Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-18 / 219. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Péntek, 1959. szeptember I*. Bővül, korszerűsödik a Balatonújhélyi Állami Gazdaság kertészete (Kiküldött munkatársunktól.) Az elavult barázdás öntözőrendszert az ország minden táján felváltja níajd a korszerű permetező öntözés. A Balaton- újhelyi Állami Gazdaságban állami beruházással a tervek szerint december 31-re elkészül a kb. 5 millió forintba kerülő öntözőrendszer. A főcsatorna árkozása már megtörtént, most kezdik a csövek lefektetését. Az ÁG 100 holdnyi kertészete az öntözés fejlesztésével 300 holdra növekszik. Fő termelvé- nye, a paradicsom és a paprika exportra kerül, másrészt a Balaton-kömyék ellátását szolgálja, és bízvást mondhatjuk, hogy megjavítja. Az öntözőcsatornával egyidejűleg készül el a móló és a kis vitorlás kikötő. A két kilométer hosszú főcsatornából öt leágazás vezet mindenfelé, ezekre szerelik majd fel az úgynevezett hidráns (kiemelő) csöveket. Innen elvezető csövek viszik tovább a vizet, és két vízágyú 120 méteres körzetben permetezi, locsolja a növényekre az életet adó nedvet. Marczi Ferenc, a gazdaság főkertésze elmondta, hogy a barázdás öntözés holdanként! költsége 200 forint volt, ez újabbé mindössze 60 forint. Szabályozni lehet majd — a szárazság mérvétől függően — a »csapadék« mennyiségét is, s naponta 4—5 holdnyi területet tudnak öntözni. Az öntözés gyorsabbá tételével biztonságosabbá válik a termelés. A barázdás öntözőrendszer 25— 30 százalékos területveszteséget okozott, s hátránya volt az is, hogy gépeket nem vihettek a földekre. Most a 10 sebességgel állítható kerti traktor nemcsak a palántaültetést, hanem a termények művelését és szedését is elvégzi az emberek helyett. 150 hold gyümölcsösüket (57-es telepítés) 50 hold őszi- és ugyanakkora területű kajszibarackossal bővítik. Saját erőből, 150 ezer forintos költséggel szaporító üvegházat épített az ÁG. 10 fűthető hollandi ágy szeptember 3- tól gombát termel, 8—10 nap múlva gazdag sampinyon termésre számítanak. A határszemlék nyomán A termelőszövetkezeti, állami és egyéni gazdasagokban megyeszerte megkezdődtek a taiajelőikészítési és vetési munkák. A nagy üzemekben a központosított vezetés jól tudja ellenőrizni, irányítani a soron következő tennivalókat Az egyéni gazdaságokban azonban szinte teljesein ösztonsze- rűem dolgoznak. A munkafolyamatok meggyorsítása céljából a nem termelőszövetkezeti községekben határszemié- ket tartanak a helyi tanácsok. A határszemlék nagy segítséget nyújtottak már a tavasz- szal és a. nyáron is, s nagy segítséget keli, hogy jelentsenek az ősz! munkák időszakában is. SOMOGYVAEON a tavaszi vakondtúrások elterítése óta több ízben tartottak határszemlét. A legutóbbi a tanács, a mezőgazdasági állandó bizottság és a mezőőrök bevonásával szeptember elején volt. Az eredményt doboléssal és h angosh íradó n keresztül ismertették a falu lakosságával, s a lemaradókat felszólították a mulasztás pótlására. A munkára való mozgósításba bevonták a tanácstagokat is. Az eredmény nem maradt el. Az egyénieknél 850 holdon, a volt kalászos terület mintegy 90 százalékán megtörtént a tarlóhántás. A kev eröszán t,ásókkal 300 holdon végeztek. A takarmány betakarítását és a 35 hold bíbor vetését befejezték. Hordjak a trágyát, vetik az őszi árpát. Eddig 40 holdat vetettek. A közeli napokban tanácsülésen vitatják meg a mezőgazdasági munkák helyzetét. LENGYELTÓTIBAN is tartottak határszemlét. 1800 holdas határukban akkor már nem volt kinn kalászos, a cséplést és tarlóhántást befejezték. A tsz-ek és egyéni gazdák betakarították a 600 hold rétiszénát. De a szárazság miatt a. további talajelőkészítés és vetés elhúzódott. Elhatározták e munkák meggyorsítását. Ma már az egész határban elvetették az aprómagvakat. Hozzáláttak a 900 holdra tervezett őszi kalászosak vetéséhez, s a homokosabb helyeken megkezdték a kukorica törését. A nagy ősz! munka idején a mezőőrök három-négynapon- Ikérnib adnak jelentést b tanácsnak a munkák végzéséről. 130 vitrinben 30.000 bélyeg a XXXII. bélyegnapi Iciállításon A XXXn. bélyegnap alkalmából a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége nagyszabású kiállítást rendez. 130 vitrinben 30 000 bélyeg, közte 90 hazai gyűjtő anyaga és számos külföldi gyűjteménye látható a Rózsa Ferenc Művelődési Házban szeptember 24-én megnyíló kiállításon. SZÉPÜL A PÁRT OTTHONA 15 ezer forintos költséggel és sok társadalmi munkával újjávarázsolták a zákányi pártszervezet otthonát. Uj ajtók, ablakok, új padlózat, csinosan festett falak fogadják most a megbeszélésre összejövő kommunistákat. A közeljövőben televízióval is felszerelik a családi melegséget árasztó termet. A belső tatarozás már kész. Fényképezőgépünk Boti István ácsot és feleségét örökítette meg, amint a pártház kerítését építik, HAMBURGER JENŐ: A kaposvári mártírokról Ma negyven éve, 1919. szeptember 18-án gyilkolták meg a fehérterroristák a Tanácsköztársaság öt somogyi vezetőjét Kaposvárott, a Ná- clascü erdőben. Az évforduló alkalmából közöljük Hamburger Jenő 1920-ban írt visszaemlékezését a kaposi mártírokról. Ez az írás nyomtatásban először a Proletár 1920. szeptember 16-1 számában jelent meg »A ka- posiak« címmel. A sok száz mártírhalált halt somogyi névtelen közül különösen megemlítendő LATINKA SÁNDOR. Egyszerű, vézna, szerény, puritán külsejű tanárember. A háború alatt antimilitarista propagandát csinál, s a leszerelés után, otthagyva foglalkozását, gyalog nekivág a somogyi rónáknak, s amerre jár, nyomában nőnek a szocialista földmunkás szervezetek. Képzett szocialista, Olaszországban járt, tanulmányozta az ottani földmunkás-szövetkezeteket. Azonban nemcsak a tudomány fegyvereivel hadakozott, hanem belevitte az agitációba az apostolok fáradhatatlanságát, türelmét, szeretetét, a forradalmár szívósságát, keménységét, meggyőződöttségét, halálmegvetését és fanatizmusát. A földmüvesproletárság bajait, fájdalmát, észjárását nálánál senki jobban nem ismerte. Beszédei egyszerűek, cikomya nélkül valók, tárgyhoz szólók és meggyőzőek voltak. A parasztság, cselédség bálványozta. A parasztfogó demagógiától undorodott. ítélete gyors és biztos volt, cselekedeteiben higgadt, megfontolt, meggyőződésében kemény, megingathatatlan, a proletárság érdekeinek védelmében a végső konzekvenciákig eljutó, könyörtelen. Személyi, egyéni ambíciók nem vezették. Puritánsága, személyes példaadása mindenkire, aki környezetében volt, buzdí- tólag hatott. A diktatúra alatt többször meghívást kapott magasabb és nagyobb hatáskörű állásra. Azzal hárította el magától szerényen mindig a meghívást: »Pesten több kommunista elvtárs van, itt a végeken is kell az egész ember«. És maradt Kapósban, szervezett egy »Latinka-századot«, amely kérlelhetetlen szigorúsággal taposott el a Dunántúl déli részében minden ellenforradalmi megmozdulást. Mintaszerűen szervezte meg a vármegye proletárközigazgatását, kiépítette a tanácskormány gazdasági szerveit, s az ő érdeme legfőképpen, hogy a diktatúra legelső vármegyéje Somogy volt. Megkínoztatásában, mártírhalálában is kemény & következetes maradt. Mikor a gyilkos, részeg latrok fálholtra verten kihurcolták a Nádasdi erdőben lévő lövőtérre, megásatták vele a sírját, odakö- totték egy céltáblához, akkor is büszkén vallotta magát kommunistának. Amint a somogyi nóta mondja róla: »Alit egyenest, mint a nyárfa. Megsiratja sok száz árva.« * * * TÓTH LAJOS nyomdászmunkás. Régi munkásmozgalmi ember, aki azonban időben levetkőzte magáról a szakszervezeti bürokrácia minden nyűgét, és testestül- lelkestül a proletárforradalom szolgálatába állott. Tagja volt az első somogyi direktóriumnak. Elszánt, sokszor a vakmerőségig bátor vezére a somogyi proletariátusnak. A szovjetkongresszus idején valamennyi kaposvári vezetőember fent volt Pesten. A vezetőemberek távollétét az ellenforradalmi csőcselék arra használta fel, hogy megostromolta az amúgy is ellenséges kisgazdák segélyével (Szabó István és Novák János hívei) a Munkás- otthont. Tóth Lajos a veszély legsúlyosabb pillanatában érkezett haza. Keresztültörte magát a tömegen. Rohant telefonálni katonaságért. A tömeg utána. Egy tégiásmester kiválik a tömegből, és el akarja vágni a telefondrótot. »Ha a telefondróthoz hozzányúl... « — figyelmezteti Tóth. A figyelmeztetés nem használt, és a téglásmester holtan bukott le a padlóra. A tömeg megju- hászodott és eloszlott. Ez volt az első és utolsó ellenforradalmi megmozdulás Kapósban. A diktatúra bukása előtt vagy két héttel jártam utoljára Kapósban. Szegény Tóth Lajos nagyon fáradt, megviselt, kimerült volt. Szabadságra szeretett volna menni. »Nagyon meggyűrődtem — mondotta —, egy kissé kivasaltatom magam.« Lebeszéltem, nem engedtem. Belátta, hogy exponált embereknek ínszakadásig a helyükön kell maradni. És maradt. Maradt egész addig, míg a szemeit ki nem szúrták, a csontjait, minden porcikáját poiíá nem törték, míg részeg tisztek éjnek idején le nem mészárolták. * » * SZALMA ISTVÁN paraszti sorból származó nyomdászmunkás. Nem tudott a városi élettel megbékélni, visszavágyott a röghöz, amelyről kora ifjúságában elszakadt. Párttitkár volt. Ragyogó népszónok, éles csipkedő, vesékbe vágó szarkazmussal, játszi humorral tarkította beszédeit. Heteken keresztül a megyét járta, s ahol kissé groteszk figurája megjelent, ahol éles, gúnyos hangja belevisított a levegőbe, ott a forradalom s a diktatúra ügye a tömegek szemében természetesnek, magától értetődőnek tűnt fel. Orga- nizátori tevékenysége mintaszerű volt. Többi osztályos társával együtt megcsonkítva ő is ott pihen a magaásta sírban a Nádasdi erdőben. * * * Legendás alakja a somogyi parasztságnak FARKAS JÁNOS. Senki sem tudja, hogy honnan jött, hogyan került Somogyba. Oroszországot járt gazdatiszt volt. Gazdatiszti állást nem vállait. Az igsii járás politikai megbízottja volt. Amint a járásban mondták: »A szegények főbírója«. Ismervén fajtáját, a gazdatiszteket, dzsentrit, földbirtokosokat szenvedélyesen gyűlölte. Egész nap a falukat járta, künt a mezőkön, munka közben vagy pihenő időben minden akta gyártás nélkül személyesen osztott igazságot. Hivatalos órákat csak este nyolc óra után tartott, amint mondotta, azért, mert a diktatúrában mindenkinek kétszeresen kell kihasználni az idejét a munkára. Az urak s a vagyonos parasztság reszketett tőle, a szegénység bálványozta, s csak így volt lehetséges, hogy járásában minden karhatalom igénybevétele nélkül önkéntesen kiszolgáltatták a kivetett gabona- mennyiséget, s minden zokszó nélkül felszállították hiánytalanul Budapestre az állatállomány öt százalékát. Egész ember volt, a lelke mélyéig meggyőződött kommunista. Mivel a fehérek maguk közül való renegátnak tartották, különös kegyetlenséggel végeztek vele. Részeg, duhaj tisztek reggeli pitymaUatkor a lövőtér céltáblájához kikötötték, pezsgőt bontottak, áldomást ittak, s fogadást kötöttek, 200 lépés távolságról ki tudja a szemét kilőni. * * * LEVIN SAMU a somogyiak pénzügyi és gazdasági szakértője volt. Meglátása, koncepciója az átlagos méreteket messze túlhaladta. Előkelő, jól jövedelmező, biztos egzisztenciát nyújtó állását már a diktatúra előtt otthagyta, s képzettségét, tudását, minden erejét a munkásmozgalom szolgálatába állította. Mikor a Károlyi-kormány a termelő- szövetkezet ellen döntő hadjáratot indított, s mikor a somogyiak pénz híján nem tudták a több millióra rúgó napszámbéreket kifizetni, s már» már úgy látszott, hogy a cselédség soraiban emiatt egyenetlenség tán.ad, Levin tüneményes hozzáértéssel intézte az ügyeket, úgy, hogy a szükséges összegek mindig rendelkezésre állottak, s a cselédség egységes sorait a Földmunkás Szövetség aknamunkájával sem lehetett megbontani. A diktatúra alatt tevékenysége a gazdasági élet minden terére kiterjedt. Anyaghivatalokat állított fel, erdőket irtatott, a megye minden járásában megszervezte, megcsinálta az ipari elosztó, szerveket, a vasútállomásokon felállította a terménygyűjtő raktárakat, az Alföldről földmunkásokat telepített, centralizálta, szabályozta a malomipari termelést, lefektette a szocializált birtokok (6.50 ezer holdnak, 270 termelőszövetkezetnek) központi könyv-vezetésének' alapeiveifc Mindenütt komoly, elsőrangú, megbízható munkát végzett. A diktatúra bukása előtt Fejér megye gazdasági organizációján dolgozott. A bukáskor hazament — amint ő hívta a pátriáját — Somogyországba. Az orgyilkos banda lefogta és lemészárolta, igen nagy veszteségére és kárára az eljövendő forradalomnak. * * * Esztendeje múlt, hogy a magyar proletárdiktatúra elbukott. A keresztre feszített új Dózsa Györgyök jeltelen sírján alig nőtt ki még a kakukkfű. S a somogyi mezőkön, a Nádasdi erdőben, a kopasz tarlókon éjszakai, őszi viharokban kísértetek járnak. Mágnáspaloták, főúri kastélyok tornácán megjelenik a Latinka, a Tóth, a Szalma, a »szegények bírája« és a sok száz névtelen mártír véres árnya. És siheder legények, hamvas leányzók ajkán felhangzik a sok strófás, szomorú, vágyakozó nóta: »Egerszegi börtönajtó, hasadj meg!..< Kommunisták, mikor szabadultok meg?!... « Ma még csak nótával hívják a Latinkákat! Holnap az új Dózsák új népe cséphadsróra, kaszára, kapára kelvén elindul, mint a förgeteg és sarkostul szakítja ki a börtönajtókat!... * * * Megjegyzések: Latinka Sándor nem tanár, hanem mérnöki munkakörben dolgozó műszaki rajzoló volt. Szalma István nerr párttitkárként, hanem politikai meg» bízódként dolgozott Kaposvárott (Szerk.) •»> *>£ *}» «<- <«* «fr «fr «fr «fr $ $ $ * ¥ *7/ ¥ & $ i $ * HAMBURGER JENŐ: $ * f $ Latinka-ballada A nádast erdőszélen 1 izénkét sír sorban, szépen, Vörösöket temetnek. A tiszt urak mulatoznak, nevetnek. „Állj elő hát, Szalma János, Te is Farkas kornisszáros — Szól a báró Prónay. — Mehettek már Marcaliba Simon papho’’ meggyónni Véres hajnal, hűvös szellő... Meghal mind a tizenkettő. Egy jaj szót sem hallani, Csak a kányák károgását, A tiszt urak káromlását hallani, A Latinka az utolsó, Tust húz rá a muzsikaszó. Nincs irgalom, kegyelem : Várja már a magaásta sírverem. „A szád széle jaj be véres... Népbiztos úr ne légy kényes, Meghagyom az életed, Gyere hozzánk, jó leszel te Miközöttünk fehérnek !“ „A szám széle bizony véres, Lássa is meg minden béres, öregbojtár, számadó : Igaz ember meghal inkább, Sohasem lesz áruló. Egy életem, egy halálom: A kaposi megyeházon Lesz még vörös lobogó! Jól célozz hát a szívembe, Te Prónay-naplopó !“ S állt egyenest, mint a nyárfa, Gyászbaborul sok száz árva Jó Lat n\a Sándorért, Vezérünkért, az igazért, bátorért. Holdvilággal hóttak járnak: Somogyország még feltámad, Lesz dáridó, ne-mulass ! Addig pedig Horthy-kutya, Fehér kutya, csak ugass! Isten véled, isten hozzád, Vérbörzsönyös Magyarország! Külországra bujdosom. Esztendőnként egy-egy napra Bús sorsod meggyászolom, Könnyezve meggvászoíom. % f $ % % $ í $ $ * $ $ $ sfj VStí $ $ V $ $ $ ¥ $ $ 9 $ I $ $ $ $ 9 V 9 9 * * $ $ 9 Ju>v\V ,vv> ,\v> ,vv> ,W .»v .vy a w, /// jjy> ///, ///, //-/ a//, Xwww w v» "TT* 77p V7» *77- "7» * w w vív w« iKv w vív vívX
