Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Kedd, 1959. szeptember L KIKÖZÖSÍTVE A csengő-bcmgo munkazaj- nál csak a jobbat akarás erősebb a Kábelgyár mostanában sokai nagyobbodott, világosodott torgácsolómühe- lyében. Tollner László, a sírni sapkás brigádvezető mögött a brigád hét tagja igyekszik az esztergapadok között, miközben azt is figyelik, hol tart a Hári-brigád. A sarokban ásító nagy esztergapadon versenyen kívül dolgozik egy haikszavú fiatalember. Csodálkozik, amikor megkérdem, miért nem tartozik a brigádba. Nem tudna, hogy ismerem a históriát, és valami másról kezd beszélni. Azt hiszem a feleségének se újságolta el a nemrég nősült Nyers-fiú — mert így hívják —, hogy akkor, amikor brigádokba szerveződtek a műhely munkásai, őt kiközösítették. Nem, nem úgy, hogy odahívták, és szemébe mondták véleményüket, hanem úgy, hogy napokig figyelgették kritikusan, összedugták fejüket, súg- tak-búgtak, és amikor a bri gád megalakult, neki e^'sze- rűen nem szóltak. Másnap világosan láthatta, hogy Fodor és ő az, aki úgy látszik, nem méltó a brigádtagságra. De Fodornak legalább megmondták, hogy dologkerülö, de neki... A z ebből támadt furcsa feszültséget Magyar József, az élesszemű, emberséges, ezenkívül jó pedagógus műszaki vezető vette észre először. Megcsóválta fejét, és szívből sajnálta a Nyers-fiút. Tollner, az alacsony termetű, talpraesett és leleményes brigádvezető végighallgat, amikor Nyets kiközösítésének okairól faggatom, és nem néz a mellettem álló fiúra. Aztán csak ennyit mond: — Hát így történt, kérem: aat akartuk„ hogy brigádunk nagyszerű teljesítményt érjen el. Tudjuk, hogy az az esztergapad. amelyen Nyers dolgozik, elég rossz. Igaz, hogy adnak hozzá pótidőt, de hogy őszinte legyek, mi figyeltük a fiút. Azt láttuk, hopv ""•> ' ' esti eliotojázza az időt- Fél órákig ebédelget, meg ilyesmi, és úgy döntöttünk, hogy . . . — Úgy döntöttetek — szól közbe a műszaki vezető túlharsogva a gápzajt —, hogy Nyers azóta még annyit sem Leváltott > k a siófoki kösséggasdát — Cikkünk nyomán — A Somogyi Néplap július 12-i száma ismertette a Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság néhárty vizsgálatának eredményét. Cikkünk részletesen megírta Kovács György, a Siófoki Községgazdálkodási Vállalat vezetője üzelmeit. A NEB vizsgálata feltárta az igazságot. Kovács György 1957-ben 4 forintos egységáron 222 négyszögöles telket vett az államtól. Házat épített rá OTP-köl- csönnel, de nem költözött be új otthonába, hanem azt erre a nyárra bérbe adta, ő pedig továbbra is állami épületben lakik. Igaz, nem törvényellenes, de nem is dicséretes ez az eljárás. Amit viszont a telekkel tett a községgazda, az már szigorúbb elbírálás alá esik. Ez év februárjában ugyanis — szintén állami áron számolva — 31 négyszögölet hozzácsatolt telkéhez, s abból 78 négyszögölet 400 forintjával eladott közületnek motel építése céljára. Nemrégiben tájékoztatta szerkesztőségünket Gúth Ferenc, a járási NEB elnöke az újságcikk megjelenése után történtekről. — Július 12-ét követően gyakran csengett telefonunk. Helybeli dolgozók fejezték ki elismerésüket a vizsgálatért. Akadt, aki így nyilatkozott: »A cikket olvastam, gratulálok a személyre való tekintet nélkül lefolytatott vizsgálathoz«. Hosszú ideje mondogatták ugyanis a siófokiak egymás között: »Mi mindent megengedhet magának Kovács György, de neki senki sem mer szólni-« Mások viszont sürgették üzelmeinek felderítését. Ilyen jó szándékú bejelentés birtokában vettük kezünkbe ügyét. Örömmel mondhatom, hogy a vizsgálat tapasztalatainak sajtóban történt közlése után egy csapásra megszűntek a Kovács György sérthetetlenségéről terjedő hiedelmek. A községgazdát fegyelmi elé állította és állásából azonnali hatállyal elbocsátotta az illetékes szerv — mondotta Gúth elvtárs. — Vajon pontot tettek-e ezzel a Kovács-ügyre? Korántsem felelhetek igennel. Az erélyesebb felelősségrevonás sem maradhat el. De azt sem volna érdektelen megnézni, hogy a Siófoki Községi Tanács V. B. apparátusának illetékes munkatársai miért igyekeznek minden módon visszacsinálni az idei telekkiegészítést, és ezzel tisztára mosni Kovács Györgyöt — fejezte be a tájékoztatást a Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Aki törvényeinket megsérti, annak el kell nyernie méltó büntetését. Biztosak vagyunk abban, hogy ami késik, nem múlik — Siófokon sem. Csak egy kortyot... mer tőletek kérdezni, tanulni, mint eddig. Mert milyen érzéssel kérdezne tőletek az, akit ti kiközösítetek?... Nyers nem szól, de az arcáról látom, hogy dübörögnek a gondolatai, és mindig torkán akad a szó. — Azt mondtam a múltkor az egyik csoportnak — töri •meg a csendet a műszaki vezető —, Foclort lustának tartjátok, mert négy óránál többet alig-alig dolgozik egy-egy nap. Ezt ő is elismeri, és igazságosnak tartja az ítéletet. De Nyers ... IWycrs új munkás. A Textilművekből került ide nemrég, s ott még szériában sem dolgozott. Valamivel gyengébb a képessége is, nem elég alapos a szakképzettsége. Idő kell, míg belejön. De csak úgy tudna fejlődni, ha itt jó szakemberek segítik. Ez az egymást segítés a brigádalakítás célja. Tollner bólint, és feltolja sapkáját. — Sose akarják ezt a kemény ítéletet megváltoztatni? — kérdem. összevillannak a szemek. Tollner a másik lábára áll, elmerül gondolataiban, s halkan kimondja: — De igen, lehetne szó róla, hiszen mi nem akarunk rosz- szat, meg aztán Nyers az utóbbi időben... Nyers eddig fagyott arca egy mosolyfélétől lassan felenged. A műszaki vezető egyszer megkérdezte az egrrvk csovort- tól, mit csinálnának, ha Nyers helyében volnának. Gondolkodás nélkül azt válaszolta valaki, itt hagyná a vállalatot. Nyersnek ehhez sem volt ereje, mint ahogy nem tud kiválót produkálni a munkában sem, de jó szándékú, s ha melléje állnának, jó közepest mindig nyújtana a kiválók mellett. Egy ideig lehet, hogy rontaná az eredményt, de mihelyt rájönne a dolgok nyitóára, becsülettel felzárkózna. Ha azonban így megy sokáig, felmorzsolódik a mellőzés malomkövei között, és akkor már kö- zer-sre sem lesz képes. rP ollner már halkan ki- L mondta a »visszafogad- jukat«. s míg ezt tette, kiváló munkája sokszorosára nőtt előttem. Szerettem volna szólni a körülálló munkásokhoz, csak annyit, hogy ők is mondják ki Tollner után a »vissza- fogadjukat«. A kétkezű versenynél is nehezebb talán az, amit a helytelen gondolatok ellen sokszor a szívben kell megvívni, az emberségért. De maid meglátják, hogy az eredmény megéri a küedelm.et. Sz. N. A kardiak szövetkezete A RADIKAf ERDŐ MEL- az életükben. 97 tag 420 hold LETT, a Koppányvölgye észa- földön ettől a naptól máskép- ki peremén alig több, mint öt- pen, jobban akar é'.-’i. ven házával csöndesen, maga- Adottságaik nem a legjob- nyosan húzódik meg a környe- bak voltak. 48-ban az egykori ző falvak között Kára, ez az uradalmi épületeket lebontotegyetlen utcából álló kis település. önálló közigazgatással nem rendelkezik. Nyáron homok. ősszel sár, télen meg hó födi be az utakat. Csupán keskeny bekötő útjának köszönheti, hogy érintkezni tud a külvilággal. Dimbes-dombos haták, s így semmit sem kaptak készen. NEHÉZ VOLT A KEZDÉS. A közösbe vitt 13 tehenet, 30 növendékmarhát. 42 lovat és 12 csikót csak a gazdák átalakított kisebb istállóiban tudták vül tervük még. hogy ez éviben 50 süldőt vásárolnak, ami* re hizlalási szerződést kötnek az Állatforgalmival. — A szarvasmarhaállományban is változás történik —1 mondja az elnök. M^g e héten 10 tenyészüszőt kapnak a TE- Gl-től. Ami az állattartást olcsóbbá és a nagyüzemet valóban nagyüzemmé teszi; egy hónappal ezelőtt megvették az első gépet is, egy 16 kalapácsos villanytárában hosszú évtizedeken át elhelyezni. Sok abrak, sok ta- darálót. 10 ezer forintba keserénykedtek az emberek. Volt karmány kellett az állatoknak, is nekik mindenük: szőlejük, Főleg a nagylétszámú lóállo- búzájuk, krumplijuk, kukori- mánynak. Bár ebből tizet ha- cájuk, de semmiből sem sok. A marosan eladtak. Nehézséget falu mellett futó kis szűkmed- jelentett az is. hogy a földek rű patak berke fölött csaknem kisparcellákban voltak, s a örökös köd lebegett tavasszal gépek csak kevés segítséget későig, ősszel pedig már ko- nyújthattak. De a legnagyobb rán hűvössé varázsolva a földeket. így inkább a takarmánytermesztés. az állattenyésztés fejlődött. Főleg állathizlalással foglalkoztak. Földjük is kevés volt. Még a fel- szabadulás után is, amikor szétosztották a bátó birtokát, mindössze 590 hold földet mondhattak magukénak. akadályt az egyes tagoknak a tsz-szel szemben érzett bizonytalansága, hitetlensége okozta. Hiába volt a szádokkal, tényekkel alátámasztott 40 forintos munkaegységterv. Az új úton lépteiket próbálgató gazrült. (Érdemes megemlíteni, hogy még nem sok örömük telt benne, mert a DÁV arra hivatkozva, hogy a kapcsoló nem jó, nem volt hajlandó beszerelni. Ezt persze a gyár is tudhatta volna.) Ezenkívül, ami ugyancsak az állattenyésztést szolgálja, 5 ezer forintért szecskavágót is vettek MIA-motor- ral együtt ■ MÉG FÉL ÉV SEM TELT EL az alakulás óta, de az első lépéspróbálgatások helyétől messzire jutot-taikl a káraiak. Egyforma napok, egyforma évek követték egymást. Sorsuk, bár a 45 előttihez viszonyítva megváltozott: szebb és emberibb lett, de a kisparcel- lák, az öt-hat-, esetleg tízhol- kapálás: munkát das magángazdálkodás hátrá- késéssel nyait az új világ sem volt képes feltörni. Ha valamely családnak megdöglött egy jószága, vagy jég verte el a terményét, kétségbeesett tekintetek szegeződtek az égre. De az emberek sokáig hallani sem akartak a közös gazdálkodásról. Féltek tőle, mert új, ismeretlen volt számukra, s mert a dák nemhogy a cél, a jobb élet Ezután pedig még könnyebb .............. lesz az előrehaladás. Hamaro* s an végeznek a földrendezéssel, a kisparcellák nag'i táblákká forrnak egybe, ez is segítséget jelent. A jövő évben hozzálátnak.'az építkezéshez, az állat- állomány nagyobb arányú fejlesztéséhez. Mennyi terv, Egy kevés mennyi elgondolás született amibe az időjárás is már és születik még ezután. A Május 1 Tsz tagjai ma már többször tekintenek a holnap, á jövő, mint a tegnap, a régi gazdálkodási forma felé. S jól teszik a káralak, mert ebből csak hasznuk származhat. lehetőségeit nem látták tisztán. de jó néhányan hinni sem tudtak abban. S ezt bizony eleinte megérezték a földek. Kirajzolódott a határ képén. Azért csak — hisz ez már vérükben van a jó gazdáknak — elvégezték a szükséges vetési. beleszólt, a 160 hold kalászos aratásával is végeztek, pedig teljesen kézi erővel vágták. Megkezdődött az őszi árpa cséplése, majd az előlegosztás. Az első részesedés a közösből, munkaegységre. Ekkor döbbentek rá a kételkedők, hogy azok jártak jól, akik sokat Szentai Sándor nagy lomhán ringó búzatáblák dolgoztak. Ez a tény nagyban mindig az uradalmak világát, az ezerszer elátkozott cselédsorsot juttatták eszükbe. Á for. mát, nem pedig a tartalmat nézték. Ezért ís nem alakult náluk egyetlen tsz sem a fel- szabadulást követő 13 év alattMa már más a falu élete. Aki erre jár, a kárai dombok között, egy gondterhelt arcú, zömök parasztembert láthat lépten nyomon. Csak úgy parasztosan, szőrén üli meg a lovát. Almacht Mátyásnak hívják. a helyi Május 1 Tsz elnöke. Azelőtt 8 holdon gazdálkodott. S gyalog, legfeljebb kocsival közlekedett. Most az egész falu gondja a nyakába szakadt, azért választotta a rossz terepnek megfelelő leggyorsabb »járművet«, a lovat, hogy rövid idő alatt mindent lásson, mindenütt intézkedhessen. A tavasszal ez a falu is a kollektív gazdálkodás útjára lépett. Március 3-a, az alakulás napja ezért fontos dátum növelte a bizalmat, ami megmutatkozott a további munkákban. A hat hold zabot, 93 hold búzát és 20 hold rozsot már elcsépelték. A zab és búza 10, a rozs pedig 11 mázsát fizetett kataszteri holdanként. A 44 hold őszi árpából is csak 800 kereszt van hátra. Ezt hagyták utoljára, mivel a jól összerakott kereszteknek kevésbé ártott az eső. A növénytermesztésben már gyakorlatilag is megmutatkozik a 40 forintos munkaegység alapja. De ehhez sokat ad még az állattenyésztés is. Bár ezen a téren a borjú állomány 3—4 darabos szaporulatán kívül mind ez ideig nem történt változás, de a tervek reményt keltőek. Egy hónap múlva elkészül a,10 férőhelyes sertésszállás, s akkor beállítják az első tíz^s törzsből álló angol fehérhússertés anyakoca állományt. Ezek szaporulatából fogják tovább bővíteni te- nyészállományukat. EzenkíM eg kezdődtek az állatbírálatok az Országos Mező- gazdasági Kiállításon Hétfőn délelőtt az Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén megkezdődtek az állatbírálatok. 32 állattenyésztési szakember — tudósok, kutatók, gyakoHáti munkában kitűnt tenyésztők - döntik el a nagydíjak és a helyezések sorsát. A bírálat megkezdése előtt Máté János, a Földművelésügyi Minisztérium állat- tenyésztési főigazgatója ismertette a kiállításra felhozott állatok értékét és a bírálat főbb szempontjait. A bírálatoknál a legfontosabb szempont az állatok termelése, és különösen a sok éven át nagy hozamot adó jószágokat részesítik előnyben. A bizottságok teljes titoktartással végzik munkájukat, és az eredményeket előreláthatólag szerdán délután hozzák nyilvánosságra. (MTI) J2enpl A TENGERRŐL (3.) K edves Barátom! A mamajaí nemzetközi sátortábor ebédlőjének teraszán másokat, tekintet nélkül a fog- Téét és Andrisét sehol. Mi tör- kaptak, kedves meghívást a tá- lalkozási ágra. 1700 cseh ko- ténhetett? Jőbbnák találták vázáktól. Hány fénykép cserélt rónából, 2000 forintból és még tgy? Vagy nem is búcsúztak? gazdát, és hányán változtatták ennél is kevesebb márkából a A busz perceken belül indul van egy zongora. A billentyűk- románok gondoskodásából bár- — tépelődtem, azonban Koséról lekopott a festék, a húrok ki eltplthet tizenhat gondtalan marie arca nem árult el sem- itt-ott lehangolódtak már. Sok- napot a Fekete-tenger partján. mit. A sátrak felé siettem, de szór éri fedél nélkül a zivatar, A németek már kevesebben a busz ekkor már elindult, megperzseli a nap. Ez a min- vannak, és repülővel jijnnek, a Jobbról hirtelen Imrét láttam denki zongorája. Amikor a te- magyarok még kevesebben. A rohanni a virágos úton. Szem- rasz karosszékeiben napozva táborban mindenki tudja, hogy [i elnyúlnak a csokoládébőrű fia- ilyen kevés pénzért ez a nagyszerű gondoskodás csak összehangolt nemzetközi, baráti együttműködésnek lehet az eredménye. Nem csodáltam tehát, hogy fájó szívvel indultak be az egyre gyorsuló busszal. Utána Andrist, amint kétség- beesetten integetett. Beérték a buszt. Rosemarie az ablaknál ült. Hirtelen felállt, s boldogan integetett, Imréék vissza. talok, mindig akad egy-egy magyar, német, cseh fiú vagy >J lány, aki mellé ül, és szenvedi délyesen belevág a billentyűkbe. Ilyenkor daltól visszhangzik a környék. A napozók kö- haza a cseh fiatalok és a né- zelebb jönnek, hallgatnak meg- metek. Ez nemcsak abban illetödve, vagy ritmust dobol- nyilvánult meg, hogy soha kenők a térdükön. A legtöbbet serűbben nem bongott a zon- mégis akkor szól ez a zongora, gora, mint ezen a délutánon, amikor egy-egy csoport haza- hanem abban is, hogy az ösz- utazik a táborból. Tegnap a szecsomagolt, halomba- rakott csehek és a németek ülték kö- bőröndök mellett egy-két köny- rül. Délelőtt megérkezett a tá- nyező kislány álldogált. Ilven- borba a csehek különvona'a, kor az ittmaradók se sietnek \ fehér bőrű lányokat és fiúkat fürödni. Fejlógatva bolyonga- S hozott, és viszi a csokoládé- nak a sátorutcákban, mintha maradó ujja alatt megzendült íj bőrűeket. csak keresnének valakit. Leg- a mindenki zongorája. ÍJ A szépen berendezett, mo- többször csak akkor döbben- í dem, Villansrfénves, kertmozis, tsek rá, hogy kit, amikor a vo~ '* sportnál-'"'*, fürdős sátortábort VGüy a CARP ATI két ’í a csehek használónk ki legtö- óriásbusza nekiered a repülő- ’ kötetesebben. Még sátrakat is tern-ek. hoznak magukkal. Különvona- Most is ott állt a busz tíz *uk percnyi vontossánnál érke- perce már a németekre várva, zik meg, minden fordulókor, amikor végre beszállt a csoport. ' ogu bozm és vinne az Hűl- Rosemarie arcát emi vő!gvpt- munkásokat, pedagógusokat és ta láttam felvillanni, de Immeg a jövő nyári programot... Estefelé, ahogy az ismerős sátrak előtt elsétáltam, már csak a helye volt Krisztának, Karinak, Josefnek, Brigittának. Este én is megnéztem utoljára a tengért, mert holnap ránk is csak a sátrak emlékeztetnek majd. Mintha ott lettek volna velem az elutazott fiatalok. Aztán Brnóban, Chemnitzben, Berlinben, Bratislavában láttam őket képzeletben, és azt A teraszon is mindenki búcsút gondoltam, hogy minket nem intett. A két fiúra néztem. Imre és Andris egymást átkarolva állt az út szélén. Arcukon csak öröm és könnyed nyugalom ült. Andris megához ölelte Imrét, és annyit mondott, hoc-' »helyes német kislány, volt, ügye, pa'iás?« »Az volt — mondta Imre —, talán sose f elejtem el... « A teraszon valamelyik it-tSose felejtem el... Helyes volt... Milyen emberi.., Igen, mindenki boldogságra vágyik, és tudiák az emberek, akárhonnan jöttek is, hogy a boldogságot csak az emberiség nagy ^családjában, békében találhatják meg. Ilyeneket beszéltek a sátvi-e ■ a ff*’-, amíg összeszámolták, hány címet lehet többé eltépni egymástól, hiszen ez a két hét nem múlt el nyomtalanul. Közelebb kerültünk egymáshoz. Az embermayasságú hullámok vadul jöttek felém, fehér tajtékokkal, de aztán megtörve a parton mix dig m-enhu- nyószkoa t-aJc. B no, Be lin, Bratislava. Hol ragutok, új barátok?! Nyújtsátok a kezeteket, mer ‘ mi, fiatalok part vagyunk az emberisén ne»” tengerében, és ha összefogunk, mindig lecsendesedik maód a háborús őrültek korbácsolta gyűlölködés hulláma. Mert nagy erő az árral szemben a sok apró homokszem is, ha összetart és partot alkot. Szegedi Náudo*
