Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-14 / 111. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök. 1959. május 14. „Kicsi írgyunk9 kicsi számolunk .. A FALUVÉGEN egy ár- nyas fa tövében ültünk, amikor a Jancsi gyerek nagyon félszegen és nagyon titokzatosan suttogta maga elé: — Kicsi írgyunk, kicsi számolunk. .. tiltakoztak gyermekeik »szabadságvesztése« ellen, téved. — Mivelünk senki se törődött eddig... Pedig... Igen, no.. . hát mi is szeretnénk írni meg olvasni, sokat tudni. .. — így az édesanyák. Megszületett a terv, s a piaki ember tud lenni az emberhez, kútforrása a szépnek, a jónak, s oda tud hajolni azokhoz, akik sohasem kaptak Egy értékes emberrel keve- tőlünk jót, szeretetet, megbe- sebb. Egy tanult fővel adósak csülést. maradtunk az országnak.». , * * Zavarban volt. Fel merjen ruló gyümölcs ízét már érezni nézni, vagy csak szemlesütve, a szavakból, szégyenkezve rebegje a szava- Huszonnégy első osztályos kot? Arca csupa értelem, véz- cigánygyerek van Istvándiban. na testén koronaként ékesedik Van köztük tizenhárom, tizennyílt homloka. Amikor fel- négy, nyolc- meg kilencéves néz, szeme is csillog: hogyan, is. Minden évben csak beírták hát ővele szóbaállnak ilyen őket, aztán októbertől áprilisig messziről jött emberek? hírüket se lehetett hallani Ott— Miért faggathatnak? bon maradtak a hidegben; el— Kicsi irgyunk, kicsi számolunk — cseng a fülembe e nyílt tekintetű fiú szava. S a »kicsi«-ben már szinte vádat érzek. Vádat, mert ez a fiú J EGY ZET FÜZETEMBEN lyeket Júlia és Jancsi rajzolt oda a fa tövében. Ezek az ó-k, l-ek, t-k és a-k ugyanmór ízlelgeti a tudományt, olyanoK ugyanolyan gyerme mert megfogtuk a kezét, hogy elengedjük, mert megkóstoltattuk vele a mézet, hogy örökké fájjon a szive utána... Emberséges, áldozatos munka Szentgyörgyi Gyuláé. De kevés ö egyedül. Sok ilyen igazgató kellene. Sók ember, kesek, kedvesen szépek, mint a mi gyermekeink kusza sorai És Ugyanazt rejtegetik, amit mi akarunk gyermekeinknek: tudást, bölcsességet, emberibb életet... Jávori Béla Csak nem akarnak elvinni? Nem tettem én semmi rosszat ■— mintha ezeket mondaná. Aztán felbátorodott. Az •maradtak a tanulásban, semmire se jutottak. Aztán már hiába mentek volna iskolába. Kevés idő is jutott rájuk, de IFJÚSÁQI TALÁLKOZÓK igazgató állt vele szemben, amúgy is képtelenség lenne Szentgyörgyi Gyula, s közvet- hosszas mulasztás után beérni len-pajtáskodón azt mondta: a többieket. — Jancsi fiam! A tsz-nek Most tanulnak. Nem mind, volt két traktorja, kaptak csak a fele, a legértelmeseb- hozzá még hármat. Hány trak- bek. Minden délután hívás tor szánt akkor a tsz földjén? nélkül ott ülnek az iskolapad— öt — vágta rá a gyerek, ban, tanulnak számolni, Írni, olvasni... Szentgyörgyi Gyula maga dolgozta, ki a tanmenetet száz órára, hogy a gyerekek nyárra elérjék a második osztályos szintet, hogy levizsgázhassas a tudás birtokosának örömével szétnézett. A szomszédok nagy kört alakítottak a tisztáson. Egy napszítta arcú cigányasszony csecsemőt tartott a karján; férfiak, gyerekek, nagyobbacska lányok figyelték nak. Naponta két órát foglal- Jancsi válaszát, s az igazgató kozik velük, s tanítványai szeA VII. VIT tiszteletére rendezi meg a nagyberki KlSZ-szeirvezet vasárnapdélután a környező községek: Attala, Kapospula, Csorna, Szabadi, Kercseliget, Mosdós, Taszár stb. fiataljainak ifjúsági találkozóját Egy gyarmati fiatal is ellátogat ez alkalommal Nagyberkibe, ahol kultúr- és sportrendezvények szórakoztatják a találkozó részvevőit. Az esti tábortűz után reggelig tairtó tánc következik. Öröm nézni a szép határt arcáról olvasták le: jót jnon- dott vagy sem. Orsós Júlia is ott szerénykedett a gyepen, ő is válaszolt, méghozzá okosan. — Mondj egy ó-betűs szót, Júlia. Először körülnézett, s meglátott valamit, arra bökött: — Autó. — Hol van az 6? — A végén. — Ugye, mondtam, hogy érdemes? — súgta oda egy aszretnek odajárni. Már füzetük könyvük is van, szüleik vették. De nem viszik haza, ott őrzik az iskolában. És milyen ragaszkodással csüngnek tanítójukon. ki lehajolt hozzájuk, hagy fölemelje őket... Orsós Erzsi, Orsós Imre, Orsós Jóska, Orsót Pista és Göitemár Jancsi, akiről már szóltam:, szépen haladnak tanítójuk és szüleik örömére. Emberek lesznek... De mi lesz a többivel? Erre szony a másiknak mosollyal gondoltam ott az árnyas fa arcán. Tudtam én már akkor is.., * * * A Z ANYA bizonyára ar- * - ra a, februári délutánra gondolt, amikor az igazgató összehívta az istvándi cigány szülőket. Sókan jöttek. Olyanok is, akiknek még nincs iskoláskorú gyermekük. Beszélgettek, Arról, hogy bizony nem lesz így jó; a gyerekek nem járnak iskolába, nem tudnak írni, olvasni. Mi lesz belőlük? És ha most valaki azt hinné, hogy az édesanyák erélyesen tövében, amikor1 a látogatóba erre járó igazgató felügyeletével két szurtos apróság rajzolta nagy-nagy igyekezettel az ó meg az a betűt. Mi lesz a többiekkel és velük? Mert ez a tizenkét gyerek talán jövőre másodikba mehet. Igen, ha megy. Ha nem tartja otthon őket a fagyos tél. De a többi megint csak elsős lesz. Papíron iskolás... És végül oda jut, ahová Göitemár Jancsi. Most megkapja ugyan az elsős bizonyítványt, de már nem mehet másodikba. Tizennégy éves. Túlkoros. 40 EVE TÖRTÉNT Kommunista bőrgyár Kaposvárott A háború szinte a nullára csökkentette az ipari termelést, s 1919-ben a politikai hatalom megalapozásával egyidejűleg az Ipari termelést !s meg kellett indítani: nemcsak kenyér, hanem ruha, cipő is kellett a lakosságnak. Az elsőt a termelőszövetkezetek szervezésével akarta biztosítani a tanácskormány, az utóbbiakat pedig új üzemek szervezésével. Az új üzemek már új típusúak is voltak, mert ezek már nem a régi tőkés célok és elképzelések szerint jöttek létre. A kaposvári pélűát á Somogy! Vörös Újság egyik 40 évvel ezelőtti számából vettük: ».i .Az erre hivatottak már elkészültek egy Kaposvárott létesítendő bőrgyár és azzal kapcsolatos cipőfelsőrész közüzem tervezetével. Az előkészítés munkája ma már annyira előrehaladt, hogy a bőrüzem rövid időn belül megkezdi működését. A tervezet szerint a bőrgyárat a szocializált Golo- bics-féle üzemnél létesítik. A gyár szervezete a következő: a központ a gyár vezetésén kívül a nyersbőr beszerzését is eszközli olyképpen, hogy az egyes munkástanácsok közelében működő fogyasztási szövetkezetek összegyűjtik a nyersbőrt, és beszállítják a járási székhelyeken levő gyűjtőállomásoknak. Ezek az állomások azután Kaposvárra szállítják a nyersanyagokat. Itt aztán a központ minden egyes községnek javára könyveli a leadott nyersbőröket. A feldolgozott bőrök azután minőségük szerint osztályozva a felsőrész- készítő telepekre és a központi bőrraktárba kerülnek. A cipőüzem ebből a raktárból kapja azután az anyagot. A cipőüzem készítményeinek elosztásánál a községek olyan arányban kapnak kész lábbeliket, amennyi nyersbőrt beszolgáltattak. Ezeket a kész cipőket is a fogyasztási szövetkezetek kapják meg, aiyielyet azután a fogyasztókhoz juttatnak...« íMmté ida:']crdaipyetyy 52. Ubryk Bőrbála ügyének védelmezői mégsem szenvedtek teljes vereséget. Az Osztrák— Magyar Monarchia m t den tartományában, de egész Európában sokat foglalkoztak szóban és írásban az esettel, s az, ítélethozatal után még fokozódott a felháborodás. Nem lehet bírói ítéletekkel megsemmisíteni az igazságot, nem lehet huzamos ideig megtéveszteni az embereket, félrevezetni a népet és fékén tartani jogos haragját! Amikor elterjedt a wesolai zárdában történtek híre — 1869 júliusában —, négyezer ember tüntetett Krakkóban, és igazságos ítéletet követelt. Az »Esti Lap« írja a tüntetésről: »Megkísérlik erőszakkal betörni a karmelitanők zárdájába, de a katonaságtól visszanyomva a jezsuita és a többi zárdák felé vonultak, betörték az ablakokat, s tettleg bántalmazták 1 a jezsuiták főnökét. 41 csendzavaró elfogatott«. A hatóságok és a liberális lapok arra intik a népet, hogy óvakodjék a »kihágásoktól«. A helytartótanácshoz számos beadványt intéztek, amelyekben felszólították a hatalom szerveit, hogy távolítsák el a jezsuitákat és a karmelita szerzeteseket Galíciából. »A jezsuiták — írják az egyik * petícióban —, mint általánosan el van ismerve, a butaság és mz erkölcstelenség forrásai.« Prágában és Bécsben is beadvány okkal ostromolták a hatóságokat, melyekben a zárdák jg&ouHatását követelték. A felháborodás lángja magasra csapott. Még egyházi személyek is megbélyegezték a krakkói esetet. Spitaal kanonok a holland hadsereg egyik tisztjéhez intézett levelében ezt írja: »Szemtanúja voltam ezen embertelen bűnténynek, és mondhatom, hogy nemcsak én, hanem mindnyájan mélyen meg voltunk sértve, és felette elszomorodtunk ezen tett miatt...« (Vasárnapi Újság, 1869. augusztus 22. Egy rotterdami lap nyomán.) Nem kis port vert fel Ubryk Borbála pere hazánkban is. A liberális sajtó hónapokon át cikkezett az esetről. Követelték az egyház büntető hatáskörének csökkentését. A politikusok arra használták fel a történteket, hogy a dualizmus Magyarországának konkrét társadalmi problémáiról, a zsarnok habsburgi uralom politikájáról eltereljék a figyelmet. Ezt szánták villámhárítónak, de nem nagyon vált be. S amikor az általuk felidézett hangúját kezdett ellenük fordulni, minden erővel igyekeztek lecsillapítani a tömegek mozgolódását, megbélyegezni azokat, akik további következtetéseket vontak le az Ubryk- ügyből. A felvert hullámok azonban nem egykönnyen törtek meg. A sajtóból és a ponyvára került irodalomból széles tömegek ismerték meg Ubryk Borbála történetét. Ürményi Lajos, Mártonffy Frigyes, majd Bihari Géza könyvei sokezres példány számban fogytak el: Apácanaptár jelent meg, drámát adtak elő a városligeti színkörben Ubryk Borbáláról, arcképeit terjesztették, teleragasztották véle az egyházi intézmények falait .Ijedten írta a »Magyarország és a Nagyvilág«, hogy »mindenki a krakkói apáca ügyét tárgyalja«. Pénzküldemények érkeztek Ubryk Borbála számára, sőt még az ügy feljelentőjét is jutalmazni akarták. Miskolcon a »baloldali kör« kérvényt nyújtott be 'az országgyűléshez a zárdák és kolostorok feloszlatása ügyében. Ubryk Borbála — vagy ahogyan népiesen mondták «Ugrik Borbála« — neve jó ideig az egyház elleni harc zászlajául szolgált hazánkban is. Azután lassan-lassan elfelejtették a szomorú történetet, de a nevére még ma is emlékeznek idős emberek. Talán arra a kérdésre vár még feleletet az olvasó, hogy mennyire ragaszkodik a könyv a történeti hűséghez. A per eredeti irataihoz nem juthattam hozzá, csak a hazai, nagyrészt korabeli irodalomra támaszkodhattam. Ezek a munkák nem teljesen egyformán adják elő a történetet. Igyekeztem kiválasztani azokat az eseményeket, amelyeket több forrás, köztük a sajtó is megerősít. Szerepelnek a könyvben képzelt figurák és kitalált események is. A neveket sem egyöntetűen adják meg a források. Gratianus pátert Lewkovicz atya néven is emlegetik a sajtóban, Lázár atya neve sehol sem fordul elő. Bihari Géza Ubryk Borbáláról írott kis könyvében egy fiatal szerzetes szerepel, aki feljelentette a hatóságoknál a krakkói kolostorban történt esetet, a »Vasárnapi Újság« 1869. augusztus 1-i száma szerint pedig egy Gonsierowski nevű kereskedő volt a feljelentő. A kereskedő egy pap rokonától hallotta Borbála történetét, akinek Lewkovicz karmelita szerzetes mondta el. Lewkovicz páter hosszabb ideig volt gyóntató a zárdában. Hírül adja a lap azt is, hogy Lewkovicz páter két nappal az eset felfedezése után >>a czarnai zárdában rögtöni halállal kimúlt, s már rögtön másnap el is temették. Különös véletlen, ha véletlen!« Bár a történet egyes részleteinél, a szereplők szavainál vannak eltérések, Ubryk Borbála befalazásának tényében, idejében és az esettel kapcsolatos lényegesebb momentumokban megegyeznek a különböző források, s ezeken én sem változtattam. A bécsi kormány az egyház hatalmát korlátozó, már említett intézkedéseit azért hozta, hogy a fellángolt népharagot lecsillapítsa. Ezek komolytalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az intézkedésekkel egyidőben kitüntette a pápai nunciust annak elismeréséül, hogy közbenjárására megoldódott a kellemetlen krakkói ügy. Ubryk Borbála pere kiáltó példája volt az igazságtalanságnak és jogtiprásnak. Ezért csatasorba állította mindazokat, akik a jogtalanság, zsarnokság, embertelenség ellen küzdöttek. Ez a csapat akkor még kicsiny volt, de napról napra nőtt, és megtalálta a szabadsághoz és az igazsághoz vezető egyetlen helyes utat. A SZERZŐ — Vége — T llés Lajos parasztfiatal 1 megrakta zöldtakar- mánnyai a szekeret a hetesi mezőn. Éppen indulna hazafelé, amint odaérünk. Nem kell sok szót vesztegetnünk a marasztalásra — szívesen várakozik. Együtt nézegetjük földjüket, növényeiket. Két bíbör- parcella közé kukoricaföld ékelődik be. Bíborherét vetettek abba is tavaly, de gyengének mutatkozott a tavasszal. Kiszántották. és hibridkukoricát raktak bele. Egyenletesen kikelt a kukorica. A szántás idejét azonban rosszul választották meg: nyálkás, »szalonnád« földet forgatott fel az eke. A kétszeri fogasolás ás az egyszeri hengerezés sem tudta rendbehozni a talajt. Most meg újra boronálni kellett volna. Néhány nap múlva lókapa porhanyítja a sorközöket, aztán a kézi kapálásra kerül a sor. Jó termést adhat ez a föld, s jólesik gyönyörködni a zsenge növénykékben — ezért ült fél órával később a takarma- nyos kocsira a fiatal gazda. * * * M ivel töltötte a vasárnapot, Varga Mihály szövetkezeti tag Iharosberény- ben? Kiment a mezőre. Az egyik dűlőn végigsétált, a másikon meg vissza. Megszemlélte a szárba szökött őszi gabonákat, a szépen fejlődő tavaszi kalászosokat. Arra is kíváncsi volt, mikor lehet kezdeni a növényápolást a répaföldön. Volt célja ünnepi sétájának! Fel üdülni a Zöldmező 745 holdas határában, amely magában foglalja az ő S holdját is. és megbecsülni, milyen aratás várható. Igen. a határ nemcsak szántani, vetni, hanem szemlélődni is kicsalja a parasztembert a faluból. * * * A minap a kaposvári utcán összetalálkoztam Paska Ferenc nágocsi tsz-el- nökkel. — Mi újság nálunk? — ismételte kérdésemet, és már kezdte is sorolni: gyarapodott a tehénállományuk, száz holdakon vetettek pillangós takarmányt, szántójuk egy négyedén, 230 holdon földbe került a kukorica magja, a silókukorica vetésével is rövidesen elkészülnek... Megszokott dolog: az évszaknak megfelelően most a kapásnövények vetése. mádkor a kaszálás, őszszel a terménybetakarítás munkája tölti meg a mezőgazdasági dolgozók mindkét kezét. S ennek, a természettel vívott szüntelen küzdelemnek évenként ismétlődő, esztendőről esztendőre visszatérő időszakai új erőfeszítésre, de új örömre is gerjesztik a falu földművelő népét. * * * E rdők övezik Jolán tapusztát, a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat mintegy hétszáz holdas üzemegységét. Füsi Lajos mezőgazdász az irányítója ennek a birtoknak. A talaj felszínét futóhomok borítja. Itt aztán megkérdezi a természet a fiatal agronómus- tól: mit tanultál-a szakiskolában. És Füsi Lajos immáron ötödik éve megadja a feleletet — nem szóban, hanem rozsban, dohányban, burgonyában. Most is csak pár szót váltunk az irodában, aztán a ha-.-, tárban beszélgetünk a gazdálkodásról. Negyven holdas zab-- táblára érünk. Feltűnik, hogy nem süpped lábunk alatt a ta-.. laj. — Megkötöttük — mondja a mezőgazdász. — Szarvaskere- pet vetettünk a zabra, s az aprómagvak1 a tömött földet kedvelik. — A zab nem hoz termést, zölden levágják. Védőnövénynek vetették, nehogy a szél által »megfuttatott« homokszemcsék »agyonverjék« a szarvaskerep parányi csíranövényeit. Dohányt harminc holdon termelnek. Tavaly a havanna holdja 554 kilót adott, az idén a szulokitól 660 kilós holdanként! átlagot követel a terv. Schwitzer Mihály nagy szakértelemmel nevelgeti a dohánypalántákat. Szénakazlak mellett járunk. — Amióta itt vagyok, ez az első esztendő, amikor újat ér a száraz szálastakarmányunk. — Lucerna és lóhere ismeretlen ebben a sivatagban. Zabosbükköny, édes-csillag-fürt, .bíborhere és szarvaskerep a homok takarmánynövényei. Sok kell belőlük, mert most is 101 növendéküszőt nevel az üzemegység. — Egy a baj: kevés a szervestrágya. ötévenként j-ut istállótrágya a szántóföld minden holdjára. Esztendőnként 60—70 holdon zöld csillagfürtöt szántunk le, hadd gyarapodjék a talajerő — tájékoztat Füsd Lajos. — Altalajtrágyázás kellene, ha volna rá keret — teszi hozzá. — S a kukoricaföld felé dobja tekintetét, ahol négyzetes vetőgépet húz a Ze- tor. A gép kereke porfelleget kavar föl. — Jól érzi magát itt? —- kérdem tőle. A pillanat tort része alatt kész a válasszal: — ■ Nekünk, gazdászoknak a szántóföldön, vagy éppen itt, a futóhomokon a helyünk, nem pedig a városi aszfalton.;; * * * M ár Fejér megyében ro-> bog velünk a pe§ti gyors, de somogyi aigronómus útitársam nem veszi le szemét a rétekről, mezőkről. Az előbb még arról beszélt lelkesülten) hogy több ' évtizedes tapasztalatai között keresve sem ta-* Iái az ideihez foghatót. A korai kitavaszodás. meghatványozta a terméskilátásokat: Aztán példát említ: a somogyiad;. Augusztus 20 Tsz cukorrépa-földje végén tanácstalanul állt meg — nem mert számot mondani a várható hozamot illetően, mert május elején még nem látott ilyen szép répát.;. Üti társam,' Varssdy Albert, a Kaposvári Cukorgyár szakembere nézi, csak nézi a Fejér megyei határt. Ha ez a vidék nem is tartozik a »mi gyárunk« körzetébe. azért mégis a miénk — mert miénk ez az egész ország. Lélekvidító látvány tárul az ember —1 az egyéni paraszt, a szövetkezeti elnök, a tsz-tag, az üzemegységvezető, a cukorgyári mezőgazdász — elé, ha szétnéz a község, a megye, az ország határában a gazda szemével. S e szép látvány joggal tölti el őt a gazda örömével. Kutas József Május 30-tól június 7-igs ÜNNEPI KÖNYVHÉT 78 könyvújdonság, a magyar líra és próza alkotásai az idei könyvünnepen A hagyományossá vált ünnepi könyvhetet ez évben május 30-a—június 7-e között rendezik meg hazánkban. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei könyvünnep központjában is élő irodalmunk alkotásai állanak: a megjelenő 78 mű közül 19 képviseli az új magyar szépirodalmat, és az ifjúsági könyvújdonságok között is több mai alkotónk munkájával találkozunk. A könyvhétre többek között kibocsátják Balázs Anna. Berkesi András, Darvas József, Földeák János, Illés Béla. Mesterházi Lajos, Simon István új kötetét. A magyar klasszikusok, régebbi íróink közül Petőfi, Móra, Juhász Gyula, Móricz Zsigmohd, Gábor Andor. Radnóti Miklós műveit adják közre. A világirodalom klasszikusait többek között Horatius, Puskin, Lév Tolsztoj, a külföld modem szépirodalmát Doherty, Erenburg, Frey, Gauöhe- ron, Kocsetov, Renn, André Stail, Tammasaare, De Vries, Arnold Zweig regényei képviselik. Bibliofil kiadásban bocsátja ki a Magvető Mao Ce- tung verseit. A politikai kiadványok sorában megjelenik Krupszkaja Visszaemlékezések Leninre című müve, második kiadásban adják közre Kádár János válogatott beszédeinek és írásainak kötetét. Az irodalomtörténeti újdonságok között szerepel majd Hatvány Lajos Ady című kétkötetes munkája, Nagy Lajos író Könyv, olvasó című gyűjteménye, míg a képzőművészet területéről egyebek között Bé- nyi László Koszta Józsefről szóló albuma,
