Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-19 / 142. szám
Péntek, 1959, jünfug 19. s SOMOGYI NÉPLAP Fa TÁRGYALÓTEREMBŐL Harmadszor a bíróság előtt Az elmúlt év decemberében szabadult a börtönből Király Jenő csokonyavisontai lakos, kétszeresen büntetett előéletű férfiszabó. Csalás és sikkasztás miatt volt büntetve. Király nem dolgozott, hanem csalással próbált pénzt szerezni. A börtönből kikerülve sem lett hűtlen önmagához. Büntetését együtt töltötte Horváth Imre somogyszobi lakossal, akit a bíróság hosszabb idejű szabadságvesztésre ítélt. Miután Király kiszabadult, dolgozni pedig nem akart, felkereste volt cella-fogolytársá- nak feleségét. Elmondta neki, beszélt a bíróval, aki férjét, elítélte, s az hajlandó némi készpénzért elintézni, hogy a büntetés letelte előtt kiszabadulhasson a férje. Ily módon 400 forintot csalt ki az asszonytól. Király Jenő befolyással való üzérkedés vádjával került a bíróság elé. Kiderült, hogy az általa említett bírót nem is ismeri, az egész történetet ő maga találta ki, hogy pénzt szerezhessen. A bíróság 9 hónapi börtönre ítélte. A levélküldemények „szarkája" Sok kaposvári lakos panaszkodott tavaly amiatt, hogy a rokonai, ismerősei által jelzett pénz vagy más küldemény nem érkezett meg. Nemrégen bíróság elé került a »szarka-“ Pintér Ferencnek, a kaposvári vasútállomás posta-raktárkezelőjének személyében. Pintér, mióta ezt a munkát végezte, az állomás raktárába érkezett leveleket átvizsgálta, a bennük talált pénzt ellopta, a leveleket pedig megsemmisítette. Az élelmiszer-csomagokat is megdézsmálta. A bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek, c~Az iLfmgít'ú j^gyzeteibőL Általmennék én a... túlsó oldalra Hej, Május 1. utca, de zsúfolt vagy! Megáll az ember egyik átjáródnál, és ha sürgős a dolga, tépheti a haját, ha meg nem, hát nyugodtan várakozhat, míg a hosszú lovas kocsi sor ünnepélyes lassúsággal elvonul az orra előtt. Micsoda fővárosi forgalom! — hallom az egyik mellettem álló, valamivel türelmesebb várakozót. (Lehet, hogy szabadnapos.). Ha türelmem volna, felvilágosítanám, nézze csak jól meg a hosz- szú sort, itt minden második jármű lovas kocsi, nem ám autó, motor vagy busz. Feltétlenül fontos-e, hogy a több évszázaddal ezelőtt is ugyanilyen »sebességgel« közlekedő szekerek ma a megnövekedett forgalmú főutcán baktassanak végig? A napokban érnek véget számításaim arról, mennyi időt veszítek az ilyesfajta várakozással én, mennyit a lépésbe kényszerült gépkocsik. Rettegve gondolok a piaci napokra. De arról is van némi elképzelésem, milyen sok örömet szerezne a város lakóinak, ha a kiskereskedelmi boltok áruját szállító kocsikon kívül minden szekeret eltiltanának a főutcai forgalomtól. Ilyen bölcs intézkedés már történt a vontatókkal és a dömperekkel kapcsolatban. Lehetne rajt vitatkozni Szabadság névre hallgat gyönyörű parkunk, amely a sokat és sokfelé utazók szerint is ritkaság az országban. Már ti. az a ritkaság, hogy ilyen szép park majdnem a varos közepén nyújt árnyas helyet, kellemes időtöltést a tikkadt utcaköveken elfáradt városlakóknak. Mivel ez a park olyan szerencsés helyzetben van, hogy a Virágos-pálya felé terjeszkedhetne, sokan felbuzdultak mondván: rajta hát, fejlesszük tovább a parkot! Ám hallgassuk csak meg, mit mondanak a szakemberek: —.;. Ha főváros volnánk, teljesülhetne az a kívánalom, hogy a Virágosnpályán ne építkezzünk, hanem parkot fejlesszünk. De mivel a várost körülvevő erdők itt vannak a közelben, a város középpontjától is alig egy dobásnyira, nem indokolt a parkfejlesztés.-A környező erdők eléggé tisztítják a város levegőjét. Hogy lehetünk még nagyváros? Igen, lehetünk. Csakhogy a nagyobb lélekszámú városok a modern építkezési elvek szerint felfelé növekednek, és nem széliében terjeszkednek, mert az sok szempontból ésszerűtlen. És számoljunk csak kicsit. Alig félszázezer lakosú városunknak a Szabadság, a Színház, a Jókai, a Múzeum parkot számítva négy parkja van. Ugyan melyik hasonló város dicsekedhet ennyivel? Ésszerűbb a Virágos-pályára leánygimnáziumot vagy más, a város képét szépítő épületet emelni. Hát.:; lehetne rajt vitatkozni.:; Egy ésszerűtlen intézkedés A Május 1. utcai Vegyesipari Ktsz a szolgáltató cipész- részleg műhelyét korábban délután fél hatig tartotta nyitva. Aki a bölcs szabályt hozta, nyilván arra gondolt, hogy azok a dolgozók is betérhessenek ide, megjavíttatni cipőjüket, akiknek ötig tart a munkaidejük. Be is tértek. Ám nemrég a fél hat körül érkezők a ktsz bezárt ajtajával kerültek szembe. Újabb rendelkezés ugyanis, hogy csak ötig tartanak nyitva. Lehet, a javító részlegnek, objektív oka volt, hogy ilyen szabályt hozzon. De ugye, elismerik, hogy ez az intézkedés nem volt bölcs, meggondolt, célszerű? Mert a kisipari szövetkezetek — elsősorban a szolgáltató részlegek — a lakosság igényeinek gyors kielégítéséért vannak. Gyalogolni jó? Gyalogolunk a város egyik részéből a másikba, és ha elfáradtunk, megnyugtatjuk magunkat a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium lapunkban is közölt levelével, amelyet a város helyi közlekedésének megteremtése érdekében múlt nyáron írt cikkünkre küldött, ígérve, hogy még 1959 első hónapjában megindítják a helyi járatot, Az első hónap még csak bagvján, hogy elment minden, az ígéret megvalósításáért történő esemény nélkül. Még a másodikban, a harmadikban is olyan gondolataink voltak, hogy ugyebár, nem lehet mindent egyszerre, mert a kezdet az általában nehéz. De most, a hatodik hónán vége felé már kezdünk kételkedni a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak abban a bizonyos ígéretében, amely Kaposvárott is csak megtartva ér valamit. s három hónapi börtönbüntetésre ítélte. A bíróságot rágalmazta — börtönbe került özv. Puskás Andrásné 54 éves asszony haragos viszonyban élt fiával. Puskás Lajossal. Közöttük — könnyű testi sértés miatt — per volt folyamatban. Mivel a (békéitetési tárgyaláson a kitűzött időpont helyett Puskásné csak másfél órás késéssel érkezett meg, fiával. a vádlottal szemben az eljárást megszüntették, s közölték a magánvádlóval, hogy a végzés ellen fellebbezéssel élhet. Puskásné ehelyett azonban megrágalmazd a bíróságot. Az épületből eltávozva kijelentette: »A háború óta sokat jártam már a bíróságon, de olyan csoda még nem történt, hogy ügyemet megszüntették volna ... A fiam biztosan megfizette a bírót...« E kijelentését az egyik tanú és mások előtt is megismételte. A bíróság hivatalból üldözendő rágalmazás bűntettében mondta ki bűnösnek özv. Puskás Andrásnál, és 4 hónapi börtönre ítélte, Csaló boltvezető 1958 májusától szeptemberig vezette iíj. Törzsök János igali lakos a Textilműveknél levő 255-ös számú fűszerboltot. E rövid idő is elég volt neki, hogy a társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozzon. A boltban délutánonként 'befolyt pénzösszeget csak záráskor ütötte be a kasszába, amikor a pénztáros neki elszámolt. Azt nem ellenőrizték, hogy mekkora összeget tett a kasszába. Egy ízben este nyitva hagyta a vízcsapot, emiatt 4500 forint kár keletkezett. Az ajtón olyan rossz lakatot hagyott, hogy bárki bemehetett egy szeg segítségével Előfordult, hogy a kiadott áru ellenértékét magához vette, s az ünnepnapon dolgozókat a kasszában befolyt pénzből fizette ki. Ifj. Törzsök János lelkiismeretét azonban nemcsak ezek a bűnök terhelik. Többféle árut drágábban árusított. A Textilművekkel *— amely engedélyezte, hogy az üzem élelmiszerét a büfében árulja — nem számolt el, s így annak 9002,30 forint kárt okozott. A bíróság bűnösnek mondta ki ifj. Törzsök Jánost a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett hűtlen kezelés és sikkasztás, valamint árdrágító visszaélés és üzérkedés bűntettében, s kétévi és hathónapi börtönre, ötévi jogvesztésre és a Textilműveknek okozott kár megtérítésére kötelezte. Szalai László A csőbúior Zuhogott az eső, és én várni, mert ha netalán vá- gassam a rugózást, és kipró- kabátomat összehúzva, runk, akkor meg bútor nem háljam, hogy kényelmes-e a ernyőmet kínos gonddal a fe- lesz... Tessék megnézni ezt rekamié.. Mert hát Gizikének jem és szatyrom fölé tartva a csőbútort! Mit tetszik szólni komoly udvarlója van, aki ta- igyekeztem kikerülni a cap- hozzá?... Jó ez a zöld szín? Ián hamarosan feleségül is panós pocsolyákat. így liheg- Tetszik tudni, Giziké nagyon veszi, és ne kelljen a fíatalok- tem ,és cuppogtam végig a Fő szeret mindent, ami zöld. m- nak egyhamar kárpitosra szo- utcán, mígnem a bútorüzlet szont ezt titokban kell előtte rulniwk! kirakata előtt váratlan akta- tartani. Meglepetés lesz!... És míg odakinn dörgött és dályba ütköztem. Udvarol neki egy fiú nagyon villámlott, és vízben úszott a Valaki elém állt. Határozót- komoly szándékkal... És én világ, és míg odahaza hiába tan és kérlelhetetlenül. mint férfi nem értek annyira várt rám kopott tűzhelyem, is— Jaj, de nagyszerű! Ugye, hozzá... önnek vannak Iá- meretlen ismerősömmel valómeg tetszik ismerni? — har- nyai, ön bizonyára jobban tud- ban alaposan átvizsgáltam a sogta, hogy túlkiabálja az eső ja, hogy megvehetem-e Gizi- csőgarnitúra minden darabját, vetdesését. kének ezt a bútort. Az eladónő szinte megköny— Jaj, de nagyszerű! Iga- No, végre — gondoltam. >~nyebbülten sóhajtott fel, amizám nem ismerem meg! — Most már biztos, hogy nem is- kor végre elsuttogtam a bol- ákartam visszaharsogni, de hát merjük egymást. Nekem nin- dogító -igen«-t. Szóval meg megsem tettem. csenek lányaim, különben is lehet venni! Jó szín és jó a Szeretem az embereket. Ez hatökör vagyok, ha csőbútor- rugózás! a szeretet kicsordul belőlem, ról van szó. Én csak az ócska . ha kérni vagy kérdezni akar- fabútorokat szeretem, fogai- 1 smeretlen ismerősöm nak valamit. Mindig meg va- mám sincs róla, milyen kő- ?e.7®s mosollyal fogyok róla győződve, hogy igen- vetelményeket lehet felállítani po5loíí körülöttem, és tízszer is is tudok segíteni, ha nem is egy csőgamitúrával szemben e}rnorj-őM> milyen hálás nekem, épven száz forinttal, de leg- A zöld színt sem szeretem, de fs m“¥en csodálatos szerencse, alább egy jó tanáccsal, vagy ha az a bizonyos Giziké ép- feo<™ kedves mosollyal. pen a zöldet kedveli mindenhát így történt most is. Más ben, hát akkor csuda bánja, normális ember az én helyem- legyen zöld! ben azt mondta volna, hogy T? llágyulva néztem hát-Ugyan kérem, összetéveszt ismeretlen ismerősöm valakivel!« De én nem vagyok apai gondokat sugárzó szemé- ’’}aúy°n szeret engem, nem is normális, mert megálltam a be. Nem, hát ilyen kétségbe- ffiszerrb mennyit emleget az- zuhogó esőben, és csodálkozni esett pillanatban nem lehet ó .... ® múlt nyáron bámultam bele az ismeretlen egyedül hagyni egy tapaszta- együtt myaraMunk. Nem akar- arcwba. lattan férfit aki — hiába, van tam azt mon^anl> a múlt hogy éppen összetalálkoztam vele. Egyedül sohasem merte volna elhatározni magát, de mert nekem is tetszik a bútor, bizonyára tetszeni fog Gizikének is! Különben is Giziké — Jaj, de jó, hogy éppen egyenjogúság — végre nyáron nem is voltam sehol, erre tetszett jönni! Igen nagy meg nem értett, háttérbe^szó- e.s nogv. legnagyobb sajnalazavarban vagyok! A feleségem rítoít nemhez tartozik, s ha megkért, hogy intézzek el rossz csőbútort vesz, még kisürgősen egy bútorvásárlási kap harcias feleségétől! És ügyet, ő ugyanis beteg, és nem már mentem vele befelé az üz- jöhet be a városba, viszont letbe, hogy megnézzem közetomra én nem vagyok az, akiért Giziké rajong.. , De mivel nem vagyak normális, és minden szándé, kommal mindig mások boldogulását ha megvan a pénz, nem lehet lebbről a zöld színt, megtapo- akarom, szolgálni, viszonzásul legmelegebb csókjaimat és jó kívánságaimat küldtem Gizikének. Sőt, nemcsak neki, hanem ismeretlen ismerősöm feleségének is, aki, szomorú hogy éppen betegen fekszik, de remélem, hamarosan meg fog gyógyulni! És forró kézszorítások közepette nagy nehezen elbúcsúztam. Még ecu* szer zsebre vágtam néhány sóhajt, s nyugtáztam, hogy az illető Károly bácsit is üdvözli. Hogy ki az a Károly bácsi, igazán nem tudom, de lehet, Jiogy a férjemet akarta igy tisztelni. fis mentem, mentem ki az üzletből, vissza az esőbe, és tánclépésben cuppogtam tovább a pocsolyák között. Az eső még jobban esett és én még szorosabbra vontam magamon a kabátot. Határozottan boldog voltam, hogy Gizikének mégis megvettük a csőbútort, és a papája majd elmondja neki, milyen szerencse, hogy velem találkozott. Igazán szerencse. Mi is lett volna szegény emberrel nélkülem? Csák egy dolgot nem árult el, hogy tulajdonképpen kinek is nézett engem. De hát éppen ezt az egyet én sem mertem tőle megkérdezni! APOLLÓ LOVAI ÉS A „HIDEGHÁBORÚ“ GEBÉI írta: Sz. Visnyevszkij Nem kell .dió" A fogyasztónak rossz árut eladni annyi, mint kilopni a pénzt a zsebéből. Ez pedig nem egyeztethető össze a szocialista kereskedelemmel. A Széchenyi téri cukrászda vezetője egyetértett velem ebben, amikor visszaadtam az avas, dohos dióval készült fagylaltot. — Mások is panaszkodtak már, hogy dohos ízű a fagylalt — mondja, és megmutatja könyvét, amelyben fagylaltot szokott rendelni a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzemétől. Ebben ez olvasható: »Diófagylaltot nem kérünk«. Mégis küldtek, bőven. A Széchenyi téri cukrászda autóbuszra várakozó közönsége ehetett is belőle, ök ugyanis elmennek, nem tudják majd szóvá tenni. Talán így vélekednek egyesek a cukrászüzemben?! A. vidékiek nevében is panasszal élünk. •segedi) A moszkvai Nagy Színház .homlokzatáról leszálltak Apol- S ló bronz lovai, és sebesen átrepültek az óceánon. A művészet rajongóinak lelkes üdvrivalgása közepette száguldanak New Yorkból Washingtonba, Los Angelesből San Franciscóba, sebes vágtában röpítik a híres szovjet balettművészek szekerét. Se szeri, se száma az amerikai kritikusok és szemleírók lelkes hangú cikkeinek. -Akit az a szerencse ért, hogy láthatta a Nagy Színház balett csoportjának egyetlen washingtoni vendégfellépését — írta a Washington Post and Times Herald című lap —, elragadtatással beszél róla. A balett csoport washingtoni és New York-i vendégszereplésének visszhangja egyet jelent az orosz—amerikai kulturális csereprogram viharos üdvözlésével«. A szovjet kultúrát nagyra értékeli az amerikai közvélemény. »Azok az amerikaiak, akik megtapsolták a Nagy Színház együttesének művésze- , tét és tökéletes technikáját, i kezdték megérteni, hogy csak magas kultúrájú nép teremthetett ilyen művészetet« a- írta a Mirror című lag. Á sok millió lelkes amerikai néző között csak nagy ügy- gyel-bajjal lehet felfedezni egy-két zord arcot. Akadnak, akik nem lelkesednek, ök bizony nem tapsolnak, inkább elfordulnak a színpadtól. Amint megpillantják Apolló lovait, felordítanak: -Hő-ő-ő! Vissza!« — Mi baj? — kérdezi a felháborodott közönség. — Miért állítjátok meg a művészet istenének paripáit? — Azért, mert ezek nem Apolló lovai — hangzik a meg- felebbezhetetlen válasz. — Ezek trójai falovak. Halálos veszélyt hoznak Amerikára! Tisztára fantáziának tűnik ez a párbeszéd. Pedig hát ez nem fantázia. Olvassuk el a Christian Science Monitor című amerikai lap június 1-i számának szerkesztőségi cikkét. Címe: -A kulturális csere — trójai faló«. A meglepő címet még meglepőbb kijelentések követik: -A gondolkodó amerikaiakat komolyan aggasztja az a lehetőség, hogy az olyasféle szovjet kulturális export, amilyen a Nagy Színház balett csoportjának vendégszereplése, tulajdonképpen holmi trójai faló«. Hogyhogy? Apolló lova egyik pillanatról a másikra »felforgató« trójai falóvá változott? Csak nem rápcigálják elő újra a kémkedő szőke táncosnőkről vagy a hegedűjükben hordozható rádió-adókészüléket rejtegető híres zenészekről költött rémmeséket? No, nem! A megbízható polgári lap hírében álló Christian Science Monitor mégiscsak különbözik a Daily Mirrorhoz hasonló bulvárlapoktól. Esze- ágában sincs, hogy felmelegítse a kémnő-Piroska meséjét, amellyel mindenki torkig van. -A kulturális csereprogram nyerge alatt nem rejtőznek katonák « — ismeri be. Akkor hát mi a baj? Hol az a trójai faló? Az a baj — válaszolja a Christian Science Monitor —, hogy, mint mondják, ez a program »mégiscsak megnyugtatja a vendéglátó ország polgárait«. Le hát a kulturális cserével! Apolló lovai békét és barátságot hoznak, megnyugtatják a háborús hisztéria időszakos kitörései által felizgatott amerikaiakat. Hát ezért... trójai falovak. Ez aztán a logika! Szerfelett ingerültek lehetnek az óceánon túli reakciósok, hogy ilyen hallatlan badarságba mennek bele. A Christian Science Monitor látszólag elítéli a »gondolkodó«- gentlemanek szavait. Úgy tesz, mintha nem ellenezné a kulturális cserét. De ha figyelmesebben olvassuk el a cikket, tüstént felfedezzük, hogy itt- ott kilátszik mögüle a »hidegháború« lesántulti gebéjének farka és patája. A kulturális küldöttségek cseréje, hirdeti a lap, »ésszerű lókereskedelem, nem pedig trójai falovak szállítása«. Csak csodálhatjuk azt a bátor újságírót, aki a lókupecek nyelvén mer beszélni a művészet világáról. Igaz, Amerikában* ahol a »kultúra« és »üzlet« szavak gyakran azonos kifejezések, nem furcsa ez a zsargon. A kulturális csere — híd Amerika és Oroszország népei között. Ez már szólás-mondássá vált a Szovjetunióban is* az Egyesült Államokban is. A barátság hídján át hadd robogjanak csak Apolló lovai! A »hidegháború« gebéjének ott nincs helye. Azon nem lehet messzire jutni. A művészet szekerébe pedig nem lehet Apolló lovaival együtt a »hidegháború« gebéjét ü* befogni.
