Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. június Z. ELŐRE NÉZNI... Fiaíal technikusok beszélgetése a megyei pártbizottságon Üzemek és vállalatok fiatal technikusai, mérnökei jöttek össze a minap a megyei párt­bizottság épületében, hogy a műszaki értelmiség problémái­ról beszélgessenek, kicseréljék tapasztalataikat. Bódis Istvánnak, a városi pártbizottság munkatársának bevezetője után a fiatalok szó­laltak fel. Többen hangsúlyoz­ták : helyes kezdeményezésnek tartják azt, hogy a pártbizott­ság tanácskozik velük problé­máikról, hiszen felelősségteljes munkájukhoz elsősorban a párt segítségére és útmutatására van szükségük — mindenek­előtt minél nagyobb biza­lomra. Ezt azonban nem min­den üzemben kapják meg. En­nek fő okát többen abban lát­ják, hogy nem kielégítő a fi­zikai dolgozók és a műszáki értelmiség kapcsolata. Szerin­tük a több gyakorlattal ren­delkező idősebb szakmunkások néha túlbecsülik a gyakorlati tapasztalatot és nem tulajdo­nítanak kellő jelentőséget a technikusok iskolában szerzett szaktudásának. Az iskolákból kikerülő technikusokkal szem­ben néha tanúsított alaptalan, sokszor1 félreértésekre épülő bizalmatlanság több fiatalnak kedvét szegi, és gátolja őket képességeik kibontakoztatásá­ban. Az is hiba, hogy a vál­lalat vezetői nem bízzák meg a fiatalokat nagyobb felada­tokkal, vagy ha igen, maguk­ra hagyják őket. A felszólalók hagsúlyozták: ha az üzemek pártszervezete a vitás kérdés­ben segítő szándékkal mellet­tük áll, akkor könnyebben tudnak dolgozni. Többen arról beszéltek, hogy megértik egy­mást az üzem vezetőivel, a párttagokkal. Szirmai Jenő élvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára felszólalásában hangsúlyozta: — A fiatal mű­szakiak ne irreális elképzelé­sekre építsék munkájukat, hanem vegyék az életet úgy, ahogy az a maga valóságában van. Ne felejtsék el, hogy az iskolából kikerülő mérnökö­ket, technikusokat a gyakor­lat teszi igazi szakemberré, vagyis ne bízzák el magukat. Ha úgy indulnak neki az élet­nek, hogy sok nehézséget kell még legyűrniük, nem éri őket csalódás. — Sajnos előfordul — mon­dotta a továbbiakban, —, hogy egyik-másik üzem vezetője, dolgozói helytelen magatar­tást tanúsítanak több fiatal műszakival szemben. Senki sem tévedhetetlen, — a válla­latvezetők sem. E hibákat per­sze mielőbb le kell vetkőzniük. De ha a fiatal műszakiak minden kis félreértésre nem kedvetlenednek el, ha inkább igyekszenek bebizonyítani, hogy a róluk szóló helytelen híresztelések alaptalanok, ha nem vesznek el a kisebb zök­kenőkben. hanem mindig előre néznek, akkor nem éri őket csalódás, könnyen megy a munka. Minden okuk megvan arra, hogy kedvvel dolgozza­nak. A párt becsüli munkáju­kat. Bátran előre nézhetnek, hiszen a megye iparfejlesztése során munkalehetőségeik meg- növékednak. ök is 'segíthetik az iparosítás sikerét, ha ön­magukat tovább képezik, és munkástársaiknak is segíte­nek ebben. Törekedjenek arra — mondotta végül —, hogy ne csak a szakma, hanem az em­berek nyélvén is jól értsenek. A megértés légköre így ala­kulhat ki a legjobban. Az értekezlet azzal ért vé­get, hogy a pártbizottság meg­ígérte: ezután is segíti a fiatal műszakiakat, s valamilyen mó­don megteremti — a több technikus által kért — tovább­képzési lehetőséget Elkészült a gyümölcstermelő tájak beosztása A Fajtanemesítő Tanács szakemberei elkészítették az egész ország területére a gyü­mölcstermő tájak beosztását és az egyes termőtájakon telepít­hető árugyümölcsfajták jegy­zékét A szőlő-, gyümölcs- és borgazdálkodásról szóló tör­vényerejű rendelet értelmében az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni terme­lők a jövőben csupán a termő­tájak fajtajegyzékében szerep­lő gyümölcsfajták szaporító­anyagát használhatják fel az árugyümölcsösök telepítésénél. A gyümölcstermő tájak meg­határozásával az a cél, hogy az eddigieknél egységesebb, minő­ségileg jobb, a belföldi fogyasz­tásra és exportra egyaránt megfelelőbb gyümölcsfajták terjedjenek el. A házikertek­ben továbbra is tetszés szerin­ti fajtákat ültethetnek a ter­melők. EGY ÉV UTÁN EGY ÉV ÉS EGY HÓNAP telt el azóta, hogy a Somogy Megyei Tanács Gyógyszertári Központjában is zászlót bon­tott a KISZ-szervezet. Egy év nem sok, de nem is kevés idő egy kollektíva életében, meg­mutatja, lemérhetővé teszi, hogy a piros könyvecskés fia­talok csak tagkönyvük tanúsá­ga szerint, vagy amúgy is, »igazán« kommunista fiatal­nak mondhatják-e magukat Ady Endre utcai raktáruk­ban találtam meg Both And­rást, a Gyógyszertári Központ titkárát. Hóvégi zsúfolt elfog­laltságukkal kezdi a beszélge­tést, aztán KlSZ-szervezetük- ről. életükről kérdezem. Rövid, csaknem tőmondatokban felel, s a végén maga is megvallja, amit különben már megálla­píthattam, hogy nemigen sze­ret nyilatkozni. Azt tartja: egyszerű dolgok ezek, miért kellene erről olyan sokat be­szélni. — Tavaly április 30-án tar­tottuk az alakuló gyűlést — kezd a magyarázatba Both András. — Május elsején már együtt vonultunk fel vala­mennyien. Kultúrcsoportot és röplabda-csapatot szerveztünk hamarosan. Az első szereplés­re augusztus végén került sor: balatonszemesi üdülőnkben adtunk műsort a nyaralóknak. Szeptember elején itthon mu­tatkozott be kultűrgárdánk, december 13-án pedig a szé­kesfehérvári Gyógyszertári Központba látogattunk el, ahol a szakszervezettel és vendég­látóinkkal közösen rendeztünk műsoros gstet. Talán elmond­hatjuk, nekünk is részünk van abban, hogy ma már testvér­központunknál is működik KISZ-szervezet. Nemsokára hozzápk jönnek viszonozni múlt évi látogatásunkat. — A KISZ-TAGOK LÉT­SZÁMA lassan 24-re szaporo­dott, most azonban csak hú­szán vagyunk, mert néhányan más munkahelyre mentek. (A központban és a város gyógy­szertáraiban 25—26 fiatal dol­gozik.) Februárban szerepelt még műsorral egy családias es­ten’ kultűrgárdánk. — A politikai oktatás? Kü­lön nem tartottunk előadáso­kat, hanem a vállalat összes dolgozójának indított »Idősze­rű kérdések» és a »Marxizmus —leninizmus kérdései» cimű oktatáson vettünk részt mind­annyian. — A legjobb hallgatóknak, időseknek és fiataloknak most rendezünk ünnepélyes záróösz- szejövetelt. könyveket' adunk jutalmul. — Sajnos, sportolási lehető­ségeink mostohák — folytatja. — Régen több verseny nyerte­sének kijáró díjakat hoztak el fiatal sportolóink — a könyv- szekrény tetején serlegek, s más emléktárgyak sorakoznak — Amíg nem szüntették meg a városi tanács udvarán a röp­labda-pályát. addig rendszere­sen oda látogattunk el trénin­gezni, de azóta nincs lehetősé­günk, legalábbis addig, amíg a kórház pályája el nem készül. A KISZ-szervezet fennállá­sának első évfordulóján a párt- szervezet és a vállalat vezető­sége selyemzászlót ajándéko­zott a kiszeseknek. — Az elmúlt vasárnap kö­zösen kirándulni mentünk Ba­dacsonyba — mondja Both András —, június 7-re újabb kirándulásra készülünk: Bala- tonfüred nevezetességeit és Ti­hanyt nézzük meg. A ZÁSZLÓBONTÁS ÓTA egy év és egy hónap így telt el tehát a- Gyógyszertári Köz­pont kiszeseinek életében. Ha titkáruk nem is beszél, hosszú strófákban munkájukról és magáról, az eltelt egy esztendő híven bizonyítja: nemcsak kis piros könyvecskéjük által, ha­nem amúgy is, »igazán« kom­munista fiatalnak mondhatják magukat V. P. De most már megjelent az egyik megbízó, egy cvvilruhás amerikai tiszt is, aki ugyan­csak jól beszélt magyarul. Szerrumelláthatóam. ő vitte a szót — elvégre ő volt a ke­nyéradó gazda. — Kutasson csak emlékeze­tében, kiben bízik meg Ma­gyarországon a legjobban — szóit enyhén rikácsoló hang­ján Ábrányi Aurélhoz, miköz­ben állandóan az) arcát dör­zsölhette. — Van több barátom is, akikben megbízom. — Most csak egyetlen egyről van szó. Olyant kutasson fel az emlékezetében, akire az éle­tét is teljes lelki nyugalommal rábízná. A csend ránehezedett a szo­bára. A volt magyar újságíró pedig emlékezetében matatott. Mindannyian hallgattak, csak időnként töltöttek egymásnak a jó erős konyakból. Ilyenkor az amerikai mintha feléledt volna. Úgy lökte magába az italt, mint beteg ember a fáj­dalomcsillapító aszpirint. — Van egy gyermekkori paj­tásom, aki most elég rongyul áll, talán azzal kellene felven­ni az érintkezést — szólalt meg Ábrányi. — Nézze, egyet jegyezzen meg most, amikor ebben a szakmában a kezdeti lépéseket teszi — vágott Ábrányi szavá­ba az amerikai. — Amikor megbízható embert keres, ak­kor mindig azt tartsa szem előtt, hogy az illetőnek leg­alább a következő tulajdonsá­gokkal kell rendelkeznie: le­gyen megátalkodott ellenfele annak vagy azoknak, akik el­len dolgozni fog; ez a gyűlö­lete tápláljon benne olyan bá­torságot, amely minden félel­met legyűr; legyen szemfüles, talpraesett, művelt és okos; le­gyen állandó szakmája s igye­kezzék fontos beosztást szerez­ni magának, jól megtanulni el­lenfeleinek nyelvét (itt nem az anyanyelvről van szó, hanem arról, hogy illeszkedjék bele azok gondolatvilágába, mutas­sa magáénak azok felfogását stb.); végül legyen rászorulva a pénzre is, vagy ha nincs rá­szorulva, akkor szeresse na­gyon a jómódot... Ha ilyet talál, csak akkor szóljon. — Tudok ilyet ajánlani, azt, akiről már az előbb is beszélni akartam. Atkáry Arisztid. Ré­gi jó barátom, szinte gyerekko­ri pajtásom. Együtt nőttünk fel. Afelől nem lehet kétségük, hogy a rendszert gyűlöli... — Halálosan? — vágott köz­be Struzziero. — Efelől megnyugtatom önöket. Egész élete a régi rendszertől függött. Jómódban élt, gazdagok voltak. Amolyan aranyifjú volt. Most trógerol, holott apja 1945 előtt a Schön- wald Vegyészeti Gyár egyik fő részvényese, az IG Farben­industrie magyarországi fiók- vállolatának elnöke és ezenkí­vül egy vegyészeti gyár tulaj­donosa volt. Arisztid 1945 után — úgy tudom, az államosítá­sokig — az apjától örökölt gyárat vezette. Ekkor még volt egy kevéske az »átmentett« vagyonból, de Arisztid gyorsan nyakára hágott régi értékei­nek. — Most nincs állása? — ügy tudom, nincs. — Akkor ezt nagyon meg kell gondolni.,. — Azt hiszem, azért egyik csoportfőnöknek alkalmas lesz ő — ellenkezett Ábrányi. — Majd kiépíti a kapcsolatokat, vállal valami fedőmunkát, s akkor nyugodtan tud dolgozni. Széles ismeretségi köre van, sok jó barát ja »mentette át magát«. — Ezen a »szellemes­sé gen« mindhárman ' nagyot kacagtak. — Párttag barátai vannak? — Úgy tudom, igen. Hallot­tam valami Darvasról, aki az egyik fontos minisztérium va­lamilyen részlegében mint fő­mérnök nagyon jelentős be­osztást tölt be. — Hát akkor egyelőre ma­radjunk Atkárynál, s állapod­junk meg abban, mi is lesz Struzziero úr pontos feladata — vette át ismét a beszéd fo­nalát az amerikai. — ön, Áb­rányi úr, ír majd egy levelet Atkárynak. Struzziero úr dip­lomáciai útlevelével szabadon közlekedhetik a határon. Ha csak valami butaságot nem csinál — könnyen átvihett a levelet és visszahozhatja a választ. Persze minden vet szélyt figyelembe kell ven­nünk és nagyon óvatosan kell kezelni a dolgokat. A levelet Ábrányi úr vegytintával írja. Az amerikai belső zsebébe nyúlt és egy három-négy köb­centis, különleges alakú, lapos üvegcsét tett asz asztalra. Majd tárcájából előhalászott egy tollat s elkezdte magya­rázni, hogyan kell bánni ezek­kel az eszközökkel:-*r- Ezzel a vegytintával pa­pírra, szövetre, faháncsra, kő­re, porcelánra lehet írni. .4 művelet közben az ífás öt per­cig látható. Aztán eltűnik. Nem hoztam magammal az előhívó vegyszert, amely szin­tén »special« készítmény. Hí ezzel bekeni a leírt szöveget, akkor az öt-hat percig látható, aztán ismét eltűnik. Ha újból bekeni, ismét látható. Erre több okból van szükség. Egy­részt azért, hogy ha netalán lelepleznék, olyan tárgyat ta­láljanak az illetőnél, amely teljesen üresnek tűnik. Az elő­hívót csak nagyon ritkán tud­ják előállítani egy-egy elhárító szervnél. Az ilyen rövid idejű előhívás azért is szükséges, hogy lehetőleg ne fecsegjenek sokat az összekötök, tehát rö­viden írjanak ... Szóval ezzel a vegytintával írja meg Ábrá­nyi úr levelét Atkárynak s kérje fel, hogy tegyen önnek baráti szolgálatokat. A többit Struzziero úr majd szóban mondja el. — Ez a legbiztosabb — hagy­ta jóvá Struzziero. — Mikor lesz készen a levél­lel? — tette fel azonnali vá­laszt váró kérdését az ameri­kai. — Ha szükséges, átmegyek a másik szobába s azonnal meg is csinálhatom..; Ábrányit fűtötte a »tett­vágy« s az emögött meghúzó­dó pénzéhség. Akár tíz évet is odalökött volna életéből, ha öt­ezer dollárral azonnal »leelőle­gezik-« szolgálatait. Hiszen kinttartózkodása alatt elkótya­vetyélte az idejét. Igaz,’ hogy több helyről kapott ígéretet, de ez ideig semmi konkrét nem jelentkezett. Ez volt az első. S azt is megsúghatjuk, hogy ezt sok minden más követte. E beszélgetés után néhány napra már megjelent a Szabad Európa Rádió egyik összekö­tője, s felkérte Ábrányit, le­gyen segítségükre, mint újság­író is.^i A gyermekeket ünnepeltük , 3800 közül a kilencedik Még február első napjaiban érkezett meg az iskolákhoz a Magyar Vöröskereszt Országos Iskolaegészségügy-Bizottságá- nak felhívása a kongresszusi versenyre. A Magyar Vöröske­reszt május 10-re kongresszus­ra hívta szervezeteit Ugyan­ekkor versenyt hirdetett a kongresszus tiszteletére. Erre a versenyre készült csendben, komolyan a Vöröskereszt vala­mennyi szervezete, tagja. Ta­nultak és gyakoroltak. Gyakorlatoztak az üze­mek, tsz-ek vöröskeresztesei, a vöröskeresztes csoportok ön­kéntesei és az ifjúsági vörös­keresztesek ... A Vöröskereszt szervezetei a kerületi versenyeket a tavasz hónapjaiban egymás után megtartották, az iskolák Ifjú Egészségör tanfolyamainak vizsgáit is levezették. Itt dőlt el, ki lesz az a legjobb öt, aki a városi, illetőleg járási verse­nyen iskoláját képviseli. Le­zajlottak a versenyek, és má­jus 3-án megyei versenyre Ábrányi Aurél elkészítette a: levelet, még aznap délután át­adta Struzzieronak, s hozzá­kezdtek a feladat részletes megbeszéléséhez... A magyar határsorompó: előtt egy nagy, fekete diplo­máciai rendszámú kocsi állt ] meg. A határőrtiszt udvaria­san elvette Struzziero Adal- berto iratait. A vámőr csak kívülről szemlélte a nagy fe- j ke te kocs it, nem volt joga1- ahhoz, hogy belenézzen. Struz- zierot belső idegesség fogta: el. Igaz, három esztendős mű­ködése alatt nem ez volt . az első ilyen jellegű feladata, de ez mégis eltért a szokványos­tól. Reá bízták egy fontos magyarországi kémszervezet ki- • építését. Ábrányi levele Struzziero noteszébe volt beépítve. A no­teszből — bárki betekintett —: nem állapíthatta meg, hogy \ abban ezeken a tiszta lapokon • valami is írva van. Olasz no- : tesz volt s még ha »bukik« is : — akkor is sok munkát ad az : elhárítóknak, hogy kibogozzák,; mi mindent . rejteget a kis gyűltek össze Somogy megye legjobb iskolai egészégügyi ái- lomásamak tagjai. Vasárnap volt, mégis meg­élénkült a Berzsenyi Dániel Általános Iskola környéke. Va­sútról érkeztek a messzi isko­lák csoportjai és a kaposvári általános iskolák úttörőruhás leányai, fiai. Karjukon a vö­rös keresztes karszalag. Két bizottság előtt mutatták be tudásukat A dr. Dómján Géza főorvos elnökletével ala­kult bizottság előtt elméleti anyagból vizsgáztak. Biztató volt gyermeknek és nevelőnek is az az öröm, amely a bizott­ság elismerő mosolyából áradt a szép feleletek hallatára. A második bizottság dr. Fehér Viktor mentőfőorvos elnökle­tével az elsősegélynyújtás el­méleti és gyakorlati anyagából vizsgáztatott Kitűnő pedagó­giai érzékkel kérdéseivel is ta­nított javított és bemutatott ahol szükségesnek látta. Türel­me és alapossága útravaló volt a vizsgázóknak abban a fele­lősségben, ami rájuk, _ mint •vizsgázott elsősegélynyújtókra vár. Honfi Istvánná, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára és Varga Ernőné városi és já­rási titkár irányították sok biztatással a versenyzőket Va­lamennyi versenyző tudásának javát adta. Sok dicséret hang­zott el az eredményt hirdető Honfi Istvánná részéről. Elis­merése biztató volt az ifjúság és az előkészítő tanárok szá­mára egyaránt Kiemelte a vi­dékiek közül a somogyszobi és az ordacsehi iskola verseny­zőinek munkáját. A versenyben Somogy me­gye első díját a Hámán Kató Általános Iskola nyerte eL Versenyzői: Jobban Zsuzsa, Molnár Katalin, Molnár Zsu­zsa, Palcsó Erzsébet és Tóttá Ilona, Arató Piroska tanár vezetésével. Egy szép mentő- ládát kaptak, és boldogan vették a hírt, hogy ők men­nek tovább versenyezni a kongresszusra. Második lett a Berzsenyi Dániel Általános Is­kola csapata Oltványi József- né vezetésével, a harmadik Somogyszob Általános Iskolá­jának versenyzői Juhász Jó- zsefné tanár vezetéséveL Ugyancsak értékes memtőfel­notesz. Amikor visszakapta iratait s a szuronyos határőr »szerelést nyertek. Valamennyi felhúzta a hegyeshalmi so- í versenyző ízlésesen elkészített rompót, Struzziero Adalberto\tis2:t3sá& eszközökkel és anya- „ , .. ...... . , . »gokkal megrakott csomagot ka­megkonnyebbúlt szívvel tapo-i ^ A vereeny réa±bvev6i jó sott a gázpedálba. Budapestre | érzéssel távoztak. Eredményes érkezvén ismét elfoglalta szol-«munkát végeztek. gálati helyét az olasz követ- i további munkához bizta­i tás és tanítás volt a kongresz­ségen, visszavonult, hogy vé- j szusi verseny. Hírt adhatunk gtggondalja feladatának pon- » arról, hogy az országos verse- tos végrehájtását. Még nem ínven Somogy megye -> 9. lett, tudta, hogy veszi fel a kap-1 illetve az ország 3800 iskolai rr* fiíSSSa H“K.„köíf­mégiscsak diplomata, s vi- * talános Iskola a 9. helyen álL gyáznia kell A véletlen sie-1 A. P. tett segítségére akkor, amikort már négy napja halogatta azt ^ • ki' r „ Atkáryval való kapcsolat fel-; OOfflGCftyl ilSPlOJj vételét. { — Folytatjuk — Telefonszám: 15-10, 15-11,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents