Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-23 / 145. szám
90WWGY1 NÉPLAP S JCsíftf, 9999. 88^ Hogyan gazdálkodik a barcsi Vörös Csillag Tsz? EZ ÉV ELSŐ HÓNAPJAIBAN a termelőszövetkezeti mozgalomban elért nagyarányú fejlődés a dolgozó parasztság figyelmét' a szövetkezeti gazdálkodás felé fordította. Azok is, akik a szövetkezeti utat választották, de akik még egyénileg gazdálkodnak, úgy néznek a régi, jól gazdálkodó termelőszövetkezetekre, mint jövő életük példaképeire, akiktől tanulni lehet és kell is, hogy könnyebben és rövidebb idő alatt érjék el a jómódú és kulturált falusi életet. A most alakult új termelőszövetkezetek szinte irigykedve néznek egy-egy jól gazdálkodó régi szövetkezetre, hogy nekik már könnyű, és mindjárt hozzá is teszik, ha mi is akkor kezdtük volna, ma már hol tartanánk. Nem vitás, hogy akik előbb kezdték el a közös szövetkezeti gazdálkodást, előbb vannak, de ez nem jelenti azt, hogy az új termelőszövetkezetek pár év múlva sok esetben nem fogják megelőzni a régi termelőszövetkezeteket. Ezt a gyorsabb fejlődést egy sor tényező segíti most, ami azelőtt hiányzott. Ebből csak néhányat említek. Most sikerült először társadalmi üggyé tenni a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztését, egybekötve a gazdasági megszilárdítással. Egész falvak egyszerre történő belépése más helyzetet teremtett a szövetkezetek számára, sok jól gazdálkodó középparaszttal gyarapodott szövetkezeti mozgalmunk. Míg azelőtt sók szövetkezetünk munkaerő- hiánnyal küzdött, most a legtöbb esetben munkaerőfelesleg mutatkozik, ami azt a feladatot állítja a szövetkezetek elé, hogy belterjesebbé fejlesszék gazdaságukat, ahol az egy területegységre eső termelési értéknek jóval magasabbnak kell lennie, mint eddig az egyéni parasztgazdaságok átlagában volt. Nem utolsósorban említhető az állam által nyújtott nagyarányú anyagi és egyéb segítség, amelynek hatása már most is mutatkozik, de csak 1—2 év után mérhető le igazán. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet több mint 10 éves működése során sokart meglátogatták, és elismerően nyilatkoztak munkájáról. Eddig háromszor nyerte el a Minisztertanács vándorzászláját, és nyugodtan merem állítani, hogy nincs az országban még egy szövetkezet, amelyik olyan erős gazdasági alapokkal rendelkezne, mint ez. Bár igaz az is, hogy a nagyüzem által nyújtott, lehetőségeknek csak egy részét használjuk ki itt is, mégis a termelés szüntelen növelésével évről évre növeljük a szövetkezet gazdasági alapjait és a tagok jövedelmét. Ennek a közel 2000 kh-as gazdaságnak, amelyből. 1410 kh a szántó, minden 100 kh- jára jelenleg 31 db számosállat jut. Fogatállománya kevés, kereken 150 kh-ra jut egy pár lófogat. Annál fejlettebb azonban a gépesítés. A következő fontosabb gépek vannak jelenleg a szövetkezet tulajdonában: 4 db Zetor K—25-ös, 4 db Zetor-Szuper, 1 db tehergépkocsi, melyekhez az összes munkagépek, pótkocsik is megvannak, emellett valamennyi gép új. 30 villanymotorral dolgozik a szövetkezet különböző munkaterületein, amelyek mind a tagok munkáját könnyítik meg és teszik termelékenyebbé. JELENTŐS TAKARMÁNY- BÁZISUNK. VAN. Most az aratás előtt még több mint 30 vagon szemestakarmányunk, valamint több vagon jó minőségű szálastákarmányunk van, annak ellenére, hogy mintegy 7 vagon takarmányt adtunk kölcsön a most alakult új tsz- községeknek. Állami hitelt a barcsi Vörös Csillag 4 éve nem vett igénybe, és jelenleg az MNB-nél vezetett számlán több mint 4 millió forint készpénze van. A tavalyi zárszámadáskor a szövetkezet tiszta vagyona kereken 12 850 000 Ft volt Lehet, hogy az itt felsorolt adatok hihetetlennek tűnnek azok előtt a termelőszövetkezeti vezetők előtt, akik-anyagi nehézségekkel küzdenek. Valamiféle csodás adottságokra gondolhatnak. Az egyéni parasztok pedig valami nagyarányú állami segítségre gondolnak, és nem látják a nagyüzem fölényét és erejét az elért gazdasági eredmények mögött. Ezért a következőkben azzal kívánok foglalkozni, hogyan gazdálkodik a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az elmúlt 10 esztendő során semmi olyan különös dolog nem történt, ami egyszerre kiemelte volna ezt a szövetkezetei. Az időjárás is, mint másutt, egyik évben jobb volt, a másikban rosszabb. Kezdettől fogva törekedtünk a jó munkaszervezés folytán a munkák időben és jó minőségben való elvégzésére olyan eszközökkel, amilyenek éppen rendelkezésre álltak. Kezdetben gépünk még nem nagyon volt, így fogat- és kézierővel dolgoztunk. Az állattenyésztés fejlesztése megkövetelte a takarmányalapok megteremtését és egyéb tartalékok képzését. A tagok személyes érdekeltsége pedig a munkában való részvételt segítette elő. Munka nélkül jövedelemhez nem jutott eddig senki, és a fő elv az volt, hogy a tagok tisztességes munkával érjék el a jó megélhetést. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet eredményeit mindig a bátor kezdeményezés és az a törekvés vitte előre, hogy kerestük a módszereket, amelyek az egyén érdekeltsége mellett termelékenyebbé tették a munkát, és növelték az egy területegységre eső termény- és termékhozamokat. Az éves tervben megállapított hozamokon felüli termés és állati termékek 50 százalékát a tagoknak adtuk ki prémium címén az első esztendőben. Ekkor még a munkacsapat volt az a termelési egység, amelynek terméseredményét együtt vették számításba, és így a prémiumot is egyenlő arányban osztották fel a munkacsapat tagjai. Később a terveket lebontottuk a brigádon belül egyénekre is, és a terven felüli termésből egyénenként kapták meg a nekik járó jutalmat. Ebben az időben úgy láttuk, hogy ez a módszer teszi leginkább érdekeltté a tagokat a jó munka elvégzésében. Később azonban rájöttünk, hogy van ennek a módszernek negatív hatása is. Kiki csak a saját dolgával törődött és különösen azokkal a növényféleségekkel, ahol már előre látni lehetett a terméstöbbletet. A gyengébb növények ápolására nem fordítottak olyan gondot, bár lehet, hogy azokon még sokat lehetett volna segíteni. A gépesítés fokozódásával pedig teljesen el kellett hagyni az egyéni munkát a növényápolásban, mert a növénytermelési munkák zömét már a gépek végezték. A gépesítés nagyobb ARANYÉ BEVEZETÉSE itt is a tagok ellenállásába ütközött, mert csak a munkaegységek számának a növelésében, nem pedig a termelés olcsóbbá tételében látták jövedelmük emelésének egyetlen módját. A termelőszövetkezet vezetősége még 1953-ban átdolgozta a munkanormákat a helyi viszonyoknak megfelelően, amit a közgyűlés jóvá is hagyott. Ezt az intézkedést a munkaegységek számának és felhasználásának a szigorú ellenőrzése követte, mert azelőtt elég lazán volt kezelve. Ennek következménye az lett, hogy kevesebb munkaegységet tudtak elérni egyesek, különösen akiknek nem tetszett a normarendezés, kimaradoztak a munkából; de volt olyan tag is, aki ezért kilépett, és máshol vállalt munkát. Bár az 1952-es évhez viszonyítva 1953-ban az egy tagra eső jövedelem 5060 Ft-ról 10 368 Ft-ra nőtt, mégis a tagok év végén a természetbenieket, amelyek a jövő esztendő gazdálkodásához voltak szükségesek, szerették volna szétosztani. És ez az osztozkodási láz minden év végén megismétlődött. Keresni kezdtük a jövedelemelosztás új módszereit, hogyan lehetne érthetőbbé és közvetlenebbé tenni a tagok előtt, hogy ne csak az év végén, a zárszámadásnál jusson egyeseknek eszébe, hogy ő is tsz-tag. AZ ELLENFORRADALOM ELŐTTI ÉVEKBEN már folytak kísérletek arra vonatkozóan, hogyan fogadnák a tagok, ha a munkák értékét pénzben fizetnénk ki a szokásos munkaegységek helyett. Egy-két munkánál meg is egyeztünk a résztvevő tagokkal a munka pénzbeni ellenértékében. Az eredmény az lett, hogy mindenki oda szeretett volna menni dolgozni, mert ott jól lehet »keresni«, pedig a munka elvégzése kevesebbe került, mint amennyi a munkaegység szerinti értéke lett volna. Ha így a tagnak jobb, és a szövetkezet érdekeinek is megfelel, ki is dolgoztuk 1956 telén a munkanormákat, amelyeknek értékét készpénzben állapítottuk meg. Első teendő az volt, hogy elkészítettük az éves termelési tervet, amelyben megállapítottuk, hogy miből mennyit termeljünk és ennek pénzbeni értékét is. Ezzel az összeggel szembeállítottuk az éves termelésre fordított kiadásokat és az évi beruházáshoz szükséges anyag- és pénzeszközöket. A kettő közötti különbség képezte a tagok között szétosztható jövedelmet. A munka neheze ezután következett, mert a tagok között kiosztható jövedelemrészből meg kellett állapítani, hogy az egyes munkákért mennyi jár. Itt felhasználtuk a munkaegységrendszernél szerzett tapasztalatokat. Mivel a szövetkezetnek tartalékpénze volt, az. így megállapított biztosított jövedelemelőleget havonta ki is fizettük a tagoknak. A tervezést nagyon körültekintően, mondhatnám azt is, hogy óvatosan végeztük. így kikötöttük azt is, hogy az évvégi zárszámadáskor a termelés bruttó értéke és a termelésre, általános költségekre, valamint a beruházásokra fordított kiadáson felüli összeg teljes egészében a tagoknak jár. Tehát ha év közben kevesebbet adnánk ki biztosított előlegként, akkor a fennmaradó összeg év végén még kiosztásra kerül az előlegként kiadott pénz arányában. A biztosított előleget havonta készpénzben kapták meg a tagok, természetbenit tetszésük szerinti mennyiségben állami felvásárlási áron vásárolhatnak a szövetkezetben. A szövetkezet vezetősége tisztában volt azzal, ha egyszer már pénz van a tag "kezében, feleslegeset nem fog elvinni a termé- szetbeniekből. Ha mégis előfordulna olyan termény, melynek ára a szabadpiacon sokkal drágább, mint az állami ár, ilyen esetben megszabott meny- nyiségű természetbenit vásárolhat a tag az addigi keresete arányában. Az első év eredménye az lett, hogy az árutermelés a háromszorosára nőtt, a takarmány- és egyéb készletek felhalmozódtak, és ami a tagság szempontjából döntő tényező volt, még 15 százalék jövedelemkiegészítést is kaptak az év végén. így az egy tagra eső jövedelem az addigi legjobb esztendőhöz, 1955-höz viszonyítva 11 540 Ft-ról 15 070 Ft-ra növekedett. A TAVALYI ÉVBEN az eredmények hasonlóak voltak az előző évihez, a tagok jövedelme valamivel magasabb volt, és aki talán kevesellné azt, amit ez a szövetkezet juttatni tud tagjainak, annak szeretnénk a figyelmét felhívni, hogy itt 15 évtől 65 éves korig mindenki tag, és a nők nem dolgoznak évente többet 7 hónapnál, és teljes évet csak az állattenyésztésben dolgozók dolgoznak le. A két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új jövedelemelosztási rendszer bevált Barcson. Nem mondjuk azt, hogy ez már minden problémát megold a termelőszövetkezetekben. Hibája talán az, hogy az egész szövetkezet jövedelmezősége együttesen van kiértékelve, bár lehet, hogy az egyes termelőegységek nem egyenlő arányban járulnak hozzá a jövedelem kialakításához. Ezért határozott úgy a barcsi Vörös Csillag tagsága is, hogy az idén levisszük a brigádokhoz ezeket az elveket, és önelszámoló egységgé tesszük a brigádokat. Ennek lényege az lenne, hogy a brigád össz- hozamainak értékével szembeállítanák a termeléséhez felhasznált értékeket és szolgáltatásokat. Az összhozam értékének a 15 százalékával járulna hozzá minden brigád a szövetkezet beruházásaihoz és az általános költségekhez, a fennmaradó rész képezné a brigád tagjainak a jövedelmét. Tehát a nyilvántartásnak is hűen kell követni mindent, amit a brigád igénybe vesz a termeléséhez és a tagok előlegét, hogy azzal megterheljék számlájukat, amit pedig a termelésből átad értékesítésre és belső felhasználásra, azt számlájuk javára írják. Vitás még, hogy az állattenyésztő brigádok önelszámoló egységek legyenek-e, avagy tartozzanak a növénytermesztő brigádokhoz. Ugyanis az állattenyésztő brigádok nem mindig voltak jö- vedelmezőek az elmúlt év során a takarmányok értékének állami áron történő számítása folytán és a nem megfelelő felhasználásuk miatt. Ugyanis az állattenyésztők eddig csak a, bruttó hozamok elérésében voltak érdekeltek, viszont a gazdaságos termelés nem volt érdekük. Jelenleg viszont az előzetes vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy nagyarányú lesz a tiszta jövedelem az állattenyésztésben is. Valószínűnek tartjuk, hogy az lesz a helyes megoldás, ha olyan önelszámoló üzemegységeket hozunk létre, ahol az állattenyésztés össze van kapcsolva a növénytermesztéssel.- Ez különösen a területileg nagy termelőszövetkezetekben ajánlatos megoldás. AZ IDEI ÉV TAPASZTALATAI azt bizonyítják, hogy a brigádok önelszámolása folytán nő a tagok felelőssége egymás munkája iránt, gondosabb munkájuk a terméseredmények nagyarányú növelésével jár majd, és a tagok ilyen rendszerű anyagi érdekeltsége a termelésre fordított kiadások csökkentését hozza magával. A termelés növelése és a ráfordított költségek csökkenése csak jó lehet a szövetkezetnek és a tagoknak egyaránt, s hasznos szolgálat a szocializmus építésének. Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke. (A Partéiét 1959. júniusi számából.) A világháború kitörésekor egy távolkeleti expedíciónak volt a parancsnoka, a török háború kitörésekor pedig a Dardanellák vízén egy hajón tartózkodott. Az angol admirális, miután látta, hogy flottájával semmire sem tud menni, egy sötét éjszaka kiküldte Law- rencet a partra: kémlelje ki a török hadsereget. Lawrence- nek olyan balszerencséje volt, hagy egyenesen egy török járőr kezei közé került. »Ne bántsatok katona urak, én egy szegény eltévedt igazhivő pap vagyok, inkább mutassátok meg nekem az utat, hogy tudok a harcvonalból kikerülni.« A hamisítatlan, valódi török kiejtés megtévesztette a török katonákat és átvezették a vonalon. Majdnem egy hónapig vándorolt a tűzvonalák környékén a »török pap« és amikor már mindent kikémlelt, visszaindult hajójára. Ismét balszerencséje volt. A törökök észrevették, pokoli gépfegyver és láng- tüzet zúdítottak rá. Itt vesztette el a bal fülét, amelyet "em télAtís MárvnhiÍHMit éwár golyó szilánkja tépett le. Vérző arccal érkezett a hajójára. Az antant-flotta kudarca után Bagdadba ment, majd onnan elszökött és Bordeuxba utazott. Egy nap, a bordeuxi kikötőben megpillantott egy amerikai hadnagyot, akit az amerikai aranysas és a francia becsületrend ékesített. Odament a hadnagyhoz és igazolásra szólította fel. A hadnagy tiltakozott a felszólítás ellen és kijelentette, hogy ő Pershing tábornoknak, az amerikai expedicíós hadsereg vezérének segédtisztje. Felmutatott egy parancsot is, amelynek értelmében az egyik Amerikába induló hajóra kell felszállnia, hogy Washingtonba érve, repülőtiszti állását elfoglalhassa. Dawrence érdeklődéssel nézte a fiatal és szépen kitüntetett hadnagyot, amikor eszébe jutott az a parancs, hogy köröznek egy bizonyos Magéi nevű kémet, akit halálra ítéltek. A személyleírás pontosam, ráillett a repülőhadnagyra. »Hol tette ön le a pilótavizsgát?« — kér- dMfrt mm* »XaulotÜMU« — válaszolta a hadnagy. »■Mennyi idő alatt tanult ön meg repülni?-« »Három hét alatt.-« Ez a hazugság meglepte Lawrencet. »Milyen rendszerű géppel repült ön?-« »Spad géppel.« »Ez egy bombavetőgép. amelyen három ülés van?« »Természetesen.« Ez a nagy hiba eldöntötte a hadnagy sorsát. Tudnia kellett volna, hogy a »Spad« gépek nem bombavetők, hanem vadászgépek, és csak kétülésesek. Lawrence őrnagy, aki időközben a kémkiképzője lett, ezt úgy oktatta, mint a kémek által elkövetett hibáik klasszikus példáját.. * Renner figyelmezetette embereit, hogy így vigyázzanak, ha nem akarják, hogy lebukjanak. A társaság jól szórakozott a történeteken. — Most pedig munkára fel — adta ki a parancsot Renner. Elhatározták, hogy az adóvevő készüléket egy vasutas segítségével leviszik Balatonáka- rattyára, a villába, amelyet az orvos minden további nélkül hajlandó volt ilyen célokra átengedni. Néhány nap múlva a csendes kis balatonakarattyai nyaralóban már működött az adóvevő készülék. Titkos hüllámhosz- szon közvetítette a híreket egy svájci állomásnak, ahol a gép mellett a diákszövetség »funkcionáriusai« ültek. Renner felettesei tudniillik néhány svájci diákszövetségi funkcionáriust is beszerveztek. Az egyik Walter Reinsler, a másik Hans Gesler álnevet viselte. Ezek ftágfi Á i I fa'íáírfMkjí. ajánlották Rennemek, hogy sokszorosító gépeket és rádió készülékeket bocsátanak -rendelkezésére. Vállalták az ösz- szekötők szerepét is. A csoport már hetek óta működött. Az egyik legfontosabb feladatukat, a magyar és szovjet katonai alakulatok elhelyezését Budapesten és több nagy vidéki városban — -már kikutatták. Értesüléseiket a rádió adóvevő készülékén továbbították. Aztán megérkezett az új parancs Mister Seeleytől: meg kell állapítani a magyar és szovjet katonai gépkocsik rendszám-rendszerét. Ennek céljából gyűjtsenek össze 100— 100 katonai gépkocsirendszá- mot és ezt juttassák ki a könyv-chiffre segítségével. Renner megértette a parancsot és embereit szétküldte az országban. Pénz volt bőven, kiadásaikat fedezhették. És mindig újabb és újabb összegek érkeztek a Nyugatról átdobott futárok útjpn. Az egyik este ismét összejöttek, hogy tanácskozzanak. — Hamis bélyegzőket kellene készíttetni — vetette fel Renner. — Azzal könnyebben tudnánk mozogni és a személyi igazolványokat is kicserélhetnénk. Noha nekem megvan a Varga Sándor névre szóló személyi igazolványom, amit még kint kaptam, de nem árt, ha több igazolvánnyal rendelkezem én is. A többiek helyeseltek. Csak egyelőre még azt nem tudták, hogyan lehetne elkészíttetni a Imxú» béhte&áket. Aatán ooí is kisütötték. Czajlik leutazott Szekszárdra egy ik ■ is mer ősé ház, akiről tudta, hogy valamikor vésnök volt. Miután régi vésnök barátját meggyőzte arról, milyen fontos számúikra néhány hamis bélyegző, húszezer forint készpénz lefizetése ellenében a vésnök vállalkozott arra, hogy elvégzi a munkát. Egy délután megcsinálta a »Budapesti Rendőrfőkapitányság 16« feliratú, a »Soproni Rendrőrkapi- tányság« feliratú bélyegzőt és a határőrség bélyegzőjét is. Czajlik lefizette a húszezer forintot és visszautazott Pestre. Megérkezése után azonnal vásároltak ki- és bejelentkezési lapokat, kitöltötték és a hamis bélyegzővel hitelesítették. A lopott személyi igazolványokból kitépték a fényképeket, saját magukét ragasztották be, aztán ezt is lepecsételték. Még a határsáv megközelítésére szolgáló papírokat is készítettek. így folytatták tovább ellenséges tevékenységüket. Időközben az egyik futár egy miniatűr magnetofon készüléket hozott Renner Péter számára, olyat, amelyet a karóra alá lehet szerelni, s amely húsz-huszonöt perces beszélgetéseket is képes felvenni. Renner tudta, hogy kockázat nélkül 6 ezt nem nagyon használhatja, ezért a csoportba beszervezte egyik nagyon csinos nőismerősét. — Az lesz a feladatod, hogy katonatisztekkel ismerkedj ösz- sze — utasította a lányt a csoport parancsnoka, — Megkapod ezt a miniatűr 'magnetofon készüléket, jól befűzöd a tiszteket, leitatod őket, és amikor már nem tudják, mit beszélnek, kérdezgetsz tőlük. Ekkor kapcsolod be a magnetofont, amely mindent felvesz. A lány, aki bájaival hamar meg tudta nyerni a férfiak tetszését, mindenre vállalkozott. Régi prostituált volt már, ismerte a »szakma« minden csínját-bínját. Sürgősen elindult hírszerző kőrútjára. A Béke Szálló bárjában kezdte. Itt nem talált senki olyat, akivel érdemes lett volna kikezdenie. Tovább ment. De hiába látogatta meg a mulatóhelyeket, egyedülálló katonatiszttel mm találkozott. Hirtelen ötlettől indíttatva hazasza ladt bőröndjéért, aztán kim,ént a Nyugatipályaudvarra. Itt már több »alany« kínálkozott. Leült az egyik padra, amelyen egy főhadnagy szunyókált. Ügy tett, mintha véletlenül lökte volna meg a főhadnagyot. A katonatiszt felébredt. Nagy baesínat- kérések közepette húzódott arrébb a pádon. A főhadnagy ráakadt a horogra, beszélgetni kezdett a csinos lánnyal. — Maga hová utazik? — kérdezte a lány. — Veszprémbe. — Tényleg? Én is odamegyek ... — Nagyszerű ... Legalább nem fogunk unatkozni, úgyis olyan hosszú az út és csak kettőkor indul a vonat. A személlyel jön? *7» Folytatunk —
