Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-22 / 222. szám
WTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA _______ Aj ^ ■4Pß j XVI. évfolyam, 222. szám. ARA 50 FILLÉR ívcQQj iy«i7. szept€mD€r Mai számunk tartalmából: Hruscsov válaszai a New Yorlc-i gazdasági klubban elhangzott kérdésekre (2. oldalon) A vasárnap sportja (4. oldalon) Gyorslista az V. és VI. Békekölcsön- kötvények sorsolásáról (6. oldalon) Becsületesen meg; kell állapodni a leszerelésben Kivonat N. Sz. Hruscsovnak a Los Angeles-i városházán rendezett vacsorán elmondott beszédéből Tisztelt Polgármester űrt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg hogy köszönetét mondjak a vendégszeretetéit és az enne a találkozóm szóló meghívásért. Öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los Angeles üzleti köreinek és értelmiségének képviselőivel — mondotta bevezetőben Hruscsov —, majd többek között hangsúlyozta: Ezen a találkozón szeretnék röviden szólná amerikai látogatásunk céljairól. Hálával fogadtuk az Egyesült Államok elnökének meghívását, aki javasolta, hogy nézzük meg az önök országát, ismerkedjünk meg az önök népének életévéi, beszéljünk mag az elnökkel több olyan kérdést, amely mindkét országot érdekli. Van egy kérdés, amely egyformán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára is — ez pádig a béke kérdése. Mindenki tudja, hogy a nemzetek és államok jóléte és virágzása attól függ, milyen irányban halad a nemzetközi fejlődés az elkövetkező években — a béke megszilárdítása irányában, vagy a növekvő háborús veszély irányában. Mi akadályozza most, hogy áz államok együttes erőfeszítésekkel munkálkodhassanak a nemzetközi feszültség enyhítésén?. Mindenekelőtt az államok, egyebek között a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára ránehezedő hideg- háborús légkör; Az még megérthető, ha tényleges ellentétek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik feszültté a viszonyt államok között De a hidegháború egyik sajátossága az, hogy résztvevői olyan országok, amelyeknek közvetlenül semmiféle ellentétük nincs. Elmondották nekem, hogy Los Angelesben megfigyelhető egy légköri jelenség: amikor rossz időben a ködbe belevegyül a füst és a korom, s ennek következtében az emberek nehezen lélegzenek. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség sok tekintetben emlékeztet a hidegháborúra. A hidegháborút azért is nevezik hidegnek, mert egyelőre és szerencsére még nem vetett lángot, de gyűjtögeti a tüzelőanyagot amely egy váratlan szikrától is lángra lobbanhat. A hidegháború több mint elégséges kormot ad ahhoz, hogy az államok közötti együttműködést besötétítse. Közös erőfeszítésekkel véget kell vetni a hidegháborúnak, meg kell szabadulni a hidegháborúból eredő előítéletektől, ellenséges érzülettől és kölcsönös- bizalmatlanságtól. És minél hamarabb leszámolunk a hidegháborúval, annál jobb lesz népeinknek, az egész emberiségnek. Szeretném hinni, hogy Eisenhower elnök és az én cserelátogatásom elő fogja mozdítani a hidegháború végleges múltba tűnését, és olyan melegebb éghajlat beköszöntőt az államok, közötti viszonyban, amely hasonlít Kalifornia éghajlatához, vagy a Krlm-fél- sziget déli partjának nem kevésbé jótékony éghajlatához, ahol nemrég nyaraltam. A hidegháború éveiben, mint Ismeretes, sok megoldásra váró nemzetközi probléma halmo- aódoít fel. A legfontosabb és halaszthatatlan probléma a leszerelés problémája. Amikor a fegyverkezési hajsza káros következményeit latolgatja az ember, elsősorban nem az emberi munka, tudás és leleményesség értelmetlen fecgérelésére, nem a gazdasági élet káros megterhelésére gondod, hanem éppen a háborús robbanás veszélyére, amely szükségképpen együtt jár a fegyverkezési hajszával. Ma már mindenki felismeri, milyen komoly veszélyeket rejt magában a fegyverkezési hajsza. Nem titok, hogy ma már annyi korszerű romboló eszköz halmozódott fel, amennyi borzalmas rombolásokat és beláthatatlan áldozatokat okozhat. Nemrég még a nagy távolságoké az óceánok természetes akadályt jelentettek a háborús konfliktusok kiterjedésére, egyik kontinensről a másikra való átterjedése ellen. Mind az első, mind a második világháború főként Európát, Ázsiát és Afrika néhány vidékét pusztította. Ma más a helyzet A földkerekség legtávolabbi pontjai között a távolság most néhány tíz perccel mérhető, és a legszömyűbb pusztító eszközök —* a nukleáris fegyverek — eljuttathatók a világ bármely részébe. Mi a Szovjetunióban gyakorta feltesszük a kérdést: mi az oka annak, hogy bár mi megegyezésre törekszünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés kérdésében, arra kényszerítenek bennünket, hogy részt vegyünk a fegyverkezési versenyben? Talán az a céljuk, hogy a fegyverkezési verseny során katonai fölénybe jussanak a Szovjetunióval szemben. De bármit mondjanak is, a feoyverkezési hajsza, mint a tapasztalatok mutatják, olyan bot, amelynek két vége van. A fegyverkezési hajsza nem válik javára sem a szovjet, sem az amerikai népnek, és bármely oldalról nézzük is, mind értelmetlenebbé és veszélyesebbé válik, A fegyverkezés görbéje olyan magasra kúszott fel, hogy ma komolyabban, mint valaha és becsületesen meg kell állapodni a leszerelésben. Az itt jelenlévők bizonyára már tudják, hogy az ENSZ közgyűlésnek ülésén a szovjet kormány alapvető leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Ahhoz, hogy a maguk teljességében értékelhessük új javaslatainkat/ azt is figyelembe kell venni,/hogy ezek a javaslatok megszüntetik az egyik legfőbb nehézséget, amely minden korábbi leszerelési tárgyaláson jelentkezett — mégpedig az ellehőrzés kérdésében —, mivel .teljes leszerelés esetén az államoknak nem lesz semmi rejtenivalójuk egymás elől, s az ellenőrzés ennek megfelelően teljes és átfogó lehet. Ez pontosan ellenőrzés és nem felderítés lesz, mivel ha nincsenek hadseregek, a felderítés elveszti jelentőségét. Az említett javaslattal gyökeresen, egyszer s mindenkorra meg akarjuk oldani a leszerelés problémáját: olyan feltételek közé akarjuk juttatni az államokat, amelyek között nem rendelkeznek többé hadviselés anyagi eszközeivel. Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok háborúzni kezdenének egymás ellen repülőgépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, péfldául vasvillával és konyhakéssel. Mi változatlanul bízunk az emberek jó szárútékában, abban, hogy nem egymás leöldösésére, hanem békés életre és barátságra születtek. Önök tudják, hogy a keresztény vallás legfőbb parancsolata: »Ne ölj!« Mi természetesen tudjuk, hogy a leszerelés gondolatának sok ellensége van, hogy új javaslataink nem mindenkinek tetszenek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok, amelyek maximumát jelentik annak, amire egy nagyhatalom, különösen a jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban, Szeretném remélni ezenkívül, hogy Eisenhower edinök és az én beszélgetéseim révén a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya jobban megérthetik egymás álláspontját a leszerelés kérdésében, majd együttes erőfeszítéssel munkálkodhatunk korunk' e rendkívül szövevényes, de létfontosságú problémájának megoldásán. Ha ugyanis országaink közös .nevezőre jutnak, közös véleményt alakítanak ki a leszerelés kérdéseiben, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl vagyunk; A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. S minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együttműködésre és barátságra bírják a két országot. Szeretnék emlékeztetni ezzel kapcsolatban Eisenhower elnöknek 1955-ben Genfban elmondott szavaira: »Az amerikai nép szeretne a szovjet nép barátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellenségeskedés. A történelem során népeink mindig békében éltek egymással.« A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok közös vonás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az amerikai nép értékeli és szereti a békét. Több más vonást is észrevettem, amelyek közel hozzák egymáshoz népeinket — így a szorgalom, az újra való törekvés, a tudásszomj, a technikai fejlesztés vágya, és végül olyan emberi jótulajdon- sógok, mint a nyíltság, a humorérzék, a jóindulat és a hazaszeretet. Bennünket természetesen megörvendeztet, hogy az utóbbi időben friss levegő tört be a szovjet—amerikai mszonyba. Szovjet és amerikai államférfiak kölcsönös látogatásai és találkozói, a kulturális, a tudományos és tecnikai kapcsolatok, a mezőgazdasági, a közegészségügyi csere felélénkülése, kiállítások szervezése, idegenforgalom fejlődése — mindezek új csírák a szovjet— amerikaj viszonyban. Los Angeles az amerikai filmgyártás központja. A művészetek közül a filmnek van hatása a legnagyobb tömegekre, óriási befolyása van a társadalom életére. Helyes irányítással fontos eszköze lehet a népek közötti barátság és béke megszilárdításának, a humánus eszmék és a nemes érzések terjesztésének. Ha viszont helytelen irányban halad, a gyűlölködés szításénak eszköze lehet, komodyan megkárosíthatja a’ béke, a barátság és a haladás ügyét. A filmművészet dolgozóitól függ, milyen célokat szolgál i majd ez a hatalmas művészet, j Országunkban nagy jelentősé- [ get tulajdonítunk olyan j filmek megalkotásának, amelyek a népek barátsága, a humanizmus, a béke és a haladás magasrendű eszményeinek szellemében nevelik az embereket. Los Angeles városa kelet felé tekint. A Csendes-óceán vize mossa Los Angeles partjait és Vlagyivosztok szovjet város partjait is. Amikor most itt együtt vagyunk az önök városának képviselőivel, szeretném ismét hangsúlyozná, hogy a Szovjetunió kész sokoldalú kapcsolatokat kifejleszteni és baráti együttműködést kiépíteni az Egyesült Államokkal. Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyekre nem lehet nem válaszolni. (Derültség, taps.) Polgármester úr, önhöz fordulok, a vendéglátóhoz. Beszédében ön azt mondotta, hogy mi el akarjuk önöket temetni, ön jól megvendégel engem és elvtársaimat, ezért hálásak vagyunk önöknek, de az igazságot mégis megmondom. Rendben van? (Taps.) Szeretném megkérdezni: miért tér vissza ön arra, amit Amerikába érkezésem után mindjárt az első beszédeimben megmagyaráztam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is olvasnak újságot. (Nevetés a teremben, taps.) Nálunk mindenesetre olvasnak újságot a városi tanácselnökök. Ha nem olvasnak, előfordulhat, hogy a legközelebbi alkalommal nem választják meg őket. (Nevetés, taps.) Hölgyeim és uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a hidegháború és a fegyverkezési hajsza lovacskáján. Ha nem szándékoznak le- szállni erről a lovacskáról, és nyeregben maradnak — vajon hová viszi őket az a ló? Ha az ilyen emberek fegyverkezési hajszát és háborút akarnak, akkor üljenek csak ezen a lovon. Akkor mindenki számára világos lesz, hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha önök nem hajlandók a leszerelésre, és folytatni óhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, számunkra nem marad más kivezető út, mint hogy folytatjuk a rakétagyártást, amely nálunk futószalagon történik. Uraim! Gondolják meg komolyan, hova vezethet ez. Önök tudják, hogy jó szándékkal jöttem ide, viszont önök közül egyesek szemlátomást tréfával akarják elütni a komoly dolgot. Ismétlem, igen komoly dolgokról van szó — a békéről és a háborúról, az emberek életéről és haláláról. Baráti jobbot nyújtunk önöknek. Ha nem fogadják el, mondják meg nyíltan. (Egy hang a teremből: elfogadjuk!) Hruscsov: Akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyeket tárgyalunk. A szavakkal nem lehet játszani. Túlságosan felelős poszton vagyunk, s a szójátékból igen siralmas következmények hárulhatnak népeinkre. Hölgyeim és uraim! Minthogy az önök polgármestere nyilván nem olvasta azt, amit Washingtonban mondottam, szeretném még egyszer megmagyarázni ott elhangzott szavaimat. Már mondottam, hogy az »eltemetjük a kapitalizmust« szavakat nem betű szerint kell érteni, ahogy az egyszerű sírásók értik, akik lapáttal a kezükben járnak, sírokat ásnak és elhantolják a halottakat. Én az emberi társadalom fejlődésének kilátásaira gondoltam. A kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus. A mi tanításunk szerint így lesz, az önöké szerint nem. Hogy mi igaz és mi nem, azt majd eldönti a történelem. Hölgyeim és uraim! Az önök elnöke nem azért hívott meg engem, hogy teát iszogassak, vagy felhörpintsek egy pohár konyakot. Vannak társaim, akikkel ha akarnám, otthon is megtehetném ezt, nem kellene ezért több ezer kilométerre repülni. Az elnök is megtehetné ezt otthon, nélkülem. Számomra természetesen világos, hogy az Egyesült Államok elnöke nem fogadja el a kommunistáknak az emberi társadalom fejlődéséről vallott nézetét, úgy gondolom, hogy az elnök sem számít arra, hogy a kapitalizmus hívévé tehet engem. Miért hívott meg engem Eisenhower elnök az Egyesült Államokba? Nyilván a bölcsesség sugallta, hogy ezt megtegye, avégett, hogy érintkezést találjon a Szovjetunióval, és megegyezzék vele a békés életben. Tudjuk, hogy önök nem tisztelik a kommunistákat. De mi szomszédok vagyunk. A Csendes-óceán elválaszt bennünket, de ugyanakkor össze is köti országainkat. A kérdés most így áll: béke lesz-e országaink között vagy háború. Nyíltan meg akarom mondani önöknek, nagyon nyugtalanít engem az a makacsság, amellyel az önök egyes politikusai — a hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok — tudatosan eltorzítják az általam kifejtett gondolatokat. Válasszanak, együtt haladjunk-e a béke felé, vagy folytassuk a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát. Nem azért jöttem, hogy könyörögjek önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek, mint önök. Már sokszor beszéltem az Egyesült Államokban, és még egyszer sem használtam a »fegyver«, még kevésbé a »rakéta« szót. És ha ma ezt mégis kimondtam, értsék meg, nem volt más kivezető út számomra. Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide, és könyöradományként békét kérünk önöktől. Ne essenek tévedésbe. A békére minden népnek szüksége van. Ha a fegyverkezés hasznot hoz - az önök monopóliumainak, ha azt javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem a fegyvergyártásban versenyezzünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gondolják meg, hova vezethet ez, és válasszanak! A kérdés most így áll: vagy a feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk Eisenhower elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük el a kívánt eredményeket. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államokban tett látogatása első országaink történetében. És ennek ellenére eddig is éltünk. Ha önök nem fogadják el a békéért, az orr-againk baráti kapcsolatainak megszilárdító-' sáért vívott harcunk gondolatát, akkor talán haza kell utaznunk, hadd tudja meg mindenki, ki akar valóban békét és barátságot, és ki akadályozza ezt. önök azt mondhatják, hogy továbbra is úgy élnek, ahogy eddig éltek. De mindenki előtt 'Világos, hogy jobb békében és barátságban élni, mint egymásnak szegezett rakéták mellett, jobb tiszta légkörben élni, amikor nyugodtan alszik az ember, és tudja, hogy béke van ma, béke lesz holnap, hogy a béke tartós és állandó lesz. Olykor, ilyesféle megjegyzések hallgatásakor az a gondolatom támad: nem arra gondolt-e valaki az Egyesült Államokban, hogy meghívja Hruscsovot, és itt »megleckézteti«, megmutatja neki aa Egyesült Államok erejét és hatalmát, hogy egy kissé térdet hajtson. Ha egyes urak így gondolkodnak, mélységesen tévednek. Nincs olyan messze hazarepülnünk innen. Ha ide az út tizenkét órát tartott, innen talán tíz óra alatt hazaérünk. Hogy gondolja, Tupoljev elvtárs? A. A. Tupoljev: — Igen, Nyi- kita Szergejevics, annyi idő alatt hazaérünk. N. Sz. Hruscsov: Bemutatom önöknek — ez Tupoljev akadémikusnak, az ismert repülőgéptervezőnknek a fia. Úgy gondolom, ésszerűbbek leszünk és közös nevezőre jutunk. Valamennyiünknek békére kell törekednünk. Most válaszolok Lodge úrnak a könyvcserét illető javaslatára. Ma, amikor repülőgépen jöttünk és eszmecserét folytattunk, ő megemlítette azt a gondolatot, hogy küldjük meg egymásnak az államaink történetével foglalkozó könyveket. Erre vonatkozólag a következőt mondhatom: beszéljünk nyíltan. Önök a kapitalista világ képviselői, mi a szocialista világot képviseljük. Ezért nem. mindenféle könyvünk felel meg önöknek, mint ahogy az önök nem minden könyve felel meg nekünk. A dolog lényege az, hogy minden cserének nem rontania, hanem javítania kell viszonyunkat. Amikor egy ügyféllel állunk szemben, helyes elvhez kell tartani magunkat. Ha önök ma rossz árut szállítanak ügyfelüknek, az többé nem vásárolja meg árujukat. Mi a következő szabályt tartjuk szem előtt: tegyenek ajánlatot »áruikra« vonatkozóan, és mi kiválasztjuk, amit megvásárolunk. Mi is megtesszük ajánlatunkat, s ami tetszik önöknek, vásárolják meg, ami nem tetszik, hagyják ott! Lodge úr javaslatával egyébként egyetértek, csak gondoljanak arra, hogy ha megírják történelmüket, és ebben a történelemben a sorok között saját ideológiájukat propagálják, az oroszok, az ukránok, a beloruszok, az üzbégek jól eligazodnak az ilyesmiben, hiszen a Szovjetunió minden népe művelt lett, és nem fogják olvasni az ilyen amerikai könyveket. A mi népünk csak azt vásárolja meg, ami megfelel neki, mi pedig azt adjuk el, ami megfelel önöknek. Jó ügyfelek akarunk lenni a kulturális áru- cserében is. Ez nem ellenvetés Lodge úrnak. Ismétlem, egyetértek javaslatával, csak kifejtettem, milyen alapon jöhet létre közöttünk megegyezés, nehogy aztán azt mondják, hogy Hruscsov hallotta, beleegyezett, később pedig nem fogadja el az árunkat. Ha az áru jó lesz, elfogadjuk. Ha nem lesz jó, nem fogadjuk el. Megköszönöm _ a figyelmet, sok sikert és boldogságot kívánok önöknek. (MTI)
