Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

i Sedd, 1959. július 14. 8 SOMOGYI NÉPLAP A balatoni filmhetekről »Az összes művészetek kö-s a szórakoztatni akarás ka­zött számunkra legfontosabb a film.-“ Nyilvántvaió, hogy a fenti idézet szellemében kerül sor már hagyományosan min­den nyáron a balatoni filmhe­tek megrendezésére nagyobb üdülőhelyeinken: Lellén, Föld­váron és Siófokon. A cél nem más. mint a fő­idényben az egymást heten­ként. kéthetenként váltó üdü­lőcsoportok megfelelő kultu­rális ellátása: az, hogy az ősz- szel kezdődően bemutatásra kerülő filmekkel — közöttük jónéhány kiemelkedő filmal­kotással — a szabadságukat Balatonon töltő üdülők százai korábban megismerkedhesse­nek. A balatoni filmhetek meg­rendezésének gondolata a Filmfőigazgatóságtól ered. El kell-jsmemi, igen jó és hasz­nos kezdeményezés. Éppen ezért- kell szigorúbban szem­ügyre vennünk a balatoni film­színházak műsorpolitikáját, melynél alapos eltolódást ész­lelhetünk csak a szórakozta­tás felé akár a filmhetek mű­sora tekintetében is. A filmművészetet nem az teszi elsősorban számunkra fontossá, hogy szórakoztat, ha­nem az, hogy nevek Haladó filmmé pedig az tesz egy film­alkotást. ami szellemi plusz­ként a jó szórakozás emléke mellett megmarad az ember tudatában. Ha e nézőszögből vizsgáljuk meg a filmhetek műsorát, meg kell állapíta­nunk, hogy a Balaton-parton kicsit feladtuk a szocialista tu­dat formálásáért folyó harcot, pott aránytalanul nagy szere­pet a műsor összeállításában. Noha anyági elgondolásból ve­zettetve sem alkudozhatunk a filmművészet funkcióját te­kintve. A nyaralók országos pre­mier előtt láthatnak néhány nyugati filmalkotást a film­hetek programjában. így a Ke­nyér, szerelem, fantázia, Ke­nyér, szerelem, féltékenység cí­mű olasz filmet, a Rosemarie című nyugatnémet, a Nyomo­rultak című francia filmet.' s jónéhány más, korábban már ismert »-kassza-« filmet, mint például az Utolsó paradicsom, az Alvajáró Bonifác, őfelsé­ge kapitánya, a Robin Hood, cí­mű filmeket, és így tovább. Volt alkalmunk elbeszélget­ni néhány mozi üzemvezetőjé­vel — Az emberek, ha szórakoz­ni akarnak, megnéznek egy nyugati filmet, ha tanulni akarnak, megnéznek egy népi demokratikus, vagy szovjet filmet — mondotta a mozi­üzemi vállalat egyik munka­társa. S ami figyelemre méltó: lemondóan, beleegyező«!. Ilyenképpen: »-Igen, így van, nem tehetünk ellene«. Nekünk viszont más a vé­leményünk. Az emberek »-ide­genkedése« s helytelen műsor­politikából fakad. S talán nem rossz következtetés, hogy a helytelen műsorpolitika pedig balatoni viszonylatban gazda­sági meggondolásokból ered. Az idegenkedés alaptalan! De egyenes következménye a »•kassza« filmek túlzott térhó­cÁ téma az ütött kmer Eme újságíró-berkekben oly­annyira használatos szólás­mondást, — melyet rendsze­rint akkor vagdos a szerkesztő az újságíró fejéhez, ha téma­szegénységben szenved —, megtestesedni láttam vasárnap éjjel. Azelőtt gyakorta vitat- t(fjn a témaszerzés ebbéli lehe­tőségét már csak azért is, mert az emberek általában nem iga­zi témára gondoltak ilyenkor, hanem valami egészen másra. A boglárt műúton szerzett ta­pasztalatom azonban egyszer, s mindenkorra meggyőzött: néha valóban az úton hever a téma. Mert ott hevert, mások is látták. Még hozzá milyen édesdeden! Bizisten úgy, ahogy csak kevés téma tud heverész­A téma ezúttal emberi tes­tet öltött, még akkor is, ha ezen az éjszakán kivetkőzött emberi mivoltából. Azért mon­dom ezt, mert előzőleg jól be­rúghatott a Balaton-melléki nedűkből. Hazafelé ballagva hosszúnak találhatta az utat és görbének, így hát segített ma­gán. Megágyazott annak rend­je és módja szerint a müút közepén. így láttam: A gépkocsi fénykévéjébe fe­küdt valaki. Mellette v^otor- kérékpár állt, egy férfi és egy nő kutatta ,az élettelennek lát­szó ember arcát. És ahogy csi- . korogtak a fékek, hirtelen mindenki gondolt valamit. A sofőr: hogy a motoros ütötte el; a motoros: hogy egy gép­kocsi; a »téma«: hogy jó hely­re ágyazott és az újságíró: ezt meg kell írni. Témám rendívül ügyesen maga alá terített egy pokrócot, hogy fel ne fázzon; bőrdarabkákból való szatyrát feje alá illesztette és elszende- redett: Mielőtt keresztül men­tünk volna rajta, udvariasan figyelmeztettük: — Nemde rosszul választot­ta meg ön éjszakai fekhelyét? Felnézett. Csodálkozva bá­mult ránk, aztán megjegyez­te: — Tényleg ide feküdtem én az útra? Angyali naivitással mint­egy bocsánatért esedezett. Mit tehet ilyenkor az ember? Óva­tosan felsegítettük, s átkísér­tük a szomszédos lakosztályba, az árokpartra, ahol már meg­szűnt téma lenni, s szó nélkül, mélyen aluclta tovább a része­gek álmát... J. B. ditásánák. Következésképpen küzdeni kell a »csak szórakoz­tató« elv ellen, valamivel szi­lárdabb műsorpolitikával, ala­pos, jó propagandamunkával. S ez utóbbinak különösen itt, a Balaton-parton nagyon vál­tozatosnak, színesnek kell len­nie ahhoz, hogy célt is érjen. A propagandamunka megjaví­tása terén jelentős lépést tett a Somogy megyei Moziüzerm Vállalat. Plakátjai, röplapjai ötletesek, figyelmet keltők. Vi­szont nem szabad azért min­dent a propagandára sem bíz­ni. Főleg azt nem. ami csak az egészséges műsorpolitikáböl eredhet, hogy ne csak kassza­filmek legyenek a filmhetek programjában. Zászlófelvonás A Bartók Béla úti Általános Iskola 60 úttörője kellemesen töltött két hetet a Balaton fo- nyódligeti partján. Minden reggel megszólalt a trombita ébresztő hangja, majd a reggeli sorakozón a rajvezetők jelen­tettek a csapatvezetőnek. S a zászlófelvonás után megkezdő­dött a napi program, mely sok-sok emlékezetes élményt szerzett a pajtásoknak. Pedagógus továbbképzés Szemesen Már hagyományossá vált, hogy a tanév végeztével alig zárja be kapuit a balatonszemes: iskola, máris nyitja újra a pedagógus-továbbképzésre ide érkezett nevelők egymást vál­togató csoportjai előtt Talán nem túlzás ezeket,- a megyei tanács művelődésügyi osztálya által évről évre megrendezett tanfolyamokat a kom­munista nevelés kis iskoláinak nevezni. A tanfolyamokon minden iskolakörzetből egy-egy pedagógus vesz részt, aki az új iskolaév kezdetén átadja tapasztalatait ifjú és idősebb kartácsainak. Elismert tény, hogy hasznosak, jók ezek a tan­folyamok és az is kivételesen jó dolog, hogy megrendezésük­re a Balaton parton kerülhet sor. így a résztvevő nevelők­nek az elég zsúfolt tananyag elsajátítása, a gyakorlati és el­méleti foglalkozások mellett azért jut kevéske idejük a jól megérdemelt pihenésre is. Meggyőződésünk azonban, hogyha a tanfolyam másutt lenne, akkor sem nélkülöznék a lelke­sedést iránta a nevelők Az idén, június 22-én, a rajzszákosok birtokolták a sze­ntesi iskolát. Huszonnégy rajztanár és rajzot tanító pedagó­gus vett részt az egyhetes tanfolyamon, ahol jelentősen bő­vülhetett ismeretanyaguk. Meg kell említeni, hogy a rajzo­sok tanfolyama önköltséges alapon bonyolódott. A résztve­vők maguk fizették ellátásukat. Dicséretükre legyen mondva ez. Hogy milyen eredményesen zárult a rajzosok egyheti to­vábbképzése, majd eldől szeptembertől kezdődően. A részt­vevők mindenesetre azt mondják, örülnek, hogy eljöttek a tanfolyamra. ( A rajztanárok után az énektanárok hatvanas csoportja vett részt a Merényi György vezette tanfolyamon, amely más­fél hétig tartott. Másfél hétig dallamok háza lehetett a sze- mesi iskola. Most, hogy az énekszakosok is elvonultak. 13-án indul újabb tanfolyam — ezen az igazgatók és igazgatóhelyet­tesek vesznek részt. A hallgatók részletesen elemzik a műve­lődéspolitika irányelveit, és ennek kapcsán a közoktatás idő­szerű kérdéseit. Nevelés-lélektani előadásokat hallgatnak. Ezen a tanfolyamon hetven pedagógus vesz részt a megye különböző községeiből. Programjában talán ez a leggazda­gabb tanfolyam, mivel előadói között számos budapesti és pécsi szakember szerepel. Július 27-én kezdődik a népműve­lési tanfolyam, amelyen zömmel szintén pedagógusok vesz­nek részt: táncosok, színjátszó és korúsvezetők. Mint látni tehát, nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem a jó pedagógus is, aki átérzi, hogy a politikai és pedagógiai kérdések időről időre való tisztázása, megvitatása nélkül egy­re nehezebb megfelelnie a kommunista, nevelés kívánal­mainak. Események sorokban Az egyik amerikai filmgyár nemrégiben elkészítette a Dreyfuss ügy új filmváltozatát. A francia kormány megtiltotta, hogy a film helyszíni felvéte­leit Franciaországban forgas­sák. a filmesek kénytelenek voltak Belgiumba átköltözni. * * * Hollywoodban . filmet készí­tenek a kubai forradalomról és Fidel Castroról. A film szce- náriumát a Kubát kitűnően is­merő Emest Hemingway írja. * * * A nyugatbeirljn: hatóságok hivatalosan jelentették, hogy az idén nem osztják ki az iro­dalom, a művészet és a film »Berlini Nagydíjait«. Indoko­lás: Nincs elég pénz. Nyilván túl sokat költöttek fegyverke­zésre, titkos. szervezetek fi­nanszírozására és háborús pro­pagandára. Meyerbeer levelezését és naplóját, a nagy komponista végakarata értelmében csak most. száz év után hozták nyil­vánosságra. A hagyaték érté­kes Heine, Börne. Goncourt, Dumas, George Sand, Rossini, Liszt, Chopin, Berlioz, Gounod, Verdi és Wágner leveleket tar­talmaz. A teljes »-Ezeregyéjszaka«, Maupassant összes munkái és más irodalmi müvek könyvsorozatokban A Szovjetunióban könyvso­rozatokban kiadják a teljes Ezeregyéjszakát 8, Maupassant összes műveit 12, Lermontov összegyűjtött műveit 4, A. Tol­sztoj összegyűjtött munkáit 10, Anatole France munkáit 8, Stendhal összes műveit 15 és Gladkov műveit 6 kötetben. A szépirodalmi sorozatokon kívül igen érdekes a 8 kötet­ben kiadásra kerülő »Áruszó- tár«, melyben mintegy 20 000 dkk leírása található. A felsorolt könyvsorozatok előfizetésben kerülnek forga­lomba és Magyarországon is kaphatók már a Gorkij Köny­vesboltban. Az Akropolisz hőse — Könyv Manolisz Glezosz hőstetteiről — nek a nevéhez fűződik ez a Valóban nem lenne őrség az Manolisz ismét megpróbálko- hőstett. Csupán öt esztendő Akropolisz csúcsán, a zászló zott, de hiába, múlva véletlenül jött rá egy mellett? Ekkor a két diáknak új ötle­újságiró, hogy a horogkeresz- »Átvergődtünk a drótakadá- te támadt: elvágták az acélsod- tes zászlót az athéni munkás- jyokon, amelyek a hegy északi ronyt és hozzáláttak, hogy ki­lakta külvárosokból származó készén húzódtak, majd csend- lazítsák az éket. amellyel a két diák Manolisz Glezosz 5^ tovább kúsztunk, és felfe- zászlórúdat az alapzathoz erő- . Kakisz Szántasz tépte le, kapaszkodtunk a meredek sítették. Több mint egy óráig emelt templomban — élt egy Mindketten 19 évesek voltak, sziklákon. Lélegzetvisszafojtva tartott a munka. Most már a A nQTVvL' mill— — Ar* ............. . .. ... 0 . . _ ..... . .. , A z emberek millió! vi­lágszerte aggodalommal fi­gyelik a Görögországból ér­kező híreket. A reakció le akar számolni Manolisz Glezosszal, a görög nép ké­sével, a szabadság lánglel­kű harcosával. A Német Demokratikus Köztársaságban a napokban jelenik meg E. Rigas köny­ve, amely Manolisz Glezosz hőstetteiről számol be. Az alábbiakban ebből a könyv­ből közlünk részleteket. Egy régi görög monda sze­rint az Erechtheionban — az Akropolisz szent berkeiben szent sárkány. A papok min­den nap mézeskaláccsal etet­ték. Mekkora volt azonban a meglepetésük, amidőn egyszer észrevették, hogy a sárkány nem jön elő rejtekhelyéről. Ki­a hazaszeretet tüze, es a meg- néztünk körül: jobbra Propy- zászlórúd engedett. Ide-oda szállókkal szemben erzett gyű- balra az Arechtheiont- lengett, majd hirtelen letört, s lölet vezette őket. láttuk, s előttünk a Parthenon a hatalmas zászló mindkettő­Glezosz így írt visszaemlé- emelkedett. Köröskörül teljes jüket elborította. Néhány perc­kezéseiben: »Athén hőségtől nyugalom honolt. Egyelőre cél később neszt hallottak. . - , . , izzó utcáin bolyongtunk.:: A még egyetlen némettel sem ta- Mindketten az egyik szikla derült, hogy eszrevetlenul - fasizmus jelképe, a fekete ho- lálkoztunk. Tovább lopakod- mögé bújtak és lélekzetvissza­hagyta lakhelyet, es egy titicos r0gjj€reszt besötétítette a ra- tupk az ősi oszlopok között, fojtva várakoztak. Fészkükbe folyósón eltávozott az Akro- gyogó égboltot..: Hej, ha né- Vajon senki sem áll ott a fal bisszatérő baglyok voltak, polisz csúcsáról. A tenger 1 hány pisztolyunk, fegyverünk mögött? Sokáig lapultunk az »Az Akropolisz fenyői, majd vette útját, ahol azok a na] lett voina... Ha az utcasarok- északi fal tövében, majd bát- pedig Plaka kerület szűk és ról rálóhettünk volna a né- rabban nyomultunk előre és sötét utcácskái fedezték visz­metekre..; Valóban minden eljutottunk a zászlórúdhoz. szavonulásukat« — írta Gle­elveszett? A régi urak elárul- Senkit sem láttunk. Csak a zosz. tak bennünket és megszöktek..: gyűlölt horogkereszt lobogott * * * horgonyoztak, amelyek valaha megmentették Athént. Ez a szájhagyomány akkor született, amikor a perzsák Xerxes vezetésével benyomult Göx-ögországba. A hagyomány szerint a szent sárkány segí­tett abban, hogy Athén és az egész Görögország megszaba­duljon a perzsa veszélytől. 1941. május 30-ról 31-re vir­radó éjszaka, nem is egészen Elhatároztuk, hogy este 8 óra­kor találkozunk::.« Glezosz bement a könyvtár­ba és elolvasta, mit ír az En­ciklopédia az Akropoliszról. Részletesen megismerkedett a szent sárkány legendájával, és közben megtudta, hogy a tit­öt héttel azután, hogy a hitle- kos alagút valóban létezik. rista csapatok Athén földjére léptek, két ifjú hazafi tört ma­gának útat ugyanazon 3 titkos folyosón, amelyet valaha a szent sárkány használt. így jutottak fel _ az Akropolisz csúcsára és tépték le a szent sziklákról a horogkeresztes zászlót, s ezzel a görög nép nevében a hitlerista hordák szemébe vágták a megvetéssel teli kihívást. Leszállt az est — írja Gle­zosz —, a hold még nem jött fel, csodálatos este volt. Szót­lanul vágtunk át Piaka kerü­leten az Akropolisz irányába.:. Még egyszer mindé-1 jól szem­ügyre vettünk, majd elindul­tunk, hogy megkerüljük! az Akropoliszt. felettünk. Hat méter hosszú, négy méter széles zászló volt, közepén a horogkereszt«. Manolisz felkapaszkodott az alapzatra, ahová a zászlórúdat beágyazták, s lazítani kezdte az acélsodronyt, amellyel a zászlót felvonták. Az acélsod­rony azonban valahol meg­akadt, s nem engedett. Teltek­Későre járt már az idő, ré­gen életbelépett a kijárási ti­lalom. Glezosz és Szántasz a villamos síneken folytatták út­jukat, hogy másnap a német csendőrség nycmozókutyái ne tudják követni nyomukat. Másnap az athéniek látták, hogy aZ Akropolisz megszaba­dult a fasiszta elnyomás jel­gott az öröm. Ez volt a re­mény első szikrája, a kezdődő Propyleia felől !»& hangok Később ugyanezt megpróbálta hallatszottak, ének, kacagás Letisz. de ő is sikertelenül, szűrődött felénk. A »harmadik Propyleia felől pedig már nem múlták a másodpercek, s min- képétől. Szemükben felragyo- den pillanatban megjelenhe­tett az őrség. Manolisz ekkor felmászott a zászlórúdra, hogy saját testsúlyánál fogva letör­je: A rúd azonban nem mozdult. írja meg. kik voltak ezek a hallatlanul szerény hősök. Bá­tor tettükkel ők nyitották meg az ellenállási mozgalom idő­szakát, s ennek köszönhető, hogy most szabad hazában élhetünk. Mélységes megillető- déssel közöljük a két hős ne­vét. Örök dicsőség a hősöknek! Idézzük most az »Esztiét«: »Szívünk mélyéből üdvözöl­jük a két ifjú görögöt: Mano- íisz Gíezoszt és Lákisz Szan- taszt. Tettükkel a haza ügyét szolgálták.« A szocialista »Mahi« így írt: »Glezosz — nemzeti hős. El­jön az idő, amikor a történé­szek. hozzálátnak, hogy meg­írják az ország történetének legfrisebb lapjait, s ekkor Gle- zoszt is ott említik majd meg, ahol nem jut hely egyetlen miniszter, egyetlen miniszter- elnök, vagy más nevezetes sze­mély számára sem«. Glezosz mégegyszer felmegy ag Akropolisz csúcsára: az an­gol ‘intervenció időszakában. Ekkor egy feliratos táblát visz fel: »Angolok távozzatok!« Amikor a rendőrség kutatni kezdett és tömegesen tartóz­tatta le az embereket az Akro­polisz körül fekvő kerületek­ben, az athéni sajtóban egy. a rendőrfőnökhöz intézett nyílt levél jelent meg: »Tudomására hozom, rend­őrfőnök úr, hogy a transzpa­renst én vittem fel az Akropo- liszra. Hazafias kötelességem késztetett erre. Szabadítsák ki az ártatlanul letartóztatott embereket. Ha rászolgáltam a harc első tele. Mit írtak erről büntetésre, tartóztassanak le, 1945-ben a görög lapok? Az Manolisz Glezosz.« »Elefteria« című burzsoá lap­ban ezt olvashattuk: — Csupán a véletlen, a kü­lönféle körülmények szeren­csés találkozása tette lehető­Az elfogottakat szabadon bo­csátották. de Gíezoszt letar­tóztatni senkinek sem volt bá­torsága. A nép az »Akropolisz hőse® Sokáig senki sem tudta, ki- birodalom« hősei mulatoztak, hallatszott a nóta és a/ nevetés, vé, hogy éppen a mi lapunk nevet adta Glezosznak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents