Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

Vasárnap, 1959. október 25. t SOMOGYI NÉPLAP Egyre több küldöttség fogadja kedvesében a szovjet leszerelési javaslatokat NEMZETKÖZI SzEMLE New York (MTI). Az ENSZ-j s-ág tanulmányozza a szovjet nyilatkozatot éppúgy, mint az ENSZ-közgyűlés 14. ülésszaka közgyűlés politikai bizottsága folytatja az általános és teljes leszerelésre előterjesztett szov­jet javaslatok megvitatását. Ä péntek délutáni ülés első szónoka. Palamarosuk, az Uk­rán SZSZK képviselője hang­súlyozta, az általános és teljes leszerelés annvira'konkrét, idő­szerű és sürgős dolpg, hogy senkinek nincs joga azt külön­féle ' tervekkel bonyolultabbá tenni és túlterhelni. Az Ukrán SZSZK küldötte javasolta, hogy a bizottság ha­tározatban nyilvánítsa ki véle­ményét a szovjet leszerelési ja­vaslatokról. A határozatnak olyan javaslatot kell magába foglalnia, hogy a tízes hizott­elé terjesztett többi javaslatot is. Naude. a Délafrikai Unió képviselője beszédében síkra- szállt amellett, hogy a legko­molyabb magatartást tanúsít­sák’ á szovjet javaslatok iránt. Mindenki tudja — mondotta —, mennyire megjavulhatnak a. megélhetési viszonyok, ha az emberiség megszabadul a fegy­verkezés terhétől! vagy ha erő­sen csökkenti ezt a terhet. Naude azt a kívánságát fejez­te ki, hogy a tízes bizottság tagjai a leszerelési kérdések megtárgyalásánál igyekezzenek majd olyan közös alapot terem­fteni, amely lehetővé teszi a .végső cél elérését; azt, hogy a kardból. ekevasat, kovácsolunk. Macudaira, Japán képviselő­je kijelentette, hogy küldöttsé­ge támogat minden építőjelle­gű leszerelési javaslatot. A leszerelési egyezményt az el­lenőrzési egyezménytől tette függővé. Cooper. Libéria küldötte nagyszerűnek nyilvánította a szovjet leszerelési javaslatokat, és kijelentette, hogy azok az emberiség sok évszázados vágy­álmának megvalósítását céloz­zák. Cooper síkraszállt a kü­lönböző állás,pontok fokozatos közelebb hozása és a leszerelési egyezmény megkötését gátló akadályok fokozatos leküzdése mellett. A Pravda az ENSZ fennállásának 14. évfordulójáról Moszkva (TASZSZ). Az Egyesült Nemzetek Szervezete megszűnik nemzetközi szerve­zet lenni, ha valamelyik tagja továbbra is ráerőszakolja aka­ratát másokra, ha az ENSZ- ben nem valósul meg a nagy­hatalmak egyenjogú együttmű­ködése — írja a Pravda az ENSZ fennállásának 14. év­fordulójával foglalkozó cikké­ben. —• A legészszerűbb és a legszélesebb látókörű politika az, ha együttesen keressük a mindenki számára elfogadható megoldásokat a vUágbéke biz­tosítására. A jelenlegi nemzet­közi helyzet megköveteli, hogy az ENSÍ^ban feltétlenül meg­tartsák ezt az elvet, s ezzel a tapasztalt és józan gondolkodá­sú politikusok is egyetértenek. A Pravda bírálja a nyugati országok kormányköreit, köz­tük az Egyesült Államok bizo­nyos köreit, amelyek semmi­képpen sem akarnák szakítani az ENSZ-ben a hidegháborús módsizerefckel. A jelenlegi ülés­szakon is meghiúsították a Kínai Népköztársaság ENSZ- képvisel síének megvitatását. Az amerikai diplomácia rá­erőszakolta az úgynevezett ti­beti kérdést a közgyűlésre. Ez ném más, mint elkeseredett kísérlet arra, hogy megakadá­Hruscsov Franciaországba látogat ivozzák a többszázmilliós kínai Az ülé-m f°'*7Ólalt nép ENSZ-képviseletének hely- Costarica és Ausztrália leállítását. I dötte. (MTI) még kül­Az Egyesült Államok beavatkozási kísérlete A Renmin Ribao vezércikke Peking (Üj Kína). A Renmin Ribao szombati számának ve­zércikke az Egyesült Államok­nak a hidegháború fokozására irányuló tevékenységévé! fog­lalkozik. Az ENSZ-közgyűlés az USA mesterkedései alapján jog­talan határozatot fogadott el az úgynevezett tibeti kérdés­ről, annak ellenére, hogy a szocialista országok ezt határo­zottan ellenezték, s más béke- szerető nemzetek is tiltakoztak ellene; annak ellenére, hogy a világ közvéleménye a hideg­háború megszüntetését kívánja, és az ENSZ alapokmánya is leszögezi, hogy tartózkodni ke^l a más országok belügyeibe va­ló beavatkozástól — hangsú­lyozza a vezércikk. Amikor az Egyesült Államok arra kényszerítette az ENSZ- közgyűlést, hogy vitassa meg az úgynevezett tibeti kérdést, és fogadja el a Kínát rágalma­zó határozatot, az volt a célja, hogy tovább folytassa a hideg­háborút és arra használta fel az ENSZ-t, hogy beavatkozzék Kína belügyeibe, és újabb fe­szültséget szítson a Távol-Ke­leten. Tibet Kína szent és sérthe­tetlen része. A kínai nép szi­lárd elhatározása, hogy meg­szünteti a barbár reakciós és elmaradott jobbágyságot Ti- betben, és lehetővé teszi az ott élő honfitársaknak a szabad és boldog új életet. Hiába szavaz­tat meg az Egyesült Államok száz, ezer, .vagy tízezer Kínát rágalmazó határozatot az ENSZ-ben, azok a legcseké­lyebb kárt sem fogják okozni a kínai népnek. Azzal, hogy az ENSZ ismét az Egyesült Álla­mok eszközévé vált, csak presztízsét csökkentette a kí­nai nép és a világ népeinek szemében — állapítja meg be­fejezésül a Renmin Ribao ve­zércikke. Győz-e ez Az újságolvasók még emlé­keznek a világot bejárt fény­képre, amely Hruscsovot és vendéglátóját Eisenhowert örökítette meg abban a pilla­natban, amikor belépnek a fá­ból készült Camp David-i nya­ralóba. Ez a kis nyaraló bevo­nult a történelembe. A ' H ál­lamférfi itt lezajlott :. cse­réje új reményeket ébresztett a világ népeiben, s Hruscsov szovjet miniszterelnöknek si­került meggyőznie Eisenho­wert és sok más amerikait, hogy az államfők gyakori ta­lálkozása az egyetértés felé ve­zető utat jelenti, tehát a vi­lágbékét szolgálja. A Camp Da­vid-i tárgyalások szellemének megfelelően 'a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia arra készült, hogy még ebben az esztendőben létrejön a csúcstalálkozó. Ezekben a na­pokban egyre többet emlékez­tetnek Hruscsov és Eisenho­wer Camp David-i megállapo­dására Berlin kérdésében, s kiemelik: a két államférfi ab­ban is egyetértett, hogy a Ber­linnél foglalkozó tárgyalásokat nem szabad a végtelenségig halogatni. A nemzetközi dip­lomácia előkészületeinek jelei is arra mutattak, hogy a két nagy kívánságának megfele­lően decemberben Hruscsov, Eisenhower, Macmillan és de Gaulle elmegy a »csúcs«-ra. Ám a hét közepén Párizs bejelentette, hogy a francia kormány a tavasszal tartandó csúcstalálkozó mellett foglal állást. A fran­ciák az utóbbi időben többször magukra vonták a világ fi­gyelmét különc magatartásuk­kal. Ez a bejelentés is nagy port vert fel. Joggal merül fel a kérdés, mi az oka annak, hogy de Gaulle »magányos farkas diplomáciája« összeku­szálta a nyugati szövetsége­seknek a csúcsértekezlettel kapcsolatos tervét. A francia diplomácia stra­tégiai célja Franciaország nagyhatalmi tekintélyének helyreállítása. A háttérben nagyravágyó tervek húzódnak A. Föld országainak kőszéntermelése 1958-ban A kőolaj és a földgáz mellett Moszkva (MTI). Mint már jelentettük, de Gaulle elnök meghívta Franciaországba Hruscsovot, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét. A TASZSZ közli: Hruscsov miniszterelnök kö­zölte de Gaulle elnökkel, hogy elfogadta a meghívását, és kö­szönetét fejezi ki a meghí­vásért. Hruscsov franciaországi láto­gatásának időpontjáról és programjáról később történik megállapodás. Ki jogosította lel a CENTO tagjait, hogy beleavatkozzanak Irak belügyeibe? Bagdad (TASZSZ). Mint sajtóközleményekből kiderül, a CENTO tagállamainak nemrég megtartott ta.nácskozásán meg­vitatták az Iraki Köztársaság belpolitikai helyzetét és meg­felelő határozatokat hoztak. fiz iraki közvélemény az irató belügyekbe való beavat­kozás új formájának tekinti a CENTO-tagok ilyen akcióit. Az A1 Isztiklal című lap cikkében a következőket írja: »Ki jogosította fel a CENTO tagjait arra, hogy megvitassák egy olyan állam belügyedt, amely már nem tagja a szer­vezetnek? A szóbanforgó szer­vezetet korántsem az iraki nép problémái nyugtalanítják. Cél­ja, hogy összeesküvéseket és provokációkat készítsen elő az Iraki Köztársaság biztonsága ellen, minthogy e szervezet jel­legét tekintve, imperialista egyözmény, amelyet ia gyar­matosítók teremtettek közel- keleti uralmuk megőrzésére, _ a népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen«. A cikk hangsúlyozza, hogy az imperialista egyezmények részvevői nem vethetnek gátat a népek szabadságáért és füg- ^tlenségéért vívott harcának, jelenleg a legfontosabb ener­giahordozó nyersanyag a szén. A szén termelésének ugrássze­rű fejlődése történelmileg a modern kapitalizmus kifejlődé­sével esik egybe. A Szovjet­unióban a szocialista forrada­lom győzelme, a népi demokrá­ciákban pedig a felszabadulás után az ipar valamennyi ágá­nak »vors ütemű fejlesztése a világ széntermelésének újabb ugrásszerű növekedését vonta maga után. A Föld országainak kőszén- és barnaszén-termelése 1958- ban meghaladta a 2 milliárd tonnát. 1938-ban a Szovjetunió a világ széntermeléséből csu­pán 9 százalékkal részesedett, 1958-ra részesedési aránya el­érte a 23 százalékot. 1958-ban a Szovjetunióval együtt a szo­cialista országok széntermelése (kő- és barnaszén) elérte az 1,1 milliárd tonnát, azaz a világ- termelés felét. A széntermelés földrajzi el­helyezkedésére jellemző, hogy nyolctizede az északi félgömbre koncentrálódik, minthogy itt találhatók az iparilag legfejlet­tebb országok. Legfontosabb kószéníermelő országok: (Termelés 1000 t-ban.) 1. Szovjetunió 496 800x 2. USA 385 032X 3. Kína 270 OOOx 4. Nagy-Britannia 219 264 5. Nyugat-Németország (Saarvidékkel) 149 004 6. Lengyelország 94 980 7. Franciaország 57 720 8. Japán 49 812 9. India 46 068 10. Délafrikai Unió 37 080 11. Belgium 27 000 12. Csehszlovákia 25 812 13. Ausztrália 20 724 14 Spanyolország 14 436 15. Hollandia 11 880 16. Kanada 8 544 17. Törökország 4 068 18. Rhodesia és Nyaszaföld 3 540 19. Német Demokratikus Köztársaság 2 904 20. Magyarország 2 628 x = Barn ászén termeléssel együtt. Legfontosabb barnaszénter­melő országok: (Termelés 1000 t-ban.) 1. Német Demokratikus Köztársaság 214 968 2. Nyugat-Németország 93 492 3. Csehszlovákia 56 832 4. Magyaország 21 612 5. Jugoszlávia 17 784 Camp David szelleme Párizsban? meg. s ezeknek középpontjá­ban mint sarkalatos kérdés szerepel Algéria. E tekintély­politikának fó tényezői a kö­vetkezőkben foglalhatók össze: 1. Megőrizni az európai be­folyást Algériában a fegyve­res »pacifikációval« vagy va­lamiféle kompromisszummal olyanformán, hogy végül is megnyugtató rendezéssel meg­oldják a nyugtalanító és egy­re égetőbb algériai problémát. 2. Bonn támogatásával ki­harcolni Franciaországnak egy Angliával egyenlő rangú he­lyet a Nyugat nagyhatalmai­nak sorában, különös tekintet­tel a NATO-ban betöltendő tisztségekre. 3. Franciaország korszerű nagyhatalommá kíván válni. E fogalom megtestesítőjének pedig az atombomba birtok­lásának tényét tekinti. E három fő kérdés jelenti tehát a francia diplomácia cselékvési akaratának fő ru­góit. Tekintettel arra, hogy a de Gaulle-kormány e három terve közül még egyetlenegyet sem tudott megvalósítani, nem látja »időszerűnek« az enyhülést előirányzó tanácsko­zás létrejöttét. Különös do­log, de tény, hogy Franciaor­szág nem híve az atomfegyver­kezés megszüntetésének, pe­dig még nincs is atombombá­ja. De hatalmi helyzetének nö­velését jelentő nagy reménye­ket fűz a tervezett szaharai atomrobbantáshoz. Erre jel­lemző Jules Moch érvelése az ENSZ-ben. A politikai bizott­ság leszerelési vitájában ugyanis külön tervet terjesztett elő, amelynek lényege a fegy­vereket szállító eszközök be­tiltása ... Nagyen feltűnő volt, hogy javaslata nem tartalmaz­za az atombomba eltiltását. Beszédében óva intett a siet­ségtől mondván, »nem idősze­rű, hogy messzemenő leszere­lési programot terjesszenek elő«. Csak azt nem tette hoz­zá, hogy várják meg, amíg el­készül a francia atombomba, s majd akkor ők is leszerel­hetnek ,.. Az elmondottakból követke­zik, hogy de Gaulle nem akar »harmadrangú« nyugati kor­mányfőként elmenni a »csúcs­ra«, s ennek az az egyik lé­nyeges indoka a fentieken kí­vül, hogy még nincs kapcso­lata az igazi tárgyalóféllel, a szovjet kormányfővel. A kér­dés vitájában egyre többször hangzik el: nem szabad elfe­lejteni, hogy Macmillan angol miniszterelnök és Eisenhower elnök az idén már találkozott a szovjet kormány elnökével, és e találkozások után váltak hajlandóvá a csúcstalálkozón velő részvételre. De Gaulle magatartása most rendkívüli módón kihangsú­lyozta a nyugati ellentéteket is, de a nemzetközi helyzet reali­tása arra kényszerítette, hogy a megdöbbenést keltő hivata­los közlemény kibocsátásával egyidejűleg keresse a kivezető utat a zsákutcából. Hiszen most már világossá vált, hogy a kibontakozás útját saját tá­borában is elvágta. A francia politikának ki kell mozdulnia a hidegháború előretolt állá­saiból, s szakítania kell a sze­mélyes találkozások, a csúcs- konferencia iránt tanúsított el­lenséges magatartással. E ki­bontakozás útját Párizs Moszk­va felé keresi, s ez pozitív eredménnyel járhat. A bejelentett Hurscsov—de Gaulle-találkozás ténye is azt igazolja, hogy a tábornoknak számot kell vetnie olyan reali­tással, amelyet eddig maka­csul tagadott. »Camp David szellemének« Párizsban is győzedelmesked­nie kell! A kínai kormány emlékiratban tiltakozik indiai katonák súlyos határsértése ellen Peking (Uj Kína). A Kínai Népközcarsaság külügyminisz­tériuma csütörtökön emlékira­tot adott át India pekingi nagykövetének, amelyben a kí­nai kormány határozottan til­takozik azellen, hogy indiai ka­tonák október 20-án és 21-én behatoltak Kína területére, és súlyos provokációt hajtottak végre. Az emlékirat felhívja az indiai kormányt! tegye meg a kellő intézkedéseket a határ­sértések megismétlődésének megakadályozására. Mint az Űj Kína hírügynök­ség jelenti, az indiai hadsereg három felfegyverzett katonája október 20-án. a Kongka-hágó- tól délre behatolt a kínai fenn­hatóság alatt álló tibeti terü­letre. Nem tettek eleget a kí­nai határőrök felszólításának, hogy vonuljanak vissza indiai területre, ezért a kínai határ­őrök kénytelenek voltak le­fegyverezni és őrizetbe" venni a behatolókat. Október 21-én újabb, több mint hetven főből álló indiai felfegyverzett katonai egység újból átlépte a határt az em­lített helyen, sőt körülfogta az őrjárati szolgálaton lévő kínai határőröket, és visszavonulásu­kat tűzzel akarta meggátolni. A kínai határőrök nem viszo­nozták a tüzet. Ekkor a beha­tolók támadást indítottak. Er­re a kínai határőrök önvéde­lembői kénytelenek voltak vi­szonozni a tüzet. A két óra hosszat tartó tűzharc mindkét félnek veszteségeket okozott. A kínai határőrök a behatolók visszavonulása előtt több in­diai katonát foglyul ejtettek. (MTI) Szabadságot a laoszi hazafiaknak! A Neo Lao Kekszet Párt Központi Bizottságának (elhívása (TASZSZ). Mint a vietnami tájékoztató iroda jelenti, a Neo Lao Hakszat. Párt Központi Bizottsága felhívással fordult a laoszi néphez, hogy indítson harcot Szufamuvong herceg és a párt többi letartóztatott veze­tőjének szabadonbocsá fásáért. A Központi Bizottság ugyan­akkor felhívja Ázsia és Afrika népeit, a világ békeszerető embereit, támogassák a laoszi aép igazságos harcát. (MTI) Az „Észak—II“ szovjet lé^ expedíció befejezte munkáját Moszkva (TASZSZ). Az »Észak—11« szovjet légiexpedí­ció befejezte az Északi-sax-k központi medencéjében vég­zett munkáját. Az expedíció elszállította az »Északi-sark—6« tudományos állomás dolgozóit és berende­zését. Ez a kutató állomás 40 hónapig működött, és 8600 ki­lométer utat tett meg az úszó jégtáblán. Az »Észak—11« légiexpedíció segítségével megteremtették az »Északi-sark—8« állomást, amely fél év alatt több mint 1200 kilométeres utat tett meg az óceánon. Az állomás tudo­mányos munkatársai tengerta- ni, meteorológiai, ionoszférikus kutatásokat végeznek, tanul« mányozzák » tóid máé»'" »ss®» gét és a sarki fényt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents