Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-31 / 178. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. július 3L Kállai Gyula beszéde ^Folytatás az 1. oldalról.) Kállai Gyula ezután budapesti problémákról beszélt, majd rámutatott, hogy a helyi szervek által irányított társadalmi tevékenység méreteit tovább kell szélesíteni. Az állam helyi szerveit arra kell nevelni, hogy ne várjanak mindent a központi hatalomtól, hanem a helyileg megoldható feladatokat végezzék el a lakosság társadalmi tevékenységének kibontakoztatásával. Ez az útja annak, hogy magasabb fokra emeljük a tömegek társadalmi, közösségi tudatát, növeljük saját erejükbe vetett hitüket. Ez az útja- annak, hogy eltéphetetlenné tegyük az állami szervek és a tömegek kapcsolatát. Az elmúlt évben általában javult a nemzetközi helyzet, s erősödtek hazánk nemzetközi kapcsolatai is. Tovább erősödött a szocialista tábor gazdasági és politikai hatalma és ennek nyomán növekedett nemzetközi tekintélye is. Erősödött a népek küzdelme a békéért, s növekedtek a béke fenntartásának, a háború elhárításának lehetőségei. A kapitalista államokban meglévő reakciós erők természetesen mindent elkövettek és elkövetnek. hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatát. Nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megtorpedózzák a genfi értekezletet. Különösen aktív tevékenységet fejt ki ebben az irányban a nyugatnémet diplomácia. Uj és új provokációs akciókat szerveznek a szocialista tábor országai ellen. Ilyen provokációnak lehet tekinteni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kongresszusa törvényt hozott az ún. «-rab nemzetek hetének« ünnepségeiről, amelynek keretében az Amerikai Egyesült Államok különböző városaiban felvonulnak a disszidensek és fellépnek a népi demokratikus országokból kiebrudalt burzsoá politikusok — az olyan Nagy Ferenc-, Mi- kolajczyk- és Kéthly Anna-fé- lék —, siratják a tőkések és a földbirtokosok elveszett hatalmát, visszasírják birtokaikat és hatalmukat ' (Marosán György: és a lovászi meg a kanizsai olajat:) — miközben a magyar, a lengyel és más, felszabadult népek »rabságáról« szónokolnak. Ahogy azonban a régi magyar közmondás mondja: »kutyaugatás, szamárordítás nem hallik a mennybe«, úgy ettől sem a mi hazánk, sem a testvéri népi demokráciák társadalmi rendje nem változik meg, sőt nemzetközi kapcsolataink sem szenvednek csorbát. Az eddigi jelek szerint a nyugati imperialista körök provokációs tervei a bécsi Világiíjúsági Találkozón is szégyenletes kudarcot vall. 1 A kapitalizmus erőszakkal, fegyverrel, atom- és hidrogénbombával akarja megsemmisíteni a szocializmust. Más dolog azonban a kapitalisták vágya és más dolog a reális történelmi helyzet. Vágyaik megvalósítására a kapitalistáknak már régen nincs erejük. A szocializmus megsemmisítésének ún. »történelmi feladatáról« is már régen lekéstek: ezt a feladatot nem oldhatták meg 1918-1919-ben, nem oldhatták meg 1941—1945-ben, még kevésbé oldhatják meg most, 1959-ben, amikor a szocializmus világrendszerré vált, s a békeszerető népek erejével együtt hatalma nagyobb a kapitalizmusénál. Mi, kommunisták természetesen szintén szemben állunk a kapitalizmussal. De nekünk nincs olyan szándékunk, hogy más államok társadalmi berendezkedését erőszakkal meg döntsük. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése poli tikájának vagyunk a hívei. A szocialista tábor fejlődé se, a nemzetközi kapcsolatok alakulása reményt nyújt arra. hogy a Szovjetunióban a kommunizmus, a népi demokratikus országokban pedig a szocializmus építésének nagy történelmi műve nem a két világrendszer nyílt, háborús konfliktusain keresztül, hanem a békés egymás mellett élés alapján, a két rendszer békés versenyében oldódik meg. Ez a világ fejlődésének reális perspektívája, a fejlődés egyik nagyon fontos lehetősége. De azért, hogy e lehetőség valósággá váljék, még kitartóan kell harcolni. Véleményünk szerint a magyar dolgozó ppp igazán és eredményesen a szocialista társadalmi rendszer gyorsé bb ütemű építésével és a szocializmus felépítésével vehet részt és vesz részt ebben a küzdelemben. Tisztelt Országgyűlés! Az 1958. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló írásbeli és szóbeli jelentéssel, mint fejlődésünk reális helyzetképével egyetértek, azt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében elfogadom, : képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) Az országgyűlés csütörtöki ülése Az országgyűlés csütörtöki ülését Vass Istvánná, az országgyűlés alelnoke nyitotta meg. Az országgyűlés először új tagokat választott a mezőgazdasági, illetve a szociális és egészségügyi bizottságban elhalálozás folytán megüresedett helyekre. A mezőgazdasági bizottságba Németh Imre, a szociális és egészségügyi bizottságba Vass József képviselőt választották meg. Az országgyűlés ezután áttért a Magyar Népköztársaság polgári törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter volt. Bevezetőben hangsúlyozta: népi demokráciánknak dicséretes szokása, hogy sorra teljesíti mindazokat az évszázados tartozásokat, amelyekkel a letűnt uralkodó osztályok népünknek adósai maradtak. A munkásosztály vezetésével valósult meg a demokratikus földreform, a kulturális, forradalommal a műveltség egész dolgozó népünknek közös kincsévé vált és — hogy a jog területéről is említsek példát — a Magyar Népköztársaság alkotta meg a magyar nép alkotmányát. Népi demokráciánk olyan magánjogi jogrendszert kapott örökségbe, amely alkalmatlan volt arra, hogy az épülő szocializmus viszonyai között a jog előrevivő szerepét betöltse. Ez a magánjog ugyanis nemcsak gyökerében eltérő társadalmi-gazdasági viszonyokon nyugodott, hanem — egység hiányában — a száz- esztendős bírói gyakorlat szövevényéből állott. Ilyen jogrendszerben csak a beavatottak igazodhattak el. Ilyen áttekinthetetlen, bizonytalan és bonyolult jogrendszer — függetlenül a szabályok kapitalista tartalmától*— már formája miatt sem alkalmas a szocialista1 törvényességet követelő és megvalósító állami és társadalmi rendszer számára. Az országgyűlés előtt fekvő javaslat messzemenően számot vet azzal a ténnyel, hogy átmeneti korszakban élünk, s nálunk — különösen a mező- gazdaságban — még jelentős mértékűek a nem szocialista jellegű életviszonyok. Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslatnak több mint 2100 paragrafusával szemben javaslatunk csupán 685 paragrafusból áll. Javaslatunk szabályozza ‘a jelenlegi életviszonyokat, de előre is mutat és segíti a fejlődést. Az ellenforradalom fegyveres leverése óta a párt és a kormány intencióinak megfelelően jelentős eredményeket értünk el a szocialista törvényesség megszilárdításában. Állami szerveink egyre következetesebben, szigorúan a törvények alapján járnak el. A szocialista törvényességnek azonban ez csak egyik oldala. A szocialista törvényesség teljes szilárdsága csak akkor biztosítható, ha nemcsak az állami szervek, hanem az állampolgárok is messzemenően betartják a jogszabályokat. A polgári jog megalkotása, amely világosan és félreérthetetlenül leszögezi az állampolgárok és az állami szervek jogait és kötelezettségeit a vagyoni viszonyok terén, minden bizonnyal segíti a jogok bírói kényszer nélküli érvényesülését és a kötelezettségek önkéntes teljesítését. A polgári törvénykönyv komoly nevelő hatást fejt majd ki az állampolgárokra és az állami szervekre, a jogkeresőkre és a jogalkalmazókra. A javaslat kimondja a társadalmi tulajdon fokozott védelmének elvét és a társadalmi tulajdon megóvását minden állampolgár kötelességévé teszi. Nagy gondot fordít a javaslat a szövetkezeti tulajdon védelmére is. A javaslat azonban nem csupán a társadalmi tulajdont részesíti védelemben. Védi a dolgozók személyi tulajdonát is. A párt politikájának tesz eleget a javaslat, amikor a magántulajdonos dolgozó parasztok és kisiparosok számára is megteremti a termelési biztonságot, feltéve, hogy tevékenységük nem sérti a köz érdekeit. Az igazságügyminiszter ezután az új szocialista erkölcs következményeit kielégítő jogi megoldásokról beszélt, hangsúlyozta, hogy a törvény egyfelől a köz érdekének a tiszteletére, másfelől embertársaink megbecsülésére nevel. A szocialista építőmunka most soronlévő legfontosabb feladata, hogy a mezőgazdaság terén is megvalósítsuk a szocialista termelési viszonyokat. A mezőgazdaság szocialista átszervezésére és a termelőszövetkezetek megszilárdítására a polgári jog eszközeit is fel kell használnunk. A törvényjavaslat megadja a szövetkezetek működésének alapvető szabályait. Hangsúlyozza a szövetkezeti politika legfontosabb alapelveit: az önkéntességet és a tagok jogainak egyenlőségét, a szövetkezeti demokrácia megvalósulása érdekében pontosan rögzíti a közgyűlés hatáskörét, a szövetkezetek szervezetét és vagyoni felelősségét. Rendez olyan kérdéseket, mint például a megalakulás módja és feltételei, valamint a jövedelemelosztás alapvető módjai. A miniszter nagy tapssal fogadott előadói beszéde után elsőnek dr. Dabronaki Gyula képviselő szólalt fel. Utána Sasi János képviselő a polgári törvénykönyv mező- gazdasági vonatkozású rendelkezéseivel foglalkozott. Dr. Tatár Kiss Lajos, Haj- dú-Bihar megyei képviselő felszólalásában a polgári törvénykönyvnek a társadalmi tulajdonnál kapcsolatos fejezeteivel foglalkozott Ezután megkezdődtek az interpellációk. Az első interpellációt Szobek András képviselő intézte az építésügyi és földművelésügyi miniszterhez a mezőgazdasági építkezések meggyorsításáról és javításáról. Trautmann Rezső építésügyi miniszter Dögéi Imre földművelésügyi miniszterrel egyetértésben válaszolt az interpellációra. Mint mondotta, az idei termelőszövetkezeti építkezések jelentős hányadát az építőipar az 1959-es terv jóváhagyása utáni terven felül vállalta el. Innen származtak azok az átmeneti nehézségek, amelyekről Szobek András beszélt. Kijelenthetem — mondotta a miniszter —, hogy az idei építési programot még a tél beállta előtt teljesítjük. A közös gazdaságokat érdekeltté teszik a helyi építőanyagok gyártásában és felhasználásában, meggyorsítják és megjavítják a típustervezést. Az interpelláló Szobek András képviselő, valamint az országgyűlés az együttes választ elfogadta. Az interpellációk után Rónai Sándor elnök az ülésszakot bezárta. ELFELEJTETT PASIASZOK A szerkesztőségünkhöz érkező levelek nagy részét — ezek leginkább egyéni sérelmekre, problémákra kérnek segítséget, felvilágosítást — illetékes szervekhez küldtük el kivizsgálás végett. Az illetékesek azonban — úgy látszik — néha elfeledkeznek róluk, vagy nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, halogatják a panaszos levelek kivizsgálását Kallódó levelek Február 25-én küldtük el a Kaposvári Tejipari Vállalatnak a szabási gazdák panaszát a községi tejbegyűjtővel kapcsolatban, április 1-én a megyei tanács pénzügyi osztályához Varga János rinyabesenyői lakos adóügyi panaszát. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya Virág János ádándi lakos április 13-án megküldött levelének kivizsgálásával is adós még, A megyei bíróságra április 12-én juttattuk el Laczkó Márton (az ötvöskónyi kórházban feküdt betegen) levelét, melyben örökösödési ügyben kért segítséget. Takács István ügyére (Lábodi Állami Gazdaság) május 9-től hiába várjuk a választ a megyei ügyészségtől, akárcsak a megy ej tanács mezőgazdaság osztályától mátünt-e el falujukból a sárten ger? Mikor szól a rádió? — kérdezték a kerekiek lapunk július 1-i számában; mikor kapcsollak be a lakásokat í villanyhálózatba? Válasz hiá nyában n©kik sem adhattunk feleletet. Azt sem tudtuk meg az Élei miszer Kiskereskedelmi Vállalat várt leveléből, hogy hús-e a faggyú, mint ezt a 218. számú húsbolt kiszolgálója állította. A balatonboglár-fü ~,ői lakosok talán még most is elmélkednék a parton, de nem fürödhetnek, mert a közületek üdülői egészen a vízig építették kerítéseiket. Tisztaság és bakancs Április végén tettük szóvá, hogy a város utcáiban délután is söpörnek az utcaseprők, és kevés a járdák mellett felállított szemétgyűjtő doboz. Ugyanekkor panaszolta Szabó János, hogy Barcs, Fő utcai cukrászdája körül állandóan sok a szemét, helyes lenne egy szemétgyűjtő felállítása. Talán még most, a kániku Iában is bakancsban járnak a szentaiak. A községi tanács elnöke és a tsz-elnöke írta április végén, hogy a földműves- szövetkezeti boltban egyéb jus 18 óta Dudás Károlynak, a 1 lábbeliféleség nem kapható, balatonkiliti Dózsa Tsz elnöké- Nem tudtuk meg az illetőnek ügyére is. Nem adott választ június 5 óta a BM Rendőrfőkapitányság a sántosi baromfimérgezést bejelentő névtelen levélre. Hollósi Imre kadarkúti lakos kártérítést követel a Mezőgazdasági Technikumtól; a Tangazdaság Termelési Igazgatósága (Budapest, Kossuth tér 1.) június 17- óta nem ad választ a panaszra. Május 18-án ismét a Tejipari Vállalatnak küldtük meg egy ötvöskónyi, 19-én pedig a megyei tanács mezőgazdasági osztályának Keczeli József, . So- mogyfajsz, Petőfi u. 132. sz. alatti lakos panaszos levelét. A mezőgazdasági osztálytól Jáger József kaposhomoki lakos adópanaszára június 10 óta várjuk a választ. Az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatósága június 17 óta nem vizsgálta ki Farkas Vendelnek, a Somogytamócai Állami Gazdaság dolgozójának ügyét. Azonkívül, hogy e panaszos ügyek kivizsgálását sürgetjük, úgy véljük, olvasóink jogosan hiányolják az illetékesek válaszát lapban megjelent panaszokra. Tálos Márton még januárban megírta »Miért a falu legvégén?« c. levelében Boronka gazdáinak kifogását a tejgyűjtő építésével kapcsolatban. Azt sem tudtuk meg, hogy Deák János sántosi lakos földjén a szerződést teljesíteni az idő múltával elindult-e a Kaposvári Gépállomás traktora (közölve január 14-én), sem azt, megkapta-e Séta Géza patos- fai mozigépkezelő múlt év novemberi bérét a Moziüzemi Vállalattól (jan. 22.). Vajon feledésbe merült Vejki György- né antalmajori lakos panasza, vagy Jagados János, az fmsz termelési előadója helyrehozta hibáját? Utak, villany, hús Nem adott választ a városi tanács a kecelhegyieknek (Vak Bottyán u.), mikor járhatnak villannyal világított, rendesen kövezett úton; a Kinizsi Pál utcaiaknak, pedig ők társadalmi munkát is ajánlottak föl utcájuk kövezéséhez, .és a Munkácsy M. u. lakóinak, akik néhány kocsi salakkal is beérnék egyelőre. Nem kaptak választ a támo- si várakozók Subicz Sándor so- mogyzsitfai v. b.-titkár felhívására, melyben Nagyszakácsi, Nemesvid, Csákány, Somogy- sámson, Sávoly, Szőkedencs községi tanácsának javasolta, hogy közösen építsenek autóbuszmegállót. Talán még mindig kútba esik, aki nem vigyáz Toponár és Őrei határában. Vagy megjavíttatta a két községi tanács közül valamelyik a régi, romos kutat? Nem. válaszolt a DÁV, szerélnek-e fel Pogány- szentpéteren több villanyégőt; a somogyudvarhelvieknek sem felelt a községi tanács, hogy cult a nyár időtartamára keséktől azt sem, hogy érdemes volt-e annyi pénzt költeni a Latinka Sándor u. 1. számú régi ház tatarozására, nem lett volna-e gazdaságosabb — ha esetleg később is — újat építeni helyébe, Május végén nem árusított megfelelő mennyiségű autószi- fonos patront a kiskereskedelmi vállalat. Cikkünkre nem válaszoltak, hogy szereztek-e be elegendőt ebből az áruféleségből. A patronok készítői sem nyugtatták meg a vásárlókat, hogy a jövőben nem gyártanak szénsav nélküli patront. Hogyan segítsenek a nagyberki kiczesek a tsz-nsk, ha az nem ad arra lehetőséget? Szívesen olvastuk volna, hogy találtak módot erre a tsz vezetői. Azért is. mert több helyütt látni a megyében hasonló esetet. Egy válasz A válaszok közül csak egyet szeretnénk említeni. »Az Erzsébet nem válaszol" című kommentárral közölt levélre érkezett: írója talán a Noszlo- py Gáspár utcai vendéglő felszolgálója, de nem tudni, mert név nélkül írta. A felszolgálót mindenesetre mentegeti, és hibáztatja a vendégeket, akik — szerinte — egytől-egyíg tele vannak türelmetlenséggel, gorombaságokkal és hasonló egyebekkel, mégis a szegény felszolgáló lakd. Ehelyett szívesebben olvastuk volna a vendéglátóipari vállalat vezetőinek válaszát, melyben arról adnak hírt, hogv sikerült va- amilyen megoldást találniuk e rossz hírű (kiszolgálásáról) kiskocsma viszonyainak rendezésére. * * * Egy félév elintézetlen panaszainak mérlege. Köztudomású, hogy a Minisztertanács határozatot hozott a panaszok kivizsgálását illetően. 30 napra szabva meg a határidőt. A közérdekű panaszok elintézésének ideje pedig még ennél is rövidebb. Tanácsi szerveinktől, az intézményektől, a hivataloktól azt várják a dolgozók, hogy e határozatnak megfelelően az ügyek fiókban őrizge- tése helyett vizsgálják meg, és intézzék el a kiszabott határidőn belül a hozzájuk érkező, orvoslást váró panaszokat. Osztrák— magyar tapasztalatcsere Osztrák csoport üdül a Balaton fővárosában, a siófoki motelekben. A külföldiek többsége kommunista. Arra kérték a községi pártbizottságot, hogy fogadja őket, mert szeretnének néhány ideológiai és gyakorlati kérdést tisztázni, tájékozódni a párt vezetőitől. A községi pártbizottság és a községi tanács egy öttagú osztrák küldöttséget fogadott a napokban. A bécsi kommunisták mintegy háromórás beszélgetésen számos kérdést tettek fel a munkásmozgalommal kapcsolatban, s olyan tapasztalatokról érdeklődtek, melyeket hasznosíthatnak majd otthoni munkájukban. Tisztáztak olyan kérdéseket is, amiket az osztrák propaganda ferde szemszögből tárt a lakosság elé az ellenforradalom utáni magyarországi helyzetről. A vendégek hangsúlyozták, hogy tapasztalataik megyegyeznek a vezetők által elmondottakkal, s jelezték, hogy távozásuk előtt még szeretnének beszélgetni a párt és a tanács siófoki vezetőivel. PETŐFI ÖRÖKSÉGE: A néppel tűzön• vízen át! (A költő halálának 110. évfordulójára) 1945-ben a felszabadulással lezárult történelmünkben a meghiúsított demokratikus eszmék, a bukott forradalmak sora. Feszabadult népünk új hazát épít, olyan hazát, amelyről forradalmár költőink legkiválóbb ja, Petőfi így álmodott: »Bármily erővel, bármily áron, Bár mind egy szálig elvesztek bele, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell akarnotok, Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságosok kevély tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő/« 1848 történelmünk nagy esztendeje. Róla szólni — melyben a magyar demokrácia ősét, előfutárát ünnepelheti — nem lehet anélkül, hogy Petőfiről ne szóljunk. Petőfiről, az 1848-as márciusi forradalom viharmadaráról, a nemzet ébresztőjéről, aki előtt és után alig akadt költő, aki oly életre-halálra szólóan csak arra szentelte volna tollát, hogy kifejezésre juttassa vele a magyar nép szabadságjogát, igényét az embéri életre. Petőfi többet is tett ennél! Nemcsak a nép költője volt, hanem vezére is, harcos katonája kora nagy eszméinek, tehát forradalmár, népvezér. Petőfi nem hátrált, nem alkudozott, nem akarta »a haza kopott bocskorát foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarta öltöztetni«. Forradalmat akart, és amikor sor került rá, hogy hitet tegyen forradalmi programja mellett, azt tette költeményeiben és kint a harcmezőn is, s fiatal életét a világszabadság oltárán áldozta fel. Meghalt élete, alkotóereje virágában, de öröksége él és halhatatlan, örökségének valóra váltója nem más, mint a felszabadított nép, mely méltó arra, hogy mind 1848, mind pedig 1919 törekvéseit valóra váltsa. S ez a nép ingadozás nélkül halad Petőfi útján! A nap, a tiszta levegő éltető árama átjárta már az ország legrejtettebb szögleteit is; lassan tizenöt éve, hogy leomlottak a kiváltságosok tornyai, és a népi demokratikus Magyarország nem sötét barlangok, denevértanyák fészke többé!
