Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. fűHns 29, ASSZONYOK SZÍVE A ZAMÁRDI NŐTANÁCS ÉLETÉBŐL A férfiemberek morcossága, kevés-beszéde mögött rejtőz­het érző szív és önzetlen segí- tökészség, ám többnyibe hiányzik valami természetük­ből, amit csak asszonyok szí­ve, kedvessége adhat meg. Életük párjának, embertár­saiknak is. Tizenöt asszony, ök alakí­tották meg — az ősszel lesz két éve — a zamárdi fmsz nő­bizottságát. Elnökük, Szi­lágyi Ferencné a földműves- szövetkezet — a Balaton-par- ti meleg után jóleső hűvöset árasztó — irodájában köny­vel. Kérésemre megszakítja most munkáját és beszélni kezd. A télen szabó-varró tanfo­lyamot indítottak. Sokan és kedvvel jártak a foglalkozó-. sokra. Bálokat tartottak, szín­darabot tanultak a nőnapra, összehózott pénzecskéjükből könyveket vásároltak, és meg­jutalmazták a földművesszö­vetkezeti mozgalomban jó munkát végzőket. Az elmúlt télen megalakult a községi nőtanács is. Azóta a nőtanács és az fmsz nőbizott­sága csaknem egyet jelent, hiszen ők tizenöten vannak ott mindenütt, ahol éppen szükség van a munkás- vagy segítőkézre. A teaest, a téli bálok be­vételének jelentősebb része marad meg, mióta sikerült egy zenekart találniuk, mely — úgymond — társadalmi munkában muzsikálta végig az estéket. A kézimunka-tanfolyam be­fejezése után kiállítást ren­deztek. Sokan megnézték, és mindenkinek tetszett, amit csináltak. Mikulás és kará­csony ünnepére ajándékokkal lepték meg az óvoda, iskola és a fővárosi gyermekotthon lakóit. A magyar—szovjet ba­rátság hónapjában ünnepsé­get tartottak, erre Tab kör­nyékéről szovjet katonákat is meghívtak. Megvendégelték, -ajándékozták valamennyiü­nket, s ők viszonzásul négy Rendezik a könyvtárat 549 állandó olvasója van a Marcali Járási Könyvtárnak. Az olvasók leginkább útleírásokat, történelmi tárgyú műveket keresnek. Még nagyobb lehetne az olvasók száma, ha az ér­dekes, de drága könyvek nemcsak egy-egy, hanem több pél­dányban is megvolnának. Itt kölcsönzik a diafilmeket is, havonta 50—60 darabot. Képünkön Frang József könyvtár- vehető és KÖvesdi Rózsa a könyvtár rendezésén szorgoskodik. zamárdi családot hívtak meg magukhoz látogatóba. így röviden és kicsit hiva­talos jelentésszerűen talán ennyi volna a nőtanács, a nő­bizottság munkásságáról, éle­téről szóló beszámoló. És a terveik: ezen a télen szövő­tanfolyamot akarnak szervez-' ni (kérték már sokan, hogy csinálják meg), és színdarabo­kat tanulnak majd (mégis tartalmasabbak, mint a bá­lok). Még több az a segítség, amit erejükhöz mérten a rászoru­lóknak adtak. Beck Tamás édesanyja meg­betegedett. A helyes kis szőke fiúcska gondozatlanul, elha­nyagoltan csavargóit a falu­ban. (Apja nem merte vál­lalni a nevelés, gondját, köte­lezettségét.) Az asszonyok szíve megszólalt a fiú szo­morú sorsa láttán. Kérvénye­ket, leveleket írtak, jártak utána, amíg el nem intézték, hogy a fiút vegyék fel állami gondozásba. Sebestyén Jutka nemrég jött haza a debreceni kliniká­ról. Mutatja egyik szemét: mű. Nehezen lát a másikkal is. Édesapjával (elkerülte már a hetvenet) élnek ketten, mi­ből venné meg a gyógyszere­ket? A gyógyszertár 40—50 forintos blokkjai a nőtanács pénztárkönyvének bizonyla­taiként szolgálnak. A 200 fo­rintjuk elfogyott, nincs pén­zük. Majd az ősszel — akkor már tudják — ismét megsza­vaznak valamennyit’ Sebes­tyén Jutka orvosságaira. Asszonyok szíve. Rengeteg szeretet és jóság fér meg ben­ne. Iffásági szalag Í gy hívják. Még nem so­kan, de majd megis­merik mind többen az üzem­ben és a városban-is. És akkor elismeréssel mondják: igen, tudom, az ifjúsági szalag. A szalagot pedig nem lá­nyok, asszonyok kötik fel a maguk, kislányuk hajába, ha­nem legnagyobbrészt ők ma­guk alkotják. Fiatalok mind. Persze akadnak köztük időseb­bek is — a szakmában, élet­korban egyaránt, ök segítenek most. Hogy a szalag úgy »áll­jon-“, hogy abban ‘aztán senki se találjon semmi kifogást. A Ruhaüzemi Vállalat élete az utóbbi tíz év alatt sokat fejlődött, de annyit talán ösz- szesen sem, mint 1959-ben. A munkások létszáma hamarosan eléri az ezret. Az alig néhány-, szór tíz. ember — az alapí­lesznek a második műszako­sok. A teremben két csoport van. Az egyiknek tagjai már régeb­ben itt dolgoznak, de közülük is sokan csak most ismerkéd- tek meg a mesterséggel, mint Zsobrák Mária is. Nemsokára letelik a háromhónapos próba­idő. A vászc-nfűzéssel megta­nulta — ezzel kezdik mindany- nyian — a gép kezelését. A kiszabott bébiruhák nála, a csúsztató-asztal elején indul­nak el útjukra, önállóan keve­sen tudnának teljes egészében megvarrni egy öltönyt, de egy- egy folyamatot t-öbbé-kevésbé jól elsajátított mindenki, így a szalag végén mégis takaros ru­hácskák hagyják el a csúszta- tó-asztalt. Zsobrák Mária már készített ujját és nadrágbélést, s megtanult néhány más mun­kafolyamatot is. Nem fél a tők — legtöbbje most is itt van. És jönnek az újak. Né- próbaidő utáni vizsgától, hány hónapja elkészült az új üzemrész. Az üzem »felnőtt« lett A majdani híres ifjúsági sza­lag, mert bizonnyal híres lesz, első emeleti munkatermében *7 sebezésből 64 a norma. Horváth Józsefre soha­sem kell várni. Amennyi jön a szalagon, azt ő elvégzi, s volt már példa arra is, hogy a ki­— Jól dolgozik — mondja Bocska Lajos szalagvezető. — Erre a munkára eddig nem tudtunk mást beállítani. De ő is hibás. Az elsején munkába- állóknak délutánonként rend­szeresen tartunk oktatást, ő egyszer sem jött el. — Vidékről utazom. Míg vitatkoznak, Fekete László (Jancsi testvére, ő már szakmunkás) elmondja, hogy néha talán túl szigorú, szerin­te bántó is az a hang, amelyet Domián József főművezető üt meg. — Ahol ennyi ember van — a főművezető véleménye —, nem mehet minden jól. S kü­lönösen most, a kezdéskor. — Csak egyszer mutatja meg, hogy hogyan kell valamit megcsinálni, többször nem — mondja Fekete László. — Ahol én tanultam, ott. ha kellett, tízszer is elmagyarázták, meg­mutatták, amíg tökéletesen meg nem tanultuk. M ásoknak nemigen panaszuk. A mű­ablak ablak mellett. A falakon Á többet esi képek és virágok. Neonvilágí­tás. Mint mondják, az ország egyik legkorszerűbben felsze­relt üzeme ez. A több mint 120 ember leg­többje néhány hete, hónapja nált. Érti a dolgát, erősítésnek tették ide. Az apró mandzsettát kézzel varrják fel. Mindenki felírja van és szalagvezetőknek már gyak­rabban. Horváth Mária július 1-ón jött, gépen dolgozik, de most ujjabélést varr kézzel, többekkel együtt. — A térdén vamja, no, lát­ja, mindjén jobban áll! — magának a ruha számát, hogy Bocska Lajos figyelmezteti. tudják, ki vétett hibát. Mert dolgozik itt Előirányzott telje- ez is előfordul. És akkor? Ak- sítményük az első hónapban kor visszaadják annak, aki el- 50 százalék volt, a másodikban 70. Még a harmadik hónap is csak 90 százalékot ír elő, de ekkor már biztosan meglesz a száz is. rontotta, javítsa meg, hozza helyre a hibáját. Fekete János panaszkodik, ö nem tud mást, csak szárazol Távozóban még: — Beszélget­ni már jól megtanultak, csak a varrás menne úgy. A terem másik felében 12— 14 éves gyerekeknek való ún. kiskamaszruhák készülnek. Tisztázás. Így mondják szak­Augusztus 1-én jön a szalag get, hogy tanuljon, másik fele: ismét 120 fiatal, ök Vizsgázik így? csuk szárazol- , .7 c Mn-rist esi­ni. Neki nem adnak lehetősé- nyelven, amit Szász Marm esi nál. A postatol jött ide, s az a terve, hogy megtanulja az Hogyan Dolgoznak a szabást kiszisták X A 30 tagú szabás! KlSZ-szer- vezet a nyáron sem tétlenke­dik, ahogy a titkáruk mondta: náluk nincs »uborkaszezon-«. — Mivel foglalkoznak most? —■ tettük fel a kérdést Rozina Zoltánnénak, a szervezet titká­rának, tanítónőnek és művelő­dési otthon-igazgatónak. Mind a két tisztséget ő viseli. Néz­zük csak munkaj ukat! Az állami gazdaságban 20 hold réten gyűjtöttek közösen. A mumikadíjból és az ifjúsági nap bevételéből Pestre mennek mindnyájan. Négy napot a fő­városban, kettőt pedig Bala- tonkilitiben töltenek el. Az el­múlt vasárnapokban az idő­sebbekkel együtt a fiatalok is ott voltak a gabonaföldéken, arattak. Egy ifi-brigád a fez­ben, egy az állami gazdaság­ban. Jutott idő a sportolásra, szórakozásra is. A közelmúlt­ban megrendezett helyi spar- takiádon 78-an versenyeztek. A járási versenyen az elsők kö­zött voltak a szabása sportolók. Négy 2. helyezett oklevelet, szervezetük pedig női röplab­da-felszerelést kapott jutalmul. Június 22-én ifjúsági talál­kozót rendeztek, Kutas, Beleg. Nagykorpád, Kisbajom fiatal­jai mentek el ezen a napon községükbe. Két külföldi fia­talt is vendégül láttak. Kiss Zsuzsannáinak, a KISZ Köz­ponti Bizottsága munkatársá­nak kíséretében érkezett Sza­básra egy kínai és egy spanyol fiatal Tervek? Vannak! Csákvári János: VII. A HUSEQESEK Rendbehozzák a művelődési otthont, berendezik az ifjúsági klubot. Egy szekrény a Bútor­értékesítőtől már meg is érke­zett, a napokban újabb bútor­szállítmányt: asztalokat és szé­keket kapnak. Szeretnék szer­vezetüket számszerűleg is meg­erősíteni. Űj tagokat vesznek fel. Nagy gondot kívánnak for­dítani a 14—16 éves fiatalok nevelésére, KISZ-be való fel­vételére. A közelmúltban lett a szervezet tagja Német Tibor, Márkus Imre és Stégli László. A nagy mezőgazdasági mun­kák elvégzése után megrende­zik a VIT-jelvényszerző ver­senyt, férfi és női röplabda­csapatot szerveznek. A színját­szó és tánccsoportot, valamint az énekkart az ősszel új tagok­kal erősítik meg. Az új okta­tási évadban megindítják a KISZ-oktatás valamelyik for­máját. Hogy melyiket? Erről — Dehát ez csak csepp volt abban az izgalomtengerben, amiben éltünk. Mint a ragály, terjedt köztünk az orosz forra­dalom szele. Hogy ott munká­sok és parasztok is vannak a hatalomban, meg már a had­seregben is olyan tisztek... Néztem ezt a tisztet, gyúrtam a sarat, amely kihúzta minden erőnket, cipeltem a borjút, ami még jobban melegített és az agyamon. Olyan vagyok én is, mint ez a bíró, folyton haj­longok az urak előtt és elfoga­dom, amit mondanak, adnak... De ki is vagyok én nekik? Eszembe jutott a művészklub. Egyik éjjel felkeltettek, jöjjek azonnal, hivat a főnök. De a parasztruhámat vegyem föl. A mulatóban nagy társaság volt és előkelő is. Ahogyan a nagy színházi bemutatók után lenni nyomott lefelé, arra gondoltam, szokott, pénzemberek, mecéná­ez is a hat falujáért, földjéért, kiváltságaiért ülhet a lovon, nem a tehetségéért. Azt hi­szem, ez volt az a pillanat, a lázadás kezdete önmagámban... Este a legénységnek nem ju­tott hely, csak az istállókban, ételből meg csak kenyér. A trén csak a tiszteknek főzött sok, hercegek és grófok, ki­tartók és kitartottak, kis- és nagyestélyik, gyöngyök és bri­liánsok csillogtak a tükrös te­remben. A nagy operett-szí­nésznő, a nap hőse, egy igazi csárdást akart táncolni. Vala­ki, talán Zboray, akit ott lát­tam, engem ajánlott. Akkor és nekik jutottak a falu élőké- r nagyon vidám és erős voltam. lőségeinek ágyai is. Mi, tisz­temmel a bíróhoz kerültünk. Az nagyokat hajlongott még előttem is. A bárónak azonnal főzni kezdtek, így nekem ju­tott a tiszti. menázsi. Holt fá­radt voltam, de elmentem ér­te. Közben átkozódó katonák­kal találkoztam, de csak ak­kor szégyelltem el magamat, amikor az első meleg kanál a számba került. És ők? A baj­társaim? Hisz én elárulom őket!... Beleesett a kanál a tányéromba. Minden átfutott Hát- csak gyerünk. Mindenki minket nézett. Én aztán meg­adtam a módját. Forgattam, röpítettem, nyomorgattam a rózsáshúsú asszonyt. Nagy tap­sot kaptunk, a nő hálásan né­zett rám, odamosolygott, meg­köszönte, láthatóan örült a si­kernek. Aztán megszólalt a ze­ne, Valaki, egy evikkeres úr, nagy bankót nyomott a kezem­be és én mehettem. A pénzt elfogadtam, nem találtam ben­ne semmi különöset. Ezekből a borravalókból lett a cilinder. a ládányi ingek, az angol szö­vetből készült ruhák, egyebek._ Hogy gyűlöltem magam eze­kért a dolgokért... Ültem a tányér előtt. Egyek, ne egyek? És hol a helyem? Ezeknek én azt hiszem el is csak szolgájuk lehetek. De otthon... Büszkén örökre cseléd legyek? Hisz nem vagyok sokkal különb helyzet­ben annál, mint amikor a fe­leségem cselédeskedett a gróf­nál. Nagyon gyötrődtem, mert megértettem, hogy egyéni ki­válásom a nép közül csak pleesni az ő melleiken, bizo­nyítéka »jóindulatuknak«. Ho­lott a valóságban minden ha- zaérkeztemkor éreztem az or­dító különbségeket... Dehát hogyan lehet visszatalálni? Mit kell tennem magamért és ő ér­tük? Ezen az estén nem tud­tam dönteni, de azt éreztem, hogy valaminek történnie kell. Mert láttam, nemcsak én gon­dolkodom és érzek vágyat va­lami más után... Aztán még is válaszd adtak. A többit is­meritek. A nap már nem sütött be hozzájuk. A vékony rácsok ár­nyéka szürkült a falon. Egyi­kük sem mozdult. A többit tényleg ismerték. Kovács újra j majd a tag^vűlés dönt. Mert a megszólalt. Lassan beszélt, f szabás! KISZ-szervezetben mintha magában végleg lezárt ^mindent megbeszélnek, megvi- volna valamit. itatnak a taggyűléseken, — Semmit meg nem bán-4 d. S, tam. Érzem, jót akartam és cselekedtem. Tegnap este már búcsúztam állok oda bármi elé, de olcsón nem adom az életemet... 4 Megsimogatta karjait: összes speciálgép kezeleset. A tisztázógépet beállítani és fűz­ni már ő is tudja, pedig ami­kor megkapták, csak a műsze­részek boldogulnak vele. Miha Mária már zsebez. Ez az egyik legnehezebb műveiét, a VI-os kategóriába tartozik. Ügyes volt. Rabek Gábor is ezt csinálja neki. persze köny- nyebb, ő kilenc éve dolgozik itt. A pikérozógép mesterének készül a 16 éves Eőry Éva. Kedvvel, örömmel tanul. Egy hét nem nagy idő. Ez alatt tanulta meg Buni István­ná két speciálgép, a ringliző és a tisztázó kezelését. De jól megy a sima gépen is. Tungli Ibolya 24 ujjázást végzett el. Kevés, hiszen 6 már szakképzett. Két hete me­nyasszony, és egyszer cserélni akart a művezetővel. — Én itt is elvégezném a munkám, de mit tennél a .helyemben — mondta az neki, és Ibolya meg­maradt a helyén. — Nagyon sokat kell velük foglalkozni. — Preineszbergcr Jenöné véleménye ez, és igaza van. Ő az apró ruhák minősé­gét vizsgálja, nehogy a vasaló- ba hibás áru kerüljön. A z ifjúsági szalag dísze lesz a Ruhaüzemnek? Bizonnyal. A vállalat vezetői annak szánták, de még sokat kell temniök azért — és »ma­gának« a szalagnak is —, hogy az legyen. Virányi Fái — Még van itt erő. Ha tud­tam szolgálni nekik ezekkel, még ölni is tudok velük ... Ha kell... Lovrencsics megborzongott a jóslatra, ő is érezte a véget. — Hát jó. Tudom, erős vagy. Fogadásból, emlékszem, száz­kilós zsákot emeltél fel a fo­gaddal. De mit tudsz csinálni? — Nem bánom... Akármit, t {A kongresszusi verseny sikeréért Több mint félmillió téglával teljesítették túl felajánlásukat a tanácsi téglagyárak A Bánya- és Építőanyagipari [Egyesülés dolgozói a pártkong­resszus tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben egymillió I téglával többet gyártanak az , eredetileg tervezettnél. Az első Jelek azt bizonyították, hogy I határozottan nekifogtak a (munkának, szavuk valóra vál- itása jegyében. Am időközben a (kedvezőtlen időjárás károkat néhány hónap volt a front. Az lattszott a folyosóról. Egy zár­orosz forradalom győzött, s rö­videsen vége lett mindennek. Én betegen jöttem házii, hó­napokig meleg fürdőket' kel­lett vennem. Kis híján örök nyavalyát szereztem. Töpreng­tem, volt időm. De az esemé­nyek meg egy pár elvtárs meg­mutatták az utat, a hogyanra — Folytatjuk — de csinálok. Engem nem visz- j okozott a nyersgyártásban, tét­nek könnyen a vesztőhelyre .. .4 lenségre kárhoztatta a tégla­Ebben a pillanatban zaj hal-f.ff?1} munkásokat. Többen at­^tol tartottak, hogy veszély fe­nyegeti a felajánlás teljesíté- ka nyílt. De esi odaugrott az fséti Ám a kényszerű megtor- ajtóhoz. Óvatosan eltolta a nő-iPanás csak átmeneti volt. Mi- rösréz nézőkét. J helyt az idő engedte, ismét tel­éles erővel munkához láttak a Megbilincselnek benrwm-?téglagyárak do]gozól A nem_ két - súgta vissza. Az arca*^ ^ m feher. — De viszik is lefelé} .„ , „ , í megmutatta hosy nem erej- Símont. é tégla helyett 1 millió 500 ezret gyártottak. Jól dolgoznak a betonáru- termékeket gyártó munkások is. A terven felül vállalt 300 tonna betonáruból az első fél­évben már 218 tonnát gyártot­tak. Szembetűnően csökkent az önköltség is. Tervezett' üzemi önköltségük 743 ezer forint volt. Vállalták, hogy ezt három százalékkal csökkentik. A té­nyek azt bizonyítják, hogy mindössze 73 ezer forint volt az önköltség. A dolgozók meg­értették a takarékoskodás je­lentőségét. Nem dobálták el a meghibásodott szerszámokat, vigyáztak, hogy selejtet ne gyártsanak, gazdaságossá . tet­ték az anyagmozgatást. Tar­tózkodtak a gyárak minden cl-sleges kiadástól. A második i m®n3' telenül. A kongresszus j félévben eredményeiket tovább i tiszteletére vállalt egymillió1 növelik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents