Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-04 / 181. szám
Hedd, 1959. augusztus 4 2 SOMOGYI NÉPLAF Hírek a VIT-ről Bécs (MTI); X Volksstimme Vezércikkben foglalkozik a VII, VIT [kimagasló eseményével, a szombat esti békefelvonulással és az azt követő felejthetetlen békenagygyűléssel, amelyen a Világifjúsági Találkozó 18 ezer résztvevője, az osztrák ifjúság tízezer képviselője és a bécsi lakosság beláthatatlan tömege nagy lelkesedéssel tett hitet a VIT célkitűzései mellett. A lap többek között ezeket írja: »Bécs és Ausztria még nem látott ilyen megmozdulást; A nemzetek ifjúságának a bécsi Ringen végigvonult békemenete világtörténeln^i mozzanat volt. Eltűnt minden, ami az embereiket és népeiket elválasztja egymástól, és az került előtérbe, ami égybefűzi őket: a béke és a barátság gondolata.« Szombaton este a VII. Világifjúsági Találkozó résztvevői hatalmas felvonuláson foglaljak állást a háború ellen, a béke és a népek barátsága mellett. A Ring két végéről indult a felvonulók sok ezer főnyi tömege a Hősök tere felé. A felvonulók ütemesen kiáltozták: ■»Békét, barátságot!« Soraik fölött a különböző országok zászlói lobogtak, plakátok és transzparensek százai emelkedjek ilyen feliratokkal: »Le a háborúvalJ« »Le az atombombával!« »Jobb tárgyalni, mint lövöldözni!« »Hívják össze a csúcsértekezletet, hogy béke legyen!« A Hősök terén nagygyűlést tartottak a békéért és a népek barátságáért a fegyverkezési verseny és az atomháborús veszély ellen vívott harc jegyében. Vasárnap a bécsi VIT-en részt vevő ifjú bányászok találkozót rendeztek. Az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg Hermann Weidlich nyugatnémet bányász felszólalását. Weidlich leleplezte a hivatalos nyugatnémet propaganda hazugságait a »gazdasági csodáról« és az állítólagos »szociális jólétről«. Elmondotta, hogy milyen nagy a munka- nélküliség a nyugatnémet bányászok között, s nem tudják, hogy mit hoz számukra a holnap. — Mi, nyugatnémet munkások, nem tartunk együtt a militaristákkal — jelentette ki viharos taps közepette. A VII. VIT keretéiben szombaton és vasárnap került sor a fiatal keresztények találkozójára. A bécsi Metro filmszínházban tartott megbeszélésen Keithahn luxemburgi protestáns lelkész elnökölt. A Miatyánk elhangzása után Herbert Mochalski nyugat-németországi evangélikus lelkész és Scott londoni anglikán lelkész a keresztény vílágszemléletű fiatalok békeküzdelméről számolt be. Martin Niemöller, a hesseni evangélikus egyházkerület elnöke meleghangú levélben üdvözölte az összejövetel résztvevőit. Lo Kuan-Csung kínai küldött a Kínai Népköztársaságban élő hárommillió katolikus és 700 ezer protestáns helyzetéről elmondotta, hogy a Kínai Nép- köztársaság kormánya anyagi támogatást ad a keresztény egyházaknak, amelyek hitbuz- galmi tevékenységükben teljes szabadságot élveznek. A találkozón elhatározták, hogy a nyugati államokban élő keresztény világnézetű fiatalok békebizottságokat alakítanak. A VII. VIT résztvevői számára hétfőn vidám estet rendeztek a Práterben, a világhírű bécsi vursliban. Nixon beszédet mondott o moszkvai televízióban Moszkva (TASZSZ). Nixon amerikai alelnök szombaton a moszkvai televízióban beszédet mondott. A bécsi Világifjúsági Találkozón részt vevő delegációk egy része vasárnap Mauthau- senben meglátogatta a volt hitlerista »haláltábort«, és tisztelettel adózott a fasizmus áldozatai emlékének. A nagysikerű VIT, amely tíz napon át a világifjúság én a nemzetközi közvélemény érdeklődésének előterében állt, kedden este a bécsi városháza előtt lezajló záróünnepséggel fejeződik be. Az NDK külügyminisíterének nyilatkozata a genfi értekezletről Genf (CTK). Dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és genfi küldöttségének vezetője szombaton nyilatkozott a Ru- dé Právó és a csehszlovák rádió munkatársainak a genfi külügyminiszteri értekezlet eddigi eredményeiről és várható kilátásairól. A külügyminiszter rámutatott, . ■ . , : . - a nyugati halaljnak vtsz- szautasítva az NDK-nak és a Szovjetuniónak a német vegyesbizottság felállítására vonatkozó javaslatát, ismét megmutatták, hogy nem érdekli őket komolyan Németország békés újraegyesítése. A tudósítók felkérték Lothar Bolzot, nyilatkozzék részletesen hathatalmi bizottság felállítására vonatkozó javaslatáról. A külügyminiszter a következőket mondotta: »E javaslat megfontolásánál a következőkből indultunk ki: mivel elsősorban a négy nag[ hatalom felelős a német békeszerződés előkészítéséért és megvalósításáért, egy négyhatalmi bizottság felállítása már önmagában is nagy haladást jelentene. ■Ugyanakkor elkerülhetetlen lenne a két német állam képviselőiből álló olyan közös szervezet felállítása, amely a békeszerződésre vonatkozó német álláspontot dolgozza ki. Amikor már mindkét bizottság munkája kielégítően előrehaladt, hathatalmi bizottságba tömörüthetnének, amely azután megvitatná a német békeszerződést. Ebben a bizottságban természetesen mind a hat résztvevő a teljes egyenjogúság alapján venne részt. A bizottság tevékenységét meghatározott időre kellene korlátozni, .hiszen, a békeszerződés megkötését nem lehet időtlen időkig háiogatni. A helyzet rendezésében érdekelt országoknak, beleértve a Csehszlovák Köztársaságot, joguk van tudni, mikor valósul meg a nyugatnémet fegyverkezési és revansista politikát felszámoló békés megegyezés«. Lothar Bolz végül kifejezte azt a reményét, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet a legrövidebb időn belül pozitív eredménnyel zárulhat. Ehhez azonban a nyugati hatalmaknak kell a tényeket józanul megfontolva, megakadályozniuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra is gátolja a megegyezést. Nehru mentegetőzik TTj Delhi (MTI). Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint A. K. Copalan, az Indiai Kommunista Párt parlamenti képviselőcsoportjának helyettes vezetője vasárnapi nyilatkozatában sürgette a keralai kommunisták ellen irányuló ellenzéki támadások haladéktalan megszüntetését Kijelentette, hogy Adzsej Ghossal, az IKP főtitkárával együtt levélben tájékoztatta Nehru miniszter- elnököt a fejleményekről, és a kormányelnök megígérte, hogy megvizsgálja a helyzetet. A támadások nem szűntek meg, noha Nehru közölte, hogy megfelelő utasításokat küldött a kormányzónak. Mint a Reuter-iroda jelenti, Nehru miniszterelnök vasárnap este pártja parlamenti képviselőcsoportjának ülésén mentegetni próbálta a központi kormány keralai beavatkozását A televíziós adást Moszkvában, valamint az OSZSZSZK középső övezetének városaiban és falvaiban a lakosok milliói kísérték figyelemmel. — Mindenekelőtt köszönete- met akarom kifejezni a szovjet kormánynak azért a lehetőségért, hogy a rádió és televízió útján szólhatok az ország népéhez, éppúgy, mint Miko- jan és Kozlov úr szólt az amerikai néphez az Egyesült Államokban tett látogatása alkalmával — kezdte beszédét Nixon. — Tisztában vagyok vele, hogy kilenc nap igen kevés ahhoz, hogy megismerkedjem egy ilyen nagy országgal. De módomban volt őszinte és hosszantartó beszélgetést folytatni Hruscsov úrral és a szovjet kormány más vezetőivel. Meglátogattam Leningrádot, Szibériát és az Uralt, s találkoztam legkülönbözőbb foglalkozású emberek ezreivel. Az amerikai alelnök ezután a Szovjetunióban szerzett benyomásairól szólt. »Az üzemek korszerű berendezése, az önök csodálatos balettje Leningrád- ban és Novoszibirszkben igen nagy hatással volt rám, s ugyanúgy a minden területen megnyilvánuló törekvés, hogy haladjanak. A legnagyobb benyomást azonban a nép tette rám, hiszen valamely ország legnagyobb kincsét nem erdőségei, nem ipara vagy mező- gazdasága, hanem népe jelenti«. Nixon hangsúlyozta, véleménye szerint a szovjet nép jellemző vonásai közé sorolhatja: képességét a lendületes munkára, tehetségét, azt a szenvedélyes törekvését, hogy megjavítsa életét, hogy haladjon. — Van a szovjet népnek még egy olyan jellemző vonása, amelyet megfigyeltem, s amely talán meglepőnek hat: igen sokban hasonlít az amerikai népre — folytatta Nixon. — Egyaránt szeretik a humort, ugyanazokon a tréfákon nevetnek. Az a szellem, amelyben az önök népe újjáformálja a Távol-Keletet, igen sokban hasonlít ahhoz a szellemhez, amelyben a mi elődeink hódították meg a vadnyugatot. Egyaránt szeretjük a sportot, mindkét nép vendégszerető és barátságos, s amikor találkozunk egymással, arra törekszünk, hogy megszeressük egymást Mindenekelőtt azonban a szovjet és az amerikai nép egyformán óhajtja a békét. Ez a békevágy nem a gyengeség következménye, ellenkezőleg, mindkét ország erős, tiszteletAs amerikai alelnök sajtóértekezlete Békaeső rn ii »-*i I orok- országban Moszkva (TASZSZ). Nixon amerikai alelnök vasárnap a Szovjetunióból való elutazása előtt sajtóértekezletet tartott szovjet és külföldi újságírók részére. Nixon válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket Hruscsov amerikai meghívásának kilátásairól, saját lengyelorszá- (gi látogatásának céljáról, az (idegen területeken lévő arneri( kai támaszpontokról, az ameri- Ankara közelében egy he- kai—szovjet kereskedelmi kap- ves felhőszakadás alkalmából csői átok fejlesztéséről, a nuk- az esővízzel együtt kisebb- leáris fegyverkísérletek «legnagyobb békák is potyogtak tiltáséról;' valamint egy szovjet az égből. A ritka látvány a^-amerikai barátsági szerződés've személyesen fejti megkötésének lehetőségéről tettek fed az újságírók. — Véleményem szerint — jelentette ki Nixon — Hruscso- vot a megfelelő időben meg kell hívni az Egyesült Államokba. Igen hasznos lenne, ha Hruscsov elbeszélgetne Eisenhower elnökkel, és személyes tapasztalatai alapján megismerhetné az Egyesült Államokat. Annáik eldöntése, hogy mikor hívják meg H-ruscsovot az Egyesült Államokba, Eisenhower elnök hatáskörébe tartozik. Nixon kijelentette, hogy az Egyesült Államokba visszatér- majd ki legfantasztikusabb magyarázatókra és j*1“^szok1^ A Béketanács távirata az atom-és hidrogén» tatott okot a lakosság körében. A meteorológusok azonban hamarósan eloszlatták a helyenként fellépő pánikhangulatot. A földhöz közel szálló felhőket ugyanis gyakran hatalmas légörvények kísérik, ezek nemcsak a leveleket és a papírdarabokat, hanem a kisebb élőlényeket, így bébomba-ellenes világkonierenciának Az Országos Béketanács táviratot küldött az V. atom- és hidrogénbomba-ellenes világkonferenciához, amely augusztus 6-án kezdi meg tanácskozásait Hirosimában. — A békeszerető milliók, 'akik hazánk szebbé, gazdagabbá tételén fáradoznak, akik a kákát is a levegőbe ragadnak, J maguk és gyermekeik boldog- ... , . ■••• \ sága építésén szorgoskodnak, es nem ritkán 4-5000 méter J becsüIetes magasságból ejtik vissza együtt kiáltanak nemet az őket a földre, 'atom- és hidrogénbombára. — Követeljük, hogy egyezzenek meg a nagyhatalmak! Követeljük, hogy tiltsák el a kísérleti robbantásokat! Békét és nyugalmat akarunk. — Kívánjuk, hogy az önök tanácskozásának hangja mesz- szire szálljon! Gyarapítsa újabb milliókkal a békeszerető éber százmilliók seregét! Vigye előre közös harcunkat, követelésünk teljesítéséig — hangsúlyozza a többi között a távúét. Eisenhower elnöknek az amerikai külpolitika jövőbeni irányvonalára vonatkozó elgondolásait es javaslatait. Arra a kérdésre válaszolva, miért utazik Lengyelországba, az amerikai alelnök elmondta, hogy már két évvel ezelőtt meghívták, és véleménye szerint most a legalkalmasabb az idő az ilyen látogatásra. Azokra a kérdéseikre válaszolva, amelyek az idegen területeken lévő amerikai katonai támaszpontokra, a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését célzó egyezmény amerikai elutasításának okaira, a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének egy szovjet—amerikai barátsági szerződés megkötésének amerikai elutasítására vonatkozóan hangzottak el, Nixon szombati televíziós beszédéhez hasonlóan — ismét általánosságokkal védelmezte a hivatalé$ amerikai politika téziseit. A ea.j tóértekezlet végén az amerikai alelnök kijelentette, hogy a Szovjetunióban neki és kíséretének szívélyes fogadtatásban volt részük. Köszönetét mondott a figyelemért, amelyben a Szovjetunióban tett korúi ja alkalmával a szovjet sajtó és a helyi hatóságok részesítették. ben tartja azt a hatalmas erőt, amely a birtokában van. Az amerikai alelnök kifejtette azt a nézetét, hogy igazságos békét kell teremteni egymás kölcsönös megbecsülésének alapján, nem pedig az egyik vagy a másik fél kapi- tulálása vagy diktátuma nyomán. »Bármennyire óhajtjuk is a békét, sem önök, sem mi nem tűrjük el, hogy rövid úton bánjanak el velünk« — mondotta a többi között. Nixon megkísérelte, hogy választ adjon néhány olyan kérdésre, amelyet körútja során szovjet emberek adtak fel neki. A kérdések egy része arra vonatkozott, miért folytatja fegyverkezési politikáját az Egyesült Államok kormánya, miért létesít katonai támaszpontokat külföldön. Az alelnök azt állította, hogy ezek a támaszpontok nem a támadás, hanem a védelem céljait szolgálják, s hogy az amerikai fegyverkezési politikát valamiféle állítólagos kommunista fenyegetés váltotta ki. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok csak akkor hajlandó szakítani a fegyverkezési és támaszpontpolitikával, ha — úgymond — megszűnik a gyanakvás, a bizalmatlanság légköre, ha kölcsönös cselekedetekkel biztosítják a békét. Nixon azt is mondotta, hogy a szovjet emberek szóvá tették: az Egyesült Államok nem hajlandó beleegyezni a nukleáris kísérletek megszüntetésébe. E kérdésre adott válaszában Nixon az ellenőrzési rendszer problémáiról beszélt, de kijelentette: ezekről a kérdésekről a szakértők tárgyalásokat folytatnak, s a tárgyalásokon bizonyos haladás mutatkozik. Abból a célból, hogy igazolja az Egyesült Államok külpolitikáját, Nixon említést tett az Amerikai Egyesült Államok kormányának néhány olyan javaslatáról, amelyet a Szovjetunió visszautasított. E javaslatok között megemlítette például a nyílt égre, illetve^ a sarkkör vidékének légi ellenőrzésére vonatkozó javaslatot, de maga is elismerte, hogy a szovjet kormány részletesen kifejtette indokait, miért utasította el ezeket a javaslatokat. — Vannak közöttünk döntő nézeteltérések, de az, hogy a múltban nem értünk el haladást felszámolásukban olyan mértékben, amint szerettük volna, jelenti a legfontosabb indokot ahhoz, hogy erőfeszítéseinket országaink jobb kölcsönös megértésének kialakítására, a gyanakvás, a meg nem értés megszüntetésére összpontosítsuk. Ez az útja annak, hegy megteremtsük a lehetőségeket a köztünk fennálló bonyolult kérdések megvitatásához és végső fokon rendezéséhez — folytatta Nixon. — őszintén el kell ismernünk, hogy vannak komoly nézeteltérések közöttünk, s ezeket nem könnyű megoldani. De ha két barát vitatkozik, a szóban forgó kérdést verekedés nélkül is rendezni lehet. Az amerikai alelnök ezután kifejtette véleményét a két ország közeledésének lehetőségeiről. Többek között szólt arról, hogy különösen tanulmányozni kell egymás nyelvét. E területen önök megelőztek bennünket — jelentette ki, majd hangsúlyozta: — Növelni kell a kölcsönös látogatásokat, a kulturális cserét a két ország között. Úgy gondolom, hogy lWxon Varsóba érkezett Varsó (TASZSZ). Aleksander vezető állami személyiségi olyan utazásai, mint Mikoji és Kozlov úr útja az Egyesi Államokban, s az én utazásoi lehetőseget adnak az őszinte nyílt vitára közös probl máinkról, arra, hogy kidolgo zuk megoldásuk módozata következésképp tanulmányo nunk kell annak lehetőségé hogyan fejlesszük az ilyenfa ta kapcsolatokat. Az amerikai alelnök íelv tette azt a gondolatot, hoj időről időre Hruscsov, illeti Eisenhower mondjon beszéd az amerikai, illetve a szovj rádióban és televízióban. K fejtette nézeteit az informác cseréjének fontosságáról, mé nemcsak azt teszi lehetőv hogy a két ország népe tanú jón egymástól, hanem azt i hogy eloszlassa a bizalmatlai ságot és a meg nem értést, bi: tosítsa a kölcsönös megérté és a barátságot. — Szerinte! nem kielégítő és elfogadhata lan az egymás mellett élt gondolata — folytatta Nixoi — Ez ugyanis azt jelenti, hog a világ eleve két egymást gyr lölő és egymástól félő ellens< ges táborra oszlik. Nem két v lágra, hanem egy olyan vilá{ ra van szükség, amelyben mir den nép saját akarata szerir választja meg gazdasági é társadalmi rendszerét, s amelj ben a népek között gyümöl csöző kapcsolatok állnak feni Nixon kijelentette: nemcsa a gyárak építésében kell vei senyezni egymással, hanem ab ban is, hogy jobb életet biztc sítsunk a népnek. — Működ jünk együtt a kozmikus té meghódításában — ahogya; egy munkás mondotta neker Novoszibirszkben —, repüljün] együtt a Holdba — mondott Nixon, majd így folytatta be szódét: — Tisztában vagyok azzal hogy ha számításba vesszül nézeteltéréseinket, a békés ver sengés és az együttmííködé korszaka jóformán megváló síthatatlannak látszik. De ör szagaink-. vezetői segíthetnél ennek kialakításában. Nixon ezután szólt Hrus csovval való találkozásairól, ! egyebek között a következőke mondotta: — Éles nézeteltérés van köztünk politikai, gazdasági és filozófiai kérdésekben, valamint néhány nemzetközi kérdésben. Hruscsov, aki egyszerű munkásból emelkedett állami vezetővé, kiválóan foglal állást a mellett a gazdasági rendszer mellett, ■ amelyben hisz, energiája szinte felmérhetetlen. Egyszóval, akár egyetértünk vele, akár nem, ki kell jelenteni, hogy egyike a született vezetőknek. Nixon ezután néhány kérdésben vitába szállt Hruscsov kijelentéseivel, majd röviden szólt a genfi tárgyalásokról is, amelyek — mint mondotta — csak abban az esetben érhetnek el eredményt, ha mindegyik fél érdekeit számításba veszik, »örvendetes benyomást tett rám, hogy Hruscsov úrral folytatott beszélgetéseim alkalmával meggyőződtem róla: tisztában van ezzel, elismeri, hogy a konferencia sikere nagy lépés lehet azoknak a kérdéseknek a megoldásában, amelyeket érintettem«. — Országukat elhagyva mindig emlékezni fogok arra a jelenetre, amely az önök egyik I csodaszép uráli városában tett autóutam alkalmával történt. Az út szélén gyermekcsoport állt. Mezei virágokat dobtak a kocsimba, s angolul kiáltották: »Friendship! Friendship!« (Barátság.) Zsukov úr (a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke. — Szerk.) elmondotta nekem, hogy Zawadzkinak, a Lengyel Nép- az első szó, amit az angolul taköztársaság Államtanácsa el- J nuló gyermekek megtanulnak. nőkének meghívására vasárnap Moszkvából repülőgépen Varsóba érkezett Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke. s vele együtt a kísérő hivatalos személyiségek és amerikai újságírók. A repülőtéren O. Lange és B. Podedworny, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsának elnökhelyettesei, A. Rapacki külügyminiszter és a diplomáciai testület tagjai fogadták i Nixonfc, ez a szó: friendship. E kis epizódnál semmi sem fejezhette ki jobban a szovjet nép magatartását, s biztosíthatom önöket, hogy mi őszintén értékeljük ezt a magatartást — jelentette ki Nixon, majd saját maga, felesége és az amerikai csoport valamennyi tagja nevében köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért, az útján megnyilvánult veniégsze- retetért. Nixon oroszul búcsúzott hallgatóitól.
