Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-17 / 140. szám

feer da, 1959. JÖntes ft. SOMOGYI NÉPLAP ÚTÉPÍTÉS K'SSSaSö Üzemi Vállalat Ka­posvár és Balatonlelle között 52 km-es útszakaszt korszerű­sít és szélesít. Kaposfured és Több mint bűn Somogy aszaló között új utat építenek. Az új úton 1960 nya­rán indulhat meg a forgalom. A Badacsonyból szállított követ a balatosboglári kikötőben rakják partra­Hazafeté mentem. Meleg, ragyogó májusi délután volt. Ilyenkor az ember csak. a szépre, a derűre gondol, eszé­be sem jut, hogy a falevelek egyszer majd sárgulni és hul­lani kezdenek. tépések kapparvtak mögöt­tem, hátranéztem. Kissé haj­lott hátú, ősz hajú, 65 év kö­rüli nénike lépegetett. Amint közel ért, láttam, könnyek szomorkodnak a szemében. Kis habozás után megszólí­tottam: — Miért sír, néniké? f Rám nézett, ahogyan lassan f mondta: J — Ne is kérdezze, kedve- f sem, nagy az én bánatom. \ Faggatom, hogy mondja el, *s mielőtt belekezdene, körül­inéz, nem hallja-e valaki. r ■— Most jövök a tanácshá- \ zárói, a fiamat meg a me­nyemet voltam feljelenteni. — Igen, azokat Tudja — kezdi bizalmasan —, nagyon rosszul bánnak velem. Ki akarnak dobni a saját há­zamból, ütnek-vemeic állan­dóan. Megered bő patakokban a könnye. MOnkában a keverőgép. A 12/22-es zúzalékot Impregnáló anyaggal, kátránnyal keverik össze, ezzel terítik be az utat. A gép egy óra alatt bat-bét tonna zúzalékot kever. Az Impregnált zúzalékot teherautóra rakják, és elszállítják rendelte­tési helyére. 3ól sikerült’ [vendégszereplés,.. Nemrég ünnepelte fennállásának (10 éves jubileumát a Magyar Bá­rdié és Televízió tánczenekara, ► amely mintegy jutalmául a ma- á gyár táncdalkultúrában kifejtett munkásságának, huzamosabb ideig r turnézott Németországban, többek ♦ között Berlinben is. Miután vissza- ' tért hazánkba a kitűnő tánczene­♦ kar - amely külföldi szereplésével 1 sok elismerést szerzett a magyar | tánczenének —, vidéki vendégsze- l replései során június 15-én, hétfőn [ Városunkba is ellátogatott. E napon a Csiky Gergely Szln­♦ ház nézőtere mindkét előadás al- 1 kalmával zsúfolásig megtelt. Igen ; nehéz lenne eldönteni, ki tért visz- fsza Budapestre nagyobb siker em­♦ lékével: a Zsoldos Imre vezette ) zenekar, Kovács Erzsi, Hollós Ilo- I na, zárai Márta, Vámosi János ’ szólisták-e, vagy a rádióból köz­ismert és népszerű Brachfeld Sieg- i fried, aki az igazán szellemes kon- | feranszíé szerepében mutatkozott i be a kaposvári közönségnek. A vendégszereplést hirdető pla- ’ kátok új műsorszámokat Ígértek. A műsorban azonban igen sok ) úgynevezett régi sláger melódiája ^hangzott el. Nem vettük rossz né- [ven, mivel jubiláns zenekar láto­♦ gatott el hozzánk, s méltán ara­♦ tott nagy sikert ezúttal is, hogy i szemtől szembe találkozhatott a i kaposvári rádióhallgatókkal. Azt f mégis megemlíthetjük, hogy egy ♦ olyan kitűnő tánczenekamak, mint >a Magyar Rádió és Televízió tánc- ^ zenekara, nincs szüksége hatás- I vadászó attrakciókra: a szép szám- rmal lévő fúvósok páholysori -fel­♦ látogatására—; nincs szüksége arra ♦ sem, hogy a táncdal-énekes pár ♦ táncbemutatót rögtönözzön a ze- , nvkar előtt. Ezek mind olyan-jópofaságok", amelyeket el lehet ♦ hagyni anélkül, hogy a Magyar ♦ Rádió és Televízió tánczenekará­nak népszerűségén csorba esnék! <— Voltam a másik fiamnál is, az vidéken lakik, de el­üldöztek azok is. Gondoltam,, hazajövök, talán itthon job­ban bánnak velem... Dehogy is... Még a télen történt, egyszer a saját kályhámon akartam főzni, a fiam oda­rohant, és annyira megrugdo­sott, hogy pár hétig betegen feküdtem. Megszűrt a késsel is... — Elcsuklik a hangja, s én nem tudom, mit mond­hatnák, mivel vigasztalhatnám. Aztán folytatja: — A bíróság már többször elrendelte, hogy költözzenek el tőlem, de még mindig nem mentek el. Özvegy vagyok, nehezen is tudok már dolgoz­ni. A megőrzött képeimet, edényeimet elviszik, a kis megtakarított pénzemet is kö­vetelik. Nem bírom tovább... ezért voltam a tanácsnál. Ismét félve körülnéz. — Ne mondja el, kedvesem senkinek, mert ha megtudja a fiam, hogy valakinek panasz­kodtam, akkor bántanak me­gint, K. Gy. PÁL APOSTOL; A DZSESSZ-ÉNEKES Frank Capra, a híres hollywoodi filmrendező el­határozta, hogy filmet készít Pál apostol életéről. És va­jon kit szemelt ki a címsze­repre? Természetesen Frank Sinatra közismert dzsessz- énékest! Falusi pilíanaH<ép Esik az eső. Csontokig ható, sűrű, kodszerű szemekben szitál. Ez az az idő, amikor faluhelyen megáll a munka, s a gazdák — különösen így, aratás előtt —idegesen tekin­getnek az égre lesve, mikor süt már ki a nap. Az italbolt előtt nagy csoport’ áll,1 várva az autóbusz indulását. A fekete, esernyőkről csörgedezik le a víz. Az álldogálók zöme asszony, így talán érthető, hogy a beszél­getés-épp olyan lendülettel folyik, mintha ragyogó napsü­tés volna. — Hallotta, hogy Kissék lánya megbetegedett? Skar­látot kapott. — Ne mondja! Ez borzasztó! Úgy hallottam, hogy most meg ez a. legújabb járvány. — Alig múlik el az egyik betegség, már itt a másik. így megy a beszélgetés, szörnyűlködnek. csodálkoznak, míg eljutnak odáig, hogy öten megállapítják: járvány van, hogy ennek hírét aztán elterjeszthessék újabb 25 ember között — akik természetesen toldalékkal mondják tovább. Azt hiszem, az ilyen busz-váróhely egyike azoknak a he­lyeknek, ahol a képtelenségek, rémtörténetek magvait el­hintik, sőt gondoskodnak arról, hogy azok szépen tovább is fejlődjenek. Ahogy közeleg az indulás ideje, ki-ki rátér arra, hová is megy és miért Egy fiatalasszony gombolyítja a trécse- lés vezérfonalát. — Maga is Kapósba jön? Nahát! Ki kell használni azt az időt mikor az ember a «-felettes hatóság« közbeszóiása miatt nem mehet kapálni. — Bizony, bizony — bólogatnak a többiek. Parányi szünet, csönd lesz, majd az asszony elneveti magát: — Jó, hogy ilyen sokan megyünk, legalább nem félünk! Elérkezett az indulás ideje Mint egy ostromlott vár, olyan lesz az autóbusz. Mindenki elsőnek akar felszállni, hogy miért, ki tudja? Talán úgy gondolják, nagyobb a biz­tosíték, hogy Kaposvárra érnek, vagy meghúzódik — uram bocsa’ — egy olyan gondolat valahol, hogy előbb odaérnek. Nem lehet tudni. Az asszonyok hangosak: — Ne tolakodjanak! Leszakítják a cekkerem fogóját! Engedjék a gyerekemet! — zsibonganak. Bármilyen csodálatos és hihetetlen is, mindnyájan fel­kerülnek a járműre, sőt ott benn már mosolyognak az apró villongásokon. Ki-ki elfoglalja helyét, megindul a busz, mi­vel nem lehet kapálni, mennek Kaposvárra bevásárolni. V. M. ÉRDEKESSÉGEK fa RCSUSAOOK 130 BÁRÁNY — EGY VILLÄMCSAPÄSRA Délkelet—Franciaország al- pesei felett a minap óriási vihar vonult végig. A több mint 2500 méter magasság­ban fekvő Vars hágónál a vihar utolért égy pásztort, aki 180 bárányt legeltetett. A pásztor a nyáját egy ala­csony, széles fa alá terelte. A fát villámcsapás érte, és az alatta menedéket kereső 180 bárány közül 130 elpusz­tult. A pásztor idegsoíkkot kapott FÉLÓRÁI REPÜLÉS — A LEVEGŐBEN LÓGVA Lawauld francia ejtőer­nyősképző tiszthelyettesnek páratlan és veszedelmes ka­landja volt. Amikor kiugrott a repülőgépből, ejtőernyője fennakadt a gépien. Félórán át lógott így a továbbhaladó MA*! Szabadságom ideje alatt szü­lőfalumba is ellátogattam. Órákig bolyongtam a kis köz­ségben, nézegettem az épülő vagy nemrég épült házakat, az ismerős és ismeretlen em­bereket. Bolyongásom közben a temetőbe is eljutottam, s ott a sírfeliratokat nézegetve tű­nődtem az idő múlásán. Egy elhanyagolt, gaztól lepett, ki­dőlt keresztfájú sír előtt hosz- szan időztem. — Ki pihenheti itt örök álmát? — találgattam. A keresztfa eredeti feliratát rég elmosta az eső. S már men­ni akartam, amikor megláttam a korhadó deszkán valami tin- taceruza-írást. Nagy nehezen sikerült az írást kibetúznöm: -Itt nyugszik a süket ko­vács ...« * * * A kovácsműhely ott állott a falú szélén. Mi, gyerekek nya­ranta de sokat álldogáltunk előtte, s nézegettük a kovács munkáját. — Süket kovács — (A űikjd, kß-ß-dißs bért. Alacsony, vaskos terme­tű volt, sűrű, fekete hajába ősz szálak vegyültek, rövidlátó sze­mén erős szemüveget viselt, mely fölött busa fekete szem­öldök meredezett. Nagy me­legben inget nem hordott, csak fekete, vastag bőrkötényt. Szerettük nézni, ahogy dol­gozott. Rövid, izmos karja könnyedén emelte magasba a nehéz kalapácsot. Vidáman csengett az üllő, szálltak szer­te a szikrák, formálódott a vas. Vidám, jókedélyű ember volt a kovács. Miközben a munká szinte égett a keze alatt, furcsa dállamú, régi nó­tákat dúdolgatott. Gyakran beengedett bennün­ket műhelyébe. Ilyenkor bol­dogan rángattuk a fújtatót, s adtuk kezébe a kért szerszá- így nevezte a faluban minden- mókát: a kalapácsot, a külön­ki, így ismertük mi is, valódi nevét talán már ő maga is el­feledte. Származott ez pedig onnan, hogy a sok kalapálás­tól félfülére egész fiatal korá­ban megsiiketült, s a másikra is nehezen halóit. így. ha va­lakivel b: ", szinte kiabált, mert azt hitte, hogy halkan beszél, meg a másiknek is ala­posan ki kellett nyitni a szá­ját, hogy meg tudja értetni magái a'dar'"1:, becsületes ko- r 5tterrcl. ittunk a kovácsmühely .ott, és figyeltük as idős «»­böző fogókat. Nagyon szerette a gyerekeket. Meg-megsimo- gatta fejünket, s mély, dörmö- gő hangján elmesélte, hogy van egy hozzánk hasonló korú uno­kája Pesten. Mv.tatta is. a szöszbe fiúcska fényképét, me­lyet állandóén mélával hor­dott. S amikor hazaküldött bennünket, kezünkbe egy-egy pompás karikahajtót vagy más kincset érő tárgyat nyomott ... Ismerőseinek, a szomszédok­nak egy, a kormos kezével öjz- szefogdosott levéllel büszkél­kedett. Mi is hallottuk, néhányszor felolvasta. Veje ir­ta Pestről. Arra kérte benne, hagyja már abba a munkát, menjen hozzájuk lakni. A hallgatóság örömmel hüm- mögetett:­— No, szomszéd, a maga bé­kés öregsége már biztosítva van. Jó helye lesz ott... Meg­becsülik magát... ö pedig, mintha hangosan gondolkodna, folytatta a be­szélgetést: — Vart már egy kevéske megtakarított pénzem ... Dol­gozom még egy-két esztendeig, félreteszek minden fillért, amit csak lehet. Aztán eladok min­dent, a pénzt meg majd oda­adom a gyerekeknek. Nem aka­rok teher lenni a nyakukon ... Tudják, mást nem fogok csi­nálni, csak sétálok majd a kis unokámmal, amikor hazajön az iskolából. Ettől kezdve még vidámab­ban végezte munkáját. Az üllő kora hajnaltól késő estig csen­gett, ö plédig jókedvűen fújta furcsa, különös nótáit. S egyszer valami történt... Nem értettük, miért komo- rodik el a felnőttek arca. ami­kor a magasban szálló repülő­gépek fehér csíkot húzva száll­nak Budapest irányába. Nem .értettük, miért szorítanak ben­nünket magukhoz féltő aggo­dalommal szüléink, amikor fel- üvdttőitek m távolban a sziré­nák, s a sötét éjszakát fény-1 szórók, ágyúk és égő házak tü­ze világította meg ... S nem1 értettük, hogyan változtatha­tott egy rövid, szűkszavú táv- , irat az életvidám kovácsmes-“ térből emberroncsot. Csak ké­sőbb" tudtuk meg, hogy egy bomba az első légitámadáskor kioltotta budapesti hozzátar­tozói életét, s ez az ő élete cél­jának, vágyának, boldogságá­nak is véget vetett... E naptól kezdve megválto­zott a kovácsmester. Azelőtt csak a műhelyben látták, ez­után a kocsmák állandó ven­dége lett. Az összegyűjtött pénz hamarosan a vendéglőbe vándorolt. Odakerült a szer- számok és a kis műhely áráé is. Mogorva, fásult, mindenkit^ gyűlölő emberré változott, s a. gyerekeket sem szívlelhette > többé. Miután a sok italtól dől- \ gozni nem bírt, kéregetni kéz- \ dett. i Egy hajnalon ott találták f holtan a vasúti sínek között... j * * * t Miért kell feleleveníteni az\ ilyen szomorú történeteket, ■ miért kell piszkálni a fájó se­beket? — kérdezhetnék. Igaz, minek is? Hiszen a kis kovács­műhelyt már régen elbontot­ták, s az elfelejtett sirt belep­te a gaz ... Azért, mert a szo­morú történetből is tanulni kell. Hiszen a háború nem­csak a kpvácsmester, hanem még sok millió ember életét • tönkretett'’. S ezt nem szabad felednünk sohq.... t Uraló * repülőgépről szédítő magas­ságban ejtőernyőjénél fogva, amely bármelyik pillanatban elszakadhatott volna. Sze­rencséjére társainak sikerült kiszabadítani a veszedelmes helyzetből, és az ejtőernyős sértetlen maradt. AMIKOR A HERCEGNŐ FÜRDÖZNI ÓHAJT... Margit angol hercegnő portugáliai látogatásakor. Li- szabon környékén vendége volt Asseca őrgrófnak. A hercegnő annak az óhajának adott kifejezést, hogy a kas­tély parkjának úszómeden­céjében’ füröőzhesséii. Hogy a köznép illetéktelen szeme ne láthassa a hercegnőt úszóruhában, a környékbeli házakat végigvizsgálták, és mindenhonnan eltávolították a fotóriportereket. Azoknak a lakásoknak tulajdonosait, amelyeknek ablakai a grófi parkra nyíltak, felszólították, hogy húzzák le a -redőnyö­ket. A környékbeli vetemé­nyes kerteket is átkutatták kíváncsi nézők után, és még a kastély kápolnájában is minden pad alá benéztek, hogy biztosítsák a hercegnő diszkrét szórakozását. A JUHNYIRÄS VILÁGREKORDJA Uj Zélandból érkezett az izgalmas jelentés, hogy Tre­vor Bough okaihaui lakos hihetetlennek tűnő juhnyírá- si világrekordot állított fel 9 . órás munkaidő alatt. Az ügyes juhnyíró a 9 óra alatt 501 anyajuhot nyírt meg. Sajnos hírünk nem számol be arról, hogy az egyébként oly tü­relmes juhok hogyan véle­kedtek erről a nyírási tem­póról, AMNESZTIA -FELEDÉ­KENY« OLVASÓKNAK A springfieldi (Egyesült Államok) városi könyvtárban a közelmúltban leltározták a könyvállományt, és a könyv­tárosok megállapították, hogy igen sokan túlzottan , ragaszkodnak a kölcsönzött könyvhöz, és elmulasztják azt visszaszolgáltatni. A könyvtár vezetősége új mód­szerrel próbálkozott: -am­nesztiát« hirdetett a -feledé­keny« olvasóknak; a könyv­tár előcsarnokában ládát ál­lítottak fel, amelybe bárki titokban bedobhatta a nála maradt könyveket/ A szokat­lan ötlet nagy sikerrel járt. A hiányzó könyveknek több mint a fele megkerült. VADNYUGATI FELHÍVÁS A daytoni (Egyesült Álla­mok) seriff a közelmúltban az alábbi felhívást szögez­te ki az őrszoba ajtajára: -Sacksteder vendéglős fel­vett egy férfit, aki nappal portás és éjszaka éjjeli őri teendőket lát el. Neve: Bili Amos. Kérem, ne lőjenék rá!« HUTCHISON ÉS DELACROIX — AZ ADÓSOK RÉME Az amerikai Hutchison és Delacroix cég ötletes és jöve­delmező üzletágat talált: a rakoncátlan adósok megrendsza- bályozását. Ha egy hitelezőnek nehézségei vannak a tartozás behajtásával, ehhez a céghez fordul. A cég olyan tekintélyt szerzett, hogy az adósok 60 százaléka már első felhívására ész nélkül fizet. A makacsabb 35 százalék a cégtől kapott má­sodik és utolsó írásbeli felhívásra adja be a dei-ekát. Hátra­van még 5 százalék. Ezekkel szemben Hutchison és Delac­roix igénybe veszi saját elmés -kényszerítő módszerét«. A -kínzás« azzal kezdődik, hogy az első napon tízszer, a har­madik napon 40-szer telefonon felhívják az áldozatot, és fi­gyelmeztetik tartozására. A telefonok nagy része természe­tesen az éjjeli órákra esik. Ezenkívül az Egyesült Államok minden részéből a táviratok áradata érkezik az adós címére ugyancsak adósságára figyelmeztetve. Az sem használ, ha ez elől megszökik: az utcán, az autóbuszban, a moziban vagy a kávéházban minden tíz percben odalép hozzá egy elegáns úriember, karenfogja, és jó hangosan beszélgetni kezd vele adósságáról. Ha ez sem segít, sorra kerülnek az adós ro­konai és ismérősei, akiket hasonló módon értesítenek az el­maradt tartozásról. Még a kötél idegzetű adósok közt is alig akad, aki 'ezt a tortúrát kiállná. A cég ügyei között mind­össze 0,3 százalék az elintézetlen. Ezek állítólag olyan ese­tek, ámikor a szerencsétlen adós végképp képtelen volt köl­csönt felhajtani, amelyből eredeti tartozását kifizethesse,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents