Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
«rmOGYl NÉPLAP ■5 Kedd, 1959. juntas 2. Nem véletlenül adtuk riportunknak ezt a címet: Nagyberki, 1959. A falu élete ezen a tavaszon más vágányon indult el, mint a megelőző évek bármelyikének hasonló időszakában. Az ellenforradalom három .iól működő szövetkezetei vert szét ebben a községben. Az Igazság, a Becsület, a Győző együttesen öt dolgozó paraszt közül hármat mondhatott tagjának. Két esztendőt ismét egyénileg dolgoztak végig ők is, sőt a harmadik gazdasági évnek szintén így vágtak neki. Külön-külön vetette az őszieket, de közösen fogja aratni a gabonát a falu népe. Az idei tavasz ugyanis átvezette a szövetkezeti útra a nagyberkieket. Elsőként február végén a Győző utóda, a Győzelem alakult meg 87 családdal, 175 taggal, 1008 kát. hold földön. Pár nappal később, március 3-án tartotta alakuló közgyűlését a Béke, amelynek 1325 holdas birtoka 187 család 261 tagjáé. A község történelmében 1959. március 3-a eddig Ismeretlen, teljesen új szakasz kezdetét jelentette: megszűnt a magángazdálkodás, a faluban minden parasztember rálépett a szövetkezés út» jára. Az egyéni gazdálkodásban szerzett kimagasló szakmai tapasztalat is bejött a közösbe, hogy ott valóban hatékonnyá, közkinccsé váljék. Csonka Károly tanácstitkár javaslatát megfogadva, először a Béke Tsz házatájára, határába indulunk. Irány: a mező Elmúlt már dél. Az utcában nagy a sürgés-forgás. Ki gyalog, ki kerékpárral siet a mezőre, mert nemcsak a nemes növények, hanem a gyomok is ugyancsak megnyúlladtak, sietni kell a munkával. Előttünk fiatal pár suhan el motorkerékpáron. A hátsó ülésen kapaszkodó asszony kezében kapát szorongat Kordé Gyuláné, a Béke Tsz tagja korsóját emelve fogadja köszönésünket. Neki is kapa van a vállán, ö is a mezőre siet. — Sok van még hátra? — Nem. semmi az egész — válaszolja. — Az 1044 négyszögöl cukorrépát már megkapáltam (ennyi esik egy főre). A 600 négyszögöl takarmányrépából is csak néhány rend maradt Már végeztem volna, de házat építünk, s délelőtt ott kellett segítenem. Most aztán a menyem is eljön, láthatták. ő ment motorral. Így estig elfogy a kapálás. „Nincs mivel dicsekednünk" A tanácsháza körül Farkas Sándor fogatossal találkozunk. Nagyokat ásítva, sapkája sültjét szemére húzva, álmosan fogad bennünket Az elnök be. teg, így mint helyettesére reá szakadt minden munka. — Nem mehet ez így tovább Kordé Gyuláné a répaföldre indul. nak fel, s ezekre le is szerződnek. Van még férőhelyük 20 anyakoca részére, melyek a későbbiek során szintén beállításra kerülnek. Sőt, egyezkednek egy helybeli juhász 250 birkájára is. — Látják, ezek még nagy részben csak tervek — szerénykedik az elnökhelyettes, de aztán a jövő lehetőségeire gondolva már határozottabban folytatja: — Hanem jöjjenek ki az elvtársak a mezőre, nézzék meg a vetéseinket, s győződjenek meg a tagok munkaA Béke Tsz fogatosai lókapálás közben. — bosszankodik. — Éjfél utánig tartott a vezetőségi ülés. Hiába, megérzi az ember. Igaz, többet nem fordul elő ilyesmi, mert úgy határoztunk, hogy ezután vasárnapokon vagy ünnepnapokon tanácskozunk. — Imi szeretnénk szövetkezetükről — hozakodunk elő szándékunkkal. — Eh — legyint fáradtan —, igazán nem érdemes, Nincs mit írni mirólunk — teszi még hozzá szerényen. — Inkább jövőre jöjjenek el. Igaz, állatállományuk ma még gyengén áll. Mindössze 20 tehenük és 33 növendékmarhájuk van. melyeket egy helyreállított 120 férőhelyes istállóban helyeztek el. Ezek az állatok (fejősmarhák) még minőségileg sem felelnek meg teljesen. Persze, akad köztük azért 30 literes is. Ezenkívül 40 pár lovuk van, és kész az állatleltár. Bizony nem a legjobb eredmény, de ha a terveket nézzük. még sincs ok a szerénykedésre. A növendékmarhák elsőrendűek, belőlük ki lehet alakítani a jövő megfelelő szarvasmarhaállományát. Gondoltak a sertéshízlalás- ra is. Ma még egyetlen darab sincs, de céljuk, hogy a napokban lehetőleg a tagok háztáji feleslegéből 60 süldőt vásárolkedvéről, erről lesz írni. érdemesebb Igyekvő kapások Valóban, a határ gyönyörű. Az őszi vetések már akkorára nőttek, hogy állva is alig látszani ki belőlük, de szépek a tavasziak is. Jég, fagy nem dézsmálta meg a várható termést. Az időjárás becsülettel-Én vagyok a szövetkezet legöregebb tagja.-« (Keresztény József.) kitett magáért, de az emberek még százszorta jobban. A magtári dűlőben tarka ruhás asszonycsapatot találunk. Vidámak, elevenek, akár a határ. A ma még kisebb-nagyobb darabokban szétszórt 30 hold- nyi cukorrépát kapálják. Tréfálkoznak, ékelődnek az egyetlen köztük dolgozó férfival, Rajczi Józseffel, aki tolókapával járja a rendeket... — Ez a Kossuth-brigád — magyarázza az elnökhelyettes —, 33 asszony tagja van. Ezenkívül van még másik két növénytermesztési brigádunk is: a 34 tagú Petőfi és a 38 tagú Táncsics. — Lesz-e sok munkaegység, asszonyok? — kérdezzük. — Lesz,, lesz — válaszolják egyszerre többen is. — Hanem ez a második kapálás azért nem olyan kifizetődő, mint az egyelés volt. Abban 2—2 és fél munkaegységet is kerestünk naponta. Nem messze tőlük a felső mezei részen is dolog közben találjuk az embereket. Itt az őszi kalászosok közé ékelt kukoricatáblák lókapálását végzik. A rendek közt fújtatva lépkednek a lovak, s az ekét tartók is oda-odakapnak a homlokukhoz, hogy letöröljék a verejtéket. Igazi zsiványval- lató hőség van. . — De ez kell a gaznak — mondja Parrag Ferenc bácsi, a tsz mezőőre, aki csak úgy jószántából járkálgat velünk. A fogatosok megállnak a föld végében, ostoruk nyelével kipiszkálják a gyomot a kapák közül, s aztán, amíg elszívnak egy cigarettát, ^pihennek egy keveset. — Nem sok van már vissza, Sanyi — mondja Balázs József bácsi, az egyik eketartó az elnökhelyettesre tekintve. — -Igyekezni is kell — így az elnökhelyettes —. mert az asszonyok hamar idekerülnek, no meg látjátok, hogy igen be- gazosodott. A kertészetben Ismét tovább megyünk. Átvágunk a falun, s megindulunk a halkan csobogó Kapos felé, ahol a tsz kertészete helyezkedik el. Itt egy árpaföld mellett két hold paprikát, amott négy hold korai káposztát, másutt zöldséget, cukorborsót. uborkát stb. találunk. — Sajnos, még nem egészen egységes a területünk — mondja Tar Kálmán kertész, aki szakiskolán sajátította el a tudományt —. ezért tervezzük, hogy a jövőben összevonjuk. S míg az elnökhelyettes elpártolva tőlünk az árpa várható terméshozamát latolgatja Sontra József v. b.-elnökkel, ni a retekföldön szorgoskodó rtunkások felé igyekszünk. Egy eperfa alatt Rózsa Er- sébetet és Kiss Istvánnét lát- uk. Mossák, válogatják, cso- nózzák és ládákba rakják a pi- os és fehér retket. — Szerencsére — világosít fel i kertész — a helyszínről szélit ja el a MÉK gépkocsija. Csomónként az I. osztályút 40, a II. osztályút 35 fillérért veszik meg. — Mennyit vettek be idén a kertészetből? — Eddig 30 ezer forintot. A veteránok Kattan a fényképezőgép, s máris indulnánk, de közelünkbe ér a kertész brigád. — Hát minket nem vetetnek le? — sértődik meg KereszAmott pedig a juhász terelgeti nyáját. Forró Antal bácsi 223 juhot gondoz. Nagyon szereti az állatokat. Ha valamelyik gyenge bárányka nem tud szopni, a juhász megfogja az anyabirkát, s »alá teszi« a tehetetlent, hadd iperedjék a kis gyapjas. Tavasz és nyár idején jól él a jószág a szabadban. Ám gondolni kell a télre is, hogy legyen mit tenni a jászolba. A Győzelem már lekaszálta a takarmányt, s most néhányan összegyűjtik a megszáradt lucernát, nehogy renden érje az eső. 325 ezer „iskolás' A nap készül leáldozni az ég nyugati peremén, de ebben a három holdas »tanteremben még folyik a tanítás«. A szövetkezet szőlőoltványnevelő iskolájában vagyunk. Vörös István, a Fonói Gépállomás trakAz oltvány- termelésről Erről, a megye szövetkezeteiben párját ritkító munkáról érdemes külön is szólni. A 60 esztendős Ja- vós Gyula 24 éve foglalkozik oltványtermeléssel és szőlőneme6í- téssel. — Eddig egyénileg csináltam, most a közösben végezzük ezt a munkát az én irányításommal — mondja Javós bácsi, a brt- gádvezető. Aztán bevezet bennünket szakmája rejtelmeibe: — Otthon van a vadalany-telepem. A hat méteresre megnőtt vadvesszöt ősszel 50 centis darabokra vagdaljuk. Télre elvermeljük. Tavasszal az alsó szemnél elvágjuk és beoltjuk. A beoltott vesszők 25 fokos hőmérsékletű előhajtatóba kerülnek, s három hét múltán iskolázhatok. Harmincfajta szőlőt használnak fel Nagyberkiben oltásra. A Ma- thiász-emlékéremmel nemrég kitüntetett Javós Gyula háztáji gazdaságában azonban ennél Jóval több, mintegy 70 fajta szőlőtőke hoz termést az idei őszön. Az olaszrizling, a hárslevelű, a Glória Hungarica, az Irsai Olivér, a furmint mellett Mathias-hibrid is van, amelyet Kocsis Pál Kossuth- díjas szőlőnemesítőtői kapott el- szaporításra. A legtöbb dicsérő tény Józsi bácsi, a tsz—veteránja«. Nem tudunk ellenállni a 80 éves bácsi kérésének, s újra kattan a gép. Hogy az ő szavaival éljünk: »A zsákot már nehezen cipe- lők brigádja«. Itt találjuk a 64 éves Gelencsér Jánost és a 74 éves Megyeri Jánost is. S nagyon helyesen cselekedett a tsz vezetősége, amikor ide osztotta be őket. Könnyebb a munka, mégis keresethez jutnak. Eddig mindegyiknek már több mint 30 munkaegysége van. Menjünk át a túlsó partra. A Kapos ugyan elválasztja a falu két részét, s határolja a két szövetkezet birtokát, de erős betonhíd íveli át a folyó medrét... Szalacska jövője „Bogarászó" gyerekek Iskolázzák a szőlőoltványokat. Pár perce érkezett meg a határból Havasi József, a Győzelem fiatal elnöke. Kérésünkre szívesen tart velünk. A domboldalon gyermekeket látunk hajladozni a- burgonyaföldön: szedik a krumplibogarat. A dűlőn, a sor végén játékvödör. Tetején fedő. Rajt nehezékként néhány hant, nehogy kimásszanak a bogarak. — Me- lyiktek a legügyesebb? — kérdi az elnök. Érthető, hogy mindnyájan torosa U-28-as gépéneik pótkocsiján szőlővesszőt hozott a faluból. Ládákban, nedves fűrészporba csomagolva érkezett a szállítmány. Ha elrakja ezt is a 34 tagú brigád, akkor 280 ezer vessző kerül a földbe. Rövidesen végeznek az iskolázással. A három holdon mintegy 205 000 oltvány-, 100 000 hazai sima- és 20 00Q berlandé- ria vessző növeszthet hajtást és gyökeret ebben az évben. Az értékesítés nem ókoz szót a Pannónia kincsóról mondja» Ez a nagyszemű szóló augusztus 20-ra beérik, s nem rothad eL Minden csemegeszőlőt ver. Tavaly az Országos Mezőgazdasági Kiállításra 8 kilót vitt fel belőle. A mai munka befejezése De térjünk vissza az isüced lázashoz. A rigolírozott földbe mély árkot ásnak. Abba állítják egymás mellé a vesszőket: Pár napig csak a bakhátak látszanak. Be kell temetni ugyanis a zsenge hajtásokat, nehogy megperzseljenek a tűző napon. A bakhát tetejére, a hajtásokra nedves fűrészport hintenek. így védik a talajt az eső utáni cserepesedéstől. Végül pedig a vizes vödrök adnak éltető nedvességet az iskolázott vesszőknek. Ezzel a mai munka be is fejeződött Tormási János, a szövetkezet elnökhelyettese a határból jövet éppen ideérkezett Jegyzetébe felírja, hogy ezen a napon 28 ezer szőlővesszőt »iskolázott be« a brigád. A berkiek szőlőhegyét Szálacskának nevezik. Festői szépségű ez a táj. Van azonban egy szépséghibája: a gazdák többsége direkttermő szőlővel telepítette be. Pedig — Javós Gyula bácsi ízes, zamatos bora a koronatanú rá — a községnek. a szövetkezetnek nevet szerző hegylevet is adnának a szalacskai lankák. Jól tenné a Győzelem, ha a saját szőlőiskolája »növendékeivel« benépesítene egyelőre pár holdat aztán mind többet. Nemcsak mi igyekszünk erről meggyőzni az elnököt, hanem a megyei tanácsnak a tsz határát végigjáró két funkcionáriusa — Sá- si János elnökhelyettes és Deák János mezőgazdasági osztályvezető — is. Úgy látszik, erősen gondolkodóba esett Havasi József. Amint mondja, a közeli jövőben megkezdik a nagyüzemi szőlőtelepítést. Évek múltán nemcsak kiváló tenyészmarháival, öntözéses kertészeti növényeivel, hanem kellemes italú szalacskai borával is dicsekedhet Nagyberki szövetkezeti község. Mert amit a sok-sok szakértő gazda egymagában sehogy sem tud véghez vinni, azt ha nem is egyetlen kézmozdulattal, de néhány esztendő közös összefogásával biztosan megvalósítja. Kutas József—Szentai Sándor Szénát gyűjtenek a Győzelem tagjai. A legelőn A dombhajlatokra és a völgyek ölére üde gyepszőnyeget terített a bőséges csapadékot hullató és elegendő napfényt szóró tavasz. Egész nap talál harapnivajót a jószág. Éppen a gérnaskút mellett legelész a szövetkezet gulyája. Az összesen 80 tehén és üsző — amint címképünk mutatja — a késő délutáni órákban már jólla- kottan tekinget Horváth Géza csordás vizet merít a vályúba, még egyszer megkínálja őket, ne szomjazzanak. Tormási János feljegyzi a végzett munkát. kórusban felelik: — Én, én, én ... — Dolgozzatok szorgalmasan, a majálisban megisz- szuk az áldomást. Málnát kaptok valamennyien — szól Havasi bácsi, s a gyerekek — Horváth Lajcsi és Pista, Orsós Marika és Bözsi, Csonka Gyuri és Kispataki Jóska — még fürgébben kapkodják a csíkos- hátúakat. Újságolják, hogy holnap többen lesznek: a tanító bácsival minden iskolás kijön ide. Egy-kettőre bejárják a 12 holdat. (Közben persze arra is jut idő, hogy beszaladjanak a szőlőhegybe cseresznyéz- ni.) gondot: a nemesfajta gyökeres szőlővesszőnek nagy a keletje szerte az országban. A SZÖL- FA Vállalat magas, szerződéses áron veszi át az »anyagot« október 1-e után. Óvatos számítás szerint erről a három holdról az idén 200 ezer forint tiszta hasznot hoz le a szövetkezet
