Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-12 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. szeptember t% Két évtized éta a falu tanítója ISKOLAIGAZGATÓ ÉS PÁRTTITKAR egy személy­ben Horváth Károly Nagybe- rényben. Az alapszervezet ve­zetőségválasztó taggyűlése előtti napokban ismerkedtem még vele. Amikor a beszámo­ló elkészítése iránt érdeklőd­tem, két jelentést mutatott. Az egyiket a v. b.-titkár ké­szítette a tanács munkájáról, a másikat Vass Margit pedagó­gus, KISZ-titkár az ifjúsági szervezet működéséről. És ek­kor olyant mondott Horváth elvtárs, amilyent nem sok taní­tó mondhat el magáról: — Nem lesz nehéz összeállíta­nunk a vezetőségi beszámolót, mert ami engem illet, jól is­merem a falut: itt kezdtem pe­dagógus pályafutásomat, s ez a mostani a huszadik tanévem Nagyberényben. Valóban megismerte a köz­ség életét. Erről tanúskodnak szavai is. — Háromszáz arató­pár járt innen vidékre nyaran­ként a múlt rendszerben. Az­óta 120 új házat építettek az egykori nincstelenek. Még két jellemző adatot összehasonlí­tásként: 1920—45-ig 16 falubeli fjatal érettségizett, a felszaba­dulás óta pedig 38 nagyberényi fiú és leány tette le az érettsé­git. Érdekességként említem, hogy 9 tanítványom pedagógus lett. Ha mind hazajönne, ép­pen megalkotnánk a helyi tan­testületet. HIVATÄSÄNAK élő em­ber az iskolaigazgató. Szen­vedélyesen beszél az oktató-ne­velő munkáról. Tizedmagával 250 gyereket tanít öt osztályte­remben, tehát délelőtt is, dél­után is. Mégis talál időt árrá, hogy az iskola falain kívül is hirdesse az új világ igazságát. Tanácstag, végrehajtó bizottsá­gi tag és párttitkár. Most ez utóbbi tisztségével összefüggő tapasztalatait önti szóba. — Emlékszem, a felszabadu­lás évében 92 tagja volt a nagyberényi kommunista párt- szervezetnek. A különféle hi­bák és elköltözések miatt tizenegy esztendő múltán 6 tagja maradt az MDP helyi szervezetének. Az ellenforrada­lom után három tanító segített létrehozni az MSZMP alap­szervezetét. Most a faluban 13 párttag van, közben pedig 9 kommunista — közöttük egy pedagógus is — más helységbe került Nagyberényből. Tavaly engem választottak meg titkár­nak. Maricsek Ferencné orosz szakos nevelő pedig vezetőségi tag. Két szövetkezeti paraszt és két egyéni gazda is közénk tar­tozik. Lennénk többen is, ha minden jelentkezőt befogad­tunk volna sorainkba. Legin­kább parasztembereket igyek­szünk párttaggá nevelni, de a korábbi években foganatosított kizárások miatt lassan, nehe­zen ériipk el eredményt e té­ren. Sajnos, a kiszisták között sincs egyetlen párttag sem. Nem nehéz felismerni e sza­vakban a pártszervezet továb­bi programját, -célkitűzéseit. HA NINCS IS MUTATÓS EREDMÉNYE a helyi párt- szervezetnek, mégis látni a fa­luban, hogy dolgoznak a kom­munisták. Most például villa­mosítják a község egy részét. A hálózatot mintegy 10 kilo­méteres hosszon kellene meg­építeni, ám ebben az esztendő­ben az időből is. a pénzből is csak ennek a felére futja. A jövő év első negyedében azon­ban — a megyei tanács és a DÉDÁSZ határozott ígérete szerint — Nagyberény község egész területén villanyfény vi­lágít majd. S azután a bekötő út kerül sorra. Ezen fáradoz­nak a nagyberényi elvtársak igazgató-párttitkáruk vezetésé­vel (Kutas) Eredményeik; alapja a helyes mnnkasxeriezés MESE NINCS Ugye, mindenki is­meri a folyton pa­naszkodó embert? Neki nem lehet ked­vére tenni, ö a min­dig és mindenütt sértett, megcsúfolt, becsapott féL Hát még, ha volt horthys­ta százados is az il­lető. Ott találkoztam vele a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsá­nak titkárságán. Ak­kor járt ott V. Béla úr éppen negyedszer. Illedelmesen jött, és illendően fogadták. ... Titkár kartárs, akkor hát mit inté­zett ... — kezdte a szóáradatot —, nem, ném arról az ügyről van szó, amelyik a bíróságon van, nem. Ezt nem adtam bíró­ságra, tetszik tudni... Szóval, becsaptak, leérem, disznó módon. Mert nézze csak ezt a papírt itt a tényál­lás. És a rendelet ki­mondja, hogy X fize­tésének pont a felét kell kapnom .;; —... De nem a fe­lét, kérem..; — hangzik a titkár vá­lasza. Maga 96 órát dolgozott, szorozza meg az órabérrel, az éppen annyi, ameny- nyit kifizettek magá­nak. Én nem tudok mást mondani. Mond­ja, volt ebben az ügyben a vállalat szakszervezeti bizott­ságánál? Béla úr elhúzza a száját még a tenye­rét is kifordítja, és annyit mond szeré­nyen; — He-he. ilyen kis 41 forintos üggyel a szakszervezeti bizott­sághoz menjek, ké­rem? önnek egy te­lefonba kerül az egész..; Hát ez tényleg jó vicc. Szerinte minél kisebb a panasz, an­nál magasabb fó­rumhoz kell vele for­dulni. Vas^T talán nem is ez a lényeg, hanem Béla úr túlsá­gosan hozzászokott annak idején a Pro­tekciókhoz? Akármi­lyen jogtalan dolog­ról van azó. egy te­lefon, és minden a horthysta titkos- rendőrségen, és kész a kommunisták ha­lálos ítélete. Igazsá­gos mérlegre tenni? Ugyan minek. Egy telefon a rendőrfő­nöktől a fogházig, és... no, de ezt sen­ki sem hánytorgatja fel Béla úrnak, ille­delmesen fogadják, és tudomására hoz­zák, hogy törvényte­len bér kifizetésére nem lehet utasítani a vállalatot még a fe­lettes szerv telefon­ján sem. — Nem mondták magának ezt a szak- szervezeti bizottság­nál? — Nem, kérem — hangzik a válasz. Felhívják a szakszer­vezeti bizottságot. Azt válaszolják, hogy három ízben magya­rázták meg Béla úr­nak a helyzetet, de úgy látszik, nem ér­ti meg. Nem, és még hazudik is tetejében! Megértem, hogy nehéz neki leszokni arról, amihez egy­szer már hozzászo­kott. A titkárt né­zem, ahogy gondter­helten ráncolja hom­lokát, és azt magya­rázza, hogy mindent megtenne az ügyért, ha a panaszosnak igaza volna, függetle­nül attól, mi volt az­előtt. Aki dolgozik ebben az országban, élhet is jogos pana­szával. Ám ezt a volt 'horthysta tiszt is jól tudja, és meg­játssza a fetháboro- dottat. Törvényeink­re hivatkozik, hamis paragrafusokat ko­hol, s amikor ez lem változtat az igazsá­gon, a sértett dőlgozó műfelháborodásával bevágja maga után az ajtót. Előttem a papír, amit az imént átnyújtott. Kifino­mult írással felsora­koztatva a paragra­fusok tömege. Pontos számítások egy sor fenyegetés kíséreté­ben, és nagy biztosan odabiggyesztve a vé­gére, hogy »mese nincs!« Valóban nincs.:: Sz. N. A balatonendrédi Zöldmező Termelőszövetkezetben az ag- ronómusi teendőket egy ősz- hajú ember, Voracsek László végzi. 62 éves. Negyven év óta szerelmese, rabja a földnek. Míg ellobbantak fölötte a ka­lászt érlelő nyarak, talán ma­ga sem tudná megmondani, hányszor kezdett újat, hány­szor biztatott hitre, reményre, Ringatta nem egy, most már jól működő állami gazdaság bölcsőjét; ahova hivatása ép­pen szólította, ott segített a nagyobb darab kenyér előte­remtésében. Ez év tavaszán, mikor egy- re-másra alakultak a termelő- szövetkezetek, újra csatasorba állt. Nyugdíjévéit megszakítva április óta a balatonendrédi gazdák szövetkezetében hasz­nosítja élettapasztalatait. Ide. érkezése előtt még azt sem tudta, hogy Endréd a világon van. Az arcok, az utcák isme­retlenek voltak előtte, de a föld meg a feladatok nem. »Igazi nagyüzem, sok-sok szarvasmarha, sertés meg juh kell ide. A terep szinte kínál­ja magát.« Ennek tudatában fogott munkához. — Az alkotó ember türel­metlensége, számító megfon­toltsága a tagságból sem hiányzik. És ez a fontos — mondja Laci bácsi. — Nélkü­lük a vezetőség hiába akar, nem érhet messzire; Tudott dolog, hogy Balaton- endréd a siófoki járás egyik legnagyobb termelőszövetkeze­ti községe. A tavasszal kezd­tek, de már most olyan képet mutat a gazdaság, mintha leg­alábbis több éves volna. Erről vallanak a népes istállók, a ta­karmány- és sz/Vakazlak, a telt sertéskutricák és a most készülő új, 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló. De hát honnét, hogyan, miből ? A választ nem nehéz össze­szedni. Laci bácsi szerint min­den jónak az alapja a helyes munkaszervezés. A Zöldmező Tsz-ben fő követelmény, hogy minden tag tudja a helyét a nagy gépezetben, és el is vé­gezze munkáját. A brigádve-, zetők minden este hozzák a hírt, mit végeztéje, a megbe­szélést követően pedig nyom­ban értesítik a tagokat arról, mit kell tenni másnap. Ha tud­ják az emberek, hogy mikor és miért mozduljon a kéz, nem lehet hiba. Itt pedig tudják. Ennek köszönhető, 'hogy 23 000 kereszt gabonájukból egyetlen kepét sem nőtt be a gaz, s el is csépelték valamennyit Ide­kész, mi? Egy telefon LEV OVALOV A REZGOMB FORDÍTOTTA'-BWÁNDI KOMOR VILMA — Talán éppen ő tart­ja a kapcsolatot a rigai földalatti mozgalommal, vagy ő vezeti és hangolja össze a partizánok tevékenységét. Min­den lehetséges. Akkor viszont megbocsáthatatlan könnyelmű­ség lenne elutasítani ezt a ta­lálkozást. Zsernov átd/yb a mieinkhez, és újra a mi had­seregünkben lehetek. — Tehát holnap este — is­mételte a fiatalember. Azután bizalmasan közelebb hajolt. — Feltételezhető, hogy ön szigorú megfigyelés alatt áll — mond­ta halkan. — Igyekszem majd úgy ügyeskedni, hogy nyomon ne követhessenek, ön pedig gondoljon ki valamit, amivel indokolja távollétét. A váro­son kívül kell maradnunk egé­szen reggelig, és nem szüksé­ges. hogy távolléte feltűnést keltsen... — Rendben van. Megpróbá­lom. — egyeztem bele. Az idegen fürkészve nézett rám és felállt. — Számíthatok önre? — Számíthat. Este, egyedül, autóijal, és teljes titoktartást. Egész éjjel ez a találkozás foglalkoztatott. Bár nagyon valószínűtlen volt az egész história, mégis 28. roppant izgatott a Zsernovval való találkozás gondolata. Zsernov annak idején köz­vetlen főnököm volt. Vérbeli nevelőtiszt, igen kulturált, nagy műveltségű ember, aki csaknem egész életét vezérka­ri irodákban és katonai aka­démiákon töltötte. Mint fiatal cári tiszt, azok közé tartozott, akik az Októberi Forradalom után nyomban a szovjethata­lom oldalára állottak. Egy ideig a fronton harcolt — először a keletin, majd a délin —, az­után bekerült a törzskarba, és ott találta meg igazi hivatását. A hadseregtörzsből a front- törzshöz került, onnan pedig a vezérkarba. Belépett a pártba, elvégezte az akadémiát, tanár­ként ottmaradt, majd profesz- szorrá nevezték ki, s röviddel a háború előtt tért vissza a törzskari munkához. A vezér­karban felelősségteljes állást töltött be, és tulajdonképpeni munkája mellett igen sokat se­gített nekünk, fiatal tiszteknek is ... Táborban, Vagy mi több, a partizánharc körülményei kö­zött azonban sehogyan sem tudtam Zsemovot elképzelni. Hiszen idősebb volt már, mint­sem hogy az első vonalban küzdjön. De hát semmi sem lehetet­len! Természestesen a provokáció eshetőségét sem vetettem el. Zsernov nevét nyugodtan fel­használhatták arra is, hogy ke­lepcébe csaljanak.. Igen. Azon tépelődtem egész éjszaka, sikerül-e valóban Zser- novval találkoznom, vagy ez az egész csak provokáció, és ha esetleg életben hagynak, hogyan kell majd csűmöm-csa- vamom a dolgot, hogy bebizo­nyítsam: csak azért akartam az orosz ezredessel találkozni, hogy a németek kezére juttas­sam ... Az is eszembe jutott, hogy az idegen figyelmeztetett, hogy követhetnek, és azt is taná­csolta, találják ki valami ürü­gyet a távolmaradásra. Ezt aligha várhattam volna egy provokátortól... Erre igazán nem volt szük­ség, hacsak nem azért mondta, hogy nagyobb bizalmat ébresz- szen bennem. Akárhogyan is volt, meg kell fogadnom az ismeretlen taná­csát, ki kell bújnom Jankows- ka és Edinger, illetve az ő ve­zetésük alatt működő titkos szervezet kopóinak megfigyelé­se alól. Legelőbb a G est apó-főnökön akartam kifogni. Ha valóban provokációt készített elő elle­nem, valamiképpen csak el­árulja magát, amikor bejelen­tem másnapi távollétemet — véltem. Azt tapasztaltam, hogy Edinger igen fellengzős modo­rig hatásvadász ember, aki szinte kérkedik éleslátásával,] és kitűnően játszhatta volna régi melodrámákban a nemes] lelkű apa szerepét. Úgy kell ha zudnom neki — gondoltam — hogy ne kelljen megfosztaniai magéit a leleplezés gyönyöré­től. Edingerrel kellett kezdem, és ha az én ismeretlenem nem a Gestapo megbízottja, remél tem, hogy megegyezünk vala­miben, és akkor Edingerre hi­vatkozva, Jankowska előtt isi igazolhatom távollétemet. Reggel felhívtam az ober-1 gruppenführert, és ez alkalom-! mai már nem kellett bemen nem a parancsnokságra. Már a! bejáratnál vártak, és egyene­sen hozzá vezettek. Úgy lát-, szik, mister Blake személyei módfelett érdekelte a némete­ket. — Obergruppenführer úr, én! igen sokat gondolkodtam az ön] ajánlatán — tértem rá mindé előkészület nélkül a tárgyra. — Nagyon helyes — mond­ta. — Úgy gondolom, hogy ak­tivizálódnom kell — folytat­tam. — Ez is helyes — bólintott Edinger. — Éppen ezért szeretném, ha kissé nagyobb szabadsá­gom lenne. Edinger kutatóan nézett a szemembe. — Beszéljen nyíltan — kér­te. — Nem egészen értem, hogy mit kíván. — Folytatjuk — jében és megfelelő helyre ke­rült a 100 vagonny' termés. Ez a nyár nem hagyott időt a töprengésre. Megkéstek vol­na a munkákkal, ha arról ta­nakodnak, kapnak-e valahon- nét segítséget. Mindig az adott helyzetnek megfelelően keres­ték és meg is találták a meg­oldást. Igen sok létesítményre azt mondják a szövetkezeti tagok, hogy »házi erőből« készült. Já­szol az egyik istállóba, ól a sertéseknek, négy nyári karám a szarvasmarháknak, s még át­alakítanak egy 100 férőhelyes istállót — mindezt »házi« erő­ből. Ami tavasztól őszig »ki­nőtt« a főidből, igen nagy — Tessék megnézni, esz lesz itt jövőre. A gépelt sorok arról valla­nak, hogy a földrendezés befe­jezése után hány nagy parcel­lára osztják a határt, hogyan alakul a vetésterület aránya, milyen növény kerül elővete- ményként a földbe, s milyen I változással jár majd a vetés­forgó. A múlt évi az ez évi vetésterületi arányokkal ösz- szehasonlítva van különbség. i őszi árpából például 90 helyett 300 holdat vetnek. Búzából, pillangósból is több lesz, mint tavaly. A tarlókat már megjárták a traktorok. A 700 holdból egy talpalatnyi sincs szántatlanul; eredménynek számít, tény, do- : g^i magok alá elvégezték kumentum, hogy igazolása annak, az összefogás mindennél nagyobb teremtő erő. Azt mondja a helyettes el­nök, kevés lesz húszezer forint kötelekre. Az agrQnómus nem lepődik meg ezen. — Az a jó, hogy van mit a jászlak elé kötni. Most 400 szarvasmarhát tartunk szá­mon, jövőre még egyszer eny- nyi lesz. Ez csak természetes egy 3000 holdnál is több szán­tóval rendelkező termelőszö­vetkezetben. A tavasz óta végbement vál­tozást külsőleg a nagy táblák tükrözik. Az agronómus egy kockás papirt húz elő a fiók­ból. a keverőszántást 300 holdon. Ha csapadékot kap a föld, azon nyomban kivonulnak a vetőgé. pék. Két motoros meg nyolc lóvontatású vetőgép szórja majd a magol — 14 nap alatt végzünk a vetéssel, úgy lesz, ahogy ter­veztük — mondja az agronó­mus, s megint csak a munka- szervezést említi. Nehéz lenne eldönteni, hogy Balatonendréden a vezetőség sugározza-e a többre törő szor­galmat munkakedvel vagy pedig a tagok. A fő az — bár- honnét ered is —, hogy az in- tézkedőkben és a terveket va­lóra váltókban egyaránt meg­van a jövőbe vetett hit és a célok eléréséhez szükséges szorgalom, Gőhölös Sándor A 64 éves Elő Pál. a niklai Berzsenyi Dániel Tsz tagja kaszá­ját készíti elő a rétkaszáláshoz. Eddig már 130 munkaegysé­get szerzett szorgalmas munkájával Neveljünk jó tény észüszőket Az eredményes szarvasmar­hatenyésztés egyik alapvető tényezője az üszők jó felneve­lése. Csak a jól felnevelt ál­latok juttathatják érvényre az öröklött jó tulajdonságot. A borjú nevelése már magzati korban kezdődik, az anyaállat megfelelő tartásával, gondozá­sával. A borjakat legcélszerűbb mesterségesen felnevelni. A mesterségesen nevelt borjúnak mindig a korának megfelelő teljes és fölözött tejmennyisé­get juttassuk. Amikor a borjú [már szólalni kezd, szénával 'répával és abrakkal egészítjük ki az adagját. Később friss zöld takarmányt, esetleg jó minőségű szilázst adgunk neki, hogy a napi 1 kiló körüli súly­gyarapodást elérje. A mester­séges felnevelés a legolcsóbb. Egy borjú felnevelésénél 10— Í20 kiló vajnak megfelelő zsírt !|takaríthatunk meg. A mester­séges nevelő körül a korcso­portoknak megfelelően kifutót kell biztosítani. A borjakat a mesterséges ne­velőben célszerű 180—200 kg-os súly eléréséig bent tartani. A leválasztott üszőket ta- karmányozzuk intenzíven. A jó takarmányozás mellett szoktassuk az üszőket a legelő­re. A legelő változatos fűtöme­ge, a napfény, az időjárás vi­szontagságai hozzájárulnak a borjú jó fejlődéséhez és beteg­ségellenálló képességének fo­kozásához. Egyéves kor után törekedjünk arra, hogy lehető­leg abrak nélkül, nagyobb tö­megű szálas és nedvdús takar­mánnyal érjük el a havi 15—20 kiló súlygyarapodást. Ez ter­mészetesen attól függ, milyen minőségű takarr-.íny áll ren­delkezésre. Az üszők érjék el 17—18 hónapos k » -a a 420— 430 kilós súlyt. Mindig tartsuk szem előtt az üszők takar­mányadagjában az ásványi sók kedvező arányát. Csak a jól felnevelt üszők biztosítják a későbbi jó tehén- állományt. Horváth István törzsállatten yésztö* Balatonién^ vés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents