Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Szerda, 1959. szeptember SS. Új lendülettel, megerősödve haladnak előre Yf ég alig két hete, hogy a 1 somogyszili pártalap- szervezet vezetőségválasztó taggyűlésén egységesen magas­ba lendültek a kezek, s a falu kommunistái tartalmas, az egész pártszervezet munkáját átfogó feladatait megszabó ha­tározati javaslatot fogadtak el, emeltek »törvényre«. Ez a rö­vid idő azonban elegendő volt ahhoz, hogy a pártvezetés jól olajozott gépezete új lendüle­tet véve, megújultan, felfris­sülve elinduljon célkitűzései megvalósításának útján. »Emeljük párttagságunk el­méleti színvonalát, segítsük elő politikai képzését, tájékozott­ságát« — mondta ki a határo­zati javaslat égjük pontja. S már az első vezetőségi ülés megtette a szükséges intézke­déseket. Ebben a pártoktatási évben minden párttagot és tag­jelöltet bevonnak a politikai oktatásiba. A vezetőségi tagok máris megkezdték a felvilágo­sító munkát, az egyéni beszél­getéseket. A vezetőség úgy ha­tározott, el kell érni, hogy min­den egyes párttag előfizetője, olvasója legyen a párt valame­lyik politikai napilapjának, a Népszabadságnak vagy a So­mogyi Néplapnak, hogy napról napra tájékozódhassanak a leg­frissebb kül- és belpolitikai eseményekről. A pártépítési és szervezeti feladatok mellett nagy gondot fordít az alapszervezet vezető­sége a termelőszövetkezet gaz­dasági problémáinak megoldá­sára is. »Szilárdítsuk meg a szövetkezeti munkafegyelmet, védelmezzük a közös vagyont, s lépjünk fel határozottan a megnyilvánuló lazaságok ellen, ne törekedjünk álnépszerűség­re, beszéljünk mindig egyene­sen és nyíltan.« Tömören ebben lehetne ki­fejezni és elvileg összefog­lalni szövetkezetük megszilár­dítására hozott határozatukat és törekvésüket. S hogy a so­mogyszili kommunisták elha­tározása nem marad papírra vetett malaszt, hogy kijelenté­seik, ígéreteik nem pusztába kiáltott szavak, arra máris fé­nyes bizonyítékokkal szolgál­tak. A szeptember 16-án megtar­tott, kibővített vezetőségi ülé­sen — amelyen részt vett Hu­szár József elvtárs, a tsz el­nöke is —, részletesen megvi­tatták a szövetkezet őszi mun­káira vonatkozó feladatokat, s megszabták a kommunisiták ez­zel kapcsolatos tennivalóit. El­határozták: a párttagokat úgy osztják el a munkaterületen, hogy minden brigádba jusson belőlük egy vagy kettő. /Vagy szükség van erre — 1 ’ mondta — Tóth József elvtárs, a pártszervezet titká­ra. — Mint ahogy ennek a ha­talmas, több mint hatezer hol­das szövetkezeti gazdaságnak a táblái most vannak kialakuló­ban, gazdáik, a szövetkezeti parasztok új gondolkodásmód­ja, közösség iránti érzése is most kovácsolódik ki. S ezt ne­künk, kommunistáknak kell se­gíteni, meggyorsítani úgy, hogy a párt szavát napról nap­ra hallatjuk. A taggyűlésen a brigádok­ban lévő kommunistáknak be kell számolniuk brigádjuk munkájáról, hangulatáról, problémáiról. Az elmúlt hetekben egyes szövetkezeti tagok Csáky szal­májaként kezelték a közös va­gyont, sőt, akadtak, akik előre megfontolt szándékkal herdál­ták azt, s eltulajdonítottak be­lőle. Ezt taggyűlésen és veze­tőségi ülésen a kommunisták 'megemlítették, és javasolták a szövetkezet vezetőségének, hogy vonják felelősségre a kárt okozókat. A felelősségre- vonás és a felvilágosító munka hatására a szövetkezet népes tagsága ma már elítéli azokat, akik a szövetkezet vagyonához mernek nyúlni. Amikor Huszár elvtársat megkérdeztem, hogy ő, mint tsz-elnök, gazdasági vezető, ho­gyan értékeli a pártszervezet segítségét, ezt válaszolta: »Nem is tudnának nélküle Slni. A pártszervezettel mindent meg­vitatunk. Mielőtt valami na­gyobb horderejű dologba kez­denénk, a kommunisták, majd a tagság elé visszük az ügyet. Én ebben látom azt, hogy aránylag rövid idő alatt ilyen szépen fejlődött, erősödött szö­vetkezetünk.« A Petőfi Tsz-ben nagyon ne­héz közgyűlést összehívni. Részben a helyiséghiány, rész­ben a széttagoltság miatt. (Nem csoda, hisz Somogyszil és Ga- dács egy szövetkezet, s e két község több mint 2600 lakost számlál.) Ehelyett brigádülése- ket tartanak, s küldötteket vá­lasztanak, akik a közgyűlésen képviselik őket. A párttagok nagy segítséget nyújtanak eb­ben. A brigádülések összehí­vása, megszervezése a brigád kommunistáinak pántfeladata, /fásom elején a pártveze- tést jól olajozott gépe­zethez hasonlítottam. Igen, va­lóban így van. Hisz a kilenc tagú vezetőségbe egy kivételé­vel újból a régiek kerültek be, akik többségükben régi, ki­próbált harcosok, ismerik munkájukat, s szeretik is azt. Közülük többen: Tóth, Szilá­gyi, őszi József, őszi Mihály elvtársak évtizedes nagyüzemi mezőgazdasági tapasztalatok­kal rendelkeznek. 1949-ben ala­pítói voltak — 4—500 holdon — a mai hatezer holdas szövet­kezetnek. Tehát a gépezet megvolt, nem kellett újat al­kotni, szerkeszteni, csak meg­olajozni. Ezt elvégezte a veze­tőségválasztó taggyűlés. Bizal­mat szavazott, és ez a marok­nyi »vezérkar« él is a bizalom­mal, dolgozik, irányítja So­mogyszil dolgozó parasztjainak életét Wirth Lajos A termelés a legfőbb gond jak Somogyvámosi tsz-tagok látogatása Budapesten (Tudósítónktól.) ____ A somogyvámosi termelőszö­vetkezet 58 tagú küldöttsége ellátogatott a tsz-t patronáló Budapesti Kénsavgyárba. A gyár dolgozói megmutatták üzemüket, s azt is, hogyan ké­szül a műtrágya. Ebéd után városnézésre indultak. Másnap a Mezőgazdasági Kiállítást te­kintették -meg. Varga Ferenc tsz-elnök sze* rin-t a látogatás nemcsak azért volt hasznos, mert erősítette a munkás-paraszt szövetséget, hanem azért is, mert a szövet­kezetbeliek munkaszervezési tapasztalatokkal is gazdagod­tak. SZOMBATON TARTOTTA vezetőségválasztó taggyűlését a Közép-Somogyi Állami Erdő- gazdaság pártszervezete. Eljöt­tek erre a tanácskozásra a gaz­daság kommunistái Kisbárapá- tibói, Szentbalázsról, Meszteg- nyőről, Lipótfáról és a többi erdészetből — az erdőgazdaság nagy kiterjedésű területének minden részéről. Az ellenforradalom előtt öt pártszervezetre aprózódott szét a 102 MDP-tag ereje, azóta ki­próbálták, megtudták, hogy eredményesebben lehet dolgoz­ni, ha a gazdaság valamennyi kommunistája egy alapszerve­zetben tömörül, s erdészeten­ként pártcsoportok működnek. Amikor három esztendő sike­reit vették számba, akkor en­nek a szervezeti elvnek a gya­korlati hasznosságát is bizo­nyították. A terjedelmesre méretezett vezetőségi beszámoló nemcsak (az MSZMP-szervezet eddigi • munkáját, hanem az egész er­dőgazdaság 1956-tól napjainkig I terjedő időszakának történel­mét is magában foglalja. Még­sem laposodott termelési ta­nácskozássá a taggyűlés,- mert a gazdaság életének minden mozzanatát a pártszervezet te­vékenységének tükrében mutat­ta meg. MIVEL KELLETT KEZDE­NI a gazdaság előtt álló felada­tok megoldását az ellenforra­dalom u-tán? A kommunisták csatasorba állításával, soraik rendezésével. 1956 decemberé­ben alakították meg az MSZMP alapszervezetét. Ettől az időponttól kezdve tehát megvolt az az erő, amely mindjobban izmosodva kezé­ben tudta tartani a tennivalók politikai irányítását Rendsze­res szervezeti élet, megannyi együttes tanácskozás, eszmei tisztázódás, az ellenforradalmi maradványok felszámolása — ez volt a sorrend. Amint mind­ezen az akadályon átvereked­ték magukat a kommunisták, az erdőgazdaság pártszerveze­tének hatósugara túlnőtt mű­ködési területén. A környező községek pártmunkájának se­gítése végett — a járási párt- bizottság kérésére — 12 tagját adta át a falvaknak. Mindnyá­jan megtették a magukét, a legnehezebb feladatot mégis Kocsis István oldotta meg: a múlt év őszén létrehozta a pártszervezetet Zselickislakon. Az idei tavaszon kilenc falu tsz-községgé fejlesztésében vet­tek részt az erdőgazdaság kom­munistái, majd pedig hatékony patronáló munkát végeztek Felsőmocsoládon. A POLITIKAI TENNIVA­LÓK nem önmagukért valók, hanem a termelés sikerét iga­zolják. A pártszervezet mun- kájá-nak első oldala a gazdasá­gi tervek teljesítésének segíté­se. Az 1956—57-es gazdasági év ráfizetéssel záródott. A követ­kező esztendőben nekigyürkőz- tek a kommunisták, nagyobb erőfeszítésre ösztönözték a pár- tonkívülieket, s több mint egy­millió forintos bevételi többlet fakadt munkájuk nyomán. A szeptember 30-án befejeződő gazdasági évre terven felül 6Ó0 ezer forint eredményjavulást vállaltak. Felajánlásukat a pártkongresszus tiszteletére tet­ték, s ennek teljesítését időről időre figyelemmel kísérte a pártvezetőség. A visszapillantásra azért van szükség, hogy erőt merítsünk belőle a jövő harcaihoz. Ezt vallja az erdőgazdaság párt- szervezete is. A taggyűlésen is­mertetett határozati javaslat — amelyet határozattá emel-t a párttagság — a legfőbb gondot a termelésre, a gazdálkodás jö­vedelmezőségének biztosítására fordítja. Követendő módszerként em­lítjük meg, hogy a két évre szó­ló gazdasági feladatok megsza­básában tevékenyen részt vet­tek a párton kívüli szakembe­rek is. A falkitermelés teljes gé­pesítése, a szállítási költségek csökkentése, a saját szükségle­teket fedezd facsemeték meg­termelése — ezek a főbb cél­kitűzések. A vitában felszólaló elvtár* sak is arról tettek tanúbizony-* Ságot, hogy szívügyüknek te­kintik a gazdasági tervek tel­jesítését. Zámbó Kálmán a nagybajom! erdészet képvise­letében arról szólt, hogy felké­szültek az új gazdasági év megnövekedett feladatainak megoldására. Mihályka Ernő, a kaposvári erdészet vezetője elmondotta, hogy dolgozóik a jövőben is hiánytalanul végre­hajtják a terveket. Szikszói László, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára a beszá­molót és felszólalásokat meg­hallgatva ezt mondhatta: — Bízunk abban, hogy az elvtár­sak. járásunk legnagyobb párt- szervezetének tagjai az új párt- vezetőség irányításával is min-> den igyekezetükkel dolgoznak a termelés sikeréért. TIZENEGY TAGÚ VEZE­TŐSÉGEI’ választott a 96 tagot számláló pártszervezet. A vezetőség ismét Geleta Ferenc erdővédelmi szolgálatvezetőre bízta a titkári tisztséget, he­lyettesének pedig Vajda Sán­dor erdőmérnököt választotta meg. Részletes terv, pentosan meghatározott feladatok isme­retében kezdi meg munkáját a pártvezetőség. Ehhez számít­suk hozzá, hogy ez a válasz­tott testület ismeri az erdőgaz­daság sokrétű munkájának egészét. Mimdez ígéret arra, hogy a gazdaság kommunistái és párton kívüli dolgozói az ed­digieknél még jobb termelési eredményeket érnek el a jövő­ben* Kutas József LEV OVALOV Madarász Erzsiké, a szorgalmas kis »háziasszony« magára vál­lalta a baromfietetést. Ülést tartott a Siófoki Járási KISZ VB. Nagyon szerettem volna még egy kis ideig együtt maradni Ceplisszel, hiszen ő volt itt sza­momra a legkedvesebb. Ez a kívánságom azonban nem teljesülhetett. — Nem lehet — mondta Zse­léznem. — Ceplis elvtárs azóta már messze jár. őt csak azért hívták ide, hogy eloszlassa az ön kételyeit. Lassanlcént megszoktam a sötétséget. Nem, nem volt ez olyan ki­halt, néma éjszaka, mint ami­lyennek először rémlett elöl­tem. Sűrű fenyöerdöbe vezetett az utunk. A magas erdei fenyő­ket csak itt-ott váltotta fel egy- egy lucfenyő. Tövükben boró­ka dús bokrai zöldéinek. Lá­bunk alatt megreccsentek a letört gallyak. A tisztásokon a fák koronái mögül előfénylet- tek a csillagok. A sötét fenyők mögül időn­ként előlépett egy-egy árnyék, és utunkat állta. Kísérőnk né­hány szót szólt hozzájuk, mire ú-'ól eltűntek a homályban. Kísérőnk szinte csodálatos biztonsággal tájékozódott a sö­tétben. Mi ketten — különösen én — csak nehezen tartottunk vele lépést. Végre ritkulni kezdett az er­dő, és hamarosan kiértünk a szélére. Na.gy tisztás homá­lyos körvonalai bontakoztak ki előttünk, de az is lehet, hogy rét volt. A messzeségben újra erdő és ismeretlen rendelteté­sű épületek sötétUttek. 36 Hirtelen Ismerős, egyenletes motorzaj ütötte meg fülemet ... És csaknem ugyanabban a pillanatban tábortüzek lob­bantak fel a Osztáson — egy, kettő, három..-. — Mi ez? — csodálkoztam. — Az összeköttetés — vilá­gosított fel Zseleznov. — Kap­csolat a Nagy Földdel. Valóban, az előttünk kivilá­gosodó tisztáson repülőgép szállt le. A lehető legszokvá­nyosabb és legszerényebb »17— 2« ■típusú iskclagép, a mi ked­ves, felejthetetlen »17(ócskánk«, amelyre örökké emlékezni fog minden szovjet pilóta, bármi- lye nagyot fejlődjék a szovjet repülés! Minden olyan ismerős és megszokott Volt, és annak el­lenére, hogy meglehetősen ta­pasztalt tiszt voltam, nem győztem eleget csodálkozni. Az arcvonal meglehetősen messze húzódott, a motorzajt nem lehetett elnémítani, a ref­lektorok fénye minduntalan végigpásztázta az eget, légelhá- rító ágyuk őrködtek minden­felé ... És ez a pilóta mégis át­jött, mégis ideért! Zseleznovhóz fordultam. — Hogyan lehetséges ez? Zseleznov elmagyarázta a pilóta taktikáját. A repülőgépet közvetlenül az erdők és mézők fölött ve­zette, csaknem egészen a föld közelében: a németek persze jóval feljebb keresték, hiszen fel sem tételezték, hogy a lát­hatatlan repülőgép csaknem a fejük felett száll, mindössze hatvan—hetven méterre a föld fölött. Csak szovjet pilóta képes ilyen vakmerőségre. Nem lehetett csodálat nél­kül tekinteni erre a vakmerő emberre. Pedig korántsem volt kivétel! A harc egy pillanatig sem szünetelt. Még a hátországban is, a legkegyetlenebb német megszállás alatt szenvedő terü­leteken is folyt a küzdelem a hitleristák ellen, és önfeláldo­zó, bátor emberek ezrei, tízez­rei vettek benne részt. És eb­ben a harcban most nekem is el kellett foglalnom a helye­met. — Mindamellett jó lesz in­nen minél gyorsabban, tovább- állni — jegyezte meg Zselez­nov megfontoltan. — Siessünk! Odahívta kísérőnket. — Innen már visszatalálunk magunk is — mondta. — Ké­rem, adja át üdvözletemet Ceplis elvtársnak. Kísérőnk engedelmesen le­maradt mellőlünk. Hamarosan kiértünk az út­ra, s az út szélén haladtunk tovább. Körülbelül egy kilomé­ternyi gyaloglás után egy au­tót pillantottam meg. Az én kocsim volt, azaz Blake autóm. A sötétben is nyomban felis­mertem. Zseleznov ült a kormány mellé. — Gyorsan, gyorsan! — sür­getett. Beültem mellé és elindul­tunk. Egy tanya hatalmas, sötét szilfái alá álltunk be, ott vár­tuk meg a hajnalt. Akkor újra útrak indultunk. A várrtr. hatá­rában SS-őrszemmel találkoz­tunk. Felmutattam irataimat, Zseleznovtól pedig az mondot­tam, hogy a sofő öm. Nem keltettünk gyanút, nyomban tovább engedett, mi pedig] mintha mi sem történt volna,■ reggel tiz óraikor visszaérkez-J tünk Rigába. , 8. A „Faust“-ot ! keresem Az a néhány óra, amelyet, Rigába, visszatérőben Zselez-' novval töltöttem, jobban ösz-| szekovácsőlt bennünket, mint-' ha kerek egy esztendőt töltőt-, tünk volna együtt. Elmeséltünk magunkról min-' dent egymásnak, megosztottuk, örömünket, bánatunkat, amely-' nek során kiderült, hogy Zse-, leznov egyik legnagyobb ke-' serűségét az én túlzott el&vi-\ gyázatosságom okozta. > Sokáig beszélgettünk anya-' nyelvünkön, mígnem Zselez-, nov egyszer csak észbekapott.' — Jó lenne már áttérni an-' goira, nehogy elszóljuk ma-', gunkat. i Angolul folytattuk tehát a beszélgetést. Meglehetősen jól beszéltem ezt a nyelvet, ő azonban elmondhatta magáról, hogy tökéletes angol. S amikor egy kérdésre se­hogy sem találtam megfelelő feleletet, és újra oroszra tér­tem át, Zseleznov elnevette magát. •— Az ígéret szép szó, ha meg­tartják, úgy jó! Tegnapelőtt ön forgatott meg alaposan, mond­ván, hogy -nem ért- oroszul, ma viszont én nem értek ezen a nyelven. Amikor beértünk a városba, eszembe jutott, hogy Zselez­nov első látogatásakor azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy vegyem fel sofőrnek. — Itt marad Rigában? — kérdeztem. — Folytatjuk — A Siófoki Járási KISZ Vég­rehajtó Bizottság legutóbbi ülésén három napirendi pont­tal foglalkozott; Elsőnek határozatot hoztak az »Ifjúság a szocializmusért" próbák előkészítését és meg­tartását végző operatív bizott­ság megalakításáról. A bizott­ság elnökének feladataival Kovács Jánost, a járási könyv­tár vezetőjét bízták meg. A próbákon mintegy 1500 fiatal részvételére számítanak a já­rásban. sikeres elvégzőinek felszabadulásunk évfordulója előestéjén adják át az elnyert jelvényeket. Második napirendi pontként a bizottság egyéves munkater­vét tárgyalták. Célul tűzték maguk elé a járás alapszerve­zeteinek megerősítését. A lét­szám növelése mellett nagy gondot fordítanak a szerveze­tek munkájának tartalmi erő­sítésére is. E célból indítják meg a régi József Attila olva­sási mozgalom mintájára a kongresszusi olvasóköröket. A járásban kb. 30 olvasókör in­dul. 9 foglalkozásból álló mű­ködésük alatt egy-egy kom­munista visszaemlékezését ol­vassák fel, majd elvitatkoznak, megbeszélik a hallottakat, és megtanulnak; egy-egy mozgal mi dalW 26 községben indul KISZ- oktatás; 11 alapszerv »A világ térképe előtt«, 15 pedig a po­litikai kör formát választotta; Az oktatás e két típusán kb. 450 kiszes vesz részt. A járási KISZ-bizottság a termelés javítását is igyekszik elősegíteni. Szorgalmazzák majd a szakma ifjú mestere címért folyó mozgalmat a fia­talok között; 6 ifjúsági brigád közül 3-at szeretnének elindí­tani a Szocialista Munka Ifjú Brigádja címért. A falusi KISZ-szervezetek kulturális munkájának megja­vítását szolgálja bizonnyal az is, hogy a nyáron több színda­rabszöveget vásároltak. E könyvecskéket a járási könj^v- tár gondozza és kölcsönzi az igénylőknek. Spartakiád-versenyek, évfor­dulók, ünnepségek rendezése szerepel még a munkatervben: A harmadik napirendi pont­ként a bizottság és az alap­szervezetek költségvetéséről döntöttek. Ez új a KISZ tör­ténetében, mert ez ideig a fa­lusi ifjúsági szervezetek nem rendelkeztek a KISZ-központ által jóváhagyott és tőlük ka­pott anyagi alappal. A járási v. b. két községnek — Siójut, Kőröshegy szavazott meg 5000 forintot helyiségük fél« újítására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents