Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

Péntek, 1959. július f*. 6 SOMOGYI NÉPLAP ^ ^36cl dús knlúSPzal fú­a Pá/gjíJú lugáj­DŰSAN, SÄRGA KALÁ­SZOSÁN megjött a somo­gyi nyár is. Az országúiról jobbra a Zselicség dombjai, erdői magasodnak, mintha vigyázó szemmel őrködné­nek a másik oldal, a Kapós- völgye rétjei, legelői, állat­csordái, kasza alá érett, sok­helyütt már kévébe, ke­resztekbe gyűjtött gabonája felett. A mezőn közelebb-távo- labb is aratók szorgoskod­nak. Egyenes szárú táblán gép izzad az emberek he­lyett. arrább feltűrt ingúj- jú férfikezek lendítik meg­szokott ütemre a kaszát. Mögöttük marokszedő lá­nyok, menyecskék gyűjtik halomba, osztják messziről kis kupacoknak látszó ké­vékbe a rendet. Bent a fal­vak házai között csend van. Nagyberkiben a tanács el­nöke is a mezőt járja. Dél­után négy óra felé jár az óramutató, egyik-másik házban lehet látni csak ezt- amazt tevő asszonyokat. Csendes a falu felső végén a régi kastély (ma iskola) környéke is. Termeit, öreg fáit magukra hagyták egy- időre szeptemberben vissza­térő kis lakói. Az udvar má­sik feléből, a művelődési ház valamelyik részéből zeneszó hallatszik. Rádió szól a könyvtárban AZ ABLAKBAN kis táb­la hirdeti: könyvkölcsönzés kedden 3—5-ig -és vasárnap 2—3-ig. Lendvai Erzsébet fiatal kiszes kislány, a könyvtáros mondja el. — Igen, kolcsönzünk nyá­ron, még most, az aratás ide­jén is. Persze, kevesen ér­nek most rá a könyveket forgatni — Éppen három is­koláslány és egy fiú keres­gél magánakvalót a szek­rény (polcain. Schmidt Ágo­tát Tarzan visszatérése, Fagyajev Ifjú gárdája és Azsajev Távol Moszkvától című könyve érdekli. Míg a többiek is választa­nak. Lendvai Erzsi elmond­ja, hogy összesen 112 olva­sója, s 461 kötet könyve van. s sze bizony már elavult szak­könyvekből áll, jó lenne fel­frissíteni az állományt. König Ibolya már a hato­dikba iratkozott, de még a kisebbeknek való Mici Mac­kó kalandjaival is beéri. Szótlanul várja, míg rákerül a sor, a kis szőke Szappanos Katalin. Mást is szeret olvas­ni, nemcsak a fiúregényeket — mondja, de most ezekre esett a választása. így kerül­nek kartonjára a Pál utcai fiúk és a 15 éves kapitány könyvek címei. Nyers La­jos nagyon szeret olvasni, vallja, a Dzsungel könyvét, és Puskin Dubrovszkíját szo­rongatja. Tűzőrök Batéban szélesre tárt a . tűzoltószertár kapuja. Nem ütött ki tűz, csak Hilmer Márton bácsi őrködik itt, il­letve az újságot böngészgeti. Június 24. óta megszervez­ték a faluban a tűzőr szol­gálatot. Azóta ketten-ketten egy huszonnégy órán át vi­gyázzák a szertár felszerelé­sét. — Eddig még nem volt semmi baj, s ne is légy eh — mondja Hilmer bácsi. A beszélgetésre előjön a szertár belsejéből id- Fe- rencz Gyula is. ,a sarokban álló priccsen pihent. Nem, nem aludt, nem kell már a sok álom ebben a korban, csak jólesik az elfáradt régi csontoknak a pihenés. Egyidősek vagyunk — mondja Gyula bácsi. Fickó, a jólmegtermett farkaskutya, Gyula bácsi, gazdája lábá­hoz fekszik, segít ő is tűz- őrködni az öregeknek. Elmondják, hogy tavasz­kor beálltak ők is a szövet­kezetbe. s ezt-azt dolgoztak azelőtt is, amíg beosztották őket ide szolgálatra. A 800 literes lajt tele van vízzel, mellette korszerű fecskendő áll. Az aitó mellett egy szö­gön kifényesítve lóg a réz- trombita. Mentésre, riasztó­jel adására még nem került, s ne is kerüljön sor. kíván­juk búcsúzóul a két ember­nek. , nemsokára cséplőgép halku- ló-erősödő bugását hallani. Két napja csépelik már A ZÖLDMEZŐ (mondhat­nánk így is: a falu, hiszen Baté termelőszövetkezeti község) őszi árpáját. Elevá­tormagasba nőtt már a szal­makazal, megrakott szeke­rek állnak egymás után, hogy a forgó. cséplődob el­nyelje majd rakományukat, s szélesre feszüljenek a szem­től a zsákok. Nagy István brigádvezető volt, a csépié.«; után majd a raktáros tisztéi tölti be. — Körülbelül 380 mázsát csépeltünk el eddig — mond­ja. — Minden tagnak egy- egy mázsán felül adtunk előleget. — De csak a szebbjéből — folytatja, amint igazságot tett a mázsánál. A közeli zsákokra mutat: — Ezt majd az állatokkal etetjük meg, nagyon dőlt volt. A 125 kataszteri hold őszi árpa a már kicsépelt mennyiség ígérete szerint körülbelül 16 —17 mázsás átlagot h»z a szövetkezetnek. Nagy János elmondja, hogy megkezdődött a búza és a tavaszi árpa aratása is. Ara­tással, csépléssel egyidőben kapálnak is a Zöldmezőben. Kapálják a kukorica gazo- sabbját, a kétszeri után nern árt egy harmadik kapálás sem. A Zetor fürgén forgolódik, a mögé akasztott; arató-kéve­kötő gép a legszélésebb ren­det vágó kaszást is messze maga mögött hagyja. De nemcsak a gép. a kaszások, marokszedők, kötözők érde­me is lesz, ha jövő hát végé­re — amint tervezik — be­fejezik az összes gabonafé­lék aratását, persze a zabon kívül. * * * A VÖLGYHAJLATOK­BAN. a zselici erdők fái alatt tanyát Vert már az es­te. Messziről még látszik a cséplőgép körül felszálló por, a dombok vigyázó szemmel őrködik a tájat, mint az esti szürkületbe temetkező falu tüzoltófzertárában a két tűz­őr és a Fickó kutya. Virányi Pál. BAKTAI FERENC: Az égből hulllak, hegyekből jöttek A létszámra és tevékenység­re egyik legtekintélyesehb, a Hitler elleni harcokban oly sokat áldozott magyar parti­záncsoport, a Fábry József ve­zette Petőfi-csoport története ez. Emberek, nagyon nehéz kö­rülmények közt harcoló fér­fiak története ez a könyv, akik a legkülönbözőbb utakon jutottak a- Hitler-ellenes sza­badságharc zászlaja alá. Van­nak köztük régi munkásmoz­galmi emberek és fiatal zász­lósok a nemrég még a Szov­jetuniót támadó hadseregből, leventefejjel a frontra zavart fiatalok és öreg bányászok. Nincsenek egyedül: szovjet és szlovák partizánok közvetlen társaik, köröskörül a Szepes— Gömöri Érchegység, az Ala- csony-Tátra és a folyók völ­gyei cseh, lengyel, sőt szepes- ségi német és deportálásból szökött francia harcosok gép­pisztolyainak dörrenéseitől re­meg. A dolog természetéből kö­vetkezik, hogyha vannak is ki­emelkedő alakok a könyv hő­sei között'— a hős maga a cso­port, gondjaival, örömeivel és szomorúságával. Történetünk a kalandok, csa­ták, tragikus és vidám epizó­dok szakadatlan láncolata, at­tól kezdve, hogy ejtőernyőn »az égből hulltak« — egész ad­óig, mig az szovjet hadsereg oldalán har­coló román hadosztály szaka­szán át nem lépik az arcvona­lat. Badacsonyból kitűnő hangulatban érkeztek meg a kirándulók Balatoni cll ere, Ötven ország VIT-küldöttsége utazik át hazánkon A bécsi Világifjúsági Talál­kozó megnyitása előtti napok- ban számos külföldi ország előrenyomuló ifjúsági delegációja utazik át hazánkon. Előreláthatólag csaknem ötven küldöttség ejti útba Magyarországot, köztük a szovjet, a kínai, a koreai a vietnami, az indonéz, a finn, a jemeni és a libanoni fiatalok delegációja. A magyar fiatalok Záhonytól Hegyeshalomig' mindenütt vi­rággal, kisebb ünnepségekkel, műsorokkal köszöntik a vendé­geket. A Magyar Szovjet Baráti Társaság HARMADIK NEGYEDÉVI TERVEIBŐL Kiss Józsefnével. az MSZBT szovjetunióbeli várossal, mely­megyei titkárával a társaság munkájáról beszélgettünk. Eddig is sok szép eredmény dicséri munkájukat, melynek szinte napról napra jelentke­ző hatása: az égyre jobban erősödő rnaáyár—szovjet ba­rátság, s azoknak az aktivis­táknak egyre növekedő száma, akik ezért a barátságért képe­sek dolgozni és áldozni. Arról érdeklődtünk, hogy a nyári időszak nem akadályoz­ez utóbbiak legnagyobb ré- Kifelé indulva a faluból. Virányi Pál. J ÍJ"® *ÚJf4s°san a munkát, s a távolodnak-e el a társaságtól. — Erről szó sincs — mond­ja Kiss Józsefné. ,— Bár két­ségtelen, , hogy a nyár a mi munkánkat is hátráltatja, mégis a tömegszervezetekkel együttműködve sokoldalú ter­vet készítettünk a harmadik negyedévre. Testvérváros, baráti ta­lálkozók. élménybeszá­molók­— Régi célunk, hogy egy ÉRDEMES ELOLVASNI: Szalay Lenke: Ketten hiányoznak Szívesen és örömmel olva­sok ifjúsági könyveket, úgy is mint könyvtáros, úgy is mint édesanya, aki ismerni akarja az olvasónak és gyermekének adott szellemi táplálékot A Ketten hiányoznak című ifjúsági regény elolvasása után úgy éreztem, szólni kell erről a könyvről, hogy minél többen ismerjék, olvassák, mert mon­danivalója ízig-vérig mai, egy nagyon is fájdalmasan égető, sürgősen orvoslást igénylő tár­sadalmi problémáról szól Egy fővárosi általános isko­lába új fiú érkezik. Takács Tibor zárkózott lélek, bár na­gyon vágyódik egy igaz barát után. Virág Bálintban véli megtalálni ezt a jó pajtást, tetszik neki a fiú kedves, bá­torító mosolya, tiszta, gondo­zott külseje. Bálint egy műsze­rész fia, aki harmonikus csa­ládi életben él mindaddig, amíg édesapja találmányán dolgozva meg nem ismerkedik egy nagyon illatos, ravasz nő­vel, aki a becsületes család­ié—18 ÉVES FIÜKAT betanuló munkásnak, valamint szakképzett FÉRFI- ÉS NŐI MUNKAERŐT felvesz a Kaposvári Ruhaüzem apát fokozatosan elidegeníti az egyszerű, csak a családjának élő feleségtől. Az apa a csábí­tásnak engedve otthagyja csa­ládját. S Bálint, aki abban a korban van, amikor a lélak na­gyon érzékeny és szeretetne vágyódó, látja mint változik meg a család szép élete. Pokol lett a kedves, meleg fészekből. Látja nagyon szeretett édes­anyját fájdalomtól meggyötör­ve, s a fiú lelkében minden összezavarodik. Takács Tibor, a jó barát csodálkozva látja, mint hervad le barátja arcáról a megszokott kedves mosoly, mint válik egyre figyelmetle­nebbé az iskolában. És egyszer csak — az eddig pontos és ren­des fiú — hiányozni kezd az iskolából. A rejtélyre csak ké­sőbb kapunk feleletet,, amikor a fölkavart lelkiállapotú fiút egy autó elüti. A másik hiányzó fiú Sáros Zoli, aki egy állandóan csak önmagával törődő, léha és könnyelmű anya, mellett apja még éjszaka , is dolgo­zik —, megszokja a felügyelet teljes hiányát és az utca csa­vargó fiai közé keveredik. Vé­gül annyira elromlik, hogy egy betörőnek segédkezik és a rendőrség kezére kerül. Ketten hiányoznak az iskolá­ból, nem azért mert betegek, amiért általában a gyerekek hiányozni szoktak, hanem a szülők felelőtlen önzése, ke­gyetlen léhasága miatt. Anyák. és apák, minél töb­ben olvassák el ezt a szívfáj- dítóan valószínű történetet. Tanuljunk és okuljunk belőle, mert a szülők a felelősek a Bálintok és Jóskák életéért. Könnyes mo&olyú, kedves szép diáktörténet Szalay Lenkének e? a regénye, érdemes elolvas­ni. Mohos Béláné hajmási népkan vvtárcs nek adottságai, lakóinak szá­ma hasonló Kaposváréhoz, kapscolatot építsünk ki, azaz testvérvárosi kapcsolatot te­remtsünk. Szeretnénk kölcsö­nösen megismerni, megismer­tetni a városokat. Ezért fény­képalbumot készítünk Kapos­várról, mely szemléltetően mu­tatja he városunk fejlődését, nevezetességeit. — Július, augusztus hónap­ban a tahi és siófoki járásban barátí találkozókat rendezünk szovjet elvtársak részvételével. Ahol lehetőség van. ezeket a találkozókat kultúrműsorral tesszük színessé. Idép és a múlt években igen sok somogyi ember járt a Szovjetunió különböző városai­ban. Felkérjük őket, hogy tart­sanak élménybeszámolókat. Mezőgazdasági, pedagógiai, or­vosi vonatkozású élménybe­számolókat várunk. S ha tu­dunk megfelelő filmet szerezni, ROSSZAK AZ EMBEREK ? Jl/fíndig boldoggá tesz, ha az emberek í'-*■ egy bizonyos közösségben tromfot ad­nak azoknak a megkeseredett szájúaknak, el­ferdült látószögűeknek, akik mérhetetlen pesz- szimizmusukban fennen hirdetik, hogy rosszak az emberek, a XX. század elrontotta az em­bert. Nem tartom ugyan, hogy húsvéti angya­lok vagyunk, de mindig szeretek tiltakozni, amikor sötéten látó atyánkfiái ránk húznák, hogy pokolból szalasztott ördögök vagyunk, különösen tömegben. Vasárnap ... egy gombostűt nem lehetne le­ejteni a kirándulókkal megtömött vonat ko­csijaiban. Az ablakok mindkét oldalon nyitva. Senki nem szólalt még fel huzat-ügyben. So­kan vagyunk, kell. még az a füstös, szénda- rábfcás levegő is, ami becsapódik az ablako­kon. Meg aztán nem is hosszú az út, amikor tele napfénnyel a Balatonról jön az ember. Ki családostól, ki egyedül, ki pedig a párjával. — Kaposvár következik, kérem az ablako­kat felhúzni! — A kalauznak alapos küzdel­mébe kerül míg végig megy a kocsin. lassít a szerelvény, nagy a mozgolódás. Már csak öt-hat ember tart a kijárat felé, ahol. a ka­lauz segíti a nőket, gyermekeket a leszállás­nál, amikor egy üres pgd mellett valaki el­kiáltja magát: — F.gy kabát itt maradt! Hangok, általános megtorpanás: — Ki ült itt? — Én tudom kié, egy öreg bácsi ült itt! — Dehogyis! Egy fiatalember! Végül a fehér vászonkabát, amit nagyon le­húznák a zsebek, — tehát benne van minden: igazolvány, pénztárca, a kalauz kezébe kerül. Bizonyára keresi majd a sietve távozott gaz­da az élt esz 3 tt talmit. Ha az emberek való­. ban közönyösek lennének, nemtörődömök a másik dolgát illetően, a vászonkabát útja, il­letve közszereplése itt véget is érhette. De folytatódik... Futótűzként terjed a hír vonat hosszat: — Találták egy kabátot, a ka­lauznál van! — Na, akkor megtalál ja a gazdája! Vékony kamasz hang kap szárnyra a tömeg feje felett: — Találtak egy kabátot! Az emberek mosolyognak, s: ájról-szájra ad­ják a hírt. S önkénytelenül utat nyitnak egy, a sodró emberáradattál szembe jövő fiatal­embernek. — A magáé a kábát? — Igen, hol van? — így ő, aki talán abból kiindulva, amit széliében hosszában hall, — hogy rosszak az emberek —, már le is mondott holmijáról. — Siessen csak,, ott van a kalauznál. Innen a harmadik, kocsi lépcsőjénél áll! A fiú siet, utat nyitnak neki. Hát hogyisne! Itt most közel ötven ember, vagy még ennél is több segített, hogy az elhagyott tárgy gaz­dájára leljen. A megérkezés perceinek hőse az az emberi jóság, ami a tudat alatt munkálko­dik, osiszolja az emberi jellemet, s amitől <le el lehet felejteni a fáradtságot is! A pályaudvar lassan elnéptelenedik, arrá- ^ kor a vászonkabáttal a vállán öles lép­tekkel jön visszafelé a fiú. Mosolyog, vissza- mosolygok. Ügy érzem, felesleges lenne utána­szólni, hogy az embereknek köszönheti a meg­került kabátot.. Ha ők válóban rosszak lenné­nek, ha valóba i eláljasitotta volna őket a XX. század, akkor legjobb lenne hét lakat alatt élni az életünket. László l&ahri akkor az előadást filmvetítés­sel tesszük szemlélte tővé. Ukrán és szovjet napok, vidám falusi vasárna­pok, fényképkiállítások. Célunk ■—mint eddig és ez­után is — a magyar népet még közelebb vinni a szovjet néphez, megismertetni az ott élő különböző nemzetiségek­kel. Ezért rendezünk augusz­tus 8. és 20-a között ukrán és szovjet napiokat, melyekre kü­lön részletes programot dol­gozunk ki. A Hazafias Népi- fronttal és a megyei tanács művelődésügyi osztályával kö­zösen a barcsi-, csurgói- és a kapiosvári járás két-két közsé­gében vidám falusi vasárna­pot rendezünk. kiállítással^ színes kultúrműsorral egybe­kötve. — Kapiosvár lakóit szeret­nénk minél sokoldalúbban megismertetni különböző szov­jet városok fejlődésével, ne­vezetességeivel. Ezért a Szov­jetunióban járt somogyiak fényképfelvételeiből kiállítást rendezünk. Segítik a mezőgazdaság szocialista átszervezését^ — A fentieken kívül — fi­gyelembe véve a nyári idősza­kot — igen sok feladat szere­pel negyedéves tervünkben. A város hat üzemében előadást tartunk: Technikai forradalom a Szovjetunióban címmel; Előkészítjük az idei oktatási évet. Októberben legalább hús2 orosz nyelvtanfolyamot szeret­nénk indítani. Még júliusban kirándulást rendezünk a Ha­zafias Népfront és az MSZBT aktivistái részére a szigetvári vár és Pécs nevezetességének megtekintésére. Megvizsgáljuk, hogy melyik járásban van le­hetőség mezőgazdasági, peda­gógiai és' orvosi szakosztály alakítására. — Fontos célunk: segíteni a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Megyei elnöksé­günket mezőgazdasági szakem­berekkel egészítjük ki, s az ó tanácsaik alapján végezzük munkánkat. Minden hónap­ban 20—20 előadást tartunk a következő témakörökből: a Szovjetunió segítsége a ma­gyar mezőgazdaságnak, és Ta­nulmányok a szovjet mezőgaz­daság tapasztalatainak ma­gyarországi alkalmazásáról címmel. Rendezünk magyar- szovjet mezőgazdasági napokat is. E munkában együttműkö­dünk a MESZÖV-vel és a me­gyei tanács mezőgazdaság osztályával.

Next

/
Thumbnails
Contents