Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

V

<-c

■^PQSSJW1

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Somogyi Néplap

BgAffM ű & B gJiffu 1 itcVJ sl B »I fr4*J fi íriTcfiH 3K»i™ u IM á ^ w6 Rt" w wi” v

XVI. évfolyam, 185. szám.

ARA 50 FILLER

Szombat, 1959. augusztus 8.

Mai számunk tartalmából:

Naponta meg kell nyerni az embereket a közösség ügyének

(3. oldalon)

A lottó tárgynyereménysorsolása

(4. oldalon)

Heti rádióműsor

(6. oldalon)

900 000 forintot takarítottak meg a megye földművesszövetkezetei

(Tudósítónktól.)

Megyénk minden földmű- vesszöveltkeaete részt vesz a pártkongresszus tiszteletére indított versenyben. Kb. kétmillió forint megtakarítást vállaltak az fmsz-ek.

A MÉSZÖV igazgatóságának és a KPVDSZ megyei bizottságának legutóbbi együttes ülése értékelte a földroű- vesszövetkezetek takarékossági mozgalmának eredményeit. Néhány hónap alatt 900 000 forintot takarítottak meg a szövetkezetek jobb munkaszervezéssel és ésszerűbb gazdálkodással A legjobb eredmények a barcsi járásban születtek, itt az fmsz-ek csaknem kivétel nélkijl túlteljesítették vállalásaikat. A csokonyavi- sontai fmsz például a vállalt 6000 forinttal szemben 16 263 forintot takarított meg, a ho- mokszentgyörgyi' szövetkezet 25 200 forint helyett 59 200 forint, a vízvári fmsz 4500 forint helyett 13 000 forint megtakarításról adhatott számot.

A fonyódi járás földművesszövetkezetei átlagosan 60 százalékra teljesítették vállalásaikat, a csurgói járásban pedig 50 százalékos q teljesítés.

A marcali járásbéli kéthelyi

Magyar — szovjet baráti körök a földművesszövetkezetekben

A különböző szövetkezeti formák baráti kapcsolataik révén kölcsönösen segítik egymást a politikai és gazdasági élet szinte minden területén. Ezt érezték kezdettől fogva a földművesszövetkezetak ' is, amikor mindenekelőtt a Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek gazdag tapasztalataiból meríthettek, és hasznosíthatták azokat munkájukban.

Nem véletlen tehát, hogy a megye sok földművesszövetkezetében öntötték szervezett formába a barátság eszméjét, azzal,, hogy életre hívták a magyar—szovjet baráti köröket. Az év eleje óta több mint 20 földművesszövetkezetben alakult meg a baráti kör. Ezek azóta tevékeny segítőivé váltak a magyar—szovjet barátság gondolata erősítésének.

A ' tabi, lengyeltóti, balaton- boglári, barcsi, böhönyei és még sok földmüvesszövetkeze- ti baráti kör már eddig is szervezett ismeretterjesztő előadásokat, kultúrműsort. E tevékenységüket a közeljövőben fokozni akarják.

Szép eredmény a baráti körök létrejötte, szükség volt rájukj

N. P.

fmsz 6839 forintot takarított meg, és ezzel tervét 102 százalékra teljesítette. A vései fmsz egész éves tervét teljesítette 17 500 forint megtakarítással. A nagyatádi járásban a kutasi - földművesszövetkezet több mint 200 százaléknál tart, ugyanis 29 180 forintot takarított meg. A nagyatádiak 90 ezer forintot vállaltak a verseny időszakára, és 50 000 forint megtakarításról szól jelentésük, Somogyszobon is jó az eredmény: 15 000 forint helyett 22 500 forint.

A balatonszemesi fmsz 11 809 forinttal szintén 100 százalék fölött teljesített A kaposvári járásban a legkiemelkedőbb á kadarkút! fmsz teljesítése: a vállalt összegnél kétszerié többet, 70 000 forintot takarítottak meg. A kaposvári fmsz 173 000 forintot vállalt, és rnár eddig 104 000 forintot takarított meg.

Az fmsz-ek — kevés kivétellel — eredményesen dolgoztak. A megtakarított 900 ezer forint arról tanúskodik, hogy a kongresszusi munkaverseny nagy hatással van az fmsz-ek munkájának mindén ágára, így a takarékossági mozgalomra is.

Figyelik egymást a brigádok

A samogyvámosi határit felosztották maguk között a Törekvés Termelőszövetkezet növénytermesztő 'brigádjai. Ezek a kisebb termelő közösségek szemmel tartják egymás munkáját.. A Wégner-brigád néhány fogatosa most éppen a gabonát hordja. A megrakott szekérről messzire ellátni. Dávid József mondja is: — Mozogjunk, mozogjunk, mert Fo- gelék asztag.ia már magasabb, mint a mienk.

De az ütem fokozására nincs módjuk, mert a brigadéros csak egyetlen asztagrakót rendelt ide erre a napra. Mérgelődnek is miatta a kocsisok — Fellai Ferenc, Schiszler György meg a többiek —, mert az öt gabonás szekér egymásra vár a kazal mellett.

Róka Györgynek ugyanis csak két keze van, s azzal nem győz mások helyett is dolgozni. Meg aztán ügyelnie kell arra is, hogy formás asztagot rakjon. Kovács Jóska bácsi, a kazalmester éles szeme tüstént észreveszi, ha egy-egy kévének a töve kiáll az asztag falának síkjából.

— Segítőtárs kellene Róka Gyuri mellé, hogy ne csak négy fordulót hozhassunk be délig; hanem jóval többet. Mert ha sokat állunk az asztag mellett, akkor elhúzódik a betakarodás, és az egység sem szaporodik — állapítják meg egyöntetűen a fogatosok.

* * *

Elhallgat a cséplőgép. Déli pihenő (következik. A borsót hordó szekerek beballagnak a

Egy balatonszárszói kis libapásztor

faluba. Amíg ebédelnek és etetnek a kocsisok. Banicz János traktoros szánt a körmös- setL — Nem napos időben van a mi pihenőnk, hanem esőzéskor — mondja. — Ebben a dekádban teljesíteni akarom nyári tervemet. Ha két holddal végzek a déli műszakban, az is számít. Az nem baj, ha betelik a munkalapom, mert így telik a fizetési boríték is. A nyár, a miénk, ilyenkor lehet nagy pénzt keresni; télen csak aprópénzhez jut a traktoros.

S ezzel be is fejezi a felvilágosítást. Még annyit megtudunk, hogy váltótársa is derekasan dolgozik: a héten még egyetlen éjszakára sem állt le az öreg Hofhern * * *

Két brigádvezető összetalálkozik a határból jövet. Szabó József nem dicsekvésképpen említi: — Megy a cséplés, mint a karikacsapás. A jövő hét derekára elvégzünk.

— Úgy beszélsz, mintha tíz éve nem találkoztunk volna, mintha nem ismerném a brigádodat. Hát nem tőletek jöttem el hétfőn — sóhajt Tilk János, aki munkacsapatvezetőből lett a másik brigád vezetője. Nem leányálom a dolga. — Elgyengült a fegyelem, azt kell először megerősíteni — így summázza munkaprogramját. Azután szól a kezdeti sikerekről: — A bqrsócsép- léssel rendben vagyunk. A zabot is összeraktuk ma délig.

— A gabonabehordásba bele ne kapj, ha nem vagy biztos abban, hogy a brigádod megbirkózik vele — szól Szabó elvtárs. — Néhány napra add át nekem a fogataidat, közös erővel gyorsan elvégzünk, utána a ti gabonátokat is együttesen berántjuk.

Tetszik az ötlet Tilk elv- társnak. S a két brigádvezető elindul az iroda felé, hogy megállapodásukhoz megszerezzék a vezetőség hozzájárulását

Mély részvét mellett búcsúzott a főváros népe Révai Józseftől

Pénteken délután a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom halottainak emlékműve előtt ravatalozták fel Révai Józsefet, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját. A virágokkal borított ravatal előtt órákig vonult el a fővárosi dolgozók sokezres tömege, Révai József harcostársai, tanítványai, tisztelői, hogy leróják kegyeletüket a magyar munkásmozgalom- nagy halottja előtt. A ravatal mellett díszőrséget álltak a párt- és tömegszervezetek, a Hazafias Népfront, a Magyar Tudományos Akadémia képviselői, írók, művészek, a fegyveres testületek tagjai. Négy óra után díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja. Felsorakoztak a ravatal mellett az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács által Révai József temetésének megrendezésére kiküldött bizottság tagjai: Marosán György, Rónai Sándor, Benke Valéria, Kelen Béla, Molnár Erik, Kristóf István, Sándor József. Ezt követően díszőrséget állt a ravatal mellett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fock Jenő, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

A gyászszertartáson részt vett a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége, egykori munkatársai, eljött a főváros dolgozóinak többezres tömege. Jelen volt a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja.

A munkás gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében Marosán György, a Központi Bizottság titkára mondott búcsúbeszédet.

Fájdalmas veszteség érte pártunkat, a magyar munkásság, a magyar nép pártját. Attól az elvtársunktól kell megválnunk, akit kimagasló tudása, tehetsége, rendkívüli aktivitása és szenvedélyes hite negyven esztendőn át a párt és a forradalmi küzdelem vezető helyére állított. Élete any- nyira összenőtt a párt , egész életével és dicső történetével, munkája, harca és személye oly közel állt valamennyiünkhöz, hogy eltávozása fájdalmas sebet okoz mindén magyar kommunistának, a párt minden hű tagjának.

Ha Révai elvtárs hagyatékáról beszélünk, elsősorban életének .példájáról kell szólni. Mi volt a foglalkozása? Újságíró vdllt? Igen, mégpedig a legkiválóbb. A társadalomtudomány művelője? Történész? Igen, ez is, az is, psámos kiváló munkája tanúskodik erről. Irodalomtörténész? Irodalomkriti- kus? Igen, s ebben a hivatásában is nagyot, maradandót alkotott. De mindez Révai elvtárs tevékenységének csupán egy-egy része volt. Hivatásos forradalmár — ez volt az ő igazi foglalkozása. A mai’generáció Révai elvtársat már tudása teljében ismerte meg. De érdemes visszapillantani fiatal éveire, amikor Révai elvtárs marxista tudása kezdetén állt. Nem lenne helyes azst állítani, hogy a 20—21 éves Révai elvtárs a Tanácsköztársaság nagy vezetői közé tartozott. A maga területén azonban, mint „ Vörös Újság munkatársa, kiemelkedőt alkotott.

Révai elvtársat a fehérterror külföldre kényszerítette. De külföldi tevékenységének és emigrációs évelitek minden percében égő türelmetlenséggel vágyódott haza, Magyarországra.

Többször tette meg ezt a veszélyes utat Itthoni illegális tevékenységéhez fűződik a párt titkosan megjelenő központi lapjának, a Kommunistának kiadása is. 1930-ban börtönbe kerül, de a börtön szinte egy percre sem szakítja meg forradalmi munkásságát. S ebben nagy szerepe van az illegális pártnak, ismert és ismeretlen elvtársaknak is. ,

Mikor Révai elvtárs kiszabadul, a párt határozatára külföldre megy. Amikor a Kommunista Internacionálé napirendre tűzi az antifasiszta népfront megteremtésének feladatát, Révai elvtársnak kiváló szerep jut abban a harcban, hogy a VII. kongresszus határozatai megvalósuljanak a KMP munkájában. A 30-as években a népfront-politika legkiválóbb magyar propagandistája volt.

Vessünk egy pillantást arra is, mi volt az álláspontja Révai elvtársnak másfél évtizeddel később, amikór a szektásság és dogmatizmus sok kárt tett itthon.

1952-ben, az irodalmi vitán Révai elvtárs a tennivalókat a kétfrontos harcban jelölte meg: harcban a polgári ideológia, az irodalmi öncélúság ellen, és

harcban a sematizmus ellen. Révai elvtárs az illegalitás idején és az MKP, illetve az MDP soraiban is egyike volt azoknak a vezetőknek, akik ha nem is hibátlanul, de a legkövetkezetesebben harcoltak a tiszta marxista—leninista irányvonal érvényesüléséért

1945-ben, sőt már 1944 végén, amikor az ország egy része felszabadult, kitűnt, hogy a negyed évszázados illegalitás és emigráció ellenére Révai elvtárs vérbeli tömegember maradt. A tömegek, a toll és a szó ragyogó mestereként ismerték meg, kinek szavai a gyárakban, a falvakban, a tudományos akadémián vagy a parlamentben egyaránt eljutottak hallgatói szívéhez és értelméhez.

Különösen a Szabad Nép főszerkesztőjeként és első publicistájaként mutatta ezt meg. Révai elvtárs egész újságírói, publicisztikai és esztétikai tevékenysége arra int, hogy korunkban és társadalmunkban úgy lehet valaki igazi író vagy újságíró, ha benne él az élet forgatagában, ha hűséges követője korunk haladó eszméjének, a marxizmus—leninizmusnak, s hű harcosa a haladó eszme hordozójának, pártunknak.

Révai elvtársnak kimagasló szerepe volt a munkásosztály egységfrontjáért vívott harcban is és a magyar szocialista kultúra fejlesztésében. Révai elvtárs gyenge, megtámadott szervezetével rendkívüli szívóssággal vívta a harcot ezen a területen.

Révai elvtárs mérhetetlenül szerette pártját és népét, ezért küzdött sokszor oly élesen és hevesen az olyan nézetek ellen, amit mások még nem láttak, de ő már világosan felismert. Tanulságos az is, hogy milyen élesen és milyen következetesen lépett fel 1956-ban a szervezkedő ellenforradalmi erők ellen, a forradalmi vívmányok védelméért és egyút’ tál a régi vezetés által elkövetett hibák helyrehozataláért. I Milyen ember volt Révai i elvtárs? Akik közelében voltak, jól tudják, hogy melegszívű, végtelenül emberszerető, önfeláldozó és szerény ember volt. Ezek az igazi kommunista tulajdonságok. Révai elvtárs nagy iskolát járt ki. Negyven év a kommunista munkás- mozgalomban! Nagy iskola ez, az élét igazi iskolája. Révai elvtárs olyan időben harcolt a munkásmozgalomban, aráikor a munkásosztályt több ízben vereségek is érték. Hitének, tudásának és mélységes igazság- szeretetének tudható be, hogy nehéz, kritikus időkben mindig felelősségteljesen lépett fel. Akkor is — mint például 1953- ban és 1956 márciusában,. amikór tisztsége nem a párt első vonalába helyezi. A párttagság tudta, de nagy pártonkívüli tömegek is tudták, milyen erőt jelenthet nehéz helyzetben Révai elvtárs. Ezért vetették fel 1956 első felében, kiutat keresve a párt nehéz helyzetéből, a súlyos beteg Révai József reaktivizálását.

Nem lenne méltó Révai elvtárshoz, igazságszeretetéhez, a tényékhez való szigorú ragaszkodásához, ha elhallgatnék, hogy mint minden ember, ő is követett el hibákat. Tévedett az 1957. évi helyzet, valamint pártunk politikája néhány fontos Kérdésének a megítélésében, de ez is egy ízlg-vérig kommunista harcos tévedése volt. Dé éppen igazsáigszeretete, híres kritikai érzéké, s min- denekfelett mély . párthűsége magyarázhatja meg,, hogy idős és súlyosan béteg vplta ellenére felül tudta vizsgálni álláspontját, korrigálta azt, s szembefordult önnönhibáival is.

Révai József elvtárs mint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja és kiváló hafcosa, az MSZMP politikájával, irányvonalával teljesen egyetértve dolgozott küzdelmes élete végéig.

Révai elvtárs súlyos betegen is részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának előkészítésében. Szeretett volna ott ülni a pártkong- i resszuson, s mi is szerettük ; volna.

I A halál előbb ragadta őt el. . De azért Révai elvfárs mun- ' kája, hite és szelletbe velünk lesz, és ott lesz a párt további munkájában is. Gyermekeink iskolai tankönyveikben fognak találkozni Révai elvtárs íráséival, maradandó értékű műveivel. Századok' fognak elmúlni, de aki a felszabadulás utáni időszak történetével akar foglalkozni, annak e kor egyik legkiválóbb forradalmárának és nevelőjének, Révai elvtársnak írásait is tanulmányoznia kell.

Értékes örökséget hagytál ránk, Révai elvtárs! Mi ezt az örökséget megőrizzük.

Egy kommunista, ha eltávozik az élők közül, három dolgot hagy maga után: munkáját, nevét, becsületét. A te munkád maradandó, neved tiszta becsületed ragyog! Meghajtjuk előtted a forradalom vörös lobogóját.

Marosán György elvtárs búcsúbeszéde után az Elnöki Tanács nevében Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszélt, majd a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében dr. Molnár Erik akadémikus búcsúzott Révai Józseftől.

A gyászbeszédek után Révai József koporsóját leemelték a ravatalról. A koporsót elborították a koszorúk, virágok. A gyászünnepség az Iniernacio- nálé hangjaival ért véget.