Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-27 / 252. szám

Van még tennivaló a zárszámadásig Megyénkben 236 termelőszö­vetkezet készít zárszámadást. A régebbi tsz-efcben az előző évektől eltérően most nem 12, hanem 14 hónap eredményeiről adnak számat. A jövőben ugyanis naptári évvel zárul az esztendő a termelőszövetke­zetekben. A kéthónapos eltoló­dás azonban nem jelent jöve­delemcsökkenést. Sőt! A cu­korrépából és dohányból szár­mazó bevételt az idén már ennek az évnek a javára köny­velhetik el a tsz-ek. Mióta csak termelőszövetke­zeti mozgalom létezik, sohasem várta olyan érdeklődéssel és annyi parasztcsalád a decem­ber 31-ét, mint most. Mintegy 33 ezer közös gazdaságban dolgozó család a szövetkezettől várja terve megvalósulását, re­ménye beteljesülését. Bútort az új házba, kelengyét a nagy­lánynak, új rujját az aprósá­goknak, motort a legénynek — nem is lehet felsorolni, ki hány tervet szőtt, miközben reggel­től estig fáradságos munkával gyanapítgatta a szövetkezetét. Forró napsütésben, kavargó szélben, záporban feszültek az izmok, gyöngyözték a homlo­kok azért, hogy több és jobb legyen. Ez az esztendő nehéz leckét adott fél. Sok eső esetit, s nem akikor, mikor kellett, és más kisebb vagy nagyobb akadály is gátolta a munkát. Nem pihen­hettek és nem tétlenkedhetnek most sem a kezek, ha kerek és teljes értékű választ akar­nak adni a szövetkezeitbeliek a feladott kérdésre. Még hátra van két egész hónap a végső referátumig. Még nem dőlt el, mennyit ér egy-egy munkaegy­ség. A tervezettnél több is, ke­vesebb is lehet. Az előbbi a cél. A mező nem vetkezett le. Rejt még kincset — és nem is keve­set a — föld. A burgonya 10— 15 százaléka kinn van a ha­tárban, a kukorica 30 százalé­ka »lábon«, répáiból is van még behordani való. Üres csűrök, kamrák látványától menekül az ember. Kétszeresen fájó, ha va­lami hanyagság miatt vész kárba. Lázong a lelkiismeret, ökölbe szorul a kéz. Minden józan gondolkodású paraszt, akár tsz-tag, akár kívül álló, ismeri ezt az érzést. Sokszor a »mindent megtettem« tuda­ta sem altathatja ed. Tegyünk meg mindent — nem lehet más jelszó — a tervek, remények valóra váltásának érdekében. És azért, hogy higgyenek, akik nem hittek, s hogy csalódjanak a kételkedők. A zárszámadásokat a terme­lőszövetkezetekkel nem szim­patizálók is várják — kárörven­dő nevetésre készen. Most né­mák, s azok is maradnak, ha ingerüket nincs, mi csiklan­dozza. A zárszámadások aszta­lától távozók marka nem lehet üres, s nem is lesz az, ha ki-ki a maga posztján helytáll az utolsó hónapokban is. A jövő vetése zöldéi! Lombot hoz a holnap. Nincs olyan óra, mely előre ne vinné a közös ügyet. Ennek az évinek nemcsak az az eredménye, hogy minden eddiginél nagyobb a szövetke­zeti utat választók tábora, ha­nem az is, hogy jellegüknek megfelelően nagy táblákon gazdálkodhatnak a tsz-ek. 50— 100 és ennél nagyobb parcel­lák közt húzódik csak mezs­gye. A megye területének jó részén már széles út nyílt a gépek és a paraszt leleményes­ség előtt. Nagyüzem* Az emberek tu­datából kitörölhetetlen ez a fogalom. Ezrek és ezrek talál­tak jobb sorsra, együtt fára­dozván a szebb paraszti holna­pot jelentő szövetkezetekben. 1959 decembere újabb igazolá­sa lesz ennek. A jövő év is az kell legyen, bizonyíték, még­pedig cáfolhatatlan. Most, amikor az ez évi osz­talék forintjainak összegyűjté­se még tart, most kell előkészí­teni és bevetni a jövő évi ke­nyér ágyát is. És ez a feladat semmivel sem kisebb, mint a betakarodás, s a tsz-ek saját fotgaterejének bevetése, a gép­állomások traktorainak ész­szerű kihasználása nélkül nem is lehet megbirkózni vele. Sok a dolog, sok még a ten­nivaló a zárszámadásig. Búzá­ból kereken százezer holdat, rozsból több mint 38 ezer hol­dat kell még elvetni a megyé­ben. S ezzel a munkával is végezni keli mielőbb, hogy a zárszámadások idején vala­mennyi termelőszövetkeze­tünkben elmondhassák majd: jól kezdődik az 1960-as esz­tendő. tj főközlekedési út Kaposvár és Balatonlelle között Apró Antal ós Kossá István elvtársak az ünnepélyes űtavatáson A térképekre majd felrajzol- mint 800 kilométer utat épitet- ják a 67. számú főközlekedési tek; elismerés illeti é szakasz útvonalat, mely a fővárossal építőit, műszaki gárdáját is. köti össze Kaposvárt. A kapós- A szalag átvágása után Ker- vár—balatonleBei szakasz ün- tesz Lajos, a BalatonleHei Köz- nepélyes megnyitására szám- ségi Tanács elnöke mondott baton Somogyba látogatott köszönetét a községi pártsaer- Apró Antal elvtárs, az MSZMP vezet és tanács neveiben a Politikai Bizottságának tagja, a kormánynak. Minisztertanács elnökének első Látránybam taps fogadta a helyettese és Kossá István elv- díszkapuhoz érkező vendége- társ közlekedés és postaügyi két. Kézfogások a járda szélén miniszter. állókkal, majd Kálmán Sándor, Déli 1 órakor kezdődött az a község tanács v. b. elnöke ünnepség. A vendégeket Bala- beszélt. A Kinizsi Pál Úttörő- tanlellén úttörők virágcsokrok- csapat nevében egyenruhás ki­A cMgek Somegytéren beszélgetnek a fáin tefcórvaft, Kunify Lajos is eljött az űtavatám, Kaposföredare Apró Antal elvtárs ünnepélyesen megnyitja BalatonleUén az új utat. kai köszöntik. Virágdiszes. lo- esik virágcsokrot adtak át bogos a díszkapú is, s végig az egész utca. László István dr. a Somogy megyei Tanács V. B. elnöke rövid köszöntője után megkéri Apró eűvtársat, hogy vágja át a díszkapunál kdfeszí- tett nemzetászínű szalagot. En­nek megtörténte előtt még Czellár László, a Közúti Üzemi tsz-tag arról beszél, hogy Vállalat, igazgatója Kossá Ist­vánnak tett ünnepélyes jelen­tést az út elkészültéről. Sok segítséget adott a 23. sz. AKÖV, a MÁV, a MAHART, a Siófoki Kardéiyozó Vállalat, az Uzsai Kőbánya s nem utol­sósorban a községek lakossága is. Kossá elvtárs közbevág: — No és a minisztérium. Apró Antal elvtárs a közle­kedés megjavításáról, a város Apró és Kossá elvtársaknak. Míg a miniszter beszélt és elvágta a szalagot, a közelük­ben álló két öreget kérdezem: — Mit szólnak az új úthoz? — A 75 éves Csordás Gábor bácsi mosolyog: — Meg lehet így él­ni. — Kruppai János kőműves, tíz éve vüíanyavatáson járt itt Kossá István, s azelőtt kb. 40 taSaratd gurul ZáezSódíszes a falu, mint végig valamennyi A díszkapuhoz eljött; Kunffy Lajos, a hőfehér szakáHú, 90 éves festőművész is, aki az út- avatás után műtermében ka­lauzolta végig a pesti és a me­gyeszékhelyi érdeklődőket. Mennyén a Tuba-brigád tag­jai várják brigádvezetőjüket; jó munkájukért az útépítők prémiumot kaptak. Somogy- aszalón muzsika szol, a rezes- banda vidám dalokat, induló­kat játszik. ért á hosszú antókaravátn, beaüko- nyodobt már. Az utolsó dísz­kapu Kaposváron vár, az utolsó szalag átvágása a Petőfi utca elején történik. Innen Apró Antal és Kossá István élvtár­sak a Vörös Csillag Filmszín­házba menték. Az ott tartott ünnepségről, Apró Antal be- számunk- ban részletesen beszámoltunk már olvasóinknak. Kitüntették as útépítőket Szombaton este a megyei ta- nács István főépítésvezető, nács nagytermében Apró An- Kajvafői Sándor főépítésveze- tal elvtárs, a Politikai Bízott- tő, Grosz János kőműves, Fan- ság tagja, a Minisztertanács csali Zsigmond kőműves, Nagy első elnökhelyettese és Kossá László brigádvezető, Valkó István elvtárs, közlekedés- és György brigádvezető, Kiss postaügyi miniszter fogadáson László kerületi felügyelő, az vett részt. A Minisztertanács Uvatervtől Mészáros-Komáro­A községből származó mi­nisztert sok ismerős, rokon üd­vözli. Terített asztalok várják itt is a vendégeket. Két kis re­mekbe készült hordócskát töl­töttek meg, s adtak át a köz­ség ajándékaként. Samogytúron az asszonyok arról beszélnék, hogy ezen az és falu egymáshoz közeledésé- úton csak a lovaik patkójának ről beszélt. Az országban több kopogása haillik, a szekér hang­éve latta, még gyerekkorában. ejS(^ e]nökhelyettese átnyújtot- mi László főmérnök és Rónai ta a kormánykitüntetéseket az Antal tervezőmérnök, munkát útépítésben kiváló végzett dolgozóknak. Szocialista Munkáért Érdem­érmet kapott Czellár László, a Közúti Üzemi Vállalat igazga­tója, Kiss Béla kerületi fel­ügyelő. Munka Érdemérmet kapott: Halmi Nándor főmérnök, Ta­Gőbölös Sándor LEV OVALOV — Ez tulajdonképpen szimbó­lum, és ez biztosítja az ön sérthetetlenségét. Ha netán olyan helyzetbe kerülne, hogy a mi embereink megtámadnák, mutassa fel nekik ezt a gom­bot, nyomban békén hagyják, sőt talán még segítségére is lesznek. Jól őrizze meg ezt a. talizmánt, szerencsét fog öv­nek hozni. Más biztosítékot egyelőre nem adhatok. Közelebb lépett hozzám. Megveregette a váltam.- Menjen - mondta vidd- ülöté de ű2 sem man. — Lehet, hogy soha ,_ ______u_________ v olt, amilyet ma már egy országban sem készítenek, és amíg a tenyeremben néze­gettem, arra gondoltam, hogy mister Taylor igen takarékos ember lehet. Ö, aki úgy dicse­kedett a saját és a mások gaz­dagságával, igazán színarany­ból is készíttethette volna eze­ket a gombokat. többé már nem találkozunk, de gondoskodásunk és isten áldá­sa önnel lesz. Ez valóban méltó befejezése volt megbeszélésünknek. — Várjunk csak! — fordult hozzám még az utolsó pillanat­ban. — Milyen bankban nyit­tassak az ön számára folyó­számlát? — Én a svédet tartom jobb­nak — feleltem. — Okos ember — dicsért meg Taylor. — Én magam is svéd bankokban tartom pén­zem egy részét. Kezet szorított velem, azután gyorsan kikísértek, bár sem­miféle hitellevelet nem kap­tam. Kiértem az utcára. Zsebem­be nyúltam és elővettem 0 gombot. Régi rézgomb 12. A képeslap-album Nem hiszem, hogy Jankows- ka kikísérte volna mister Tay- lort távozása alkalmából a re- vitás, hogy az én beszélgetésem után még találkozott vele. Már sötétedett, amikor meg­érkezett hozzám. Könnyed, táncos léptekkel jött be a szo­bába. Táskájába nyúlt, és két — A biztos jövő — mondta — Igazat mondott. Ügy lát- beszélgetés után egész más meggyőződéssel. — Magamtól szik maga valamivel megnyer- embernek tűnnék Jankowska is kitaláltam. Nem érdeklőd- te Taylor rakonszenvét. Ez a szemében. tem az összeg iránt, de nagyon gomb válóban talizmán. Bár- Egy szempillantás alatt a di- jól tudom, hogy tengeren túli milyen gyanút is keltene, az ványon termett, és kedvesen barátaim bőkezűek. amerikai titkos szolgálat ügy- hivott magához. Ezen az estén Lekicsinylőén vontam vál- nőkéi részéről nem érheti tá- általában igen színpadiasán in­jai. madás, ha meglátják ezt a je- selkedett, mesterkélten beszélt, —- Úgy gondolom, ők tudják, let. Ezek után tehát a maga természetellenesen pózolt, és miért fizetnek..-. megsemmisítéséhez mister egy percig sem tudott nyugod­__ Ejha' __ kiáltotta Jan- Taylor jóváhagyása szükséges, tan maradni. Ügy gondolom, k owska. — Bár az nem baj, ha ~ $n úgy érzem, hogy itt hogy Taylor úr megérkezése és nem annyira a rokomzenvről az, hogy én is a hatáskörébe van szó — vetettem ellen — kerültem, próbára tették az mint arról, hogy még mister az idegeit, hiszen a helyzet felejtse él August, hogy Taylor Taylomak is könnyebb talán még az ő számára is szokat- emberei követelőzők, és bárhol valami királyt beszervezni, tanul feszült volt lenne is, mindenütt utolérik... mint egy szovjet tisztet! — Szeretnék magának még Nem tudtam eldönteni, hogy — Talán igaza van — egyezett egy tanácsot adni — figyelmez- ajánlatos-e beszámolni arról a bele nyomban Jankowska. — teteti jóindulatúan. — Ügy Iá különös ajándékról, amelyet Maga nagy kincset jelent szá- tóm, mintha maga mindennek Taylortól kaptam, viszont nem mára! — És továbbra is elgon- ellenére lebecsülné ennek a voltam biztos a jelentőségében, dolkodva forgatta kezében a gombnak a jelentőségét, pedig Kíváncsi voltam, hogy való- gombot. — Maga kétségtelenül ismétlem, ez egy igen értékes bon mire szolgál ez a réz- azoknak az értékes megbízót- talizmán. Legyen mindig má­toknak a sorába tartozik, akik­re még a tengeren túli hírszer­ző szolgálat is csak igen nehe­zen tesz szert — folytatta. — Túl nagy reményeket fűznek tisztában van a saját értéké­vel ... — fürkészve nézett a szemembe — azt azonban ne gomb?... Sehogyan sem tud­tam napirendre térni fölötte, időnként megtapogattam a zsebemben. Végeredményben Jankows­ujja között tartva, hanyagul dáknak. kán kívül senki sem tudja ma- magihoz, s ezért nem kockáz- gyarázatát adni ennek az aján- tátják meg, hogy valamelyik rezidensre bízzák az életét. egy lezárt át nekem. — Megkértek, hogy ezt ad­jam át magának. Feltéptem a borítékot... Indokolatlan volt a bizalmat­lanságom mister Taylorral szemben. Ügyei intézésében pontos volt, és vállalt kötele­zettségeinek eleget tett: a bo­rítékban egy svéd bank hitel­borítékot nyújtott — Mister Taylor különös _ Magának is van ilyen? ajándékltal lepett meg — tar- kérdeztem. tenyeremben nézett toltam eléje gombot. Jankowska kutatóén rám. — Le hát valami magyará­zatot mégiscsak adott? — Azt mondta, hogy ez a sérthetetlenségem biztosítéka. Elkomorodott. Ügy látszik, a kérdésem tapintatlan vagy bántó volt, — Nincs — felelte késsé ki­hívóan, de némileg mégis szo­morúan. — Én könnyen boldo­gulok ilyen talizmán nélkül is. Nekem nem kell olyan nehéz Ennek birtokában még az ő ... , .. levele lapult, amely ötvenezer emberei sem támadhatnak körülmények kozott dolgoznom, dollár tulajdonosává tett. meg, bármennyire is útjukban mmt marjanak. — Meg van elégedve? — lennék, nem nyúlhatnak hoz- Érdeklődve pillantott rám, kérdezte Jankowska kihívóan, zám. mintha először láttuk volna — Maga már tudja, mi van a Jankowska fürkésző pillán- egymást. Úgy éreztem, rrilnt­borítékban? — érdeklődtem. lást vetett rám. ha a mister Taylorral folytatott ganái. Bármikor történhetik olyasmi, mikor kisegítheti a bajból. — Rendben van — mondtam, és zsebre vágtam a gombot. Jankowska elmosolyodott. — Emlékezzék még szavaim­ra! — Nos, Szofja — tértem át a tárgyra, és azon igyekeztem, hogy olyan látszatot keltsek, mintha a kezdeményezés to­vábbra is az ö kezében ma­radna —, az a bizonyos Taylor azt mondta, hogy maga segít­ségemre lesz abban, hogy ezt az egyelőre csak a képzeletünkben élő ügynökhálózatot életre keltsük. Nem szeretném sokáig húzni a dolgot. Magánál van a névsor, amelyhez meg kell ta­lálnunk a kulcsot .. Csodálkozva nézett rám. — Folytatjuk. — Miniszteri kitüntetést kapott »Kiváló Dolgozó« jelvénnyel és pénzjutalommal Vigh Sándor építésvezető, Nagy József mun­kavezető, Papp József munka­vezető, Szabó István brigádve­zető, Erős Sándor brigádveze­tő, Krizsai Kálmán brigádve­zető, Bartics József segédmun­kás, Széchenyi István vontató­vezető, Kincses Tibor mérnök, Vámosi István műszáki ellen­őr. A minisztérium pénzjuta­lomban részesítette Karolini Márton vállalati főmérnököt, öt brigádvezetőt, három segéd­munkást, egy munkavezetőt és egy hengergépészt Ezenkívül a Közúti Üzemi Vállalat 34 ezer forint pénzjutalmat osztott szét dolgozói között A kitüntetések átadása után Apró elvtárs pohárköszöntőt mondott Elismerését fejezte ki a megye vezetőinek és dolgo­zóinak a Somogybán végbe­ment jelentős előrehaladásért Az útépítő vállalat munkájá­ról szólva a politikai és mű­szaki színvonal emelésének fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta, a vállalat eddigi eredményes munkája mellett jobb munkaszervezéssel, szi­lárd munkafegyelemmel csök­kenthetik az útépítés költsé­geit Ezután Szirmai Jenő elvtárs mondott pohárköszöntőt. Hangsúlyozta, hogy az ered­ményeket a párt helyes poli­tikájának köszönheti a me­gye. Foglalkozott a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel, szólt a megye iparosításá­ról. Kiemelte, hogy a mezőgaz­dasági jellegű Somogy megyé­nek nagyban hozzá kell járul­nia termékeivel' az ország el­látásához. Az útépítők mun­kájával kapcsolatban megje­gyezte, hogy ha takarékosság­gal, jó szervezéssel az egy ki­lométerre eső út építési költ­ségeit csökkenteni lehet, az is már nagy eredmény. A vendégek ezután hosszan elbeszélgettek a fogadáson je» ’enlévő fizikai és műszaki dol­gozókkal.

Next

/
Thumbnails
Contents