Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-27 / 252. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Kedd, 1959. október VL 1 Emlékezés Lőwy Sándorra Hús/Mm három éves volt. A váci fegyházban raboskodott. 1929. október 21-én á kommu­nista foglyok éhségsztrájkot kezdtek az em­bertelen bánásmód miatt. Sándor is sztrájkolt. Az éhségsztrájk hatodik napján mesterséges táplálás közben a tüdejére engedték a tejet. Tüdőgyulladás. A kommunisták követelésére érkező orvos már csak a halál beálltát. álla­píthatta meg. Lőwy Sándor eltávozott az élők sorából. Huszonhárom éves volt csak. de már har­cos múlt állt mögötte. Családja 1917-től Kas­sán élt. Sándor pékinasként dolgozott. Itt lé­pett be a Csehszlovákiában legálisan működő Kommunista Ifjúmunkás Szövetségbe. Ami­kor 1924-ben letartóztatták a szlovák kom­munista mozgalom vezetőit, a párt a 17 éves Lőwyt bízta meg a kommunista ifjúsági moz­galom szervezésével. Még abban az évben le­tartóztatják, de a börtönbein éhségsztrájkot folytat, mire szabadon engedik. A párt tanulni küldi. 1926-ban elvégzi a Kommunista Ifjúmunkások Internadionáléja központi iskoláját, majd teljesül légi vágya: megbízzák a magyarországi kommunista if­júsági mozgalom szervezésével. Budapestre utazik. Igyeszik egybefogni az előző évi le­tartóztatások miatt szétzilált Kommunista If­júmunkás Szövetséget. Monstre kiránduláso­kon szervezi és építi az ifjúsági sejtek hálóza­tát. Egymás mellett és egymástól függetlenül alakítja ki a nyilvánosan működő MSZMP fiatal-munkás és kommunista ifjúság földalat­ti szervezeteit, s mindkettőn keresztül vezeti a harcot a magyar dolgozó ifjúság legelemibb létérdekeiért, a fasizmusra idomító leventein­tézmény ellen, a békés, boldog jövőért. A KIMSZ Központi Bizottsága titkáraként dolgozik, amikor 1927-ben letartóztatják. Ke­gyetlenül megkínozzák, de nem adja ki tár­sait. Statáriális bíróság elé kerül. »Minden erőmmel arra törekedtem, hogy a párt nagy és hatalmas legyen, és hogy a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség megerősödjék- — mondja. A világ dolgozói felháborodottan til­takoznak a statáriális tárgyalás miatt, s a til­takozás használ, mert Sándort három és fél év­re ítélik. A váci fegyházba kerül, ahol aztán a mesterséges táplálás véget vet életének. Lőwy Sándor meghalt, de neve méltán ke­rült a magyar kommunista mártírok neve mellé. Hős volt, aki életét áldozta népe szebb, boldogabb jövőjéért. Megmaradt pénz — tanulsággal 1 millió 152 ezer forintot nem tudott eddig felhasználni a Somogy megyei Ingatlankeze­lő Vállalat. A tanács jogosan hibáztatja az IKV-t, amiért a pénz felhasználásáról nem gon­doskodott kellő időben, noha városszerte éppen elég olyan lakás van, amelyet tatarozni kellene, ahol a padló, a parkett stb. javításra vár. Az IKV-nak igaza van — de csak bizonyos mértékbe“ —, amikor azzal védekezik, hogy későn kapta meg a költségve­tési terveket, és a Tatarozó már nem vállalhatta el például a Rákóczi tér egyik házának csaknem 1 millió forintot igénylő felújítását. Nyugtala­nító, hogy emiatt esetleg fel­használatlan marad több mint 1 millió forint. Vajon nem talált volna a megyében más építőipari szak­embereket az IKV? Dehogy­nem! Mint ahogy talált is most, amikor az idő már nem tűr halasztást. Előbb is gon­dolhattak volna a vidéki szak­emberekre, ktsz-ekre, előbb is igényelhették volna a kisipa­rosok segítségét, s akkor most nem kellene kapkodni. Kisipa­rosokat azért nem vontak be korábban, mert — mind mond­ják — tavsly a hasonló mun­káknál többen közülük visz- szaélést, szabálytalanságot kö­vettek el. A becsületes kisipa­rosokra azonban bátran tá­maszkodhat az IKV. A lelki- ismeretes kisiparosok a tavalyi szabálytalanságokból bizonyá­ra levonták a tanulságot, és ez­után megakadályozzák, hogy hasonló esetek előforduljanak. Velük együtt az IKV-nak is tanulni kell: nem szabad várni a pénz felhasználásával az év utolsó hónapjáig. Ha nyom­ban a ktsz-ekhez és a kisipa­rosokhoz fordultak volna se­gítségért, amikor nyilvánvaló­vá vált, hogy az állami építő­ipar már másutt kötötte le ka­pacitását, most nem kellene azon drukkolni, vajon el tud­ják-e költeni azt a pénzt, ami­nek nagyon is megvan a he­lye. Babfelvásárlási verseny az fmsz-ek kőzett (1 udos ’tónktól.) A MÉK Központ irányításával megyénk földművesszövetkezetei is vásárolnak babot. Az eredménye­sebb munka céljából a MÉK Köz­pont babfelvásárlási versenyt hir­detett meg a földművesszövetke­zetek között. A felhívást először a böhönyei földművesszövetkezet tet­te magáévá, és versenyre szólítot­ta megyénk összes földmuvesszö- vetkezeteit. A MEK és a MÉSZÖV vezetői a felvásárlás szempontjából három kategóriába osztották a földmü- vesszövetkezeteket, és verseny ju­talmat tűztek ki. Az első kategó­riában az első dijat 2000. a máso­dik dijat 1500 forintban állapították meg. A második csoportban az el­ső díj 1300. a második díj yoo fo­rint. A harmadik csoportban az első díi 600. illetve 500 forint a ki­tűzött jutalom. Sok földmüvesszövetkezet lelki­ismeretesen végezte munkáját. Az aktív területeken a somogyjádi földmüvesszövetkezet ért el leg­jobb eredményt: 720 mázsa babot vásárolt fel, és ezzel 113 százalék­ra teljesítette tervét. A második területi csoportban a szentbalázsi szövetkezet 8U mázsás felvásárlásá­val 114 százalékkal áll az első he­lyen. A harmadik csoportban a ná- gocsi fmsz tört a?.,élre: teljesítmé­nye 180 százalék. 99 És megint elővettem gondolatomat, 99 Családi hagyomány náluk a gépészkedés. Apja itt, Pál- majorban volt uradalmi gé­pészkovács. Tőle tanulta meg a szakma alapismereteit. 1948- ban, amikor megalakult az ál­lami gazdaság, egy kivénhedt Hanomag traktorra ült. Két év múlva gépesítési brigádvezető­vé nevezték ki. Azóta is ebben a munkakörben dolgozik. Há­rom fia közül a legidősebb, a 16 esztendős gyerek motorsze­relő-tanuló a gazdaságban. A legkisebbik, az ötéves Pisti, ha bemegy a boltba, s játékolcat tesznek elé, rámutat egyikre: — Azt a DT-t vedd meg, anyu! Szvoboda János nemcsak gé­pész, hanem párttitkár is a Balatonnagybereki Állami Gazdaság pálmajori üzemegy­ségében. — Nem maradhatok le a követelmények mögött — ez az életelve, s ezért iratko­zott be a dolgozók általános is­kolájának Vili. osztályába az ősszel 39 éves létére. Aztán a gépészeti technikum tananya­gának elsajátításához lát hoz­zá. Egészséges nyugtalanság költözött belé, s ez szüntele­nül arra sarkallja, hogy többet tudjon, hogy jobban megfelel­jen szakmai kötelezettségének. Tíz esztendeje történt. So- kallotta az SL—55-ös traktor fogyasztását. Módosította a hengerfejet, s a gázolaj 17 szá­zalékát megtakarította. Még dicséretet sem kapott érte. Mégis az erkölcsi siker szinte szárnyakat adott ötleteinek. Három esztendő múltán ko­vácsolt vasat illesztett a Szta- linyec felső láncvezető görgői­re. Ezzel megnövelte az amúgy gyorsan elkopó görgők élettar­tamát. Ma is kovácsolt vason fut a gépek lánca. 1958. augusztusában Koncz István, a gazdaság igazgatója újítási felhívást intézett a dol­gozókhoz. — Tudtam, hogy minden évben nagy gondot okozott a rostkender lombozá­sa: sok ember kellett hozzá. És éppen akkor, amikor a mező- gazdaságban munkacsúcs van. Törtem a fejem, mit lehetne csinálni. A télen beszélgettünk a lakatosműhelyben. Ott volt Szanyi János műhelyvezető is. Elhatároztuk, hogy a rendorsót próbáljuk alkalmassá tenni kenderlombozásra. A megálla­podás csak szó maradt. Jött a kenderaratás, s újra ele::-' tem a gondolatomat. Teheti T nos szerelővel átalakított• egy rendsodrót. Nem vált ' ' Bementem Fenyvesre, , a kJ ponti műhelybe. Ott az udva­ron pillantottam meg a szer- vestrágyaszóró gépet. Mond­tam a műhelyvezetőnek: »Te, Janikám — mert csak így szó­lítom —, de jó lombozót tud­nék ebből csinálni«., Szanyi Já­nos azt felelte: »Vidd el, pró­báld meg, hátha sikerül«. Kér­tem őt, hogy a főmérnöknek ne említse meg a dolgot — me­séli Szvoboda János. A trágyaszóróról levette az egyik tüskés hengert, a másik­nak a forgási irányát megvál­toztatta szíjáttétellel. Az át­alakítás két munkaórát vett igénybe, s az egész költség 120 forint. Augusztus 11-én a kender­földön próbálták ki a gépet. Az igazgató és Pólya József, a gazdaság főagronómusa örült Szvoboda elvtárs újítási sike­rének. A jelen volt dolgozók is férfias kézszorítással fejezték ki jókívánságaikat a gépesítési brigádvezetőnek. A gazdaság főmérnöke, Iványi László meg ezt mondta: »Most már a mag- kender-cséplés megoldásán törd a fejed, Jancsi«. Szvobo­da elvtárs agyában már készen volt az elgondolás. Elmagya­rázta, hogy a lombozásra át­alakított géppel miként lehet csépelni is. A gazdaság vezetősége a be­mutató után elrendelte mind a hét trágyaszóró átalakítását. Az ezer holdnyi kender na­gyobb részének lombozását ezek a gépek végezték. A gépi lombozás — a számí­tások szerint — 55 750 forint megtakarítást jelent. Mivel e munka költségeinek felmérése még folyamatban van, ezért 500 forintot fizettek ki neki újítási előlegként. Szvoboda elvtárs jóleső ér­zéssel evilékezik vissza arra a megtiszteltetésre, amelyben hadifogoly korában részesült. Egy Moszkva melletti kolhoz­ban háromezer rubelt adtak a kezébe — újítása anyagi java­dalmazásaképpen. Ott sem a pénzért, itthon sem a forintért töri elsősorban a fejét. Valami más készteti arra, hogy — sa­ját szavaival élve — újra meg újra elővegye a gondolatát. Ezt a mást így nevezik: munkásöntudat.. .* Kutas József 1955 nyarán meghosszabbí­totta a törekrázót. A töreket és a polyvát a kazalozó garat­jába fújta a cséplőgép, öttel csökkenteni lehetett a cséplő­csapat létszámát. Ezt már ész- szerűsitésnek nyilvánították. Az elismerés mellé 400 forint jutalom is járult. Most újabb, jelentős újítás­ról adhat számot. — Szerény­kedem vele — feleli. Az ügy azonban megérdemli, hogy sor­ra vegyük a lényeges mozza­natait. A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Befejezték a vetést az igali Aranykalász Tsz*ben Az igali Aranykalász Terme­lőszövetkezet tagjai a párt- kongresszus és a megyei párt­értekezlet tiszteletére tett vál­lalásukat határidő előtt két nappal teljesítették. Befejezték az ősziek vetését mind a 900 holdon, s ezzel szombaton va­lóra váltották felajánlásukat Az első szovjet gázturbinás mozdony Moszkvában ^megkezdték az előkészületeket az első szovjet gázturbinás mozdony kipróbá­lására. V. Sepilov, a gázturbi­nát tervező iroda vezetője el­mondotta, hogy a gázturbinás mozdonynak' a többi mozdo­nyokkal szemben számos elő­nye van: gyártásához sokkal kevesebb fémre van szükség, mint a dieselmozdonyokhoz; az új mozdony szíve, a gáztur­bina pedig olcsó folyékony üzemanyaggal, pakurával mű­ködik. A gazturbina percen­ként 85000 fordulatot végez és 3500 lóerős teljesítményt fejt ki. Az új mozdony hajtóműve aránylag könnyű és kisméretű. A gázturbinás mozdonyt táv­vezérlő művel látták el. A nyomógombos vezérlőtábla a gépészfülkében van, a moz­donyvezető csupán a gázada­golást szbályozza, minden más művelet automatikusan törté­nik. A gázturbinás mozdony 2200 tonna súlyú vonatot órán­ként 100 kilométeres sebesség­gel képes vontatni. A növények megtanulják leküzdeni a betegségeket Szovjet tudósok arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a növényeket meg lehet tanítani a betegségek leküzdésére. Szergej Korovin, a Szovjetunió Botanikus Kertjei Tanácsának tudományos titkára erről a kérdésről a következőket mon­dotta: — A szovjet botanikusok leg­újabb kutatásai azt mutatják, hogy a betegségek rendszerint nem az egész növényt támad­jak meg, mint korábban hit­ték, hanem annak csupán va­lamelyik részét. Ez zavart okoz a növényi szervezet életfunk­cióiban. mini például a légzés­ben vagy a víz körforgásában. A tudósok elhatározták, hogy a növényeket megedzik, és im­munissá teszik olyan veszélyes betegségekkel- szemben, mint például a növényi rozsda. Ha például valamilyen be­tegség leginkább a növény gyökérrendszerét támadja meg, ebben az esetben azokat a pél­dányokat válogatjuk ki, ame­lyeknek legfejlettebbek á gyö­kerei. A kiválogatott növénye­ket nemzedékről nemzedékre keresztezzük, és ezáltal telje­sen érzéketlenné tesszük az adott betegséggel szemben. Ugyanilyen eljárással tehetjük immunissá a növényeket más betegségekkel szemben is, pél­dául a légzést és más funkció­kat támadó betegségek ellen. A szovjet botanikusok új munkája igen nagy jelentősé­gű. Lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben felszámoljuk a mezőgazdasági kultúrák jelen­leg elterjedt betegségeit, és fokozzuk a növények termés­hozamát. Számlap: a csillagos égbolt A pulkov&i csillagvizsgáló in­tézetben új időjelző pavilont építettek. A pavilonban eredeti passzázscsövet helyeztek el, ezen figyelik a csillagok átha­ladását a délkörön. A pasz- százscsövet N. Pavlov profesz- szor vezetésével tervezték és készítették. Az új műszer elő­zetes kipróbálása során bebizo­nyosodott, hogy segítségével az órák járásában mutatkozó 4—5 ezredmásodpercnyi kü­lönbség is helyesbíthető. A professzor az új műszerről a következőket mondotta: — A tudományos dolgozók a sötétség beálltával minden de­rült éjszaka szolgalatot teljesí­tenek a csillagászati műszerek­nél. Vizsgálják, mit mutat az »égi óra«, amelynek mutatója a passzázscső irányzékvonala, számlapja pedig a csillagos ég­bolt. A csillagászok az »égi óra« szerint eddig csupán század- másódpercnyi pontossággal ál­lapították meg az időt. Ez még mindig nem elegendő. A Föld forgási egyenetlenségeinek, a pólusok mozgásának tanulmá­nyozásánál és egyeb tudomá­nyos célokra ezredmasodperc- nyí p< ntossaggal kell megálla­pítani a pontos időt. Az új oasszázscső segítségével ez a feladat megoldható. A műszert alumíniumötvözetből készült különleges ernyők védik a hő­mérséklet ingadozásaival szem- bmk Samagg megyei múzeumait fa képtárak (4) A somogytúri képtár egyedüli különlegesség hazánk­ban. Nincsen egyetlen olyan művészünk sem Kunffy Lajo­son kívül, akinek műtermét már életében hivatalosan sa­ját műveinek képtárává avat­ták volna. Ezzel a gesztussal és műtermének rendbehozásával Somogy megye a híressé vált szülöttje, a 90 éves Kunffy La­jos festőművész iránti különös megbecsülésének óhajtott ki­fejezést ■ adni. A képtár 1958 őszén nyílt meg állandó kiállításként az­zal a céllal, hogy a somogyi táj e művészi propagálójának művészete és műterme a me­gye egyik kulturális látnivaló­jává, otthona pedig előbb- utóbb a felnövő fiatal festőge­neráció iskolájává váljék. Kunffy Lajos 1869. október 2-án Orciban született So­mogybán, s 1905-től kezdve la­kik — eleinte csak nyaranta, 1932-től kezdve pedig állan­dóan — Somogytúron, a nagy­apja által itt vásárolt öröksé­gen. Életének nagy részét kül­földön töltötte, leginkább Münchenben és Párizsban, ahol műtermet is tartott fenn. Kor­társa és festőkollégája volt oly hírességeknek, mint Lyka Károly, Csók István, Iványi- Grünwald Béla, Ferenczy Ká­roly, Fényes Adolf, Glatz Osz­kár; tanítványa Vágó Pálnak, Hollósy Simonnak; gyakori vendége Párizsban Munkácsy Mihálynak, és tagja annak a nagy somogyi festőnemzedék­nek, amelyet Vaszary János, Ruclnay Gyula és Rippl-Rónai József neve fémjelez. A kúria, amelyben lakik, a XVIII—XIX. század fordulóján épült, s eredetileg az itteni bir­tokos Bosnyák-családé volt. A különös véletlen játéka, hogy benne nevelkedett és innen ment férjhez 1823-ban a nagy festőzseninek, Zichy Mihály­nak édesanyja, Eperjessy Júlia Zichy Sándorhoz Zalára. A roggyant kúriához kert tartozik, amelyben a művész 1909-ben műtermet építtetett. Ebben csakúgy, mint lakásá­ban és az épületek padlásán száz és száz kép hirdeti ma TUDJA-E HOGY... ... Az Ivanovo! néprajzi mú­zeumban különleges órát őriznek, amélyet 1783-ban Bílletier, francia órásmester szerkesztett. Az óra hosszú időn át nem járt, míg vé­gül A. Lotockij orosz órásmester megjavította és elindította. Az órának 38 számlapja van. ezekről pontosan meg lehet tudni, hány óra van Moszkvában, Londonban, Algírban. Pekingben. Montevideo- ban és más városokban. Az’ óra a Julianus—Gergely — mohamedán és zsidó naptár szerint mutatja az Időt. sőt azt is le lehet olvasni ró­la, milyen helyzetben van a Fö’d a Naphoz képest, és hány nap telt el az újhold óta. * * • . . r. Nament. a neves norvég tudóst és sarkkutatót m’-ben * ,-------szov­j et tv '"’etbeli tagjává. A mun­kások így akarták kifejelni Nansennek tiszteletüket és elis­merésüket, amiért annyit tett a Volga vidéki éhihség enyhíté­séért. ... Százmillió atom egy sor­ba helyezve alig egy centímé- fer hosszú láncot alkot. * * * ... Az Ala-Tan hegylánc vidé­ken, a Tiensen-hegységben van a Paul Robeson-csúcs. Itt állították fel 4300 meter magasban a kivaló énekes és békeharcos mellszobrát, Olga Manujlova szobrászművéaznö alkotását. * * * . , A déli sarkvidéken annyi van, hogy azzal az e-ész fői­det 83 méter vastagságú légta- káruval letetne beborítani. sem nyugvó hatalmas alkotó munkásságát és faluja népé­nek változatos életét. Színes mezei tájak, üde falusi udva­rok. dolgozó iparosok, cséplés- nél izzadó parasztok, önarcké­pek, cigányjelenetek, tahul- mányfejek, megkapó csendéle­tek, téli • hangulatú utcaképek, falusi mulatságok mellett itt található két nagyobb méretű híres alkotása, az 1896-ban fes­tett »Jób« és az 1907-ben ké­szült »Somogytúri gyermekte­metés« is — legnagyobb mé­retű, 4x2,5 méteres vászna —, valamint annak a Giesswein Sándornak a jól sikerült olaj­portréja, aki az első magyar Békeegyesület megalapítója volt, s akinek támogatásává] tette a 15 éves József Attilát egy ízben sógora a nyergesúj- falusi szaléziánusokhoz kis- papnak — két hétre. Az agg mester maga kalau­zolja még a látogatót abban az otthonban, amelyben gyakori roüvészvendég volt a somogyi nagy mesterek mellett Szlanyi Lajos — a szolnoki művésztelep ismert naturalista festője, a nyaranta Lellén festegetű Ivá- nyi-Grünwald Béla és a nem­rég elhunyt Edvi-IUés Aladár, akivel mar a pesti »Mintarajz iskolán« is együtt tanultak. Kunffy Lajos képtára és pik- túrája különösen azért jelentős számunkra, mert művészetével ő már több mint égj' fél év­szazad óta a nép és a falu éle­te félé fordult, amelynek nem­csak vasárnapjait, de munkás hétköznapjait is észrevette. Műveinek keresetlenül de­rűs, örömteli színei s a vele való egvüttlét varázslatos ha­tása a .látogatót megejtik, s bő­ségesen kárpótolják azért a negyedóráért, amit a Lelléről induló autóbuszon Somogytú- rig él kell töltenie. — Folytatjuk — Móric Bél^, a TI'l ja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents