Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. augusztus 28. Sért késik? Még a nyáron elkészült Kaposvár legszebb lakóházának, a tervrajza. Ezt az impozáns házat a Május 1, illetve a Kossuth Lajos utca sarkán építik. A ház földszintjén üzletsorok, az emeleten lakások lesznek, másik részében a Földművesszövetkezetek Somogy megyei Központja foglal majd helyet. Ezt a — különösen a lakások szükségességét tekintve — igen számottevő építkezést már a tervrajzok készítésekor örömmel üdvözölte a város lakossága. Tetszett, hogy a megyei tanács megígérte: még ebben az évben megkezdik az építkezést. A határidőt szeptember 1-re tűzték ki. Erre az időre a városi tanácsnak kellene telket biztosítania. A tanács annak idején készséggel vállalta is, hogy a telket határidőre az építők rendelkezésére bocsátja. Ám egy héttel a határidő lejárta előtt a jelek arról tanúskodnak, hogy az ígéret ígéret maradt. Egyedül a Kiskereskedelmi Vállalat boltja költözött el a bontásra kerülő épületből. Még mindig benne van a Cipőipari Ktsz, a trafik, a lottó-iroda, és se híre, se hamva annak, hogy bontanák a szóban forgó épületeket. Nem nehéz mindebből arra következtetni, hogy ha a kiürítés és a bontás így »halad«, a sarokház építését telek hiányában az idén nem tudják elkezdeni. A városi tanács azzal, hogy nem biztosítja határidőre a telket, nemcsak a SZOT- székház előtti városképet csúfító, düledező romépületek életét hosszabbítja meg, hanem a sarokházban majdan lakók beköltözését is késlelteti. Nem hinnénk, hogy any- nyim jól állunk már lakásokkal, hogy mindegy mikor, kezdjük el az új lakóház építését. Egyetlen szervünk, intézményünk sem dobálózhat könnyelműen az építkezések megkezdésének határidejével. Utmi véljük, nincs elfogadható indoka a tanácsnak a késlekedésre. Idejében tudta, miről van szó. A cél érdekében minden akadályt le kellett volna győzni. És le is tudott volna győzni, ha valamivel nagyobb felelősséggel viseli szívén az új sarokház sorsát. Ha már eddig nem, hát ezután tegye meg sürgő14 tsz párosversenye a marcali járásban (Tudósítónktól.) Az elmúlt hetek if en rohamosan emelkedett a marcali járásban azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek a jobb eredmények eléréséért — a pártkongresszus tiszteletére — versenyre léptek egymással. Eddig 14 tsz kötött versenyszerződést. A feltételek teljesítését mindegyik fél egy- egv tömbben vezeti két példányban, s ennek egyik lapját, miután a tanácselnök látta- mozta, rendszeresen megküldik a versenytársnak. A termelő- szövetkezetek vezetősége havonta egyszer meglátogatja «ellenfelét«, és a helyszínen közösen értékelik a végzett munkát. A versenyfeltételeket máris több tsz teljesítette. így Bóránkén befejezték a 30 férőhelyes sertésfiaztató építését, ugyancsak határidőre beállították a 16 kalapácsos darálót. Tapsony—Somogyszentpál vetélkedésében az utóbbi idejére elvégezte az augusztus 15-re sen, amit elmulasztott: bizto- * előírt 2160 köbméteres ároksisitson telket, ^ ló építési munkálatait. A MUNKA EMBERE NEM TUDTAM RÓLA, hogy valamilyen funkciója van. Bejött a szobába, a tanácselnököt kereste, majd amikor nem találta, fordult kifelé, és ment dolga után. Akkor kérdeztem meg, hogy beszélhetnék-e egy tanácstaggal, s mind járt ugrottak az ablakhoz, hívták őt vissza. Mert Kaiser Ádám tanácstag. Meg v. b. elnökhelyettes, szövetkezeti igazgatósági tag, brigádvezető — és családapa. Ha a sok munka mellett jut egy kis ideje $. családdal törődni. Leül az asztal mellé, de mondja, hogy nincs sok ideje, siet ki a tsz-be, mert a. dohányszedés még hátra van (szép az idei termés), meg a trágyahordást is meg kell kezdeni. S mindenütt ott ak«r lenni, irányítani, tanácsot adni. A villa nyelét pedig ugyanúgy megragadja, mint bárki más. — A FÁRADTSÁGOT NEM SZABAD ISMERNI — mondja, de azt már a többiek teszik hozzá, hogy Kaiser Ádám gyakran rpég önmagát is elhanyagolja, nem eszik, nem pihen, csakhogy menjen a munka. kan fordultak hozzá adóügyi kérdésekkel, s ő kereste a megoldást. kutatott az elintézési módok után. telefonált, levelezett, és senki sem maradt válasz nélkül. Ö pedig új feladatokhoz látott, mert nem érzi jól magát, ha valami munkát nem végez. Elnyűihetetlen ember. Negyvenéves, de nem látszik any- nyinak. Szeme fiatalosan csillog, amikor a tsz-ről, a brigádról meg a dohányföldeken folyó munkáról beszél. Ismeretes az a szólásmondás, hogy a parasztember a nappal kel, és a nappal nyugszik. Nos, Kaiser Ádám talán még a napnál is korábban fenn van, és csak késő este vetődik haza. Várja a család, felesége, 16 éves lánya, akire nagyon büszke. A leány az erdészetnél dolgozik, s nagyon jól érzi ott magát. OLVASÁSRA, szórakozásra csak a téli hónapokban jut ideje, most mindennél fontosabb a termés, a jövő évi kenyér sorsa. Mondja, hogy községükben nincs különösebb baj a betakarítással, már csaknem minden gabonát behord- tak.;: Búcsúzik, siet ki a mezőre, mert az az ő igazi otthona. P. Gy. Megnyitották a keszthelyi Georgikon-napokat Kedden a Keszthelyi Mezőgazda- sági Akadémia nagytermében ünnepélyesen megnyitották Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a keszthelyi Georgikon emlékére rendezet tudományos ülésszakot. Az ülésszakot Mód Aladár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára nyitotta meg, majd . Tömpe István földművelésügyi mí- Az Utóbbi időben nagyon SO- niszterhelyettes a termelőszövetkezetek időszerű kérdéseiről, a gazdaságok üzemszervezési problémáiról beszélt. Ezután Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes a nagyüzemi állattenyésztésről tartott előadást. Az ülés második felében neves szakemberek ismertették legújabb kutatásaik eredményeit. (MTI) Kadarkút állja a szavát Megvallom, kissé furcsa előítéletekkel látogattam el Kadarkáira. Nem is csoda, hiszen nem éppen kellemes híreket hallottam az egyik szom- szédbeli faluban a kadarkúti szövetkezőkről. »-Nem dolgoznak azok közösen, s nem is akarnak«. »Csak azért kellett nekik az aláírás, hogy bekössék a felsőbb szervek embereinek szemét, és közben kivegyék a hasznot az egyéni gazdaságból«. Sőt az egyik kulák- gazda — akit a helybeliek csak nagy könyörgésre vettek fel maguk közé a tsz-be — már azt is tudni vélte, hogy a »ka- darkútiak visszaküldték működési engedélyüket«. A kutya ugat, a karaván halad Amikor mindezt a kadarkú- tiak elé tárom, csak a szemük meresztik, és nem akarják hinni, hogy mindezt rájuk mondják. »Hát csak nem néznek bennünket eszelősöknek, olyanoknak, akik csak azután hozzák működésbe az eszüket, miután cselekedtek?« — mondja felháborodva az egyik gazda; — Nézze — jegyzi meg Kozák Miklós, a tsz elnökhelyettese, akit az utcán a darálóból hazafelé menet állítottam meg — én is hallottam már, ha nem is ezeket, de hasonló híreket. De amikor a rossz szándékú híresztelők kilétére igyekeztünk bukkanni, valahol mindig megszakadt a fonal. Akik csinálják, elég okosak és ravaszok ahhoz, hogy a sötétben maradjanak, mert jól tudják: a sötétség, a névtelenség kedvez nekik. Azonban azt tartjuk, hogy az ilyen rémhírek —*■ ámbár tagadhatatlan, némi kárt, zavart okoznak egyesek fejében — a termelőszövetkezetet nem tartóztathatják fel. És ez a legfőbb. Kozák Miklós olyan józansággal és előrelátó bölcsességgel beszél a Párt politikájáról, a tavasszal alakult Béke Tsz terveiről, hogy öröm hallgatni. Az embernek az az érzése, hogy nem is egv tegnapi jómódú középparaszttal, hanem egy tekintélyes, jól képzett, a nagyüzem irányításában jártas agronómussal társalog. Már pedig bizonyos, hogy egy olyan ember, aki még csak most — száz meg száz nehézség közepette — ízlelgeti a közös gazdálkodás »hogyan«-ját, szív, akarat nélkül nem tudna ekkora tűzzel beszélni arról, mi kellene a közösbe, miként kell megvetni a szövetkezet alapjait. De mielőtt ecről a beszélgetésről írnék, pillantsunk be a tanácshoz is. A döccenők nem állíthatják meg az előrenyomulókat Szálai László elvtárs, a tanács elnöke egyáltalán nem tartozik azok közé, akik szeretik rózsaszínben mutogatni ■ nával több száz holdnyi kalá- a valóságot, ha munkájukról, j szost, ezt már az idén egyszer területükről van szó. őszintén, lók közelébe hordták, hogy a nemsokára egybeviendő jószág almozására legyen elegendő szalma. (Sajnos, még az istállóknál ezutánra vár a kis- sebb-nagyobb átalakítás, tatarozás.) Még a nyár elején vásároltak kétezer darab előnevelt csirkét, s állították be hizlalásra a megyében és máshonnan vásárolt szarvasmarhákból is. Felülvetettek lucertiltaikozás nélkül beszél azokról a nehézségekről, amelyek most jelentkeznek, amikor a falu csaknem négyszáz családja elérkezett ahhoz az időponthoz, hogy meg kell kezdeni az első közös munkát. Mert noha a tsz már a tavasszal megalakult, a közös munkát — akkori döntésük szerint — lényegében csak most kezdik meg. Az aratást, betakarítást tehát még egyénileg végezték, mint ahogy az adót is egyénileg vetették ki rájuk. Nos hát, a szakítás az egyéni gazdálkodással, amely mindig fájdalmas, lényegében most, az őszi munkák megkezdésekor következett be Kadar- kúton. Bizonyos, hogy az átállás náluk sem megy nehézség nélkül. Azon sem lehet megütközni, ha azok közül, akik ugyan megalakították a tsz-t, de mint elhatározták: őszig még egyéniek maradnak, egyesek közben még valami hátha«-ra is gondoltak. Emberi dolog, hogy a megszokottól nem könnyen válnak meg. Lehetséges, hogy a kadarkú- tiak között is akad egy-két holmi »véletlenre« váró ember. Ám — és ez nagyon lényeges — többségük nem kifelé kacsintgató, hanem előrelátó, akik tudják is, akarják is, hogy a tavasszal adott szót állni kell, a nagy elhatározást gyümölcsöző tettekre kell váltani és ennek most van itt az ideje. A földrendezés megkezdődött, a számbavétel már meg is történt. Hatvanöt család úgy döntött, hogy a már tíz éve működő Szabadság Tsz-be megy, a többi — mintegy 320 család — a tavasszal alakult Békében marad. Bár a Béke tagjai eddig is tettek egyet-mást a közös gazdálkodás alapjainak megteremtéséért, a tennivalók zöme még hátra van. A kalászosok egv részét már a vezetőség által kijelölt szövetkezeti istálmegkaszálhatják. Vetettek silónak valót és másodnövényeket is. Ezen kívül megszabták: holdanként ki mennyi szemes abrakot és szálastakarmányt köteles behozni az állatok takarmányozására. Nem egy fillér nélkül, nem szegényem indul a Béke, százezer forintnál több pénze van. A tavasszal tudniillik úgy döntöttek, hegy mivel a terményeket maguk takarítják be, minden gazda holdanként 300 forintot köteles befizetni a szövetkezeti alapba. Az Indulást könnyítik meg, ha sürgetik ennek befizetését. És hogy vetőmag-gond se legyen, azt is megszabták, hogy tagonként és ho> dánként Í6 kiló búzát, 20 kiló rozsot, 20 kiló árpát és 6 kiló zabot tartoznak beadni a vetőmag-« alapba. A traktorok már szántanak; A jószágot felleltározták, ezután értékelik fel őket. A tsz vezetői már tudják, hogy mennyi tehén, növendék, lőj szerszám kerül a tagok háztáji gazdaságából a közösbe. Talajvizsgálatokat végeznek több helyütt, hogy megtudják: hol tehetik meszezéssel pillangósoknak is alkalmassá a földet; A múlt vasárnapi vezetőségi ülésen már a brigádvezetők — valamennyien tekintélyes gazdák — között is felosztották a mezőket, és sürgették a jövő évi kertészeti tervek elkészítését. Valaki javasolta: fel kell mérni, a tagok mennyi kapásnövény művelését vállalhatják. Az irodán is nagy az igyekvés, hogy a könyvelést naprakész állapotba hozhassák; Kilábalnak a gyerekbetegségekből Ezek után sokan azt hihetnék, nincs ebben a községben semmi fennakadás, megy minden, mint a karikacsapás. Elferdítenénk a valóságot, ha ezt állítanánk. Igenis, vajúdással küszködik az új. Napról napra talpra kell állítani a hitetlenkedőket, bátorítani a tétovázókat, s tori-zára forrasztani a hazug szót azoknak; ^%vawviVova*ovowa'ov^/w*,v,*,v/awov/^ova‘/w-jvwi .vwwvwwakii- zülleszteni akarna]- az előrehaladás és építés helyett. a|i És akadnak még olyanok is, 13. tem, volt kulcsa a lakáshoz. — Üldögél és a szökésről álmodozik? — kérdezte gúnyosan. — ördöge van — vágtam vissza. — Meddő álmok! Ami elmúlt, nem jő vissza.. — mondta bensőséges hangon. — De ne idegeskedjék, minden jó— miért mentettem meg, miért ápoltam a kórházban, harmadszor, hogyan lett magából August Berziny... És mosolygott. Al<aratlanul elmosolyodtam én is. — Hát igen — mondtam. — És remélem.. — Lassan mindent megtud Márta — Bocsásson meg, Berziny úr — szólalt meg váratlanul. — Bocsásson meg, de ügye ön nem Berziny úr? Nem tudtam, mit válaszoljak. — Már miért ne lennék Berziny úr? — vetettem ellen bizonytalanul. — Hiszen ez olyan elterjedt név ... Visszatértem a dolgozószobába, és megpróbáltam megismerni a gazdáját, azaz saját magamat, amennyiben én August Berziny vagyok, bár ebben még a házvezetőnőm is kételkedett. Mint már mondottam, a festészetben úgy látszik, Berziny úr önmagát tartotta a legnagyobbnak; de ami a köny veket illeti, sok könyve volt, és igen gondosan válogatta ki őket. A könyvekből ítélve Berziny urat három téma érdekelte különösebben: a régi Róma mű- i észete. a Baltikum politikai története, különösen a legújabb korban, és a mai francia irodalom. Mellesleg a francia szerzők megválasztása arról tanúskodott, hogy Berziny úr kiváló esztéta, sőt mondhatnám sznob: könyvtárában több mű képviselte Paul Valéryt, He-ari de Régnier-t, Jules Romáim, Marcel Proustot és költők közül Malarmé, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud köteteit láttam. Az egészen régi költőket viszont csak Vi'lon képviselte a könyvtárban. — Berziny asztalán — helye- seboen az én asztalomon — Proust Az eltűnt idő nyomában című regényciklusának Bimbózó lányok árnyékában című kötete f eküdt. Abban a pillanatban még nem tudhattam, milyen szimbolikus jelentősége van ennek a címnek, akár Berziny úr éle- vodkás üveget, tével, akár saját életem e magának, házban töltött időszakával kapcsolatban. Berziny úr rigai tartózkodása — annak a Berzinynek is, aki előttem lakott a lakásban, szetellenes az ilyesfajta szárára fordul. — Kivette kezemből majd — nyugtatott meg Jan- a könyvet és félretette. — In- kowskd fölényesen. — Azon az nék egy kávét. Csengessen estén nagy veszedelemtől men- Márlának, és készíttessen vele. tett meg a jelenléte, hagy ma- Ö maga nyomta meg a csen- gára lőjek, azt a kényszerítő gőt, amely] az asztali lámpa körülmények követelték, meg- bronz virágfüzérei közé volt menteni viszont az én találé- eírejtve. konyságom mentette meg maAtmentünk az ebédlőbe, és gát, és ez mindkettőnk számá- mondhatom, hogy Márta kávé- ra előnyös. ja valóban pompás volt. így hangzott a tálasz, amely — Nem próbálta még közön- egyetlen rejtélyre sem derített séges orosz vodkával a kávét? fényt. — kérdezte Jankowska. és már — De talán azt mégis megélő is vette a pohárszékből a magyarázhatná, hogyan sző- hogy töltsön kültem meg — kérdeztem. — Nagyon egyszerűen. Hid- Nekem azonban se testem, se TOgénhiperoxid segítségével, lelkem nem kívánta a vodkát. Régi, kipróbált szer. Ezt hasz- Kínzó élességgel hasított be- nálják a nők is, akik mindenlém a gondolat, milyen terme- áron szőkék akarnák lenni. Lénák, mit mondott konyhában. Szófia azonnal elkomolyo-1 dott, és néhány pillanat múl- j va alaposan kimutatta a fogai fehérjét. j — Márta! — kUiltotta élesen ' Még a plüssmajmócskáról isi elfeledkezett, amely selyemzsi-' nóron himbálózott az ebéd'ó-1 asztal fölött, és farka alatt; villanycsengő rejtőzött. Márta nyugodt léptekkel jött, be az ebédlőbe. — üljön le, Krnmins asszony — parancsolta Jankowska, és most olyan volt, hogy nem lett volna tanácsos vitába szállni vele. Márta nyugodtan, minden sietség nélkül ült le; szintéi,\ akik engedik félrevezetni, lép- re csalni önönmagukat. Helytelen volna eltagadni, hogy nem mindenki cselekszik olyan hűséggel és akarással a tsz-ért, mint Kozák Miklós és a hozzá hasonlók; még akadnak, akiket a nehézségek nem megedzenek, hanem elkeserítenek. Kozák elvtárs élőre tudta; látta, és számolt is vele: az állam nem tud azonnal annyi segítséget adni, hogy a termelőszövetkezetek máról holnapra kiforrott nagyüzemekké váljanak. — Amikor egyéni gazdálkodásba fogtunk — mondja —. nekünk sem volt mindjárt mindenünk. Először építettem egy disznóólát, s ahogy szapoáradt belőle az egyszerű mun-Í rodott a jószág; úgy ^vitettem hozás most, ezekben a súlyos időkben. — Több kérdésem volna magához — fordultam az asszony- . hoz, _ Úgy gondolom, elérke- gust Berzinyre. A színészek is és annak is, aki most az en személyemben jelent itt1 meg — egész élete, hogy úgy mondjam, »bimbózó lányok árnyékába.n« zajlott le. Ctt tartózkodásom első napján azonban egy leány sem jelent meg a lakásban. Este — ígéretéhez híven — eljött Jankowska. Dolgozószobámban ülve éppen Proustot lapozgattam, és közben szüntelenül azon járt az eszem, hogyan szökhetnék meg rregismerkedtünk. Rigából. Jankowska váratlanul jehet, hogy magának nem tetszik így, de ezt meg kell nekem bocsátania. Kénytelen voltam megszőkíteni, mert ebben az egyben nem hasonlított AuJean Ciraudoux-t, a korábbi lent meg. Mútf már emlttetazt mondják, sokkal jobban beleélik magukat szerepükbe, ha senki sem gyanítja róluk, hogy nem azok, mint akivek mutatni akarják magukat. — Ahaav vesszük! — nevettem el magam, miközben megtettem a magam ellenveté- Másodszor sét. — Márta például egyálte- azt szeretné tudni, hogy miért Ián nincs meggyőződve arról, lőttem magára, és utána — hogy én vagyok a gazdája, minden következetesség nélkül És elmondtam Jankowskázeíl a válaszadás ideje. — Megengedi, hogy felsoroljam kérdéseit? — Jankowska hangja úgy csengett, mintha kissé incselkedni akarna velem. — Először is azok a körülmények érdeklik, amelyek között azon a furcsa estén kásasszony nyugalma. Jankowska fejével, ' tett. — ügy vettem észre, hogi maga ma nem ismerte fel Bér ziny urat. Márta zatxirba jött. — Bár vallásos vagyok — kezdte tétovázva —, de a ha-j lottak feltámasztásában nem tudok hinni, Jankowska asz-] szony... Jankowska elnevette magát. — Pedig hinni leéli benne. 'Mert. ha maga hal meg a go-\ lyómtól, maga bizony nem támadna fel. — Még egyszer fe-j lém intett, és jelentőségtelie sen nézett a házvezetőnőre. — Szóval ki is ez az úr, Márta? — Én ... én... azt hiszem. hogy ... Zerziny úr... — ie-\ hegte bizonytalanul. Folytatjuk — ? az épületeket. így lesz a szö- in-f vetkezőiben is. Derű, életerő, magabiztosság árad szavaiból. Szerinte az első évben igen nagy gondot, figyelmet kell fordítani a sok pénzt jövedelmező burgonya és dohány termelésére. El kell érni, ho<rv áliatbőség legyen, mert Kozák Miklós saját tapasztalataiból tudja: a paraszti jólét forrása a nagyüzemben is a jószág. Ő ebben hagyta le gazdatársait, de a szövetkezetnek túl kell haladnia a legjobb középparasztok színvonalát is. Kozák Miklós erősen bízik abban, hogy hamarosan kilábalnak a gyér*» mekbetegségekből. V ur» m. j u