Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-18 / 167. szám

PP1WOOYI JfÄPtüP 9 Szombat, 1959. JdUn« fS. Megőrzik állettenyésziő hírnevüket Kazsok mindig a jó állatte­nyésztő községeik közé tarto­zott. Az 1920-as évektől már csaknem minden ősszel megje­lelitek állataikkal az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, s nem 'egyszer tértek haza kü­lönböző díjakkal, elismerő- ok­levelekkel. Tavaly például 15 darab tenyészbikát és 27 te- nyészüszőt adtak át a TEGI- nek. Az állattenyésztésben gaz­dag tapasztalatokkal rendelke­ző gazdák idén tavasszal Uj Tavasz néven termelőszövet­kezetet alakítottak. A közös földön közösen kezdték meg a gazdálkodást. Az indulás ne­hézségeit leszámítva rendjén ment minden. Nem hiányzott a szorgalom, nem hiányzott a szív sem, a legfontosabb haj­tóerő. De valami nem volt meg, aminek szükségét érez­ték, ami nemcsak a közös, de az egyéni gazdaság —nak is legfontosabb alapját kell ké­pezze: a mennyiségileg és mi­nőségileg is megfelelő állatál­lomány. Tudták, érezték a g’az" dák, csakúgy mint a vezetőség, hogy a közös állatállomány jelenti az .összetartó erőt, a jövőbe vetett bizalmat, s eb­ből származik a jövedelem. Ennek tudatában sok gazda megoldotta már tehene kötelét, hogy a közös ’istálló felé in­duljon vele. Alig telt el né­hány nap, s 88 darab szarvas- marha állt már a tsz-istálló jász.ii előtt. Az elhelyezés bi­zony problémát okozott. ind- össze egy 38 férőhelyes istál­lóval rendelkeztek, amit a Magyar Állami Földalaptól vettek át. Ezt kibővítették, be­rendezték, s így már 78 állat­nak biztosított szállást Gondot okozott a kezdés idő­szakában a takarmányozás is. így hirtelen nem gondolhat­lak arra, hogy tovább bővít- ség állatállományukat. Csak amikor beértek a lucernák, ló­herék, akkor vásároltak ismét 64 szarvasmarhát. Jelenleg a szaporulattal együtt 166-ra gyarapodott az állományuk. Hamarosan egy 40 férőhelyes új istállót is építenek. Mindössze néhány hónap telt. el az alakulás óta, s már szemet gyönyörködtető sertés­állománnyal dicsekedhetnek, amit részben a büssüi gazdák törzstenyészetéből, részben a répáspusztai Első ötéves Terv Tsz, illetve a pat-pusztai ser­téstenyésztő teleptől vásárol­tak. Ez az állomány is már 128-ra nőtt. Sőt, két héttel ez­előtt 64 hízónak való sertést vásároltak, amire már megkö­tötték a szerződést. — Hízóállományunkat — mondja Matesz Pál elnök — év végére legalább 100-ra emeljük, A sertések elhelyezé­séről is gondoskodnak. Nem­rég építettek saját erőből egy 16 méteres, 150 férőhelyes süldőszállást, és egy 150—200 férőhelyes nyári szállást. Két cél lebeg ma a kazsoki Kós Karoly: BUDAI NAGY ANTAL A szegedi szabadtéri játékok egyik kiemelkedő bemutatója lesz Kós Károly: Budai Nagy Antal című drámája. A nagy erdélyi parasztfelke­lésről szóló drámát két rész­ben, öt képben mutatják be. A címszerepet Bessenyei Fe­renc játssza. A mű bemutatója drámaisá- gában, pompájában és monu­mentalitásában még a szabad­téri színpadok történetében is páratlannak ígérkezik. A darab­ban megszólaltatják a szegedi dóm világh|rű orgonáját és a város harangjait is. Szeged*kü- lönböző pontjain elhelyezett kürtösök fújják majd a riadó­kat, amelyek hangjára Budai Nagy Antal serege harcba in­dul. ORSZÁGJÁRÁSON ÖT NAP ÉSZAK-MAQYARORSZÁQON fi. Ötszáz önkiszolgáló bolt A kereskedelem a régi üzle- ____ ____ tek átépítésével még az év vé­ti j Tavasz Tsz "előtt: Minél ki-I ge előtt 500 önkiszolgáló bol- sefobre szorítani a lóállományt, ‘ tot ad át rendeltetésének. Ví- és minél nagyobbra emelni a j déken is rohamosan terjed az sertés- és szarvasmarha-állo- í új üzletforma. Csak a szövet- mányt, hogy minőségi és , kezeti kereskedelem 200—250 mennyiségi téren is megtart- önkiszolgáló boltot nyit a me­h assák és tovább szilárdíthas­sák községük hírnevét, gyeszékhelyeken és a nagyobb városaiban. vidék A „Kiváló Földművesszövetkezet“ várományosai (Tudósítónktól.) A marcali járásiban kilenc földművesszövetkezet dolgozik a falu áruellátása és a felvá­sárlás érdekében. Az év ele­jén a járás valamennyi föld­művesszövetkezete csatlako­zott a pártkongresszus tiszte­letére indított munkaverseny­hez. Ezekben a napokban lá­zas munka folyik az irodák­ban még vasárnap is, mert az idő sürget, közeleg a mérleg elkészítésének határideje. A kilenc fimsz közül hatnál külö­• \ Hat már«a színház került a dögkútba (Tudósítónktól.) A csertőn yavison táj fimsz- nél fordult elő ez a kirívó eset, hogy a közfogyasztásra szolgáló hat mázsányi húst dögkútba kellett dobni, mert a vágás és a kimérés közti idő­ben — a nem megfelelő táro­lás miatt — megromlott. A csokonyavisontai fmsz csütörtök délután kapja meg a barcsi közvágóhídon a köz­ségnek kiutalt húsmennyisé- get, s az eddigi gyakorlat sze­rint vasárnap reggel mérik ki a lakosság számára. Kézenfek­vő, hogy különösen a nyári nagy melegben megfelelő táro­lásról kell gondoskodni. Azonban a .húsbolt jégszekré­nyét a fürdő büféjének adták át, ami a fürdőzők szempontjá­ból indokolt intézkedés, mert a kánikulai melegben és az 50—60 fokos meleg víz mellé jólesik a jegeilt sör és málna. Bizonyára úgy gondolkodtak az fmsz vezetői, hogy a fürdő­büfé megkapja a jégszekrényt, s a húsbolt számára majd gondoskodnak egy másikról. Nem egyszerűbb lett volna a húsboltét meghagyni, és a fürdőhöz szerezni egyet? Ezt a népgazdasági kárt vagy megfizeti valaki, vaigy — leírják. No. de a lakosság hússzüikséglete? És éppen ara­tás idején!? nős jelentősége van a mérleg­készítésnek. A kéthelyi, ne- mesvidi, pusztakovácsi, nagy- szakácsi. vései és somogy- sámsoni földművesszövetkezet várományosai a »-Kiváló Föld­művesszövetkezet« címnek. E hat szövetkezet túlteljesí­tette kiskereskedelmi, vendég­látóipari, felvásárlási és rész- jegy-jegyeztetési tervét. A szövetkezetek vezetői a járási központ irányítása mel­lett havonta munkaértekezle­teken értékelték a kongresszu­si vállalásokat, és hónapról hónapra fokozták a versei,/ lendületét. A marcali járási központ és a KPVDSZ előreláthatóan va­sárnap dönti el, hogy mely földművesszövetkezetek ered­ményeit fogadja el és terjesz­ti fel a MESZÖV-höz, illetve a SZÖVOSZ-hoz a »Kiváló Földművesszövetkezet-«-! cím elnyerése végett. A szövetke­zetek vezetői és dolgozói azon fáradoznak, hogy a munka­verseny lendülete a második félévben tovább fokozódjék, hogy valóra válthassák a párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat. Teljesítette aratási tervét a Fonói Gépállomás (Tudósítónktól.) A Fonói Gépállomás arató­gépei teljesítették aratási ter­vüket. Az aratógépenként be­ütemezett 130 kh. tervvel szemben több mint 140 kh-t arattak le. Legjobb teljesít­ményt Jagodics János ért el, aki a göllei Béke Termelőszö­vetkezetben 2l0 kh. gabonát vágott le kévekötő-aratógéppel. Jó teljesítményt ért el még: Berta Márton, aki 195, Dr kavics József, aki 190 kát. holdról aratta le a gabonát. A gépállomás 13 gépe a kör­zet termelőszövetkezeteiben eddig közel 2000 holdról taka­rította le a gabonát, de a még hátra lévő időben, s különösen a zab aratásában sok segítsé­get fognak adni a körzethez tartozó tsz-ekr.-k. A gépállomás gépei eddig is mintegy hat-hétezer ember munkáját végezték el. A gép­állomás traktorosai a tarló­hántásban sem maradtak le, mert csütörtökön 1750 kh. tar­lót hőntottak fel ?? Ugye, rn,ilyen csú­nya szava k ? S ha eh­hez hozzátesszük, hogy nem régen hangzottak el az, Ál­lami Gazdaságok So­mogy megyei Igazga­tósága egyik felelős beosztású dolgozójá­nak ajkáról, akkor még csúnyábbnak tűnnek. Nevét nem áruljuk eí csupán annyit, hogy nem egészen új gépkocsi­ját saját maga vezet­geti, s amikor az eset történt, eléggé részeg állapotban volt. De mondjuk el az egész történetet... Vígkedély' társa­ság állít be "zaka a Méke-Szálló eitermé­K^sücsém, kopjál le..“! be. Egy szovjet ven­déget kalauzolnak, s látszik, hogy a szov­jet elvtársat kivéve, valamennyien eléggé italosak. Itt újra inni kezdenek. Közben a társaság összeszólal­kozik. Először egy pohár csörren a föl­dön, majd egy sörös­üveg törik darabok­ra. S amikor a válla- ■ '(veze’őie oda­siet megtudni, mi történt, látja, hogy az egyik férfi homloka csupa vér. A már em­lített állami gazdasá­gi dolgozó barátja homlokán törte össze az üveget. Miért tette? —kér­dezték a szomszéd asztalnál ülők Is, akiknek büszkén, s főleg nagy hangon »be is mutatkozott«. Nemcsak ő, hanem a vérző homlokú férfi is ezzel utasította el a beavatkozást: »Semmi közük hozzá, ez az ő magán­ügye. ..!« A szovjet elvtárs fejét csóválva azonnal otthagyta őket. Az »üvegtördelő« közben elvitte barát­ját, hogy elsősegély­ben részesítsék. Ké­sőbb újra visszajöttek a Grillbe. Lehetett most már hajnali 3 óra. (Kell egy kis szó­rakozás, mert hogyan is tudna másnap dol­gosmi . ..) Olyan han­gosan viselkedtek, hogy a szálloda por­tása hozzájuk sietett: legyenek csendben, mert zavarják az al­vó, pihenő vendége­ket. S ekkor hangzott el a fant már idézett kijelentés: »Kis­öcsém, kopjál le ...! A vendégek sietve távoztak, a Grill be­zárult, de ők nem akartak hazamenni. Végül rendőrt hívtak, aki felírta a botrányt okozó ÁG-dolgozó személyi adatait és távozásra szólította fel. Kommentár nem is kell a történteuhez. Svzalai Parkvárosinak: nevezném Sztálinvárost, most már jog­gal tehetem. Négy év előtt jártam, itt és mennyivel más azóta minden! Csak a házak, utcasorok ismerősek. A várost azóta dús lomfoú fákkal, virág- erdővel, parkokkal ékesítette az ember mindent megszépítő, díszítő kedve. Akikor fásátót- tak, s ma minden zöld; akkor utat építettek, ma uttörővasút kanyarog, Vidámpark ezernyi szórakozása vár: akkor az épí­tés láza ragadott meg, ma az gesztusaiból afeletti öröme villan elő, hogy ő mutathatja meg az erőművet. Különben szűkszavú, várja a kérdéseket. Nem fölényeskedik, az nem a munkás sajátja. De mindent meg akar mutatni. Órákig el lehetne nézni a drótkötélpályán közelgő, s tá­volodó csilléket. Mint a gólya, amikor csőrében klsbékát visz övéinek, úgy hozza a lignitet, az erőmű táplálékát Petőfd- bányáról. 5100 méter hosszú a drótkötélpálya, s kettő van Ezüst gyíkként kanyarog a szerpentin gyönyörű tájakon. élet forgataga, s a föld mélyé­ről ma is előbúvó házak ren­getege. Talán csak egyetlen órát tölthetünk itt, kár. Mégis ezer­nyi emlék. A pedagógus cso­port kisebb sejtekre bomlik, s ahogy egy-egy utcasarkon találkoznak, lelkendező szava­kat hallok: — Láttátok már a művelő­dési házat? Nézzétek meg osz­lopos előcsarnokát, s a kupo­lát, hol ólomüvegen elevened­nek meg a János vitéz mese­figurái. A strandon voltatok már? És ez az új utcasor, néz­zétek! A vidámpark, a házak, s a nagy üzletház mozaikból kirakott falképei! Mindenütt játszótér, liget, s a házsorok között mennyi fa, levegő, han­gulat .. j Az idegen percek alatt ma­gába szív mindent, s szívéibe zárja a várost. Fényképezőgé­pek kattognak — bár szemer­kél az eső —, képeslapok so­rozata indult útra Somogy fe­lé, s a medve, az útkeresztező­dés szökőkútja szinte szálló­igévé vál. Kár még búcsúzni. Órákig, napokig gyönyörköd­nénk a remekműben, mely eggyé nőtt a Vasművel, és együtt nő, magasságok felé emelkedik a felszabadult, épí­tő emberrel.;: Hajt, ösztönöz a kutató szen­vedély Észak-Magyarország felé. S bár hosszú az út, néhol rázós és fárasztó, képzeletünk száguldásával rohanunk át városokon, falvakon a hegy­vidék felé. Hatvan után jobbról előbuk­kannak a Mátra körvonalai. Kettős drótkötélpálya, hatal­mas, mesterséges tó, s távolról füstölgő, kémények sora vonja magára a figyelmet Lőrinci, Mátrai Erőmű. A fény és energia szülőföldje. Idős, kerek arcú. ősz hajú munkás fogad. Egy ideig ő a kísérőnk. A várakozás percei­ben vizsgálgatom vonásait: igen, ilyen egy ízig-vériig mun­kás. Mosolyából, egyszerű ilyen. A kötelet 45 tonnás el­lensúly feszíti, s óránként 150 tonna lignitet szállít Az alapanyagi nedvességtartalma, szennyeződése pagy, kalória­értéke alacsony. És éppen ez a tény teszi óriásivá az erőmű­vet, mert a leggyengébb mi­nőségű szenet alakítja át ér­tékes energiává. Itt is a föld alatti szállító- szalagok sorával találkozunk. Ott fönn a magasban aknába ömliik a lignit, ahogy kiborít­ják á csilléből, s aláhull a mélybe, a tároló alatti hosszú folyosón működő szalagrend- szerre. Talán naiv a megálla­pítás, mégis tetszett, hogy nem látok lapátot, s lapátoló em­bert ... Az erőmű hatalmas csarno­kában öt poros, és három ros­télyos kazán ontja a hőt. Ben­ne vascsöveken fut a víz, s minden kazánhoz négy páncél­lal béliéit kalapácsos ma­lom tartozik. Őrlés előtt 400 fokos levegő szárítja a lignitet, s a kazángépész egy óriási, bonyolult műszertáblán irá­nyít az adagolástól kezdve mindent. Óramű pontossággal folyik a munka. A rostélyos kazánban 1200 fok a hőmér­séklet, s a turbinákba 500 fo­kos túl hevített gőz kerül. Szá­raz számok ezek. de nem szen­zációként írom. Csak azért, mert érzem belőlük az ember erőfeszítéseit értékelni tudom fárasztó munkáját, öntudatát mely a »forró égövben« még jobban megacélozódik..: Míg odalent a kazánok mel­lett poros, egészségtelen a le­vegő, a turbinák és generáto­rok bírod almáiban szinte úgy érzi magát az ember, mintha szanatóriumban lenne. Paál Imre művezető babusgatja a gépeket. Megértem őt. Itt sze­dreit 1949-ben is. amikor újra üzemelni kezdett az erőmű, s itt van most. a tízéves fordu­lón. Szívéhez nőtt minden műszer, minden gép... Hatalmas gőzturbinák, gene­rátorok sora. A BBC-rerdsze- rű kétházas gőzturbina fordu­latszáma 3000 percenként, e csak e2 az egy áramfejlesztő 30 000 kilowattot termel na­ponta. Az erőmű napi teljesít­ménye különben 2 80Ó 000 ki­lowatt óra. s ezt a fenti csil­lagvizsgálónak tűnő, kör alakú vezérlőteram »uralkodója« mondja el. A látvány meghök­kentő. Körben bonyolult mű- szertáblák a falon, s bevallom, legalább mérnöknek kell len­ni ahhoz, hogy az egyszerűbb kifejezéseket is megértse az ember. Itt a látvánnyal kell megelégednünk, a belső rej- tekefcbe pillantani lehetetlen. Mégis élményekkel gazda­gon búcsúzunk. Szemünk, ha­junk, ruhánk tele szénporral, de szívünk — nem túlzás — tele szeretettel a munkások iránt., akik nap mint nap vi­lágosságot gyújtanak az em­bernek ... Pihenni nincs idő. száguld tovább az autóbusz kanyargó műutakon a munkásmozgalom vidéki fellegvárába. Eszembe jut 1919, a Tanácsköztársaság­ra támadó intervenció fegyve­res visszaverése, az 1922-es nagyszabású bányász-sztrájk, s nem szégyellem, megilletődve szállóik ki a kocsiból Salgótar­ján főterén. A sok üzem, gyár, bánya közül csak egyetlen egyre jut időnk, arra is kevés. Ott ha­ladtunk el Zagyvapálfalva mellett, hol táblaüveg formá­lódik az óriási hengerek kö­zött, s itt Salgótarjánban az üvegfúvás látványa gyönyör­ködtet. A termekben nagy, korong alakú asztal, közepén a ke­mence. S az »asztalon« közel egymáshoz félmeztelen férfiak, fiuk. Sokan, szinte alig lehet mozogni. Sietni kell. Az üveg hőmérséklete 1500 fok, gyor­san hűl. A percek sürgetnek; Sok üzemben megfordultam már, de ilyen munkatempót sehol sem láttam. Fiúk készí­tik elő a fűvópipát, s a meste­rek formába fújják az izzó, mézszerű masszát. Száz és száz tűzgolyó imbolyog a sötét te­remben, s a munkás verejté­kező homlokát megvilágítja a kemence fénye. Gyönyörű. Az Owencz-rendszerű auto­mata mellett elidőzünk. Mire nem képes az emberi agy! A gép önmaga szívja, préseli az üveget, s tíz munkafolyamat után vörösen izzva ontja ma­gából a palackokat. (Naponta 25 ezret!) A félautomata dunsztosüvegeket gyárt, s amott kézi munkával mesébe illő vázákat, tálakat, hamutar­tókat csiszol a munkás, vagy hadd nevezzem inkább mű­vésznek, mert az! A kádke­mencét generátor gázzal fűtik, s a présgépből csillogó üveg­tálcák buknak elő. Odébb óriási ballonokat fű tüdejével a mester, s a lányok csiszol­ják a poharakat, forgó korong­asztalon lágy lánggal adják rá az élfényt. Mennyi csillogás, és mennyi sápadt arcú ember a kemencék mellett! Hőség mindenütt, és tempó, tempó, tempó! Nem beszél senki, pi­pájába fújja energiáját a mes­ter, s a csendben ezűstharang- ként cseng a csillogó, üveg ... Munkáshétköznapok? Nem! A nap minden perce ünnep az izzó kohók tövén, a tüzet okádó kemencék levegőjében; Ünnep, mert az ember alko­tásvágya ég a parázsló tűzben, gazdagságot, örömet hintve városok, falvak lakóira ... Jávori Béla Sztálinvároa szélei föütján. a Sztálin úton. modern emeletes Házak sora. <£sEI o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents