Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

Szombat. 1959. szeptember W.

1

SOMOGYI NÉPLAP

N. SZ. Hruscsov válaszai amerikai újságírók a washingtoni országos sajtóklubban megtartott

kérdéseire

sajtóértekezleten

Washington (TASZSZ). Miután N. Sz. Hruscsov befejezte nyilatkozatát. Lawrence, az országos sajtóklub elnöke javasolta, hogy az újságírók tegye- i nek tel kérdéseket.

Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette:. »Szeretném megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték meg, mikor agyaitok ki, milyen célból, mit akartak elérni vele. Nyilvánvalóan sarokba akarnak szorítani, és már előre mosolyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak, s már előre névetnek azon, hogy ugye, milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják. A provokációra nem térek ki, és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos méltó képviselője ellen irányuló barátságtalan kitételekre. Csak annyit mondok, hogy a hazugság, bármilyen lábakon jár is, sohasem éri utói az igazságot«. (Taps.)

KÉRDÉS: Csupán véletlen volt-c az, hogy az ön érkezése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakéfát? A felségjelvény fellövése a Holdra vajon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti uralomra?

N. SZ. HRUSCSOV: Az Egyesült Államokban tett látogatásom és a szovjet holdra- kéia felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kellemes egybeesés. (Derültség a teremben.) Ha önök közül valaki kételkedik ebben, az önök tudósaihoz utasítara m — magyarázzák meg ők, mi a dolog lényege.

Mondják meg a tudósoknak,

hogy erre és erre a napra időzítsék egy holdrakéta felbocsátását, majd meglátják, mi lesz belőle. (Derültség, taps.)

Uraim, most szeretnék válaszolni a feltett kérdés másik részére, hogy a felségjelvény eljuttatása a Holdra ok-e bizonyos szovjet tulajdonjogi igények bejelentésére a Holdon. Kérem, értsenek meg — senkit nem akarok megsérteni: különböző kontinensekről való, különböző lelkialkatú emberek vagyunk.

Akik így teszik fel a kérdést, azok a tőkés lelkialkat fogalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, egy új világnézet és új fogalmak embere vagyok. Nálunk az »enyém« fogalom elhal, és bevonul egy új fogalom, a »miénk«. Ezért a rakéta felbocsátását és a felségjelvény eljuttatását a Holdba — a mi vívmányunknak tekintjük. És ebben a »mi« szóban a világ országait értjük, vagyis úgy értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mindazok eredménye, akik a Földön élnek. (Taps.)

KÉRDÉS: Milyenek az

Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelme fokozásának lehetőségei, különösen a közszükségleti cikkek területén: mire van önöknek leginkább szükségük, és mit adhatnánk el mi?

N. SZ. HRUSCSOV: Nekünk elsősorban arra van szükségünk, hogy felszámolják a megkülönböztetéseket a kereskedelemben. Ez a legfontosabb. Mindazt, amit önök tesznek, mi szintén meg tudjuk tenni, egyes dolgokat azonban mi előbb megcsináltunk, mint önök. (Nevetés a teremben.) Bizonyos árucikkekből önök ma többet termelnek, mint mi. Ez azonban történelmileg kialakult körülményekkel magyarázható. Az önök országa jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, ennélfogva gazdaságukat önök magasabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági életünk fejlesztésében most nagy változások történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk

önöktől, van köztünk bizonyos távolság. Mi azonban már közeledünk egymáshoz (a teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogyan csökken a távolság az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között), s úgy gondolom, nincs messze az a nap, amikor ebben a mozgásban felcseréljük helyünket, gazdaságunk fejlesztésében utolérjük önöket, s nincs mesz- sze az idő, amikor mi állunk az élre.

Meg kell mondanom, az Egyesült Államokba nem hosz- szúra nyújtott kézzel jöttem, hogy belenyúljak páncélszekrényükbe. Ez az önöké, mi pedig megelégszünk a mienkkel. (Nevetés.) Nem fogom tartani a kalapomat, hogy mindenki azt dobja bele, amit jónak lát. (Vidám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, népünkre, államunkra, eredményeinkre. Mi jó kereskedő felei akarunk lenni önöknek éppúgy, mint minden más országnak. Ami az országaink közötti kereskedelem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van, önök pedig azt adják el, aminek eladását lehetségesnek tartják.

Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi minisztériumból,, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (Derültség a teremben.)

Ha az önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek önökkel ebben a kérdésben, ök részletesen megmondják, mit akarunk önöktől vásárolni, és mit adhatunk el önöknek.

KÉRDÉS: ön beszédében

azt mondotta, hogy nem kell

beavatkozni más országok

beliigyeibe. Hogyan egyeztethető össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozással?

N. SZ. HRUSCSOV: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni. (Derültség.) Ha önök ilyen irányba akarják beszélgetésünket terelni, akkor odavethe tek jó néhány döglött macskát. Ezek frissebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események kérdése.

Ami pedig Magyarországot illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedéssel és örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor vendégként tartózkodtam Magyar- országon, és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a magyarországi események után volt ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna nagyobb mértékben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetunió iránt. Magyarországgal az összes kérdéseket már régen megoldottuk, és egy sorban győzelmesen haladunk előre, ök a szocializmust építik, mi a kommunizmust. Céljaink azonosak — közös a célunk, közös az utunk.

Megmondhatom még, hogy ilyenféle ellenkérdéseket én nem teszek fel önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba, jó szándékkal és tiszta szívvel. Nem ezért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kormányaink között fennálló kapcsolatokat, hanem azért, hogy megjavítsam a fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, felszedjem az útról azokat a köveket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal — országaink kapcsolatainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszüntetésével —, ami akadályozná a barátság fenntartását, a világbéke megszilárdítását.

KÉRDÉS: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről?

N. SZ. HRUSCSOV: Ez igen konkrét kérdés, és természetesen nem szerepel megbeszéléseink programjában, mert nem nagy és nem átfogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni országaink között. Országunknak sok európai és ázsiai országgal van közvetlen légiösszeköttetése. Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek és nekem, a minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik a minisztereink.

KÉRDÉS: Hruscsov űr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk önöktől, ezért szeretném megkérdezni, mikor akarnak emberi átdobni a Holdra?

N. SZ. HRUSCSOV: ön meglehetősen rosszul használta ezt az »embert átdobni« kifejezést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert, és senkit sem fogunk átdobni. Mi a világűrbe embert csak akkor küldünk fel, amikor meglesznek ehhez a szükséges technikai feltételek. Egyelőre azonban nincsenek meg. Mi nem akarunk »kihajigálni« olyan értelemben, mintha valakit kidobnánk. Számunkra az emberek igen drágák.

KÉRDÉS: Hajlandó-e

Oroszország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északisarki szomszédaival megosztani azokat az információkat, amelyekre az orosz tudósok szert tettek széleskörű és igen sikeres északsarki kutatásaikban?

N. SZ. HRUSCSOV: Úgy gondolom, igen. Ebben a kérdésben együtt kell működni minden országgal. Ez így hasznos. Általában mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumnak. (Nevetés, taps.)

KÉRDÉS: Ml a célja az Egyesült Államokban tett látogatása után pekingi utazásának?

ünnepségein is. Úgy alakult a dolog, hogy szeptember 28-án vissza kell érkeznem a Szovjetunióba, majd a következő napon Pekingbe kell repülnöm. Ez természetesen megterhelés szárromra, de úgy gondolom, hogy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek. A szovjet küldöttség már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköz- társaságba. Távollétem idején a küldöttség vezetője Szuszlov elvtárs lesz.

KÉRDÉS: Hruscsov úr,

válaszolhatna-e a következő kérdésre: clöterjesztetl-e ön valamilyen új javaslatokat mai beszédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló valamilyen újabb javaslatokat?

N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban azokat a kérdéseket kell megoldani, amelyek már felvetődtek és megoldásra várnak. Kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolodunk a sarkalatos problémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdéseket, ezzel egyetértek.

Ezzel kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az ismétlés a tanulás anyja. Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közeledését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szikrákat, amelyek lángra lobbant- hatják a háború tüzét. Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell oltani, törekedni kell a megérett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek.

KÉRDÉS: Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzete iránt. Néni szólna néhány szót erről?

N. SZ. HRUSCSOV: A Szovjetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy önök gondolják, nincs. Minden nemzetiség barátságban él, mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége vagy az a felekezete határozza meg, amelyhez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye. Mi mindenekelőtt az embert mint olyat nézzük. Nálunk az ösz- szes nemzetiségek — oroszok,

ukránok, tui'kmének, üzbégek, kazahok, beloruszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók... ha él akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, amennyit erre a sajtóértekezletre szántunk — mind békében és egyetértésben élnek. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan sok nemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erős, és sikeresen fejlődik. Országunk népei bíznak egymásban, és egy sorban haladnak a közös cél — a kommunizmus felé. Ezen belül például a zsidó lakosság helyzetét jellemzi, hegy azok között, akik megteremtették a holdrakéta sikeres felbocsátásának feltételeit, méltó helyet foglalnak el a zsidók is.

KÉRDÉS: Gyakran hivatkoznak arra, hogy ön az egyik diplomáciai fogadáson állítólag azt mondta, hogy önök eltemetnek bennünket. Ha ön ezt nem mondta, akkor talán cáfolja meg, de ha mondta, magyarázza meg mire gondolt.

N. SZ. HRUSCSOV: Itt, ebben a teremben az amerikaiaknak csak egy kis része van jelén. Egész életem nem lenne elegendő, ha önöket valameny- nyiüket el akarnám temetni. (Derültség.) Valóban beszéltem erről, de kijelentésemet szándékosan eltorzították. Nem valakinek a fizikai eltemetéséről volt szó, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáról a társadalom történelmi fejlődésében.

Minden értelmes ember tudja, hogy a világon jelenleg nem egy társadalmi rendszer van. A különböző államoknak, a különböző népeknek különbözők a rendszerei. A társadalom fejlődésével változik a társadalmi rendszer is. Volt feudalizmus, ezt felváltotta a kapitalizmus. A kapitalizmus haladóbb volt, mint a feudalizmus, a feudalizmushoz képest a kapitalizmus jobb feltételeket teremtett a termelőerők fejlődéséhez. A kapitalizmusban azonban kibékíthetetlen ellentmondások születtek. Amikor egy rendszer túléli korát, ez megszüli örököseit. Ahogy Marx, Engels és Lenin kimutatta, a kapitalizmust felváltja a kommunizmus. Mi bízunk ebben, önök közül sokan nem hiszik ezt, de vannak önök között olyanok is, akik már hiszik.

Az említett fogadáson én azt mondottam, hogy a történelmi fejlődésben és történelmi értelemben a kapitalizmust eltemetjük, a kommunizmus felváltja a kapitalizmust. Önök azt mondják, hogy ez nem lehetséges. Pedig a feudális urak elégették azokat az emberekét, akik a feudalizmus ellen harcoltak, és mégis győzött a kapitalizmus. A kapitalizmus harcol a kommunizmus ellen. Meggyőződésem, hogy győz a kommunizmus, az a társadalmi rend, amely jobb feltételeket teiemt az ország termelőerőinek fejlődéséhez, lehetővé teszi, hogy mindenki kifejlesz- sze a maga személyiségét, biztosítja a társadalomnak, a társadalom minden egyes emberének teljes szabadságát, önök esetleg nem értenek velem egyet, én nem értek egyet önökkel. Mit tegyünk hát? Egymás mellett kell élnünk. Éljenek önök kapitalizmusban, mi építjük a kommunizmust. Győz az új, a haladó, elhal a régi, az idejétmúlt. Önök úgy gondolják, hogy a kapitalista rendszer termékenyebb, hogy jobb feltételeket teremt a társadalom fejlődésére, hogy győzni fog. Szovjet államunk fennállásának rövid története azonban nem a kapitalizmus javára szól. Milyen volt Oroszország gazdasági fejlettsége a forradalom előtt? Oroszország elmaradott, írástudatlan ország volt. Most pedig erős gazdaságunk, fejlett tudományos életünk, kultúránk van. Pontosan nem emlékszem, hány mérnökhallgató fejezi be nálunk évente tanulmányait...

V. P. Jeljutyin: A múlt évben 94 U00, az idén pedig 106 000, vagyis háromszor any- nyi, mint az Egyesült Államokban.

N. SZ. HRUSCSOV: Önöknél egyesek azt mondják, hogy ha a Szovjetunióban több tudós lesz, elpusztulunk. Vállaljuk ezt a »pusztulást«, megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy nálunk több tudós légyen, hogy minden ember képzett legyen, mert enélkül nem lehet építeni a kommunizmust. A kommunizmus — tudomány.

Köszönöm a figyelmet. (Viharos, hosszan tartó taps.)

Befejezésül W. Lawrence, az országos sajtóklub elnöke a klub tagjai nevében megköszönte N. Sz. Hruscsovnak, hogy beszédet mondott, és válaszolt a kérdésekre.

N. SZ. HRUSCSOV: Ez nyilvánvalóan igen »bonyolult« kérdés. (Nevetés a teremben.) Elvtársak... bocsánat, itt vannak elvtársak és urak (nevetés). A szokás hatalma. Ezenfelül itt vannak a mi szovjet újságíróink, akikkel jólesik az »elvtárs« megszólítást használni. Ez az általános megszólítás. Nem szeretném még megfosztani magamat attól a fel- tételezéstől, hogy önök között is vannak olyanok, akik nem tiltakoznának, ha elvtársaknak szólítanám őket. (Élénkség a teremben.) így hát önökhöz fordulok, uraim (nevetés), gondolom, az újságírók nemcsak írnak, hanem olvasnak is (nevetés). Ha az újságírók olvasnak, emlékezniük kell, hogy 1959. október elsején lesz tizedik évfordulója annak, hogy az amerikai ..., látják, most mindjárt elmondhatják, mire gondol Hruscsov (nevetés), most jól fülön csíptek (nevetés) ..., hogy a kínai munkás- osztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot, ahogy mi is megemlékezünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi például azt tartjuk, hogy egyszer talán eljön az idő, amikor az Októberi Forradalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a jövő. A kínaiak is értékelik saját győzelmüket, és mi megértjük, hogy ők megbecsülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulóján én vezettem az ünnepségeken részt vevő szovjet küldöttséget, és Pékingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, hogy képviseltessük magunkat küldöttséggel a tizedik évforduló

Hruscsov washingtoni beszédének amerikai sajtóvisszhangja

NEW YORK (TASZSZ).

M. Chüdes, a New York Post szemtleírója rámutat, hogy N. Sz. Hruscsov a washingtoni országos sajtóklub- bajn elhangzott beszédével mély benyomást keltett »egy olyan társadalom képviselőjeként és vezetőjeként, amely óriási erővel és dinamizmussal rendelkezik«.

Frank Conniff, a Hearst sajtótröszt hírmagyarázója kiemeli, hogy N. Sz. Hruscsov a »helyzet magaslatára emelkedett az országos sajtóklubban

rendezett villásreggelin, ahol az újságírók megostromolták kérdéseikkel... Hruscsov ragyogóan vizsgázott a legvil- iámlóbb támadásra is.«

A New York World Telegramm And Sun című lap szerkesztőségi cikkében a többi között ez áll: »Az országos sajtóklub szónoki emelvényén már nem egy tehetséges közéleti személyiség felszólalt — keveset lehetne közülük Hrus- csowal összehasonlítani. Megmutatta, mennyire rendkívül tehetséges, magabiztos és határozott személyiség.

Egy olyan főváros számára — folytatódik a cikk —, mint Washington, amely már megszokta, hogy külföldi vendégek segítségért és adományért nyújtsák kezüket — sajátságos megrázó hatást keltett Hruscsov közvetlen kijelentése, amely szerint nem kénegetni érkezett oda, semmit sem kér Sámu bácsitól, hanem csak azt akarja, hogy egyenlőnek tekintsék, s bizonyos vonatkozásokban fölényét is elismerjék.«

Eisenhower elnök sajtókonfen ndá'a

Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök csütörtöki sajtó- konferenciáján az újságírók kérdéseire válaszolva kifejtette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz hasonlóan, ő is úgy vélekedik, hogy egy új, nagy háború esztelenség lenne. Ez a nézet — mondotta az elnök — minden bölcsesség alap- ja.

Az elnök emlékeztetett 6zokra a véleménykülönbségekre, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai között fennállnak, és kijelentette, hogy még mindig lehetnek komoly nézeteltérések. Sok függ — mondotta — a két ország népétől. — Más kérdésekre válaszolva az elnök kijelentette, hogy N. Sz. Hruscsov magatartása amerikai tartózkodása alatt igen barátságos. A szovjet miniszterelnök álláspontja és magatartása arról tanúskodik, hogy megegyezésre törekszik — mondotta Eisenhower.

Megkérdezték az elnöktől, hogy Hruscsowal folytatott eszmecseréin érinteni fogják-e a laoszi és a berlini kérdést. Az elnök azt válaszolta: nem lenne értelme, hogy találkozzam, ha nem beszélnénk a berlini kérdésről.

Arról a hírről, amely szerint Eisenhower elnök és N. Sz. Hruscsov megvizsgálja majd a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtandó segítségre vonatkozó közös tervet, az elnök kijelentette, hogy amíg nem jött létre valamiféle megegyezés, amely áthidalja az Egyesült Ál'amok és a Szovjetunió között fennálló nézeteltéréseket, az Egyesült Államok nem kéri arra a Szovjetuniót, hogy vegyen részt egy üyenfajta tervben.

Az egyik tudósító megkérte az elnököt, hogy most, amikor Hruscsov új leszerelési javaslatait készül az ENSZ elé terjeszteni, fejtse ki saját nézetét a leszerelésről. Válaszképpen Eisenhower kifejtette azt a meggyőződését, hogy a kölcsönös, általános leszerelés az egész világ egyetlen nagy reménysége a békés életre.

Az elnök azokról a gondolatokról szólva, amelyek akkor keletkeztek benne, amikor N. Sz. Hruscsov átnyújtotta a szovjet holdrakétán a Holdra küldött felségjelvény mását* kijelentette, hogy rendkívül érdekesnek találta az ajándékot,