Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

Szerda, 1959. július 29. 6 SOMOGYI NÉPLAP Az ifjú lovas Teffner Zoli alig mült 9 éves, de máris biztosan üli a lovat. A minap Telekiből »átugTatott « Nagy csepelire, a szövetkeze­ti boltba egy kis bevásárlásra. Nem felejtett el semmit, meg­vette a kenyeret, a gyufát meg a VIM-et is. A Szellő, a ki­tűnő paripa, Zok jő pajtása kis gazdájával indulhat már ha­zafelé. Dulles hagyatéka Az elhunyt John Foster Dul­les, volt amerikai külügymi­niszter feleségére félmillió dol­lárt, három gyermekére es há­rom nővérére, valamint bará­taira összesen 235 000 dollárt hagyott. Az elhunyt külügymi­niszter Avery nevű fia azon­ban csupán ötezer dollárt öiö- kqlt apjától. Dulles végrende­letében ezt a következőkkel in­dokolja: »öt sem szeretem ke­vésbé a többi gyermekemnél, mivel azonban a papi hivatást választotta, nincs szüksége pénzre.-« Úgy látszik, az ötezer dollár csupán jelképes összeg sze­génységi fogadalmat tett egy­házi személyek zsebében.: Gyöngyélete van az angol bányászoknak! A cardiffi vájárok megdöb­benéssel értesültek, hogy a ha­tóság intézkedése értelmében 37 font tártéi ’test keli fizet­niük azért a veszteségért, amely egy ún. nem hivatalos sztrájk következtében keletkezett. A szénmunkások szakszervezetét ezenfelül háromezer font bír­sággal sújtották. Hibák Csokonyavisontán »Immár hagyományos csalá­di iújiülönkké vált a csokonya- msontai -fürdő. Ez évben jú­lius 20-án ideérkezve, öröm­mel tapasztattuk., hogy leg­utóbbi látogatásunk óta szépen kiépült a fürdő területe. Űj medence, büfé, és ami szá­munkra a legmegnyugtatóbb volt, étkezde is létesült, Két- nap elmúltával, miután a hazai elfogyott, igénybe vet­tük az étkezdét. Július 23-án reggel 9 órakor a bevezetett szabályzat szerint felkerestem az étkezde jegykiadóját, ő kér­désemre elmondta, hogy a napi menü töltött káposztából és marhapörköltből áll, kinek-ki- nek ízlése szerint. A töltött ká­posztát választottam, és meg­vertem a hat adagra szóló ét­kezési jegyet (á 7.71 Fi), örült a család is, s türelmetlenül vártuk a delet, Sajnos, korai volt örömünk. A leves elfo­gyasztása után hiába vártuk a következő adagot, nem hgzták. Hosszabb várakozás után a ki­add ablakhoz mentem, s ott a legnagyobb csodálkozásomra közölték, hogy csak a leves el­fogyása után kezdik meg az ebéd többi részének felszolgá­lását. Nem tehettem semmit, miért ha itt ez a szabály, hát meg kell tartami (mindenesetre furcsa szabály!). A félórai tűző napon váló várakozás után meghozták a káposztát, de nem töltöttet, hanem paradicsomo­sat— körülbelül 150 ember legnagyobb bosszúságára és felháborodására S jogos volt a felháborodás, mert becsapva érezték magukat az emberek, köztük magam is. Méltatlanko­dásunkra az ebédjegy-kiadó csak annyit mondott, hagy a tévedés nyelvbotlás következ­ménye volt. Ilyenformán fenn­tartással kell majd kezelni a rántottszeleit bejelentését is, mert előfordulhat, hogy rán­tottlevest kapunk, csupán nyelvbotlás miatt. Még egy dolog kifogásolható Csokonyavisontán. Egy orszá­gosan, sőt'országhatáron túl is ismert kitűnő (vizéről!) fürdő­helyen vagyunk, és napokig nem lehet levélbélyeget vásá­rolni. Üdvözlőlap -.van, de bé­lyeg nincs. Nem nagy dolgok ezek,, de kellemetlenül hatnak az itt üdülő dolgozó emberekre. Torma. László, . Pécs, Apponyi tér 1. m/2.« * * * CEgy másik levelet is kapott szerkesztőségünk. írója (Mol­nár Ferencivé. Fécs-Szabolcs, Felső telep 54.) szintén a cso­konyavisontán tapasztalt hiá­nyosságokat mondja el. Neki is elsősorban az ellátásra van panasza; a leves zsírtalan, a vadas eheteüenül kemény volt, a hozzávaló mártás pedig leginkább csirizhez hasonlított. Levélírónk kifogásolja azt is, miért nem festették be a fe­dett részbe beállított rozsdás zuhanyozót. Mellette csurog le a víz, és olyan helyen van ép­pen, hogy ki- vagy bemenet összevizezí a felöltözött embe­rek ruháit Hiányolja még, hogy alig lehet a fürdő terüle­tén tiszta ivóvízhez jutni, és sokallja a két személy utáni 3, a négy személy utáni 6 fo­rintos kahinpénzti *. * * Csokanyavisonta gyógyvize valóban országosan ismert már. S nemcsak gyógyulásért hanem pihenni, nyaralni is mind többen keresik fel A , földmüvesszövetkezetnek nem lehet közömbös, hogy a láto­gatók milyen hírét viszik a fürdőnek. Ha azt akarják, hogy a fürdő forgalma növe­kedjék és a vendégek jól érez­zék magukat Csokonyavison- tán (a kettő függvénye egymás­nak), akkor meg kell vizsgál­niuk mindenekelőtt a konyha működését S nemcsak az itt tapasztalt hiányosságokat, ha­nem a többi hibát is meg kell szüntetniük. ‘■•i i ■■■■■■ i n a i A TORELEM — HALAT TEREM — még akkor is az optimista embertípus­hoz tartozik, ha csak amatőr a halászásban. Halat akar fogni, és , mi másért ül órákat a vízparton — tűrve a járókelők csufondá- roskoddsát —, mint azért, mert hiszi, hogy csak megesik a szíve fáradozása láttán a szerencse istenasszo­nyának. A vérbeli horgász persée akkor sem esik kétségbe, ha a forgandó szeren­cse olyannyira elfo­rog tőle, hogy napo­kig nem kerül a ho­rogra semmi. A sörre, fröccsre meg egye­bekre tartogatott »kulturális« alapból ilyenkor jókora hal veuődik a halboltban, de akkora, hogy tisz­títás közben megbá­mulja a fél utca mint ingyeit zsákmányt. Hogy bűn ilyenkép­pen idegen toliakkal, illetve halpikkelyek­kel dicsekedni? Már hogy volna bűn? A horgász mesékhez ké­pest még az óriás harcsa is kismiska csupán. Ügy mondják, a leghazudósabb em­berek a horgászok né­pes családjában talál­hatók. Nem, azért nem lehet haragudni ezekért a mesékért, mivel a horgászok va­lahányon Háry János bátyánk leszármazot­tai. Ha tehát boltban vásárolt hal kívánko­zik az asszony keze- ügyébe otthon, az nem törtértik másért, mint azért, hogy szó ne érhesse a horgász virtust, a nemes szenvedélyt, szakér­telmet és így tovább­Déli nap záporozza arany nyilaival a környéket, perzsel még a szél is. Ilyen­kor mindenki, aki csak teheti, az ár- tyékba igyekszik. Nerr í-Qy a siófoki horgá­szok jövő nemzedéke! Négy-öt kisfiú csalo­gatja maga készítette horgászf elszerelésével a halakat. A csator­na. közepén ezüstös csillogása, jól megter­mett gardák húznánk, le és fel. Nem vitást hogy a kis horgászok szíve azok közül fáj valamelyikre. Mind­egy, melyikre, mert a gardák körülbelül egyforma nagyok, és egyformán ravaszok is. Világért sem moc­cannak kijjebb a part felé, bent parádéznak a mély víz színén. Horogra legfeljebb apró kölyökhaíak ke­rülnek, alig hüvelyk- nyiek. De ezeket iga­zi horgász önérzettel visszadobálják a . víz­be a jövendő horgá­szat A parton bámész­kodók pedig azt fi­gyelik. hogyan ebédel a bálin, ez a gardánál nem kisebb víziraga­dozó. Lassú, méltó­ságteljes köröket ír le egy-egy falat után, aztán megbúvik a ví­zinövények árnyéká­ban, éppen ott, amer­re húznak a butács­ka kishalak. Majd be­csap közéjük. Hihe­tetlenül jó étvágya van. Az »ebéd* pedig vonul tovább. Az ije­delem után ismét csapatba verődik, fel­pezseg, majd elcsitul a víz. Feljebb gardák ha­sítják komótosan a Vizet ide-oda úszkál­va. AVconyatra bené­pesül az »akvárium* partja bámészkodók­kal meg horgászok- kai is. Itt, az apja mellett segédkező öt-hat éves kisfiú, úgy látszik, megelégelte a tűre- lem mesterségét, mert nagy komolyan így kérleli az apját: — Legalább egy bé­kát fogjál, apu! A korlátnál támasz- kodók csoportjai élén­ken helyeselnek és d'erülnek a gyermeki kérésen. Hát még ak­kor, amikor a papa begázol a vízbe, és nyújtja a »zsák­mányt« a fiúnak, aki a világért sem fogná, meg. Persze senki se higgye azért, hogy olyan kegyetlen a siófoki »akvárium«, hogy nem ád jutal­mat a türelmeseknek! Ad az, csak időbe te­lik, és addig többször a halboltban kell meg­vásárolni áz »aznapi* horgászzsákmányt! El tudom képzelni, hogy mi lenne, ha a halak nem volnának némák, hanem a víz­re záporozó áldások­ra vissza-visszakiabái» riának úgy alkgnyat- tájt, amikor különö­sen sokan szeretnék horogra kapni a sze­rencsét! László Ibolya Aki még nem hal­lotta e népszerű köz­mondásunknak ezt a változatát, az jól fi­gyeljen. Nem mintha az alábbiakban bebi­zonyulna, hogy rózsa helyett halat terem a türelem, az ember legfeljebb minden op­timizmusát latba vet­ve szentenciázni tud, mivel horgászokról van szó. Tantálusz kínjai aligha voltak nagyob­bak, amikor a hara­gos Zeusz gyermek­gyilkosság miatt arra kárhoztatta, hogy jobbnál jobb ételek között ülve éhezzék és szomjazzék, mint a siófoki horgászoké, akik el sem tudnák másként képzelni a napot, ületve a nap befejezését, mint ki­ülni az »akvárium­partjára, és órákon, át várrü, várni a szeren­csét, hogy majd csak harapnák a halak. Az akvárium, nem más, mint a Sió-csa­torna, melynek ala* csony vizében ilyen­kor, nyáron csakúgy nyüzsögnek a gardák, balinak, csukák és potykák. Parádéznak is eleget a tiszta víz­ben — fájdítani a horgász-zsákmányra lesök szívét. Olyan fickándozást visznek véghez, oly ügyesen lavíroznak a fino- mabbná finomabb csalétkeikkel ellátott horgok között, mint­ha legalább is egyete­mi fokon tanullak volna rászedni az op­timista horgászokat Mert a halászerhber Azokról a gyerekekről van szó, akik az utcán, szórakozó­helyeken nyújtják felénk ke­züket egy-egy forintért. Elein­te magam is csatlakoztam az adakozókhoz, de ahogy egyre gyakoribbá vált a kéregetés, gondolkodóba estem. Két-három leányka, 8—10 évesek lehetnek, naponta vé- gigkéregetik az Utasellátó ét­termét és a pályaudvar helyi­ségeit Amikor megkérdeztem az egyik kislánytól, hogy mire kell neki a pénz, szemrebbe­nés nélkül azt felelte: kenyér­re. Utánamemtem. a folyosón pajtása várta. Az IBUSZ-pavi- lonhoz szaladtak, s ott bősé­gesen bevásároltak az édes­ségekből Ezután moziba men­tek. A következő alkalomkor cAdLakazás másrk leánykát fogtam kérdő­re. ő nem válaszolt semmit,1 csak állt csökönyösen, amíg meg nem kapta a forintot Öt is megfigyeltem. Nem ment az IBUSZ-hoz, sem moziba, har nem a Színház parkba, ott il- lurpinált állapotban az anyja várta. Elszedte tőle a pénzt, és indult a kocsma felé. Szóltam egy alkalommal a szolgálatot teljesítő rendőrnek, hogy figyelmeztesse őket. Am az egyik gyerek őrt állt, és amikor meglátta a rendőrt kö­zeledni, kiugrottak a folyosó nyitott ablakán. Sorolhatnám tovább, de nem ez a fontos. Ezeket a kiskorú, felelőtlen gyermekeket nem lelhet hibáztatni, de azokat igen, aki a forintok mellé még simogatást is osztanak, mint­egy ' biztatásul a kis haszon­talanoknak. Soha ilyen gondoskodó fi­gyelmet és szeretető! nem kap­tak ebben az országban a gye­rekek, mint most. A rászoru­lókról államunk kellően gon­doskodik. tehát nem szabad tűrni az ilyen jelenségeket. A »kedves adakozó« semmi eset­re sém tesz jót, hanem ellen­kezőleg, nagyon rosszat. Mert vajon mi válik abból a gyermekből, aki már ebben a korban a könnyű pénzszer­zés lehetőségét keresi? Bizo­nyosan nem olyan ember, aki becsülni tudja maid a becsü­letes munkával megkeresett fizetését F. J, A KIVADÄRI OTTÖRÓTÁBORBAN A; Kívadár;1 melletti parkszerű térülőt évszá­zados tölgyfáinak árnyékában parányi tarka sátrak sorakoznak. Közöttük vidám, háncurozó ötól fűlikat, lányokat, a lábodi és rinyábese- nj^laätelänos iskola úttörőit láthatjuk. Ha jó idő van, sakkoznak, labdáznak "-----­v arral és takarókkal, a tsz-ek és szülői munka- közösségek tagjai élelemmel járultak hozzá a táborozás költségeihez. A hatvan pajtás két hétig tartózkodik itt,. de utána sem ürül ki a tábor. Felváltja őket a következő csoport. vagy kiránduláson vesznek részt Ha esők az eső, sátraikba húzódva alig várják, hogy eláll­jon. Ilyenkor a pocsolyák levezetése hozza láz­ba őket A táborban élménynek számít min­den, még az is, hogy milyen volt az ebéd. hon szüleik aratnak, gabonát pelnejc, de ők már nem vesznek részt e ne­héz munkákban, mint a hajdani gyerekeknek kellett, hanem üdüléssel, szórakozással töltik erőből szervezték. 509 forinttal, fu­Gyuiané és Antal Vilmos né önkéntes .zékácsnök palacsin­tát sütnek. Hama.rii.san «idol. ki a tábor legjobb sakkozója, »aagyou jo és szép Itt minden­Manci levelet írnak szüleiknek. *>vd Co aüV ác8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents