Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

SOMOGYI NÉPLAP g’WVnyKq.t, 1959. .iúlius 25. c UJ HAZAK, UJ UTCASOROK A nagyberki Vöröshadsereg út, mely a felszabadulás után épült, nem egyedülálló új ut­casor megyénk falvaiban. Min­denütt hatalmas építkezések voltak az elmúlt tizennégy év alatt. Ezt el kell ismerni még rosszakaróinknak is. ök is lát­ják, hogy ezek az új utcasorok mindenütt kinőnek már a ré­gi falusi képből. Aki házat épít, nem elégszik meg az egy­szerű kétszoba, konyhás lakás­sal, fordítást is tervez a ház elé, mert ez a divat. Emögött az annyiszor kimondott szó mögött: divat, van valami, amit negyvenöt előtt hiába ke­restünk ... Házat építeni, meleg családi otthont teremteni nem könnyű. A múlt rendszerben, ha két fiatal semmi nélkül indult az életnek, jó volt, ha 50—60 éves korukra össze tudtak hozni va­lamiféle saját hajlékot. Sok­szor egy élet is kevés volt hoz­zá. Árendás házakban laktak, s a napszámból összekuporga- tott fillérek nagyon lassan sza­porodtak. A házépítés ma sem kis fel­adat. Mégis gombamódra nő­nek az újabbnál újabb, moder­nebbnél modernebb házak, amilyenre negyvenöt előtt csak az úrféléknek jutott. A házépítés ma ezerszerte könnyebb, mint hajdan. És mennyivel szebbek a régi kis falusi otthonoknál! De nézzük meg, kik építik ezeket a hajlé­kokat. Kiknek van ma tehetsé­gük modem, fordított, úgyne­vezett divatos házakat építeni? Mindenkinek, aki csak szorgal­mas, törekvő ember. Nagyberkiben az említett utcasor egyik házába nyitot­tunk be. Hatalmas, hat méter széles, 27 méter hosszú épület: két szobán, konyhán, előszo­bán kívül kamra is van, alatta pince. Az épület végében is­tálló és pajta. Még nem feje­ződött be az építkezés, még csak az egyik szobát és kony­hát lakják. Rózsa Mihály és felesége — ők a tulajdonosok — most is az építésen fáradoz­nak. Kik ezek az emberek, s hon­nét volt tehetségük az építés­hez? Hárman vannak: a férj, az asszony, s a 9 éves kislány. Negyvenhatban a férj 3, az asszony 4 hold földet kapott. Tizenhárom év pergett le az­óta. Sok szerződött bikát, hí­zót és terményt adtak el, míg az új ház felépült. Először megvették a házhelyet, aztán sorban, alapköveket, néhány ezer téglát, vályogot, épületfát vásároltak. Gondolni sem le­hetett kocsmára, szórakozásra. Igaz, hatalmas segítséget je­lentett, hogy az asszony édes­anyjától örökölt egy kis házat, de sok pénz kellett még ennek az árához. Mennyi fáradságot, verejtéket hagytak maguk mö­gött, míg felépült a ház, ott, azon a helyen, ahol néhány éve még gabonát ringatott a szél. Miből épült? Szorgalom­ból Igen, róluk igazán nem mondhatja senki, hogy egyet­len óráig is lopják a napot. Je­lenleg a helyi Béke Tsz-ben dolgoznak. A férj kocsis, az asszony növénytermesztési bri­gádvezető. Azok közé tartoz­nak, akik a legtöbb munkaegy­séget szerezték a közösben. Az asszonynak 70, a férjnek 200 munkaegysége van már. Nehéz volt eljutni idáig, s mindezt a pénzzé tett kis anyai jusson kívül saját ere­jük révén érték el. Ma már ez természetes, hi­szen megyénkben annyi sok modem, úi ház épül. S akik ezeket építik, egykor szegény emberek voltak. Sz. S. Előzzük meg a csócsároló kártételeit Gabonavetésünk egyik igen veszélyes kártevője a gabona­futrinka lárvája, a csócsároló. Leggyakrábbam ott károsít, ahol gabonát gabona után vetnek, de különösen nagy a ve­szély ott, ahova gabona után őszi gabona kerül. A bogár a to­jásait többnyire a gabonakereszték, kepék helyén a tarlóra rakja. A szemhullás következtében kikelő árvagabonán a to­jásból kikelt lárva bőséges táplálékot talál létfenn tartásához. A korán kikelt őszi gabonában, főleg a kepék helyén ki­pusztul a gabona, foltosak lesznek vetéseink és ezek a foltok a kártétel következtében egyre szélesednek, sokszor az egész tábláira kiterjednek. Kártétel jelentkezik akkor is, ha az őszi gabonavetés előző évi gabonaföld mellé kerül. A lárvák meg­támadják a szomszédos táblában kikelt őszi vetést. A gabona­futrinka lárvájának kártétele egészen a téli fagy beálltáig tart, majd a tavasz beköszöntésével folytatódik. Függőleges aknájába lehúzza, összecsócsárolja a gabonát, mely a károso­dás következtében elpusztul. Legbiztosabb védekezési mód a csócsároló ellen a helyes vetésforgó alkalmazása. Az >nban, ha mégis úgy hozza a szükség, hogy gabona gabona után következik, akkor ne őszit, hanem tavaszi gabonát vessünk. Ha gyorsan és szempergés nő'kül takarítjuk be gabonáinkat és időben végezzük el a tar- lóhántást, akkor a kártevő nem talál táplálékot. A kártevő csócsároló ellen eredményesen védekezhetünk még Agrltox (HCH) porzószerrel. Erős fertőzés esetén katasztrális holdan­ként 25 kiló porzószer szükséges. A foltos kártétel esetén csak a fcítokat porozzuk be. Mi­után a csócsároló fényt kerülő bogár, legjobb a porzést es+e, s kora reggel végezni, mikor a bogár a föld felszínén van. Temesfői Fdo. a Somogy megyei Növényvédő Állomás igazgatója. az m Végeit ért az iskola. Sok szü­lő — mivel azt hiszi, most már nem köti az iskola szabá­lya — ad egy kis szabadságot gyermekének. Hadd élvezze a szünidőt! Magával cipeli még késő esti szórakozásaira is. Alig van esti szórakozóhely Kaposvárott, ahol a késő éj­szakai órákban .ne látnánk al­vó, álmossággal küzdő gyer­meket, miiközben édesapja vagy édesanyja nyugodtan táncol, italozik, szórakozik ismerősei­vel. De ne beszéljünk általá­nosságban, csatlakozzunk in­kább a rendőrség ifjúságvédel­mi osztályának munkatársai­hoz és tekintsünk be velük né­hány esti szórakozóhelyre. Egy kék színű igazolvány Sok a vendég az új zenés cukrászdában, köztük több 10 év körüli gyerek. Szüleikkel hallgatják a zenét. Egy fiatal fiú társaságában lévő még fia­talabb kislányhoz odamegyünk, igazolványukat kérjük. A kis­lány elpirul, s retiküljéből kék színű igazolványt, vesz elő. Ut- töi ő igazolvány. P. Gabriella, 1945-ben született, tehát mind­össze 14 éves. A fiú L. Károly, két évvel idősebb. Csodálko­zunk, Nemcsak a gyerekeken, akik este 10 órakor szülői fel­ügyelet nélkül szórakoznak, ha­nem a szülőkön is. Nyugodt lelkiismeret kell ahhoz, hogy egy 14 éves leányt éjszaka el­engedjenek. Öt percre jöttem Az Április 4 utcai új kis­vendéglő asztalánál magános, nagy fekete szemű 4—5 év kö­rüli kisfiú üldögél. Hozzátarto- zói ott hagyták egy kicsit, s ő kihasználva az alkalmas pilla­natot. nagyokat kortyol a po­hár sörből. Mire az asztalhoz érünk, ott van az apa és II, Ferenc. — öt percre jöttem csak, máris megyek — mondja gyor­sam. Elhisszük... De ha megszomjazott egy ffohár sörre, miért cipeli magá­val gyermekét. okimék este 10 óra tájban már jobbat tenne az alvás. Vacsora kettesben 'A matrózruha valamikor fe­hér lehetett, most koszos, feke­te. A gyerek, aki hol az asztal­ra, hol a szék támlájára hajtja fejét a Jóbarát kisvendéglőben, nagyon szánalmas látványt nyújt. Fáradt, álmos. Nem cso­da, záróra van, elmúlt 10 óra. — Ivancsics Mátyásnak hív­nak, fuvaros vagyak — mond­ja a gyerek asztaltársa, ö a fiam, Matyi, 7 esztendős. A feleségem itt hagyott. Vacso­rázni jöttünk. Velem van min­dig a gyerek. Meg kell majd nősülnöm. Előttük az asztalon lángos, sör, és málna. Nagyon szerény vacsora. Az apa 59 éves, a gyerek 7. Matyi nappal apjá­val van, de az csak este 9—10 óra körül tud hazamenni. És amíg meg nem nősül, ki mos, ki takarít a gyerekre, ki neveli, ki viseli gondját? Nézze meg a tanács szociális osztálya, mit tudna segíteni, és segítsen ad­dig, amíg nem késő. Moziból hazafelé Ki/mt elhúzódott a 7 órai előadás, fél tíz, amikor a kö­zönség hazafelé mául. A fel­nőttek között elég sok gyere­ket látni. Némelyiket szüleivel együtt rövidesen viszontlátjuk. S. Ferenccel, feleségével, és 4 éves kislányával az Április 4 utcai kisvendéglőben találko­zunk. — Moziból jöttünk, betértünk egy pohár sörre és sietünk ha­za. K. Ferenc is ezt mondja, aki a zenés cukrászdában ül­dögél felesége és kislánya tár­saságában. De a Lenin utcai vendéglőben is akadnak mozi­látogatók fél 11 után. T. Lajos 6 éves kisfia unatkozva forgo­lódik a széken. Várja, hogy mikor unják meg szülei a mozi utáni sörözést. Az sem jó, ha a gyereket az esti előadásra vi­szik, de az már elítélendő, hogy mozi után még sörözni is be­térnek. mit sem törődve a fá­radt, álmos gyerekkel. A vas­úti fmsz vendéglőben egy 4 év körüli kislány állva elaludt szülei mellett. Csak akkor éb­redt fel, amikor gondos mamá­ja odanyomta szájához a sörös­poharat, nehogy megszomjaz- zon. Altató zene Kellemes zene szól a Sza­badság-parki vendéglőben. Az egyik asztalnál nagymama tár­saságában fiatal szőke asszony ül, ölében 2—3 év körüli kis­fiú. A nagymama és a mama szótlanul cigarettáznak, hall­gatják a zenét. A gyerek félre billent fejjel alszik anyja ölé­ben. Anyuka észre sem veszi, talán ö <is álmodozik. Pedig mennyivel jobb helye lenne gyermekének otthon, megszo­kott ágyacskájában. Együtt a család Fojtó levegő, emelkedett hangulat a Grill-ben. Éjfél után van, s az italtól, a )ó kedvtől sok embernek már a füle is vörösödik. A zenekar előtt egy család üldögél. Ko­pasz, kövérkés családfő, félesé­ge, leánya, bizonyára veje és a család legfiatalabb tagja, egy 10—12 év körüli kövérkés fiú. Távolról figyeltük a gondtalan szórakozást. A fiú is jól érezte magát. Időközönként nagyot hörpintett a csokoládé likőrből, amit figyelmes szülei hozattak. Aztán úgy fél kettő felé eltá­vozták. Együtt, az egész csa­lád.., Kőrútunk véget ért. Nem szí­vesen dicsekszünk, de találtunk rossz példát elegendőt. A szülők, akikkel beszélgettünk, sokan mérgesen néztek ránk. Bizo­nyára arra gondoltak, hogy miért avatkozunk mások csalás­át ügyeibe. Nem, ez nem be­avatkozás. Csupán figyelmez­tetni akartuk őket, és minden szülőt: higgyék °l az éjszakai szórakozás r—'z v,'elő a gye­rekek szímá-• ORSZÁGJÁRÁSON ÖT NAP ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON VIL Amint kiérünk a városból, apróbb viskók között vezet az út Eger híressége, a Szépasz- szony völgye felé. A nagy he­gyek, vízesések, szakadékok után is magávalragadó a táj: a völgy, melynek ölén szőlőik rengetege, árnyas diók, gyü­eső nyomunkba szegődik. Pe­dig még sokat várunk e nap­tól. A Mátrán utazunk át, is­mét hosszú és 'kanyargós szer­pentineken. Sírok temetődombiárói lát­juk a ködben úszó siroki várat két magasba nyúló hegycsú­4.1/uov.yu ouu» vdsuuii cpitenóüi az együun vizesaxoü iieiyen. mölcsfák, és domboldalba fúrt pincék hosszú sora. Egy pilla­natra tanácstalanul megtorpa­nunk. De jön már a »segítség«. A turistákat mindig ott. Várja az útkereszteződéseknél né­hány koromfekete arcú ember, hóna alatt a hegedűvel. Hozzá­tartoznak a tájhoz, mint a fák, hajlatok, pincék, és a mámorí- tó nedű. Mert aki a Szépasz- szony völgyébe jön, az jó bo­rokat kóstolgatni szándékozik, s a hangulathoz muzsika is kell. Próbálom megtudakolni, hogy voltaképpen miért Szépasszony völgye . .híres-nevezetes táj. De .nincs, aki magyarázatát ad­ná. Csak Szépasszony völgye, mert olyan ... A bor — sokan megállapít tották már — kitűnő, s talán több jelzőt is fűzhetnének hoz­zá azok a hölgyek, akik kapi­tányválasztásra szemeltettek ki e szép délutánon. Van, aki a- Bikavérre esküszik, hozzám valahogy közelebb áll a szé­dítő Leányka íze, zamata. Egyetlen órácskát töltöttünk itt, a hangulat mégis ragyogó, hisz csak percek 'kellenek hoz­zá, s néhány fél liter üvegből szíva. Énektől visszhangzik a táj, s a fiatal »óvónéni« nem gyerekeknek és nem gyermek­dalokat hegedül a kölcsönkért hangszeren ... Azt hiszem, elég is ebből egyetlen óra. Szép emlékekkel távozunk. Csak reggel csempül el ki­csit a férfiak, asszonyok szája. Kora hajnalban indulunk ha­zafelé, s hűséges kísérőnk, az csőn. Szép. Valaki — álmos le­het még — így reagál a lát­ványra: »Jaj, de gusztusos«. Valószínű mást akart mondani. S egv másik hölgy nagy felfe­dezésként így kiáűt fel, amikor a faluban hirtelen fékez a ve­zető: »Kecskék! Egek!« Nem magyarázkodik különösképpen, étterem hatalmas falfestménye ragad meg emlékezetünkben; Ázunk, de azért átsétálunk a parkon, romantikus fahídakon föl a gyermeküdülőhöz, Káro­lyi gróf egykori kastélyába; Körülötte sátortáborban ébre­deznek a gyerekek. Az őrség utat nyit, s ha néhány percre is, de bekukkantunk az üdülő szobáiba, termeibe, mert fel­emelő látvány. És mindenki­nek el kéne jutni ide, aki nyá­ron vagy télen Párádra enge­di gyermekét. Látni kell, mert a gyermekbirodalom élmény! Orvosok, védőnők, harminc fő­nyi technikai személyzet vi­gyáz itt az apróságokra. Té­len öthetes ingyenes gyógy- üdültetés van, s a 150 gyerek szakoktatásban is részesül A nyáron kéthetenként váltó. 350 fős turnus tagjai pedig mind­össze 85 forintot fizetnek. (Kü­lönben ötven forintba kerül egy gyerek napi ellátása!) Jó látni ezt, érezni a szerető gon­doskodást, mely otthonná va­rázsolja a környéket. Jó meg­valósulva látni egy célt, mely sokak szemében még mindig csak ígérgetésnek tűnik, s nem tudják, nem akarják hinni a valót... A Mátrából keveset látunk; Az alacsonyan kúszó felhők között kanyargunk felfelé, s az időjárás »jóvoltából« sokat mulasztunk. Az ablakra verő­dő sűrű esőn át szeretnénk be­látni az erdők mélyére, a hegy­vonulatok hajlataiba, de mind­ez titok marad. S ami mégis kirajzolódik az ólmos szürke­ségben, vágyat táplál, csalogat, hogy egyszer majd ragyogó napsütésben jöjjünk erre pó­tolni a pótolhatót Mátraiházán forró gulyás vár, s a turista­ház előtt percenként állnak meg a szebbnél szebb autóbu­A Napsugár üdülő Mátraházán. de ugyan ki nem érti megle­pett felkiáltását? Hét óra sincs még, s Párá­don vagyunk, a gyönyörű für­dőhelyen. Vigasztalanul esik az eső. A víz- és ködíüggönyön mégis áttetszik a táj szépsége, a hatalmas park ősi fái, dísz­növényei. És virág, virág min­denütt. A SZOT-üdülő széles lépcsőfeljárata, a terasz hófe­hér korlátja, az épület, és az szók. óriási a forgalom. A ko­csikban külföldiek ülnek. Ar­ra gondolok, most ők is ugyan­úgy bosszankodhatnak, mint mi. Ez sem vigasztal. Lassan ereszkedünk lefelé; Már derül, talán visszafordul­nánk, ha lehetne. A hegyek ködfátyolban úszva úgy tűn­nek el mögöttünk, mint vala­mi mesevilág Kétoldalt már hatalmas szőlőtáblákat látunk, s Gyöngyösön domoszlói mus­kotály kelt; életre a társasá­got, hogy aztán vígan nótáz- Vq viselje el a hosszú út fá­radalmait. Van aki maga elé meredve ül a kocsiban, talán fáradt, vagy azért, mert asz- szonya is ott ül mellette. Má­sok zálogosdit játszanak, éne­kelnek, viccelnek, így gyor­sabban megy az idő. De szíve mélyén azt hiszem mindenki ott hordja az élményt, melyért még csak külföldre sem kellett menni! És szinte hallom ki­mondhatatlanul is az elhatáro­zást: sok aprósággal kell meg­ismertetni e tájat, hogy lássa­nak, örüljenek, tanuljanak, és tudják értékelni hazánk szép­ségeit, az üzemek, gyárak, erő­művek munkásainak erőfeszí­téseit. Mert azt hiszem, ez utóbbi volt, mi leginkább bele­markolt tanítóink szívébe is. Tudom, hogy általa közelebb kerültek az osztályhoz, mely­nek vállán egy egész ország népének jövője nyugszik. Megérte. Ezt hallom minden­eiül, s a Pedagógus Szakszer­vezetet emlegetik, mely áldoza­tot vállalt, hogy lássunk, ta­pasztaljunk. öt nap múlt el csupán, de Párád, SZOT-üdüló. Jávegi Bél*

Next

/
Thumbnails
Contents