Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda. 1939. október 2L Néhány gondolat Hőhönye művelődési terveinek végrehajtásáról FALUNAK NAGY, városnak kicsi. így lehetne érzékeltetni Böhönye község nagyságát, gazdasági életére pedig a kö­vetkező a jellemző: sok a kis­iparos, az alkalmazott és az ér­telmiségi, elenyészően kevés a munkás, a lakosság zöme pa­raszt. Kisebb részük, a helyi tsz-ben, jelentősebb hányaduk azonban még egyénileg dolgo­zik. Nos, ebben a községben a közelmúlt egyik vasárnapján olyan szüreti mulatságot ren­deztek felvonulással, a hagyo­mányos népszokások feleleve­nítésével, amit sokáig emleget­ni fognak a böhönyeiek meg a vidéki résztvevők. Mintegy 150-en kapcsolódtak be e szív­derítő, kellemes szórakozást nyújtó mulatság megszervezé­sébe, illetve vettek részt ben­ne szereplőként. A rendezésben csaknem minden szerv, a köz­ség társadalmának valameny- nyi rétege képviseltette magát. A sikert ez az összefogás, a közös erő eredményezte. Miért említem ezt? Azért, mert Böhönyén az elmúlt évek­ben éppen a széthúzás, az el­aprózódás akadályozta legin­kább — sok egyéb tényezőn kí­vül — a hatékony ismeretter­jesztő és művészeti munka ki-, bontakozását. Minden szerv külön állított — ha állított — össze programot, ez azonban főképp bálok rendezésében merült ki. Igaz, ez a veszély még most is kísért néhány tö­megszervezet részéről. Az is igaz azonban, hogy a község művelődésének irányítói ezen a téren is nagyot léptek előre: a tanácsülés határozatban mondta ki, hogy műsor nélkü­li táncmulatságok rendezésére engedély nem adható. EZ AZONBAN CSAK AZ ELSŐ LÉPÉS. Sok hasonlónak kell követnie az egységes mű­velődési program megvalósítá­sa céljából. Régi problémája Böhönyé- nek is, hogy mind ez ideig nem sikerült összehangolni a különböző szervek téli terveit. Külön állította őket össze a KISZ, a nőtanács, a Vöröske­reszt, a tűzoltó-testület, a könyvtár stb. Minden évben szép tervek születtek, nagy ré­szük azonban papíron maradt, a megvalósult kisebb része pe­dig rendszerint ütközött egy­mással, s ez sok vitára, vesze­kedésre adott okot. Nem volt olyan szerv, amely a különbö­ző tömegszervezetek program­ját összehangolta és tervszerű megvalósításán őrködött volna. SZÓLNI KELL A MŰVE­LŐDÉSI OTTHONRÓL, illetve annak választmányáról. Saj­nos, nem utolsó gátló tényező, hogy a község művelődési ott­hona egyáltalán nem felel meg a lakosság igényeinek. Mind­össze egy teremből áll — két kisebb helyiségében kapott ott­hont nemrég a helyi KISZ- szervezet. A mintegy kétszáz személy befogadására alkal­mas nagyterem ismeretterjesz­tő előadások megtartására túl nagy és rideg, ahhoz pedig, hogy hivatásos színészek tart­sanak benne előadást, megle­hetősen szűk. Böhönye kinőtte e kulturális intézmény jelenle­gi épületét. Talán ez is oka annak, hogy a művelődési ott­hon választmánya az elmúlt évben bizony nemigen hallat­ta szavát. Nem törődött vele kellő felelősséggel a helyi párt­vezetőség és tanács sem. S mi­vel tavaly az iskola vezetése is hiányolta az erős kezű, tevé­keny igazgatót, a pedagógusok sem siettek a választmány se­gítségére. Ez a múlt. És a jövő? A je­lenből kell kiindulni: a választ­mány megalakult, szép és tar­talmas tervet dolgozott ki, és céljául tűzte az összes tömeg­szervezetek programjának ösz- szehangolását a tervek egysé­gesítése végett. MI A BIZTOSÍTÉK ARRA, hogy nem marad holt betű a terv nagy része? A párt és a tanács vezetőinek, a pedagó­gusoknak a bekapcsolódása a kulturális ügyekbe, a nagyobb fokú felelősség a művelődéspo­litikai irányelvek megvalósítá­sáért. Ez a felelősségérzet már eddig is jótékonyan hatott az évad kezdésére. Az iskola új, fiatal kommunista igazgatója az új iskolaépület tantermeit felajánlotta az ismeretterjesz­tő munka helyéül. Nem utol­sósorban a párt- és tanácsve­zetők példamutatásának kö­szönhető, hogy a községben meginduló általános iskolai le­velező tagozatra több mint öt- venen iratkoztak be. Azt is csak dicsérni lehet, hogy csak­nem hatvanén váltottak bérle­tet a Csiky Gergely Színház egész évi műsorára. Ezek máris olyan eredmények, amelyek feltételezni engedik az egész évi műsorterv megvalósulását. P. L. Távol eső üzemegységekben Az Állatforgalmi Vállalat nemcsak szerződtetéssel és fel­vásárlással foglalkozik, hanem célgazdaságaiban hizlal is szarvasmarhákat. A termelő- szövetkezetektől, egyéni gaz­dáktól átvett állatok egy ré­sze a célgazdaságokba kerül utóhizlalás céljából. A vál­lalat szarvasmarhaállománya ugyanakkor közellátási hústar­taléknak is számít A célgaz­daságok — amelyek csupán üzem egységnyi nagyságúak — távol esnek a megyeszékhely­től. Látogassunk el néhány gazdaságba, s nézzük meg, mi történik ott egy szürke hétköz­napon. Űj majort építenek A Lad melletti Gyöngyös puszta eddig a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat kezelésében volt. Most marhaistállókká alakítják vissza az eredetileg is istállónak épített, de később sertésszállássá változtatott épületeket. Az Állatforgalmi Vállalat néhány célgazdaságát átadta a termelőszövetkezeteknek. Ezért kapta meg a pusztát. Az épületek felújítását az érdekelt tsz-ek költségén végezteti a termelőszövetkezetek megyei beruházási irodája. Éppen itt találjuk Gyökér József főmér­nököt. Tőle tudjuk meg, hogy az építkezés szeptember 15-én kezdődött, s október végére be­fejeződik. Pedig de sok gond­dal jár ez a munka! Fedezet­átigazolást bevinni a bankfiók­hoz; 16 segédmunkást és 3 fo­gatot szerezni az érintett négy tsz-től — a memyei Március 15, a ladi Rákóczi, aztán a cso­rnai és a csokonyavisontai szö­vetkezettől —; szakmunkásokat verbuválni a Dél-Somogyi Ál­lami Erdőgazdaságnál; téglát, meszet, cementet megvásárol­ni és a helyszínre szállíttatni; elintézni, hogy az építőmunká­sok meleg ebédet kapjanak Tiltványpusztáról — mindez és még sok más a főmérnök gondja. Úgyszólván naponta megfor­dul Gyöngyöspusztán Gyökér József. Ö az építésvezető. El­lenőriz, intézkedik, szaktaná­csokat ad a nyugdíjas kőmű­vesből lett munkavezetőnek, Maza Sándornak. Az Állatfor­galmi Vállalat beruházási elő­adója, Major Sándor is alapo­san körülnéz: miben kellene segítenie. Mert neki is érdeke, hogy hozzá köthessék novem­ber 1-én mind a 239 jászolka­^/^>%%V.W»V,WWWWVW»,AVWWS%\VJW^W^.WA,A\VAV,\V.V« iiVW/WW/JWWUVWVWWWWJ házi feladat az első, csak utána jöhet a játék — mondja a második osztályos szenyéri kislány, Sárdi Katalin. rikához egy-egy tinó vagy ka kötelét. bi­Az elsőségre pályáznak Verseny van a célgazdasá­gok között. A Hencséhez tar­tozó Felsőtapazd tavaly mind­két félévben első volt. Az idei esztendő első felében azonban Görgetegre vándorolt a ver­senyjutalom. Most rákapcsolt Tapazd. Varga Ferenc gazdaságveze­tő mondja: — A múlt eszten­dőben a mi gazdaságunknak is szüksége volt központi készlet­ből kiutalt szálastakarmányra. Kongresszusi felajánlásként megfogadtuk, hogy az idén megtermeljük az állományunk eltartásához kellő szénát. Ösz- szesen 160 férőhely van is­tállóinkban, s annyi szálasta­karmányt takarítottunk be a 138 holdról, hogy elegendő lesz 1960. szeptember 1-ig. Sőt az új célgazdaságnak, Gyön­gyösnek is átadhatunk 800 má­zsa szénát. 16 ezer mázsa siló­takarmányunk van. Lám, a vállalás valóra vált. De azért is megtették a magu­két a tapazdiák, hogy jövőre se legyen takarmánygondjuk: az őszi takarmánykeverék ve­tését október 2-án befejez téli. Az egyik istállóban végeztek az etetéssel az állatgondozók: Szabó Lajos, Lőrincz István, Lécfalvi János és Andri Jó­zsef. Indulnak a munkásszál­lásra reggelizni. Közben el­mondják, hogy a legutóbbi mérlegelés adatai szerint egy- egy szarvasmarha súlya na­ponként jóval többet gyarapo­dott a norma szerinti 106 de­kánál. Nos, ezen elgondolkozhat a legerősebb versenytárs, Görge­teg is! Zöldellő vetések egyazon célért harcolunk: a fa­sizmus megsemmisítéséért. — Ugyan hagyja ezt — sza­kított felibe türelmetlenül. — Ez a szó: »nekünk« — minket Emlékmajor a neve a Kál- máncsa mellett fekvő célgaz­daság telephelyének. Nemrégi­ben került ide vezetőnek Neu- gebauer Béla. Éppen ezért a leggyakrabban őt látogatja meg Kosziich Ernő, a vállalat főagronómusa. Most is itt ta­láljuk őt Az 550 holdas határban zöl­dellő táblákat látunk. Az őszi árpa 20 holdja korai vetésről tanúskodik. A szöszösrozs 67 holdon, egyéb takarmánykeve­rék 71 holdon kelt ki. Még 32 hold várja a vetőmagot. De nem sokáig, mert — tervük szerint október 20-ára — befe­jeződik ez a munka. A trakto­rok már az őszi mélyszántást végzik. Süveges István és 'Eckert Ferenc este 11-ig vagy ^éjfélig traktoron ülnek. *? A gépműhely mögött új góré ■t 5 leg, ha kívánja, ezt az állást rendszerváltozás nélkül is be­töltheti. Ha netán tíz éven be lül semmi sem változna, amit ^építkezésén dolgoznak négyen. alig hiszek, tehát tíz év múlva,, — Ebben az esetben Davis Blake, szolgálatára. Az ismeretlen Jankowska felé fordult. — Ismeri ezt az ural? —» kérdezte. Én is az asszony felé fordul­tam; valahol egészen az ajtó­nál ült, de amint az idegen hozzáfordult, nyomban felállt, és tiszteletteljesen kihúzta magát előtte. — Igenis — jelentette kato­násan. — August Berziny úr, azaz Blake kapitány, azaz Ma­karov őrnagy... Az ismeretlen újra rá irá­nyította tekintetét. — Ügy... — hangjában né­mi ingerültség bujkált. — Cle- mence Taylornak hívnak. Ez önnek valószínűleg elég. Előtt­iem nincs titok, kár az időt fe­csérelnünk. — Jankowska asszony taná­csolta, hogy felejtsem el a Ma­karov nevet — magyaráztam. — ö mondta, hogy most már csak Davis Blake vagyok, és senki más ... — Jankowska asszony az Jankowska asszony — jelen­tette ki Taylor hidegen. Egy pillanatra újra Jan- kowskára nézett, ó valószínű­leg szemvillanásából is meg­értette ezt az embert. — Elmehetek, tábornok? — kérdezte, nem tudni, miért, Csaknem suttogva. Taylor nem felelt, és csak a kinyiló, majd becsukódó aj­tó haik neszéből következtet­tem, hogy az asszony kisur­rant a szobából. — Jankowska asszony igen ügyes hírszerző, de mint a leg­több nőnél, az érzelmek néha nála is háttérbe szorítják a jó­zan észt — jegyezte meg leki­csinylőén Taylor. — Titokban akarta tartani az ön kilétét, és ez nem vezethet jóra. On Ma­karov, és az is kell, hogy ma­radjon. jelent, és a fasizmusnak ehhez ha már fáradtnak érzi magát, semmi köze. On a mi szerve- lehetővé tesszük, hogy elhagy- zetünk szolgálatába kerül, és ja Oroszországot... mától kezdve sorsát hozzánk Taylor felém hajóit, köti, nem pedig Oroszország­hoz. — No de engedje meg, hogy tehet egy szövetséges állam tábornoka ilyen ajánlatot egy orosz tisztnek! —i Hangomon felháborodás érződött, noha — Ez megfelel önnek? — Nem — mondtam. — El-\ végre lelkiismerete is van az embernek. Természetesen tisztában vol­tam azzal, hogy itt semmi ér­telme lelkiismeretről beszélni. |Két kőműves a téglaalapot 'rakja. Neuhoffer Géza bognár lés a Nagydobszáról tegnap jött Rácz Miklós pedig ácsolnak. lSerénykednek, mert tudják, 'hogy nagy szükség van erre a Ihatvagonos góréra: a padláso­kon nem fér el a 88 hold ku­korica csőtermése. Hogy miért nem építettek tavaly tárolóhe­lyet? Mert az idén növelték 37 holddal a kukoricatermő te­rületet. Családlátogatáson íjinyatamásiban járunk — itt van az a jó hírű görgetegi gazdaság. Példás, sőt szinte kí­nos rend mindenütt: az istál­lókban, az udvaron, az igásko- csik parkírozó helyén. Tiszták, gondozottak az állatok. Nem adja oda az elsőséget az idei első félév versenyének győzte­se! Ezt nemcsak Gadányi Ti­bor gazdaságvezető mondja, ezt mondják a dolgozók is. Meg kell védeni a nyulaktól 13 hold fiatal gyümölcsöst? Mayer Lipót kertész megnézi, és kijavítja a drótkerítést. A szárazság miatt maradt a föld­ben burgonya a gépi forgatás után? Újra végigjárja a 10 holdat a Zetor, s nyomában még jó párszor megtelik Daru Mária és a többiek vesszőko­sara. Apróságok ezek? De hi­szen fillérekből lesz a forint. — Jó estét kívánok, t.Rétsági Béla vagyok — köszön és mu­tatkozik be Katona Vendelnél a vállalat új párttitkára. A ki­csiny, meleg konyhában a mindennapi élet kérdésed ke­rülnek szóba. Katona elvtárs — a pusztán lakó 10 család egyikének feje — ma nem ment az istállóba. Három nap szabadságot vett ki — az idén először. Ma társai — Kustos József, Benkő György, Máté János, Páksicza Ferenc — etet­ték az ő gondjaira bízott álla­tokat is. — Hogy hogyan élünk? — ismétli meg a kérdést a csa­ládfő. — Házat vettem a falu­ban, újév táján beköltözünk, de azután is idejárok dolgozni. Ezzel mindent megmondtam... Petróleumlámpa világítja meg a szomszédék konyháját is. Az unoka, a 3—4 év körüli Margitka annyira meglepődik a vendégek láttán, hogy egy szavát sem lehet venni egész este. Édesanyja viszont annál beszédesebb. — Nekünk is ugyanilyen lakásunk van, csak átjöttem édesanyámékhoz. Az uram most ért haza a lovak­kal, megvárom itt — mondja a fiatalasszony, Györfi Imréné, akivel délután a burgonyaföl­dön találkoztunk. — Igen, én is eljárok dolgoz­ni a gazdaságba. Az urammal ketten kétezer forint körül ke­resünk. El nem megyünk in­nen, míg el nem küldenek ben­nünket — teszi hozzá moso­lyogva. Biztos a kenyerük. Van illet- méfiyföldjük. Két disznót hiz­lalnak — mindkettőt levágják. Hármuknak elég lesz a hús is, zsír is ... íme, így dolgoznak, így él­nek a vállalat központjától tá­vol eső puszták emberei... Kutas József már teljesen tiszte ban voltam yjg úgy éreztem, éppen morá- Taylor jellemével. — Ugyan hagyja abba, nem banketten vagyunk, őrnagy! — szakított újra félbe. — Való­színűleg ön is tanult történel­met?! A banketteken ugyan szép szavakat mondanák, de mi most a konyhában va­készül, amelyet a népek aszta­lára adunk. Végeredményben — ön tehát azt a tanácsot tPRk Ott, ahol az a pecsenye adja, hogy térjek haza az enyé­imhez, és legyek újra Makarov őrnagy? — Igen — mondta határo­zattan Taylor. — Csak ez az idióta Edinger tartja önt an­golnak, ugyanezzel az erővel akár egyiptomi fáraó is lehet­lis alapon kell alkudoznom és büszkének mutatkoznom, mert [ az mindig megteszi a hatását. Amellett az időt is húzni kel­lett, mert még korán volt. Ez a tábornok úgy csapott le rám, i mint, derült égből a villám, én \ pedig igen fontosnak találtam volna Pronyint minél hama-' ZAVARTALAN AZ ŐSZI FORGALOM a világon mindenki csak saját _,, . . , , .... m agával törődik. rabb értesíteni megérkezéséről Ásított. — Beszéljünk értelmesen, őrnagy úr — folytatta. — Mi tisztában, vagyunk az emberek ne. Azön értéke éppen abban értékével. Vezérkari tiszt. rejlik, hogy Makarov. — Igazán örömmel hallom ezt, mister Taylor — jelentet­tem ki Ám ő nyomban lehűtött. — De ön Oroszországba már mint a mi hírszerzőnk tér visz- sza. A mai naptól kezdve ne­künk dolgozik. Ezt úgy közölte, mint egy fellebbezhetetlen határozatot. — Értem — feleltem, de köz­ben úgy tettem, mintha félre­érteném. — Hiszen valnmeny- nyien szőve1"égesek vagyun egy feladat végrehajtásáért, kommunista, őrnagy — nem rossz összetétel ön sokat te­het. Szerződést kötünk önnel: ötvenezer dollárt helyezünk el a folyószámlájára, ezenfelül pedig heti kétszáz dollárt fize­tünk, a különleges feladatok végrehajtásáért járó összege­ken kívül. Nem is beszélek olyan dolgokról, mint például a mozgósítási terv egy-egy részlete. Az efféle anyagért semmi pénzt sem sajnálunk. Politikai rendszerváltozás ese­tére támogatásunkról biztosít- iúk, és jelentős állá— jutta­tunk önnek hazájában. Melles ■— Azt hiszem, ön se becsül­ne többé, ha elfogadnám aján­latát — szavaltam. .— Igaz, hogy Blake szerepét játszom, mert erre késztettek a körül­mények, de még nem vesztet­tem el az ember szépségébe, nemeslelkűségébe és tisztessé­gébe vetett hitemet, ön nem vásárolhat meg engem, mert inkább meghalok, de nem vá­lók árulóvá_ Taylor elmevette magát, hal­kan, vidáman, szinte jóindu­latúan. Úgy nevetett, mintha valóban valami nagyon mulat­ságos dolgot hallana. — Folytatjuk — A vasút életében az őszi for­galom mindig nagy próbatételt 'jelent. Ilyenkor ugrásszerűen megnövekednek a feladatok. 'Nagy szervezettséget, gondos munkát követel a cukorrépa és az egyéb mezőgazdasági ter- melvények szállítása, a darab­áruk, az élőállatok gyors to­vábbítása. — Kevés is a mozdony, meg Isok is — mondja Zsiborás Pál, a Fűtöház irodavezetője. — Olyan ez, mint a pénz — teszi hozzá nevetve —, hiába lát­szik soknak, sosem elég. E tréfás megjegyzéssel azt igyekezett bizonyítani, hogy az egyébként elegendő mozdony­park most kicsinek bizonyul. Ezért a Fűtőháznak mindent meg kell tennie, hogy a vona­tokat — vasutas nyelven szól­va — száz százalékig kiterhel­jék, hogy például egy 500 ton­na teherbírású mozdony ne 300 tonna terhet vontasson. De ez csak az egyik feltétel — a mozdonyok jó karbantartása ezzel egyenrangú követelmény. A mozdonylakatos-műhel.v ve­zetője, Fábián István rimond 'ja, hogy a javítások időtarta­mát a lehető legszűkebbre kell venniük. Két munkás váltott műszakban állandóan az üzem­ben tartózkodik, szükség ese­tén — váratlan, sürgős mun­kához — másokat is behívnak. — Nem szabad előfordulnia — mondja —, hogy mozdony­hiba miatt bármilyen csekély fennakadás is legyen a szállí­tásban. A villanyszerelők is vállvetve küzdenek a zavarta­lan forgalomért. Szinte min­den ember munkája láncsze­rűen kapcsolódik egymásba, minden kéz egy célért dolgo­zik az őszi forgalom tökéletes lebonyolításáért. Az eredmények hűen tükrö­zik a megfeszített, de az óra­mű pontosságával végzett mun­kát. A múlt évnek ugyanebben az időszakában 399 ezer 957 tonnakilométer árut szállítot­tak, az idén ugyanennyi idő alatt már 400 ezer 836 tonnát. A részleteredmények vizsgála­ta sok 100 százalék feletti tel­jesítésről beszél. Minden jel arra mutat, hogy a Fűtőház cennakadás nélkül látja «1 ~'°gnövekedett feladatai^ V. M#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents