak a szőke kislány­nak is, akinek egy véletlen baleset következtében elve­szett az apja. Az üzem pártfo­golja bátyjával, anyjával együtt. De nemcsak ő, hanem valamennyien az üzem gyer­mekei. Itt mindent megtesznek a fiatalok fejlődéséért. Eat eiöafe-utöbb megérti majd az a néhány fiatal is, aki még mindig. távol ínarad, akit, úgy látszik, még mindig semmi ♦ sem érdekel. Morvái Magdáék ♦ tudják, hogy a jó példa vonz, i s ők példát akarnak mutatni, i Ez a sarok, ahol a KISZ-1 helyiségben ülünk, a derű, a| vidámság helye, boldogság sa-1 rok. Ezt akkor éreztem meg! legjobban, amikor Burkovics | Mártonnéval beszélgettem a? fűrészcsiarnokban. Sokat szén-1 vedett asszony, iszákos férj { nyomoróka. Most örömkönnyes * szemmel újságolja, hogy fiat egészen más, mint apja. A fiát| kézbevették, most írt Pestről, j és boldog, hogy biztos a jövő-? je. De ugyanígy a lányai is. ? AMIKOR BEJÖTTEM, azt l mondta a portás: ? — Ej, kérem, sajnos, elvesz- t tettük az élüzem-címet. — | Bent kiderült, hogy t felléte-1 leket teljesítették, oklevelet is« kaptak érte, csak címet nem, í mert csupán egy élüzem lehet: az iparágban. Persze, ez fáj * egy kicsit. Ez lett volna a ván- ? dorz ászlót jelentő harmadik! élüzem-cím. Kimenet azt akar-í tam mondani az öregnek, nej búsuljon, nem kell bánkódni,! ahol ilyen derék fiatalok van-$ nak, mint itt. Egy kis segít-* ség az üzemvezetők részéről, s| máris felfelé ível az útjuk. Kis * segítség a zökkenőknél! Ne? felejtsék, idősebbek! S ezek a? fiatalok nem lesznek hálátla-? nők. ! Szegedi Nándor? HAJLIK A VESSZŐ... A szántóföldek messze terpeszkedő tengeréből magánosán emelkedik ki a Kefeanyagkikészítö Vállalat szentborbási üzemegysége. A néhány épületből álló üzem valamikor a ha­tárőrség egy kisebb laktanyája volt. A laktanya üresen ma­radt, s most fűzfagallyakból különféle iparcikkeket gyárta­vaik itt. Ahogy belép az ember a kapun, a csukott ablakon keresztül is túlszárnyal a jókedvű dalolás. — Mindig vidámak itt az emberek — mondja Horváth Gabriella telepvezető. — Mindössze huszonhatan dolgoznak itt. Mint egy szorgalmas, nagy család tagjai jókedvűen vég­zik munkájukat. Rövid múltra tekinthet vissza ez az üzem. 1958 áprili­sában létesült. Rövid fél év után kellemetlen esemény za­varta meg a szépen összekovácsolódó közösséget: a telep­vezető súlyos visszaéléseket követett el, s távoznia kellett az üzem éléről. Ez felbolygatta, megzavarta a dolgozókat, s mindössze néhányan maradtak hűek mesterségükhöz, a töb­biek elszéledtek. Csakhamar azonban újjászületett az üzemi és újra kezdtek mindent __ E lhalkul a dal, mikor belépünk a munkaterembe. A ke­zek azonban fürgén mozognak a jobbra-balra hajló gallyak között. Pavlekovics János egy év óta van itt, és az önki- szolgáló boltok fontos kellékét, a kosarakat készíti. — Jlárniat megcsinálok naponta — feleli a kérdésre. — Persze nemcsak ezzel foglalkozom, író- és papírkosarakat, kerti székeket is készítettem már. Vele szemben dolgozik Balatinácz József, ö csak de­cembertől tagja az üzemnek. Keze alatt egy papírkosár ölt formát. A másik teremben Gelencsér Ferenc munkapadja mel­lett egy félig kész francia fotel műbőr kombinációval. Ezt a bútorfajtát a művezető, Nagy Jenő tervezte. Igen nagy sikere van a kereskedelemben. — A kefegyárban dolgoztam azelőtt — mondta Gelen­csér Ferenc —, de hírt kapva erről az üzemről, ide jöttem, mert egyrészt kedvem volt hozzá, másrészt itt lakom Fel- sőszentmártonban, néhány kilométernyire innen. Igen meg vagyok elégedve, csak a közlekedés oldódna meg valahogyan! Itt dolgozik a két legújabb munkás, Cserdi Ilona és Bor- bás Anna is. ^lona júniusban, Anna májusban került az üzembe. Ügyességüket, tehetségüket mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy nehány hónap elmúltával már gyerekszéke­ket csinálnak. S lehetne sorolni a többieket: Tóth Vendelnél, Kalányos Júliát, Szalai Lajosnét, mind, akik egy év vagy ennél rövi- debb idő óta dolgoztaik a hajlékony fűzvesszőkkel. Helyrebillent a termelés, a rend. úgy látszik azonban, ezen a ponton meg is állapodott a telep, és nem mozdul előre. Mi az oka annak, hogy a jó kereseti lehetőségek elle­nére sem képesek a létszámot növelni, s így — érthetően —1 nem tudnak eleget tenni az egyre több * megrendelésnek, pedig anyag is, hely is bőven van?! — Szíves-örömest jönnének ide Felsöszentmártonból többen is dolgozni — mondja Gelencsér Ferenc —, de a ne­héz közlekedési viszonyok és a konyha hiánya elriasztja az embereket. A telepvezető megerősíti, hogy egyedül ez a gátja az üzem fejlődésének. Ha a közlekedés problémáját megolda­nák, az üzem létszáma annyira megnövekedne, hogy érde­mes lew\e az üresen álló konyhát üzembe állítani. Túlságo­san nehéz lenne ezt az akadályt elhárítani? Ügy gondoljuk: nem. A Pécsi AKÖV jóindulatától, szocialista segítőkészsé­gétől függ. Felsőszentmártonig közlekedik a 26. AKÖV autó­busza, innen két kilométernyire van az üzem. Az autóbusz reggel érkezik a községbe, és este indul vissza Pécsre.-Mind­össze arról lenne szó, hogy az autóbusz menjen el az üzemig, így nem kellene egy teljes napot az utcán állnia, mivel a telep üresen álló fűthető garázsában parkírozhatna. Jó lenne az AKÖV-nek is, a telepnek is. Sürgősen cselekedni kellene, hiszen’■egy fejlődőképél üzem jövőjéről van szó! Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents