Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. július 25. „Szerezzetek további megbecsülést a somogyi fiataloknak" Farkas Lajos, a raksi KJSZ-szer- vezet titkára. Balajeza János, a Kaposvári Já­rási KISZ Bizottság titkára. gyek magukkal és mondják meg a kínai, az afrikai, az amerikai, az osztrák, a szovjet, a néger, s a többi száz meg ezer más és más színű, de egy- szívü fiataloknak: a magyar ifjúság alkotni, dolgozni, mű­velődni akar és biztonságban élni. Ezt kívánjuk a világ ösz- szes jóakaratú emberének. Mi- megtesszük a magunk dolgát, szívünkön viseljük az emberi­ség legszebb reménységének, a Kocsis Júlia, a kálmáncsai tsz ElSZ-szervezetének titkára. Együtt ülnek a szobában Somogy megye fiatalságá­nak kiválasztottat, a várva várt nagy út, Becs előtt. A Textilművek VIT-küldöttével, da, hiszen lehet-e nagyszerűbb vágy KISZ-fiatalnak, mint a Világifjúsági Találkozón kép­viselni a somogyi fiatalok leg­jobbjait. Még itthon vannak, de gondolatuk már Bécs körül csapong. Vajon milyen is lesz ez a nagy seregszemle. Ha má­sért nem. azért is nagy él­ményt jelent számukra, hiszen mind a négyen most járnák majd először külföldön. És nem egyszerű külföldi út ez, hiszen küldöttként a béke, a barátság, a legszebb emberi érzések nagyköveteiként men­nek Bécsbe. Amikor elbúcsúz­tatták üzemük, termelőszövet­kezetük KISZ-fiataljai, munka­társaik, lelkűkre kötötték, tli­báké megőrzésének és megvé­désének ügyét. Atombombák helyett gyártsanak nép jólétet szolgáló eszközöket. Szívből kí­vánjuk, hogy a nagyhatalmak közös megegyezéssel mondja­nak le az atom- és hidrogén­fegyverek gyártásáról, tiltsák be a fegyverkezést. Baráti job­bunkat nyújtjuk minden népnek, barátságban aka­runk élni a világ összes nem­zetségével. A küldöttek hivatásáról szó­lott Bíró Gyula elvtárs, a me­gyei KISZ-bizottság szervező titkára is. Érezzétek jól maga­tokat Bécsben és magatartáso­tokkal szerezzetek további megbecsülést a somogyi fiata­loknak. A küldöttek nevében Ba­la jcza János, a Kaposvári Já­rási KISZ Bizottság titkára köszönte meg a megtisztelte­tést, s ígéretet tett, hogy haza­érkezve beszámolnak a nagy élményről. Elmentek a VIT küldötteink. Jó szórakozást, kellemes idő­töltést elvtársak! Erezzétek jól magatokat. Veletek van gondo­latban az egész somogyi ifjú­ság. Tóth Erzsébet fonónő, a Textilmű­vek -A- műszakjának KISZ-tit­kár a. a fekete szemű Tóth Erzsivel a városi KISZ-titkár kötődik. Derűs a hangulat. Nem is cso­A bécsi VTT-re utazó szov­jet ifjúsági küldöttség pénte­ken reggel a határmenti Be- regsurány termelőszövetkezeti községbe érkezett A kedves vendégeket a helység és a kör­nyező községek kiszistái és a lakosság szívélyes, baráti sze­retettel fogadta- A megérkezés után rövid ün­nepséget rendeztek, majd a személygépkocsikból és feldí­szített autóbuszokból álló szín­pompás karaván folytatta út­ját az ország belseje felé. Az útjukba eső községekben dia-* dalkapuval fogadták és szere­VIT-HÍREK tettel köszöntötték a küldött­séget Nyíregyházán a Kossuth téren hatalmas tömeg gyűlt egybe és fogadta az átutazó vendégeket. A városban a kül­döttség két részre oszlott, az egyik csoport Miskolc, a másik Debrecen felé folytatta útját 1600 német fiatal vesz részt a VIT-en. Az NDK-ból 600, az NSZK-ból pedig 1000 tagú kül­döttséget várnak az osztrák fővárosba. A két német állam ifjúságának képviselőit egy sá­tortáborban helyezik el. Miközben az osztrák főváros népe nagy szeretettel fogadja a küldötteket és lelkesedéssel készül a VIT vasárnapi meg­nyitására, egyes nyugati körök nem hagynak fel a találkozó lejáratását célzó provokációs tevékenységgel és azt harsog­ják, hogy »a találkozó a kom­munista terjeszkedés egyik for­mája«. Ezekre a vádaskodá­sokra a Volksstimme cikke ad választ. Bécs a VIT napjaiban nem a Kelet és a Nyugat küz­delmének színtere lesz, ellen­kezőleg, a békének és a népek barátságának városa. Csák vári János: lj j A HUSEQESEK IV. i.A puska tusával, mint egy hadaróval ütötték őket. Zuhog­tak, suhogtak a fegyverek, tompán csattogtak a puha tes­teken és a csontokon. Néhá­nyon elestek, másoknak vér­zett a feje, akik csontjaikra kapták, felordítottak, ősz Fe­renc összerogyott, vért hányt. Lánc volt a nyakán, Szűz Má­ria képpel. Bibó észrevette. — Mit, te még ezt mered hordani? Te piszkos kommu­nista! Lehajolt a fekvő emberhez és letépte a nyakáról a lán­cot. A főhadnagy fennhangon kiabált. — Kellett nektek a másé? Csürhe népség. Majd mi meg­tanítunk benneteket... Vegyé­tek tudomásul, a csürhe nem vezethet egy országot... A má­sé kellett nektek?... Hát itt van, most megkaptátok— Ti bolsi fattyák, orosz bérencek... Az ezeréves magyar hazát mi nem engedjük eladni... Az úri maavar hazát nem ülik holmi jöttment agitátorok soha— Megértettétek? Fel-alá járkált. Egyszeresük, mint akinek eszébe jutott va­lami, megállt, Simon káplán­nal egyvonálban. Az Kovács előtt állt. Előttük, mögöttük még folyt az egyoldalú, véres küzdelem. A káplánnak kis fekete mellénye lett az árulója. — Hohó... Hisz itt egy tisz­telendő úr is... Egy bárányka a disznók közé keveredett?— Káplán úr!— Kegyed hogy ér­zi magát? Látom, nagyon jól. Hehe. Ugyebár, nagyon jól? Megálljt Intett. Most minden szem arra fordult, kettőjükre. A pap fiatal ember volt, nyú­lánk, kissé csapott, keskeny vállakkal. Sima, tojásfehérnek tűnő arcából ártatlan és nyu­godt szemek néztek a másik, hasonló finomságú, de dühtől és gúnytól eltorzult arcába. Ha­ja kétoldalt hátrafésülve, hul­lámosán csillogott. — S a haja... Nini, micsoda szép haj— Nem ezzel hódított maga, kedves jó tisztelendő úr?... Azt mondja, hogy nem? — Ejnye, ejnye még hazudik is? Egy pap, aki hazudik... Na­hát ez nem szép dolog... Ugye komám? Társára nézett, aki a pap mögé került. Ekkor kezébe vet­te a pap egy hajcsomóját. — Üss ide, komám, az ifi­úr tarkójára— Az ütött. Sokat. Mikor az ál­dozat feje előrebillent, a főhad­nagy csavart egyet a hajon. Egy idő múltba, amikor sem a haj, sem a pap állapotában nem talált változást, felüvöl- tölt. — Jobban üss, te tökkel ütött barom. Ügy, ahogy ők ütöttek volna... Amaz megfogadta a taná­csot. De már nem kellett so­káig várni. Egy erősebb rántás után a tiszt kezében maradt a hajcsomó. Simon pap előre­esett és f■’'nyögött. Ezzé! s-.. ' égi’’''-' Mennyibe kerül az udvariasság? Július 12-én, 18.25 órakor in­dult ki Balatonlelléről Kapos­vár felé a GH 12—23 rendszá­mú autóbusz. A járat kalauza több, Somogytúrig kisgyer­mekkel utazó szülőt nem en­gedett leülni, mondván, hogy kell a hely a távolabb utazók­nak. Én kértem a kalauzt, hogy ne csináljon ilyet, hiszen a terhes- és kisgyermekkel utazó anyáknak mindenütt külön helyet tartanak fenn. A kalauz drasztikusan és gorom­bán válaszolt: »-végre is semmi közöm az ő dolgához«. Elszé­gyelltem magam helyette. Ja­vasolnám a 23. sz. AKÖV ve­zetőségének, hogy indítson ud­variassági tanfolyamot némely autóbuszkalauz számára. Magyar József Somogytúr. TABI UTCARÉSZLET Nem gyerekjáték BESZÉLGETÉS A TRANSZVILL-NÁL Munkások. Fél perccel ez­előtt hagyták ott a munkapa­dot, itt vannak a kerek asz­talnál, hogy beszélgessünk, őszintén. A régmúltról? Ke­veset. A jövőről annyit, amennyire a ma engedi, hogy j beletekintsünk. A ma, amely- I ben ott a gépzúgás,, a szerel- dék zaja, de ott az ember, a munkás, az igazgató, a mér­nök is, akik felelősek a máért, és mert ebből születik a hol­nap, azért is. Lássuk a mát. Márciusban azt ajánlották fel a TRANSZVILL dolgozói, hogy az egy órára eső termelé­si értéket új áron mintegy 60 fillérrel növelik. Ez mintegy 300 ezer forint többletered­ményt jelent. Ez munka-verse­nyük fő gerince. Kézzel fogha­tó termelési értékről van itt szó. Teljesítik? Keresztes Kál­mán, a szerelde dolgozója azt mondja, hogy a versenyválla- lás teljesítése pillanatnyilag veszélyben forog. Nem a len­dülettel van baj... Hanem? —... Huszonegyediké van. . -. El kell készítenünk még ebben a hónapban 1200 db szűrőko­sarat, 10 db — aztán sorolja a többit, és hozzáteszi, hogy en­nek ellenére az előkészítő üzem még mindig nem mozog. — Nem adnak kellő segítsé­get a műszakiak — toldja meg a szót Érik Károly szőke fia­talember az árbockapcsoló sze- 'reldébőL A versenyértékelő bi­zottság legutóbbi értékelésé­ben mentette a műszakiakat, akik szinte semmit sem váltot­tak valóra felajánlásukból, pedig vártak volna új techno­lógiát, ésszerűsítést, több gya­korlati segítséget tőlük. — Igen, a műszakiak hibáz­tathatok azért is. hogy nem­egyszer szerszámhiánnyal küz­dünk az előkészítőben — kap­csolódik be Vörös István is. Futkosunk utánuk, az idő po­csékolódik, főként, mikor ja­vában tart a hóvégi hajrá. Mi­csoda? bent fel a száké asszony is, a* fáskamránál, aki csak az urát» nézte, babonás, nagy, őrjöngő i szánakozással és szerelemmel, i — Uram, édes Józsikám, hiszi fehér a hajad... Uram Istenem, t egészen megfehéredett... Mire pár óra múlva az asz- szony a kastélyhoz ért, a falut mindent tudott. Az emberek a | kapuban álltak, társalogtak, j Mintha minden felbolydult | volna és árnyék lepte volna élj a napot. i Nem jött volna ide, ha az | öregek nem küldik. — Azt mondják, itthon vani velük a fiatal méltóságos úr is.» Az jól ismer, talán tud segíte-» ni— t t Gyorsan magára kapott va- j lamit, az új fejkendőt vette» elő. Sietett, rohant. Észrevette j a részvevő, szánakozó tekinte- í te két. hallott gúnyos meg jegy-1 zéseket is. i ♦ — Na, ebből se lesz már te- j kintetes asszony.. — tJgy kell nekik, mit ökos-i kodott mindig az ura. Amit | főztek, egyék meg... De most nem törődött vele. ; Csak odaérni. Hátha tényleg { r égésik a gróf úr szíve. ♦ (Folytatjuk.) 5 — A hóvégi hajrá! A hónap elején majdnem, hogy lazsá­lunk az üzemben, de hó végén hihetetlen nagy erővel dolgo­zunk, hogy valami legyen a tervteljesítésből! — így a sző­ke fiatalember. Megmondják az okát is, anyaghiány van. Országszerte felfutott ez az iparág. Nem bírják a porcelán- gyárak. Végeredményben csak anyaghiány miatt forogna ve­szélyben a versenyvállalás tel­jesítése? —... A galvanizálónak rég el kellett volna készülni, akkor nem volnánk a finommechani­kára utalva, kitéve a hullám­zó alkatrész ellátásnak. Ez a véleménye az árbocszerelde négytagú brigádjának. — ... Kibővíteném azzal — toldja meg Vörös —, hogy gördülékenyebbé kellene ten­nünk a belső anyagmozgatást. Késnek a villamostargoncák. Három turnusban történik a szállítás, s közben mindegyik szállító a másikra vár. A meós- nak eszébe jut, és otthagy­ja a gyártmányt a műhely kö­zepén. de előfordul a segéd­munkásokkal is. Szóval mások a hibásak? Összenéznek. Talán bólintaná­nak is, ha azt nem mondja va­laki. hogy a szakmunkások is gépeik mellé hányják a meg­munkált alkatrészeket, csava­rokat. A szereidében aztán ki­derül. .hogy hússzal megint ke­vesebb az alkatrész, és kezdő­dik a versenyfutás az idővel, hogy beszerezzék őket. Cudar fárasztó dolog ez! Gyakorlat­lanság az oka? Ezt már nem vállalják. Hanem jobban ösz- sze kellene dolgozni a műhe­lyeknek, csoportoknak, brigá­doknak, a műszakiaknak is. Az igazgató hallgatja a beszélge­tést és egyetért az észrevéte­lekkel. Mint mondja. a belső szervezés terén felvetett hiá­nyosságokat gyorsan megszün­tetik. — Semmi kétség sem fér ah­hoz, hogv a vállalat törzsgár­dája a kongresszus tiszteletére mindent megtesz, ami erejéből telik — mondja Keresztes. Ne­ki 132, a mellette ülőnek 117, a többinek is 110—130 száza­lékos volt a teljesítése. 105 szá­zalékot fizet az üzem. a többi plusz^ teljesítmény. A műhe­lyek termelékenységi terveket kapnak ugyanis, s ezekben benne van a plusz terv egyen­lően elosztva, hogy a kongresz- szus tiszteletére teljesíteni tud­ják. De úgy kell fokozni a ter­melést, hogy ne emeljék a létszámot. Az öntödében lehet­ne még csökkenteni — mond­ja Rajz Ferenc. Az igazgató megkontrázza azzal, hogy csak ésszerűbben lehet szervezni ott a munkát .. Ezt is teszik ha­marosan. Ha hiányoznak a műhelyből, akkor is teljesítik a tervet. — Igen, de ne túlórával — mondja az előttem ülő. A gya­korlatban nincs báralapmegta­karítás — mondja az igazgató. A hiányzók béralapját kiosztjuk azoknak a munkásoknak juta­lomként. akik a hiányzók he­lyett is teljesítik a tervet. De ha csak túlórában teljesítik, akkor az elviszi a megtakarí­tott béralapot. Abban egyetértünk, hogy akj 100 százalékos teljesítést, pon­tos munkakezdést, a munkaidő ledolgozását ajáftlotta fel a kongresszus tiszteletére, az végeredményben semmi pluszi nem vállalt. Az említettek kö­telezők, azért kapják a bért Persze, van arra is példa, Pel­le József és Csokonai Mór ese­tében (mindketten 100 százalé­kot ajánlottak fel), hogy 10—20 százalékkal is túlteljesítették felajánlásukat. Általános je­lenség ez? Igen, de akadnak, akik megállnak a 100-nál és a 105 százaléknáL sőt olyanok is, akik nem indulnak a' verseny­ben. A munkaverseny ugyanis nem kötelező. — De akik nem versenyez­nek, érzik, hogy v;lami nincs rendben — mondja a szemben ülő. Az asztalosok, akik koráb­ban nem neveztek be a ver­senybe, ma is bekopogtak az ü. b.-re és mondták, hogy részt akarnak venni a munkaver­senyben. A versenytáblák egy­re szaporodnak a műhelyek­ben, egyre több magas teljesít­ményről adnak számot. Nem csoda, ha Végh István eszter­gályos ma »kiborult« és azt mondta az ü. b.-elnöknek: — Micsoda verseny folyik itt, hát már nem is szóltok az ember­nek? Régen az volt a szokás, nem? — De mennyire! Ma is — mondja az igazgató, csak arm- kor szóltunk Véghnek is meg Rajznak is, nemigen igyekez­tek a versenyzők közé. — Sokat változtak a korábbi nézetek, még azoké is, akik azért féltek a munkaverseny­től, mert attól tartottak, hogy normalizálják kiugró teljesít­ményeiket. Csakhogy a ferde elképzeléseket lassan megeszi a rozsda. A tiszta nézet kikris­tályosodik, és világos lesz a céL — Csak legyen anyag, mi tel­jesítjük kitűzött vállalásainkat — mondják a végszót a mun­kások. És ha csak a hó végén lesz anyag? — Én azt mondom, akkor is mindent bele kell adni — jegy­zi meg valaki. Kényelemről ko­rai volna még beszélni ezen az új telepen, ahol akad még gya­korlatlanság, de néha az orszá­gos kopperációban is mutatko­zik zökkenő. Huszonegyediké van és hát­ra van még 1200 db szűrőko­sár, 100 db... szóval igen. A hónap vége felé járunk, talán megjön az anyag. Micsoda öröm, hogy legalább az utol­só hétre itt van. Nem oldód­hat meg minden probléma egy-két óra alatt ebben az or­szágban, különösen nem, ami­kor előre lépünk, gyárakat telepitünk. Időre van szükség, hogy az új gyár is belejöjjön. Magával hozza ez a hóvégi haj­rát? Hát akkor a hó végén kell mindent beleadni. Pillanatnyi körülmény ez, amelyen csak később tudunk változtatni, de hogy mielőbb tudjunk, ahhoz kell a tervek, a felajánlások teljesítése. Az üzem becsüle­tes törzsgárdája, a Csönge, a Maries, a Krőniger, az Aczél és a többi kiváló teljesítményt elért brigádok meghátrálás nélkül fognak hozzá a hóvégi munkához is, hogy a termelé­kenységi tervek teljesüljenek. Nem gyerekjáték ez, igazuk van. Komoly, nagy felelősség. Nevük van ott a nagy ver1 senytáblákon a műhelyek sar­kaiban. Gondos kezek utánuk iV+ÓV r, fal-»--’'' Ipfac-cpcf 3 *nv+. A •-’at mértékét. Szegedi Nurnuar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents