Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. május 13. A somogymeggyesi Győzelem befejezte, az Új Élet megkezdte a közös állatállomány kialakítását A. z 1953. évi Országos ' ' Mezőgazdasági Kiállítá­son a somogyríieggyesi Jó Gaz­da Tsz szarvasmarhával máso­dik díjat, tenyészikocával pe­dig országos, nagydíjat nyert. Az ellenforradalom vihara szétkergette ezt a szépen fej­lődő termelőszövetkezetet is meg a falu másik két közös gazdaságát is. A közös állat- állományt széthordták. A ha­tárba visszakerültek a magán- tulajdont jelképező cövekek, így az állattenyésztéshez értő kiváló szakemberek irányítá­sa, kezdeményezése nem jut­hatott érvényesüléshez. Két évig ment így, s ez az időszak bizony nagy visszaesést jelen­tett. Ma már más a helyzet. Feb­ruár—március hónapban két tsz is alakult, illetve bővült a faluban: a Győzelem és az Üj Élet. A sok-sok éves állatte­nyésztési tapasztalattal ren­delkező gazdák, mint Koch Imre, a Győzelem elnöke, Somlyai Nándor, a szakiskolát végzett agronómus, Nyári Ist­ván sertésgondozó és Király Ferenc, a Jó Gazda Tsz volt szarvasmarha-gondozója, is­mét a közös gazdálkodást vá­lasztották. Mindjárt első lé­pésként az állatállomány meg­alapozásához láttak hozzá. — Persze, ez nem ment könnyen — mondja az elnök. — Mielőtt tsz-ünk, a Győzelem most tavasszal felduzzadt (Bé­ke néven egy éven át műkö­dött már), a 270 hold földhöz mindössze két pár lovunk, 10 szarvasmarhánk és 11 serté­sünk volt. Sokszor kihűlt odahaza a vacsora, míg az 1500 holdra és 146 családra bővült gazdaság­hoz mérten betervezték a meg­felelő állatállományt. De ez akkor még csak terv volt, melynek meg valósításiáig nem­egyszer ráncolódtak össze a homlokok. Először is az oko­zott gondot, miként teremtsék meg a takarmányalapot. A tagok által közösbe vitt 160 kai. hold pillangós vetésterület kevésnek bizonyult. Ennek ki­egészítésére 80 hold silókuko­ricát vetettek. Ezenkívül még 20 hold tavaszi csalamádét. 20 hold muhart és 10 hold kölest nyári silónak). A betervezett állatállomány részére biztosí­tották az abraktakarrnányt is. 180 holdon hibridkukoricát, 50 holdon zabot, 30 holdon tava­szi árpát stb. termelnek. Cu­korrépára és napraforgóra is nem kis .részben szerződtek azért, hogy száraz szeletet, szörplét, illetve pogácsadarát kaphassanak- Ez utóbbiból, ha a 40 holdon jó termés lesz, mintegy 30 mázsára számíta­nak. i Ezzel a takarmányozás gond­ját letették. De meg kellett te­remteni az állatok részére szükséges férőhelyeket is. Egy azelőtt 20 férőhelyes istálló bővítését leleményesen oldot­ták meg: kiszedték a közfala- kat, s az épület belsejében le­vő takarmányelőkészítőt el­bontották. kívül megtoldottak az épületet. Ezáltal 20 férő­hellyel növelték befogadóké­pességét. Régi pajtákat, és más gazdasági épületeket ló­istállóvá alakítottak át. Újra kutricáztak egy 12 férőhelyes elletőt. Csesztapusztán új nyá­ri szállást építettek a birkák számára. Bontottak, építettek, s az eredmény: teljesen saját erőből, egy fillér kölcsön nél­kül biztosították a szükséges férőhelyeket. Saját építő bri­gáddal építették, így csak 30— 35 ezer forintban van a mun­kadíj. — De fizethettünk volna — mondják — százezret is érte, ha a ktsz-szel csináltatjuk. A mikor mindezzel meg- voltak és kaszálni le­hetett a régebbi vetésű zöld- takarmányt, láttak csak hozzá a nagyrészben tagoktól felvá­sárolt állatok összehordásához. — Jelenleg már így áll az állatállományunk — sorolja az elnök —: lóból van 27 pár. csikóból 10, fejőstehénből 22, növendék hízómarhának való­ból 51 darab, szaporodásból 74 malac. Beállítunk még 80 da­rab hízómarhát. Egy vándor juhásztól 260 da­rab anyabirkát vállaltak feles nyírásra, valamint 140 bárány feles - nevelését. Jelenleg az ossz állatállományuk 689 da­rab. ami 100 holdanként 22,5 számosállatot jelent. — De ez még nem végleges szám — büszkélkednek a ve­zetők —, mert 60 darabra sza­porítjuk fel a tehénállományt. Húszat a TEGI-től kapnak, nyolcat meg még a háztáji ál­lomány feleslegéből vásárol­nak. (Ezzel n«n is marad több felesleges állata a gazdáknak.) Augusztusra szereznek tí2 anyakocát természetbeni tör­lesztésre. Újabb 200 birkát kérnek, s így már 600-ra sza­porodik juhállományuk. Mint­egy 5,5 darabbal nő a 100 hold­ra eső számosállatok száma is. — Állítanánk be még hízó- marhákat is, de nincs több fé­rőhely — panaszolja az elnök. Törekszenek tehát, és min­den lehetőséget felhasználnák az állatállomány bővítésé*?. S ebből elsősorban nekik van hasznuk, mert hiszen olyan alapot teremtenek, amelyre szilárd jövőt lehet építeni. A falu másik szövetkezete az Uj Élet is megkezdte az ál latállomány beállítását. A ta­goktól most veszik át a felvá­sárolt állatokat. S ezért ki­csit több a vezetőtó gondja. Már késő este van, de az el­nököt, Király Istvánt még a tsz-ben találjuk. — Hova rakjuk az állato­kat? — kérdi tőle Barabás Ist­ván brigádvezető. — A marhák egy részét be­tesszük majd a fészerbe mutatja az elnök —, csak előbb csinálunk bele jászolt. Meg majd egyelőre a tagok nagyobb istállóiba is helyezünk el be­lőlük. Van probléma, de mert épí­teni akarnak, s bíznák önma­gukban, meg tudják oldani a nehézségeket. Még e nyáron itt is kialakítják a közös ál­lományt S omogymeggyes mindkét tsz-e ragaszkodik a ha­gyományokhoz, igyekszik meg­őrizni faluja állattenyésztési hírnevét. Hogy ez mennyiben fogi sikerülni? Válaszként Koch Imre és Király István elnökök szavait idézzük: — Tsz-ünkben mind szorgal­mas, állattenyésztéshez értő tagok vannak, akik nem azért vállalták e beosztást, hogy el­kerüljék a kapálást, hanem, mert szeretik az állatokat. Ezek után pedig bátran kije­lenthetjük, hogy községünk állatállománya az elmúlt éve­kéhez viszonyítva nemhogy csökkenne, hanem mind minő­ségileg. mind ' számszerűleg gyarapodni fog. Szentai Sándor QYAKORLÓKERTBEN A tanító úrnak nagy kertje mú Általános Iskola gyakorló- tottak be és néhány kivételé- volt. Megtermett abban a kertjét. Keserűen, mert eszem- vei sikerült az oltás. Van egy zöldségféle, a krumpli, min- be jutott, hogy egykor hány tabla lucernájuk is. Hogy az den, ami kellett a konyhára, a napon át loptak meg társaim- mire jó? A lucematábla ter- befőttes üvegekbe meg a be- mai együtt a tudástól ’■’■gazda- mese szolgáltatja majd a te­lesbe. A kukoricatábla is jól sági gyakorlat« címén, amely karmányt a jövőre induló megfen benne a hatalmas gyümölcsösön túli részen. Vitéz Prókay tanító úrnak nem volt gondja arra sem, hogy mit adjon hízóinak, hogy kigömbö- lyödjenek, mikorra kell. Jaj, nagy volt, igen nagy volt az a kert, és gyümölcséréskor énekelve kellett benne gyom­lálni, kapálni, cseresznyét, al­mát, körtét szüretelni, egy­szóval dolgozni a pusztai gye­rekeknek. Alig köszöntött be a tavasz, úgy növekedtünk a bölcses­ségben, hogy nehéz ásókkal forgattuk a földet, amelyből »vétettünk«. Alig eredtek meg a palántanevelö esők hatására a különféle kony­hakerti növények, már ott másztunk naphosszat négy­kézláb az ágyasokban, irtva a gazt, amely különösen ha­mar serkent a kövér földben. Aztán sorban jött a kapálás meg a többi kerti munka. »Gazdasági gyakorlat« címén napokon át a kertben »tanul­tunk-«. S hálásak is lehet­tünk érte, mert 9—10—14 éves tenyerünk megismerkedhetett a munkával, a szerszámok hó­lyagokat szántó nyelével, a gömyedezéssel. Hogy sokan voltak még az ismétlösök kö­zött is, akik alig tudtak ol­vasni, olvashatóan imi, és so­kan a négyes számoszlopon kívül nem tudták még az egy­szeregyet sem, az nem volt bat. Tudtunk dolgozni és imád­kozni. S ez volt a lényeg, hi­nem volt más, mint undok ki­zsákmányolása a tudni vágyó gyermekeknek. A végtelen nyugalom pedig annak a tu­datnak a talajában gyökere­zett, hogy a mostani gyere­kek, azok, akik ezt a kertet magukénak vallhatják, mm ingyen napszámosai senkinek! Ez a kert válóban nem más, mint szabad ég alá helyezeti tanterem, ahol a politechnikai oktatás magvai hullhatnak a fogékony gyermeki fejekbe. A kert az övék, a két ötödik osztályé: tizenegy éves fiúk és lányok tulajdona, a munka legszentebb joga alapján. Boldogan magyarázzák, hogy Szívesen vásárolják a VIT-sorsjegyehet A Vílágiíiúsági Találkozó ma­gyar előkészítő bizottsága a VII. VIT alkalmából tárgysorsíátékot rendez, amelynek bevételét a Bécs- be utazó magyar küldöttség költ­ségeire fordítják. A sorsjegyeket május elsején hozták forgalomba 3,50 forintos áron, s húzáskor mintegy 7800 értékes tárgyat sor­solnak maid ki. A főnyeremény kétszáz, négyszögöles telken épí­tett családi ház abban a faluban, illetve városban, ahol a nyertes kívánja. A nyereménylistán sze­repe! egy Moszkvics személygép­kocsi, szoba- és konyhabútor, hű­tőszekrény, magnetofon, több te­levízió, rádiókészülék stb. A sorsjegyeket a KlSZ-szerveze- tek, az úttörőcsapatok, az újság­árusok, a postahivatalok és a tra­fikok árusítják. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a fiatalok szívesen vásárolják a VIT-sorsjegyeket, s a kibocsátás óta több mint tíz­ezer sorsjegyet adtak eL Wá szén a múlt iskolapolitikája ezt tartotta fS szempontnak. Kicsit keserűen, de végtelen nyugalommal erre gondoltam, amikor a múlt napok egyikén megnéztem a Csurgói 1-es szá­\3 iifat'Johfaifyöfyy iÄ; ‘ . Tj _ a frissen trágyázott földbe paprika, paradicsom, uborka, no meg tök kerül hamarosan. A palántákat Biacs Ilona ta­nár néni neveli otthon. Az évelő táblára is büszkék, itt csipkés levelű földieper Ígér , zamatos gyümölcsöt. Tavaly azoknak, akik boldogságot,}szép összeget könyvelhettek el ___1. .. -.1_______7- 7 • t „ A rJ S Í. — Tíz éve történt. Varsó­ból, ahol irodalmat tanultam, visszatértem Bielskóba, szülő­városomba, atyámhoz, test­véreimhez. Azt hittem, min­den út nyitva áll előttem, és szabadságot alkarnak kivívni a földön. „ Az orvos elhallgatott. Lázár atya nem válaszolt. Csendesen, nyugodt, megbékélt arccal fe­küdt, mintha elszunnyadt vol­na. UTÓSZÓ Hiába volt a becsületes em­berek. minden igyekezete, a hazugság kerekedett felül, s elvérzett az igazság. Az ügy csigalassúsággal jár­ta a fellebbviteli bíróságokat. a földieperből. Az egy eve trágyázott földben fokhagyma, vöröshagyma, cukorborsó zöl­déit. Az ősszel csemegeszőlőt akarnak telepíteni. Büszkén mutogatják, hogy negyvenhat körte-, alma-, barackfát ol­nyűltenyésztéshez. Mos | van szó arról, hogy kapnak állami tartalékföldből egy fél holdat kukorica termesztésére. Újságolják, hogy tavaly kö­rülbelül nyolcszáz forintra rú­gott a kert jövedelme. Ebből vettek vetőmagot és mű­trágyát is. A gyakorlókért bejáratánál két fűzfa-kas. Vadonatújak, Biacs Ilonától kérdezzük meg, hogy mi az, mire kell. Elmond­ja, hogy baromfitenyésztésed is foglalkoznak a gyerekek. Két kotlóaljnyi csibével nö­vekszik hamarosan a kertgaz* dóság. Ma Radnóti Tamás, Póznik Rózsa az egyik. Neu- wirt Jóska és Nagy Pista pe­dig a másik ötödikből voltak a kotláé te tők, az ügyeletesek. Ok látták el a két tyúkanyót, A két ■ kas már arra vár, hogy ha kibújnak a csibék, legyen hajlékuk a füves udvaron. Naponta más-más ügyeletes vigyáz a pihés > apróságokra; arra is. hogy a tyúkmama ne vigye őket tilosba, meg arra is, hogy valami kártevő meg ne lopja gazdaságukat. Hogyan folyik a tanulás a gyakorlókertben? A heti négy gyakorló órán a gyerekek munkacsoportokba, brigádok­ba osztva dolgoznak. Örömmel, lelked odaadással! Monda­nunk sem kell, az ének és tor* na órák népszerűségéből részt kér az új tantárgy is, amely a politechnikai oktatás fontos­ságának felismerése révén ke* rült általános iskoláink né* hányának tantervébe. Szeretik a gyerekek a gyakorlati órá­kat. Kicsengetnek.. Az utolsó kapavágás, az utolsó ásónyom után a szerszámok letisztogat­va kerülnek a szertárba. Piro­sak az arcok, egészséges­szépek. Mennyire más ez a boldog kis raj, mint valamikor mi voltunk! Mi, idősebbek, akik kiszolgáltatottságunkban, a tanító úr fizetetten nap­számosai voltunk... László Ibolya Mária könnyű kis ruhája le- Olvastam, míg elszenderedett, begett a szélben, aranyszőke majd óvatosan kiosontam a haja vállára omlott. szobából. Mária gyakran énekelt ne- Akkor délután láttam utol- kem. Különösen egy dalt sze- jára. rettem, amely a kedvesről Másnap korán reggel virágot Az osztrák törvénykezés~ labi- tele voltam a végzett diák ál- szólt, aki harcolni ment. Sokat küldtem neki kis levéllel, de rintusában tévelyegtek az ak- rnaival. De az otthoni sze- beszélgettünk, tervezgettünk a ezt már sohasem kapta meg... ták, míg aztán értelmüket ve- génység csakhamar eloszlatta jövőnkről. Csodálatos terveket Máriát a városba vitték, és szítve eljutottak a végállomás­álmaimat. A jövőm bizonyta- szőttünk, amelyek sohasem va- egy hét múlva jött a hír, hogy hoz, a poros irattárba. A »bé­tán polt. Mégsem adtam fel lósultak meg... Rózsaszínű meghalt. Elsirattam egyetlen kébeli monarchiában« ez nem a reményt, s minden szabad szemüvegen keresztül láttunk és utolsó nagy szerelmemet, s volt egyedülálló eset, hasonló ,Ifjú szocialisták expresszvonatávaT a VIT-re órámban olvasgattam, tanul- mindent, mert nagyon szeret­tem. tűk egymást. Elképzeltük, hol Egy nap a szomszéd ház lakunk majd, berendeztük a kertjében bájos fiatal leányt szobánkat, még vitáztunk is pillantottam meg. Vidáman azon, hogy mit hova teszünk! labdázott egy kisfiúval, s köz- Álmodozással gyorsan telt ben csilingelve nevetett. Ne- az idő, elröppent a nyár. Még vetett akkor is, amikor átre- voltak ugyan szép, derűs na­pült a labda a kerítésen, és pok, de Mária már nehezen meghallottam Borbála könyvem mellől felkelve visz- jött fel a hegyre. Köhögött, s két, azt a dalt, amelyet Mária emlékét örökre a vembe zártam. Bánatom sóbb sem enyhült. Szerzetes­nek mentem, azt reméltem, hogy a papi hivatásban, a. ko­lostor csendjében vigaszt ta­lálok. Igyekeztem nem gondol­ni többé Máriára. De amikor éne- Má­szahajítottam. egyre jobban zilált a melle. ria énekelt, feltámadt ben­Igy kezdődött. Ezután sokat Egy nap azután nem jött... nem a mélyen eltemetett ér- voltunk együtt. Megmutattam Én mentem el hozzá. Az ágy- zés: Mária iránti szerelmem, könyveimet, verseket olvas- ban feküdt és láztól tüzelt az Az orvos mélyen meghatód­tam fel neki. Alkonyaikor sé- arca. Vékony, áttetsző kezét va fogta meg Lázár kezét. tálgattunk a hegyen, melynek kezembe vettem, és meséltem csak derekáig kúsztak fel a neki, hogy felvidítsam. Fel- szőlők, egyébként kopár volt. idéztem a nyáron szövögetett Nem másztunk fel a csúcsig, gyönyörű álmokat, kiszíneztem mert Mária hamar kifáradt és boldog jövőnket. Mindent, zihálva lélegzett. A hegyoldal- mindent elmondtam, mint aki ról néztük a falu kanyargós pár óraban akar összesűrtteni utcáit, a lassan baktató sze- egy egész életet. De ő csak kereket, a kis házakat, ame- szomorúan nézett. Igékben a szegénység lakott. Később azt kérte, hogy Hei- KÁz a kézben jöttünk lefelé, ne verseiből oktassak fel... — Barátom, ön egy nagy ügy szolgálatában áll. igazságért, az harcol. Küzdje akarjon élni, az életért! Har colján az emberek ügyéért. E harcban megtalálja az értelmét, s akkor majd szí- sorsra jutott minden, ami csak ké- egy szemernyit is sértette a hatalmasok érdekeit. A főtörvényszék 1869 de­cemberében hozott végzést az Ubryk-ügyben. Ez mindössze egy rövid mondatból állt: »Bi­zonyítékok hiányában az el­járás megszüntetendő!« 1870. február 24-rén meghalt Ubryk Borbála, anélkül, hogy egy percre is megvilágosodott volna elméje, anélkül, hogy maga, vádolhatta volna kín­zóit. »Bizonyítékok hiányá­ban« felmentették az ügy ösz- Az szes vádlottak és az eljárást emberiségért megszűr tették. Péter kősziklá­ié bánatát, ja erős volt, pedig itt-ott már mutatkoztak repedések rajta. Ismét azok győztek, akik az élet egyház oltalma alatt voltak, s szó- akik most is épp olyan távol morúsag nélkül gondolhat álltak az emberiességtől, mint „ _ _________a___=_ M ariára. Merítsen erőt abból, az inkvizíció füstölgő máglyái‘úgy döntött: nem támogatja a hogy szükségük van önre idején, — Folytatjuk - t VIT-et. Ez a határozat gátolja Az NDK fiataljai úgy ké­szülnek a VIT-re, hogy tevé­kenyen segítik a gazdasági fő feladat megoldását. A Német Demokratikus Köztársaságban ma már több mint 1500 ifjú­sági brigád versenyez a »szo­cialista munkabrigád« címért. A Szabad Német Ifjúság szer­vezet túlteljesítette azt a vál­lalását, hogy 600 fiút és lányt megnyer a tanítói pálya szá­mára. A tanítótoborzás azért vált szükségessé, mert a követ­kező esztendők nagy célkitű­zéseinek megvalósítása, a tech­nikai színvonal jelentős emelé­se az eddiginél lényegesen több tanerőt követel. Az NDK küldöttsége az »Ifjú szocialisták expresszvo- natá«-val utazik Bécsbe. A küldöttség a legjobb ifjúmun­kásokból és termelőszövetke­zeti tagokból, diákokból és al­kalmazottakból, valamint 50 sportolóból és 250 ifjú művész­ből áll majd. Az előkészítő bizottság saj­nálkozását fejezi ki, hogy a nyugatnémet ifjúsági szövetség a népek közötti baráti kapcso­latok megteremtését, és azokat az erőket szolgálja, amelyek a fiatalokat háborús kalandjaik számára akarják felhasználni. A bizottság Ausztria^Katolikus Ifjúságának Szövetségéhez in­tézett levelében tiltakozott a szocialista országok megrágal- mazása ellen, amely a március 7-én Bécsben szervezett VIT- ellenes tüntetésen hangzott el. Adyról emlékeznek kortársai A Magyar Tudományos Akadé­mia irodalomtörténeti intézetének Ady-bízottsága elhatározta, hogy összegyűjtik és kiadják a nagy költőről szóló kortársi visszaem­lékezéseket. Az első kötet anyaga elkészült, s azt most rendezik saj­tó alá. Az eredeti elképzelés sze­rint a kötet anyaga Ady debre­ceni fellépéséig terjedt volna, azonban tekintettel a visszaemlé­kezések örvendetesen nagy szá­mára, csupán 1896-ig, érettségijéig foglalkozik az ifjú Ady életével. E kötet három részre tagolódik: ax Ady-család múltjára, az érdmind­szenti gyermekkorra és a nagyká­rolyi, majd a zilahi diákéletre vo­natkozó,^ mintegy hetven vissza­emlékezés kapott helyet benne«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents