Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

Vasárnap, 1959. június 21. SOMOGYI NÉPLAP A gyűlöfség helyéb© a megértés lép A ki kicsit is ismerője a falusi életnek, az jól tudja: a régi faluhoz, mint fához az ág, úgy hozzátartozott a pereskedés, a bé­kétlenség. Szomszéd a szomszéddal kelt bí­rókra, testvér 'a testvérrel kapott hajba, vagy ment bíróságra egy barázda föld elszántá- sáért, egy piciny darabka föld jussa végett. Folyt a pénz, és hullott a könny, családok es­tek szét* rokonok gyűlölték meg örökre egy­mást a vagyonért való marakodásukban. S a tisztes munkában meggörbült, tehetetlen édes­apáknak öregségükre csak az istálló sarkában, az állatok között jutott hely, hogy éjszakán­ként lehajthassák fejüket. A kapitalizmus terméke a marakodás, az embertelenség, az irigység és még sok más megvetendő tulaj­donság. Abban az időben, amikor a falusi ember értékének mércéje az volt, kinek hány hold földje, barma, háza van, megannyi mester­séges választó korlát emelkedett az emberek közé. A kulák lenézte a kisgazdát, ha nem is annyira, mint a cselédet, de a nyolc holdas parasztember, noha egyfelől haragudott az őt elnyelni, akaró kulákra, ugyanakkor lebecsül­te, rangjához alacsonynak tartotta az uradal­mi konvencióst, a napszámost, az árendást. Ették-marták egymást az emberek, gátat húz­tak maguk köré. Elkülönültek egymástól a társaság megválasztásában és a házastárs megválasztásában is. Módos gazda fia vagy lánya feltétlenül magához hasonló módosabb családbób keresett feleségnek vagy férjnek valót. Örökös civódás, harc dúlt a falusi fron­tokon. Az uralkodó osztály persze örült en­nek az áldatlan civakodásnak, hiszen alkal­mas volt arra, hogy meggátolja a dolgozó pa­rasztok összefogását, s azt, hogy megtalálják közös ellenségeiket. Ki tagadná, hogy ezek közül a régi korlá­tok közül jó néhányat összereccsen tett, ledön­tött a munkáshatalom? A régi gyűlölség a pa­rasztok dolgozó rétegei között kicsire zsugo­rodott, nőtt bennük egymásra utaltságuk tu­data, ám önámítás volna azt hinni, hogy a problémák ezzel egyszer s mindenkorra meg­szűntek. Nem is szűnhettek meg, hiszen az embereket egymástól elválasztó határok gyö­kere, a magántulajdon megmaradt. M egkérdezheti ezek után valaki: azt je­lenti ez, hogy az acsarkodás, az egye­netlenség, amely régtől fogva jellemzője a fa­lu életének, örök időkig tart? Nem, egyálta­lán nem jelenti ezt. A népi hatalom már hoz­zákezdett a méregfogak kihúzásához, s mi­korra a szocializmus felépül, már csak a múlt emléke lesz ez a falusi betegség. A gyógyírt nem mi találtuk ki, de már próbálgatjuk, s elmondhatjuk, nem is* kevés eredménnyel, si­kerrel. Mi ez a gyógymód? A szövetkezet, ahol az emberek vagyonkülönbség nélküli, testvéri egyetértésre találnak. Itt egyenesed­nek ki igazán a derekak; s nem a vagyon, ha­nem a szakértelem, a végzett munka az em­ber értékének fokmérője. persze mondhatnák erre némelyek: igen, szép az elv, de másképp fest az élet. S hivatkoznak egy-két, alig pár hónapja műkö­dő termelőszövetkezetünkre, ahol — mondják — van ellentét éppen elég.. Nos, nem tagad­juk, vannak és lesznek is ellentétek még egy darabig, hiszen ézek nem szűnnek meg pa­rancsszóra, egyszerű elhatározásra. Hogyne volna ellentét a még gyerekcipőben járó szö­vetkezeteinkben, ahol az emberek csak most kóstolgatják a közösségi élet ízét? A gyógyu­lás folyamata ugyan elkezdődött azzal, hogy a falvak más és más vagyonú, különböző gon­dolkodású embere szinte egyszerre fogott ke­zet és választotta a közöst, azonban ezzel a lépésükkel még nem változott meg gondolkö- zásmódjuk, tudatuk. Akadnak, akik a kezdés­sel járó természetes gondokat, problémákat megpróbálják régi sérelmeik felelevenítésével magyar ázgatoi. T gén sok bonyodalmat okozhat, ha a tsz-ta­-*-gok egymás szemére hányják, hogy »te szegényparaszt voltál«, a szegényparasztok meg a középparasztokat ócsárolják. Van ilyen jelenség? Igen, majd minden szövetkezetben találkozni még hasonló nézetekkel. Az egyik ságvári tsz-tag például, amikor arra kérték, hogy felesége is segítsen a kapálásban, az ara­tásban, mert a tsz-nek most nagy szüksége van minden munkáskézre, azt felelte: ő in­kább kilép. S ezt így indokolta meg: »Én nem hoztam be egy darab földet sem, mert nem volt, minek műveljem meg a másét?« Szigeti elvtárs, a tsz nagy tekintélyű elnöke azonban nem hagyta szó nélkül a furcsa vélekedést, hanem ezzel az érdekes kérdéssel felelt a tsz- tagnak: — Ide hallgass barátom, azt mondod, hogy nem hoztál be földet a tsz-be. Hát ak­kor a háztáji földet meg a háztáji marhád ta­karmányozására kimért rétet miért fogadtad el, jóllehet az a terület valamelyik középpa­raszté volt, míg a tsz-be nem jött... Persze, nem biztos, hogy az illetőt sikerült ezzel meg­győzni — ez nem megy könnyen —, de any- nyi bizonyos: a türelmesség, az emberek vé­leményének meghallgatása a legjobb megol­dás. Nincs olyan kérdés, amit igaz, őszinte ér­veléssel meg ne lehetne magyarázni. A de­magógiának is elejét lehet venni kellő hatá­rozottsággal. Másutt .a volt szegényparaszt tsz-tagok jö­vedelmük megcsorbítását látják abban, hogy a földdel belépettek födjáradékot kapnak a szövetkezettől. Ez már inkább belső szervezeti kérdés, mégis nem egy tsz-ben ellentétek összecsapá­sára ad okot: miért osztják ki tagokra a ka­pálandó területet, miért teszik Kiss Jánost a tehenészetbe, és miért nem a nö­vénytermelő brigádba és így tovább. Súlyos hibák, széthúzás előidézője lehet az intrika, a vezetőkkel szembeni oktalan bizal­matlanság. Majd minden faluban akadnak ön­hitt emberek, akik többet képzelnek maguk­ról, mint amennyire tartja őket a falu. E sze­rénytelenek pozícióhajszolásból lépten-nyo- mon akadályozni próbálják a vezetőket. Be­feketítik, hamis színben tüntetik fel intéz­kedéseiket, ezzel a gyanúsítgatás, a viszály magvát hintik el az emberekben. Mondani sem kell, hogy ez utóbbi ellenté­tek rendkívül veszélyesek, és minden eszköz­zel hadakozni kell ellenük, mert szítóik rend­szerint a becsületesség, az ártatlanság tó­gáját öltik magukra, holott ha közelebbről megnézzük arcukat, azt látjuk, hogy koránt­sem feddhetetlen magatartásúak, vaj van a fejükön. Tíátran állíthatjuk, hogy noha még a szö- vetkezetekben is vannak ellentétek, azok a szövetkezetek erősödésével, az emberek öntudatossá válásával együtt fogynak. Hogy e viták és ellentétek gyenge lefolyásúak le­gyenek, hogy ne okozzanak a szövetkezet éle­tében megrázkódtatást, hanem előre vigyék a közös ügyet, ezért napról napra meg kell vívniuk a maguk harcát a falu kommunistái­nak. Varga József — Helyes, akkor oda fogjuk szállítani ezt az adó-vevő ké­szüléket is — mutatott Renner a szoba sarkába letett és pony­vával letakart adó-vevő ké­szülékre ... — Ezután a kéz­írás-utánzás gyakorlására, va­lamint a kloroformos rablás módszereire tért ki — s vége­zetül már csak társalogtak. Renner régi kémtörténeteket mesélt, hogy társaiban a bátor­ság és a gyűlölet tüzet szítsa. A történeteket odakint hallot­ta a tanfolyam kiképzőitől. Az ö oktatóinak is az volt a céljuk e történetek elmesélésével, hogy elszántságra, bátorságra neveljék a futárparancsnokot, akinek feladatává tették, hogy Magyarországon létesítsen egy kémhálózatot és tartsa az ösz- szeköttetést Nyugattal. — A kémek földalatti harcá­ban csak egy becstelenség van: a gyávaság. Ezt jól jegyezzé­tek meg magatoknak. Ti már valamennyien megjártátok a kommunista börtönöket, van okotok a gyűlöletre. Tanulja­tok a nagyoktól, a nagy ké­mektől. Akiről most szó lesz, az az első világháború és az utána következő időszak leg­zseniálisabb kémje volt. Kons­tantinápolyban, a »Fanar«-ban született: Sir Basil Zacharoff. A szemét, a piszok neveltje volt. Tizenkét éves koráig bocskorszi jakot árult, majd amikor megerősödött, kikötői hordár lett. Tizennyolc éves koráig hordozta hátán a kikö­tőből a raktárakba a hatalmas ládákat, mikor egy esős napon, a sárban egy angol fontot ta­lált. A mellette átló török rendőr két pofont és letartóz­tatást ígért, ha. a talált össze­get meg nem felezi vele, mire a kikötőkben levő lebujba ment, ahol egy ismeretlen an­gol ember minden pénzét el­nyerte kártyán. Zacharoff megbarátkozott ezzel az em­berrel. Az angol elmondta, hogy egy nagy angol fegyver­gyár ügynöke és fegyvereket szeretne a török kormánynak eladni. Zacharoff emlékezett arra, hogy volt egy gyerekkori pajtása, aki a hadügyminiszté­riumban lett kutyamosó és ar­ra gondolt, hogy e barátja ré­vén talán tudna az angolon segíteni. Az angol felbiztatta, hogy sok-sok pénzt, sőt egy millió , fontat is kereshet, ha ellopatja számára a fegyver- szállítási okmányokat, mert az orosz cár háborút készül üzen­ni a töröknek, s ebben az eset­ben Anglia és Franciaország megtámadja Oroszországot. Zacharoff kutyamosó barátjá­val ellopta az okmányokat, s igy a franciák és a belgák leg­nagyobb bosszúságára az ango­lok kapják meg ama háború fegyverszükségleteinek szállí­tását, amely a krimi hadjárat­tal kezdődött és a párizsi béké­vel fejeződött be. Ekkor Zacharoff úr IS éves volt és az angol »Maxim« gyá­raktól nem aktalopás, hanem »közvetítés« címén egymillió angol fontot kapott. Halljátok? Egymillió! — ösztönözte társa­it Renner. — Az angol fegy­verszállító, miután az üzletet lebonyolították, levitte Zacha­roff urat Angliába, ahol bead­ta kémnevelő intézetbe és há­rom évi intenzív tanulás után az intézet igazgatója azzal bo­csátotta el, hogy többet tud, mint ö. Ez alatt a három év alatt olyan zseniális nyelvta­lentumnak bizonyult, hogy ti­zenkét nyelvet tanult meg egy­forma könnyedséggel. Tanul­mányainak befejezése után az angolok Algírba küldték, hogy ott a franciáknak kellemetlen­kedjék. Kémkedéseivel millió­kat keresett Néhány év eltel­tével Londonba költözött és megvásárolta a »Maxim«, ké­sőbb pedig az »Armstrom and Vickers« fegyvergyárak rész­vényeit. Milliókat keresett a spanyol—amerikai, a görög— török, az orosz—japán, a szerb —bolgár—török háborúkon, a világháborúban pedig szinte meghatványozódott amúgyis jelentős vagyona és súlya* mii­A PÁRTSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL A munkásosztály helyzete a városi pártbizottság előtt Mozgalmas napok a mosta­niak. Munka hevében élnek a kommunisták. Előre vetüli te­kintetüket a pártszervezetek. Mérlegelik az elvégzett felada­tokat, és kutatják a módját: mit tehetnek saját hatáskörük­ben a munkások helyzetének javításáért. Erről folvt a vita a Kapos­vári Városi Pártbizottság pén­teki ülésén is, amelyen részt vett és felszólalt Szirmai Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. A vitában többen y leszögezték, hogy a város munkásosztálya sorainak hir­telen feltöltődése miatt a fej­lődés gondjaival küzd. A se­gédmunkások között szép számmal akad deklasszált és lumpen elem. E réteg politikai képzettsége alacsony, így reá hat legjobban a demagógia. Tehát ezek között a munkások között kell többet munkálkod­ni a pártszervezeteknek. A beszámoló és a vitában részt vevők megállapították, hogy sokat javult a pártszer­vezetek kapcsolata az üzemi munkásokkal, s a pártszerveze­tek tekintélye nőtt. Hatéko­nyabbá vált az üzemekben a pártvezetés,. mindinkább érvé­nyesül az az elv, hogy a párt­irányításnak a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunisták révén kell megvalósulnia. Ki­veszőiéiben van az a régi hely­telen gyakorlat, amely utasítá­sokkal pótolta a pártirányitást. A legtöbb üzemben kielégítő a kapcsolat a párt- és a szak- szervezet között. Ám hiba. hogy a szakszervezetekben még nem alakították meg a kommunista csoportokat, esni* at.t gyakran hiányzik a kom­munisták egységes álláspontja, örvendetes, hogy a város va­lamennyi üzemében működik KISZ-szervezet, s jelentős részt vállalnak az ifjúság po­litika.' neveléséből. A pártbizottság ülése meg­szabta a tennivalókat a továb­bi munkákra. Lakóterületi pártesoporíoh alakultak a Donnerba n Péntekem este zsúfolásig megtelt a Bartók Béla utcai Általános Iskola nagyterme. A területi pártszervezethez tarto­zó kommunistákon kívül eljöt­tek ide azok a párttasók is, akik a Donnerban laknak, de különböző üzemi, hivatali pártszervezethez tartoznak. Az összejövetel célja — mint azt Bőd is István elvtárs. a városi párt-végrehajtó bizottság tag­ja kifejtette — az volt, hogy felelevenítse a pártmunka ré­gebben bevált módszereit, megalakítsák a lakóterületi pártcsoportokat. E módszert az utóbbi időben a Budapesti Pártbizottság próbálta ki, és a tapasztalatok azt mutatják, ál­talánosításra érdemes a kez­deményezés. Hiszen az embe­rek idejük javarészét nem az üzemben, munkahelyükön töl­tik, hanem odhahaza, lakásu­kon. családjuk körében. Már­pedig a pártmunka éppen itt volt a leggyengébb — ezt bi­zonyították a múlt étó válasz­tások tapasztalatai is. Ezután tehát a kommunisták nemcsak munkahelyükön kötelesek pártm unkát végezni, hanem ott is, ahol laknák. A városi pártbizottság a la­kóterületi pártcscpcrtokat a tanácstagi körzetek szerint ala­kította ki. A Donnerban 15 pártcsop>crt létesült, amelybe a tanácstagi körzetben lakó. párt­tagok tartoznak. Minden 1 párt- csoport. élón áll egy pjolitikai vezető, aki rendszerint a terü­leti pártszervezet tagja. A pártosoportok alkalomszerűen ülnek össze, feladatukat az il­letékes területi pártszervezet szabja meg, amely nyilvántar­tásba veszi őket. A pártm unkának ez az új módja alkalmas arra, hogy je­lentősein megerősödjék a párt és a tömegek ke.p>csolata. A pártcsoportok hálózatát foko­zatosan az egész városra kiter­jesztik. \V%WW\VWWWWWW%\WVV\%\\\\\WV\WXW^\v\w\w\\^\\^\^^^y^ FALURÓL FALURA Megvalósulnak a kezségfejlesziési tervek Az országút mellett sárguló gabonatáblák kanyarodnak elénk, beérett, vagy rövid időn belül beérik az emberek fára­dozása. Amint érlelődik a me­ző, úgy válnak valósággá a községekben is azok a tervek, melyeket az év elején tűztek maguk elé az emberek. I BABÓCSA J Több mint háromezer lélek­számú falu. A megszavazott 10 százalékos községfejlesztési hozzájárulás 120 000 forintot jelent. Az elmúlt évről negy­venezer megtakarított forintot hoztak át erre az évre, ezt az összeget szintén a község fej­lesztésére használják majd fel. A 120 gyermeknek otthont adó napközi és óvoda építését más­fél hónapja kezdték meg. Az új létesítmény, amely 30 000 forintos beruházást igényel, ré­gi problémáját oldja meg a fa­lunak. Szakemberek vélemé­nye szerint a járás legkorsze­rűbb napközis óvodájával büszkélkedhet majd Babócsa augusztus elseje után. Ezután kezdenek hozzá egy egykilométeimyi betonjárda építéséhez. Erre 40 ezer forin­tot irányoz elő a községfejlész- tési terv. Nagy gondot okozott mindig a Rét utcaiaknak a többitől árokkal elválasztott utcának megközelítése bármi­lyen járművel is. Ezért hatá­rozta el a községi tanács, hogy ebben az évben 6 méter széles vasbetonhidat épitanek az utca elején. Megvalósítására 15 ezer forintot fordítanak. VÍZVÁR liák. korlátlan ura lett. Az el­ső világháború kitörésekor a világ fegyver- és lőszergyárai­nak fele Zacharoffé volt. De sohasem szerepelt a nyilvános­ság előtt, mindig a háttérben mozgott... — Csodálatos .. — ámuldo­zott Oltványi, a kémbanda egyik tagja. De a többiek is oda voltak az előttük megfes­tett ragyogó képtől. »En, mint milliók korlátlan ura... s mindezt kémkedéssel!« — mindnek ez járt a fejében. Renner látta, milyen hatást ért el embereinél, tudta, hogy ezek az emberek vak gyűlöle­tükben pénzért különösen min­denre kaphatók. Ezért tovább feszítette a húrt. Jól emléke­zett ezekre a régi történetek­re, szinte még a szavakra is. És mesélt — ügy mondom nektek, ahogy ők mesélték. A mi fő­nökeink, az angolok, nagy múl­tú hírszerzők. A következő tör­ténetet is az Intelligence Ser­vice egyik tisztjétől hallottam, öreg róka volt, az első világ­háborúban is hírszerzőként dolgozott. — Egyik este az Intelligence Service vezetőjének irodaajta­ját egy rongyos, cafatos ruhá­jú, feldúlt ábrázatú ember döngette. Senki sem gondolta volna, hogy valaha ebből az emberből Anglia leghíresebb kémje lesz. Maxvell őrnagy érthető ridegséggel és a követ­kező szavakkal fogadta a ké­sőbbi Lawrence kapitányt: »Hogy mert ön az épületbe be­hatolni! Hordja el magát, az Intelligence Service nem kávé­ház, hogy bárki bejöhessen!« Az idegen csak ennyit felelt; Művelődési otthon és egye* bek megvalósítását tervezték a vízváriak. Felsőbb szervek azonban nem hagyták jóvá ter­veiket, s maguk is belátták, hogy a művelődési házat úgy kell elkészíteniük, hogy meg­feleljen a követelményeknek. Nincs értelme annak, hogy egy-két év múlva a szűknek bizonyult épületet jelentős költséggel átalakítsák vagy ép­pen elbontsák s helyébe újat építsenek. A vízvári kavicsbánya tava­lyi többletbevételéből 20 ezer forintot adott községfejlesztési célokra. Az év elején 10 száza­lékos hozzájárulást szavaztak meg a falu lakói, de nemcsak ♦ erre az évre, hanem a 60— .{61-es esztendőkre is. »John Edwards-nak semmi | harmadik és negyedik ne- sem lehetetlen!« Ez a szemte- j gyedévben kerül sor a község len felelet döntötte el a ké-1 legjelentősebb beruházására, a sőbbi Lawrence kapitány sor-, falu 174 ezer forintba kerülő sát. Maxvell faggatni kezdte í villamosítására, emberét. Az elmondta, hogy { Mocsaras, vizes helyen fék« London ewik piszkos nemiedé-« a Kossuth utca. Az erre ben született és egynyomorulti jaj-ó gazdák 400 méternyi sza- szállodanák a bérlője. A rend-1 kaszor maguk metszették meg őrség üldözi, mert lányok kö- j az arkot) így a nedves talajú zötti bokszmeccseket rendezett ♦ rgSZ lecsapoiása csak 6700 fo­il londoni előkelő és blazírt ♦ rjntot vett el a község p>énztá- urak perverz szórakoztatására, i rából Bl akar, Londonból vándorolni, j ’ __________________ k ülönösen felesége elől szeret-♦ | HERESZNYÉN ne menekülni, aki borzalmas i nő és pokollá teszi ____ m inden pillanatát... — RenneríPetőfi utca útteste. A kövezés életének! a község kezelésébe került a 11 tucatnyi hallgatósága jót rö-1 niegjavítására tízezer forintot högött ezen. ! fordít a tanács, az utca lakói — Szolgálni akarom önt, őr-i Pedig 5 ezer forint értékű tár- nagy úr, és új ember akarok | sadalmi munkával segítenek.. lenni — niondta a rongyos fia-! A tanács.költségvetési szám- talember. »Megteszi ön azt, | Inján tavaly jelentkezett 18 amit önnek parancsolok?« —lezer forint többletbevételt is kérdezte Maxvell. És a fiatal-1 az idei községiéilesztésre hasz- ember megesküdött a bibliára. ♦ nálják. Ezenkívül 7 ezer fo- hogy megteszi. Az őrna»-' meg- ♦ rintnyi társadalmi munkát parancsolta neki, hogy tanul-I ajánlottak fel a falu lakód; 10 ja meg a török nyelvet. Más- J «er forint értékű saját anyag nap John Edwardsot az Intel-!és 32 ezer forint -készpénz áll ligence Service »T. 80.« számú f maid rendelkezésre ez évben a ügynökeként jegyezte be törzs- f fnlu fejlesztésére. könyvébe és kiküldte a de-1 A tavaly tető alá került mű* vonshirei kémiskolába. A vol- * velődési házukat részben be- gári rendőrség rövid időn be-f rendezték. Külső vakolására 15 lül értesítette John Edwardslezer forintot, a hiányzó bérén« feleségét, hogy »John Edwards | dezés pótlására — 50 szék, 8 urat egy csapszékiben leszúrták fiztál vásárlására — 10 ezer és el is temették«. John Ed-1 forintot szánnak, wards két éven át naponta hat X * * * órát tanult törökül. Mikor az! Odakint a határban érik a Intelligence Service meggyőző-fka1 ász. A kis házak között óvo- dött arról, hogy tanítványa | dák, művelődési házak maga- annyira tud már törökül, hogy ♦ sódnak, egyenes járdák simul- útra engedheti. Konstantiné- * nak a munkából hazatérők fá- polyba küldték, hogy a nyelvet | radt lépte alá, másutt rende- tanülja meg teljesen tökélete- ♦ zett park piheni hívogat. így sen, * érik szór dyá az ember — Folytatjuk — í munkája. V- F,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents