Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 / Kedd, 1959. szeptember 29, A néphadsereg napjára A kongresszusi irányelvekről Mint ismeretes, november 30-án megkezdi tanácskozását a Magyar Szocialista Munkás­párt hetedik kongresszusa. A Központi Bizott­ság legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a kö­vetkező napirendi javaslatot terjeszti a kong­resszus efié: 1. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai; 2. Irányelvek a gazdasági fel­adatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv előkészítéséhez; 3. A párt Szervezeti Szabályzatának módosításai; 4. A Központi Revíziós Bizottság beszámolója; 5. A Féllebbviteh Bizottság jelentése; 6. A Köz­ponti Bizottság és a Központi Revíziós Bizott­ság megválasztása. Az 1.—4. napirendi pont előadója sorrendben Kádár János, Fock Je­nó, Marosán György és Fodor Gyula elvtárs. A Központi Bizottság irányelveket adott ki a párt hetedik kongresszusára. Ez a fontos pártdckumentum bevezetőben ismerteti a je­lenlegi kül- és belpolitikai helyzet főbb voná­sait. Hangsúlyozza, hogy »... a nemzetközi helyzetet mindenek előtt az jellerr\zi, hogy a Szovjetunió az egész szocialista tábor, a nem­zetközi kommunista mozgalom, az imperializ­mus ellen küzdő népek mozgalma, a béke erői gyorsan és szakadatlanul növekednek. Az im­perializmus erői gyengülnek, bomlanak. A hidegháború, az »erőpolitíka« kudarca és tarthatatlansága mind nyilvánvalóbb. Hazánk­ban ma a párt, a népi demokratikus rendszer, a szocializmus erői szilárdak és növekedőben vannak. A párt egységes, erős, nagy tekintély- lyel rendelkezik a nép körében, összeforrott a tömegekkel, eredményesen vezeti a szocialista társadalom építésének történelmi jelentőségű munkáját. A népi hatalom belső ellenségei sú­lyos vereséget szenvedtek, elszigetelődtek, ma már nem képeznek komoly szervezett erőt. A magyar és a nemzetközi helyzet fejlődése és az eredmények igazolják és erősítik pártunk kül- és belpolitikáját, gazdasági és kulturális tevékenységét. Ezek alapján javasolja a Köz­ponti Bizottság a kongresszusnak, hogy hagy­ja jóvá és erősítse meg az 1956 november óta folytatott politikáját; adjon megbízást a Köz­ponti Bizottságnak e politika továbbfolytatá­sára.* A továbbiakban az előttünk álló alapvető feladatokat jelölik meg a tézisek. »Befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyor­sítjuk a szocializmus építését hazánkban.« E célkitűzések fontos része a szükséges feltéte­lek megteremtésével, a még egyénileg dolgozó parasztok meggyőzésével a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének befejezése. Az irányelvek hat fejezetre tagozódnak. Az első fejezet: »A párt történelmi útja* címet viseli, s ennek értelmében vázolja a magyar kommunista munkásmozgalom történetét, a párt négyévtizedes harcát 1918-tól napjainkig. »A párt magáénak vallja a magyar munkás- mozgalom forradalmi hagyományait, utóda a Magyar Kommunista Pártnak s a két mun­káspárt egyesüléséből létrejött Magyar Dol­gozók Pártjának« — hirdetik a tézisek. »A n örténelmi tapasztalatok és a párt tevékeny­ségének néhány kérdése« . című, második fe­jezet megállapítja: »Pártunk, amely tevé­kenységéért felelős népünknek és a nemzet* közi munkásosztálynak, köteles állandóan számba venni és elemezni hai cainak tapaszta­latait. Most különösen fontosak és időszerűek az 1856-ban kirobbantott ellenforradalom és az ellene vívott harc tapasztalatai, amelyekei a párt Központi Bizottságának 1956 november eleje óta hozott határozatai feltárnak. Pártunk tevékenységéhez vezérfonalat adnak e hatá­rozatok, valamint a szocialista országok kom­munista és munkáspártjairtak 1957 novemberi moszkvai nyilatkozata, amely a kommunista világmozgalom nemzetközi érvényességű ta­pasztalatait foglalja magában.« Ez a fejezet megállapítja: az 1956-os ellen­forradalom és az ellene folyó harc alapvető tanulsága annak a lenini tanításnak vitatha­tatlan igazsága, hogy a munkásosztály, a dol­gozó. nép csak egy egységes, szervezett élcsa­pat, a marxizmus elméletével felfegyverzett, a tömegekkel összeforrott és azokat vezető párt Irányításával győzhet. A munkásosztály csak forradalmi pártja vezetésével győzheti le a burzsoáziát, csak a párt vezetésével tart­hatja meg kivívott hatalmát, s építheti fel a kizsákmányolástól mentes szocialista társa­dalmat. A továbbiakban a párt újjászervezéséről, a pártélet lenini szabályainak érvényesüléséről, a pártegység megteremtéséről és védelméről s a kétfrontos harcról és a pártnak a tömegek­kel való kapcsolatáról emlékeznék meg az irányelvek. Hangsúlyozza a fejezet, hogy a nemzetközi imperializmust csak a nemzetközi munkásosztály erőinek egysége, proletárszoli- daritása tarthatja fékén és győzheti le. A harmadik fejezet »Gazdasági építőmun­kánk főbb kérdései«-1 taglalja. A következő fejezet: »Kulturális fejlődésünk egyes kérdő- sei«-nől szól. Az ötödik fejeit •>Társadalmi és állami rendünk további éri lése és fejlődése« címmel a munkásosztály vezető szerepét, a munkás—paraszt szövetség jelentőségét, s a pártnak a különféle rétegekhez és a megdön­tött kizsákmányoló osztályok maradványaihoz való viszonyát ismerteti. Befejezésül »A szo­cialista építés nemzetközi feltételei«-t veszik számba az irányelvek. Történelmi feladat hárul pártunk hetedik kongresszusára. A végzett munka helyes ér­tékelése, az elérendő célók pontos kitűzése — ez a kongresszus programja. Párttagságunk és a pártom kívüli tömegek már most, a kong­resszusi irányelvekből is megismerhetik a kongresszus rendeltetését. A Központi Bizott­ság bizonyos abban, hogy a megjelölt célokat hamarabb is megvalósíthatjuk, és azoknál töb­bet is élérhetünk, ha a párt és a nép még job­ban összeforr. ŐSZ ELEJI LÁTOGATÁS 1848—49, mint a magyar pol­gári forradalom és szabadság- harc éve került be népünk tör­ténelmébe. A polgári társada­lom születése és az évszázados osztrák rabságból való felsza­badulás történelmi szükségsze­rűsége hoíta' mozgásba az egész magyar népét, az egész magyar társadalmat. Az osztrák császárság fegy­verrel törekedett e két folya­mat megakadályozására. A csá­szári ház parancsára Jellasics horvát ban sereggel tört be az országba, hogy vérbe fojtsa a magyar szabadságharcot, a ma­gyar forradalmat. Magyaror­szágnak ekkor nem volt had­serege. Kossuth 1848. szeptem­ber 24-én indult útra hadsere­get toborozni. A néphez Hör­dült, s mert a nép magáénak érezte a forradalom és a sza­badságharc ügyét, hatalmas lelkesedéssel sietett a haza vé­delmére. Kossuth útja egy új néüí hadsereg születésének diadal- útja volt. Hívó szavára töme­gesen fogtak fegyvert öregek, talok egyaránt. Közben Jel­lasics előrenyomult, és csakha­mar sor került a' születőben lévő hadsereg első tűzkereszt­ségére. 111 évvel ezelőtt, 1848. szep­tember 29-én a pakozd-sukorói dombon felzúgott a szabadsá­gért felkelő honvédsereg győ­zelmes hajrája. A fiatal honvédsereg Jella­sics négyszeres túlerőben lévő hadseregével ütközött meg elő­ször. A csata a honvédsereg fé­nyes győzelmével végződött. Egy forradalmi hadsereg szü­letésnapja lett ez a nap. Hitet adó példa a csatakiban, záloga a további győzelmeknek. A for­radalmat védelmező honvéd­sereg aratott e napon győzel­met a reakció függetlenséget veszélyeztető idegen zsoldosai­val szemben. A haza védelme és a forradalom, a haladás ügye akkor is, mint később és ma is, elválaszthatatlanul ösz- szefonódott. Ezért ünnepeljük ezt a napot a honvédő néphad­sereg napjaként. Ezért nyilvá­nította e napot a Miniszterta­nács a néphadsereg napjává, mint a nép és a hadsereg szét- téphetetlen egySégének ünne­pévé. AZ 1848-AS HONVÉDSE­REG a felkelt nép hadserege volt, amely a vezetésbe befu­rakodott árulók tevékenysége ellenére is addig vívta harcát, amíg az európai és a szövetke­zett reakció túlereje ki nem ütötte kezéből a fegyvert. Azért valljuk elődünknek, mert e hadsereg ihletői és élet- rehívói Kossuth, Petőfi, Tán­csics, Vasvári voltak. Vezetői: Bem. Klapka, Dembinszky, Guyon és a többiek a nép ügyének, a haladásnak szolgá­latában összeforrottak a forra­dalommal és függetlenségi har­cunkkal. Ezért tekintünk meg­becsüléssel és büszkeséggel a 48-as honvédseregre. Néhány évtizeddel később, amikor a proletárforradalom vihara zúgott végig Európán, a magyar Vörös ’Hadseregben a munkásosztály fogott fegyvert, a munkásosztály indult harc­ba az idegen burzsoá hatalmak imperialista támadásának visz- szaverésére. A 48-as honvédse­reg a polgári átalakulásért küz­dött, 1919 hősei a proletárha­talmat védték. Hősiességük, dicsőségük túl­szárnyalta áz egész addigi ma­gyar történelem minden ese­ményét. 1848-ban a világ na­gyobb részén befejeződött a polgári átalakulás. 1919-ben Szovjet-Oroszország mellett hazánk volt a világ második állama, amely az új társada­lom megvalósulásáért küzdött. Ez az oka annak, hogy az 1919-es mag3rar vöröskr.lenák küzdelmeinek jelentősége szá­munkra még a 48-as honvéde­kénél is nagyobb. A pákozdi győzelem napja a forradalomért és a független­ségért harcoló néphadsereg napjává lett. Ezért a mai ma­gyar néphadsereg katonáj'i, aki 1848 és 1919 forradalmár hon­védéinek utóda, büszkén em­lékezik meg az elődök hőst küzdelmeiről. De nemcsak em­lékezik az elődökre, hanem példaképének is tekinti őket. <956 ŐSZÉN a néptől elsza­kadt vezetők bűnei, a renegá­tok szégyenteljes árulása, kül­ső és belső ellenségeink táma­dása szörnyű tragédiába sodor­ták országunkat. Ellenforra­dalmi banditák támadtak rá népi hatalmunkra. Hazug jel­szavakkal proletárdiktatúránk, szocializmust építő hazánk el­len törtek. Az elvetemült el­lenforradalmárok kalózlobogó­ként használták fel a 48-as szabadságharc eszméit, a nép és a hadsereg egységének jel­szavát, s ezzel éket akartak verni a hadsereg és a nép közé. Ismeretes, hogy bár az áru­lók segítségével a hadsereg egy részét fokozatosan megbé­nították, céljukat nem tudták elérni. A néphadsereg számos alakulata küzdött az ellenfor­radalmárok ellen, és megvetés­sel fordult el azoktól, akik so­raiban árulókká váltak. Sohasem feledjük azokat a hősöket, akik életüket áldoz­ták a proletárdiktatúráért, mint Sziklai Sándor, Asztalos és Papp vezérőrnagyok és a többiek. Néphadseregünk az ellenforradalomból éppúgy tanult, mint egész népünk, és elmondhatjuk, hogy e harcban néphadseregünk megtisztult és megedződött. Hadseregünk ka­tonailag, politikailag egyaránt megszilárdult, s a többi fegy­veres testülettel együtt képes megvédeni a nép hatalmát a belső ellenséggel szemben, és szoros egységben a szocialista tábor hadseregeivel biztosítani tudja hazánk függetlenségét és békés alkotó munkáját. Néphadseregünkben jól ha­lad a kiképzés, messzemenő fi­gyelemmel gondoskodnak a ka­tonákról és tisztekről. Ifjúsá­gunk e hatalmas iskolájában elmélyítjük a fiatalokban a marxista—leninista világnéze­tet, gondolkodásukból kiűzzük az ellenséges nézeteket, erősít­jük bennük a hazaszeretetei, a proletár internacionalizmust, a munkaszeretetei, becsületes­séget, a társadalmi tulajdon megbecsülését, g szocializmus ügyéért érzett odaadást és-fe­lelősséget. Sokat teszünk azért, hogy a ránk bízott katonák műveltek, magabiztosak és fe­gyelmezettek legyenek, s olyan erényekkel térjenek vissza ott­honukba, amelyekkel jobban' megállják helyüket az életben. Néphadseregünkben eleve­nen él 1848 és 1919 dicső har­cainak és a nemzetközi mun­kásmozgalom sok magyar hő­sének forradalmi példamuta­tása. Ez erőt ad a néphatalom védelmében, a korszerű hadi­tudomány elsajátításában. Erő­síti hadseregünket a magyar dolgozó nép áldozatos támoga­tása, szeretete. az Újjászületett nép­hadsereg ünnepén fogad­juk, hogy híven teljesítjük fel­adatainkat, népünk, a szocia­lizmus hatalmas tábora, a világ minden békeszerető embere ja­vára. Hazánkat, a Magyar Nép- köztársaságot minden külső és belső ellenség ellen, ha kell, életünk feláldozásával is meg­védj ük. Kristóf Zoltán óra Jegyzetek egy tanácsülésről A sóihi tanácstagok közös munkájukról, az 4959. élső fél­évi községfej lesztési terv vég­rehajtásáról tanácskoztak a napokban. A napirend előtt Varga József v. b.-elnök be­számolt a legutóbbi tanácsülé­sen hozott határozatok sorsá­ról. Megállapította, hogy a ta­nácsülés felhívása — a tsz augusztus 3Ö-ig fejezze be a béhordást és a cséplést — si­kerrel járt. Igen szép ered­ményt mutat a tavalyi és az idei gabonatefmés átlagának összehasonlítása. A búza kivételével vala­mennyi kalászos nagyobb termést hozott, mint ta­valy. A község a tavalyi 28 vagon helyett 34 vagon gabonát termelt. Első napirendi pontként a községféjlesztés eredményeiről esett 3Zó. Varga József v. b.- elnök megállapította, hogy sok tervet nem valósítottak meg. A bekötő út építése is (felsőbb utasításra) elmaradt. A hidat sem javították meg. A beszá­moló megállapította azt is, hogy bár több ízben számotte­vő társadalmi munkát vé­geztek a község lakói, ez még mindig kevés, Fokoz­ni kell a közös munkát. Erre jó alkalom kínálkozik az orvosi rendelő építésekor, itt kb. 20 ezer forint értékű tár­sadalmi munkára lesz szükség. A tisztasági verseny eredmé­nyeiről és a község egészség- ügyi helyzetéről ár. Szél Ká­roly körorvos számolt be. El­mondotta, hogy az utcákat rendszeresen takarítják, azon­ban a járdák állapota nem ki­elégítő, s különösen a téli idő­ben veszélyesek. Fontos feladatként emlí­tette meg a kutak karban­tartását, ugyanis több kút vize szennyezett. A tanácselnök ezután ismer­tette a volt v. b.-titkár súlyos pénzügyi visszaéléseit. Közölte, hogy a volt tanácstitkár ügyét a bíróságnak adják át. A szabási Győzelem portáján az ősz megérkeztét jelzi min­den. A most elkészült 12 kh termés befogadására alkalmas dohánypajtában 7082 szál zsi­nór húzódik egymás mellett, telis-tele szép sárgásbarna, kel­lemes illatig dohánylevéllel. Kí­sérőim, Bergovecz Imre elnök és Kasza Márton agronómus — aki pár héttel ezelőtt még a járási tanács mezőgazdasági osztályát vezette, és saját kéré­sére jött a szövetkezetbe — magyarázni kezd. — 254 ezer forintba került ez a pajta — mondja Imre bá­csi. — Saját erőből hetvenkét- ezer forintot fordítottunk rá. Mivel házilag oldottuk meg az építkezést, 57 ezer forint ál­lami kedvezményt is kaptunk. Hogy milyen a termés? Erre az agronómus ad választ. — A pajtában 5873 zsinóron anyalevél, 1209 zsinóron pedig aljlevél szárad, összesen mint­egy 80—90 mázsa dohányra számítunk. A termés jó. Beszélgetésünk során meg­elevenedik a szövetkezet élete, az a szerteágazó, sokrétű mun­ka, melyet ilyenkor őszelőn vé­gezni kell a mezőgazdaságban: a földeken és a gazdasági épü­letek körül. Javában szórják már a mű­trágyát az őszi vetések alá. — Méghozzá nem is akárho­gyan — mondja hangsúllyal az elnök —, hanem szovjet mű­trágyaszóró géppel. Alapként 2 máz^a szuperfoszfátot szórunk ki a földekre. — Az idén kísérletképpen olasz búzát is vetünk tíz hol­don — veti közbe Kasza elv­társ. — Ez alá holdanként 3 mázsa műtrágya kerül. Szán­tanak az egész határban. Csak az a baj, hogy a kiszáradt föl­det nehezen járja az eke. Pe­dig 175 hold búza és 25 hold rozs alá kell jól előkészíteni a földet. Szántóterületük 30 szá­zalékába kenyérgabona kerül. — Eső, eső kellene— mond­ja az elnök —, akkor a szántás és a burgonyaszedés is sokkal könnyebb lenne. A száz hold burgonya szedé­se sokáig tart, ha a gép nem segíthet. A szorgos asszonyok most a kisvárdai rózsa mag­burgonya tábláin hajladoznak kora reggeltől késő estig. Ipar­kodni kell, rövidek már a nap­palok. A Segesdi Gépállomás nem tud elegendő gépet adni a tsz-nek. Az egyik tag Pestre utazott, hogy zetoros burgo­nyaforgató gépet vásároljon. Géppel október derekára vé­geznének a burgonya szedésé­vel. — Egybeesik a sok munka — mondja az agronómus —, hi­szen a betakarítással egyidejű­leg kell elvégezni az őszi szán­tás-vetést. A krumpli szedése után nyomban hozzáláthatunk a kukorica szedéséhez. 72 hold kukoricát kell letörni, ezzel is szeretnénk végezni idejében. Nagy gondot okoz majd a ku­korica tárolása. Szükségtároló­kat kell létesítenünk. Építőbri­gádunknak is van munkája ál­landóan, Most egy száz köbmé­teres silógödröt építenek. A Győzelem valamennyi tag­jának megvan a munkája min­dennapra. Soltra József azon­ban, aki az alakuláskor 8 hold földet vitt a közösbe, a tájára sem néz a tsz-nek. Eddig még egyetlenegy munkaegységet sem szerzett Lovát sem adta be a tsz-be. Fuvaroz, és abból éL Jó lenne véget vetni az ilyen munkafegyelem-lazítás­nak. Ezt várja a tsz vezetősége és tagsága is. Dorcsi Sándor Miért nem dolgozik? A megyei tanácson annak idején megalakult a közgaz­dasági bizottság. Mindjárt az első ülésen nagy lendülettel látott munkához. Ennél töb­bet azonban nem is mondha­tunk róla. ügy látszik, ez az ülés volt minden, amire ere­jéből futotta, mert azóta sem ült össze egyetlen egyszer sei noha megalakulása óta ese­ményekben, problémákban, lehetőségekben gazdag hóna» pókkal forgattuk tovább a naptárt. Vajon e bizottság létreho­zásával csupán azt akartuk volna elérni, hogy megnyug­tassuk magunkat mondván3 minden rendben van, csele­kedetekre nincs is szükség, és elég a bizottság puszta léte? Távolról sem! Azt akartuk, hogy a közgazdasági bizott­ság szakemberekből álló cso­portja megvitassa a termelés­sel, az egyéb közgazdasági gondokkal foglalkozó kérdé­seket, hogy azok jól kidolgoz­va, világosan kerüljenek a végrehajtó bizottság elé. Persze nem várhatunk ered­ményt a bizottságtól, ha ő maga nem tekinti fontosnak a feladatokat, ha nem harcol következetesen azokért a cé­lokért, amelyeknek megvaló­sítása végett létrehozatott. Szalmaláng-lelkesedéssel alig­ha juthatunk előbbre. A kedvezőtlen jelek ellené­re sem szeretnénk elmenni e haldokló bizottság temetésére. Az egyetlen életre keltő or­vosság az lenne, ha tagjai sürgősen számot vetnének magukkal, hogy a bizottság­nak csak akkor van létjogo­sultsága, ha dolgozik is. A célok szépek és lelkesítőek. A közvélemény együttérzésével és támogatásával találkoznak. Joggal várnak a bizottságtól eredményeket is. % A gamási második osztályos kisdiákok torna órán mérik osz- sze ügyességüket. Ki lesz az első a tél lábon ugrálásban?

Next

/
Thumbnails
Contents