Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

Szerda, 1959. július S. 6 SOMOGYI NÉPLAP ÉRDEMES TANULNI! Huszonhét éves, most vizsgázik az általános iskola hete­dik osztályának anyaigából. Csendes, szerény erriber, szorgal­mas. Így nyilatkoznak azok, akik ismerik. Hát igaz, ami igaz, akaratereje, szorgalma sok embert bámulatba is ejthet. Var­ga György, a csurgói malom vezetője, a felnőtt diák, aki ma ad számot, ha késve is, de kitűnően egy osztály tananyagá­ból. Berzencén lakik özvegy édesanyjával. Gyermekkorában nem tanulhatott, pedig élt-halt a zenéért. Családi körülmé­nyei miatt Varga György egy időre eltemette az. álmait. Ér­deklődött a malomipari szakma iránt, s az a megtiszteltetés érte, hogy életének 25. évében rábízták a csurgói malom ve­zetését. Jól látta el miruiev.kor felelősségteljes munkáját, de szükségét érezte a tanulásnak. Kihasználva a kínálkozó le- he tőséget, Nagykanizsán elvégezte a zeneiskolát. S most he­tedikből vizsgázik... Kissé izgatott, ami érthető. Most dől el, milyen gyümölcsöt hozott újólag szorgalma, kitartása. Jövőre nyolcadikos lesz, majd pedig új cél felé irányítja lép­teit, meg akarja szerezni az érettségi bizonyítványt is. Sugárzik a boldogságtól, amikor a sikeres vizsga után kilép az iskolából. Beszélgetünk vele. — A magam példájára hivatkozom — mondja. — Sok szülő könnyen beleegyezik, hogy gyermeke otthagyja az is­kolapadot, amikor még az iskolában volna a gyermek helye. Pedig manapság már nem hivatkozhat semmire a szülő, ami­kor a gyermek felnőtt fejjel szemrehányást tesz neki azért, hogy nem szorította tanulásra, a lehetőségek kihasználására. Aztán később döbbennek rá a fiatalok, hogy sokkal nehezebb a tanulás, amikor felnőtt fejjel látnak hozzá. Érdemes tanul­ni, én csak ezt tudom mondani ... ! Érdemes bizony! Sőt érdemes lenne sokaknak eltanulni Varga Györgytől kitartó szorgalmát, vasakaraUít a tudás meg­szerzésében! K Gy. Kiállítás Somogysámsonban A somogysámsani iskola út­törőcsapatának kézimunka szakköre lombfűrész munkák­ból kiállítást rendezett a mű­velődési házban. Az ízlésesen berendezett kiállításon szépen kidolgozott tálcák, képrámák, dobozok, óratartók, hangulat­lámpák szerepeltek. A kiállí­tott tárgyakat értékesítik és a befolyt összeget nyári táboro­zásuk költségeinek fedezésére fordítják. Nagyban emelte a kiállítás fényét, hogy Simon József helybeli postamester 60, a fa­lusi életet és a kömvék szebb­nél szebb tájait ábrázoló ké­peit js bemutatták. Örömmel lehet üdvözölni a művelődési otthon törekvését, hogy nemcsak a színjátszás­nak, táncnak, hanem a kép­zőművészetnek is hqlvef ad fa­lai között. Reméljük, hogy ez a kiállítás, hozzáiárul ahhoz, hogy a tehetséges, öntevékeny festő megtalálja azokat a kap­csolatokat, anjelvék feltétlenül szükségesek fejlődéséhez.’ H. L. Amerikai szenátorok és képviselők „törvényes44 nepotizmusa A WASHINGTONI Nemzeti- fcönyvtár főkönyvelője nemré­giben kérdést intézett az igaz­gatósághoz, mi az oka annak, hogy a könyvtár japán szakér­tője, vagy hat hónapja nem jelenik meg a hivatalában. Azt a felvilágosítást kapta, hogy Hiko Hacsiko odahaza egy régi japán lírai antológiát fordít angol nyelvre, ami igen körülményes, és hosszadalmas elfoglaltság, és annak a képvi­selőnek a számlájára történik, aki ezt a munkát megrendelte. Egy amerikai újságíró az eset­ről értesülve tudni szerette volna, miféle, talán stratégiai természetű érdekek fűződnek ehhez a megbízatáshoz. Kide­rült, hogy a megbízó képvise­lőt egy régi barátja és válasz­tója kérte erre az apró szíves­ségre, mivel fiának szüksége van a műfordításra, hogy dok­tori disszertációját elkészíthes­se. A képviselő igazán nem ta­gadhatta meg ezt a csekélysé­get, már csak azért sem. mert iköltségszámláján elszámolhat­ta a fordításért kifizetett ho­noráriumot. A washingtoni 'Nemzeti-könyvtár elsősorban a parlament tagjainak tudás­szomját van hivatva kielégíte­ni és ez nem is olcsó dolog, ha meggondoljuk, hogy az egyik szenátor pl. lánya számára a világ szerelmi irodalmának majdnem teljes gyűjteményét, egy másik képviselő pedig he­ti 50 magazint rendelt meg, persze mindezt állami költsé­gen. Randall Harmon viselője. Steven V. Carter 11 ezer 865 dollár évi fizetéssel sajtófőnökének alkalmazta sa­ját gyermekét, aki Washing­tontól sck ezer mérföldnyire az iskolapadot nyomja. Colo­rado állam Carol! nevű de­mokrata képviselője pedig 12 ezer dollárt fizetett ki egy gép­írónőnek. akiről kiderült, hogy a lánya, sőt 8000 dollárral ho­norálta saját fiának -titkári-“ teendőit is. A listát még sokáig lehetne folytatni. így pl. az egyik kép­viselő egyszerre mind a hárem lányát felvette titkárnőnek, de munkába lépésük napján mindjárt három havi szabadsá­got engedélyezett nekik, hogy Európában egy kis körutazást tehessenek. — -Nagyon rendes lányok, igazán megérdemel­ték ...« — mondotta a képvi­selő. Az eddigi kutatások eredmé­nyei azt mutatják, hogy a sze­nátoroknak 22 közeli rokona, képviselőknek pedig 62 ked­ves hozzátartozója nyert »par­lamenti szolgálatban« alkalma­zást. Ez a szám azonban nem sokat mond; hiszen a szenáto­rok és képviselők nem köte­lesek beszámolni arról, hogy kit alkalmaznak és mennyit fizetnek munkatársaiknak. A -legtisztább« nepotizmus az is, hogy a parlament számtalan bizottságában az összes állá­sokat — a liftkezelőtől egészen az irodavezetőig, a házitűzol­tótól a titkárnőig — mind olyan emberek töltik be, akik rokoni vagy baráti, kapcsolat­ban vannak a parlament tag­jaival. Ennek az ezer ’ parla­menti alkalmazottnak évi fi­zetése átlagban 10 000 dollár. cAmikor a ixőtiaí „liulLui kaLauzáJtaz (Tudósitónktól.) Pénteken este az egyik ka­lauz beszélgetett kollégájával a somogyszobi állomáson. Any- nyira belemerültek a beszélge­tésbe, hogy észre sem vették, amikor kiindították a balaton­teljesitett szolgálatot —, ami­kor meglátták a távolodó sze­relvényt. Más megoldás nem volt, mint az, hogy utána ira­modjék. Az utazóközönség nagy biztatása és izgalma kö­zepette felvette a kalauz a küz­szentgyörgyi vonatot. A vonat delmet a most már nagy se­verandája már 40 métert megtett — az egyik a balatonszentgyörgyi, a másik a gyékényest vonalon INDIANA ÄLLAM Randán S. Harmon nevű képviselője ugyancsak -dörzsölt-“ fickó. Választóit cűyan irodában fo­gadja, melynek havi bére 100 dollár, ami természetesen az államkincstárt terheli. Hogy ez az iroda valójában a képvi­selő villájának hátsó verandá­ja, az legfeljebb a képviselő ügyessége mellett tanúskodik, hiszen az egész villa havi bé­re sem tesz ki 100 dollárt. No­de, ennyivel még nem elégszik meg egy élelmes képviselő. Harmon évi 4900 dollár -tit­kárnői fizetést« biztosít állam­költségen saját feleségének, akinek egyetlen tevékenysége abban merül ki, hogy fekete­kávéval kínálgatja a képviselő barátait. Unokahugok, unokaöccsök, régi barátok AZ EGYESÜLT ÄLLAMOK kongresszusának minden tagja évi 22 000 dollár fizetést élvez, amiből 3000 dollár adómentes. Ezenfelül számos iroda áll ren­delkezésére a Kabitóiiumiban, egész postája, magánlevelezé­sével együtt, telefon, sürgöny és utazási költségei mind az államkincstárt terhelik. Jogá­ban áll ugyancsak államkölt- gégen annyi és olyan alkalma­zottat tartani, amiivet csak afcar. így ßL Iowa állam kép-1 jéhez válogat szereplőket Érdekes témájú filmek A Budapest Filmstúdióban érdekes témájú új filmek ké­szültek el. A napokban fejezte *be Markos Miklós fiatal ren­dező Májusi dal című filmjét, amely a fiatal filmalkotók Ba­lázs Béla Stúdiójának első munkája. A film kedves mai történet keretében az emberi szolidaritásról és a szerelemről beszél. A filmet Hildebrand István fényképezte, zenéjét Patachich Iván szerezte. A fő­szerepeket Rajz János, Király Levente és Papp $va alakítják. Elkészült még három népsze­rű tudományos film is. Wieder- man Károly rendezésében az Ultra hang, Janovich János rendezésében A televízió és Kolláriyi Ágoston rendezésében a Művek és alkotók című kép­zőművészeti film. A napokban utazik Irakba a P-'dapest Filmstúdió filmhír­adó részlegének két munka­társa, Cf'ke József ég Knoll István, hogy színes riportfilm­ben számoljon be az érdékes keleti ország életéről és mun­kájáról. Ezekben a napokban próba- felvételek folynak a Hunnia Filmstúdió műtermeiben. Bán Frigyes a Szegény gazdagok című filmjéhez, Révész György a Megfelelő ember című film­ÉVI NÉGYMILLIÓ Egy lábbal Balgtonmárián, egy lábbal Balatonkeresztúron az országúitól mintegy kétszáz méterre jelentéktelen épületek sorakoznak egymás mellett, számszerint három. De csalós — Miért, mert nincs kémé- Mint a motolla, úgy jár a ké­nyé, az üzemnek? ze, amint formába simogatja Ami azt illeti szép munka, az előre elkészített cementet, amit végeznek itt az emberek ördöngösség napi nyolc órán és nemcsak értékben szép. Szá- át állni a gép mellett, jószeré- molunk u.; Negyedévenként vei csak egy-egy cigarettaszü­netet tartva ilyen munkaütem mellett. — Ugyan! — legyint Molnár István. Három éve dolgozik az üzemben. Előtte parasztember volt. Most nincs földje? Van az is egy kicsi, de azzal elbol­dogul mellékesen. Átlagkere­sete havi 1700—1800 forint .Villámsebesen mozgó keze alól naponta ezerkétszáz, ezernégy­száz mozaiklap kerül ki. De versenytársai sem sokkal ma­radnak mögötte, Szabó János, Kánya Márton is jól értik a munkájukat S aminek igen örül az em­ber, mert neon ez az általános — a férfiak nem panaszkod­nak a női dolgozókra. Jól tart­ják a lányok, asszonyok a ter­melési frontot, ök jobbára a nádüzemben dolgoznak, .Per­sze a cementeseknél is vannak azért nők. Közülük adódnak a legjobb csiszolók. Varga Erzsi például1 versenyre kelhetne akár egy férfival is, olyan jól látja él ßzeejan. munkáját Keres is Leány a csiszológép ménéit. Varga Erzsi Is jól érti a dolgát. bességgel robogó vonattal. Iz­galmas, színvonalas verseny alakult ki közöttük: »eléri-e, nem éri el?« — hangzott in­nen is, onnan is az izgalmas biztatás. A forgalmista is él­vezettel figyelte az -6» és a közönség versenyzője között ki-^ „^yadévente pedig alakult egeszen szoros kuz-; h<wzáv<.tál*g«en 500 ezer mo- delmet. Egy ideig úgy állt a - ^ haRyja d a telepet, helyzet, hogy a verseny dón- $ fl v^4rü *okál£, áll­Lassan műszakváltásra kerül a sor. A .délutánosok munká- baállása előtt rendbeszedik a gépeket. A hidraulikus akku­mulátor fáradhatatlanul prése­li, valósággal pumpálja az energiát a présgépekbe. Évi négymilliót jélent ez az üzem.; i bizony derék dolog egeknek a? épületeknek a íe- ennyi mozaiklapot gyártanak, ez­lentéktelen »külleme« messzi- amennyi ezer lakás építéséhez Visszanézünk az országútróL ről! Ez a balatonmáriai fensz elegendő. Láttunk, hallottunk és mégis cementárű- és nádüzsme, nem — Milyen a kereseti lehető- nehéz elhinni, hogy néigazda- foglalkoztat ugyan még száz ség? Ságunk egy jelentős aranybá­embert sem. mégis évi négy- — Elégedettek vagyunk, nyájában jártunk. Pedig két­millió forintot hoz munkájával a népgazdaságnak! Sokat ér­nek tehát ezek a szürkénél is szürkébb épületek, az a mun­ka, ami okosan megszervezve három, illetve két műszakban folyik. Nem frázis, hogy az építés korszakában élünk. Valóban, gnnyi építőanyagót, mint mos­tanában, azelőtt öt év alatt sem használt fel az ország. Ezért is olyan kelendő áru az itt készülő nád padló, nádszö­vet, no meg a mozaiklapok, amik nélkül már el sem kép­zelhető egy ma épülő ház elő­szobája, konyhája, fürdőszobá­ja. A telep vezetője, Kelemen Zoltán mondja el, hogy a du­nántúli hasonló üzemek között a balatonmáriai fensz cement- árú üzeme joggal tart számot a legjobbaknak kijáró pálmá­ra. Annyi árut termel ez a kis üzem, hogy Zala és Somogy megyék szükségleteit fedezni tudja térmelvényeiből, de van­nak megrendelőik Borsodból, Veszprém megyéből is. Készül itt kútgyűrű, hídgyűrű. per- metes kád. s az építkezések nélkülözhetetlen anyaga, a nádpadló, nádszövet. Gépeik modemek. Mindössze hetven dolgozója van a ce- mentárú üzemnek. Naponta í mert a készáru nem sokáig áll- Ihat glédába az udvaron. A nádpadlóból évi hatvanezer tetten lesz. De a kalauzon a fáradtság jelei mutatkoztak Erre a forgalmista leintette a IÖSyzetoét*r, T nádszövetbői vonatot. A kalauz bizoniy ra 119—14 «.7sr tekercs készül. büntető szankciókat alkalmaz majd a vonattad szemben — »■hűtlenségéért...« ! 12—14 ezer tekercs Tréfálkozunk,.. — Nem gondoltuk volna! Molnár Istvín, az Özem legjobb présejóje munka közben, T Megrendelés van bőven. Hoz- ségkívül az a balatonmáriai záértő munkáskéz is elég. fmsz cementárű üzeme, mivel Bent a prés-teremben sokáig olyan cikkeket gyárt, amiből a állunk egyik gép előtt. Molnár tengersok sem elegendő, ha István dolgozik rajta, nem- építkezéseink méreteit _ vesz- csak az üzem. hanem Dunán- szűk szemügyre, túl egyik legjobb prégelője, L. L ÚJ KÖNYVEK A Gondolat Kiadó jelentette meg Dolmányos István »Köl­tők barátságaitól népek testvériségéig« című kötetét, mely az orosz írok és művészek magyarországi hatásával foglalkozik, HanzeVka—Zikmund »A fejvadászok földjén« című útiköny­vét, mely a két cseh mérnök dél-amerikai útleírásának har­madik kötete és a Nők Lapja munkatársai és a magyar nő­mozgalom vezetői által összeállított »Nők könyvé«-t, mely a dolgozó nőket érdeklő valamennyi kérdésre válaszol. A Magyar Helikon újdonsága Lufcianos kis remekműve a »Beszélgetés a táncról“ és Kästner »Szív a tükörben« című verseskötete. A Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent meg Gyónt Géza »Csak egy éjszakára« című kötdte, mely a költő születésének 75. évfordulója alkalmából készült. Caloino-nak »A pákfgszkek« nálunk már ismert' írójánák a novelláit a Zrínyi Kiadó adta-közre »Végül arra száU egy holló» címmel. Lyon város történetét meséli el a középkor és újkor forduló­ján Szentkuthy Miklós »Burgundi krónika« című regénye, oelyet a Magvető jelentetett meg. Németh Amadé, a budapesti Operaház fiatal karmestere az összeállítója 3 Zenemű Kiadó­iéi megjelent »Zenei kaleidoszkóp«-nak. mely a nagymű vei t- ->égü muzsikus zenei olvasmányainak idézetgyüjteménye. Hírek a Kaposvári Fotoklnb életéből Június 30-án bírálta a klyb művészeti bizottsága az »így élünk mi!« q. fotópályázatra beküldött képeket. A klub ve­zetősége által meghirdetett pá­lyázatra a tagok új témájú, mai életünket tükröző képeket küldtek be. Az értékelés alap­ján I. díjat nyert Buzinkat Gyula »Iskolába mennek a gyerekek«; Il.díjat Péter János »Vágyakozás«; III. díjat egyen­lő pontszámmal Pados József »Juj, de hideg!« és Bányay Zoltán »Ebéd közben« c. ké­pével. * * * A Kaposvári Fotoklub ügy­vezető elnökének, Tabák La­josnak több évtizedes fotomű- vészi munkássága elismeréséül a Magyar Fotóművészek Szö­vetsége június hónapban tar­tott közgyűlésén átadta a FI AP (Nemzetközi Fotóművész Szö­vetség) emlékérem kitünteté­sét. A közgyűlés egyidejűleg Tabák Lajos elvtársat a Ma­gyar Fotóművészek Szövetsé­gének elnökségébe beválasz­totta. * * * A Pécsett rendezett országos diák-fényképkiállításon a Ka­posvári Mezőgazdasági Tech­nikum fetoszakköre kiállításra került kollekciójával első dí­jat nyert, megelőzve a buda­pesti és vidéki középiskolák szakköreit. Egyéni versenyben Kovács János diák, a Kapos­vári Fotoklub tehetséges fiatal tagja »Szettlabda« c. képével kiállítási érmet, »Szalagavató« a képével tiszteletdíjat nyert. Az elért eredmények alapján — a legjobb szakkörnek járó tiszteletdíj, a Magyar FotomiJ. Vészek Szövetsége által ad«» mám- tt vándorserleg Ka­posvárra került

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents