Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

80399GY1 NÉPLAP $ ^Rsfrwtp, 1958. ffsfes 0R /I Központi Bizottság márciusi határozata egész népünk érdekeit} népünk nemzeti céljait szolgálja Kádár János elvfárs beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsán a If ülésén A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának ülésén a be­számolókat követő vitában Szi­vén Kálmán, a mágocsi ter­melőszövetkezet elnöke, Varga Béla nagykanizsai pedagógus, a Zala megyei Népfront Bi­zottság . elnöke, Nagy Ferenc, Nagy Józsefné, a Goldberger Textilművek igazgatója és Pal­kó Sándor Baranya megyei ta­nácselnök felszólalása után Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának cdelnöke emelkedett szólásra. Kádár János bevezetőben a párt és a nép előtt álló köz­ponti feladatokról beszélt. Még az idén teljesíteni akarjuk hároméves tervünket A Központi Bizottság már­ciusi határozatában foglaltuk össze és hoztuk nyilvánosság­ra idei fő feladatainkat. Elha­tároztuk:^ ajánljuk a dolgozó népnek, nogy néhány döntő te­rületen r^ár az idén érjük el a hároméves terv végére kitű­zött célunkat. Ez természete­sen nem azt jelenti, hogy a há­roméves tervet két év alatt maradéktalanul teljesítsük, de néhány igen fontos területen azt is jelenti. íme az egyik központi feladat — a másik: a termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, a tavaszig elért ered­mények megerősítése. Mindez a szocializmus alapjainak, rendszerünknek, államunknak további erősítését is jelenti, de azt is, hogy ebben az évben javíthat­juk a dolgozók életszínvo­nalát, pontosabban: rész­ben növeljük az életszínvo­nalat, részben megteremt­jük a feltételét, hogy az év eredményes lezárása után az életszínvonal te­rén is kicsit komolyabban előremehessünk. Megmondom őszintén, az a kifejezés: ajánljuk, nem vé­letlenül került a határozatba. Ezzel is érzékeltetni akartuk, hogy nem csupán a Központi Bizottságon, nem is egyedül a párton múlik e célok megvaló­sítása. A dolgozó tömegeken múlik, ha elfogadják ajánlá­sunkat — és a jelek szerint el­fogadják — és becsülettel helyt is állnak, akkor valóra válik közös célunk. Meggyőződésem, hogy minden gondolkodó em­ber nagyon jól tudja: a Köz­ponti Bizottság márciusi hatá­rozatában foglalták nem vala­miféle szűk pártérdeket szol­gálnak, hanem — a szó szoros érielmében — az egész nép ér­dekeit, népünk nemzeti céljait. És jól szolgálják. Ezért aján­lottuk népünknek. A Központi Bizottság bízik abban, hogy összefogással megvalósulnak terveink. Ne feledjük azonban, hogy ajánlásunk az első ne­gyedév utolsó hónapjában hangzott el. Utána nagyon gyorsan vége volt az első ne­gyedévnek. Ezt tudják. Tulaj­donképpen tehát háromnegyed­év alatt kell elérnünk mind­azt, aminek nekigyürkőztünk. Nincs szó lehetetlenségről, de egy kicsit meg kell fogni a dolgokat. Különösen jó erre ügyelni most, amikor az, év­nek olyan időszaka következik — az a bizonyos július és au­gusztus első fele —, amikor például a szabadságolások miatt a termelés általában nem szokott oly lendülettel halad­ni, mint az év más hónapjai­ban. Mégis, bízunk abban, hogy a dolog menni fog. Bizalmunk egyik legfőbb alapja, hogy a szükséges tel­jesítmények jórészét dolgo­zóink elhatározták már, válla­lásaikban rögzítették is, az eredmények pedig azt mutat­ják, hogy meg is tartják adott szavukat, sőt többet érnek majd el. Ehhez azonban dol­gozni kell. Államunk közterheit döntően a% ipari munkásság viseli A Hazafias Népfront — foly­tatta Kádár János — olyasfélp mozgalom, ahol elég jelentős tényező a paraszti gondolko­dásmód. Ezért nagyon kérjük, gondoljanak4 arra, hogy az ál­lamunk közterheit a felszaba­dulás óta döntően az ipari munkásság viseli. Nem meg­bánt,ásképpen, de azért emlé­keztetni kell a parasztembe­reket: gondoljanak 1945—1946- ra, amikor az ipari munkásság szinte ingyen és éhezve állítot­ta helyre az crszág életét, a közlekedést, a gyárakat, a hír­közlő szerveket és ugyanak­kor — ez a munkásosztály aka­ratából iörtént, így tehát nem szemrehányás — nagy paraszti tömegek gyarapodtak anyagi­lag. Ugyanaz az infláció, amely bizony alaposan megböjtöltet­te a munkásságot, a parasztok­nak kedvező volt. A régi, be­táblázott adósságok meg az új hitei ek szinte napok alatt sem­mivé váltak. A parasztság megszabadult adósságaitól. És most nézzék meg márciusi ha­tározatunkat. Mi azt javasoljuk és ajánl­juk, hagy az ipari munkás­ság teljesítés túl a tervet, adjon több iparcikket, ahol az kell, csökkentse az ön­költséget, javítsa a terme­lékenységet is. Ezek a feladatok évről évre nehezebbek lesznek, mert ami­kor nagy a lazaság és alacsony a termelékenység, akkor köny- nyebb javítani a termelékeny­séget vagy túlteljesíteni a ter­vet. Az idén ez nehezebb feladat lesz. A mezőgazdaságtól vi­szont csak azt várjuk, hogy teljesítse tervét. Ez óriási kü­lönbség. A munkásság még eb­ben az évben is nagyobb ter­het vállal magára, ezért is ké­rünk megbecsülést a munká­soknak a paraszti tömegek, s az értelmiségiek részéről. Munkásosztályunk olyan feladatok megoldásáért küzd, amelyek az egész nép, az egész nemzet ja­vat szolgálják. Nekünk, kommunistáknak ezért van erkölcsi alapupk kérni, hogy az egész nép, a pártonkívüliek is, tegyenek meg mindent nagy céljaink megvalósításáért. A munka eredményét sem úgy fogják el­osztani, hogy abból csak a kommunisták, a párttagok vagy a KISZ-tagok részesül­nek, hanem mások is, a pa­rasztság is, az értelmiségiek is. Ez természetes, ez helyes. Mi, kommunisták — pártunk ha­gyományainak megfelelően — azzal készülünk kongresszu­sunkra. hogy megint szeret­nénk valamit tenniv a' köz ja­vára. Ez a mi hagyományunk. Mert így szeretünk ünnepelni. Politikai fii vonalunk lényegei a bzomalixmun felépítése A kongresszuson természete­sen más kérdésekről is szó lesz, olyanokról, amelyek szin­tén nemcsak a kommunistákat érdeklik. Ilyen például a párt politikai irányvonala. Nekünk — akik most a Központi Bi­zottság tagjai közül itt va­gyunk — nincs jogunk a kong­resszus nevében beszélni, de fceanünlsiet í^lalkortaíé t&&~ dolatainkról beszélhetünk. Úgy gondoljuk, hogy a kongresszus megerősíti majd a Központi Bizottságnak azt a vonalát, amelyet 1956 novembere óta vitt. Politikai fő vonalunk lé­nyege a szocialista társadalom építésének folytatása, teljes felépítése, majd a kommunista társadalom, dz osztály nélküli te&dajem megteremtése. Ez a mi politikánk lényege. Ez nem változik. Ezt a fő vonalat feltehetően meg fogja erősíte­ni a kongresszus. Szeretném ezt' egy kicsit közelebbről rész­letezni, mert bár a politikai vonal adva van, annak értel­mezése és alkalmazása az adott esetekre és az adott helyzetekre mindig új, ismét­lődő feladat. Itt van például a termelő­szövetkezeti mozgalom, amely szintén nemcsak a parasztsá­got érinti — a munkásosztály, az értelmiség, az egész nép ^életébe vágó kérdés, s ezzel olyan felelősséggel foglalko­zunk,; mint nemzeti életünk egyik legdöntőbb ügyével, hi­szen a társadalmi fejlődést, a nemzet jövőjét is érinti. Köz­ponti bizottságunk teljes fele­lősséggel tárgyalta meg két íz­ben is a mezőgazdaság fejlő­dését. Elhatároztuk a tenniva­lókat, végre is hajtottuk azo­kat., Az eredményeket illetően elmondhatjuk, hogy a várako­zást felülmúlta. A termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztését tulajdonképpen két okból tart­juk szükségesnek. Az egyik: meggyőződésünk, hogy ez a nép felemelkedésének útja, te­hát az a feladat, hogy a poli­tikai feltételeknek megfelelően hajtsuk végre a mezőgazdaság szocialista, átszervezését és le­hetőleg ne veszítsünk se időt, se tempót. Van egy másik ok Is: egész népgazdaságunk érdeke. A fej­lett agrotechnika, a gépek kor­szakában egyedül a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a ma­gasabb terméseredményeket. Hogy megyünk hát előre? Ál­lítsuk vissza a nagybirtokot, hívjuk vissza a grófokat, föld- birtokosokat? Az az érzésem, hogy még a kulákok egy része is azt mondaná erre: nem kell! Hát még a dolgozó parasztok! Nekünk tehát a másik utat kell járnunk. Azt az utat, ame­lyen a parasztság nem a kol­dusa lesz a világnak, amikor megszületik a nagyüzemi me­zőgazdaság, hanem ura életé­nek és földjének, amikor ki­alakítjuk a modern, szocialis­ta mezőgazdaságot. Mi ezt az utatö járjuk, úgy, ahogyan a többi szocialista or­szág is. Itt nem szabad félre­értést hagyni senkiben, de meg kell mondani, hogy kötelező gondossággal, lel­kiismeretességgel fogjuk időről időre megszabni, ho­gyan, miképp haladunk to­vább, mi a tennivalónk. A döntő természetesen az előrehaladás politikai feltétele. Az elmúlt év decemberében ez adva volt — ezt bizonyítják az eredmények. ,És a gazdasági feltételek? Voltak olyan néze­tek, hogy előbb meg kell te­remteni a termelőszövetkeze­tek gazdasági feltételeit és csak azután szabad megalakí­tani a szövetkezetét. Elég jól hangzik ez, azonban a terme­lőszövetkezeti mozgalomban, az életben ilyen nem létezik. Hogy lehetne odamenni a nép egy részéhez és kérni: adjatok nekünk néhány milliárdot, hogy megteremtsük a tsz-ek valamiféle gazdasági alapját, mert reméljük, hogy az már meglesz, utána paraszttestvé­reink belépnek a szövetkeze­tekbe. Az életben semmi sem történik így, nem helyes gon­dolkodás ez. — El kell tehát kezdenünk. Ha ugyanás előbb mindent megálmodunk' és csak akkor csináljuk, ha már minden együtt van, akkor úgy járunk, mint az a paraszt, akinek egy nad­rágon kívül soha nem volt semmije. Meg kell teremteni a szo­cialista formát, mert a pa­rasztok is tudják már: ha az állam egy görbe sarlót nem adna, akkor is ötven— száz százalékkal nagyobb erő a közösség ereje! Az értelmes közös döntés, az egy akarat, az együttes erőfeszítés megsokszoroz­za azt az erőt, ami külön­ben volt, ami a kezetekben van! Ez az életútja, az állam is se­gít nektek. Ti is segítsetek ma­gatokon és mindent meg fo­gunk teremteni egy év alatt, két év alatt, öt év alatt... Te­hát ezt az utat kell járni! A termelő»*ö vetkezetek fejlesztése nem megy as életszínvonal rovására Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági fel­tétel mellőzhető, természetesen fontos, de nem lehet előfelté­tele a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztésének. Nem he­lyezkedhetünk arra az állás­pontra, hogy csak akkor lép­jünk előre, ha minden gazda­sági feltétel' kézben van. Vi­szont, amikor előreléptünk, rög­tön jelentkezik a köteles­ség: anyagilag gyorsan megszilárdítani és megerő­síteni — olyan tempóban, ahogy csak lehet! A gazdasági fettételeket tehát nem szabad a mozgalom fej­lődésének útjába állítani, ’vi­szont utólag bűn lenne meg­feledkezni róluk. Vigyük a gé ­peket, adjunk meg minden tá­mogatást, ami elősegíti a ter­íti elő.szö vetkezetek megszilár­dítását, erősödését. Mi ezt az utat járjuk. Ebben kifejezésre jut Központi Bizottságunk po­litikája és a módszer, ahogyan ezrt a politikát megvalósítjuk. A termelőszövetkezetek fej­lesztése — az. ellenséges rá­galmaikkal ellentétben — nem megy az életszínvonal rovásá­ra. Mi természetesen nem do­bálózhatunk milliókkal, még ezrekkel sem nagyon, de a termelőszövetkezetek erő­sítésére fordított összeg nem csökkenti, hanem el­lenkezőleg, évről évre nö­veli majd az életszínvona­lat. A fiatal termelőszövetkezetek megerősítésére fordított mil­liók népgazdaságunk egészsé­ges vonásait erősítik és nem az életszínvonalat csökkentik. Az a népgazdaság, amely oly rövid idő alatt kiheverte az ellenforradalom okozta meg­rázkódtatást és ma már szép eredményekkel dicsekedhet, képes jelentékeny összeget fordítani a mezőgazdaság erő­sítésére anélkül, hogy az az élet- színvonal rovására menne. Po­litikánk egyenes, világos, a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja. Mikor megyünk tovább? Kádár János beszéde további részében kitért arra a kér­désre is, amely a termelőszö­vetkezeti mozgalommal kap­csolatban úgy hangzik, hogy ■►mikor megyünk tovább, mi­kor lesz befejezve?« — Mindig teljes őszinteséggel mondom a kérdezőknek. — legyenek jóin­dulatú parasztok, vagy itt já­ró nyugatiak —, miért keltene nekünk jósolgatnunk? Most meglévő termelőszö­vetkezeteinket fejlesztjük, s ez is haladást jelent, mert ez is szilárdítja a termelőszövetkezeti moz­galmat- Most ez a felada­tunk. mg imelBäSlA Sßr. tikai, a gazdasági feltételeket. Nem vagyunk jósok., komimu- nisták vagyunk, elhatározá­sunk alapja a helyes politi­kánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőinek azt mondtam: »Nem tesszük meg maguk­nak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel el­rontsuk a párt viszonyát az­zal, hogy gyorsabban megyünk előre, mint a tényleges hely­zet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egyhelyben topogjunk, ha előre tudunk menni. A ténye­ket most úgy vizsgáljuk, ami­lyenek. Egy időben volt ná­lunk egy olyasfajta betegség, teagjy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóság­ban, hanem amilyeneknek sze­rettük volna látni. Ebből ki­gyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szerCvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvedni kell, még mindig jobb, ha egyes ameri­kai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták. Most maguk nem képesek úgy nézni a té­nyeket — mondtam e látogató­nak —, ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni, amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozódá- súkból is. Nincs azonban befo­lyásuk a magyar népre. Ko­rábban, sajnos volt eay. részé­re,. de csak akkor, amikor a nálunk tényleg meglévő bajo­kat piszkálták és mi hallgat­tunk azokról! Mi most nem hallgatunk saját hibáinkról, maguk meg olyan bődületes ostobaságokat írnak, moftda- nak, hogy teljesen elvesztettek hitelüket. Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg "dicső« munka­társaiknak, hogy okosabban hazudjanak.« (Nagy derültség.) .Ami a dolog lényegét illeti: teljes felelősséggel, elvi szilárdsággal és egy ország vezetésére hivatott párt kö­rültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti moz­galom további fejlődésének kérdéseit. Erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait Politikánk más, jellemző vo­násairól szólva hangsúlyozta: tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges voná­sait. Azt szeretnénk, bogy amikor valahol például a nép­front tanácskozásokon össze­ülnek, megtárgyalnak fontos közügyeket, a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredmé­nyes legyen. Halljanak a résztvevők állásfoglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék ki álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van. akkor egységesen dolgozzanak. Általában szüntelenül mé­lyíteni akarjuk rendsze­rünk .demokratizmusát. Élt­hez hozzátartozik a parla­menti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvo­nalon áll, mint bármely kapi­talista országé. S ezt igenis to­vábbfej leszti ük. De ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna va­lakinek, hogy vajon jövőre, vagy azután, nagyobb sza­badságot élvezhetnek-e a rend­szer ellenségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy sem­mivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jö­vőre, sem azután, mert amennyire kötelességünk rendszerünk demokratiz- Ihusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rend­szer ellenségeivel szemben. Van politikánknak néháAy egyéb jellemzője is, amit csak azért említek meg, hogy meg­erősödjenek abban a meggyő­ződésben, hogy ezek meg fog­nak maradni, sőt némelyiket igyekszünk még erősebbé ten­...hogy vissza a régi Beszéde végén a Hazafias Népfront szerepével foglalko­zott, s többek között kijelen­tette: nagyon komolyan vesszük a Hazafias Népfront mun­káját, számítunk rá és tá­mogatjuk. A kommunisták és a párton­kívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocia­lizmus ügyét, meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommu­nisták és a pártonkívüliek együttműködése, a népfront­munka, a népfront-politika ko­moly sikereket hozott. Ezt a politikát folytatjuk továbbra is. Aztán nekünk, kommunis­táknak megvan a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoz­tunk a személyi kultusz kér­désével. Nemcsak azt. tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet- Nehéz helyzetben elkez­denek becsületes szándékú emberek dolgozni, lassacskán egyet-mást jól csinálnak, si­kerek, eredménvek születnek, elkezdenek erről beszélni, be­csülik is őket, hogy jól dolgoz­nak. s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tud­nak, nem veszik figyelembe msésismk mzák ni. önök ismerik például bűn« ügyi politikáinkat. Az elvisel- hetőség határán túlment embe­reket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet el­követni. — történelmi bűnt —. azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondattuk, népiesen, hogy hőbörgés, azt eltöröltük, mondván, térj ész­re, dolgozz. Helyes politika volt, az eredmények is bizo­nyítják ezt, mert hőbörgő nem kevés volt, de állítom, hogy azoknak 80 százaléka az ed­múlt két esztendőben becsüle­tesen, tisztességesen dolgozott. Itt volt az amnesztia. Meg­mondottuk az amnesztiával kapcsolatban hivatalosan is egynéhányszor, meg nem hi­vatalosan is, hogy egy terem­tett lélek nem ka,phat kegyel­met ebben az országban, mind­addig, amíg kívülről, vagy el­lenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak. Es ha azt akarják, hogy ne le­gyen amnesztia Magyarorszá­gon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha ez megszűnik és mi úgy ítéljük, hegy elérkezett az ide­je, akkor lesz majd bizonyos amnesztia. Az idén is volt és nem is olyan jelentéktelen, a megbüntetetteknek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a keve­sebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejétől. A népfront győzelmet ara­tott a választáson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egy olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép meg­tévedt fiaival szemben ilyen­kor illik és helyes is elnéző- nek lenni. Ez a tavaszi am­nesztia magyarázata. ne térhessenek hibák A kongresszusi előkészü­letek időszakában azt kér­jük saját embereinktől: vizsgálják meg, újra mun­kamódszereiket, az embe­rekhez való viszonyt, mé­lyítsék tovább kapcsolatai­kat a tömegekkel, hogy vissza ne térhessenek a , régi hibák­Növelni a szocializmus von­zóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést. — fontos dolog és sikerülni fog! A mi politikai és gazdasági ve­zetőink minden nap lássák: milyen lelkesedéssel dolgoznak az egyszerű emberek a mun­kapadoknál, a falun a termelő­szövetkezeteikben! Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk rnéltóak — nem különbek, csak méltóak — népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a ma­gyar dolgozó tömegek az utol­só> negyven esztendőben meg­vívtak. Ha a néphez méltók leszünk, alfár a pártról, akár a népfrontról xxm szó, biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét. (Hosszan tartó nagy

Next

/
Thumbnails
Contents