Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

Szombat, 1959. Június 20. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szovjet—német barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva (MTI). Pénteken a nagy Kreml-palotában az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek, valamint.a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek jelenlétében szovjet— német barátsági nagygyűlés volt — közli a TASZSZ. A nagygyűlésen felszólalt Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, miniszterelnök. Hruscsov elvtárs beszéde Beszédében . megállapította, hogy az NDK küldöttei és a szovjet dolgozók találkozásai ékesszólóan bizonyítják, meny­nyire megerősödött a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsága. , Az NDK tízéves fennállása meg­mutatta a német népnek, bé­késen fejlődhet és virágozhat anélkül, hogy katonai eszkö­zökhöz folyamodnék. Az NDK egyik legfontosabb feladata: harcolni a békeszerető, de­mokratikus Németország meg­teremtéséért, biztosítani a né­met nép olyan fejlődését, amely kizárja azt a lehetősé­get, hogy Németország új há­ború tűzfészkévé váljék. Hruscsov ezután hangsú­lyozta, nem szabad szemet hunyni a mai nyugat-németor­szági helyzet előtt. Ez a hely­zet a békét fenyegeti, s ezért intézkedéseket kell foganatosí­tani a vesizedelem elhárításá­ra. Csak azok gondolhatnak az európai és az ázsiai országok szocialista rendszerének meg­szüntetésére, akiket —.. mint mondani szokás — az Isten nem áldott meg józan ésszel. El keli ismerni azt a min­denki számára nyilvánvaló tényt, hogy a szocialista álla­mok is vannak a földön, s a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés, háborútól mentes együttélésének politi­káját kell folytatni. A német békeszerződés meg­kötése és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszün­tetése az a két fő kérdés, amelyek megoldásától nagy mértékben függ a nemzetközi helyzet egészségesebbé válása Hruscsov visszautasította a békeszerződés ellenzőinek ér­veit, amelyek szerint az egysé­ges Némcír -szag és az egy­séges német kormány hiányá­ban nem lehet békeszerződést kötni.­r'_’A két Németország fennál­lása nem tekinthető megold­hatatlan problémának, amikor a német békeszerződés megkö­téséről van szó. E két állam létének elismerése nélkül szó sem lehet Németország újra­egyesítéséről; Hruscsov indokolatlannak és elfogadhatatlannak nevezte a három nyugati külügyminisz­ter javaslatát az össznémet bi­zottságban való arányos kép­viseletről; A nyugati hatalmak ilyen állásfoglalásának szemmel lát­hatólag társadalmi jellegű okai vannak, el akarják érni a Német Demokratikus Köz­társaság társadalmi—politikai rendszerének megváltoztatását. Az ilyen elvnek azonban nincs jogossága. Az egyetlen elv, amit az adott esetben elfoga­dunk: a paritás elve — mon­dotta Hruscsov. Hruscsov kijelentette, annak a szovjet javaslatnak, amely egy évi időtartamot biztosít ar­ra, hogy az ösznémet bizottság megegyezéses döntésre jusson a német békeszerződés és az egyesítés kérdésében, az a cél­ja, hogy bárki érdekeinek vagy tekintélyének megsértése nélkül megkönnyítse a meg­egyezés elérését Oenfben. A nyugati hatalmak azonban elutasították a szovjet javasla­tok érdemi megvitatását, ulti­mátumnak tüntetik fel e ja­vaslatokat, sőt a Szovjetunió »diktátumáról« beszélnek. Ez az értékelés — hangsúlyozta Hruscsov — vagy a lényeg helytelen értelmezésével, vagy szándékos elferdítésével ma­gyarázható. A szovjet kormány javaslatainak lényege, hogy fokozatosan meg kell szün­tetni a nyugat-berlini rendellenes helyzetet, elő kell készíteni a békeszer­ződést és a német egyesí­tést célzó intézkedéseket. A legjobb megoldás volna a békeszerződés megkötése az össznémet kormánnyal, vagy az egész Németországot képvi­selő más meghatalmazott szervvel. Ha azonban ilyen alapon nem sikerül megkötni a békeszerződést, akkor meg kell kötni azt a jelenleg fennálló kit szuverén német állammal. Hruscsov hangoztatta: a nyu- gyilagos szemlélettel esetleg gáti hatalmaknak meg kell ér- ’ más határidőben is meg lehet teniök, nincs módjuk meg­akadályozni a Szovjetuniót és a többi államot abban, hogy rendezzék kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztár­sasággal, pontot tegyenek a háború befejezésére, meg­szüntessék a hadiállapot követ­kezményeit. Minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy az ilyen cselekedet a külön akciók útját jelenti. A békeszerződés aláírása a Német Demokratikus Köztár­sasággal — mondotta Hrus­csov — a megszállás minden maradványának megszünteté­sét jelenti majd és a Német Demokratikus Köztársaság él­ni fog valamennyi szuverén jogával. Ha pedig más államok erőszakkal kísérelnék meg a megszállási rendszer visz- szaállítását, a Szovjetunió minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni fogja a Német Demokratikus Köztársaságot és a varsói szerződésnek megfelelően hű szövetségesként fogja védelmezni a Német De­mokratikus Köztársaság területi sérthetetlenségét. Hruscsov eloszlatta azokat az illúziókat, hogy Nyugat- Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közleke­dést illetően a Német Demok­ratikus Köztársaság,gal való békekötés után fennmaradnak az egykori megszálló hatalmak jogai. Hruscsov kijelentette, ha a Szovjetunió által megjelölt határidő nem felel meg a nyugati hatalmaknak, ezt a kérdést meg lehet vitatni. Tár­egyezni. »Ultimátumnak« vi­szont csak az nevezheti a szov­jet javaslatokat, aki nem akar megegyezést. A határidő ki­tűzése egyáltalán nem a fű kérdés, fontos az, hogy a leg­főbb elvi kérdésekben egyetér­tésre jussunk. Mi azért javasoljuk pontos határidő kitűzését, hogy ne adjunk lehetőséget Adenauer- nak arra. hogy továbbra is meghiúsítsa a német béke rendezését és Németország egyesítését — mondotta Hrus­csov, s így folytatta: Nem gondoltuk volna, hogy konstruktív javaslatainkat ennyire durván elferdítik. Ha a Nyugaton fenyegetésnek te­kintik javaslatainkat, ez ugyancsak furcsa fenyegetés: hiszen nem háborút akarunk kezdeni, hanem békét kívá­nunk kötni. Ha javaslatainkat fenyegetésnek tartják, mi csak büszkék lehetünk erre a »fe­nyegetésre«, amely becsületére válik hazánknak, mint a béke védelmezőjének. Tény, hogy szándékunk megkötni a német békeszerződést. Csak az ítél­heti el az ilyesfajta szándékot és óhajt, akit a természet megvert és elvette az eszét. A Szovjetunió hajlandó minden rendelkezésére álló eszközzel szavatolni, hogy senki se avatkozzék bele Nyugat-Berlin szabad vá­ros életébe és hogy e vá­ros létének társadalmi alapja ugyanez maradjon, mint amilyen most. Jelenleg Adenauer a vezető­je a Hitler nyomdokában ha­ladó militarista, revansista erőknek — folytatta a szovjet miniszterelnök. — Minden jel arra vall, hogy Adenauer nem vonta le a múlt tanulságait, »erőpolitikát« játszik, s eköz­ben nem törődik vele, hogy ez a politika igen veszélyes, vég­zetes a úépre. Minden ország népeinek, köztük a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Anglia népeinek kötelessége megaka­dályozni, hogy olyan tűrhetet­len helyzet alakuljon ki, ami­kor egy nagyzási hóbortba esett ember saját politikáját más országok vezetőjének nya­kába varrhatja és megakadá­lyozhatja a rendezésre meg­érett nemzetközi kérdések megoldását. Hruscsov reményét fejezte ki, hogy a ’ nyugati hatalmak józanul fognak majd hozzá a megérlelődött nemzetközi kér­dések rendezéséhez. Ezután megállapította, hogy a Géniben felszínre került né­zeteltérések ellenére is bizo­nyos fokig pozitív jelentőségű a miniszterek által eddig 'el­végzett munka. Véleményünk szerint, ha a miniszterek Genfben esetleg nem is tudnak megegyezni, a csúcsértekezlet ettől csak még szükségesebbé válik — mon­dotta Hruscsov, s kifejezte meggyőződését, hogy a csúcs- értekezlet összeül, mert ezt parancsolóan megköveteli a ki­alakult helyzet. Befejezésül méltatta a szo­cialista tábor egységének és összetartásának nagy jelentő­ségét, majd bejelentette, hogy aláírják a Szovjetunió és az NDK tárgyalásairól kiadott közös közleményt. Megelége­déssel állapította meg, hogy valamennyi kérdésben teljes volt az egyöntetűség a két/fél között. Felszólalt a gyűlésen Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára. Walter Ulbricht beszéde fl külügyminiszter! értekezlet pénteki első zárt illése Genf (MTI). Nyugati hírügy- rek a szovjet javaslatok nökségek jelentése szerint a j terjesztése után az ülés- négy nagyhatalom külügymi- iügc,eszté- it ‘kérték, hogy be­fel­ta­niszterei pénteken a kora dél­utáni órákban 34 perces zárt ülést tartottak a szovjet kül­döttség villájában. Az ülés néhány perccel 14,00 óra után (magyar idő) kezdő­dött, miután Gromiko előző­leg Couve de MurviUe francia külügyminisztert látta vendé­gül ebéden. Nyugati hírügynökségek je­lentették továbbá, hogy a zárt ülésen Gromiko »újabb javas­latokat terjesztett elő, feltehe­tően Berlin jövőjének kérdé­sében«. A nyugati külügyminiszte- részvételével. nuimányozhassák a javaslato­kat. Az angol küldöttség szóvivő­je ke\ issei később közölte, hogy a négy nagyhatalom kul­iig,, miniszterei pénteken .• dél­után m:gyár idő szerint öt óra­kor újabb zírt- ülést tartanak a szovjet küldöttség villájá­ban. A rövid .kora délutáni ülés után a nyugati külügyminisz­terek azonnal megbeszélésre ültek össze a francia kül­döttség villájában Brentano nyugatnémet külügyminiszter A három nyugati külügyminiszter közös közleménye Genf (MTI). A nyugati kül­ügyminiszterek megbeszélését követően az Egyesült Államok, Nagy-Bíitannia és Franciaor­szág küldöttsége közös közle­ményt adott ki. A közlemény azt állítja, hogy a péntek dél­utáni első zárt ülésen előter­jesztett szovjet javaslatok »lé­nyegében nem jelentenek vál­tozást a korábbi szovjet állás­ponthoz képest«. A három nyugati külügymi­niszter — folytatódik *a közle­mény — »úgy véli, hogy ilyen körülmények között helyes bi­zonyos időre elnapolni az ér­tekezletet«. Ennek megfelelően a nyu­gati külügyminiszterek java­solták, hogy a külügyminisz­teri értekezletet napolják el július 13-ra. A nyilatkozat vé­gül kijelenti, ez az elnapolás »lehetővé teszi, hogy az érde­kelt kormányok kölcsönösen fontolóra vegyék egymás ál­láspontját«. Mint az AFP je­lenti, a nyugati külügyminisz­terek a nyilatkozatot a máso­dik zárt ülésen ismertették Gromikóval. A Pravda cikke a genfi érteke&ietről Hangsúlyozta, hogy a német .—szovjet barátság életbevá­góan fontos a német nép szá­mára. Meggyőződésem — mondot­ta —, hogy Nyugat-Németor- szág munkásosztályának és la­kosságának mind nagyobb tö­megei támogatják a Szovjet­unió békepolitikáját. A német népnek Nyugat-Né- metországban is saját kezébe kell vennie sorsa intézését. Az erőviszonyok a Szovjetunió és a béke erőinek javára tolód­tak el — és így megvan a le­hetőség, hogy egyszer s min­denkorra száműzzék a háborút az európai népek életéből. Walter Ulbricht megjegyez­te, hogy a németek többsége támogatja a békeszerződés megkötésének gondolatát, mert ebben látja a békés és nyugodt élet lehetőségét. A feszültség enyhülésének fő akadálya — folytatta Ulbricht — Nyugat-Németország uralko­dó köreinek revansista politi­kája és atomfegyverkezése. Csak egy út van: a népeknek, különösen a német munkás- osztálynak és Nyugat-Németor­szág lakosságának rá kell kényszeríteni az Adenauer- kormányt, mondjon le az atom­fegyverkezésről és a revans- vágyó politikáról, ha pedig ezt nem akarja, adja át a helyét a békeszerető erőknek. A genfi tárgyalások megmu­tatták, milyen zsákutcába ke­rült az Adenauer-kormány po­litikája azzal, hogy ellenez minden hasznos javaslatot. Ulbricht a német nép nagy lehetőségének nevezte a Szov­jetuniónak azt a javaslatát, hogy a meghatározott időn be­lül rendezzék a helyzetet Nyu- gat-Berlinben, s a két német kormány képviselőiből alakí­tott bizottság 'tegyen előkészü­leteket a békeszerződés meg­kötésére és az egység helyre- állítására. Ha az Adenauer-kormány továbbra is makacsul ellenez­ni fogja a békeszerződés meg­kötését — mondotta Ulbricht —, akkor a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kama­rája és kormánya szükségesnek tartja majd, hogy megkösse a békeszerződést a Szovjetunió­val ót az érdekelt államokkal, s így mutasson példát a né­met kérdés békés megoldására. * * * Ezután Otto Grotewohl, az NDK Minisztertanácsának el­nöke szólalt fel: Az NDK párt- és kormány- küldöttségének szívélyes fo­gadtatása újabb bizonyíték a Szovjetunió és az NDK népei­nek testvéri viszonyára és jó együttműködésére — mondot­ta Grotewohl. Hangsúlyozta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a bé­két fenyegető veszély fő gócá­vá válik. A német nép és az európai népek régi ellenségei, az agresszív és a revansvágyó német militaristák és imperia­listák — mondotta — ismét politikai és gazdasági hatalom­ra kerülnek. Mindez csupán a nyugati nagyhatalmak támo­gatásával volt lehetséges. Az a követelés — mondotta Grotewohl —, hogy az összné­met bizottságban valamely fél számszerű többségben legyen, lehetetlenné teszi a németek megegyezését. Csak e bizottság paritásos összetétele biztosít­hatja a megegyezést és annak végrehajtását. Meg kell fékezni a nyugat­németországi militarizmust, még mielőtt elég érősnek érzi magát, hogy háborút' robbant­son ki — hangoztatta Grote­wohl. — A Német Szövetségi Köztársaságban már létrejöt­tek az első, atomfegyverrel fel­szerelt katonai alakulatok. A nyugatnémet haderő és a NA­TO hadserege fölött volt fa­siszta tábornokok parancsol­gatnak. Itt az ideje, hogy ha­tározottan véget vessenek en­nek. A háborús gyújtogatok leg­jobb megfékező je a békeszer­ződés lenne. A Szovjetunió ja­vasolta békeszerződés segítsé­gével kedvező feltételeket tud­nának teremteni ahhoz, hogy a két német állam békés kö­rülmények között, demokra­tikus alapon egyesüljön. Grotewohl kifejtette, hogy az NDK sikereinek és békepo- litikájának hatására Nvugat- Németországban fokozódik az ellenállás a Bundeswehr atomfelfegyverzésével szem­ben. Bízunk a szocialista tábor és a világot átfogó békemozea- lom erejében. 1959 nem 1939. A béke erői határozottan együttműködve meg tudják akadályozni a harmadik világ­háborút — mondotta Otto Grotewohl. Moszkva (TASZSZ). A világ közvéleményét felháborítja a szabotázs és a huzavona ama politikája, amelyet a nyugati hatalmak alkalmaznak a genfi értekezleten — írja Borovszkij a Pravdában. A nyugati propaganda úgy igyekszik a dolgot beállítani, hogy az értekezleten a szovjet küldöttség »ultimátumaival« akadályozza az előrehaladást. Csaknem minden szovjet ja­vaslatot ők ultimátumnak ne­veznek. Felmerül a kérdés: a nyugati hatalmak, amikor Genfbe men­tek, nem ismerték a Szovjet­unió álláspontját a berlini kérdésben? És minek lehet ne­vezni azt a követelést, hogy rögzítsék Nyugat-Berlin örö­kös megszállásának »jogát«? Mert ez az ő egyetlen gyakor­lati »javaslatuk« a genfi ta­nácskozásokon. — Ha nem fo­gadják el követelésünket — je­lenti ki a nyugati propaganda —, nem lesz legmagasabb szin­tű értekezlet. Mi az ultimátum, ha nem ez? A legmagasabb szintű érte­kezlet összehívásának gondola­ta a világ minden országában bevésődött a milliók agyába. Ezzel míhdenkinek'SZámolnia kell. Senki sem’ térhet ki • a megérett kérdések megoldása elől, amely csökkentené a nem­zetközi feszültséget és erősíte­né a békét. A nyugati sajtó igyekszik pesszimizmust sugalmazni az értekezlet kimenetelét illetően. A nyugati propaganda nem egy ízben harsogott genfi »krízis­ről« és »zsákutcáról«, most pe­dig fokozott erővel harsognak erről. Jogos a kérdés: mit for­gatnak a fejükben azok, akik ennyire makacsul készítik elő a közvéleményt az értekezlet kudarcára? A cikkíró befejezésül annak a reményének ad hangot, hogy a külügyminiszteri értekezlet sikerrel ér majd véget, amit üdvözölne az egész békeszere­tő emberiség. Az Iráni karhatalom bestiális fellépése a sztrájkotok ellen Beirut (TASZSZ). A teheráni téglagyári munkások béreme­lési követelésük érvényesítésé­re sztrájkba léptek. A hatósá­gok által kivezényelt rendőrök és csendőrök vad vérengzést rendeztek, több mint 50 mun­kást megöltek, sokat megsebe­A dominikai felszabadító mozgalom programja Havanna (MTI). A domini­kai felszabadító mozgalom, amely vezeti a Trujillo dikta­túrája elleni fegyveres harcot, kedden Havannában ismertet­te a leendő demokratikus kor­mány programját. A program széleskörű föld­reformot helyez kilátásba, szervezkedési szabadságot ígér a munkásosztálynak, célul tű­zi ki a nemzeti ipar fejleszté­sét, és támogatja a népke bé­kés együttélésének elvét. A Havannában megjelenő Prensa Libre a dominikai fel­kelők rádiójának jelentésére hivatkozva közölte, hogy a Dominikai Köztársaság szivében a Costanza-völgy a felkelők kezére került. A felkelők rádiója minimális követelésként jelentette be: Trujillo diktatúrájának meg­döntését, ideiglenes kormány alakítását két évre és alkot- mányozó nemzetgyűlés össze­hívását a földosztás megvaló­sítására. 1 Az AP jelenti: Fidel Castro szerdán este a havannai tele­vízióban bejelentette, hogy rövidesen egymillió föld­műves rendez majd Ha­vannában nagygyűlést a földreform támogatására. Az Uj Kína havannai jelenté­se szerint Armando Amador, a nicaraguai szocialista párt országos bizottságának tagja a Noticias de Hoy című lap­ban a nicaraguai eseményeket ismertetve többek között rá­mutat, hogy a diktatúraellenes nemzeti front pártállásra való tekintet nélkül tömöríti az összes hazafias erőket. Nicaraguában a nemzeti törekvésekkel összhangban álló tömegmozgalom bon­takozik ki a diktatúra megdöntésére. San Jose. Mint az AFP je­lenti, szerdán Costra-Rica déli partvidékén fegyveresek , egy csoportja partra szállt, hogy Nicaraguába induljon. A cso­port hír szerint három repülő­géppel rendelkezik. Ugyancsak az AFP jelentet­te, hogy Mario Echandi, Costa- Rica köztársasági elnöke újból kinyilvánította országa semle­gességét és megtiltotta mmd-p repfilő»^vin/'lc C’ost-;>.Riea áf repülését. sítettek. Sok sztrájkolót letar­tóztattak. Az iszfaháni »Vatan« gyár 1700 sztrájkoló munkása ellen is durva erőszakot alkalmaz­tak. 12 munkás megsebesült, 15 munkást letartóztattak. Fidel Castro televíziós beszéde New York (MTI). A TASZSZ jelenti: Fidel Castro kubai miniszterelnök szerdán televí­ziós beszédet mondott. ' Az amerikai kormány jegyzékéről, kijelentette: elmúltak azok az idők, amikor az Egyesült álla­mok kubai követének már egy kijelentése is elég volt, hogy a legna­gyobb zavarba hozza a kormányt. A kubai külügyminisztérium egyébként válaszolt az Egye­sült Államok legutóbbi jegy­zékére. A válasziegyzék hang­súlyozza: a kubai kormány az ország ügyeibe való beavatko­zásnak tekinti és elutasítja az amerikai jegyzéket. A már mee'-o-apt.t fe'Proformot a ku­uai ...... hiánytalanul v égi thajtja.

Next

/
Thumbnails
Contents