Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Kedd, 1959. Június 9. Egy nap az iskolában r A környezetet leírni korán fc- ' sem könnyű. Bár az épület elég öreg ahhoz, hogy régi emlékeket, romantikát kutas­son az ember, olyasmit pró­báljon felfedni, ami érdekes és jellemző. A környék azon­ban meglehetősen vigasztalan. Elszórt tégladarabok, épület­anyag maradványok, leomlott falak »ékesítik« az öreg is­kola előterét. De ez a rombo­lás mégis szép, vigasztalansá­gában is megnyugtató, mert az új közeledtét jelzi. Nagyatád új iskolát kap, nemsokára modem épület magasodik a régi előtt. Ne kutassuk hát a múltat, mert szebb, biztatóbb a jelen és a jövő. Reggel fél nyolc. Egyetlen napot szándékozunk tölteni az iskolában. A kép megszokott. Ozönlik a gyermeksereg. Aka­ratlanul is régi emlékek kelnek életre az emberben. A gyere­kek - ahogy nézem őket — valahogy vidámabbak mint ré­gen, tiszták, jól öltözöttek, csi­nos cipőkben tipegnek, és új­ságpapiros helyett bőr akta­táskákban hozzák a könyvei­ket. Hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy ne vegyük észre eze­ket az apróságokat. Pedig mennyi mindent jelentenek... A folyosón, a termekben reggeli zsibongás. A nyitott aj­tókon át bepillantok az osz­tályokba. Semmi izgalom, sem­mi feszültség. Látom rajtuk, hogy felkészültek az órákra, senki nem lapozza a könyvet, nem ír házi feladatot. « * • Az egyik osztály, a Vll./b. képe azonban mást mutat. Mi van itt? A lányok füzeteik fő­ié hajolnak, s nagy igyekezet­tel könmölnek valamit — Tetszik tudná, úgy volt — magyarázkodik Dani Ilona szégyenkezve —, hogy van egy Atádon nagyon várják az új iskolát Nem is hinné az ember, hogy egyetlen év alatt mennyire felduzzadt a létszám. Tavaly 735 ta­nulója volt az iskolának, az idén már 850. A fejlődéssel lépést kell tartani. Ha elkészül az új iskola, az alsó tagozat alsóbb osztályai is délelőtt tanulhatnak..;: 33 nevelő fáradozik az iskolában, s felsőbb vezetőik véleménye szerint igencsak megállják a helyüket. De nem időzünk itt tovább. Csengetnek, s vén tanár úr.:: Állattan óra volt. És..; És... Véletlenül elpukkant egy felfújt papír- zsacskó. Véletlenül... Nem mondtuk meg, ki volt.. És most büntetést írunk... A pa­pírlapon ez van: »Még az óvo­dások sem olyan rendetlenek, mint a VII./b« Kétszázszor ír­ták le, Virág Mária indigóval — talán nem veszik észre. Látják 'rosszallásomat Az egyik még odaveti kajánul: — Olyan jól lehet vele bolon- do6kodni.. Szigorúan végig­mérem. Azonnal helyreigazít: — Rájöttünk már, hogy kár volt ilyesmit csinálni... Amikor megkérdezem, hogy milyen az osztály tanulmányi eredménye, néma csend lesz, elcsempül a szájuk, látom szé­gyenük. Nincs kitűnő, de jeles sem az osztályban. Huncut gyerekek, de nem rosszak. A diákcsíny büntetést érdemelt. Célravezető vajon? Aligha. A pedagógiai módszer nem jó. Pedig máshol is találtunk ha­sonló »büntető feljegyzéseket«. S van mire ügyelni. A piac­ról, bevásárló körútjáról most érkező Zala József, a napközi otthon vezetője három kis szö­kevényt hoz a kertből. Kiszök­tek játszani. Pirongatja őket és a két kislány megriadt egér­keként surran be a terembe. Nyomukban a Jancsi gyerek. Kuzma Marika az első pad felé igyekszik nagy suttyom­ban. — Hová mégy, kislányom? — Tanár bácsi, olyan szamár a Jancsi, nem tudja megcsinál­ni a számtant. Az öccséről van szó, hát nóvéri módon pereg a nyelve. A fiú válla közé húzott fejjel ül a helyén, de pár perc múlva a testvéri se­gítség helyett a tanár bácsi ül melléje. • * * Lám, csak mi mindenre nem jó az óraköri szünet A Mi- csurin-szakkör tagjai például kilátogatnak ilyenkor 200 négy­szögöles kis birodalmukba. Boldogan kalauzolnak végig a zöidbebarult kerten és alig en­gedik szóhoz jutni vezető ta­nárukat, Pintér Ernőt, aki vi­szont örömmel hagyjg a gye­rekeket beszélni. Hiszen a csa­pongó beszélgetésből az derül ki, hogy nagyon szeretik a kertjüket, a szakkört, ahová önkéntesen léptek be. 24-en vannak a micsiurinisták, elnö­kük Szabó Anna hetedikes. Ar­ról folyik a beszélgetés, hogy mit kezdenek a terméssé!, amit munkájuk nyomán a kert hoz. — Eladjuk. Csemovicz Edit, a szakkör »pénzügyminisztere« magya­Lehet-e másnak Ilyen örömtől sugárzó arca amikor felel, mint egy elsősnek? a nagy folyosó elnéptelenedik, csend ül az épületre. Ismétlés van most minden tárgyból, éppen jókor jöttünk. — Agarógye — hallom az ajtón át egy kis­lány hangját. Az V./b-ben orosz óra van, ép­pen Csatos Vera feleL — Négy alá a feleleted — mondja Gergó Sándorné tanárnő. 1— Füzeted rendes. Sokat mulasztottál, az ismétlésből jobban készülj fel... Csiri Juci következik. Felelnie kell a konferencia előtt. — Milyen elöljárókat ismerünk —- hangzik a kérdés, s a válasz gyors, pontos, őszintén esodálnivaló az osztály tudása, különösen nyelvtanból. Senki sem bújik a másik háta mögé, tízen, tizenöten is jelentkeznek egy- egy kérdésnél. 45 gyerek ad számot évi mun­Ilyen ebédlőben ugye csak Jóleshet az ebéd? nem szégyen, udvariasságból a lányok viszik el a pálmát, pe­dig leginkább a fiúktól vár­nánk el az olyan lovagi eré­nyeket, mint az udvariasság, szolgálatkészség. Selmeczi Gyuszi, egy hirte­lenszőke fiú pirulva vallja be, hogy nem tett semmit. — Jövő számtanórán jelent­kezel kisfiam, majd megkér­dezem a nővéredet is, hogyan viselkedtél. A gyerek leül, láthatóan szégyenli magát * * * A jól felszerelt fizikaszentár- ban Sipos Tibor tanár veze­tésévé! igen otthonosan mo­zognak a nyolcadikos fiúk. S Nagy az ifjúsági könyvtár forgalma. kájáról, de úgy látom, növendékeivel együtt a tanár néni is kitűnőre vizsgázik. * * * A VlII./b-ben már megkezdődött az iroda­lomóra. Úgy hallottam, a lányok szeretik ezt a tárgyat. Ebből — ismerve a diákember lé­lektanát — az következik, hogy tudják is. Ezt tapasztaltam. Igaz, az ismétlés anyaga A ma­gyar líra Balassitól József Attiláig könnyű és egyszerre szép is. Erre készültek fel. Jóleső érzés látni a kérdésekre magasba- lendülő karokat. Sok a jelentkező és minden­kinek jut egy-egy kérdés. Németh Karola ép­pen Csokonairól beszél, s mindaddig, míg nem kap egy közbeszúrt kérdést, amit követ még egy, megy a felelet, mint á vízfolyás. — Járt Csokonai Somogybán? — Igen. — És hol, mikor? Az évszám még megy. Utána akcióba lép a segíteni kész súgók serege, de Karola csak a »cs« betűket hallhatja a zsongásból. Mire su­gárzó arccal vágja ki: — Csokonyavisontán. Az osztály harsogó nevetéssel nyugtázza a tévedést. * * * — Tanár néni kérem, próbálni szeretnénk. Szünet van, s a nevelők elhagyják a tanári szobát. Nyolcadikos lányok veszik birtokuk­ba. Búcsúdélután lesz. a hetedikesek rende­zik, de a távozók is kedveskedni akarnak va­lamivel. Mészáros Évi a »karmester«, s közö­sen írták a csasztuskát önmagukról, tanáraik­Eső után megered a gaz, irtani kell még a szünetben Is. rázza meg, hogy csaknem min- mivel érdeklődésük legszere- den tanár innen vásárol zöld- tettebb tárgya az elektramos- ségféléket, majd pedig babot, ság, az ívfény fejlesztés titkait zöldborsót Szabályos pénztár- könyveit vezetnek. Az idei be­vételből például kis kerti há­zakat építenek kerti székekkel, asztalokkal rendezik majd be. * * * Az osztályok különben na­gyon önállóak a kulturális munkában. S ez nagyrészt a közösségi nevelés eredménye. Valahányszor iskolai ünnepély van, egy-egy osztály rendezi a műsort Az iskola énekkara, az úttörő zenekar többször szere­pel községi rende zvényeken is. S ha hozzávesszük, hogy az ifjúsági könyvtár szerepe is megnőtt az utóbbi időben — szinte nem győzik a köl­csönzést —, úgyszólván teljes a kép az iskola kulturális éle- téröL permérést végez, a legjobb fi* zikus, Cz.eider köré csoporto­sulva. * * * De menjünk tovább, az idő sürget. »Gereblyézés« van a VIL/b-ben. így hívja az ismét­lés eme módszerét Krivaiics Lajosné tanár, aki éppen tör­ténelemórát tart az osztály­ban. — Mát bizonyít a forrada­lom? — Hogy mindig harc útján születik meg az új! — Mi teheti széppé a nép életét, a hit, vagy a tudás? — A tudás! És így tovább. Egyetlen óra keretében szó esik Rákóczi Fe­rencről, a török időkről, a vég­vári harcokról, a Habsburg elnyomásról, a munkásosztály harcairól és mindenről, amit egy hetedikes diáknak tudnia kell. A módszer nem tetszik túlságosan, mert a gyengébbek képtelenek kapcsolni oly rö­vid idő alatt Csak nyolcán, tízen váilaszolgatnak. De a cél: »gereblvézés«, s ezt nem lehet másként megoldani, ha egész év anyagát sűrítik egyetlen óráiba. * • * Délután. Elsős lánykák kö­zött vagyunk, s ez mindig a legkedvesebb, a legszebb él­mény. Talán egyetlen osztály­ban sem lehet úgy lemérni a fejlődést, mint itt Olvasás óra van. A négy kívánságot ol­vassák kórusban, s özvegy Mészáros Ivánná tanító a pá­don üti a szótagolás ritmusát Egyenként és kórusban olvas­nak az apróságok, s amikor a tanító néni kegyes engedély- lyel belenyugszik, hogy most eltérhetnek a tantervtől, azaz a szótagolt olvasástól — él­Meglepetés les* ez a csasztuska .. nyolcadikosok. A VII.'c-ben osztályfőnöki órát tart Franyó tanárnő. Ve­gyes osztálya van. Mos* éppen azt kéri számon, ki miben volt Azt próbálják a udvarias és szolgálatkész a és szakértelemmel. Egy másik legutóbbi óra óta. Szégyen, csoport kicsivel arrébb am­ítiák a büntetést a VH./b-sek. ről. Nagyon kedves, humoros a szöveg, s a dallam aszerint változik, ahogy a szövege az operaénekesnek készülő kislányról, a fő viccmesterről, a számtan tanár kedvencéről, vagy Andor és Jani bácsiról szól, akik az idén búcsúznak az iskolától. Már most elérzéke- nyülnek a gyerekek, pedig vidáman, hangu­latosan száll a dal... • • • Igazán ínycsiklandozó illatok terjengjenek már kora délelőtt a vakítón fehérre meszelt falú napközi otthon folyosóm. Könnyen ki­találhatja az érzékeny orrú ember, mi fő a szép tiszta konyhában. De nincs szüksége ta­lálgatásra, megmondják: — Köménymag leves, marhapörkölt, tört­burgonyával, saláta és cseresznye. — Bizony, finom ez az ebéd, de nézzük csak, ki érdemli meg és mivel. Harminc gyerek hajol a tanulószobában köny ú, füzetei fölé. Persze nem mindig. Most éppen Rik bácsi, azaz Kraumann Erik tanár az ügyeletes. Óra végén a Hiába... Izgalmas tantárgy a fizika! Sokat lehet kísérletezni! fürkészik nagy érdeklődéssel ámulofc. Szépen, mesélő stílus­ban, folyamatosan és hangsú­lyozva olvasnak a gyerekek, s ha valaki elvétve hibát ejt, szinte egyszerre jelentkeznek valamennyien, hogy kijavítsák; Aztán verset mondanak a ta­vaszról, a nyárról, s úgy ér­zem, ez az óra több nekik, mint az udvari játék. Sokat tanultak egyetlen esztendő alatt, joggal büszke rájuk a tanító néni. * * * Utolsó tanítási napok.:. Mit érez a látogató az iskolában ilyenkor? Valami olyasfélét, mint az aratásra megérett, mezőt szemlélő gazda. Folynak az összefoglalókat megelőző ismétlések, s már most igazán fel lehet becsülni, hogy az idén elvetett mag milyen termést hoz. László Ibolya — Jávori Bél» leckefüzetbe kerfü, mit kell ismételniük a m./c-sek- nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents