Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-19 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1559. július W. IPártm un A pártmunkás hivatása egy­idős a mozgalommal. A kom­munisták mindig megtalálták maguk között azokat az elv­társaikat, akik képességeiknél, leleményességüknél, pártmun­kában való jártasságuknál fogva vezetni- tudták a harcot. Az illegalitásban sem maradt vezetőgárda nélkül a párt. Pe­dig kik sínylődtek a börtönök­ben, kiket kínoztak halálra, kik kerültek fal mellé és bitó­fára: többségükben azok az elvtársak, akik vállalva a leg­súlyosabb következményeket, az állandó életveszélyt, a le­bukás kockázatát Mégis élé­re álltak a pártnak, mert tud­ták: vezetés, szervezettség nél­kül nincs párt, nincs harci osztag. Hányszor törtek ki dia­dalmámorban a fasiszta ál­lam vezetői, amikor kommu­nista vezetők lebuktatásával úgy vélték, elpusztították a pártot. S a párt másnap már új­ból életjelt adott magáról, mert a sorból kidőltek helyé­re újak álltak. Valóságos művészet volt a pártmunkás hivatása. Az esz­méhez való hűséges ragaszko­dás, az ellenség engesztelhe­tetlen gyűlölete egymagában még nem jelentette, hogy va­laki jó pártmunkássá is válik. A pártmunkásnak meg kellett tanulni a konspiráció minden szabályát, mert hiszen ettől függött élete és a párt mun­kája is. És micsoda áldozatot, bátorságot, önmegtartóztatást kíván ez a hivatás! Feje fölött állandóan ott lebegett a lebu­kás veszélye, elfognak, de akárhogyan is kínoznak, valla­nom nem szabad. Könnyű ma terjeszteni a párt szavát, az eszmét, de akikor!? Börtön járt egy kommunista röpirat olva­sásáért is. hát mivel »fizettek« kinyomtatásáért, terjeszté­séért? Rengeteg követelmény­től függött, hogy vala'ki párt­munkás — a kommunisták hi­vatott vezetője legyen. S a mozgalom, a forradalmi harc kitermelte a maga vezetőit A felszabadulás után a párt­munkások 25 évig tartó ellen­forradalom által megritkított soráit fel kell tölteni, hogy a párt megoldhassa feladatait. Kik álltak a harc élvonalába, amikor meg a reakciós erők voltak túlsúlyban, s a kapitalista rend restaurálásán, meghosszabbításán fáradoztak. A pártmunka könnyebbé vált, de a küzdőtér nem volt csata­mentes. Az illegalitás harcai­ban felnőtt nagy tapaisztalatú pártmunkások mellé újak áll­tak. Nem volt könnyű a mun­kájuk. Emlékezzünk csak a felszabadulás utáni éveikre: mivel járt a pártmunkás éle­te? Kerékpárja és gyakran ke­nyere sem volt, mégis vándo­rolt, egyik faluból a másikba, szervezni és mozgóisítani. bá­torítani áz elvtársakat földosz­tásra, a rekació támadásának visszaverésére, és a közigazga­tás fokozatos megtisztítására. Sck-sok harcunk sikeres meg­vívásában kétségtelenül benne van a legbátrabbak, a párt­munkások áldozata, akarata. Bizony közülük üam egyet rokkantott meg idő előtt a túl­feszített, emberfeletti munka. Igen, ezek az elvtársik nemes hivatásnak tekintik a párt­munkát, népünk odaadó szol- gálatát. Többségük kezdettől fogva ott áll a vártán, ahova a kommunisták állították őket, hogy gazdag tapasztalataik gyümölcsöztetésével. elvi szi­lárdsággal segítsék a párt- munkét, küzdjenek a szocializ­mus építéséért. Munkájuk ma sem gondtalan. Ott találjuk őket a szántóföldeken, s hiva tálukban: az embereik között Magukra vállalnak gondo kát, hogy másoknak kevesebb legyen. Vitatkoznak vagy lel­kesítenek, mindig azt akarják hogy jobban menjenek a dol­gok, kevesebb legyen a hiba az akadály, több az eredmény az öröm és a jó munka utáni elégedettség. Emberek ügyes' bajos dolgában — sokszor ősz szekúszálódott ügyeiben — kell az igazságot kibogozni harcolva az értetlenség, a ma' radiság, a bürokratizmus el­len. Hányszor veti haza őket ; késő éjszaka gyűlésről, meg beszálésekröl. Hányszor sze retnének a családdal lenni moziba, színházba járni, d< nem lehet, mert a társadalo mért vállalt kötelezettség más hová szólítja őket. Volt idő, amikor hetek is elmúltak anél­kül, hogy a pártmunkás játsz­hatott volna gyermekeivel mert az éjszaka vetette haza. s hajnalban már újra a vidék szólította el hazulról.: -. _ Igaz, ma jobban vigyáz munkásaira a párt is, a munkabeosztás jobb, mint azelőtt. De hát pártmunkás hivatása olyan hogy pontos idővetést még . sem lehet csinálni. S a tanú ■lás is sokuknak ad este elfog­laltságot. Mert elcsodálkoz­nánk, ha egyszer statisztikát készítenének arról, hányán ta­nulnak középiskolán és egye­temen pártmunkásaink közül. Hol kezdődik és hol végző­dik, mi fér bele a pártmunká­sok munkájába — nagyon ne­héz lenne kiszámítani. Sokak­nak fel sem tűnik, de hamar észrevennék, ha nem dolgoz­nának. Az egyik függetlenített pártmunkás, Bendi Géza elv­társ a Kaposvári Gépállomás párttitkára, a minap arról tett vallomást, hogy nincs a járás­nak községe, ahol ne járt vol­na, s mintha szülőfalujában lenne, olyan otthonosan mozog minden községben. S hányán mondhatnák el ugyanezt! Mert ez is hozzátartozik a mai párt­munkához: ismerni az: életet, a mai gondokat. Tegnap még a fegyveres harc. ma ez a főpró­ba, ez a munka mércéje, Nincs üres hely Az üdülőszezon kezdetére megifjodott a fonyódi Hullám vendéglő. Uj asztalokkal, szé­kekkel és korszerű sontés- puittal gazdagodott a szórako­zóhely. 400 ülőhely van a szé­pen berendezett kerthelyiség­ben, üres széket azonban alig vagy nem is lehet találni. Ki­tűnő halételek, finom halászlé és rántott hal kapható a Hul­lámban. Hetenként átlag 30 hektoliter sör fogy el, s á napi átlagfor­galom meghaladja a nyolcezer forintot. A vendégek minél jobb kiszolgálása érdekében folyik a konyhák átalakítása, korszerűsítése. Nappali idő­szakban Cselényi Mihály, az éjszakai órákban Paksa Vilmos irányítja a munkát A vendé­gek zöme a Fonyód-Bélatelepi üdülőkből tevődik össze, de szívesen látogatnak el ide messzebb levő helyekről is az üdülők. Az üdülőszezonban bi­zonyára még több elismerést vívnak ki maguknak a ven­déglő dolgozói, DCerek a fcápúszta MinHia saját magukról Hogyan segítsenek? Aratás. Mindenütt ez a leg­főbb gond most. flémely he­lyen már lovasszekerek, vonta­tók szállítják kazlakba a levá­gott gabonát. Dolgoznak a gé­pek, dolgoznak az emberek: a tavasz és nyár sok esője torló­dást okozott; az eső, a szél,' a viharok összekuszálták, földre- döntögebték sokhelyütt a ga­bonát Köztudomású dolgok ezek, s nemcsak a mezőt járó, hanem a városi ember is tudja, hogy minden munkáskézre szükség van most a falun. Mindenütt látjuk, hogy földművesszövet­kezeti tagok, ilyen vagy olyan szervezetbeliek, kíszesek siet­nek társadalmi munkában az aratók segítségére. S mennek a városból; üzemek és vállala­tok dolgozói, gyárak és intéz­tes segítő brigádokat szervez­nek. Nagyberkiben a KlSZ-szer- vezet tagjai is kérték a tsz ve­zetőségét, adjanak nekik mun­kát, jelöljék ki számukra a tennivalót. Kezükbe csaptak a fiataloknak: »Rendben van, éppen jókor jöttök.« Aztán az, akinek vasárnap el kellett vol­na vezetni őket, és megmutatni a munkát, nem ért rá. És nem ért rá senki sem. — Mi akartunk dolgozni — mondják‘a fiatalok, de ha nem kell a munkánk, akkor minek erőszakoskodj unk. A tsz vezetőinek gondolkozni kellene azon, hogy a fiatalok el nem fogadott segítsége je­lentős károkat okozhat a közös gazdaságnak, a tsz egész tag­ságának De a fiatalok nevelé­mény6k KISZ-fiataljai önkén- sét sem segítik így elő. Felvételi vizsgára hívják be a jövő héttől kezdve azokat, akik a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem ősz­szel induló évfolyamára jelent­keztek. Örömmel hallottuk a megyei pártbizottságon, hogy a jelentkezők. többségének minden■ adottsága megvan ah­hoz, hogy megfelelő előmene­telt érjen el majd az egyete­men. A haliga tő jelöltek között szép számmal találni pedagó­gusokat. Van köztük vállalat­igazgató, bíró, főmérnök, párt­munkás; olyan párttagok és pártonkivüliek, akiknek nagy részük van a társadalmi élet irányításában. A jelentkezőket írásbeli értesítéssel hívják be a felvételi vizsgára. A kelnek, amelyet Barátosi Sándomé és leánya Anna, a köt­éséi Jóreménység Termelőszövetkezet tagjai kapálnak, való­ban csipkés a levele. A nyári káposzta-tábla viszont azt bizo­nyítja, hogy annak idején itt is jó munkát végeztek a tsz tagjai. Barátosi Anna szaporán válogatja ki a legszebb fejeket, bogy a tsz új autója elszállítsa a piacra. ’wvwtfvu'^VJVWAWVVWWWVWWUWVWyVWVW,.".W^«WSÍAVVVVVVV^VVrtWVWWVWtfVVWJVWJVVVV volna szó ■ A közelmúltban súlyos sérelem érte Vida Ferencet, a Temetkezési Vállalat somogyfajszi lerakatának kezelőjét. Mint akit hirtelen leforráztak, úgy érte a hír: eltxicsatották állásából. Először hinni sem akart szemének, fülének, azt hitte meg akarják tréfálni, hiszen nyolc év alatt, amit a vállalat alkalmazásában töltött, soha semmi kifogás nem merült fel munkája ellen. Megpróbált tiltakozni, igazságot keresni, de hiába. A Temetkezési Vállalat igazgatója alá­írásával, pecsétjével szentesítette elbocsátását. Sőt nyom­ban be is állítottak helyette mást. Vida Ferenc nem hagyta annyiban a dolgot. Tudta, hogy a lelkiismerete, tiszta, s levelet írt lapunk szerkesz­tőségének. így indult meg a vizsgálat. A Marcali Járási Pártbizottság kiment a községbe és megállapította, hogy Vida Ferenc a helyi tanácsvezetők meggondolatlan intézkedésének áldozata lett. A község la- • kcssága becsületes, jó munkásembernek ismeri. Mégis mi VcCtt az ok, aminek alapján elbocsátását javasolták a válla­latnak? Egyetlen kifogásként azt hozták fel Vida ellen, hopv »nem végez társadalmi munká$«. Ez valóban igaz, és noha nem éppen dicséretre méltó, de nem is olyan ok, amiért bárkit is el lehet bocsátani állásából. Ezt tudniuk kell a somogyfajszi elvtársaknak is. Embereket adminisztratív intézkedéssel, fenyegetéssel »bekapcsolni« a társadalmi munkába semmiképpen sem célravezető. És határozottan meg kell mondani — ez telje­sen idegen a mi módszerünktől és politikánktól. Ezt min­denkinek meg kell érteni. És ha már a somogyfajszi tanácsvezetőket szűklátó­körű szubjektivizmusuk igazságtalan döntésre ragadtatott, miért tetézte ezt az igazságtalanságot újabb hibával Kele­men József, a temetkezési vállalat igazgatója? Noha őt köti a Munka Törvénykönyv, mégis ellenkezés nélkül ráütötte a pecsétet a helybeli vezetők törvényeinkkel ellentétes dön­tésére. Ha ő mint igazgató lelkiismeretes tárgyilagossággal megvizsgálja a Vida ellen emelt vádajkat, nem járulhatott volna, hozzá egy törvénytélen döntéshez. Amikor a Marcali Járási Pártbizottság megvizsgálta a panaszos ügyét, határozottan állást foglalt, hogy a hibát elkövetők szolgáltassanak teljes igazságot Vida Ferencnek, va«,ris állítsák vissza munkakörébe. Mint tudomást szerez­tünk róla, az első lépéseket már meg is tették ez irányban. Vida Ferenc tehát, és akik ügyét ismerik, örömmel és biz­tonságtudattal veszik tudomásul, hogy a mi rendszerünk­ben nem maradhat orvcsolatlan sérelem. És azoknak is el kell gondolkozniuk, akik a hibát elkövették, mert legna­gyobb bűn emberek sorsával dobálózni. Akinek a kezére embereket bíztunk, úgy döntsön, mintha saját sorsáról •olna szó: Varga József A »Magyar Nemzeti Bizott­mány« Buenos Aires-i megbí­zottja Bethlen Gábor, Bethlen István volt miniszterelnök fia. Évi Összjövedelme harminc­hétezer pengő körül volt; az egész Bethlen-család vagyona többmillió pengőt tett ki, köz­te nyolcezeregyszáz hold föld. A dúsgazdag Zichy-csálád is képviselve van a Bizottmány­ban báró Czikann-Zichy Mó­ric révén, aki a második világ­háború idején a horthysta kül­ügyminisztérium gazdaságpoli­tikai osztályán dolgozott fele­lős beosztásban. A Zichy-csa­lád tizenöt ipari és bank pozí­ciót és hetvenháromezer hold földet tartott kezében. A »-Magyar Nemzeti Bizott- mány-K-ból nem hiányoznak a magyar tőkésosztály promi­nens és markáns képviselői sem. A Bizottmány a »Rab­nemzetek Szövetségének« köz­gyűlésén báró Ullmann György, a Magyar Általános Hitelbank volt ügyvezető igaz­gatója, aki mellékesen a GYOSZ ügyvezető igazgatósá­gának tagja és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsosa is volt, képviselte. Báró Ull­mann egyike a leggazdagabb magyar pénzembereknek, hi­szen fentiek mellett Igazgató- sági, illetve felügyelőbizottsá­gi tag volt a Providencia Biz­tositó Rt-nél, a Hermes Ma­gyar Általános Váltóüzlet Rt- nél, a Pannónia Kendernél, a Ganznál, a Magyar Általá­nos Gépgyárnál, a Magyar Acélárugyárnál, az Oetlnél, a Fantonál, a Linum Tausignál, a Phylaxiánpl, a Hazai Fésűs- fonónál, a Magyar Pamutnál, a Hungária Gőzmalomnál, az Alföldi Cukorgyárnál, és még ki tudja hány gyárnál, rész­vénytársaságnál. Ullmann báró együttmun­kálkodik a »magyar nép fel­szabadításáta« Baranyai Lipót- tal, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökigazgatójával, aki­nek évi összjövedelme több mint száznyolcezer pengő volt. Ezeknek az uraknak méltó társai azok, akik a felszaba­dulás után szöktek Nyugatra, miután a fordulat évéig részt vettek a magyar politikai életben, s mindent megtettek, hogy hazánkat letérítsék a szocializmus útjáról, hogy a népi demokratikus fejlődést megakadályozzák. Pfeiffer Zoltánról, Sulyok Dezsőről, Varga Béláról, Nagy Ferencről, Auer Pálról unta kell különösképpen sokat be­szélni, leleplezték ők magukat már itthon, Magyarországon. Hozzájuk tartozik Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt volt jobboldali vezére is, aki most az emigráció egyik leg­ismertebb »teoretikusa«. Ko­vács Imre azt az álláspontot képviseli, hogy nem lehet nyíltan fellépni Magyarorszá­gon a kapitalizmus mellett, hanem a »nemzeti kommu­nistákkal« szövetségben, két lépésben kell megdönteni a szocializmust. Kovács Imre igy ir a Látóhatár című folyó­irat 1956 január—februári szá­mában: »A lélektani vagy politi­kai hadviselés azon a felte­vésen alapszik, hogy a kom­munizmus a benne szinte törvényszerűen jelentkező ellentmondások következté­ben, továbbá a mozgásból és tevékenységéből adódó »legális« lehetőségek terv­szerű kihasználásával any- nyira fellazítható, hogy a Kremlnek nincs más válasz­tása, mint tárgyalni és a Nyugat feltételeit elfogadni. Ez a különleges hadviselés, amelyet azért neveznek lé­lektaninak, mert politikai, diplomáciai, gazdasági, kul­turális és. katonai nyomás mesteri kombinálásával vagy szükségszerű rotálásával a kommunizmust állandó nyugtalanságban tartja, — az egész világra kiterjed...« Kovács Imre máshelyütt így ír: »Ne gondoljunk veszélyes akciókra, könnyen elfojtha­tó megmozdulásra. Egyelőre az is elég lenne. ' t nem­zetközi esemé "d . és azok fejlődéséről helyesen téjékozódnék (mármint a magyar nép, a szerk.), hogy a kommunista hibákat vagy taktikai mozdulatokat a ma­ga javára kihasználhassa. Hogy miben és mikor kez­deményezhet, azt óvatosan, szinte matematikai pontos­sággal kell kiszámítani. Analízisekkel segíthetjük legjobban aztán a helyzet, és a lélektani hadviselés módszertani ismereteiben, mindig ott és akkor fokoz­hatja a nyomást, ahol és amikor a leghatásosabb.« Kovács Imréék azt hangoz­tatják, hogy céljaik érdekében időlegesen kommunistákat is hajlandók útitársként maguk mellé fogadni. Nos, ez a politika, a párton- belüli aknamunka, Nagy Im­re és csoportjának aljas, két­színű tevékenysége meg is hozta a maga »gyümölcséi«, az 1956 októberi ellenforradal­mat. Az ellenforradalom ide­jén örömmámorban úsztak Nyugaton a jó magyar urak. Az ellenforradalom leverése után pedig felduzzadtak soraik azokkal a népellenes politiku­sokkal, akiknek vezető szere­pük volt a magyarországi el­lenforradalomban, s jónak látták, ha nyugati gazdáikhoz szöknek. Ezeknek az új emig­ránsoknak a három »K«, Ki­rály Béla, Kéthly Anna és Kővágó József a legkiemelke­dőbb képviselői. Ismeretes milyen szerepet játszottak Ki­rályék az ENSZ. úgynevezett ötös bizottsága hírhedt jelenté­sének összeállításában. Ök voltak a hangadói a strasbour- gi »Forradalmi Tanácsinak, 'melyről már szó esett, =*- Folytatjuk t=

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents