Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

Katta, 1959. Jdnfos t 8 gOMOGYI NÉPLAP Végre megszületik az irodalmi színpad Kaposvár irodalornbarátai- nak régi-régi óhaja teljesül az ősszel A tervek szerint szep­temberben nyitja meg kapuit a kaposvári irodalmi színpad, amelynek megszületését ides­tova két esztendeje sürgetjük. Mind az utóbbi időkig szám­talanszor helyeslő vélemények­kel találkoztak az irodalmi színpad megalapítását szorgal­mazó javaslatok, de senki sem kínálkozott gazdájául az alapí­tás munkájának. Senki sem vállalta, hogy világra segíti a »•gyermeket-«, majd pedig gon­dos szülő módján azon lesz, hogy a »gyermek« meg is erő­södjék, életképessé váljék. Most két évnyi tétovázás után *— mint erre a leghivatottabb »- a TIT határozta el, hogy véget vet a huzavonának, vál­lalja az irodalmi színpad lét­rehozásával, működtetésével kapcsolatos gondokat, felada­tokat. Kocsis Lászlóhoz, a TIT me­gyei titkárához fordultunk, s felvilágosítást kértünk új kul­turális létesítményükről, az alapítás gondjairól, az irodal­mi színpad műsortervéről. — Az irodalmi színpad meg­teremtése valóban nem újkele- ■tű feladat — mondta Kocsis László. — Az Ország és a kör­nyező megyék nagyobb váro­saiban majd mindenütt műkö­dik már egy-egy irodalmi szín­pad, a legtöbb helyen a TIT gondozásában. Ezért tekintet­tük sajátunknak az alapítás feladatát, majd a színpad fenntartását is, noha több szer­veit részt kért e munkából. Igen nagy körültekintésre van szükségünk a létesítendő szín­pad helyének megválasztásá- 'ban. Ez idő szerint három he­lyiség között válogathatunk. Szó van arról, hogy a zeneis­kola Bartók-termében terem­tünk otthont az előadóművé­szetnek. Csak az a baj, hogy a zeneiskola rendkívül magas te- rembért követel időről időre bérlőitől. Itt van még az Ifjú­sági Ház és a Hazafias Nép­front nagyterme. A kezdéshez megfelelő anyagi fedezetünk van. Bízunk abban, hogy a ter­vezett tíz előadás — havonként egy-egy — biztosítja az irodal­mi színpad fenntartásának to­vábbi anyagi feltételeit. — Milyen a műsorterv? •—■ Tárgyaltunk Jancsó Ad­rienne előadóművésszel, s há­rom önálló estre ígérkezett el az irodalmi színpadhoz. Ezt kö­vetően a Nemzeti Színház né­hány művésze látogatna el hozzánk, így Básti Lajos, Bo­dor Tibor, Kohut Magda és mások. Majd Horváth Ferenc és Ascher Oszkár előadó-estje következne. Tervezzük, hogy egy alkalommal vendégül lát­juk a kitűnően működő pécsi irodalmi színpad művészkol­lektíváját. de más városok iro­dalmi színpadjának vendégmű­vészeit is szívesen látjuk. Már- csak azért is. mert bizonyára elkél majd a tapasztalatcsere, öt hazai rendezvényünk, illet­ve műsorunk összeállításában számot tartunk a Csíky Ger­gely Színház művészeire is, va­lamint á Munkás Színjátszó Stúdió néhány kiváló szavaló- jára, előadójára. Most már igazán rajtunk, a közönségen a sor. Azt kell bi­zonyítanunk érdeklődésünkkel, hogy valóban barátai vagyunk az irodalomnak, és sajátunk­nak tekintjük majd a líra és a próza számára szentelt színpa­dot csakúgy, mint Thália templomát. a színházat. L. I. Ritkán van részünk ilyen élményben (Tudósítónktól.) A Szocialista Kultiíra Ér­demrend érmével kitüntetett, I. helyezett Országos Pénzügyőr Zenekar hangversenyt adott 30-án este Marcaliban. A 41 ta­gú együttest Józsa Sándor kar­nagy vezette. A tíz évvel ezelőtt alakult zenekar a legnagyobb, fokú mű­vészi élményt. nyújtotta Mar­cali zenekedvelő közönségének. Már a megnyitó számmal, Er­kel: Ünnepi nyitányával elra­gadtatta a hallgatóságot. A szűnni nem akaró tapsot csak az újabb szám csendesítette el. Sorba következtek: Liszt Má­sodik rapszódiája, Les prelu­des, Hangversénykeringő, Le­hár Arany-ezüst keringője, J. Strauss Bécsi vér. Kodály Há­ry János szvit c. műve, továb­bá: Orpheus a pokolban nyi­tány, Madarász operett egyve­leg. Befejezésül Zeller Galopp­ja xilofon szólóval A nagy tetszést aratott számok közül kettőt újrázni kellettt, kettőt pedig ráadásul játszott a zene­kar a hálás közönségnek. Köszönet az egész együttes­nek, de a helyi Pénzügyőr Ze­nekarnak is mint rendezőnek, hogy ilyen magas színvonalú élményt nyújtott a zeneileg szépen fejlődő marcaliaknak. Sajnálatos, azonban, hogy a kö­zönség kevésbé volt tájékozód­va, pedig az ilyen művészi tel­jesítmény megérdemelné a telt házat. Ritkán van részünk ilyen élményben. Az estet bál fejezte be, me­lyen szintén a Pénzügyőr Ze­nekar fújta a talpalávalót ÉRDEKESSÉGEK f' urcsasAgok FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MENNYORSZÁGBAN Dél-Afrikában egy kis vá­roskában gyűlést tartottak, amelyen különböző helyi jel­legű kérdéseket vitattak meg. Az ülés résztvevői fehér em­berek voltain de a gyűlés­terem bejáratánál észrevét­lenül meghúzódott néhány néger is. A gyűlésen hosszasan be­szélt egy fiatal misszionárius, s lelkes szavakkal ecsetelte a mennyei örömöket. Elmon­dotta, hogy álmában a mennyekben járt, ahol leír­hatatlan szépségek tárultak eléje: arannyal és drágakö­vekkel díszített termek, ahol a szentek a szférák zenéjét hallgatták, ezekben a ter­mekben tartózkodtak az el­halt hívők lelkei is. A misszionárius lelkes be­széde után a háttérben meg­szólalt egy öreg zulu benn­szülött: »Fekete embereket is láttál az égi termekben?« A misszionárius zavarba jött, s halkan így válaszolt: »Nem fiam. A konyhát nem mutatták meg nekem«. »FECSEGŐ FÜLKÉK« A VONATON Egy képviselő javaslatot tett az angol aisóházban, hogy az eddig rendszeresített dohányzó fülkék helyett a jö­vőben létesítsenek különálló fülkéket fecsegőik és hallga­tagok számára. A szónok a hallgatagok érdekében szólt, de javaslatának indokolása két óra hosszat tartott. KÁPOLNA AZ ELYSÉE PALOTÁBAN A párizsi Elysée palotában, de Gaulle rezidenciájában is­mét helyreállítják a kápol­nát, amelyet ötven év óta, — amióta az állam és az egy­ház Franciaországban külön-. - vált egymástól —, irodahe­lyiségnek használtak. A de Gaulle utasítá|ára történő átalakítás azt bizonyítja, hogy a Francia Köztársaság elnöke egyelőre továbbra is az Elysée palotában szándé­kozik lakni — amí, kápolna nélkül valóban elképzelhetet­len volna. TAKARÉKOSKODJUNK AZ ÉRDEMRENDEKKEL Miután . megállapították, hogy ma már mindén kilen­cedik francia állampolgár gomblyukában viseli a be­csületrend szalagját, a fran­cia hatóságok úgy döntöttek, hogy ezentúl takarékosabban bánnak a kitüntetések oszto­gatásával, Több mint a fele a kitüntetetteknek katonai éidemekért kapta a becsület- rendet, amely ilyen eset­ben »becsület-zsolddal« jár együtt. Az érdemrendek »ra­cionálisabb« osztogatása azonban nem kizárólag anya­gi meggondolásokból ered, hiszen a tiszteletzsold össze­ge csupán évi 11 svájci franknak megfelelő összeget jelent. ÚJSZERŰ ADÖT TERVEZNEK KUBÁBAN Az El Mundo című lap ér­tesülése szerint Kuba forra­dalmi kormánya tervbe vet­te, hogy megadóztatja az új­ságok Társasági Élet rovatá­ban megjelenő képeket, az ebben a rovatban előforduló neveket, sőt jelzőket is. A cikk szerint egy peso (1 dollár) adó kivetését ter­vezik minden egyes névre és jelzőre. A Társasági Élet ro­vatban szereplő képeknél négyzéthüvelyenként (1 hü­vely — 2,54 centiméter) tíz pesót, s. minden nemesi cím vagy rang említéséért 100 peso adót kellene fizetni. MIÉRT FOROG lassabban a föld? A világ legjobb csillagászai törik a fejüket, miért forog Földünk egyre lassabban. Min­den egyes fordulata 0.001.116 ezredmásodperccel rövidebb. A tudósok megállapítása sze­rint ez a lassuló folyamat még nem ért véget. A gyakorlatilag látszólag je­lentéktelen lassulás óriási za­vart kelt a csillagászati szá­mításokban. ÜNNEPI KÖNYVHÉT Földrajz, természetrajz és mese Dákány András: Afrikából jöttek Dékány András, az Afrikából jöttek című regény írója. Ezúttal hűtlen lettem a tengerhez, pedig tudom, hogy ifjú olvasóim a »Matrózok, ha­jók, kapitányok« folytatását várják tőlem. Erre is sor ke­rekedik majd, remélem, mi­előbb, de addig kellett ez a kiruccanás. Két nagy kutatási s utazási emlék nyűgöz le visszavonhatatlanul: élménye­im a tengereken és kalando­zásaim a nádasokban, a nád- ság madarainak nyomában. A kettő között nagy ám a talál­kozás» a vitórüások ai hullá­mok felett szállnak, valóban a szelek szárnyán, a madarak a felhők között — madárnak szárnyán. A földi tenger és a légi tenger maga a csoda. Egyiken is, másikon is mesék születnek. Hát én egy ilyen mesét mondok el az »Afrikából jöt­tek« lapjain. Igaz mesét Tu­dom, ez egy kicsit különösen hangzik: mese és igaz? Már­pedig így van, tessék elolvas­ni a könyvet, és akkor kiderül a mese — igazsága! A feladat legalább ez volt: megírni egy vándonrnadáavcsGpoirb sorsát az afrikai téli' szállásitól (a Fe- hér-Nilus Mimóza erdejétől) egeszen az ősi fészkelő helyig, a gyönyörű Velencei-tóig, a magyar hazáig. Hőseimmel együtt, a kanalasgémekkel megismerjük Szudán állatait és embereit, közöttük a bűbá­jos kijs arab kislányt, Leilát, látjuk Egyiptomot és leszál­ltunk a piramisoknál, a Föld­közi-tengeren egy amerikai csatahajóval akadunk össze, és sok-sok kaland után jutunk el kanalasainkkal a Velencei-tó­hoz — ahol — bevallom — újabb kalandok várják mada* rainkat. Földrajz, természet­rajz és mese, hangsúlyozom: igaz mese, mindebből minél többet 'nyújtani — ez volt a célom, és ezt akartam elérni új könyvemmel, Vincéé lajos: Napkelte a Jangce partján Az ismert festőművész a kö­zelmúltban néhány hónapot töltött a Kínai Népköztársa­ságban, Sangháj, és Kanton környékén. Élményeit a toll és ecset eszközével örökítette Egy ismerősével futott ösz- sze, s' kiderült, hogy az ismeri Atkáryt. Megkérte hát, érte­sítse Atkáryt, hogy a meg­adott időpontban találkozni szeretne vele az Anna esz­presszóban. —< Régen láttuk egymást Arisztiddel, s nem akarom úgymond kompromittálni őt azzal, hogy mint követségi ember a lakására menjek... — magyarázta Struzziero. Az Anna eszpresszóban alig lehetett helyet kapni, amikor a megadott idő előtt pár perc­cel Struzziero megérkezett. Is­merősével nem üzenhette meg, hogy milyen feltűnő ismertető jelet viseljen Atkáry, hiszen gyerekkori barátságukra hivat­kozott. Nagy gondban volt, hogyan ismeri fel jövőbeni munkatársát. Igaz, Ábrányi el­mondta neki, hogy néz ki At­káry Arisztid, de hát ebből a típusból sokan szaladgálnak a magyar fővárosban. Leült egy szabad asztalhoz és várt. Fél óra is eltelt s ar­ra gondolt, hogy Atkáry — akár egyéb elfoglaltsága, akár veszélyérzete folytán — nem jön el erre a találkozóm, noha rein is sej"l~e*te, miért 1'?r*ék ■t ezen a lucskos, késő őszi délutánon az Anna eszpresz- szóba. Struzziero kutató sze­mekkel vizsgálta az eszpresz- szó vendégeit. Voltak itt idő­sebb »úriasszonyck«, amolyan régről itt maradt virágszálak, feltűnő öltözetű fiatal fiúk és ló.nyok, néhány betérő futó­vendég. Egyikben sem vélte felismerni a Becsben leírt embert. Három asztalnál is ült magányos férfi, de egyi- kójiikre sem merte volna rá­mondani, hogy Atkáry Arisz­tid. Egyébként is félt, óvato­san tett meg minden lépést. Jól kitanulta a szakmát. Azt a szakmát, amelyre neki kell ■majd hosszú időn át kiképez­nie a magyar kémfőnököt, aki aztán tovább adja tudá­sát hálózata tagjainak. Mert azt már tudta Átkáryról, hogy minden képessége megvan er­re ,a munkára, s még gyűlöl­ködő szenvedélye is . sokkal magasabban lobog masokénál, csupán »-szakmai« ismeretei hiányoznák. Ahogy igy gon­dolkozott. egy mentőötlete tá­madt. Felkapta kabátját, ki­sietett - az utcai telefonfülkébe, gyorsan kikereste az Anna eszpresszó számát és felhívta. — Halló, itt Ama esz­presszó — csilingeli a kagy­lóba egy női hang. — Atkáry Arisztiddel sze­retnék beszélni, legyen olyan kedves, küldje a telefonhoz... — Azonnal megnézem, s ha itt van, küldöm... — Itt Atkáry Arisztid be­szél — jelentkezett egy férfi­hang. — Kérem, én vagyok az, aki önt az eszpresszóba kérettem. Mivel nem ismerem, kényte­len voltam ehhez a megoldás­hoz folyamodni. Egy üzenetet hoztam az ön számára. Melyik asztalnál ül ön? Atkáry megmondta és Struz­ziero máris sietett vissza az eszpresszóba. A magányosan ülő férfiről a legkevésbé gon­dolta volna, hogy leendő ta­nítványa. Atkáry arca kiélt volt, könnyzacsl-cói löttyedten csüngtek pofacsontjai fölé, ha­ja már piszkosszürkére őszült. Pedig viszonylag még fiatal volt. Struzziero bemutatko­zott. Beszélgetésük suttogássá halkult. — Ábrányi Auréltól hoztam önnek egy levelet. Segítségét kéri, s önt is ki akarja rán­tani a bajból. Olyan munkát bízunk önre — mondta nagy­képűen Struzziero —, hogy kü­lönb élete lesz, mint valaha is volt. Minden, lépése, minden kézmozdulata, minden pillan­tása pénzt hoz a konyhára. Egyébként megállapodhatunk rendszeres havi javadalmazás­ban is. Tízezer, forint fia elég lesz önnek? — Dehát kérem, miről van szó? — óvatoskodott Atkáry. — Azonnal rátérek. Ábrányi, tekintve a bennelevőket, titkos írással írta levelét. Elmagya- -ázom, hogy lehet előhívni. De szí csak az ön lakásán. M.iyer TAMMS A ARE A.: A pokoltanya új sátánja Az Úristen új szerződéstakar kötni a pokol urával, a Sá­tánnal a lelkek elosztásáraz mindaddig egyetlen lelket sem juttatnak a pokolba, amíg a .Sátán saját példáján be nem körülmények között lakik ön?l — A nagy lakásomat eless-1 réltem egy háromszobásra. Ott % ^ élek most én és egy nöisme- ♦ rősöm. ♦ — Nem nős? } meg. Vincze könyve nemcsak — Voltam. Most együtt élek | egyszerű útleírás, hanem Illusztráció Vincze Lajos! Napkelte a Jangce partján címl útleírásából. ♦ ugyanakkor gazdag tárháza a ♦ Kínára vonatkozó általános »ismereteknek is. Az érdekes { naplót a művész fekete és szí- fnes tusraj zai díszítik. (Gondolat) Dénes Zsófia a Zrínyi egy hölggyel... — Hány éves? — Harminchét. — A hölgyet kérdem... — Huszonkilenc... — Mert már azt hittem, | hogy egy fiatal fruska. Azok l tudniillik nem éppen veszély-» télének a mi szakmánkban... i — Efelöl nyugodt lehet. Azt% vallja, amit én. Dehát mondjál el már, miről is van szó? í — Nézze, ahhoz, hogy maga i visszakapja jogos tulajdonát, a j gyárakat, szóval, hogy ez a- Serdülőkorom óta szeret- rendszer megváltozzon, ahhoz 1tgm Zrínyi Ilonát. Történelmi Nyugatnak sok mindent keilt alakja mögött azt az élő Ilonát, tudnia. A változást elő kell J akit sorsa és magatartása ■készíteni. Ábrányi úr, az ön ♦ sejtetett velem. régi, kedves, gyerekkori paj-1 “ De' mindaddig csak nagyjá- tása és barátja Becsben et női felvázolt jelmezzel, dísz- szolgálatban ügyködik. Ö lett J lettel, közhelyszólásokkal ellá­tta egyik fontos bécsi hírszer-1 kart egyéniséget kaptam ben- ző szerv főnöke. S ő azonnali ne) amíg magam nem kutattam önre gondolt, amikor arról volt t élete után. Az ő levelei, a kor­szó, ki légyen a magyarorszá-t társaik naplói,, megszólalásai, gi szervezet vezetője. j B a krónikások pontos fel­Nem veszélyes? ^ ♦jegyzései kellettek ahhoz, . zze> veszély nélkül ♦ hogy Zrínyi Ilona előttem va- semmi sincs, de ahogy önt jel-1 lóban feltámadjon. lemeztek nekem odakint, önt g akkor megértettem: nem- ném nagyon népi a veszélye-1 csak • azért volt ő hős, mert két, ha a, rendszer kiszolgálta- ♦ asszony létére hosszú tüaharc- tásáról és pénzről van szó. | ban megvédte Munkács várát, Nemde? Különben is jól vésse , hanem azért is. mert soha az agyába: minden lehető erőt ♦ mást néni cselekedett, mint össze kell fogni ahhoz, hogy | amit becsületessége, szívjósá- itt Magimrországon, ha mást | és erkölcsi felfogása he- nem, legalább olyan Ausztria- J iy©g.nek ítélt. Hogy ezt min- félét csináljunk. Különben, t®-|dentől függetlenül, az ő moz­ién- olyan jól érzi magát ebbev.» galnias barokksorsában és a rendszerben? jnagy téteket kockáztató sze­— Folytatjuk — jrepkörében megtehesse: bá­Tammsaare, A.: Pokoltanya új sátánja etmű szatirikus regényének illusztrációja, , bizonyítja, hogy el lehet érni az üdvösséget. így kerül a Sá­tán a Földre, mint Jurka, a nincstelen szegényparaszt, hogy meggyőződjék arról, hogy lehet-e egyáltalán üdvözülnl Ernői szól az észt parasztíró érdekes, szatirikus regénye, (Kossuth) új regényéről, Ilonáról Dénes Zsófia, a Zrínyi Uona című ifjúsági regény írója. tórsága nem isméit határt. És hős volt, mert életét, ké­nyelmét, gazdagságát, gondta­lanságát, öregkora nyugalmát áldozta fel annak teljesítésére, amit kötelességének tartott. Én ezt kivételes nagy emberi ma­gatartásnak . érzem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents