Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

‘•'-sL ▼asámap, 1959. szeptember 13. SOMOGYI NÉPLAP «I A Rí ISKOLA — AZ ISTEN VERJE MEG ezt a kölyköt, most már egé­szen kihoz a türelemből — csattant fel Böröcz Sándor, a forgácsoló részleg egyik mes­ékkor és ekkor hagyja el- az gyermekeik munkahelyével, J« izemet, kérjék számon tőle mesterével. Mondja el, ki-ki ? itthon, hol csavargóit... A amit tud a gyerekről. A fiúk]! maga fia, asszonyom, remek álljanak a reflektorfénybe, és I] igény, nemcsak éleseszű, ha- ne maradjon árnyékban semmi]! LACI MEGJÖTT tere. Mondott még egy-két cif- nem folyton tanul is. arra még rajtuk. Kilenc órától tart ez a ? rát, és kijelentette, nem haj- meg kell nevelni, hogy az is- - fiolám- ? landó tovább foglalkozni a melléje osztott. Kovács-fiúval, mert hát a pimaszságnak is van határa. Nem tanul, nem dolgozik rendesen, cinikus, hát mit képzel? És a szabadságról hazatérő művezető » v' fiút már nem találta Böröcz Sanyi nv' Ekkor V'< az üzem­be Kovács jt. Az öreg most feláll a többi szülő közül, sze­mével a teremben összegyűlt mesterek között kutat, a fiáét keresi, aztán kiböki: — Tudom, hogy az én fiam­mal a múltkoriban volt egy kis kellemetlenség — kezdi. — Szeretném, ha most elmonda­nák. mi történt vele azóta. Nyurga munka* áll fel, és azt mondja: — ^Én vagyok a Böröcz nevezetű esztergályos. Hát kérem szépen... És a szavak nyomán egy új Kovács-fiú formálódik ki, esy becsületes, jó szándékú, sze­merős munkásaknak és üzem­vezetőknek az utcán is köszön­jön. A SZÜLŐKRE ÁTRAGAD az őszinte, nyílt beszéd, és úgy érzik, nincs titkolózni va- lójuk. szülői értekezlet, ez a fiatalo­kért való gvönyörű aggódás Csak annyit adjanak vissza, amennyit értük tesz az üzem. A párttitkár, a művezető, a főmérnök, annyi munkás és szülő hozzászólása után az igazgató hangját hallom: — 3 — ... Boldog vagyok, hogy Régen, az ér időmben nem így? elégedettek a fiammal — így volt. Mótermázsánként fizet- % az egyik anya. — Azt mond- tűk a búzát a me*irrnek, hogy > ■am éppen az uramnak a mi- valamire megtanítson..; < nap, nézd, milyen kedvvel DÉLRE JÁR, s még mindig > ?abrikál ez a fivérek, úgy lát- hallom a szavakat, van mon-*] szilt, szereti a szakmáiét. Csak. danivaló, amelv segíthet, a!» tetszik tudni, nem szabad vele erős hangon beszélni, mert ér­zékeny. Szépen mindent meg­ért. Nagyon jó, hogy a válla­lat egyik legcsendesebb embe­re lett a mestere. Aztán Szalai mama áll fel a széksorban. Fiára néz, majd a mellette ülő mesterére. — Sok­szor beszélgettem én a mi gyermekeinkről. Nem mon- dóm, hogv rosszak, csak szere-! tik a csőnadrágot, a cifra ka-: no, olyan flegmák. A KISZ- "’etet kellene fellendíteni az üzemben, hogy ne maradjon kérem, annvi ideiük a csavar­ra. A túl gondtalan élet al­kalmat ad erre. Nem lehetne sara engedélyezett keret: na rény gyerek portréja, aki nem- bátot, hogy is mondjam csak, csak megbánta amit tett, ha­nem volt ereje arra is, hogy bocsánatot kérjen. A gyerek feláll, meghajol, apjára néz. Mindenki tudja, hogy az öreg intő szavainak, nevelésének is döntő része volt ebben. A mesterek hozzászoktak az őszinteséghez, s a szülők kér­désére nyíltan peregnek a vá­laszok: — A Pista? Hát kérem, éleseszű gyerek. Erre a szak­mára született, csak lusta ki­csit... A Feri? Szertelen és nem mond igazat... A Jani? Tessék feljegyezni, mindennap rosszat jóra fordíthatja, s ami ? jó, tovább adhatja. Ez az utol- \ só történet abban különbözik az előbbiektől, hogy itt hallót-], tam a többit is. Szegedi Nándor Gyümölcsraktár —■ üresen (Tudósítónktól.) Nemrégen készült el az iha­rosbe rényi ■ fmsz gyümölcsfel­vásárló raktárhelyisége. Jelen­leg a szilva, barack és körte raktározása folyik. Érthetetle- nül kevés a szilva felvásárlá­Laci építőmunkás. Igaz, még tanuló, 16 éves, és vézna egy kicsit. De ahogy el­nézem az Építőipari Vállalat munkásszál­lásán, úgy látom, igyekszik eltüntetni a kisfiúság minden je­lét. Azt pedig külö- nösképpen, hogy teg­nap volt az a nap, amikor eleresztette az anyja szoknyáját, vagyis önálló lett. Szépen kinyalta fri­zuráját, kifényesítet­te cipőjét, és most hová, Laci? — kér­dezzük. Kínámul a sötétbe. Képzeletben tán a másik négy szobatársat követi, akik szórakozni men­tek? Tétovázik. Vál­lát rándítja, aztán ki­böki: — Csak tegnap jöttem. Levél nem,, de üzenet már ment a mamának, mégpe­dig az, hogy sürgősen küldjön pénzt, mért fogytán van... — Mennyi volt? — kérdi a vállalat igaz­gatója. — Száz fo­rint? Az igazgató papirt vesz, és azt kérdi La­citól, mire költötte. — Diktáld gyorsan! — Útiköltség 30 Ft. Cipőpaszta, fogkefe, fűző, szappan 15, ebédjegy 15... — Ital? Üresen marad a rubrika. Szóival ma­radt még egy-két ti­zes. És Tabi L"«i itt áll két tízessel száz kilo­méterre a falujától. Mellette frissen va­salt a lepedő, megve­tett az ágy... — No és, ezek után miből fizeted a szál­lásdijai? — Csattan az igazgató hangja. — — Hát azt hiszed, hogy amennyi pénzed neked van, az elég? Még talcaritásdíjra se, te... ...Megborzongok.,. Látom magam 1943- ban egy robogó vona­ton. Az anyám feltett 50 pengővel azzal, hogy menjek a város­ba, teremtsek ma­gamnak jövőt. A vo­nat vágtatott... Néz­tem ki a sötétbe. Mi lesz, hogy lesz? Az ismeretlen város hi­deg utcakövei kop- pantak a fülembe, és úgy szereltem volra a fejemet egy meleg párnára hajtani. Na­gyon sirhatnékom volt... ...Laci felfigyel. Kétségbeesett szemé­vel ránk mered, az­tán az ajtóra, majd. megint az éjszakába. Merre is menne, ha most az igazgató... — Szóval, nem vá­laszolsz? — így az igazgató. — Hát mennyit kell fizet­ned? Vállrándítás. — Nem tudod? Hát mielőtt idejöttél, ve­led senki sem beszél­te meg, mennyi pénzt kell ezért a szállásért leszámolnod? — Nem. nem mondták... — Hát micsoda em­ber vagy te? Bejössz, lefekszel, és azt se kérded, mivel tarto­zol. Néma csend. A gye■> rek elsápad, tehetet­lenségében a sötétbe bámul. Lassan elhúz­za a szálát, és várja a szigorú ítéletet. Az­tán az igazgató hang­ját hallom: — Hát ide figyelj, semmit se fizetsz! Nem kell. Ingyen kn- pod. Ezt az állam és a nép adja neked. Cserébe becsületessé­get kíván. Feküdj le csak szépen. Aludj jól. Megint a párnára esik a tekintetem. Képzeletben abban a régi vonatban roh~- gok az ismeretlen ros felé. Igen, e: párnát láttam, kellett volna. Senki sem mondta, hogy hajtsam le rá a feje­met. Lacit néztem: megkönnyebbülten mosolyog. Igen! Én tudom már, hogy most szebbek a sí­nek, és másfelé, egé­szen másfelé tarta­nak azok a vonatok Sz. N. megcsinálni azt, hogy szövet­kezeti fiatalokkal vegyék fel a versenyt? Én megkérem itt a párttitkárt... Történetek és történések so­ra. És ha már itt tariunk, hadd ’^ondiak el egy utolsót. íme: \ Kábelgyár vezetői meghív­ják az ipari tánu'ók szüleit a gyárba. Ismerkedjenek meg ponta 15 mázsa értéke. A ter­melők pedig e mennyiség két­szeresét is eladnák. így a ki­csire szabott keretszám miatt az új épület kihasználatlanul áll. (Bár sok a szilva a csurgói piacon, mégis drága: 2 forint kilogrammonként.) Az állami kereskedelerr.ne.k kellene^ tenni valamit az árak leszorítására.) VAN MÁR TAPASZTALATUK A siófoki üzemek kongresszusi versenye A tizenegy siófoki iparválla- megtakarításra tett vállalása „Fegyverszolgálatra kiválóan alkalmas“ L ét óra előtt ficánkoló pa- röshadsereg úti Általános Is- csak egy. Az esküvőjük idejét -L*- ripák rúgtatták lova- kola úttörőinek pergő dobsza- azonban nem árulja el. saikkal a kaposvári vásártérre va vár. A kis Meisztericset közben pénteken reggel. A kíváncsi Sebestyén Ferenc százados a behívást megállapító bizott- járókelök némelyike tudta, nyitja meg a fogadást. Kovács Sághoz szólítják. Kicsit izgul- hogy sorozásra jönnek, de azt Lajos százados, a sorozási bt- va, de értelmesen felel a hoz- nern, hogy a lovuk hátáról zottság elnöke előlegként a ka- zá intézett kérdésekre: munká- frissen lepattanó legények Bő- tonaélet egyik-másik problé- járói, terveiről — a Közgazda- szánfáról és Somogysárdról in- májával ismerteti meg hallga- sági Technikum esti tagozatá- dultak. tóit. ra szeretne iratkozni, ha nem És jöttek szekeresei. Ka- Megkezdődik a sorozás. hívják be; majd az 56-os ese­posújlak, Zselickislak, Zselic- sötét hajú, komoly tekinte- menyekről beszél, szentpál, Sántos, Juta, Kapos- \n ni a szociális helyzetet Ha mégis katona lenne, füred sorköteles fiataljait, kit megállapító bizottság elé. Mel- hova szeretne kerülni? — kér- a szülök, kit fiatal feleség, kit ig ülök dezik tőle. titkos vagy már hivatalos sze- Meiszterics Lajos a neve, ~ A karhatalomhoz, relmes menyasszony kísért el Kavosiüreden lakik negyven- ~ °tt fcrom hónappal több utjara ez alkalomból. egynéhány éves édesanyjával. a tdo, mint a többi Néphadseregünk leendő kato- dol ik a városball> a Bőr­ipari Kisz-ben segea. Testvere nincs. Nemes János, a bizott­ság tagja magyarázza: itt és itt szerezzen be igazolást édes­anyja munkaképtelenségéről. alakulatnál. — .Tudom, mégis ... Akiknek nincs dolguké, vala­melyik bizottságnál, azok és a hozzátartozók a megkezdődött kultúrműsort nézik, és ugyan­csak lelkesen tapsolják a felmentését ^SZCvTs BM Rendórfőkapi- Ji‘ ' tányság táncosainak előadását, TJ >zzászegődöm. Kiderül, jeleneteket, énekszámokat. X h°9V találkoztunk már A magassdg és testsúiy mé. náit a honvédzenekar muzsi­kája várta és köszöntötte. El­indultak a zenekarral az élen, mögöttük nyalka lovasok, majd egymás után sorban a szeke­rek. A Kossuth téren Simon Lajos a járási pártbizottság ne­vében szólt a fiatalokhoz. Be­szélt röviden a régi világ és a ma katonája közötti különb- ségröl. És ha a nap többi ese- — ifjugardista szolgaiam koz- rése utén az orvosok uieSziik ményéért nem is, az ezután ben — az Ifjúsági Hazban. hallgatóikat a hátakra, mellek- történtekért irigyelni lehetett Míg var, hogy hívjak a követ- rg. mérik a vérnyomást kászü- őket. Virág, mindenütt virág, kezó bizottsághoz, a folyosóra ékeikkel A középiskolákból mintegy megyek. Zselicszentpáliak _ ' kétszázan jöttek el. Kislányok, egyik, csoportja. Bencs Ferenc- Neve. ^ A kíváncsiskodó nem tudta, né a férjével jött, most már- — Kis József, kit, mit csodáljon inkább: vi- dúsban esküdtek. Vajda Ilon- TS"ovács százados nem so- rágcsokraik vagy a maguk ka Biczó Lajost kísérte. Nem, É\. kérdez már. Olvas- szépséjjét. nem a menyasszonya, fogadko- az orvosi véleményt: — Tovább, a Május l utcán. A zik, csak eljött. Török Endréék Fegyverszolgálatra kiválóan Béke Szálló előtt Sántha Fe- régebbi házasok. Három élet- alkalmas. És hozzáteszi: — Be­reue és zenekara muzsikált, és revaló gyerek sír otthon — osztom lövésznek, köszöntés megint: az ÉDO5Z m.ondja valaki évődve a me­művelödési háza előtt a Vő- nyecskének, de az kijavítja: Virányi Pál I lat az elsők között kapcsoló­dott be a kongresszusi munka­versenybe. Azon a községi pártbizottsági ülésen, ahol csatlakozásukat bejelentették, a Kőolajvezeték Vállalat már felajánlotta, hogy a Sztálinvá- ros—rBudapest között épülő gázvezeték munkálatait no­vember 7-re befejezi. De nagy feladatokra vállalkozott a ha­józási és a többi vállalat is. Realitás A párt már a verseny indu­lásakor hangsúlyozta, hogy a munkaverseny csak úgy éri el céliát. ha ment lesz a túlzá­soktól. A siófoki üzemek szem előtt tartva ezt többségükben reális felaiánlásokat. tettek. A Hajózási Vállalatnál tisztában voltak azzal, hogy akkor lesz­nek a vállalások megalapozot­tak, ha a legnagyobb gondot a javító és karbantartó üzem munkájára fordítják. Nem fe­megalapozott. Az üzemek többségében reá­lis a felajánlás. Ebben nagy része volt a műszakiak segítő- készségének. Nyilvánosság kásáit is rendszeresen tájékoz­tatja az eredményekről a párt tagjai és a szakszervezet ré­vén. A világos cél ismeretében a munkások nagyszerű tettek­re vállalkoznak. Az aratás miatt az Ajka, Tapolcafő köz­ti 23 kilométeres távvezeték építését két héttel később kezdhették meg, mégis teljesí­tették azt a vállalást,, hogy augusztus 3l-ig 3 kilométer hosszú vezetéket építenek. sodofct, mígnem a községi oért- ledték azonban, hogy itt sem bizottság idejében felfigyelt lehet sokat markolni... Ezért inkább a határidőket rövidítet­ték le, idő- és anyagtakaré­kossá.gra törekedtek. A Kőolajvezeték Vállalatnál — helyesen — a vezetéképítés­re irányították az össztüzét A siófoki üzemek sem men­tek a hibáktól a műn ka ver­seny nyilvánosságát illetően. Több gazdasági vezető úgy, vélte: ázzál, hogy a műszakiak i elkészítették a versenyponto- j Jutalom kát. s tudatosítják, már eleget is tettek a versenynyilvános- A párt rámutatott arra. mi­ság követelményeinek. A Ha- lyen a jó munkaverseny. En- józási Vállalatnál, igaz, üogy nek éppen úgy kelléke az alul­kikérték a munkások vélerné- ról jövő kezdeményezés, a rea- nyét, mielőtt a műszakiak el- litás. a széles nyilvánosság, a készítették volna a felajánlást, rendszeres értékelés, mint a de nem nagyon tárgyalták meg jól értelmezett jutalmazás. A velük azután. Pedig másképp siófoki üzemek ebben nem festett volna a műszaki szá- mindig járnak el helyesen. A mok tükrében a kezdeti be- Kenyérgyárban például négv. szélgetések alapján tett fel- ezer forintot akartak kiosztani ajánlás. A verseny el is lapo- 9n-án Ez azonban augusztus 20-án. elmaradt. Csak december Kiszámították szinte fillémyi; 28 940 forintot, a 158-as uszály pontossággal, hogy eddig 785 helyreállításánál 20 500 forin- ezer forinttal teljesítették tűi a tot takarítottak meg. A mun- vállalást, és az év végéig .szé- kasok öntudatosan hangoztat- pen megtakaríthatnak l mii-. ták: most már bárki eljöhet, lió 536 ezer forintot. Nem volt megnézheti eredményeinket, helyes azonban néhány olyan Tehát nem bennük volt a hi­feladatot vállalni, aminek nem volt reális az alapja (mindegy, hogy miért). Ezek lehet, hí>gV szépítették a vállalást, de tel- jesíthetetlenségük miatt most rontják. Kár e szépséghibáért az egyébként jó munkaver­senyben. A Kenyérgyár 50 ezer forint |erre, s felhívta rá az üzemve- 3l-én osztják ki az addig nö- setők figve’riét is. Mihelyt ki- [ vekvő összeget, mert — úgy­szélesítették a versenv nyílva- j mond _ valamennyi dolgozót nossagat. értékelték a teljesít- j , , . , . ,n figyelembe veve leienleg 30— 40 forintot kapna egy-egy be­lőle. Nos, a jutalomnak ösz­tönzőnek kell lenni. De nem lehet az, ha — mint a Kenyér­gyárban is — mindenkit ju­talmazni akarnak. ahelyett, hogy csak a legkiválóbbakat részesítenék anyagi elismerés­ben a rendelkezésre álló pénz­ményeket és tudatosították azokat, meglepő jó eredmé­nyek születtek. Á Keszthely nevű vízibusz készítésénél Aszfaltjárda készül Taszáron Taszárom 980 méter hosszú­ságban aszfaltjárdát épít a Somogy megyei Útfenntartó és Parképítő Vállalat. A járda hamarosan elkészüL SÍ Etelvári Péter ■j anyagfőzés közben. Simon József elsimítja a leöntött aszfaltot. b’a. f' ,. Az üzemek zöme felismerte! bSl- ElTe ^ bizonyara eleg az értékelés jelentőségét, és i l®tt volna a négyezer formt; ma már alig akad olyan, ahol! Az sem helyes, ha a kitűzött legalább havonként ne vennék ’ jutalmazási határidőket elha­S&iÄi;1»“» s ff“*«®“ vezeték Vállalat r„- ország kü-' nem a jutalomért verseny-z- lönböző részein dolgozó mun- nek, de arról — hiszen kitün­tetést jelent — nem szabad el­feledkezni; A siófoki üzemek teljesítik ^vállalásaikat. Ez az év sok ta­pasztalattal szolgált. A dolgo­zók kedvelik a versenyt. Ezt az is bizonyítja, hogy már most bejelentik: a, versenyt folytatni akarják jövőre is; Ezeket a kezdeményezéseket össze kell fogni, felhasználva az idei verseny tapasztalatait A községi pártszervezetre nagy feladat vár ebben is. Eddig ál­talában jól összefogta elvileg a versenyt, de nemcsak a na­gyobb létszámú üzemek mun­kaversenyét kell segíteni. S értékelje a fél év eredményeit is, ne csak az első negyedévit. Minél alaposabban elemzik az ^üzemekben és a párttaggyűlése­/ken a versenyt, f^sebb lesz. annál sikere­«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents