Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-26 / 199. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. augusztus 28. Sért késik? Még a nyáron elkészült Ka­posvár legszebb lakóházának, a tervrajza. Ezt az impozáns házat a Május 1, illetve a Kossuth Lajos utca sarkán építik. A ház földszintjén üz­letsorok, az emeleten lakások lesznek, másik részében a Földművesszövetkezetek So­mogy megyei Központja fog­lal majd helyet. Ezt a — kü­lönösen a lakások szükséges­ségét tekintve — igen számot­tevő építkezést már a tervraj­zok készítésekor örömmel üd­vözölte a város lakossága. Tetszett, hogy a megyei ta­nács megígérte: még ebben az évben megkezdik az építke­zést. A határidőt szeptember 1-re tűzték ki. Erre az időre a városi tanácsnak kellene tel­ket biztosítania. A tanács an­nak idején készséggel vállal­ta is, hogy a telket határidő­re az építők rendelkezésére bocsátja. Ám egy héttel a ha­táridő lejárta előtt a jelek arról tanúskodnak, hogy az ígéret ígéret maradt. Egyedül a Kiskereskedelmi Vállalat boltja költözött el a bontásra kerülő épületből. Még mindig benne van a Cipőipari Ktsz, a trafik, a lottó-iroda, és se hí­re, se hamva annak, hogy bontanák a szóban forgó épü­leteket. Nem nehéz mindebből arra következtetni, hogy ha a ki­ürítés és a bontás így »ha­lad«, a sarokház építését te­lek hiányában az idén nem tudják elkezdeni. A városi tanács azzal, hogy nem biztosítja határidőre a telket, nemcsak a SZOT- székház előtti városképet csú­fító, düledező romépületek életét hosszabbítja meg, ha­nem a sarokházban majdan lakók beköltözését is késlel­teti. Nem hinnénk, hogy any- nyim jól állunk már lakások­kal, hogy mindegy mikor, kezdjük el az új lakóház épí­tését. Egyetlen szervünk, in­tézményünk sem dobálózhat könnyelműen az építkezések megkezdésének határidejével. Utmi véljük, nincs elfogad­ható indoka a tanácsnak a késlekedésre. Idejében tudta, miről van szó. A cél érdeké­ben minden akadályt le kel­lett volna győzni. És le is tu­dott volna győzni, ha valami­vel nagyobb felelősséggel vi­seli szívén az új sarokház sorsát. Ha már eddig nem, hát ezután tegye meg sürgő­14 tsz párosversenye a marcali járásban (Tudósítónktól.) Az elmúlt hetek if en rohamo­san emelkedett a marcali já­rásban azoknak a termelőszö­vetkezeteknek a száma, ame­lyek a jobb eredmények eléré­séért — a pártkongresszus tisz­teletére — versenyre léptek egymással. Eddig 14 tsz kötött versenyszerződést. A feltételek teljesítését mindegyik fél egy- egv tömbben vezeti két pél­dányban, s ennek egyik lapját, miután a tanácselnök látta- mozta, rendszeresen megküldik a versenytársnak. A termelő- szövetkezetek vezetősége ha­vonta egyszer meglátogatja «ellenfelét«, és a helyszínen közösen értékelik a végzett munkát. A versenyfeltételeket máris több tsz teljesítette. így Bó­ránkén befejezték a 30 férőhe­lyes sertésfiaztató építését, ugyancsak határidőre beállítot­ták a 16 kalapácsos darálót. Tapsony—Somogyszentpál ve­télkedésében az utóbbi idejére elvégezte az augusztus 15-re sen, amit elmulasztott: bizto- * előírt 2160 köbméteres ároksi­sitson telket, ^ ló építési munkálatait. A MUNKA EMBERE NEM TUDTAM RÓLA, hogy valamilyen funkciója van. Be­jött a szobába, a tanácselnököt kereste, majd amikor nem ta­lálta, fordult kifelé, és ment dolga után. Akkor kérdeztem meg, hogy beszélhetnék-e egy tanácstaggal, s mind járt ug­rottak az ablakhoz, hívták őt vissza. Mert Kaiser Ádám ta­nácstag. Meg v. b. elnökhelyet­tes, szövetkezeti igazgatósági tag, brigádvezető — és család­apa. Ha a sok munka mellett jut egy kis ideje $. családdal törődni. Leül az asztal mellé, de mondja, hogy nincs sok ideje, siet ki a tsz-be, mert a. dohány­szedés még hátra van (szép az idei termés), meg a trágyahor­dást is meg kell kezdeni. S mindenütt ott ak«r lenni, irá­nyítani, tanácsot adni. A vil­la nyelét pedig ugyanúgy meg­ragadja, mint bárki más. — A FÁRADTSÁGOT NEM SZABAD ISMERNI — mondja, de azt már a többiek teszik hozzá, hogy Kaiser Ádám gyakran rpég önmagát is elha­nyagolja, nem eszik, nem pi­hen, csakhogy menjen a mun­ka. kan fordultak hozzá adóügyi kérdésekkel, s ő kereste a meg­oldást. kutatott az elintézési módok után. telefonált, levele­zett, és senki sem maradt vá­lasz nélkül. Ö pedig új felada­tokhoz látott, mert nem érzi jól magát, ha valami munkát nem végez. Elnyűihetetlen ember. Negy­venéves, de nem látszik any- nyinak. Szeme fiatalosan csil­log, amikor a tsz-ről, a brigád­ról meg a dohányföldeken fo­lyó munkáról beszél. Ismeretes az a szólásmondás, hogy a parasztember a nappal kel, és a nappal nyugszik. Nos, Kaiser Ádám talán még a napnál is korábban fenn van, és csak késő este vetődik ha­za. Várja a család, felesége, 16 éves lánya, akire nagyon büsz­ke. A leány az erdészetnél dol­gozik, s nagyon jól érzi ott magát. OLVASÁSRA, szórako­zásra csak a téli hónapok­ban jut ideje, most mindennél fontosabb a termés, a jövő évi kenyér sorsa. Mondja, hogy községükben nincs különösebb baj a betakarítással, már csak­nem minden gabonát behord- tak.;: Búcsúzik, siet ki a mezőre, mert az az ő igazi otthona. P. Gy. Megnyitották a keszthelyi Georgikon-napokat Kedden a Keszthelyi Mezőgazda- sági Akadémia nagytermében ün­nepélyesen megnyitották Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a keszthelyi Georgikon emlékére rendezet tudományos ülésszakot. Az ülésszakot Mód Aladár, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társu­lat főtitkára nyitotta meg, majd . Tömpe István földművelésügyi mí- Az Utóbbi időben nagyon SO- niszterhelyettes a termelőszövetke­zetek időszerű kérdéseiről, a gaz­daságok üzemszervezési problémái­ról beszélt. Ezután Magyari András földmű­velésügyi miniszterhelyettes a nagyüzemi állattenyésztésről tar­tott előadást. Az ülés második felé­ben neves szakemberek ismertet­ték legújabb kutatásaik eredmé­nyeit. (MTI) Kadarkút állja a szavát Megvallom, kissé furcsa elő­ítéletekkel látogattam el Ka­darkáira. Nem is csoda, hi­szen nem éppen kellemes híre­ket hallottam az egyik szom- szédbeli faluban a kadarkúti szövetkezőkről. »-Nem dolgoz­nak azok közösen, s nem is akarnak«. »Csak azért kellett nekik az aláírás, hogy bekös­sék a felsőbb szervek emberei­nek szemét, és közben kive­gyék a hasznot az egyéni gaz­daságból«. Sőt az egyik kulák- gazda — akit a helybeliek csak nagy könyörgésre vettek fel maguk közé a tsz-be — már azt is tudni vélte, hogy a »ka- darkútiak visszaküldték mű­ködési engedélyüket«. A kutya ugat, a karaván halad Amikor mindezt a kadarkú- tiak elé tárom, csak a szemük meresztik, és nem akarják hinni, hogy mindezt rájuk mondják. »Hát csak nem néz­nek bennünket eszelősöknek, olyanoknak, akik csak azután hozzák működésbe az eszüket, miután cselekedtek?« — mond­ja felháborodva az egyik gaz­da; — Nézze — jegyzi meg Ko­zák Miklós, a tsz elnökhelyet­tese, akit az utcán a darálóból hazafelé menet állítottam meg — én is hallottam már, ha nem is ezeket, de hasonló hí­reket. De amikor a rossz szán­dékú híresztelők kilétére igye­keztünk bukkanni, valahol mindig megszakadt a fonal. Akik csinálják, elég okosak és ravaszok ahhoz, hogy a sötét­ben maradjanak, mert jól tud­ják: a sötétség, a névtelenség kedvez nekik. Azonban azt tartjuk, hogy az ilyen rémhí­rek —*■ ámbár tagadhatatlan, némi kárt, zavart okoznak egyesek fejében — a termelő­szövetkezetet nem tartóztathat­ják fel. És ez a legfőbb. Kozák Miklós olyan józan­sággal és előrelátó bölcsesség­gel beszél a Párt politikájáról, a tavasszal alakult Béke Tsz terveiről, hogy öröm hallgatni. Az embernek az az érzése, hogy nem is egv tegnapi jó­módú középparaszttal, hanem egy tekintélyes, jól képzett, a nagyüzem irányításában jár­tas agronómussal társalog. Már pedig bizonyos, hogy egy olyan ember, aki még csak most — száz meg száz nehéz­ség közepette — ízlelgeti a kö­zös gazdálkodás »hogyan«-ját, szív, akarat nélkül nem tudna ekkora tűzzel beszélni arról, mi kellene a közösbe, mi­ként kell megvetni a szövetke­zet alapjait. De mielőtt ecről a beszélgetésről írnék, pillant­sunk be a tanácshoz is. A döccenők nem állíthatják meg az előrenyomulókat Szálai László elvtárs, a ta­nács elnöke egyáltalán nem tartozik azok közé, akik sze­retik rózsaszínben mutogatni ■ nával több száz holdnyi kalá- a valóságot, ha munkájukról, j szost, ezt már az idén egyszer területükről van szó. őszintén, lók közelébe hordták, hogy a nemsokára egybeviendő jó­szág almozására legyen elegen­dő szalma. (Sajnos, még az is­tállóknál ezutánra vár a kis- sebb-nagyobb átalakítás, tata­rozás.) Még a nyár elején vá­sároltak kétezer darab előne­velt csirkét, s állították be hiz­lalásra a megyében és más­honnan vásárolt szarvasmar­hákból is. Felülvetettek lucer­tiltaikozás nélkül beszél azok­ról a nehézségekről, amelyek most jelentkeznek, amikor a falu csaknem négyszáz csa­ládja elérkezett ahhoz az idő­ponthoz, hogy meg kell kezde­ni az első közös munkát. Mert noha a tsz már a tavasszal megalakult, a közös munkát — akkori döntésük szerint — lé­nyegében csak most kezdik meg. Az aratást, betakarítást tehát még egyénileg végezték, mint ahogy az adót is egyé­nileg vetették ki rájuk. Nos hát, a szakítás az egyé­ni gazdálkodással, amely min­dig fájdalmas, lényegében most, az őszi munkák megkez­désekor következett be Kadar- kúton. Bizonyos, hogy az át­állás náluk sem megy nehéz­ség nélkül. Azon sem lehet megütközni, ha azok közül, akik ugyan megalakították a tsz-t, de mint elhatározták: őszig még egyéniek maradnak, egyesek közben még valami hátha«-ra is gondoltak. Em­beri dolog, hogy a megszokot­tól nem könnyen válnak meg. Lehetséges, hogy a kadarkú- tiak között is akad egy-két holmi »véletlenre« váró ember. Ám — és ez nagyon lényeges — többségük nem kifelé ka­csintgató, hanem előrelátó, akik tudják is, akarják is, hogy a tavasszal adott szót állni kell, a nagy elhatározást gyümölcsöző tettekre kell váltani és ennek most van itt az ide­je. A földrendezés megkezdő­dött, a számbavétel már meg is történt. Hatvanöt család úgy döntött, hogy a már tíz éve működő Szabadság Tsz-be megy, a többi — mintegy 320 család — a tavasszal alakult Békében marad. Bár a Béke tagjai eddig is tettek egyet-mást a közös gaz­dálkodás alapjainak megterem­téséért, a tennivalók zöme még hátra van. A kalászosok egv részét már a vezetőség ál­tal kijelölt szövetkezeti istál­megkaszálhatják. Vetettek siló­nak valót és másodnövényeket is. Ezen kívül megszabták: holdanként ki mennyi szemes abrakot és szálastakarmányt köteles behozni az állatok ta­karmányozására. Nem egy fillér nélkül, nem szegényem indul a Béke, száz­ezer forintnál több pénze van. A tavasszal tudniillik úgy döntöttek, hegy mivel a termé­nyeket maguk takarítják be, minden gazda holdanként 300 forintot köteles befizetni a szö­vetkezeti alapba. Az Indulást könnyítik meg, ha sürgetik ennek befizetését. És hogy vetőmag-gond se le­gyen, azt is megszabták, hogy tagonként és ho> dánként Í6 kiló búzát, 20 kiló rozsot, 20 kiló árpát és 6 kiló zabot tar­toznak beadni a vetőmag-« alapba. A traktorok már szántanak; A jószágot felleltározták, ez­után értékelik fel őket. A tsz vezetői már tudják, hogy mennyi tehén, növendék, lőj szerszám kerül a tagok háztáji gazdaságából a közösbe. Talaj­vizsgálatokat végeznek több helyütt, hogy megtudják: hol tehetik meszezéssel pillangó­soknak is alkalmassá a földet; A múlt vasárnapi vezetőségi ülésen már a brigádvezetők — valamennyien tekintélyes gaz­dák — között is felosztották a mezőket, és sürgették a jövő évi kertészeti tervek elkészíté­sét. Valaki javasolta: fel kell mérni, a tagok mennyi kapás­növény művelését vállalhat­ják. Az irodán is nagy az igyekvés, hogy a könyvelést naprakész állapotba hozhassák; Kilábalnak a gyerekbetegségekből Ezek után sokan azt hihet­nék, nincs ebben a községben semmi fennakadás, megy min­den, mint a karikacsapás. Elferdítenénk a valóságot, ha ezt állítanánk. Igenis, vajú­dással küszködik az új. Napról napra talpra kell állítani a hitetlenkedőket, bátorítani a tétovázókat, s tori-zára forrasz­tani a hazug szót azoknak; ^%vawviVova*ovowa'ov^/w*,v,*,v/awov/^ova‘/w-jvwi .vwwvwwakii- zülleszteni akarna]- az előrehaladás és építés helyett. a|i És akadnak még olyanok is, 13. tem, volt kulcsa a lakáshoz. — Üldögél és a szökésről ál­modozik? — kérdezte gúnyo­san. — ördöge van — vágtam vissza. — Meddő álmok! Ami el­múlt, nem jő vissza.. — mondta bensőséges hangon. — De ne idegeskedjék, minden jó­— miért mentettem meg, miért ápoltam a kórházban, harmad­szor, hogyan lett magából Au­gust Berziny... És mosolygott. Al<aratlanul elmosolyodtam én is. — Hát igen — mondtam. — És remélem.. — Lassan mindent megtud Márta — Bocsásson meg, Berziny úr — szólalt meg váratlanul. — Bocsásson meg, de ügye ön nem Berziny úr? Nem tudtam, mit válaszol­jak. — Már miért ne lennék Ber­ziny úr? — vetettem ellen bi­zonytalanul. — Hiszen ez olyan elterjedt név ... Visszatértem a dolgozószobá­ba, és megpróbáltam megis­merni a gazdáját, azaz saját magamat, amennyiben én Au­gust Berziny vagyok, bár eb­ben még a házvezetőnőm is ké­telkedett. Mint már mondottam, a fes­tészetben úgy látszik, Berziny úr önmagát tartotta a legna­gyobbnak; de ami a köny veket illeti, sok könyve volt, és igen gondosan válogatta ki őket. A könyvekből ítélve Berziny urat három téma érdekelte kü­lönösebben: a régi Róma mű- i észete. a Baltikum politikai története, különösen a leg­újabb korban, és a mai fran­cia irodalom. Mellesleg a fran­cia szerzők megválasztása ar­ról tanúskodott, hogy Berziny úr kiváló esztéta, sőt mondhat­nám sznob: könyvtárában több mű képviselte Paul Valéryt, He-ari de Régnier-t, Jules Ro­máim, Marcel Proustot és költők közül Malarmé, Baude­laire, Verlaine és Rimbaud kö­teteit láttam. Az egészen régi költőket viszont csak Vi'lon képviselte a könyvtárban. — Berziny asztalán — helye- seboen az én asztalomon — Proust Az eltűnt idő nyomá­ban című regényciklusának Bimbózó lányok árnyékában című kötete f eküdt. Abban a pillanatban még nem tudhattam, milyen szim­bolikus jelentősége van ennek a címnek, akár Berziny úr éle- vodkás üveget, tével, akár saját életem e magának, házban töltött időszakával kapcsolatban. Berziny úr rigai tartózkodá­sa — annak a Berzinynek is, aki előttem lakott a lakásban, szetellenes az ilyesfajta szárá­ra fordul. — Kivette kezemből majd — nyugtatott meg Jan- a könyvet és félretette. — In- kowskd fölényesen. — Azon az nék egy kávét. Csengessen estén nagy veszedelemtől men- Márlának, és készíttessen vele. tett meg a jelenléte, hagy ma- Ö maga nyomta meg a csen- gára lőjek, azt a kényszerítő gőt, amely] az asztali lámpa körülmények követelték, meg- bronz virágfüzérei közé volt menteni viszont az én találé- eírejtve. konyságom mentette meg ma­Atmentünk az ebédlőbe, és gát, és ez mindkettőnk számá- mondhatom, hogy Márta kávé- ra előnyös. ja valóban pompás volt. így hangzott a tálasz, amely — Nem próbálta még közön- egyetlen rejtélyre sem derített séges orosz vodkával a kávét? fényt. — kérdezte Jankowska. és már — De talán azt mégis meg­élő is vette a pohárszékből a magyarázhatná, hogyan sző- hogy töltsön kültem meg — kérdeztem. — Nagyon egyszerűen. Hid- Nekem azonban se testem, se TOgénhiperoxid segítségével, lelkem nem kívánta a vodkát. Régi, kipróbált szer. Ezt hasz- Kínzó élességgel hasított be- nálják a nők is, akik minden­lém a gondolat, milyen terme- áron szőkék akarnák lenni. Lé­nák, mit mondott konyhában. Szófia azonnal elkomolyo-1 dott, és néhány pillanat múl- j va alaposan kimutatta a fogai fehérjét. j — Márta! — kUiltotta élesen ' Még a plüssmajmócskáról isi elfeledkezett, amely selyemzsi-' nóron himbálózott az ebéd'ó-1 asztal fölött, és farka alatt; villanycsengő rejtőzött. Márta nyugodt léptekkel jött, be az ebédlőbe. — üljön le, Krnmins asszony — parancsolta Jankowska, és most olyan volt, hogy nem lett volna tanácsos vitába szállni vele. Márta nyugodtan, minden sietség nélkül ült le; szintéi,\ akik engedik félrevezetni, lép- re csalni önönmagukat. Hely­telen volna eltagadni, hogy nem mindenki cselekszik olyan hűséggel és akarással a tsz-ért, mint Kozák Miklós és a hozzá hasonlók; még akad­nak, akiket a nehézségek nem megedzenek, hanem elkeserí­tenek. Kozák elvtárs élőre tudta; látta, és számolt is vele: az állam nem tud azonnal annyi segítséget adni, hogy a terme­lőszövetkezetek máról holnap­ra kiforrott nagyüzemekké váljanak. — Amikor egyéni gazdálko­dásba fogtunk — mondja —. nekünk sem volt mindjárt mindenünk. Először építettem egy disznóólát, s ahogy szapo­áradt belőle az egyszerű mun-Í rodott a jószág; úgy ^vitettem hozás most, ezekben a súlyos időkben. — Több kérdésem volna ma­gához — fordultam az asszony- . hoz, _ Úgy gondolom, elérke- gust Berzinyre. A színészek is és annak is, aki most az en személyemben jelent itt1 meg — egész élete, hogy úgy mond­jam, »bimbózó lányok árnyé­kába.n« zajlott le. Ctt tartózkodásom első nap­ján azonban egy leány sem je­lent meg a lakásban. Este — ígéretéhez híven — eljött Jankowska. Dolgozószobámban ülve éppen Proustot lapozgattam, és köz­ben szüntelenül azon járt az eszem, hogyan szökhetnék meg rregismerkedtünk. Rigából. Jankowska váratlanul je­het, hogy magának nem tet­szik így, de ezt meg kell ne­kem bocsátania. Kénytelen vol­tam megszőkíteni, mert ebben az egyben nem hasonlított Au­Jean Ciraudoux-t, a korábbi lent meg. Mútf már emlttet­azt mondják, sokkal jobban beleélik magukat szerepükbe, ha senki sem gyanítja róluk, hogy nem azok, mint akivek mutatni akarják magukat. — Ahaav vesszük! — ne­vettem el magam, miközben megtettem a magam ellenveté- Másodszor sét. — Márta például egyálte- azt szeretné tudni, hogy miért Ián nincs meggyőződve arról, lőttem magára, és utána — hogy én vagyok a gazdája, minden következetesség nélkül És elmondtam Jankowská­zeíl a válaszadás ideje. — Megengedi, hogy felsorol­jam kérdéseit? — Jankowska hangja úgy csengett, mintha kissé incselkedni akarna ve­lem. — Először is azok a kö­rülmények érdeklik, amelyek között azon a furcsa estén kásasszony nyugalma. Jankowska fejével, ' tett. — ügy vettem észre, hogi maga ma nem ismerte fel Bér ziny urat. Márta zatxirba jött. — Bár vallásos vagyok — kezdte tétovázva —, de a ha-j lottak feltámasztásában nem tudok hinni, Jankowska asz-] szony... Jankowska elnevette magát. — Pedig hinni leéli benne. 'Mert. ha maga hal meg a go-\ lyómtól, maga bizony nem tá­madna fel. — Még egyszer fe-j lém intett, és jelentőségtelie sen nézett a házvezetőnőre. — Szóval ki is ez az úr, Márta? — Én ... én... azt hiszem. hogy ... Zerziny úr... — ie-\ hegte bizonytalanul. Folytatjuk — ? az épületeket. így lesz a szö- in-f vetkezőiben is. Derű, életerő, magabiztosság árad szavaiból. Szerinte az el­ső évben igen nagy gondot, fi­gyelmet kell fordítani a sok pénzt jövedelmező burgonya és dohány termelésére. El kell ér­ni, ho<rv áliatbőség legyen, mert Kozák Miklós saját ta­pasztalataiból tudja: a pa­raszti jólét forrása a nagy­üzemben is a jószág. Ő ebben hagyta le gazdatársait, de a szövetkezetnek túl kell halad­nia a legjobb középparasztok színvonalát is. Kozák Miklós erősen bízik abban, hogy ha­marosan kilábalnak a gyér*» mekbetegségekből. V ur» m. j u

Next

/
Thumbnails
Contents