Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-11 / 135. szám

Csütörtök, 1959. június 11. 6 SOMOGYI NÉPLAP FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag (június 11 —17-ig) Á INI Á Az amerikaiak vállalkoztak emléket állítani Carusónak, a halhatatlan énekművésznek e filmükkel. Míg Caruso élt, milliókat szórakoztatott és ve­zetett a zene titokzatos és cso­dálatos birodalmába. 1873. február 27. A nápolyi Caruso-család életében ünnep­nap ez. Ma született meg fiuk, s Enrico névre keresztelték. Évekkel később a kisfiú már a templom kórusának büszke­sége, hangjának szárnyaló tisz-- tasága csodálatos. Érthető, hogy családja nagy reménye­ket fűz a gyermekhez. Enrico zokogva fogadja meg halálos ágyán fekvő édesanyjának, hogy énektanulmányait nem hagyja abba soha. Nem tudja megtartani ígéretét. Másként határoz a sors. Enrico felnő, és meg kell élnie. Barátjával, Fucitóval vendéglőkben lép­nek fel. A »fellépti díjat« ka­lapban szedegetik össze. En­rico beleszerét a malomtulaj­donos . lányába. Ám az apa csak akkor hajlandó lányát a fiúhoz adni, ha beáll a malom­ba dolgozni, és abbahagyja az éneklést. Énricp vállalja a munkát. Egy napon azonban milánói énekesek érkeznek ab­ba a vendéglőbe, ahova En­rico a lisztet szállítja, s teno­ristát keresnek. Fucito rábe­szélésére Caruso énekel. A mi­lánóiak ráveszik, hogy tanul­jon tovább, mert ilyen han­got kár lenne veszni hagyni. Ettől a naptól fogva kezdő­dik egy páratlan énekeskarrier. A milánói Scala kórusában énekel először, aztán neve a színlap élén jelenik meg, és haláláig nem is tűnik el soha. Rövidesen visszatér szülőváro­sába, s megtudja, hogy Mu- setta férjhez ment. Nagyon fáj ez a hír, és úgy érzi, nem tud tovább otthon maradni. Maga mellé veszi barátait, és elin­dul, hogy hírt szerezzen a hangjának, annak a hangnak, amely később elbűvöli az egész művelt világot Szabad Ifjúság Gúnius 11—14-ig) fiit oroszlánok vannak Érdekes és szokatlan ez a film. Mi van mögötte? Egy zátonyra futott embersors, kö­zönyössé rossz szándék, meg nem értés. ügyetlen cselekedetből nem lehet megítélni az embert — régi igazság* ez. De Streba mérnök, a film hőse esetében mégis így történt. Személyes drámája akkor kezdődött, ami­kor egy bánya termelésének emelésére vonatkozó terve ku­darcot vallott és szerencsétlen­séggel végződött. Egy ember életét vesztette ekkor, és e perctől kezdve kételkedni kezdtek Streba jószándékaban. Az Itt oroszlánok vannaK cí­mű új csehszlovák film érde­kes, izgalmas és roppant ak­tuális problémát vet fel. Az emberről való gondoskodást, bánásmódot állítja a film köz­pontjába. Nagyon helyesen, nem csinál mártírt Streba mérnökből, de elítéli mindazo­kat, akik akarva-akaratlanul szerencsétlenné tették őt. Streba megkísérelte vissza­szerezni a világ bizalmát, de mindenütt csak visszautasítást, részvétlenséget ta­lált. Nem csodál­kozhatunk, hogy belőle az évek fo­lyamán összetört, alkoholista, pesz- szimista. szkepti­kus ember lett. Ilyennek ismerjük meg őí a film ele­jén, amikor a kis­város bányájának az élén áll. Mun­katársa fiatal em­ber, az ő valami­kori tervéhez ha­sonlót terjeszt élő. Streba megpróbál­ja óvni tapaszta­latlan kollégáját. Az ifjú ember mégis véghez vi­szi szándékát, és éppen úgy jár, mint főnökei A legmélyebbre süllyedt Főhadnagy elvtárs jelentem, az őrizetest előállítottam!. Az őrmester jelent, a főhadnagy helyet mutat a fogolynak. — Tessék, foglaljon helyet! A fiatalember félve ereszke­dik le, csak a szék szélére ül. Arckifejezése riadt, mintha at­tól félne, hogy mindjárt ósz- szedül a világ. Annyi mindent hallott »kínzökamr okról«, ret- tenetes kínzásokról, s most ré­mülten várja, hogy mi kezdő­dik. A fiatal főhadnagynak, aki vele szemben ül az íróasztala mögött, s az iratokban lapoz­gat, egyelőre semmi fenyegető nincs a magatartásában. Ahogy az asztali lámpa fénye a nyo­mozótiszt arcára vetődik, van valami szoborszerű az arckir fejezésében. A fogoly várja, hogy mi lesz. Még új ember, tegnap este tartóztatták le. Házkutatás volt a lakásán, s amikor a nyomozók megtalálták az író­asztalán a je--zetköteget, már érezte, hogy elveszett. Lefog­lalták a vázlatot is. Elég osto­ba volt, hogy magánál tarto­gatta őket. Dallamot már vis­szahívták Magvarorszagról, egyelőre nem volt, aki kap­csolatot tartson vele, s a fia­talember úgy gondolta, hogy ezek a vázlatok, jegyzetek egy­kor még jól jönnek neki. Iga­zolják, majd ha ismét ők lesz­nek az, urak, hogy ő nem vár­ta tétlenül az események ala­kulását, hanem megtette, ami tője tellett. Adatokat szolgál­tatott, híreket szerzett, s azo­kat eljuttatta az »illetékesek­hez*'. A főhadnagy előveszi ciga­rettatárcáját, s megkérdezi: — Dohányzik? A fiatalember megrázza a fejét: — Nem! — Pedig annyira kívánja a cigarettát, milyen szívesen rágyújtana. De nem m-er, mert biztosan mérges a füstje. Elhódítja, összezavarod­nak a gondolatai, s önkéntele­nül is elfecseg olyasmit, amit nem kellene. Vigyáznia kell nagyon, mert annyi mindent hallott. A nyomozótisztet azonban nem lehet, becsapni. Látja a fiú szemében a vágyat a cigar retta után, S észrevesz mást is: — Csakugyan nem dohány­zik? Mikor szokott le róla? Mert látom, nem is olyan ré­gen még egymásután szívta a cigarettákat. Sárga a mutató­ujja a sok nikotintól. , ' A fiatalember nyel egyet, nem felel. Mit is felelhetne? Rosszul indul a kihallgatás, pedig tulajdonképpen még meg sem kezdődött: A nyomozótiszt ismét elé tartja a cigarettatárcát: — Egy tanácsot adok ma­gának: ne hazudjon, vallja az igazat. Csak így segíthet ma­gán. Ne féljen, ebben a ci­garettában semmi vegyszer nincs. Általában, felejtse el gyorsan azt a sok rágalmat, amelyet rólunk hallott Nem örül neki biztos, de egy dara­big nálunk lesz. Most alkal­ma lesz meggyőződni arról, hogyan folytatjuk mi a vizs­gálatot. A fogoly megpróbálja el­nyerni a nyomozótiszt rokon- szenvét: — Látom, a főhadnagy elv­társ jó ember... Gara főhadnagyra azonban ivem hatnak az ilyesmik. — Először is: ön letartózta­tott, s amíg a bíróság netalán- tán fel nem mentené, addig nem vagyak önnek elv társ. élünk,... Hányszor hallotta ön, kedves son annyira — kéri a lány, de — Most vidéken dolgozik.;: ta 'S* ezt ^kifejezést. Miijén" a fiú már megrésze;ült, s így Hetenként, néha kéthetenként egyszer élünk ... í De vajon folytatja: jön csak haza . .. mindegy-e, hogyan... A bíró, miután hiába kí­sérelte meg többször is a válni akaró felek kibékíté- sét, kihirdette a tanács dönté­sét: kimondja a válást a fér] hibájából, mert a házasság helyrehozhatatlanul el van rontva. Mindkét gyermekét, a hároméves Zoltánt és az ötéves Évát is az anyának ítéli oda, mert az apa, H. István, aki te­hernek érezte házasságát, ütöt­te gyermekeit, feleségét, nem méltó gyermekei nevelésére. Az anyának a két gyermek után havi 480 forint tartásdí­jat ítél meg ..; A tárgyalás véget ért, a fe­lek már a folyosón mennek. A férj barátjába karol, akit ta­núnak hívott, vidáman unszol­ja: — öregem, ezt megünne­peljük, erre iszunk egyet.;. — A bíróság büféjébe tartanak, vissza se nézve a fájdalmas arcú asszonyra, aki két gyer­mekévei ottmarad a folyosón elhagyatva.., összekoccan a két sörösüveg, jót húznak belőle. Mintha megkezdett beszédet folytatna, jegyzi meg a férj a barátjának; — Tudod, öregem, kicsit sok az a 480 forint, de azért majd valahogy megélek, fontos^ hogy megszabadultam. -.; Hu­szonhét éves vagyok..; Hát ki kényszeríthet arra, hogy hall­gassam a gyerekek meg az asz- szony állandó sírását, nyafogá- sát? .;; Nem, öregem, ez nem nekem való!.:. Megisszák a sört, távoznak. Várja a férjet a »nyugodt, szabad élet«, ^ — Hagyjuk itt a táncot, menjünk sétálni... Oly rövid az élet. ki kell minden percet használni, mert senki sem tudja, meddig él.,. Meglátja, nem bánja meg... A lány kiszabadítja magát táncosa karjából, s csupán ennyit mond: — Többet ne merjen felkér­ni, mert az édesapám találja magát megrázni, s tudom, azt. nagyon megbánja .:. Rákvörösen megy helyére a felsült »lovag«, s kárörven- dően vigyorgó barátainak dü­hösen így fakad ki: ;— Buta li­ba .;, Ez sem tudja, miért él... * * * C sinos fiatalasszony mondja mellette ülő barátnőjének: — Itt érzern csak jól magam a cukrászdában ... Ez az élte­tő. elemem. Látni az embere­ket, ismerősöket és ismeretle­neket. Nem is tudom, mi len­ne velem, ha ezt nem tehet­ném .:. Talán bele is pusztul­nék .;; Nagy, kerek, kékes­szürke szeme úgy néz szét csillogva, mint a világ rejtel­meit bámuló gyermeké ... Egy férfitársaságot bámul, amely nem messze ül tőlük. Kissé kopaszodó, de még jóképű bar­na férfival szemez. S amikor az felé emeli poharát, ő is fel­emeli, közben mosolyog. Ba­rátnője hangja téríti magához az újabb hódítás mámorából. — A férjed merre van ... ? Szinte kelletlenül felel, mint akinek terhére van a kérdés. — Só mit szól hozzá ... ? Vállat von közönyösen, sem­mivel sem tőrödön. Látszik, nem sokat jelent nála a tá­vollevő férj. Csak hosszú idő után szólal meg: — Bánom is én ... Ha nem tetszik, segíthet rajt... — S a gyerek ...? i — Otthon van ... Remélem, alszik ... Már hatéves. Mi az, csak nem azt akarod mondani, hogy mindennap otthon őriz­zek egy ekkora gyereket...! Mert a férjem ezt szeretné. Még mit nem!..; Majd egy gyerek miatt lemondok az élet-' röl... Ki fizeti meg nekem azt, ha örömtelenül elszalad felet­tem az élet... Azt nem kíván­hatja sem a férjem, sem a gye­rek, hogy otthon, a négy fal között öregedjek meg ... ! Feláll, fizet és távozik. Az ajtóból mosolyogva, mintegy hívogatólag néz vissza a férfi­ra, aki szintén fizet, majd utá­na megy... Sietnek... Nehogy az élet örömtelenül elszalad­jon...« * * * Í me, így él az az ember, aki a pillanatok nyúj­totta örömök poharát fenékig szeretné üríteni, nem gondol­va a holnapra. S az ilyen em­ber, amikor számot vet: hogy s mint élt. akkor döbben rá, mit tett, hogy elrontotta, el- tékozolta egész életét, és utol­só pillanatáig üldözni fo'gja sa­ját háborgó lelkiismerete, a kicsinyes és szennyes múlt, a hiábavaló élet szégyene miatt... Szalai László K ellemes júniusi vasárnap este. A Szabadság parki vendéglő kerthelyisége zsúfo­lásig tele. Két egymás melletti asztalnál nagyobb társaság ül. Az egyiknél középkorú asszo­nyok, férfiak, köztük csinos, hosszú hajú szőke kislány, a másiknál melegítőt viselő fia­tal fiúk, sportolók. Az, utób­biak pillantása állandóan a szőke kislányét kereszteznék, ha ő nem sütné le szemét szé­gyenlősen. Megszólal a zene, az egyik fiú feláll, himbálódzó lépteivel a lány elé megy, meghajol, s néhány pillanat múlva már táncolnak is. A fiú, miközben igyekszik a leányt minél jobban magához szoríta­ni, megszólal: — Tudja... miért tetszik ne­kem annyira? _ ?? — Azért, mert maga olyan belevaló leánynak látszik... Azonkívül még jól ráz is... ! Ja, hogy igy nem érti? Jól táncol..; — Legyen szíves, ne szorít­HÍREK A V1T-RŐL Jean Paul Sartre, az ismert francia író és filozófus a kö­vetkező nyilatkozatot tette a Viiágifjúsági Találkozó alkal­mából: »Véleményem szerint igen nagy jelentőségűek a világif­júsági találkozók, hiszen a résztvevő fiatalok nemsokára a mi nemzedékünk helyébe lépnek, és átveszik a mi fele­lősségünket. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy tudatá­ra ébredjenek feladataiknak, hogy azokat a béke és barát­ság jegyében teljesíthessék. Belőlünk, elődeikből ez a fel­ismerés hiányzott, és igen saj­nálatos, hogy az ilyen össze­jövetelek jelentőségét régtől fogva nem ismertük fel«. 157 tagja közül 50 a szocialis­ta, 50 a kommunista párt tag­ja, 57 pedig pártonkívüli. Bahia, Brazília egyik szö­vetségi államának, diákszövet­sége levelet intézett a bécsi »Fiatalok Munkaközösségé­hez«. A levél határozottan visszautasítja és szándékos megtévesztésnek minősíti azo­kat az állításokat, hogy a Vi­lágifjúsági Találkozót kommu­nisták szervezik. A 22 egyete­mi szervezetet magában fogla­ló diákszövetség — melynek két katolikus diákszövetség is tagja — határozottan állást foglal a brazil diákság demok­ratikus' és fasisztaellenes vi­lágnézete mellett. A szövetség támogatja a VII. Világifjúsági Találkozót, akárcsak Latin- Ámerika legjelentősebb más nemzeti diákszervezetei, me­Skandinávia legnagyobb ha­jógyárának szakszervezeti ve­zetősége elhatározta, hogy tá­mogatja a Világifjúsági Talál­gs üdvözletét küldött a j lyek »kétségtelenül nem mond jVIT nemzetközi előkészítő bi- j hatók kommunista szerveze- Másodszor pedig, legalábbis \ zottságának. A több mint hat- j teknek« — hangzik a bahiai abban az értelemben, ahogy iezer munkással dolgozó üzem. diákszövetség levelének meg- maga gondolja, nem vagyok • szakszervezeti vezetőségének , állapítása, jó ember. Kötelességem, hogy | kinyomozzam az ön ügyét, $ Úgy ahogy ezt a törvények J Zl ♦ z- t a vizsgálatot törvényes esz-» közökkel vezetni. Kényszerítő J eszközöket sem most, sein aj jövőben nem alkalmazunk on- ♦ a Magyar Nemzeti Múzeum — nel szemben. A vizsgálat so-1 Történeti Múzeum másodszor je- rán nem leszek sem »jó«, «mi | Séf® »rossz« ember. Összegyűjtöm % Az előszó megismertet a várké- és megvizsgálom a bizonyító- ♦ alkotóinak élettörténetével, a t , .. 77 7 , .. i művek létrehozásának körüimé­KOkat, akar on ellen, akar ón ♦ nyeivel, a rézmetszés technikájá- mellett szólnak..; í val stb. Majd 26 eredeti nagyságú, A fogoly, agyában lázasan ♦ ”á,z,adi rézmetszet má­, ... . , , . , ísolatát lathatjuk, melyhez a szerző kergetik egymást a gondolatok, t a függelékben részletes magyará- Amikor bekerült a cellába, el-1 zatot fűz. határozta, hogy körömszakad- - iáig tagadni fog. De vajon lesz-e értelme ennek a tagadás-; nak? Vajon mit tud a föhad-] nagy, aki vele szemben ül? Ismét megjelent a „Régi várképek“ c. könyv A XV. század nagy földrajzi fel­fedezései és a kereskedelmi kap­csolatok kiszélesedése felkeltették az emberek érdeklődését a távoli vidékek, majd a szomszédos orszá­gok földje, az ott lakók szokásai, „ _ ruházata és életmódja iránt. Az Tálán már mindent tud róla, i utazáshoz azonban nem volt min- bizonyara követték, bizonyara J űcnklnek anyagi lehetősége. Ezek ■ - - - . , » kárpótlást találtak rézmetszetekkel mtnaen t élénkített földrajzi leírásokban — jó ideje ellenőrizték mi lépését. Mindegy, majd kidé- ♦ rül, hogyan viselkedjék. A főhadnagy elkezdi a hallgatást: !— Neve? — Illéssy Gábor. •— Született? — 1934-ben. Iskolai végzettsége? melyek szép számmal jelentek meg . a XVI. századtól kezdve. Braun . f György kölni teológus «-A földké­nt- ♦ rekség városai« című hatkötetes ♦ munkája 1572—1617 között jelent ♦ meg. A benne található magyar ♦ vonatkozású várábrázolásokat ♦ gyűjtötte össze könyvében Rózsa t György. | A képekhez annak idején a ♦ helyszínen vázlatokat rajzoltak. ^ _ ♦ Ezek alapján készültek különböző —- A Kertészeti Főiskolára | műhelyekben a rézmetszetek. A jártam. |Braun-féle kiadvány magyar vo­i i , * ,, _ jnatkozású lapjaihoz főként Hoef­— Útlevelet kapott? |nagel György és fia, Hoefnagel — Kaptam, levizsgáztam. t Jakab antwerpeni festők vázlatait — veszettsége tehát:-főiskola. Hol dolgozott? |kái — értékes és hiteles forrósai — A Hungarofmctnal vol- X Magyarország történetének a XVI. tsim +onh-nilr-'c lés XVII. század fordulójáról. iám lecnniKuS. . . ♦ A várábrázolások között megta­Folytatjuk — fialjuk jólCMrwáu valamennyi jelen­tős településünket: Komárom, Bu­da, Győr, Kolozsvár, Tata, Esz­tergom, Pozsony, Tokaj stb. A ké- liék előterében kis jeleneteket lá­tunk, pl. vadászatra induló előke­lőségeket, díszes öltözetű török pa­sák, portyára induló végvári vité­zek, sétálgató polgárasszonyok stb. A háttérben láthatók a várak ma­guk: kisebb-nagyobb bástyák, erős fallal övezett tornyok, amelyekhez félősen bújnak az előváros Kicsiny házai. Utcáin néhol békésen siet­nek munkájuk után az emberek, néhány helyen lovas csapatok in­dulnak rohamra, hiszen a XVI— XVII. századforduló a törökök el­len folytatott hosszú honvédő há­ború Ideje. Rózsa György igen érdekes és értékes, kemény kötésben megje­lent könyve kapható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megjelent Nádass .József: Márciusi szél cunü verseskötel*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents