Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-11 / 213. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 19”9. szeptember A VETÉSFORGÓ KIALAKÍTÁSA A MAGYARATÁDI MÁRCIUS 8 TSZ REN A MIND NAGYOBB TER­MÉSHOZAMOK elérése, a gazdaságosabb termelés szem­pontjából nem lehet közömbös, hogy kedvező, vagy kedvezőt­len elővetemények után vet­jük-e terményeinket. Ezt a problémát azonban csak a ve­tésforgó szakszerű alkalmazá­sával és nagy táblákon oldhat­juk meg. A kisgazdaságok — a gazdáknak a hagyományokhoz való ragaszkodása miatt — nem alkalmasak erre. _ Magyaratádon a múltban a nagybirtok árnyékában meg­húzódó pár holdas családok földjeik nagy részén abrak- és szálastakarmányt termeltek, állattartással foglalkoztak. A földosztás után a község föld­területe megkétszereződött. Hozzájuk csatolták Bartha Pál volt földbirtokos 650 és a so- modori részen gróf Ráday Ge­deon volt horthysta belügymi­niszter 355 holdját is. így a hajdani cselédek és kisbirtokos családok nagy része középpa­rasztokká vált. Több lett a föld, s lehetővé vált a gazdál­kodás szakszerűsítése. De a gazdák nem éltek a lehetősé­gekkel. A kenyérgabona termelését annyira elhanyagolták, hogy éveken át szinte még saját szükségletükre sem volt elég. Vetésforgóról szó sem volt. A tanács kezelésében lévő 300 holdnyi tartalékföldön még szomorúbb képet festett a gaz­dálkodás. Vasutasok, gyári munkások és más foglalkozású családok használták e terüle­tet Évről évre csak kukoricát, vagy krumplit termeltek rajt. Az egyoldalú gazdálkodás következtében kimerültek a földek. Az ugyancsak tervsze- rűtlenül beállított állatállo­mány trágyatermelése nem biztosította a talajerő vissza­pótlását. A műtrágya haszná­latával és a talajjavítás gon­dolatával nehezen barátkoztak meg a gazdák. A helyzet ag­gasztóvá vált. VÉGRE AZTÄN EZ ÉV TA­VASZÁN az egész falu egy akarattal a közös gazdálkodás útját választotta. A kezdeti nehézségek ellenére mindjárt az induláskor a vezetők első és legfontosabb feladatul — az állatállomány megteremtésé­vel egyidejűiéig — a helyes ve­tésforgó kialakítását, a terv­szerű nagyüzemi termelés fel­tételeinek megteremtését tűz­ték ki célul. A 300 hold pillan­gós felülvetéssel nvr a tavasz- szal megteremtették a szüksé­ges takarmánybázist. Nagy gondot fordítottak a talaj ter­mőképességének fokozására is. E célból 1500 mázsa műtrágyát szórtak ki földjeikre, és 80 hol­dat szervestrágyáztak. A kezdeti nehézségeken már túljutottak. A kisparcel. lákról learatták a gabonákat, elvégezték a tarlóhántást. A földrendezés megtörtént. 1850 holdas területükön kialakítot­ták a nagytáblákat. A további feladat a talaj előkészítés és az őszi vetések területi elosztása. — A tervek már készen van­nak — mondja Kovács Gyula könyvelő. Az őszi vetések te­rületi beosztásában már szem előtt tartjuk a tervezett négyes vetésforgó irányelveit. Ennek megfelelően felemeljük a ke­nyérgabona vetésterületét. A tavaly még egyénileg vetett 334 hold búzával szemben ez évben 450 hold búzát, rozsból 20, őszi árpából pedig 200 hol­dat vetünk. Eddig 21 hold rep­cét, ugyanennyi bíborherét és 20 hold őszi takarmánykeveré­ket vetettünk. A takarmánybázis megte­remtésével már azt is elér­ték, hogy még a kapások leke­rülése előtt el tudják vetni az ősziek nagy részét. A tagok által bevitt mintegy 170 hold takarmányterületet felszántot­ták, ebbe is gabona kerül. Azonban az idén még így is sok őszi kalászost vetnek is­mét gabonafélék után és ka­pásföldekbe. — 1962-BEN ALL BE TEL­JESEN A VETÉSFORGÓ — magyarázza a könyvelő. — Ek­kor már az őszi vetések telje­sen éves takarmányok és here­félék után következnek. A ga­bonákat kapások, a kapásokat pedig takarmánynövények kö­vetik. A vetésforgónak megfe­lelően négyévenként minden földet istállótrágyáznak is. Oly sok év után végre elkerülhető­vé válik, hogy bármit is ked­vezőtlen elővetemények után és talajerőben szegény földbe vessenek Magyaratádon. Szentai Sándor Ipari tanulók képzését kezdik meg a Textilművekben Az idén először képeznek ipari tanulókat a Kaposvári Textilművekben. Erről kértünk tájékoztatást Veres Zoltán fő- technológustól. — Országszerte nagy az ér­deklődés a szakmatanulás iránt. A lányoknál bizony igen nehéznek bizonyult a helyzet, hiszen a divatos szakmák — fodrász, kozmetikus, fényké­pész — csak igen kis létszámot foglalkoztatnak. A 14—15 éves lányok elvégzik a VIII. általá­nost, s közülük sokan nem tud­nak elhelyezkedni. Ezen segí­teni kellett, így került sor üze­münkben is az ipari tanulók oktatásának megindítására. Harminc lány kezdi meg a ta­nulást. Egyéves szerződést kö­tünk velük. Az év letelte után vizsgáznak, fonószakmunkások lesznek. Tanulóinkat két üzem­egység: a gyűrűs- és előfonó számára képezzük ki. — Naponta kétórás foglalko­záson vesznek részt a fiatalok. Három elméleti és négy gya­korlati órájuk lesz. Szabadság- idejük nyáron 30, télen 6 nap, fizetésük az első negyedévben 45 filléres órabér, ez — a ta­nulmányi eredménytől függően — 1 forint 85 fillérig emelked­het. — Mind a gyakorlati, mind pedig az elméleti oktatás az üzemben lesz. A fiatalok meg­ismerkednek a fonalgyártás technológiájával. Oktatásukat csak technológusok végzik, üzemegységenként pedig külön oktatójuk lesz. Tanulógépeket állítunk be, ezeken gyakorol­hatnak majd a láncok. Szeptember 15-én lesz a tan­évnyitó. Ezen ismertetjük mun­katervünket, s bemutatjuk a fiataloknak munkahelyüket — mondta befejezésül Veres Zol­tán főtechnológus. KÖVETKEZETESEN Amikor a tahi községi párt- vei. Három év munkáját csak az oktatás szükségessége mel- szervezet vezetőségválasztó tag- akkor lehet tökéletesen fel- lett. Hallottam arról, hogy ke­gyülésén részt vettem, akarat- idézni, ha ismerjük a pártszer- vesen olvasnak újságot, pótitá­lamul is egy öreg kommunista vezet életének minden mozza- kai folyóiratokat, hogy minden szavai jutottak eszembe. Azt natát. Már pedig itt többször évben csak a tanfolyamok első mondta vagy négy évvel ezelőtt is változott a titkár, a vezető- három-négy foglalkozásáról le- egy taggyűlés után: »-Hja, eflv- ség. És most valahogy úgy adó- hét beszélni, mert aztán temor­' zsolódmak a hallgatók. És el­hangzott egy okos javaslat: le­gyem helyettese a propagandis­tának, hogy az ő esetleges el­foglaltsága se gátolja a to­vábbjutást. Mindezt felelősséggel, vál­toztatni akarással mondták el a kommunisták. Persze másról Is szó esett a taggyűlésen: az ellenforradalom helyi vonatko­zásairól, a pártszervezet és a községi tanács kapcsolatáról, a termelés, a kulturális munka különböző gondjairól, a szemé­lyi kérdésekről és a tömeg­szervezetek munkájáról is. A helyes arányérzék azonban azt diktálta, hogy a szervezeti élet és az oktatás után elsősorban a KISZ-re, az ifjúságra tere­lődjön a szó. S ez helyes. Kü­lönböző félreértések tisztázód­tak a taggyűlésen, bírálat hang" zott el, s a KISZ-titkár — Sá- rosdi Pál —szavából arra kö­vetkeztetek: ő is megpróbál majd új módszereket, hogy ne csak 10—15 fiatal tevékeny­kedjem a 45-ből. Talán ez a taggyűlés volt az, melyem meg­találta édesgyermékét a párt- szervezet és viszont. Határozatok születtek, s a Ja* vasiatokból még úgy láttaraj kicsit túlzott radikalizmussal óhajtják megjavítani a szerve­Sipos János párttitkár a vezetőség beszámolóját tartja, társ, mi reszketünk egy kicsit dott, hogy alig volt miről be az önkritikától, azért nem me- számolni. De éppen ezért elis- gyünk semmire...« mérésre méltó, hogy a beszá- Zeti" életet S ahogy neki fájt ez az mottó — még ha több negatívu- igazság, nekem is. Most csak mot tartalmazott is — egy-két azért emlékezem rá, mert pon- tévedéstől eltekintve (amit helyreigazítottak a kommunis­ták) jó volt, tartalmas és kö­rültekintő. S amint már emlí­tosan az ellenkezőjét tapasztal­tam Tabán. Persze, ha az em­ber sok önkritikát hall egy taggyűlésen, egyúttal azt a következtetést is levonhatja, hogy a pártszervezet nem tar­tozhatott a legjobbak közé. Ez igaz. A forduló azonban — amikor számot vetünk munkás­ságunkkal, és újra nekibuzdu­lunk — nem mindegy, hogy mi­lyen a szándék, a hozzáállás, egyáltalán észrevesszük-e,hogy miben hibáztunk, és be mer­jük-e vallani. A tabi taggyűlésit ez az ön­A továbbképzés elmulasztói­nak, a taggyűlés hiányzóinak mindjárt súlyos párttoünitetéstj kizárást javasoltak, s a tag­gyűlés — nagyon helyesen — üléseket, még csak a reszorto­kat sem osztották el, nem be­szélték meg a párthatározato­kritikus szellem jellemezte és kát, elfelejtettek-egy-két ki- Rár iopn vetellel — partmegbizatast ad­tettem, szinte kézzelfoghatóan €nyhítette Helyesen, mert ugrottak ki a hibák és okai. +u|? f zem’ hfogy * kommums­takat nem fegyelmivel kell Megnyugtató, hogy a beszá- buzdítani kötelességeik teljesí- moló és a hozzászólások több- tésére — a jó szó, a felvilágo- sége is a lényegre tapintott, sító munka többet ér és célra- Mindenekelőtt a vezetőség vezetőbb. A fegyelmit hagyjuk munkáját bírálta, — elfoglalt- csak meg arra az esetre, ami­ságra hivatJkozva — rendszere- kor már nem tehetünk mást. De sen elmulasztotta a vezetőségi erre, azt hiszem, az oktatással, a taggyűlés látogatásával kap­csolatiban aligha kerül sor: az őszinteség. Bár igen csak ne­héz dolga akadt a vezetőség­nek a beszámoló ettkészítésé­ni. Egy szó, mint száz: kollek­tív vezetésről szó sem volt. Ilyenformán már érthető, hogy az alapszervezet életében több ja negatív vonás. A taggyűlés másik — ha sza­mbád így mondani — sarkalatos LEV OVALÓV A REZGOMB FORDÍTOTTA BÁRÁNDI KOMOR VILMA értelmetlen beszélgetést mondtam szárazon, továbbra is Mosolyogtam-. — Adja át üdvözletemet,: A taggyűlés Öttagú vezetősé­get választott. Bognár József, Sipos János, Forrai János, Sza­bó Istvánná és Kaveczki Já­nos né, de a pártszervezet vala­mennyi tagjának elhatározása, az egész taggyűlés hangulata a helyes munkastílus kialakítá­sának szándékát tükrözte. Ez az őszinte hang, a hibák bátor r angolul. — ön igen gyanúikéi- amennyiben találkoztunk •má.r^Ppntja. a kommunisták ideoló- feltárása eredményre vezethet, tőén viselkedik, és a leghelye- valahol — csakis az üdvözlete-f,&ai továbbképzése volt. Erről gg arra is kell vezetnie, ha a sebb volna, ha átadnám a Ges- met és legjobb kívánságaimat boll, erről erdemes beszelni, ta.t>i kommunisták cselekede- tavónak. Az ismeretlen eUtondoVko- y es> megvallom, meglepő volt, teikben is olyan következe­hogy a sok sikertelenség után msek lesznek, mint hoezászó­tapónak. Az A titokzatos idegen azonban dott. 27. Kiértünk a parkba. — Leülünk? — kérdezte — Kérem — mondtam, és kalapom után nyúltam. — Sé­tálunk egyet. Úgy mentünk végig az ut­cán, mint két lézengő sem­mittevő. — Talán beszélhetnénk an- __ _________ g ólul — ajánlotta útitársam, és zseleznov kapitány vagyok, nyomban kifogástalan angol­örülök, hogy — Nem akar vele. -. talál-] kozni? — kérdezte kissé bi-f zonytalanuL — Hát ez a.-.-, ez a.-.. Hogy\ is hívják.. i Zsernov ezredes itt van? — csodálkoztam. — Ez nem fontos — hangzott] az idegen még mindig határa-} ságra tért át. megtaláltam önt. — Kicsoda ön, és mit kíván tőlem? — szakítottam félbe szigorúan. — Igen kellemes, ha az em­ber megtalálja azt, akit keres — folytatta az ismeretlen, ki­térve az egyenes válasz elől. — Ki ön? — ismételem. Mit kíván tőlem? — Nem volna szüksége so­főrre? — hangzott ekkor úti­társam váratlan kérdése. — Nagyon nehéz jó sofőrt találni most, amikor mindet behívták katonának. A fiatalember kitünően be­szélt angolul. Ebből arra kö­vetkeztettem, hogy Blake ama valóságos titkos ügynökei kö­zül való. Az ismeretlen szavai mögött valószínűleg jelszó rej­makacs ember volt, és nem tá­gított. — Makarov elvtárs, én min­dent tudok önről — mondta könyörögve. — önt Andrej az Szemjanovicsnak hívják, a mi útitársam. Letelepedtünk. Kö- vezérkari munkatársunk, itt Ri­rülnézett, senki sem volt a gában él akarták tenni láb .... közelben. alól, sőt, halottnak is hittek, zatlan válasza. — Azt kerdem; — Hát akkor ismerkedjünk Zsernov ezredes küldött. _ akar-e vele találkozni? meg — szólalt mag oroszul. — Mindaz, amit mondott, töké- — Miért ne? Ha mát vála­letesen fedte a valóságot, még- hol találkoztunk, akkor kelle-: sem volt a fiatalemberhez bi- -mes lesz feleleveníteni az is- zálmam. Az ellenséges ügynö- meretséget. kök nem tökfilkók, s ha en- Rendben van ^ bólintott gém meg tudták ölni, miért ne most már határozottan az ide-: próbálnának becsapni? gén. — Vagy beszél velem olyan . nyelven, amelyen én is érteik, Ket-harom percig hallgatott,: aminek végeredményben lásaikban, tok voltak az okozói — ilyen [határozottan • foglaltak állást Jávori Béla Segítik a vállalások teljesítését a téglagyárak fiataljai Egy provokátortól meglehe­tősen naiv fogás lett' volna, mégis résen, kellett lennem, mert sohasem lehetett tudni, hogy nem keltett-e gyanút ma­gatartásom a németekben, és nem küldtek-e hozzám vala­kit, hogy próbára tegyenek. — Nem értem, amit mond — válaszoltam ingóiul. —i Mi­lyen nyelven beszél? — Ugyan, hagyja már abba, senki sem hall bennünket — mondta egyszerűen és közvet­lenül az ismeretlen, aki Zse­leznov kapitánynak mondta magát. — Tudom, hogy ön Makarov őrnagy, és ezért ke­restem fel. — Nem értem — ismételtem, megint csak angolul. — Mit kíván tőlem? vagy rendőrt hívok! r— rivall- tam rá. Társam bosszúsan nézett rám. — ön vagy túlontúl óvatos, vagy nem az, akihez küldtek — fordította újra angolra a szót. — Zsernov ezredes nagyon el lesz keseredve. — Ki az a Zsernov ezredes? Most, amikor az ismeretlen újra angolul kezdett beszélni, helyénvaló volt, hogy Bláke Zsernov ezredes kiléte felől érdeklődjék. Ifjúsági brigádok nem ala­kultak a Téglagyári Egyesülés megyei üzemeiben, együtt dol­goznak a fiatalok és az idő­sebb munkásak. Amikor meg­indult a kongresszusi munka- verseny, közösen tettek f el­tűnődött valamin, azután vál­lat vont, és eltökélten így szólt&pjánlást is: vállalták, hogy — Rendben van. Találkozni/nápymU]iá téglát gyártanak fog vele. Holnap este ónért jö-g terven felül. Nemrégen értékel­ttok, de senkinek ne szól jón/ték eredményeiket, s kiderült, erről. Jó lenne, ha szerezneí\logy eddig már 3 és fél millió egy kocsit. Sofőrre nincs szülk-^téglát készítettek. Ennek halla- ség, majd én vezetek. Legrosz- 5tán aztán 5 millió tégla gyár- szabb esetben autó nélkül irtásáról kezdtek beszélni. S ha megleszünk. Mondjuk, este ki-faz időjárás nem akadályozza lene óra tájt mennék örvért.'/meg őket, sikerül is teljesíte- Mi a véleménye? , íniük. — Helyes — mondottam. —/ _ ,, , , ................ K issé titokzatos az ügy, de én/ korántsem a legjobba.-: kedvelem a kalandokat. /a körülmények. Itt van például Végtére is nem volt veszteni-<£a kemencemunkások helyzete. — Nem ismeri? — kérdezte valóm. Ha provokációról van/A körkemence nem a legna- az idegen, látható elkeseredés- szó> könnyen kívánhatom ma-/gyo'ob kapacitású, nincs idő, gam. A németek úgyis tudják,égetés után hűljön egy hogy Bláke kicsoda, és az egé-%,e*£\ -^y közvetlenül a tűz to- De lehet, szén természetes, hogy ?otpcso-2vákkjutása után már be ^ kell latot akar teremteni az o-ro-fimenin* a fokos hőségbe, szókkal. Bláke még arra is Tü-Shordani a forró téglát. Paulik vatkozhat, hogy a németek he-/^s}'v*Ln’ No-OV János és a töb- zére akarta játszani az oroszfr^f^ szinte emberfeletti mún- kémeket, hogy ne üres kézzeljk®^ végeznek. Nehéz a munká- kezdje meg náluk szolgálatút.ypa, 'Uäbb Zakomer József rako- Mindezt meg lehetett tudni, bagónak is. Vagonokba, tehergép­Vala­— Ne tartson semmitől, Ma- tőzött, de hát azt én nem is- karov elvtárs nyugtatott az mertem, mint ahogyan a vá- idegen továbbra is oroszul. — — Mindenesetre nem emlék­laszt sem tudtam rá. Szótlanul Igazán nem Imii itt minket szem — mondtam, lépkedtem a fiatalember mél- senki. hogy már találkoztunk, lett, és azon töprengtem,, hogy El sem mondhatom, milyen mi orosz tiszt az illető? melyik mondat a jelszó: »-Igen jólesett végre hazai beszédet — Igen — bólintott. — Le­kellemes, ha az ember -megta- hallani, és bár az égből poty- velet hoztam önnek tőle, lálja azt, akit keres.« Vagy a tyant ismeretlen magatartása — Oroszul írták? »■Nem volna szüksége sofőrre?« túl naivnak tűnt ahhoz, hogy — Igen — felette. Az idegen ez alatt folytatta a Provokátort sejtsek benne, —. Akkor semmi közöm hoz- _______ __^ ___________ b eszélgetést. mégis — ahogyan mondják — zá. Mint már mondtam, nem ez provokáció''»No, és ha ’va-'t,kocsikba rakni a téglákat — — Igazán szerencsém volt derült égből is lecsaphat a tudok oroszul. lóban Zsernov elé kerülök? —/nem a legkönnyebb feladat. _ mondta — tudniillik lúd- villám, nem akartam hiába — De hát akkor mit mondjak tűnődtem. £ Mégis, ahol a fiatalok dolgoz­talpam van és megszabadul- kockáztatni a fejemet. az ezredesnek? — kérdezte az tam a katonaságtól .ti = Kérem fejezzük be ezt az idegen haragosam — Folytatjuk — Jnak, nincs leküzdhetetlen aka- /dály, Ez érthető is, hiszen ap­juk, sőt nagyapjuk is tégla­gyárban dolgozott, ott nőttek fel a gyerekek, megszerették a szakmát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy bár a téglagyárakban rendkí­vül nagyarányú a munkaerö- vándorlás, de fiatal csak nagy ritkán változtat munkahelyet: Hosszú Margit és Lassú Má­ria a présgépeknél a dolgozik Kezük alól kerülnek ki a nyers téglák indulnak tovább útjuk­ra, míg végül iskola vagy csa­ládi ház lesz belőlük. A vállalat megbecsüli az if­júmunkásokat. A versenyben legjobb eredményt elérő gyár fiataljai egy televíziós készülé­ket kapnak, ezenkívül 10 ezer forint áll rendelkezésükre gyárlátogatások és tapasztalat- cserék céljára. Az idén tavasz- szal és nyáron a sok munka miatt nem tudtak sehová sem menni, hiszen 15—20 fiatal egyhetes kiesése jelentős zava­rokat okozott volna. De az ősszel talán sikerül néhány fiút és lányt Csehszlovákiába vagy az NDK-ba küldeni, hogy megismerkedjenek az ottani munkamódszerekkel. Az ősszel és a télen továbbképző tanfo­lyamokat indítanak. A szakma elméleti , kérdésein kívül a gyakorlati munka legjobb fo­gásairól lesz szó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents