Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-16 / 165. szám
SOMOGYI NfiPLAP 3 Csütörtök, 1359. július Mfe QÉPEK A TARLÓN Nehéz izzadságcseppek lepik el az embert az aratásban. A por rátapad a testre. A forrán tűző napsugarak fojtóvá teszik a levegőt. Nehéz a kasza. De a marokszedés, kötözés sem leányálom. Bök a tarló, a paraszti munkához szokott kérges kezet is felsebzik az éles búzakalászok. Talán ez az összes közül a legkimerítőbb munka: a nehézségek ilyenkor meghatványozódnak, forróság, szomjúság, por, — minden az arató ember ellen esküszik össze. Mégis tenni kell, mert az idő rövid, s a tengernyi »élet« betakarítása mindennél fontosabb. A ma parasztja előtt kirajzolódik a jövő képe, ami fürge és okos gépek zenéjével azt búgja neki: nem lesz ez mindig így. »Te földművelő és búzavető ember, nem arra termettéi, hogy arcod verejtékével szánts, vess és arass. A gépek ma még csak segítenek, de eljön az idő, amikor teljesen felmentenek a legnehezebb munkák álól.« És' szép Somogyuy.n, földművelő emberei lesik, várják, nagyobb teljesítményre nógatják a gépeket. Ma már kevés olyan ember akad, aki idegenkedne a géptől, a régi aratás szépségeit féltve tőle. A kaposmérői László Sándort, aki az aratógéptől féltette jövedelmét, saját fálujabelijei, hajdani gazdatársai hurrogták le, mondván: mikorra végeznénk az aratással, ha nem segítene bennünket gép? A magyaregresi szövetkezeti földeken is arat a gép. Igaz, vághatott volna már többet is a két kévekötő, ha nem romlott volna állandóan, de a tsz-parasztok Balogh elvtárssal, az elnökükkel egyetemben mégis örülnek: — El sem hiszik, mitől mentettek meg bennünket — mondják. Mert az okos paraszt így számol: ha jó a gép, napi 10 holdas teljesítménnyel harminc embert ment fel az aratástól. Nem kell bizonygatni, mit jelent ez például Magyaregresen, ahol az idén 55 kaszapárt tudtak kiállítani. Érthető hát, miért hódította meg olyan gyorsan a gép a parasztemberek szívét. Nem bűn, s nem megvetni váló az a törekvésük, hogy meg akarnak szabadulni a nehéz munkától, a föld szolgaságától. Ezt teremti meg számukra a megvalósuló szocializmus. Bizony érthető, ha néhol türelmetlenkedve sürgetik a gépállomást, vagy haragoson szidják a veszteglő gépet. Mert az sem ritkaság, hogy a gép meghibásodik, különösen a mostani gazdag aratás hamar okoz kárt benne. S ilyenkor nemcsak a tsz-paraszt dühös, bosszús a traktoros is, mert a munkából kieső időre nem keres. És mérges a gépállomás igazgatója, mert veszélyeztetve látja a tervteljesítést, a javítással pedig növekszenek a kiadások. S gyakran menynyi idő telik bele, míg a tapasztalt szerelő s a gépkezelő megtalálja a hiba okozóját. Csak rá kell tekinteni a napszítta, olajos-poros, fáradt arcukra,, kezükre, s látjuk, az ő munkájuk, hivatásuk sem álom. Csak igen rosszakaratú emberek állíthatják róluk, hogy nem szívesen dolgoznak, vagy lusták. Mit is mondott Molnár György, az egresiek aratógépkezelője: »Ha jól megy a gép, még az ebédről is megfeledkezem«. S az osztopániak Oppelmann bácsijának is szíve, lelke van a kombájn után maradt alacsony tarlóban, a szívet gyönyörködtető munkában. Vajon van-e az emberi akaratnak. odaadásnak szebb példája, mint amit a félkezű traktoros, a Répáson arató Toll József ad munkástársainak is, a tsz-tagoknak is. Hallatlan nehézségekkel küszködnek a dús, dőlt gabonában, könnyen törik, elakad a gép. Mégis néhol még a legelemibb követelményeket sem biztosítják nekik, például nem kerítik körül a gabonát, hogy könnyebben bodogulhassanak, nem segítenek nekik a sarkalásban, s nem, még sem mennek rá az útban álló gabonára, mert »az nekik fáj«. Aratnak a Kaposvári Gépállomáson. Igaz, nem megy a munka karikacsapás módjára akad hiba, üzemzavar, de a gépállomáson lévők, — a vezetőktől a traktorosokig — mindenki szívvel, lelkesedéssel dolgozik. Az igazgató »fél aratógépet« hord személygépkocsijában, hogy kéznél legyen a hiányzó alkatrész,m ahol arra van szükség. Minden aratógéphez kiküldtek egy szerelőt, hogy az is »kéznél legyen«, ha a szükség úgy kívánja. Nyolcszáz holdnyi területről aratták le gépeik a gabonát. Sok áldozat, szívdobbanás van e munka mögött. Erről se feledkezzünk meg, ha hibáznak is. Varga József Ennek a Fort Jackson-i kémiskolának is az emigráció vezérkara szállítja a »tanítványokat«, mint ahogy az emigráns vezetők szállítják a »nyersanyagot« más kémközpontok számára is. Ebben egységes a magyar emigráció vezérkara, a különböző politikai árnyalatokat képviselő emigráns vezetők kivétel nélkül a különböző kémszervezetek rendelkezésére állnak. Már csak azért is, mert »politikájuk« lényege, hogy e politika hirdetőit, szekértőiéit minél nagyobb- jövedelemhez, minél több dollárhoz juttassák. S ha valahol van pénz Nyugaton, az a kém- és diverziós munka területe... A hírhedt amerikai százmillió dolláros törvény végeredményben olyan százmillió dollárt jelent, amelynek kisebb-nagyobb része hozzáférhető az emigráns vezérek számára. A részesedés nagysága az emigráns vezetők ügyességétől függ. Egyfelől attól, hogy milyen sikerrel juttatják a kémfönökök kezére a disszidenseket, másfelől pedig attól, hogy az emigráció vezetésében milyen pozíciót tudnak kiharcolni maguknak. Folyik is a marakodás nyakra 'őre. A mindenható dologért egymásnak ugranak a jó urak, akik — természetesen, amikor jelenlegi gazdáik csekkjeit lesik — nem. feledkeznek meg arról sem, hogy megfelelő helyet biztosítsanak maguknak arra az időre, amikor »majd győztesen hazatérnek«. A strasbourgi Forradalmi Tanácsról már szóltunk, s most említsük meg annak elődjét, a Varga Béla-féle »Magyar Nemzeti Bizoltmány«-t is. A Forradalmi Tanács csakúgy, mint a hírhedt Bizottmány kísérlet volt arra, hogy véget vessen az emigráció vezetői közötti marakodásnak, ugyanakkor valamiféle »parlamentáris«, koalíciós alapot teremtsen az emigráns politikához, az azzal járó jövedelem elosztásához. De a Forradalmi Tanács is, a Bizottmány is csődöt mondott; nem szüntette meg, hanem fokozta a veszekedéseket, a botrányokat. Ilyen körülmények között a Szabad Európa szervezete megvonta tőlük támogatását, s ezzel egy csapásra szétesett mindkettő. Az egyik emigránsvezér, dr. Szent-Ivány Géza maga fecsegte el a Katolikus Magyarok Vasárnapja című emigráns lap egyik számában: Itt készül a jég A barcsi Jéggyárban — ha teljes kapacitással dolgozik az üzem — 21 óra alatt IS mázsa jég készül. Sztranyák István a műszerek között motoz, s ahogy múlik az idő, úgy szaparodnak a 12 kilós jégoszlopok. Most még nem dolgozik teljes kapacitással a jéggyár, de ha fokozódik a felmelegedés, $ a szükség úgy kívánja, szünet nélkül gyártják a jeget, s a kánikula idején sem lesz meleg a hűsítő ital a barcsi italboltokban. 'TjájtSacLcLLfTti n ujjíJvásriji ik Az utóbbi hetekben Kaposvár utcáin, s a megye községeiben kékszínű karszalaggaJ ellátott önkéntes rendőrök tűntek fel. A szolgálatos rendőrrel, vagy nélküle róják az utcákat, járják a határt, biztosítják a rendet a kulturális és sportrendezvényeken, bálokon, vigyázzák a dolgozók nyugodt pihenését, szórakozását. önként, társadalmi munkában Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók ők, akik több százan önként napi munkájuk elvégzése után társadalmi munkában nyújtanak segítséget rendőrségünknek a közrend és a közbiztonság megszilárdításában. Vajon mi a magyarázata annak, hogy hazánkban a dolgozók legjobbjai önként, minden fizetség nélkül lelkesen támogatják a kormánynak és a rendőri szerveknek a közrend és közbiztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. A magyarázat megváltozott MUNKÁHOZ LÁTNI! Több mint egy hónap telt el azóta, hogy a TextOművek dolgozói sok hasznos tanácskozás után megválasztották az új szakszervezeti bizottságot és a szakszervezet többi tisztségviselőjét Noha ennyi idő kevés ahhoz, logy messzemenő következtetéseket vonjunk le az új veze- ésrol, de arra éppen elegendő, logy lemérjük: lendülettel kezdett-e munkához a szak- szervezeti bizottság Sok minden függ az indulástól. Ilyen nagy munka után mint a szakszervezeti válaszás, az aktivistákban nagyobb a harci vágy, a tűz, márpedig az ügy szempontjából nem közömbös, továbbfejleszti-e ezt a vezetés, vagy hagyja elaludni. A választási időszakban lezajlott ta-—ülések nemcsak a ó tapasztalatokat összegezték, tanem feltárták a hibákat is, melyek azelőtt elkerülték a vezetők és az -aktivisták figyelmét. Ha hozzávesszük, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen maga a tagság szabott törvényt a további munkára, akkor joggal állapíthatjuk meg: soha jobb alkalom nem kínálkozik a szakszervezeti munka fellendítésére, mint most A kérdés csupán az, hogy keres-e helyes módszereket az új vezetés a vitában kikristályosodott elvek gyakorlati felhasználásához. A Textilművek szakszervezeténél erre aligha lehet határozott ”-igen-«-nel válaszolni. A választások alatt tapasztalt nagy nekibuzdulást csend követte a választások után. A szakszervezeti bizottságban elosztották egymás között a reszortokat, de ennél több nem igen történt. Jóllehet a veze,tőség régi, tapasztalt szakszervezeti vezetőkből tevődik ösz- sze, akiknek egyáltalán nincs szükségük arra, hogy naponként rágják szájukba a tennivalókat. De ez sem magyarázat arra, hogy a szakszervezeti bizottság megalakulása óta egyetlen egyszer sem ülit ö^z- sze .alkotó vitára. Még munkatervük sincs, ami ha részleteiben nem is, de nagy vonalakban irányt szabna, miként valósítsák meg a vezetőségválasztó taggyűlés határozatait, hogyan javítsák meg a munkát. Ez nem azt jelenti, hogy »»A megboldogult Bizottmányról csak annyit akarunk megjegyezni, hogy mihelyt a Free Europe megvonta tőle az anyagi segélyt, az egész szervezet felbomlott és a fő emberek azonnal sietnek egy olyan szervezetet életrekelteni, amely alkalmas volna arra, hogy az elődjétől elvont anyagi dotációt megkapja«. A magyar emigráció új »egységes szervezete a »Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete«, amelynek alapító okmányát 1957 októberében írták alá New Yorkban. Ezt a felemelő aktust hosszas vita és hosszas veszekedés előzte meg. Mindjárt kezdetben kihullott a hadakozó vezérek sorából Fábián Béla, Bakách- Bessenyey György és Kállay Miklós. Ők, a »szélsőjobboldaliak« önérzeteskedtek, s nem voltak hajlandók együttműködni Nagy Ferenccel, Kéthly Annával és a többiekkel, mivel azokat túlságosan baloldalinak tartották. Kimaradt a sorból Eckhardt Tibor is, aki kitűnő amerikai pénzforrásait nem volt hajlandó megosztani másokkal. Végül is az alapító okmányon ott díszelgett az emigráció ismert és kevésbé ismert vezetőinek aláírása: Király Béla, Nagy Ferenc, Varga Béla, Kiss Sándor, Auer Pál, Szabó Pál, Barankovics István, Pfeiffer Zoltán, Hajdú Németh Lajos, Adorján József, Brün- auer Sándor, Horváth János, B. Rácz István, Korányi Tibor, Szélig Imre, Kéthly Anna, Kovács Imre és Kővágó József. Ezek aláírásukkal is vallották, hogy az SZMNK az emigráns politika egyetlen csúcsszerva. Az alapító okmányban meghatározták a »Nemzeti Képviselet« programját is. Nagy Ferenctöl Kéthly Annáig a különböző emigráns vezetők megegyeztek abban, hogy Magyar- országon — majd ha hazatérnek — »nem csinálják vissza a földreformot, az egészen nagy gyárakat, bányákat és bankokat nem adják vissza volt tulajdonosaiknak, de kártalanítják őket, és ők a magántulajdon Magyarországáért harcolnak«. Nehogy félreértés legyen, még abban is megállapodtak, hogy Magyarország államformája köztársaság lesz, megszüntetik a népköztársaságot, a munkásállamot. Ennek a platformnak alapján született meg a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete, amely a Szabad Európa anyagi dotációjával kezdte meg tevékenységét. De még meg sem száradt a tinta a megállapodáson, amikor Pfeiffer Zoltán egymás után három, öles cikkben támadta meg az SZMNK-t. Pfeiffer kifejtette: Nem ért egyet a programmal, mert az fenntartandónak ítéli a földreformot, a bányák és a nagyüzemek államosítását. Pfeiffer ezzel a cikkével jelt adott barátainak a Nemzeti Képviselet elleni általános támadásra. Céljuk: az »egységes« szervezet szétzúzása, új emigráns csúcsszerv alakítás». amely természetesen ellátná elődeinek funkcióit, ami a különböző hírszerző irodák és kémközpontok szolgálatát illeti, s egyben megkaparintani a Szabad Európa szervezet e célra szánt pénzét. — Folytatjuk — a Textilművek szakszervezetében teljesen megállt a munka. De mehetne jobban, elevenebben is. E-gyet-mást munkaterv hiányában is megvalósított a szakszervezeti bizottság. Az asszonyok otthoni munkájának megkönnyítésére új mosógépet és más háztartási gépeket vásároltak. A taggyűlési határozat szerint augusztus 1-re vasalószobát kell berendezni az üzemben. Iványos Jánosné szerint kétséges e határozat megvalósulása, mivel a vasalószobának kijelölt helyiséget az üzem bővítése miatt raktárnak használják. A gazdasági vezetésen kívül a szakszervezetnek is jelentős érdeme a nemrég kibővített, korszerűsített új strand. A szakszervezet irányításával zajlanak a termelési tanácskozások, amelyekben megválasztják az üzemi tanácstagokat. A szákszervezeti bizottság erőpróbája is egyúttal, hogy milyen lesz az üzemi tanács munkája az üzem irányításában. Segítő közreműködése attól függ: a legméltóbbak kerülnek-e az üzem irányító szervébe. Hogy mennyire hiányzik egy jó munkaterv, azt az is bizonyítja- hogy 3 Textilművek szakszervezetében más területen alig történt intézkedés a vezetőségválasztás óta. Tanácskozniuk kellett volna a bizalmiakkal arról, hogy mit végeztek jól az elmúlt években, és hogyan dolgozhatnak jobban. Meg kellene tenni, mert a taggyűlésen is kitűnt, hogy eléggé elhanyagolta ezt a szakszervezet. Érdekvédelmi feladat, de egyúttal a szocialista kultúr- forradalom kibontakozását és fellendülését segíthetné a szakszervezeti bizottság, ha nagyobb rész* vállalna a dolgozók általános műveltségének növeléséből. Ideje ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozni és megkeresni az okát, hogy a múlt évben általános iskolába beiratkozott dolgozók fele miért morzsolódott le. A vezetőségválasztó taggyűlésen az egyik felszólaló így fogalmazta meg: ... ne csak a fonónő gondja legyen a műszak- csere, akkor nem lesz lemorzsolódás .. .« Mint ismeretes, a Textilművek még ebben az evben új gépekkel gyarapodik. A gépek mellé új emberek kellenek. De ezek nem pottyannak az égből. Ki tehetne többet az úi szakmunkás gárda neveléséért, mint a szakszervezet, amelynek minden adottsága megvan ahhoz. Csak ' a módját kel! megkeresni, ez pedig a szak- szervezeti bizottságra vár. Az elmúlt egy hónap tanulsága: hatékonyabban kell munkához látni a Textilművek szakszervezeti bizottságának. Sok adósság gyűlt össze. Adják össze tudásukat szorgalmukat, és akkor mehr' frg a munka, jobban mint eddig. életünkben van: pártunk és kormányunk helyes politikájának eredményeképpen a dolgozó emberek milliói saját ügyüknek érzik a társadalom ügyét. Ma már egyre nehezebb elválasztani a közérdeket az egyéni érdektől. A ma emberének nem közömbös, hogy lopják-e, pazarolják-e a társadalmi tulajdont. Az sem közömbös, hogy nyilvános szórakozóhelyeken egyesek botrányos viselkedésükkel zavarják dolgozótársaik pihenését, szórakozását. Másrészt alapvető változás ment végbe a rendőrség és a lakosság viszonyában. A fel- szabadulás előtt a csendőr, a rendőr a dolgozó embereknek, a legszegényebb rétegnek ellensége volt S ha kellett, kardlappal, szuronnyal és golyóval szerzett érvényt az uralkodó osztály akaratának. Ma már senkinek sem kell magyarázni, hogy rendőrségünk, amely a dolgozó nép fiaiból épült, a nép érdekeit védi. Ezért rendőrségünk munkáját és tevékenységét dolgozó népünk szeretete és megbecsülése övezi. Az önkéntes rendőrök intézménye a jövő kommunista társadalmának vonásait magában- foglaló társadalmi szervezet, amely előre mutat arra az időre, amikor más feladatokkal egyetemben a közrend és a közbiztonság ügyét is az egész lakosság, a társadalom veszi kezébe. Híven teljesítik kötelességüket Az önkéntes rendőrök komoly segítséget nyújtanak rendőrségünknek, önfeláldozó munkájuk során, hívem teljesítve kötelességüket. Csőit János vasúti pályamunkás önkéntes rendőr, vízvári lakos, 1959. május 5-én reggel munkája közben arról értesült, hogy négy személy a Dráva partja felé igyekszik, valószínű azzal a szándékkal, hogy átlépje a határt. Azonnal elindult, hogy. értesítse a határőröket. Velük együtt csónakba szállt, és segített elfogni a négy disszidálni akaró fiatalembert Szép példája a kötelesség- teljesítésnek Borongics István önkéntes rendőr esete. Május 23-án éjszaka — bár nem volt szolgálatban — észrevette, hogy Volfinger Ernő bűnöző, akit a rendőrség köröz, a községben bujkál. Gyorsan értesítette társait Pintér Istvánt, Skelecs Ferenc és Gelencsér Tibor önkéntes rendőröket; Közös erővel elfogták a körözött személyt, és átadták a rendőrségnek. önkéntes rendőreink azonban nemcsak a lakosság vagyonára, de testi épségére is vigyáznak. Böjté István nagyberki önkéntes rendőr egy ittas állapotban levő gépjármű- vezetőt igazoltatott, majd bekísérte a rendőrömre, s ezzel megakadályozta, hogy ilyen állapotban részt vegyen a közúti forgalomban. Szolgálaton kívül pedig a község határában egy gyanús személyt igazoltatott. akiről kiderült, hogy munkakerülő, s a megyei ügyészség bűncselekmény miatt körözi. Nem lehet elhallgatni Tóth Ferenc és Török István kaposvári önkéntes rendőrök kötelességtudó magatartását sem, akik szolgálatuk közben elfogtak egy asszonyt, aki lopott baromfit és burgonyát árult. Helyesen intézkedett Hallgató Lajos kőkúti önkéntes rendőr is. aki felügyeleti szolgálatot látott el egy bálban. A bálban verekedést kezdeményeztek. Közbelépett, segítségül hívta a rendőrőrsöt, s ezzel megakadályozta egy nagyobb, esetleg súlyos sérülésekkel járó tömegverekedés ■kialakulását. Dolgozó népünk szereti, megbecsüli és segíti önkéntes rendőreinket, ök pedig büszkék jól végzett munkájukra, s a kiérdemelt megbecsülésre. Időt és fáradságot nem sajnálva segítik rendőrségünk munkáját, s velük együtt biztosítják dolgozó néojink alkotó -rvirú-iiát. nyugodt -oK ■ ■■ --él. Móricz Gyula
