Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

Pftrtsft. *9S9. Jűnfus 5. 6 SOMO<"TrT v*t»t ap _ * I a n íl’ó néni Érdekes dolog az emlékezés. Amíg iskolába jár az ember, nem veszi észre a napok, az órák apró-cseprő érdekességeit, azok maguk­tól jönnek és éppen úgy elmúlnak. Az ese­mény pillanatában nemi gondolunk arra, hogy valamikor évek múlva így, vagy úgy eszünkbe fog jutni és emlékezünk. Egy diák­csíny a megtörténés pillanatában roppant ér­dekes lehet, s mégis, amikor -már emlékké válik, előfordul, hogy ízetlennek tűnik; egy kényelmetlen felelés, vagy dolgozatírás a diák réme és milyen meleg derűvel lehet ezekre emlékezni akkor, amikor már régen nem látogatjuk a kopott, agyonvésett padot! Ki tudná megmagyarázni, miért van az, hogy minél távolabb kerülünk időben az iskolától, annál szívesebben emlékezünk visz- sza arra, amikor legelőször találkoztunk azzal a sok érdekességgel, amit padban ülve hall­gattunk. Hallgattunk akkor, amikor még végtelen hosszúnak tűnt az ötven perc, akkor, amikor még érdeklődésünk kicsiny területén egyforma helyet foglalt él a betűk, számok ismerete utáni vágy és a játékok kimeríthe­tetlen sokasága. Kedves emlékek a középiskolás élményeim, az érettségi, de talán azok viszonylagos idő­beni közelsége teszi, hogy ma még nagyobb örömet okoz, ha ezekre a régi-régi időkre gondolok. Egy parányi történetegy parányi mozaik vissza tudja és visszahozza a már mosolygós, de akkor hol könnyes, hol kedves emlékeket. .4 * * * Találkoztam a »tanító nénivel«. Csak így fogom nevezni: tanító néni, mert nekem min­dig az marad. Hivatalos ügyben jártam az iskolában és vámom kellett az igazgató szo­bájában. Kicsengettek. A szokatlan májusi melegben elbágyadt gyerekek boldog örömmel és sajátságos diákzsongással kavarogtak az udvaron. Nyílt az ajtó, s bejött ő, a tanító néni. Nem ismertük meg egymást, csupán egy udvarias »jónapot kívánok«-ot váltottunk. Valami mégis nyugtalanítani kezdett, már nem tudtam figyelni úgy a gyerekeket, mint 'eddig. Az ő mozdulataira koncentráltam, amint kicsit fáradtan letette az osziályköny- vet az asztalra és aztán... Igen, ezek a kö­vetkező percek magyaráztak meg mind,ént. Az asztalán valaki rendetlenséget csinált, vagy legalábbis nem úgy volt münden, ahogy ő hagyta. Megszólalt — s az erélyes, méltatlan­kodó hang világosságot derített: a tanító néni! Egy pillanatra visszávarázsoládatt elém az osztály, s láttam őt, amint minket, hanyag diákjait több tanulásra serkent. Az akkor oly félelmetesnek tűnő hang -ma már jóindulatú, biztató csengést vett féL Nem láttam az ar­com, de tálán az a régmúlt gyerekes ijedelem Ült rá egy pillanatra, s az okozta, hogy amint rámpillantott, egyszerre ismertük fel egymást. Más volt már ez a kézszorítás, mint az előb­bi, A hirtelen öröm megnémított bennünket, vagy talán az, hogy mindkettőnket megroha­moztak az emlékek. Ki tudjál ö nézett en­gem, próbált_ összehasonlítani az I. osztályos kisdiák-magommal, én néztem őt. Halántékán már ezüstösen csillogott a haj, néztem, aki elindított, aki megtanított a betűvetésre és a szorzótábla rejtelmeire, akinek tanító eré­lyes hangja mellett azóta sok sok osztály hagyta el az iskolát, s ebben a tgvahullámzó gyerekseregben ö szilárdan maradt, aki volt: tanító néni. Aztán váltamra tette kezét, végigvezetett az osztályokon, mutatta újabb »gyerekeit«. Feltűnt az a szeretet, aho,gy beszélt róluk. Ilyen hosszú idő után tűnt fél, pedig annak­idején minden bizonnyal rólunk is így be­szélt másoknak, csak mi ezt nem vettük ész­re. Halkan beszélgettünk, de a viszony ket­tőnk között a régi volt, ö a tanító néni és én á diák maradtam. Társaimról érdeklődött. — Mi van azzal a lánnyal, tudod, aki olyan szépen énekelt? Na meg azok a kis ikrek hol vannak? — záporoztak a kérdések. Szemlesütve meg kellett állnom, mint mi­kor hajdan nem készültem el rendesen, de most felnőtt pír égett az arcomon: ő emlék­szik és én mennyit felejtettem. Hogy elmo­sódtak. a nevek, az arcok, csak egy-egy buk­kant fel, akikkel a későbbiek során is együtt maradiam. Szégyelltem magam. Hány száz gyerek szólította már azóta őt tanító néninek, s mégis emlékszik a szépen éneklő osztály­társamra, s a kis ikrekre... Elmentem az iskolából, ő ottmaradt, be­csengettek, várták a »-gyerekei-*. Osztály­könyvvel a hóna alatt ki tudja hányadszor bement a tanterembe órát tartani, őrá gon­doltam menet közben... Vörös Márta Német * ­csehszlovák fatkzzfek a balatonlellei SZOT üdülőbe Balatonlelle. SZOT üdülő. Impozáns látványt nyújt a ha­talmas épület, a még hatalma­sabb fák között ott a Balaton partján. Nemcsak ilyenkor — nyáron — festői a kép. Télv'z idején is, hisz éppen ezer* egyike ez üdülő ama kevesek­nek a Balaton mentén, ame­lyek nem zárják be kapuikat szeptember közepén. Kár is lenne. A 230 főt befogadó lei­lei SZOT-üdülőt ugyanis köz­ponti fűtéssel is ellátták, s így télen is zavartalanul pi­henhetik ki fáradalmaikat a dolgozók; Most, amikor a Balatonra már hivatalosan is beköszön­tött a nyári idény,' még inkább pezseg az élet a leilei SZOT- ban. Telt ház van. Azaz csak volt, mert ma már búcstíznak a »régiek«, hogy holnap átad­ják helyüket az újaknak. Sal­jai Károly, az üdülő gondno­ka fehér köpenyéiben hol itt, hol ott tűnik fel. Talán a szo­kottnál is többen keresik fel ezen a napon. Csaknem min­denki el akar búcsúzni attól a vendéglátó gazdától, aki mun­katársaival együtt minden ké­nyelmet megteremtett a kéthe­tes balatoni üdüléshez. A vendégek egy része már vonatra szállt. Mások délben vagy délután utaznak. Váltás van. És azokban az ízlésesen berendezett szobákban, ahol eddig szegedi fonómunkás, győri esztergályos, pesti orvos vagy a Székesfehérvári Va­dásztölténygyár segédmunkása lakott, külföldi nyaralók köl­töznek majd be. Holnap érke­zik a különvongt A Német Demokratikus Köztársaság, lengyel hon és a baráti Cseh­szlovákia szakszervezeti dol­gozói érkeznek ide csere üdü­lésre. ök eljönnek a magvar tenger partjára, hogy Csepel, Özd, Pécs, Kaposvár, vagy ki tudja melyik magyar város és falu egyszerű kétkezi munkása az Északi tenger partján, vagy a Magas, Tátrában tölthesse .a'badságát. — Nem lesz furcsa, hogy külföldi vendégek lesznek? — tettük fel a kérdést Sahai Ká- rolynak. A kitűnő üdültetési szakem­ber, akinek munkájáról szá­mos oklevél és elismerés ta­núskodik, válasz helyett em­lékkönyvet tesz elénk. Díszes bőrkötésű emlékkönyv a bala­tonlellei SZQT-üdülő életéről. Alig lapozunk bele, máris megr értjük a feleletet. Igaz, nem könnyen, mert szinte .nyelvtu­dósnak’ kéné lenni ahhoz, hogy minden bejegyzést lefordítson valaki. Az első hálálkodó ma­gyar sorokat ugyanis az egyip­tomi külkereskedelmi küldött­ség, majd egy szudáni nyara- 'ócsoport bejegyzése váltja fel. A számunkra szokatlan írássa] nem is boldogulunk, de a szov­jet, német, cseh, lengyel, ro­mán, bolgár megemlékezéseket már kibetűzzük, s megtudjuk, hogy kétkezi munkások vagy kifinomult kezű tollforgató emberek, írók, tudósok, művé­szek töltöttek itt igen kelle­mes napokat, heteket. — Szóval jöhetnek a külföl­di vendégek. Azt is elárulha­tom. nem teszünk semmi kü­lönbséget a magyar, vagy a külföldi vendégek között. Előt­tünk csak egy cél lebeg, a vendég jól érezze magát, s mi maradéktalanul úgy elégítsük ki igényeit, hogy észre se ve­gyenek bennünket. Miként az idei esztendő majdnem kétezer mi gyár üdülője, úgy a továb- biapüan hozzánk látogató kül­földi csoport vagy vegyes tur­nusok tagjai if valószínű elé- gedeíten távoznak majd — mondotta Sábái Károly. . Mi'yen szerényen, de mégis meggyőzően hangzanak e sza­vak. Hogy minden egyes szó igaz, azt elárulják gz emlék­könyv sorai: De az a: téqy is, hogy Sallai Károly gondnok immár öt éve áll e fontos posztom. Érdekességek a mozik nyári műsorában A nyári hónapokban 12 nem­zet filmművészeinek újdonsá­gai fogadják a mozilátogató­kat. A magyar filmgyártást előreláthatólag két alkotás képviseli. Az egyik a Bo­gáncs, a másikat később jelö­lik ki. A Bogáncs című film Fekete István hasonló című re­gényéből készült, és Fejér Ta­más rendezte. A főszerepeket Vass Éva, Barsi Béla, Szabó Ernő, Makláry Zoltán és Kiss Ferenc alakítja. A műsorra tűzött szovjet filmújdonságok között mai tör­ténetek és klasszikusok válta­koznak. A Mlava című alkotás Gorkij elbeszélésének színes filmváltozata, a kétrészes Rendkívüli történet című, ma­gyarul beszélő újdonság pedig megtörtént eseményt dolgoz fel. Néhány évvel ezelőtt a csangkajsekisták feltartóztat­ták a Tuapsze nevű szovjet tartályhajót, és elrabolták le­génységét. A fogságba, került hajósok viszontagságait eleve­níti fel az érdekfeszítő törté­net. A nyugati országok filmmű­vészeinek alkotásai között szá­mos világsikert találhatunk. A nyári hónapokban mutatják be nálunk Homérosz halhatatlan eposzának, az Odysszeának Odysszeus. című színes, látvá­nyos olasz filmváltozatát Kirk Doglas és Sylvana Mangano főszereplésével. Megjelennek a mozik vásznán a Kenyér, sze­relem, fantázia, és Kenyér, sze­relem, féltékenység című olasz filmek Gina Lollobrigidával és Vittorio de Sicával a főszerep­ben. A francia filmgyártást két díjnyertes mű: a Csend világa és a Szajna Párizzsal című al­kotás képviseli. Bemutatják a Rosemarie című nyugatnémet filmet Nadja Tillerrel a fősze­repben. Várakozás Elöljáróban mondottuk, vál­tás van. Ilyenkor, ha lehet, még több gondja van a két­száznál . több külföldi vendéget váró SZOT-üdülő gondnoká­nak. Nem is zavarjuk tovább kíváncsiskodásunkkal, mert e rövid látogatás már meggyő­zött bennünket. Azok a külföl­di üdülők, akik azóta már meg is érkeztek Balatonlellére, épp úgy, mint elődeik. kellemes heteket töltenek majd a Bala­ton somogyi partján, az egyik — talán a legszebb — üdülő­ben. Kovács Sándor — Vannak még nibák, elv­társak — jelentette ki maga­biztosan Bimbók Bertalan a vállalati munkaértekezletén az első hozzászóló tiszteden — Itt van például a Klerikális reakció elleni harc kérdése, amelynek megoldásában, vall­juk be, vajmi keveset tettünk. Mert ugye, a szocialista átala­kulás jelenlegi időszakában, amikor az emberek tudatának átformálása került szőnyeg­re, akarom mondani teríték­re, nem lényegtelen, hogyan viszonyulunk, elvtársaim, a klerikális reakcióhoz, részt veszünk-e annak szertartá­sain, hagyjuk, hogy a töme­gekre befolyást gyakoroljon, vagy határozzuk el, hogy a mi vállalatunk egységes ál­lást foglal amellett: tartózko­dunk a vallási szertartásokon való részvételtől. Javaslom, fogadjuk ezt el, és szögezzük le határozatként. Mivel azonban szöget és ka­lapácsot nem találtak a helyi­ségben, n© meg még azt is el kellene dönteni, hogy az asz­tal lapjához vagy a szekrény lábához történjék-e a szöge- zés, a javaslatot egyhangúlag ellenezték. Különben is az egyik felszólaló részletesen tájékoztatta Bimbók kartár­sat a klerikális reakció és a vallásos világnézet közti kü­lönbségről, a harc és a felvilá­gosító munka disztingválásá- ról. A dolog azonban szöget Ütött Pamcsek Benő segéd- adminisztrátor fejében. Hm... Egy hónap múlva lesz az es­küvőm, és ha eme ünnepélyes szertartás a templomban is Másodízben nyílik meg a Pécsi Nyári Szabadegyetem A TuűoSiínyos ismeretterjesztő Társulat Baranya megye! szerveze­te 1959-ben is megrendezi ,a már hagyományossá vál<% a múlt év­ben nagy sikert aratott Nyári Sza­badegyetemét. A hallgatók a Pedagógiai Főis­kola festői szépségű parkjával övezett kollégiumban nyernek iidülőszerű elhelyezést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok és a legjobb szakemberek előadásai ismertetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, törté­netét, élővilágát, egykori és mai irodalmát, zenei, művészeti és tu­dományos életét, a kultúra és téchmka nagyszerű helyi alkotá­sait (rádió és televízió adóállomás). Egésznapos kirándulásokon meg­ismerik a megye nagy jelentősé­gű történelmi emlékeit: Szigetvárt, Mohácsot, Siklós várát, Pécsvára- dot és a Mecsek gyönyörű tájait, az abalígeti cseppkőbarlaneot, a harkányi és síkondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost, valamint a Keleti ;csek, a Zengő környék vadregényes vidékeit. Szakszerű vezetéssel megismer­kednek Pécs város évezredes, egyedülálló építészeti remekeivel és a Pécs környéki Mecsek felejt­hetetlen szépségű kirándulóhelyei­vel. A város strandfürdői, színhá­zai, szabadtér* előadásai, múzeu­mai az egyéni szórakozásnak is minden magasrendű ' lehetőségeit megad jaki ■ : '■ *>. !} ' •;; -; A Nyári Szabadegyetem; 1959. Jú­lius 13-tól 2S-jg- tart. , , A Szabadegyetemre iskolai vég­zettségre való tekintet nélkül bár­ki jelentkezhet, aki üdülő idejét az ország történeti emlékekben Ó3 tájképi szépségekben gazdag vidé­kén művelődve és szórakozva akarja eltölteni. A kéthetes Szabadegyetem dija: 780 forint. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás díját, hanem az előadások, kirándulások* városnézések minden költségét is. Az érdeklődőknek részletes tá­jékoztatót küld a Szabadegyetem tit%4rságá: Pécs, Janus Pannonius U$1I. szám. 1 Jelentkezési határidő a korláto­zó^ befogadóképességre való te­kintettel: 1353. június 30. (Valinak míq^ hibák... végbemenne, 'talán meg is szólnának érte az emberek. Bimbók főosztályvezető biz­tosan fölemlegetné néhány értekezleten, mint a kleriká- lizmussal való lepaktálás leg­fényesebb bizonyítékát. Agyában dúltak az indula­tok, zúgott a csata. Szentesí­tik-e pap által a frigyet, vagy sem. Az utóbb] győzött.. Hát tulajdonképpen mit keressek én ott? — gondolta. — Utol­jára másfél éve voltam temp­lomban a nagyapám halála al­kalmával tartott gyászisten­tiszteleten. Nem megyek — határozta el szilárdan. — De mégy! — toppantott Ilonka, a 29 éves menyasz- szony, amikor a következő va­sárnap Benő '"beterjesztette a határozati javaslatot«. — Hát mit gondolsz, tűrjem, hogy Malvin néném meg a szom­szédasszony is csak ágyasod­nak tituláljon? Benő még próbált valamit motyogni az emberek vélemé­nyének figyelmen kívül ha­gyásáról, de az időközben megérkezett anyósjelölt vég­képp eldöntötte a vitát: — Vagy megesküdtök templomban, vagy sehol! Mit volt mást tennie. a 37 krumplika.pálást megért Pam­csek kartársnak, mint hogy kedvetlenül meghajolt a fel- sőbbség akarata előtt. Másnap Micikének, bizal­mas kartársnőjének megemlí­tette élete nagy gondját., — A, Pamcsek kartárs, nem kell ebből problémát csinál­ni! Elutaznak egy kis faluba, és a kutya sem tudja meg, hogy templomban is örök hű­séget esküdtek egymásnak. Bonyorák is így csinálta, tudja, a könyvelőségről — súgta még oda biztatásként. — Aztán a kecske is, a ká­poszta is. No, érti már? Hogyne értette volna! A gondolattól felvillanyozódott, és máris válogatott a faluk között: melyiket, találja ér­demesnek arra, hogy frigyü­ket megáldja és örökre elta­karja? — Hát a kacsmazi temp­lom! — ük a homlokára. — Az legalább messze is van, a kutya sem lát bennünket. Ott aztán Rozika nénérrmél meg­szállhatunk. Némi huzavona után leendő arája és annak családja is el­fogadta a javaslatot, s a bol­dog nap elérkeztével elindul­tak Kacsmazra. Ragyogó verőfényben für- dött a kis falu, amikor Rozi­ka néni lakóhelyére értek. Vasárnap volt, éppen szent­áldozás napja. — No; jól van fiaim, öltöz­zetek át, és gyorsan menje­tek a nagymisére. Hiába tiltakoztak, hogy fá­radtak. nem aludtak egész éjjel, a parancs az parancs. A templom felé már özön­lött a nép: a szülők kézen fogva vezették fölcicom ázott csemetéiket, akiket selyem. ■helyett már nylonba öltöztet­tek. Szerényen megálltak a templom hátsó részén, az aj­tó mellett mindjárt jobbra. Szegény Pamcsek elfelejtett már imádkozni, így — hogy hogy nem — egyre csak az járt az eszében: vannak még hibák..; Ezt ismételgette egy darabig, és lelki szemei előtt nem az Ur szenvedése jelent meg. hanem Bimbók főosz­tályvezető erélyes alakja, amint éppen felszólal az ér­tekezleten. Vége a misének, kifelé in­dulnak. — A nagy tolongás­ban egyszer csak felszisszen Pamcsek kartárs: valaki a lábára lépett — Pardon — mosolygott udvariasan a tettes, de a mo­soly ráfagyott az arcára. Va­lami furcsa, torz vigyorral nézett a sértettre, szólni sem bírt azonnal, csak nézte kari­kára nyüt szemével. — Pamcsek kartárs, maga hogy kerül ide? — hápogott Bimbók főosztályvezető, de a vigyor még mindig ott Ült az arcán. Kisfia az első áldozok ruhájában türelmetlenül rán­gatta a kezét. — Piát.;; iáé.:. a nagyme­nőm ..: De tovább nem mondhatta, mert elsötétült előtte a világ. Forogva zuhant a mélybe, és amikor az ecetes víztől ma­gához tért;,, ez volt az első sza­va: ", —'■Vannak még hibák, elv- társaira! Somogyi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents